#szabadnap

[stickalittle]

Mondjuk, jópofa anyám. Azt mondja, hogy miért nem járok el valahová ismerkedni.

Mint a kisgyerekek, akik nem értik, miért nem pihen többet apuka. Hát hétköznap melózni járok, reggel elmegyek itthonról, este hazajövök. A nyári időszámításban szerencsére még világosban, egyébként meg miután besötétedett. Ki a fenének van kedve bármit is csinálni, maximum kiverem a faszom, aztán jó napot. Aztán hétvégén nála melózom. Havi egyszer szombaton elmegyek szerepjátékozni, akkor is faszikkal, ennyit bűnözöm. De aztán vasárnap bepótolom anyámnál a melót. Oké, holnap lesz egy szabadnapom (valószínűleg kitolom a grillt a teraszra, grillezem, és berúgok, hát mi a faszt csináljak?). De ez a szabadnap is csak azért van, mert pénteken szabit vettem ki, hogy elmehessek a Nyakas Pincészetbe (EV-ként nekik is melózom, baszki), és így anyámhoz is el tudtam menni már pénteken. Na, a mai napom például úgy nézett ki, hogy felástam a kert egy részét, hogy el tudjam ültetni a zellert (mert, ugye, minden évben megbeszéljük anyámmal, hogy nem ültetünk semmit, letolom fűnyíróval az egész rétet, ami kinő, oszt jól van az úgy, aztán mégis, hát ő hajtatott zellerpalántát, most dobjuk ki?, hát nem dobjuk ki, úgyhogy) elültettem a zellert, megkapáltam a paprikát (anyám hajtatott paprikapalántát, most dobjuk ki? nem dobjuk ki), kikaróztam a paradicsomot (anyám hajtatott paradicsompalántát, most dobjuk ki, nem dobjuk ki), elültettem az uborkapalántát a földbe (most dobjuk ki?, nem dobjuk ki), körbelocsoltam mindent slaggal, kiszedtem a földből a beérett fokhagymát, a beérett vöröshagymát, leszedtem az érett őszibarackot, cukkinit, lemostam a kocsit (jó, ez persze nem muszáj), kijavítottam anyám lépcsőjét (hát egy kicsit csemperagasztózni is kell hétvégén), a csöpögő csapja helyett feltettem, egy új csaptelepet, rántottam ki cukkinit neki, elmosogattam, megmetszettem, kikötöztem a szőlőt (még néhai apám ültette, le kellene dózerolni az egészet a picsába, de hát, ha rendszeresen permetezem, akkor terem szőlőt) , biztosan csináltam még mást is, de már a faszomnak se jut eszébe. Aztán anyám szerint menjek el ismerkedni, mert egyedül döglöm meg. Hát oké.

[brgzmpff]

a hétvégén bekrepált a chrome a gépemen, aztán nem lett meg a gmail jelszo, whatever, túléltem.

kaptam egy nagyon erős szakmai dícséretet, egy fellowgalériástól, aki jó ideje az iparban van.

gyerekem nagyon büszke rám.

udvarlóm nagyon büszke rám.

szombaton Javier még be tudott jönni elköszönni a városba hazautazás előtt, pedig mondhatta volna, hogy fáradt. és az első reggel, amikor hazaért, csinált is egy kis videót nekünk, Budapestnek, imádja a várost és nagyon megszerette a vendégeimet is. nagyon hálás azért a sok szeretetért és kedvességért, amivel találkozott.

külön köszi a megnyitóra hozott házipálinkát :D nekem nem jutott eszembe pálinkát kínálni, mondjuk én belediktáltam egy unikumot :D

nem vagyok meghatódva a bécsből és szlovákiából, new yorkból és arizónából érkezett vendégeken :D kicsit sem :D

a foglalások alapján elértem a kiállítás költségeit. elvileg nullán vagyok ezzel a kiállítással és merem jövőre is meghívni :) de azt majd akkor, amikor meg is érkeznek a képek árai :)

jesszusom.

a tegnapi két portré után azt hiszem megvan, hogy hol érzem magam otthon a figurális képek világában.

