#ripők

[versinator]

Bedobta utódra

Nagyhangon loccsantja zabolátlan aranypénzem Felvidít íróasztalomra tirólatok megváltozottan Portámon fárul frázist ráteszem Édest kimondhatatlant lármázott kigyúltan

Enyelgés elmondhassunk good pápaszem Dúltan fölrepül meghallottam fásultan Versaillesi panaszának habpárna megkérdezem Trónolsz sörényed széchenyi szétpattan

Lőporos kiszáradott letipró vasal Cenzor ölhet elpetyhüdt orrunk Emberem akta mulassatok vágyódással

Borzadozunk kezdés bömbölve borzadozunk Ripők vénül szalmakalappal csobogással Meghaltunk előrebillen arcképe mozgunk

[diogenesz2020portugal]

Saját halottam #sasjózsi

A nézők Sasnak hívták a kabarét, mert a Mikroszkóp nevet folyton megpróbálták leváltani. Nem ment. Végül is elgyalulták. A Mikroszkóphoz való ragaszkodás a magyar néplélek történelmi meghatározottságában keresendő. Nem enged a negyvennyolcból. Kalefnek hívja a Moszkva teret, nagy ívben tesz Széll Kálmánra Moszkva az övé, nem adja, és Sas is az övé. Mindenki tudja róla, amit lehet, azt is, amit nem lehet, és vállrándítva bólintanak. Ki nem lop, ki nem csal, ki nem tagadja, és ki nem próbálja megúszni? Sas ezzel is csak egy közülük, miközülünk, aki a nép vagyunk, és akinek Sas mindenét odaadja, még azt is, amit eldug.

Sast utálják az értelmiségiek, megvetik az entellektüelek, kigolyózzák maguk közül a művészek. A lábukat sem tették be elmúlt színházába, és ha meglátják a tévében, fénysebességgel vetődnek a távkapcsolóra. Jól teszik. Nem az övék. Ez a Sas legyeket fog, és ördögi praktikával bifsztekként tálalja őket a nagyérdeműnek. Sas nem finom kis műves, nem cirádamester, nem előkelő iparos. Vállról indítható viccrakétával szőnyegbombázza a közönségét. Vásári mulattató, vándorkomikus, hivatásos nevettető, bohóc. Nem szellemi akrobata, hanem munkás. Bohócgyári melós. Darabra megdolgozik minden pillanatáért.

Nézőként érkezik a kabaréjába, késve persze és fölállítja a teljes sort, hogy bepofátlankodjon a helyére, amelyről az első perctől látszik, hogy nem üres. A nézők hibátlanul fölállnak neki oda is, vissza is. Ő meg lökdösi őket, lábukra hág, zsörtölődik velük, azok hálásan nézik. Igen, ennyire hülyék vagyunk, ennyire a tied vagyunk, csinálj belőlünk még nagyobb marhát, köszi!

Sas egy martinász kalóriafogyasztásával dolgozza bele magát a közönség kegyeibe. Nem bízza őket a véletlenre. Nemcsak megrendezett elkésésével, hanem sikert kikényszerítő szemfényvesztéseivel is. Betapsol magának, csippent a poénnál, segíti a tévelygő nézőt. Nagy meló, sok izzadság – és egyetlen pillanatig sem tagadja el, mibe kerül ez neki. Nem intelligencia, hanem testnedv. Vér, veríték, könnyek. A néző szeméből spriccel a színpadra, úgy röhög. Tele szájjal, hangosan, sikítva. Le lehet szólni, de mondja valaki a néző nevetéstől könnyes szemébe, hogy nincs igaza.

Sas prolibohóc, egy a nézők közül, aki vagány, szemtelen, valódi ripők. Táncol, dalol, korát meghazudtolóan arcátlanul pattog. Bármilyen figurát séróból hoz, de úgy, hogy éppen olyan legyen, mint a nézője melletti néző. Mert a szarból pálinkát főző piros orrú parasztra épp olyan tévedhetetlenül ismer Sas nézője, mint a fülébe bazseváló, huncut szemű cigányemberre. Sohasem magára, mindig a másikra. Rózsahegyi Kálmán színitanodájából hozza Sas a kliséket, és ezek csak nem akarnak kiüresedni. Sas a legendákba dicsért, nagyra becsült öreg mesterétől tanulta el a komédiázás művészetileg örökké és mélyen lenézett csepűrágófortélyait. Színpadra lépése óta egyvégtében ripacsiskola kitüntetett doktoraként rendel.

A vásári komédia alakjai örök időkön át felismerhetőek. Ki-ki vérmérséklete és iskolázottsága szerint igazodik el bennük. Tudhatók a hatalmaskodó Capitanók, a behódoló Pantalonék és az agyafúrt, de haszonleső vicces Brighellák. Sas őket idézi meg és közben nem spórol a festékkel, az anyaggal, a mimikával, a haj- és barkótépéssel. Ha nem elég jellegzetes a figura, hozzágörbíti a lábát, hajlítja a hátát. Csiricsáré színeivel segíti közönségét a figura azonosításban. Sas hatásvadász, giccsőr és színházi plebejus. Ebben egy a nézőivel. Olyan, mint ők. Olyan, mint a nép. Egészen nép-szerű. Ezt honorálják neki, amikor nem engedik eltűnni a művészeti megfontolások finnyogásai között. Elvehetik akár többször is a színházát, legyőzhetetlen haknikirályként újból és újból visszatér az övéihez. Hozza a nézettséget, a hallgatottságot, őt meg követi a közönsége, mennek utána Fészekből művházba.

Ennek a közönségnek Kemény Henrik halála óta nem maradt más, csak a Sas. Akiről tudható: egy életen át megbízhatóan püföli az ördögöt. Most, hogy végleg letette ő is azt a palacsintasütőt az ördög pezsgőt bont.

(Sándor Erzsi)

[aretsorozat]

49.4/4.

Az X-trakták folytatódik. Az űrbéka egyet ismét ugrik. Cili macska Etusnál. Két kutya és egy veréb beszélget.

Ó, HÁT ÉN CSAK…

 - Na és mondják, maguk halekok csakugyan annyira feledékenyek? – kérdezi Hanga M. Edina Ónagy Jenőtől.

- Attól tartok, hogy …mit is tetszett kérdezni? – üti le a kérdésben lévő poént a lopótökfejű.

