#soha másról nem kellene írnunk

[valuskahazater]

"Pedig valószínű, hogy igazából soha másról nem kellene írnunk, csak erről: bánatról, a fájó hiányról, a kiszolgáltatottságról és arról, ami néha két ember között történik, ami láthatatlan, mégis hatalmasabb a világbirodalmaknál, erősebb, mint bármely vallás, és gyönyörű, mint az égbolt; a könnyek áttetsző halairól és a szavakról, melyeket Istenhez suttogunk, vagy valakinek, aki nekünk a legfontosabb; a pillanatról, amikor egy nő magába enged, és a láthatár darabokra hullik. Soha másról nem kellen írnunk. Minden tanúsítványnak, jelentésnek, a világ minden üzenetének erről kellene szólnia: Ma szomorúság miatt nem tudok bemenni dolgozni. Tegnap megláttam egy szempárt, ezért ma nem tudok eljutni a munkahelyemre. Sajnos ma nincs módomban bemenni, mert a férjem meztelen és lélegzetelállítóan szép. Ma nem alkalmas, mert cserben hagyott az élet. A mai találkozón nem tudok részt venni, mert itt odakint egy nő napozik, és a bőre szinte belülről izzik a naptól. Ilyeneket persze sohasem merünk leírni; inkább beszélünk a villanyszámláról, mint a két ember közötti villamos szikrákról, inkább a külsőt írjuk le, és nem a vér áramát, nem az igazságot keressük, a hirtelen felbukkanó verssorokat és vörös csókokat, hanem inkább a tények gépies felsorolásával leplezzük a gyengeségünket és a vereségeinket: a török hadsereg mozgolódik, tegnap mínusz két fok volt, a férfiak hosszabb ideig élnek, mint a lovak."

Jón Kalman Stefánsson: Az angyalok bánata