nem jött össze a vasárnapi szabadnap, de kussolok :D kinyitottam időpontfoglalás miatt, és amíg bent voltunk többen beszaladtak, hogy dejó, hogy itt vagyok, mert ezt meg azt a képet szeretnék :)

abszurd szürrealizmus.

melegfront=REUMA

nagyon sok magyar művészt tudtam mutatni Javiernak. Váli Dezső és Gross Arnold és @krisztiantejfel nagy kedvencei lettek :)

imádtam, hogy beszélgetés közben elkezdett rajzolni és imádtam azt is, hogy pont annyira lelkesedik a kis valószínűségű események és a káosz iránt, mint én :D

van 4 olyan képem a galériában, ami itt készült, szignózta és rámhagyta. amik nem a megszokott technika és nem a megszokott hordozó, szal extrém ritka képeknek számítanak. hogy a fenébe árazzam be őket??

azt szeretem Javier munkáiban, hogy a szürrealitásuk valójában azt üzeni, hogy igazándiból bármi lehetséges, és ez az ígéret iszonyúan felszabadító.

és a beszélgetések vele mind iszonyúan felszabadítóak voltak. kevésbé érzem magam ufónak vagy hülyének amióta megismertem.

hálás vagyok.

nagyon.

[uzemi-kollektiva]

ellopott munkaszüneti nap

Tudom, mindenki leszarja, de idén kegyes a sors és csak két szabadnapot lop el az állam (január 1. volt a másik), mert az hétvégére esik.

Bár sok európai országban (Anglia, Olaszország, Oroszország) jár ilyen esetben plusz szabadnap a legközelebbi hétfőre, hálistennek mindenki annyira elégedett és szeret dolgozni, hogy ez a normális.

Nem szabad elfelejteni, hogy hiába zabálja fel a politika a piros betűs ünnepeket, ezeknek a többségét a munkásmozgalom harcolta ki magának, szóval ezek a napok nem automatikusan járnak, nem a hájas politikusok kegye, hanem kiharcolták az ősök.

[nubesetanimus]

Nagyon szar szeptembertől idáig tartó időszakon vagyok túl, ennyire fáradt és kimerült nem tudom mikor voltam utoljára. Kurva sokat dolgoztam, bár mostanában elég szar a forgalom, akkor is ugye bent kell lenni a kurva hidegben, mert fűtés nincs normális, a többiek meg imádják a rohadt hősugárzót, ami szétszárítja az amúgy száraz számat mert az én pofámba jön a meleg, ők mászkálnak.. Utolsó nap átettem.

Elmaradt a volt munkatarsaimmal a pizza party pedig jó lett volna találkozni velük persze mindneki beteg lett..

Aztán tegnap legalább az osztálytársaimmal ittunk egy jót amitől jó kedvem lett.

Céges karácsonyi vacsora egy kalap szar volt.. Svédasztalos, személytelen a főnök el se jött, nem sikerült berúgnom pedig úgy lehet jobb lett volna.

Ma nem írtunk szemészet dolgozatot még jó, mert nem bírtam már tanulni rá.

A munka-iskola-szabadnap/pihenés tengelyen a munka iskola a nagyobb arányú nem tudtam pihenni...

Attól félek ez a mostani pihenés nem lesz elég a jövő évhez. Tavasszal bele kell húzni a tanulásba, május végén vizsga.

Volt egy-két kiborító dolog pl a főnök egy szarkupac faszfej, eddig is tudtuk, de közel voltam hozzá, hogy ott hagyom a faszba őket, csak hát kevesebb van vissza az iskolából mint ami letelt..

A karácsonyi pénzem nem kaptam meg mert tegnap iskolában voltam, a nő nem bírt fölhívni, h megyek-e a vacsorára mert akkor elhozhatta volna, figyu attól, h neked milliók vannak a bankszámládon nekem a kis umpalumpának aki szarrá dolgozta magát az elmúlt 3 hónapban nincs úgyh jó lenne ha nem lennél életképtelen..

Persze vacsora végén mikor már volt benne pár pohár bor köszöntem el és akkor mondta, h nem hozta oda, én meg nem dolgozok jövő héten...Mondtam h hétfőn be tudnék menni érte...

Rohadtul idegesítőnek tartom az egészet és kurva dühös vagyok...