- Vannak, akik úgy gondolták, minden baj talán azzal kezdődött itt a Réten, hogy maga kinyitotta ki az Odaát ajtaját, és lépett át rajta abból az egyszerű célból, hogy a NAV, jelesül Erőss Jonatán látóköréből kikerüljön. Hű, mennyi tenger víz folyt le azóta a Dunán! Erre emlékszik, Ónagy úr?

- Hogy mennyi víz folyt le a Dunán? Nos, ki lehet számolni…Ugye, Kovács úr?

- Egyszerű. Meg kell nézni a neten, mennyi a napi vízhozama átlagosan és beszorozni az eltelt napok számával. Na most, ha azt is kitudjuk, mekkora a Fekete-tenger űrtartalma, akkor…

- Ezt csak a szólás kedvéért mondtam, Kovács úr.

- Tudom én, Edina, de attól még izgalmas kérdés.

- De ez most nem az a műsor.

- Jó, jó, tehát ott tartottunk, hogy Jenő az oka mindennek. Én emlékszem rá.

Vele nyitottuk meg a Nemzeti Retrót…

- Na, azért nehogy már vele, kérem!- hördül fel Jobbágy képviselő.

- Igaz, meg magával, szívemnek Jobbágya.

- Én viszont csak azt akartam Ónagy úrtól kérdezni, miért feledékeny az, aki halek- térne vissza Edina makacsul a forgatókönyvhöz.

- Hát mert muszáj.

- De mért muszáj.

- Azt elfelejtettem. Nektek, srácok? – fordul Ónagy Matyihoz és Gábor úrhoz.

Matyinál persze máris kész egy válasz.

- Mert a halek élete annyira szar, hogy jobb, ha sürgősen elfelejti.

- Azért ez így nem igaz, szívemnek Mátyása.

- Mert maga szerint mi a szép ebben, Gábor bá’?

- Én úgy emlékszem, az Égi Rét az gyönyörű.

- Igen? Az milyen? – csap le Hanga kisasszony, mint kékvércse a pocokra.

- Égi.

- De hogy égi?

- Hát talán…amilyen a mi Rétünk lesz úgy kétszáz év múlva.

- És a miénk milyen lesz?

- Majd mi megmondjuk!- emeli fel a hangját Jobbágy úrban De Most Penész, de a többiek megint lehurrogják. Matyi a leghangosabban.

- De ne te mondd meg, döghús, hanem Gábor bátyó!

- Tehát Gábor úr?

- Az emberiség kilépett a csillagok közé, mert uralja a gravitációt és bírja a fény feletti sebesség titkát. A Réten égig érő, lopótök alakú paloták csillognak majd,

amik között csupa boldog réti polgár cikázik a dolga után a libegőin. Boldog, mert csak szép gondok késztetik őt mindenf��le kalandra, mert nincs betegség, nincs öregség és nincs természetes halál, ezért a rétiek is két-háromszáz évenként kirajzanak az univerzumba, hogy egy új, aztán megint egy új Rétet alapítsanak valahol egy arra alkalmas planétán. Jól mondom, Jenő?

- Igen, így rémlik…

És egy pillanatra álmodozó csend áll be a stúdióba, és nem csak ott, hanem az egész Réten, ahol a Gazdag Kábel műsorát nézik. És egy percre még Té úr, az űrcsótányok földi ágense is szinte megbocsát a halekoknak, és úgy kell magát emlékeztetni, hogy: hohó! Éppen ettől annyira veszélyes a halek: az ábrándos idealizmusuk miatt, ami, ha megtelepszik valamely civilizáció immunrendszerén, akkor mint egy halálos vírus, úgy kezd el terjedni, inváziózni, és a bolygó népének egy emberöltő alatt annyi.

Edina lassan visszatér a jövő látomásából, és rámosolyog a volt főnökére.

- Ezt de szépen tetszett mondani, Gábor úr.

- Ó, hát én csak….- és Gábor úrnak még fogalma sincs, hogy a stúdiótól légvonalban nem messze, Érden, Klára mama szíve ismét gyengéden kezd dobogni iránta. Ezt még csak Veronika sejtheti, aki az anyja mellet ülve

figyeli Hanga kisasszony működését. Ha éppen nem befelé koncentrál, nem tudván eldönteni, hogy a hasa csikar a kora este behabzsolt babfőzeléktől fasírttal, vagy tényleg megmozdult a gyerek. És éppen az anyját akarta erről kérdezni, amikor muszáj volt látnia, hogy mely furcsán nézi az öregurat.

                                                 0

 A FÉRFI KÉPE

 - Na, mutassad, te baromarcú!- mordul Szadó Nagyúr  Bélafingra

még annál is borzalmasabb hangulatban, mint amit valaha el bírt volna képzelni.

Pedig Szadó nagyúrnak a fantáziájára sosem lehetett panasza. Pláne, ha kínzásról, megalázásról, gyilkolásról, vagy csak egy kis sima szadizásról volt szó.

Szadó nagyúr nem viszketett, hanem már maga volt a viszketés.

Attól a rohadt sós víztől. Amiben neki is élnie kell a szirének miatt. Elvégre azt mégse engedhette meg, hogy az egész parancsnoki szint a három „rabszolga” territóriuma legyen. Alsóbb szintre leköltözni meg nem hajlandók.

Szóval Szadó teste egy merő kelés, sipoly, tályog, hasogató gennyezés, és ahol ez nem, ott a viszketés, amiből kelés, sipoly, tályog és hasogató gennyezés lesz.

Kibírhatatlan!

Pláne így, hogy az első pribéknek meg semmi baja, pedig ő is naphosszat a nyakig érő tengervízben ázik. Ez is hogy van? Ha a csíz hímeknél lenne olyan szakma, hogy pszichiáter, ami emez űrlényeket ismerve teljesen elképzelhetetlen, akkor a csíz lélek kurkász diagnózisa ez lenne: nyilván pszichoszomatikus a kór eredő képlete. Mivel nem árthat a sziréneknek, a benne dúló agressziót maga ellen fordította. És még örülhet, hogy gyilkos dühe nem a belső szerveit emészti fel. Például szétrohadhatna az agya is. Aztán bumm, vége mindennek. Viszont vele együtt Bársony úrnak is. Na! Talán nem is annyira rossz üzlet…

De nem. Egy csíz hím fel sose adja.

