#senelkuled

[mindigradvagytam]

Készültél már fel úgy beszélgetésre hogy eldöntötted az lesz az utolsó?

Mert én már túl sokszor. És muszáj volt rájönnöm, hogy nekem ez nem megy. Nem tudom elengedni. A tudat pedig, hogy egy nap tényleg eljön az utolsó és nem fogom tudni, egyszerűen felemészt.

[mintinjection]

Volt egy 13 evvel idosebb parom, a szerelem (az a bizonyos erosz) megvolt, a tobbi lofasz. Az elso par honap izgalmas, uj, ismeretlen, utana szepen lassan kezdett atvaltani babusgatasba, hiszen azert valjuk be, nekem akkor kezdodott az elet, piti kis problemakkal kellett szembeneznem az o szemeben. Ossze is koltoztunk (vagyis inkabb befogadta a hontalan kislanyt mivel nem volt hova mennem), az unalmas mindennapok se segitettek sokat. Az egesz atvaltott egy ilyen groteszk meseve, ilyen seveled-senelkuled. Es igen, olyan problemak jottek, hogy 2-3 even belul gyerek, hazassag esatobbi. Nem volt kozos jovo, de a jelenben nem tudtunk elvalni. Vegul en szakitottam. Azota sokat gondolkodtam ezen az egeszen, es rajottem hiaba basztatott ezzel, o sem akart igazan, ha akarna nem jonne ossze egy lelkileg instabil, gyerekes, 19 eves lannyal. Aki komolyan gondolja, komolyan valaszt, tok mindegy mennyi idos.

Szeretem a nalam idosebb emberek tarsasagat, szeretek veluk beszelgetni, tanulhatok toluk, de meg egyszer ha ossze kene jonnom 10+os pasival, szerintem inkabb felakasztom magam.

Szerintetek

Mi az a normalis korkulonbseg, ami neg belefer? Nyilvan nem fiatabbra gondolik igy 22 evesen 😁