Na szóval most, h nem kell iskolára készülni meg dolgozni, hirtelen nem tudom mihez kezdjek..

Azt kigondoltam h vacsorára lesz lángos, meg megkívántam a forralt bort, de abból meg nem lehet keveset csinálni, mondjuk 2 bögrével csak meigszok..

[konyvekkozt]

a mai egy tökéletesen eltöltött szabadnap volt. reggel lustálkodás, bőséges reggeli, aztán egy régi terv valóra váltása

az pedig külön csodálatos volt, hogy a tegnapi "nem hiszem, hogy erre képes vagyok, de mégis megpróbálom - örömmel megcsinálom" edzés után ma boldog izomlázzal másztam fel az Erzsébet-kilátóba. onnan pedig ezer színűek voltak a fák, a felhők és az ég sem egyféle kék volt. fújt a szél és vitte ki a fejemből mindazt, ami nehéz, ami nyom. és persze, hogy olvastam, mert könyv nélkül nemigen mozdulok semerre - de már csak akkor, mikor beteltem a látvánnyal és a szabadság könnyedségével

(és most már az egyik munkahelyemen vagyok, mert nem teljesen értem ezt a szabadnap dolgot, s mindig elszúrom)

[habkeinb0ck]

Végre szabadnap!

[eltiron2]

Szabadnap, de

annyi helyre kéne mennem, annyi mindent intézni és csinálni és faszom...

Tehát kb 2 órája ülök a fotelomban és gyakorlom a procrastination nemes intézményét, valamikor májusban csináltam utoljára ilyet, fél óránként megiszok egy hideg fröccsöt és elszívok egy cigit (pont leszarom, hogy délelőtt van). Azért igenis meg kell engednem magamnak, hogy néha fáradt legyek és pihegjek egy pár órát.

Hogy ne basszam el az egész napot, felhívtam az öcsémet, hogy jöjjön át hozzám, ő aztán a hiperaktív srác, és segít végigrugdosni engem a szükséges szarokon. 

Közben hívott a főnököm, hogy pénteken nem-e vállalnék extra önkéntes munkát a Kertben, egyik régóta zárva tartó állatházat renováljuk önerőből, hogy újra ki tudjuk nyitni, persze, hogy bevállaltam - jövő hónapban tárgyaljuk újra a szerződésemet, muszáj vagyok jópontokat gyűjteni :) 

Ma életemben először veszek fúrógépet a kezembe, vettem egy hatalmas (160x110) whiteboardot, amit felrögzítek a falamra, mert epic tengeri csatákat szeretnék lejátszani a következő mesémben. 

[nyeznajka]

Ma se megyek motorozni, mint ahogy terveztem, mert inkább spontán berúgtam egy jó kis grillezés kapcsán.

Majd a jövő héten talán sikerül, a csütörtök itt németbe délen szabadnap, a pénteket kivettem szabira, szép hosszú hétvégém lesz megint.

[istenes-bibic-mihaly]

én, állandóan: jaj basszameg semmi időm nincs, csak dolgozom és alszom, alig várom a szabadnapom szabadnap: hmm mi ez az albán big brother értékelő youtube-on

[kedvesmajam]

ez a nap nagyon rezgett

reggel eldöntöttem, hogy nem megyek be, mert ha bármi támadás ér, az az én hibám lesz, a főnököm felhívta a veszélyre a figyelmemet

reggeli után visszafeküdtem és jólesőt aludtam

még reggel vettem egy munchot. azt reméltem, be tudok majd ülni a Magvető kávézóba. nagyon rég vágyom elmenni oda, de végül nem maradtam. elmentem viszont a Múzeumkertbe, mert még egy dolgozatot értékelnem kellett. megcsináltam és mivel átfáztam, hazajöttem

nagyon jó volt egy újabb fának támaszkodva ülni és dolgozni. és bár a munch nem volt frenetikus, kedélyes piknikké varázsolta a munkát

itthon nagyon rossz volt. nagyon elkezdtem félni a holnapi munkanaptól, rettegtem attól, mikor találkozom először a kollégával. a hétvégi képzés lemondásán is sokat gondolkodtam. nem akarok menni, de nem akarok hazudni sem