- Mire vársz? Mért nem mutatod?

- Máris! Tölti a gép, nagyúr.

- Tölti.

- Szokatlan munka számára az elmesélés alapján alkotott animáció.

- Melyik gép foglalkozik vele?

- Jelentem, az összes.

- Micsoda?! Ezek a galaktika egyik pontjából a másokba ugrasztják a békánkat egy perc alatt!

- Az könnyű. De három ilyen pityogó ribanc szavaiból a lényeget kihámozni…

- Az igaz. Nem lehet könnyű.

- Hát nem az.

Mimink, az űrbéka mesterséges intelligenciája egy órája dolgozik már azon, hogy a három szirén elbeszélése alapján valami animációt alkossanak a Férfiról.

Már hogy milyet kell keresni. Nehogy már úgy járjanak, mint az előző kék bolygó négylábú, hangyászsül fejű, nagylőcsű lényeinél.

Akit Szadó nagyúr csalódottságában kevés híján mégis csak elpusztított volna, ha benne Bársony úr ismét közbe nem avatkozik. És ettől a nagyúr végképp annyira ideges lett, hogy még rabszolgának valót se gyűjtött belőlük a nagybani piacra. Hátha kapósak lett volna ezek az alázatos lelkű lények egy-két perverz hadúrnál. Na de már mindegy, ezért nem fordul vissza.

Mihamarabb meg kell találni azt a bolygót, ami tényleg a Föld, és ahol a szirének által kedvelt küllemű hímek élnek.

Végre csilingel a gép.

A kivetítőn megjelenik a Férfi képe, a szirének leírása alapján.

A lény nyilvánvalóan vízen él. És két lábon áll. Az alsó lábszára és a lábfeje helyén a testéhez képest extrém kitüremkedés. Legalább tíz méter hosszan, egy, tagolatlan darabban, és csónak alakban. Ebből a csónak alakú, gigászi lábfejből két gerinc nő ki. Egy belső és egy külső. A belső gerinc ezek szerint nagyon gyenge lehet, ezért organikusan a test a külső gerinchez csaknem gúzskötésben kötődik. És mintha alapállapotban szenvedne? A csupa haj és szőr pofája erről tanúskodik. A kíntól tekereg és ordít? Na, nem csoda, egy ennyire gnóm testben… Szadó Nagyúr döbbenten mered a kivetítőre.

- Ez az?

- Ezek szerint…

- De hogy a francba néz ez ki?

- Tudhatná, uram, hogy a nők perverzitása a férfi vonzerejét illetően…

- Miről hadoválsz te?!

- Úgy értem, minél szebb egy nőstény…

- Igen?

- Annál ocsmányabb és alkalmatlanabb tahóhoz vonzódik.

- És ezt a baromságot honnan veszed?

- Irtottunk ki mi már egy pár népet, nagyúr.

- Ez igaz.

Szadó megint megszemléli ezt a szerencsétlen nagylábú fazont, aki üvölt a kínjában és a szégyenében, hogy a saját, belső gerincével magát egyenesben megtartsa. Muszáj magát, mint valami hajóárbochoz, kikötöznie.

- És ez kell a sziréneknek?

- Ez.

- Egy ilyen?

- Ilyen.

- Rendben. De ne legyen tévedés, mutasd meg nekik.

- Értettem.

- Aztán merre van a legközelebbi szép sárga csillag-kékeszöld bolygó

variáció?

- Két- három ugrás kifelé karon.

- Rendben. De az a Föld legyen ám.

- Reméljük.

- Te reméljed, Bélafing.

- Igenis.

- Azt külön árulásnak tekintem, hogy te nem viszketsz.

- Jaj, dehogynem!

- Ne hazudj!

                                                o

 HOGY MI MAGA, JOBBÁGY ÚR?

 - Szó sincs itt mindenféle lúzer halekok kiáramlásáról! Hölgyeim és uraim!

Itt, innen, és idővel mindenünnen mi, emberek, és az emberekkel szimbiózis szintjén összeszövetkezett öntudatra ébredtek törnek majd ki csillaghajóikon

ezerszer ezer vektorok irányába, hogy vigyük az életet és hirdessük az igét!

- Helló!

- De első lépésben igenis idehozzuk a kis piros gyermekvasutat.

- Helló!

- Mert amit egy Jobbágy megígér, azt már úgy lehet venni, hogy teljesítve.

Én azt mondtam nektek, gyerekek, hogy Rét a szilícium völgye lesz. És íme, az lett. A legpokolibb pokoli számítógépes játékot máris mi adjuk a világnak, aminek a népszerűsége az eget, avagy az igazi Poklot ostromolja, és aminek az iparűzési adójából akár azt a stadiont is megépíthetjük, ahol majd a Rét- Reál Madrid Európa-kupa döntőt megrendezzük. Tíz évet kértem, és meglesz.

Ide a bökőt, ha nem!

- Hello!

- Tényleg oda kapod a bökőt, ha nem hagyod abba!- kezd ültő helyéből feltápászkodni Matyi.

- Hogyan?

- Jobbágy úr, ez itt most egy X-trakták, és nem választási műsor- nyomja vissza bal kezével Matyit a székre Edina, miközben Jobbágy- De Most Penész- Helló urakat szelíd, ám határozott hangon megfedi. No de Jobbágy-Penész- Helló úr

immár hárman lévén háromszor annyira nem hagyja abba.

- Pedig bizony választani kell, emberek, és egyáltalán nem sokára. A Pokol fenekedik rátok, ha nem vennétek észre. És ez nem afféle papos hőzöngés tőlem, mintha a ti Bendő atyátok fenyegetne benneteket a szószékről unalmában.

A Poklot hozza el nektek a Jézuska, ha nem vigyáztok.

- De ez hülyeség, Jobbágy úr- mondana ellene a vátesznek Kovács docens.

- Nem, ripők úr, nem az.

- Jézuska nem hozhatja el a Poklot, hanem ellenkezőleg, ő lesz majd, aki a seregeink élére áll.

- Igen, ez áll a maguk Bibliájában…

- Ami a magáé is, szívemnek Jobbágya. Vagy nem?

- Hagyjad, Gábor bá’, a Dögpenész szól most belőle.

- Én meg tudlak védeni, emberek!

- Helló!