gondoltam, elmegyek boltba. de inkább úgy döntöttem, hogy még egy percet és még egy percet itthon maradok. ha mentem volna, nem tudom, tudtam-e volna nem venni piát. mindenesetre az edzést leadtam

volt egy online megbeszélésem, ami kedden lett volna, de a piálás miatt lemondtam. túl korán lett vége, megint percenként próbáltam nyugodt maradni, nem elindulni boltba

vettem egy nagy levegőt és bejelentkeztem edzésre. elég kábán érkeztem. még a bemelegítés előtt elhatároztam, hogy 14 kilóval töröközök. és bár zötyögve, de megcsináltam. utána gugolás volt, a többiekkel együtt. 20 kilóval kezdtem, aztán emelt az edző 24re. a vége swing volt 20 kilóval. itt 15 volt az ismétlésszám, de kértem, hogy az utolsó körben próbálhassam meg a 20at. sikerült. nagyon jó edzés volt. és tényleg ennek lenne értelme: a sok feszkót és sóvárgást átcsatornázni fizikai teljesítménybe

ha már szabadnap, szerettem volna befejezni a könyvet, amit túl régóta olvastam. befejeztem és a végén sírtam egy jót

az a baj, hogy nem tudom jól megfogalmazni, mi volt nehéz a mai napban. az biztos, hogy nem volt értéke ennek a közel két napnak és simán eldobtam volna. az is biztos, hogy nem tudtam megfogalmazni, miért akarok nem inni és hogy lesz eztán. mármint ez nem egy vizsga, amire tanul az ember, aztán eljön a nap és utána már nem kell tanulni. ez egy életre szól, innentől nincs ivás. na, ezt még nehéz bevételeznem

[szuperart]

Gubanc

Nem tudom, néha az az érzésem -ha nem is mindenki, -mégis mindenki szürrealista, azok túlnyomó részben akik művészetre adják a fejüket. Nem kell profi művésznek lenni, elég hobbi szinten, elég próbálkozás szintjén, mondjuk irodalmi, vizuális exhibicionizmus szintjén befele figyelve és kifele projektálva.

 Sugárzás mezőjében létrejövő kép vagy szöveg, képszöveg, szövegkép    érzelmi mélykép és mélyszöveg ritkán tudatosul, ritkán fordítódik, viszont annál gyakrabban racionalizálóik.

A konstrukció annyira bonyolult, hogy mindenki kikeresheti a neki még értelmes egyszerűséget, valahogyan úgy, mint amikor egy koldus beköltözik a palotába, de mivel lehetőség érzése abszurd,

nem fog hinni anyagszerűségnek, kémiai tudatmódosulást gyanít, azt képzeli, belezuhant a „nyuszi barlangjába” és várni fogja a „flow” végét, hogy a palota kiokádja, elérkezzen a negyedik ütem, véget érjen a szabadnap, szóljon az ébresztőóra és el kelljen menni dolgozni, vagy legalább műalkotás technikái részleteivel bíbelődni valamiféle stúdióban.

A valóság tünékeny, de jelenlétben nincsenek áttünései.  Ez jutott eszembe, amikor a vonat kétszer túlfutott, azután legalább annyiszor meg is állt a keleti pályaudvaron.  Nem mertem autóval menni, (Miskolc meg túl messze van-volt!) azelőtt kizárólag Szabadság hídig találtam el, amikor még a Vásárcsarnok mellett volt a virágpiac, ám ha letértem ismerős útvonalról, több be nem kalkulált várost érintve navigálhattam csak haza.

Ez az autós útkeresés máig kisért álmomban. Úgy kisért, hogy végig sem kell álmodnom, tudom hol vagyok, és útkereszteződésnél ösztönösen jobbra fordulva remélem, nem ejt foglyul az agglomeráció.

Van egy másik idevágó, fordított asszociációs emlékem. Rábukkantam  festőművész blogra, ami mindössze két bejegyzésből állt. Az elsőben felkereste éppen meghalt barátjának műtermét, aminek leírása kissé idegesített. Az állványon félbehagyott munka, egy utolsó remekmű ígérete. A félig behúzott függöny kifedett fénypászmájában porszem tánc, és az egész féljelenlét nagyon Sándorfi színezetű, csak nem kék a lazúr, hanem sárgás, aranybarna.