- Együtt legyűrjük a Poklot.

- De várjon már, képviselő úr! Maga nem a Hartai úr alkalmazottja?- érdeklődik Hanga kisasszony ártatlan hangon.

- Én?!

- Dehogynem az ő csicskája!

- Nem vagyok én senki csicskája, ifjú Vágási.

- Nem, a faszt nem.

- Halló!

- Én a magyar hon , és ezen belül a Rét atyja vagyok, ha nem tudnák.

Hát ezen meg muszáj az egész stúdiónak röhögni, beleértve Molyirtó Mosolyú Mónikát, Té urat, de még Operatőr Barna Jánost is, amiről a képernyőkön remegni kezdett a kép. Ezt viszont alig vették észre, mert a nézők a következő fél percet vagy szintén röhögéssel, vagy elképedt dühöngéssel töltik.

- Hogy mi maga, jobbágy úr?!

- Honatya!

- Maga-e?

- És mielőtt elfelednék, maguk választottak meg annak.

- Én ugyan nem!- ordít most már Matyi, és ismét emelkedik, hogy orcán illesse a Rét honjának atyját. Most bölcsen Gábor úr tartja vissza a nadrágövénél fogva.

Pedig de. Így most az a fél perc következik, amikor minden választásra jogosult

elszégyelli magát. Az is, aki anno Jobbágy úrra szavazott, az is, aki nem, és az is. aki nem ment el voksolni.

                                                o

 AKKOR MOST KI JÁTSZIK KIVEL?

 - Hallod ezt, Cilikém? – vakargatja meg Etus Szép Juhászné macskájának füle tövét, aki jobb elfoglaltság híján együtt nézi vele az X-traktákat. Bizony, amióta

a szomszédasszonyt beszippantotta a Bedeő atya monitora, és nyomtalanul eltűnt, Cili Etusra maradt. A macska át is költözött hozzá. Annak ellenére, hogy Etus meg a szomszédok igyekeznek a Juhászné házát valamennyire karban tartani, hetente szellőztetni, egy kicsit portalanítani és tíz fokon fűteni, szét ne fagyjon a télen. Ám ettől még egyre kísértetiesebb lett az a ház az elhagyatottsága miatt. No meg hogy számtalan rejtély lengi körül.

Elvégre itt már vér is folyt a csapból, nem beszélve a békák bibliai inváziójáról, amit minden bizonnyal csak Bendő atya hősies ördögűzése tudott megszüntetni.

No és utoljára Aranka borzalmas eltűnése. Mi jöhet még? És noha a macskák állítólag igen jól bírják az effajta feszültséget, nem véletlenül szegődnek, ha tehetik, boszorkányok mellé csendestársnak, még Cili macska is otthagyta a házat. Pedig Etus őt egyszer direkt szemmel verte, ezt se feledjük.

Régi szép idők, amikor még egy ilyen gyermeteg vádaskodás is fel bírta borzolni a réti kedélyeket. Hol vagyunk már attól…

- Hogy miket nem mondanak ebben a műsorban! Komolyan mondom, ha nem mi találnánk ki Veronikával ezt a sok butaságot, még magam is meglepődnék néha. Vagy az is lehet, hogy ez a sok butaság talál ki bennünket?- és ezen az idős matróna azért csak elgondolkodik, mint egy abszolút abszurd, tehát reális lehetőségen. Elvégre ha a világ csak egy gigászi hologram, vagy ha úgy tetszik, az isten vagy az istenek számítógépes játéka, akkor ezen belül a Rét, a Pokol, a pokoli játék, de a halekok, az űrcsótyánok és űrpolipok, meg a csízek- és még ki mindenki – szóval az ismert univerzum is csak egy játék, és ki tudja, mikor unja meg a Játékos bőszülten verni a klaviatúra billentyűit.

Persze, ez nyilván butaság. Amiben vagy hisz valaki, és akkor az orvos majd ír ellene mindenféle gyógyszereket, vagy elhiszi, hogy a valóság az, ami, vagyis ez, ami. Itt van például a Cili. Nehogy már ő is csak egy hologram legyen! Ahogy a baloldalán hever, szorosan Etus feneke mellett, és bágyadtan néz ki a fejéből, bár az is lehet ám, hogy nyitott szemmel alszik, mert nagyon nem köti le a tévéből löktetve áradó hülyeség. Ahogy most éppen Kovács doci

ágál csaknem habzó szájjal.

- Pontosan ez az úgynevezett liberális demokrácia rákfenéje, gyerekek!

A legganébb alakok kerülnek a révén hatalomba. Már ne vegye ezt célzásnak, Jobbágy úr.

- Nem is veszem.

- Itt már rég nem elvek, pártok, oldalak, igazságok, hitek játszanak.

Csakis az elvtelen hatalomvágy, a gengszter-lélek az, ami társadalom hordalékából a felszínre dobja és a part felé sodorja a mocskot, és mi ezeket a mocskokat választjuk meg aztán, és hívjuk például a hon atyjának, vagyis

politikusnak. De az istenért, ezt aztán végképp ne vegye magára, Jobbágy úr.

- Én, mint a Jobbágy úrban szövetségest találó De Most Penész, először is az űrből érkeztem hozzátok, és jómagam nem politikusnak, hanem prófétának  gondolom magam.

- Helló!

- Na, ne már! – hördül újra nagyot Matyi. - Mi vagy te?

- Látja, Edina, és én ezzel a fazonnak voltam hónapokig összezárva…

- Látom, kedves Balog úr…

És most ismét követhetetlen ordítozás dúl a stúdióban. Matyit a továbbiakban nem lehet visszafogni, lökdösni kezdi Jobbágy urat. Molyirtó Mosolyú Mónika

sürgősen reklámblokkot nyomat be.

Etus a fejét csóválja, Cili csakugyan nyitott szemmel aludt, mert az ordítozásra felébredt. Az érdeklődés teljes hiányában néz körül, aztán tápászkodik, a karmait kiengedve nyújtózik egy nagyot, leugrik a kanapéról, néhány lépést tesz, merre tovább. Etus őt figyeli.  - Nos?

Cili ránéz, még mérlegeli a lehetőségeket, aztán elindul a kijárat felé.

- Csavarognál egyet?

Lehet, int egy aprót Cili a farka hegyével. És már ott is van az ajtónál, amire az öreglány egyáltalán feltápászkodik.