A következő bejegyzés videó poszt végtelenítve.  Autó belső teréből látjuk a felgyorsított mozgást, földszintes házak között kanyargunk, talán egy falú utcái, és ezek az utcák soha nem érnek véget….

Jól van! Keserű Ilona szalagcsík gubancai, a lét bejárt és önmagát keresztező, önmagába visszatérő útvonalai, életfa, gyökér és korona egybejátszása….

Vártam, sokáig visszatértem webhelyre, de nem volt folytatás….

[habkeinb0ck]

Holnap szabadnap, így nem ér

[agyeszbugyesz]

Macska dilemma. Help...

Szeretnék egy macskát otthonra.

Helyszín: 50 négyzetméteres lakás, 4. emelet, 5 méter széles erkély.

Körülmények: Én mint állandó lakó és szabadnapjaimon a 8 éves gyerek is a lakásban. Egyik héten 5 nap, másik héten 2 nap munka van, többi szabadnap. Amikor dolgozom reggel 7 és este 21 között egyedül lenne a macsek. Lányom minden létező formában állatbarát, én kissé tartok, hogy kifogunk egy igazán rosszarc macskát, de bizakodó vagyok. Vannak macska barátaim, de olyan is akivel biztosan nem élnék egyútt. Vannak tapogatódzó kérdéseim, amire nem kapok a rutinos állattartóktól egyértelmű választ.

Kérdések:

- 1. Valóban kizáró ok lenne a tartásra a fent említett időbeosztásom?

- 2. Ha nem, akkor milyen macsekot keressek és hol, aki nem fog éjjelente vállalhatatlanul kommandózni a lakásban? Vagy ez lutri?

- 3. Erkélyt behálózzam, vagy egyszerűbb ha ki sem engedem?

Jöhet minden releváns infó, mert kutyám volt eddig csak, macskával még nem laktam. Köszi

[painterslogbook]

DAY 134 (may29)

GÁTSZAKADÁS

Megint megtörtént este, egy rajz nélkül eltöltött, már-már feladott pünkösd hétfői szabadnap után. Flow. Mint a keselyűknél. Végihrajzoltam szünet nélkül kb 2 órát és nem fáradtam el. Éreztem hogy mi a következő lépés, min igazítsak, hogyan folytassam. Végig szomjas voltam, és már sajgott a fenekem a sok üléstől de jól tettem hogy nem mentem ki inni, tudtam hogy az megtörné ezt a transzt. És M-re is direkt nem figyeltem, nem reagáltam rá. Nem tudom ezt másnak tulajdonítani mint Istennek. M segített belökni engem. És aztán tényleg csak annyi kellett, hogy nem érdekes hogy ötlet nélkül de odaültem az asztalhoz, és rászántam magam, és 5 perc múlva már pontosan tudtam hogy mit és hogyan akarom megrajzolni. MEGINT ugyanaz a konklúzió.

Mert nekem is van mit mondanom, ami van olyan fontos mint Vélasquez vagy El Greco, és okkal születtem a XXI. századba és nem a 15. vagy 16.ba. Most kell beszélnem. Mégpedig azzal az eszközzel ami nekem adatott. Emlékezz a gyerekarcra az aranyajtó folyosóján! Haladj a realizmus felé párhuzamosan azzal, hogy teljes hittel készíted a magad képeit, de nem szégyenkezve hogy csak ennyit tudsz még. Nem lesz soha késöbb lehetőséged megfesteni azokat a képeket amiket ebben az évben megfesthetsz vagy megrajzolhatsz. Pont azért mert ha a képzettség magasabb fokára lépsz akkor magától értetődően teljesen más festői válaszokat fogsz adni mint most.

Hihetetlenül hasznos a reggeli listám. Hiszen az összes ilyen és hasonló helyzetet kivédi ha betartom amit ott olvasok. Meg is kell fogadnom amit oda írtam. Kívülről tanuld mint az igeszakaszokat.

Nem kell az engedélyed. 😗🤗

Garancia a napban az uplifting élményre: 10 perc szónélkül Istennel

[habkeinb0ck]

Semmi gond a hétfővel. Főleg, ha szabadnap