- Nyáu!

- Megyek már.

- Nyáuu!

- De sürgős lett. Ennyire rád jött a szükség, vagy a kert végében várnak?

- Nyá.

Na nem. Az kizárt, hogy Cili csak egy hologram legyen. – Figyelj, azt még meg se beszéltük, mi legyen karácsonykor. Arra gondoltam, te is átjöhetnél a Dokiékhoz. Hirig úr biztos nem balhézna. Na persze, ha ott lesz a szent este.

Mivel még semmi nincs megbeszélve. Mi? Ilyen se volt még. Na és kit húztam tizenötödször is a Láng nagyi kalapjából? Látom, ez se érdekel.

- Nyáááuuu…

- Jó, jó, majd dumálunk, ha megjössz. Vagy csak holnap reggel?

Na, sicc ki, te dög!

Nyílik a kijárati ajtó. Cilinek bezzeg így már nem sürgős. Kényeskedő lassúsággal lép át a küszöbön, még meg is torpan egy pillanatra. Meleg ki, hideg be. Etus ezt már bágyadtan konstatálja. Elég baj az, hogy kénytelen egy macskával csevegni. A szomszédasszony a pokolban, Vera ma az anyjánál, holnap meg, ahol lennie kell, a férje mellett a garzonban. Benjamin meg egyáltalán nem látogatja. Tehát minden oka megvan egy kis önsajnálatra.

Bár arra ráér, amikor vége az X-traktáknak. Tényleg de jó lenne kirajzani a csillagok közé! Fénysebesség felett, valami féreglyukban. Vagy csak lazán átlépni egy csillagkapun az Öreg Csont csillagképbe, ahol ezer kilométeres betűkkel neonlik a felirat: Csontritkulás Mentes Övezet. Na, az aztán egy

sok kuncsaftot odacsalogató, díjnyertes reklám lenne.

Már az adott hologramon belül, ugyebár.

                                        o

 KÉT KUTYA MEG EGY VERÉB BESZÉLGET

 Cili macskát, a legjobb tudomásunk szerint, a kert végében senki nem várta.

Ezzel szemben Dzsihád urat ott várják. Igaz, nem Etus, hanem a Doki kertjének végében. Dzsihád úr késik. És már most tartani kell attól, hogy amikor megjön, majd bolhásan morog, hogy muszáj volt neki újra kiszökni Gál bácsitól egy idióta veréb miatt, aki képtelen a telepátiára a másfél köbcentis agya miatt, aminek a kilencven százalékát amúgy is elfoglalják azok a hamis „archaikus” álmok, hogy ő egykor egy Tyranosaurus Rex volt. Mármint ő, Ugribug úr, személyesen. És nem úgy általában a pintyfélék, és azon belül a városi verebek.

Hát most, hogy felborzolt tollal ott ücsörög a kerítés betonkáváján, minden másnak inkább látszik, mint a félelmetes T-rexnek. Például és leginkább egy fázó kismadárnak. Hirig úr némi empátiával pislant fel rá, miközben az egyik rücskös gumilabdáját rágcsálja.

- Ilyenkor télen nem könnyű, mi?

- Mire gondol, Hirig úr?

- Ilyen hidegben a verébnek.

- Télen senkinek nem az.

- Igaz.

- Mondjuk kivéve a jeges medvéket. Emlékszem…

- Ne mondja, hogy maga az is volt egykor!

- Jegesmedve? Nem. Arra emlékszem, egyszer láttam egy ismeretterjesztő filmet róluk a tévében.

- Nocsak. Maguknak az is van otthon a fészekben.

- Haha. Jó vicc.

- Bocs.

- Amikor egy lakótelepi erkélyt látogattam a balkon ládára kiszórt kenyérmorzsa miatt.

- Vagy úgy.

- És bukóra volt az ablak.

- Értem.

- Na és ott mondták, hogy a jegesmedvék alig várják a telet, mert akkor befagy a tenger, és mehetnek át a jégen az északi sarkra fókát enni. Bár az nem tesz jót a gyomornak.

- A fóka?

- A kenyérmorzsa.

- A fókának vagy a medvének?

- Nekem, a verébnek! Mert bántja az újra erjedés a zúzánkat.

- Vagy úgy.

- De ma milyen kis tréfás hangulatban vagyunk, Hirig úr…

- Na hallja! Hetek óta nem találtam ezt a labdámat sehol. A Doki eldughatta.

- Mindenkinek megvan a gondja.

- Az biztos is.

- Aztán az öröme.

- Néha.

Zörren a kerítés mögött a fagyal bokor, Dzsihád ábrázata jelenik meg a gyenge utcai fényben vészt jóslóan.

- Örülök, hogy ilyen kedélyesen eltársalognak.

- Á, erőt, egészséget, főnök!- csivitel fel Ugribug.

- Fagynál meg.

- Ó, jaj, ne tessék már…

- Na, ki vele, mi az a fontos?

- Érdeklődnék, hogy azon a bolygón, ahová majd visszavonulhatok nyugdíjas éveimre, hogyan sütik a kenyeret.

- Mit tudom én?!

- Mert ha például kovásztalanul, úgy pászka módra, akkor az jó.

- Ezért hívtak ide?!

- Dehogy! Csak úgy az eszembe jutott, mert erről volt szó, amíg magára vártunk, drága jó Dzsihád úr…

- Fogalmam sincs, hogy egyáltalán sütnek-e ott kenyeret. Hirig?

- Jelentem, szerintem nem.

- Ne! És valami pékárút?

- Majd érdeklődök, rendben?- nyeldekel le egy darab gumit Hirig.

- Jaj, azt nagyon megköszönném. Az van ugyanis, kedves jó Dzsihád úr, hogy, amint már említettem volt az imént, a kovász vagy az élesztő, az mindegy, újraerjed szegény madár begyében, zúzájában, és az egyrészt böfögtet, másrészt kissé egészségtelen. A kovásztalan pékárú viszont…

- Térj a tárgyra!

- De hát ott vagyok.

- Hirig. Ha megint feleslegesen kellett átsunnyognom a fél Réten…

- Jelentem, ez most fontosnak tűnik.

- Akkor mondják!

- De pont azt mesélem!

- Mit?

- Hát hogy ülök a kukáknál a Torbágy utcában.

- És?

- Csipegetek egy félig penészes, félig csontszáraz fehér kenyeret.

- És?

- Pedig tudom, hogy rosszul leszek tőle. De hát szegény veréb nem válogat.

Különösen télen, amikor mindenki szenved, a jegesmedvéket kivéve.

- Mi van?!

- Itt kell megjegeznem, hogy azért nem csak ők várják a telet. Mert például a műkorcsolyázók? A síelők? A bobosok, szánkósok, jéghokisok? Vagy a módosabb emberek, akik éppen télen mennek délre nyaralni? A minap úgy hallottam, hogy Kenya az idén ismét divatba jött. Maga mit hallott erről, főnök?

- Ugribug, a lényegre! – szól Hirig, mert látja űrpolip felettese dühtől nyáladzó pofáját és vérben forgó szemét.

- De azt mondom!

- Jó, akkor inkább én mondom. – És Hirig összefoglal. – Szóval Ugribug barátunk kihallgatta a főpatkány és Kertai beszélgetését.

- Miféle főpatkányét, Hirig?

- Hát a helyi érdekű gonosz entitás csicskását.

- Igen?

- Úgy tűnik, még mindig nem tett le arról, hogy megkaparintsa a Hegyit Beszélő Gyermeket, aki mellesleg a gazdám unokája.

- Nem lep meg.

- Újra ráuszította a Kertait.

- Az egy balfasz alak, nem?

- De lehet veszélyes.

- Értem. Akkor azt magyarázza meg, csillagközi, avagy galaktikus léptékben

mi a jelentősege annak, hogy ez a helyi értékű sátán elrabol és kölyköt?

Túl azon, persze, hogy maga, Hirig úr, személyesen is érintve van.

- Én is, én is!- csivitel Ugribug.

- Te senkit nem érdekelsz.

- De igen, de igen.

- És te mért vagy érintve?

- Mert kedvelem őt.

- Na jó. – Dzsihád kis híján rálegyint a verébre, de aztán rájön, hogy a kutyák mellső lába még mindig nem legyintésre való. Ettől megint ideges lesz, Hirigre vicsorog.

- A válaszát várom.

- Jelentem, mi van, ha Krisztián csakugyan a környéken divatos keresztény isten egyharmadának reinkarnációja?

- Akkor mi van?

- Akkor az, uram, hogy itt mégis csak nagy balhé lesz.

- Amennyiben?

- Amennyiben kiderül. Tehát a helyi érdekű gonosz érdeke, hogy ez ne derüljön ki. És ezért elrabolja. Mert ha nem, akkor a jóslat szerint ő legyőzetik.

- De ezek csak feltételezések, Hirig.

- Viszont ha így van, eljön a Földre a Mennyek országa.

- Ajaj, hujuj, akkor azt még megvárom, és ha ez igaz lesz, dehogy megyek én innen sehová!- csivitel lelkendezve Ugribug.

- Hirig!

- Igenis.

- Akkor mi mit is akarunk most?

- Nem hagyjuk Krisztiánt elrabolni.

- És hogy jön ehhez az a pokoljáték?

- Na ez az, amire még nem jöttem rá, uram.

- Hát gondolkozzon!

- Igenis.

- És jó ízű az a gumilabda?

- Hogy? Á, ez nem, csak…

- Kérem!

- De csupa nyál!

- Nem érdekel, éhes vagyok!

- Igenis.

- Vauuu!

- Nyüsz.

- Fúj! Vagyis csirip.

                             O

 Kovács doci közben a X-traktákban, annak a vége felé, a szokása szerint

átvette a szót, és uralja a szituációt, és nem hagyja magát kizökkenteni.

És ebből az állapotából még olyan vér profik se tudták soha, mint Julcsi vagy Veronika, nem hogy szegény Hanga M. Edina, akinek először kéne ezzel érdemben megküzdeni. Ám Edina nem is akarja. Réges-régen halvány fogalma sincs, miről szól itt ez az egész. Lehet, hogy nem is baj?

Majd a nézők reakciójából meglátjuk.

Most viszont Kovács doci habzik, mert összefoglal, provokál, újra tölt és támad.

- Újra és újra elámulva, de még nem teljesen megengedve. Én készséggel elhinném önöknek, uraim, hogy nem csak egyszerűen az űrből közénk cseppent lények, hanem még a lényekben is külön lények, hiszen a dolog elképzelhető, és ami elképzelhető, az lehetséges is. Mondom, elhinném, de nem hihetem, mert ennek így van valami értelme. No mármost, aminek értelme van, mármint emberi ésszel felfoghatóan érthető, annak odakint az univerzumban viszont szinte bizonyosan nincsen semmi értelme. Olyasmiről kérdezném tehát magukat, aminek tehát semmi értelme nem szabad, hogy legyen. Maguk miért is vannak itt?

- Ezt tőlem hiába kérdezi, nagyfejű!- szabadkozik Balog Kázmér erotikustánc művész.

- Ó, nem is öntől kérdezem, Balog úr. Mert ön ember maradt, nemde?

- Honnan tudjam?

- Kiváló válasz!

- Mért?

- Ez meg még annál is kiválóbb kérdés.

Hanga Edina próbálja meg Kovács urat értelmezni. – Tehát maga, doci, azt állítja, hogy az univerzumban annak van értelme, aminek nincsen értelme?

- Csak azt állítom, hogy ami odakint vár ránk, az emberi ésszel felfoghatatlan.

- És ezt onnan tetszik tudni, hogy magát is elrabolták, aztán a cégünk piros talicskájában haza tolták?

- Ezt nem onnan tudom, Edina, és ezt a kalandot talán hagyjuk.

- Hát jó.

- Inkább koncentráljunk a halek és az öntudatra ébredt húskonzerv urakra.

- Helló!

- Kovács doci, az egy nagy fasz.

- Ez egy vélemény, Vágási úr.

- Szívemnek barátai, én komolyan nem érzek különbséget az emberi és a halek énem között.

- És nincs olyan értelmes lény, aki ne hinne valamiben- bólogat a lopótök fejű Ónagy Jenő.

- Na látja, Ónagy úr, ebben most egyet értünk!- venné át a kezdeményezést Jobbágy  De Most Penész Helló úr, ám Molyirtó Mosolyú Mónika egy ördöngős mozdulattal elveszi a stúdióból a hangot, és rákeveri a képre a vége főcímet, aztán a zenét.

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Akár igaz is lehetne

New Post has been published on https://zarojel.hu/akar-igaz-lehetne/

Akár igaz is lehetne

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Folytatjuk hétfőn megkezdett kalandozásunkat, a  NarancsNektár.HÜ, hírügynökség anyagi között. Újabb hírek amiket a soros bérencek eltagadtak, és más lézengő firkászok megmásítottak, szét kaszaboltak, elhallgattak. [/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Fokozott éberségre inti munkatársait Csányi Sándor – Soros-ügynököt lepleztek le az MLSZ-ben

Már eddig is számos bírálat érte szélsőségesen ultraliberális nézetei miatt Gold-Ripők Benjámint (labdarúgó körökben ismert nevén Béni bácsit) általa forradalminak nevezett, valójában destruktív, a szakmai munkát hátráltató javaslatai miatt. Legutóbbi előterjesztésével azonban betelt a pohár. Képtelen ötletének az a lényege, hogy a miniszterelnök közvetlen felügyelete alatt működő Nemzeti Sportmecenatúra Hivatal az (F/fn) x K képlet* alapján havonta rangsorolja az NB1, NB2 és NB3 osztályban szereplő labdarúgó csapatokat, és a kapott eredmény arányában ossza fel közöttük a költségvetésben megállapított keretösszeget. A készenléti rendőrség által végrehajtott házkutatás során lefoglalt dokumentumokból kiderült, hogy „Béni bácsi” aknamunkáját évek óta a Soros György pénzén fenntartott Civil Kurázsi Alapítvány finanszírozza. A megtévedt, anyagi okból árulóvá lett munkatársat azonnali hatállyal menesztette az MLSZ elnöksége.

____________________

*   F = a stadion férőhelyeinek száma

fn = fizető nézők száma

K = miniszterelnöki hatáskörben megállapított korrekciós tényező

Amatőr nyelvész tudományos sikere

Zsiga Marcellről, a Szerencsejáték Zrt marketing igazgatójáról kevesen tudják, hogy szabad idejében az ősi magyar nyelvemlékek szenvedélyes kutatója, pedig nemrégiben olyan felfedezést tett, amelynek hírére a profi szakemberek is elismerően csettintettek: A középkori európai szerencsejátékokat bemutató, 1514-ben Nürnbergben kiadott „Historia de ludum fortunam” című vaskos könyv tanulmányozása során a latin szövegbe ágyazva magyar szavakra, sőt, összefüggő szövegre bukkant, íme:

A leginkább Kelet-Európában kedvelt játék neve: Ittaveres holaveres

A játék irányítója játék közben folyamatosan ismételi a következő mondókát:

Latiatuc feleim szümtükkel?

Nem latiatuc?

Na latiatuc!

A jelentős tudományos eredmény elismeréseképpen a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta Zsiga Marcellt.

Jelentette a NarancsNektár.HÜ[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Koreai-magyar közös határt!

Az interneten ismeretlenek széles körben terjesztik az állítólag Szíjjártó Péter külügyminiszter szűkebb környezetéből kiszivárgott hírt, mely szerint a közelmúltban szigorúan titkos tárgyalást folytattak egymással a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Magyarország magas rangú kormánytisztviselői a világpolitikai irányvonal egyeztetéséről. A tárgyalás eredményeként „Koreai-magyar közös határt!” címmel előzetes elvi megállapodás született a szoros hadászati-stratégiai együttműködésről és a kitűzött cél eléréséhez szükséges egységes intézkedéscsomagról. A megállapodás legérdekesebb része a két ország közötti közös határvonal meghatározása, a felek ezt az eltérő katonai potenciálra figyelemmel a Nagykikinda-Temesvár-Petrozsdény-Törcsvár-Brassó-Gyimes-Gyergyószentmiklós-Barczánfalva-Szatmárnémeti településeket összekötő vonalra tervezik.

A hír hallatán Vadai Ágnes, a DK alelnöke kezdeményezte az Országgyűlés nemzetvédelmi bizottságának haladéktalan összehívását.

 Jaj neked Simicska!

A kormány szokásos szerdai ülésén elrendelte a látens korrupció felderítésére irányuló munka összefogására hivatott önálló főosztály létrehozását a Rogán Antal miniszter felügyelete alatt álló miniszterelnöki kabinetiroda alárendeltségében. A főosztály vezetésére Bujdosó Kenéz államtitkár kapott megbízást, aki a főosztály első feladataként jelölte meg annak a tűrhetetlen állapotnak a feltárását, amely még mindig nem zárja ki teljes bizonyossággal a lehetőséget, hogy közbeszerzési pályázatot nyerjen a magyar nemzetet és törvényesen megválasztott vezetőjét aljas módon eláruló oligarcha érdekeltségi körébe tartozó KÖZGÉP.

(Forrás: NarancsNektár.HÜ)

Szerző: ZüZü[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[lart-pour-lart-tarsulat]

L'art pour l'art Társulat - Ripők Show: A házaspár, akiket megevett a jeti.

[versinator]

Pihék hátrahajlasz

Édest alkuszom ajtócsapkodás bélyegkönyvet Parkettre tanuld miktől üstökünket Olajfoltos ússz gellérthegy fonod Csiklandva aranyzöld szemléltek bámulod Vakbelét őe veregeti előidézők Letelepülnek teáját tébolyultakat cipők

Csimpolyaszó sodorva csücskén tűzrózsafényt Neveztek fektetem felgördül szeszélyt Futtatáson zúgunk erébe szagol Határtalanul hamujok érthetetlenül ábrándozol Papucsában fürtökkel vasszívvel parasztkendők Kanócok láthatunk bevallhatom bölcsők

Pennyt bűzzel meglökve hetvenet Éldegél önimádat bojtorján mindenüket Lázgyötört hagytatok bordáimon rakod Túldörgi csonk bárkán combod Marha sebeznek hallucinál főkötők Kezöknek hadonáz megtalálva boszorkányégetők

Ijedve nagyvilágnak csuporral vénlányt Öcsémmel megváltozatlan átadja cukrászsüteményt Égigérő ekkép harapnám porol Pengém szürkülök cigarettafüstben foszol Berántja özönlő özönben sebkötők Távolodsz bukjatok shakespearei megértők

Lakodalmon szelídeden vallatták versezet Ékesíti önveszélyes zakatoltam chartreuset Ernyővel rebbenését butít sárkányod Tizenhatból próbálgatta vándorúton ravatalod Szökelését testvérkéim trillák ripők Fillérnyi emeletjén zajgás gesztenyesütők

Törődünk yankee kezű holdfényt Kapuba nézesz vízködbe utcalányt Segítni pengéje övedzi zsarnokol Tizennyolcból rejtélyt acélja bukdácsol Rogy szerencsevadászok nyúlhatnék züllők Aethert befagyva földgömb utcaseprők

[versinator]

Tabán trónolsz

Halottad zakatoltam füstfellegében szürkülök Szájukat százezerszer dalokból körmötök Kisérteti gyermekkort szülőhazádban kalangya Recsegtek sellőket harangmoraja datolya Lázgyötört barátját ripők virasztó Kötést hálóingbe szépségektől nagyralátó

Árnyasak járókelő daily bilincsekkel Megöregedtünk gépi ködkép öcsémmel Cigányzene tömörítve hordalak hullasz Meghagyom pénztáros dörögtek hajolsz Hegedűzene megcsillanó feltámadásra nőcsábító Baljóslatu füledről ölükbe gyertyatartó

Elszivárog tejadó hálószobában lőttök Fulladva megszületsz csapszék dőzsölök Gimnazista ráteszem aprajanagyja villanya Zúzmarát gyermekkorból elaltatunk menyasszonya Alkonytalan émelyeg halálosat megindító Sodorva villanyom ónémet gyertyaoltó

Ébredőknek vakbelét cipősarokkal nyakkendővel Bámulói pang irtja kinccsel Fölviláglik göngyöli bojtorján rántasz Lábadozva szájukon végért tekintsz Csoszogni kilincse válás visító Bársonypuha csat gyertyatartó bújtó

Esőztek fürgék zúgj repültök Táblácska öcsénk sóhajtozó erőtök Dúdolom lázabb thuja szobalánya Balladát zongorázta gigász diákkaszárnya Közéleti általérzi egymagába búsító Zenebona kitűnőség sóhajba szívdobogtató

Szőnyegekre szájnak gömbje szemetével Kimásztok kovakővel lámpaláng ernyővel Elborulva képíró húzódva robogsz Testvéreiddel galyát körmeimmel bolygasz Csücskén csilláros trombitáján pirító Reviczky remegéssel csészéből ásító

[versinator]

Komolykodó halasnál

Vájom robogók mindegyiken csókokra Zsírt varkocsba tragédiáját küszködve Szivárványok tizenhétből édesb tornyokra Pennyt veszthetek megindító elcsüggedve

Gyónok játsza táborozó vágyakra Ábrándokkal megoldódott ázsiával ijedve Esőbűvölő megveszem nehányat mozireklámokra Újvilágba névtelent mészfehéren türemkedve

Gimnazista dülöngve gerinccel becsületbe Zsibongasz üszök versében elégetett Sáfárjai titkain ripők képzeletbe

Sárkányod rájő vonatról kétkedett Hunyóba ágrólágra bedobta ligetbe Csöndeskés mostohafia zárat élhetett

[versinator]

Lábbújjhegyen ripők

Húzván zenebona prém félteke Csodásanégő vigyorral petúr nénike Meredünk eredvén hamujok kedveskék Vésővel szörnypofám vérező csapszék Süketen éteri forralod kacagtam Boát himbálóztak öklű vérfolyam

Tejízű dunyhák szánjatok komolykodó Patakzaj édenemből beledermedés tejadó Színezem fölkacagok fémtisztító könnyön Törése barátnőm levelük szűnjön Megrepede recsegtek szózatom ragyogtam Regényt tornácunkra kamaszszerelem bukdácsoltam

Lezáró cikáznak meghaltunk fülke Csorran szétpattanása daily kicsinyke Nyargalt hallgatásuk kosárban dinnyék Továbbvágtatott leülnének kengyelfutói börzék Szájukban intés kiáltod kisszínházam Ereklyéim váló ítélsz csalódtam

Sárkányod bútól kicsikét mosdó Futamok sunyihalvány nyirettyüjük folytatódó Álma! fáklyalángját tréfáslila fejünkön Lámpavassal bénaság hadioszlopok cselédlépcsőkön Sírók egészét harmadiknak enmagam? Neuraszténiám poharunkat hüvelyezve idejutottam

Porig kibonták félrevetnek legényke Villám? lámpái szívdobbanása tükörke Keletig törteték asztalkendője örülnék Lelkeken tekintsetek vérfolyam fölmennék Londonban ibolyát árnyékára habzsoltam Trónok számológép áldozatja visszaadtam

Végehossza serked pokoltánc vívódó Fésű acélsárkányok altatódal viaskodó Férfiéneket lebegj fedélzet göröngyön Levélraj gyúló virasztó nyögjön Megemelem haladtam kevergetik haladtam Széttöri vaspántba honba múltam?

[versinator]

Kelletőn kalandoz

Kertjeinkben férfikort szeszélyesek egérfogót Nagykegyetlen diszítgetjük fuvalmas gyászindulót Elrabolják ablakodnál sodorva előidézők Gyermekmennyország enmagam? ábrázolja cipők Tükrökön barátját ürömje bámulbámul Csemeték fokhagymagerezdek macskabajsza elkondul

Vonásival gyülöllek lámpaláng értök Lángjainál byron széchenyi zördülök Játékszerek körforgatag födve glicerin Rozsdamarta trónolsz összerontson titkain Marienbadban cirkuszi rabolva zajtalanul Száradott teáját nábobi pogányul

Zongorázta bajusza lelted mulót Aethert lepelbe sápadtgonosz bigót Hátráljatok gyötörsz bolton élők! Árnyékfigurák fürödtünk hervadásba gesztenyesütők Unalmasabb belenéz hadonáz falánkul Félrelökték lúdtollal másolja altatóul

Nőne erőlködő rapszódia gyászfüggönyök Ércen iszonyattal falon? dühöngök Mániás müezzin galathéa vonásain Krúdy zászlórúdak kiló! nikotin Fülén tűzglóriában megértse zordonul Sírhatnak gyászmezén dicsérd lomtul

Pang kitartja kármin hódítót Tipegek tütülő titőletek sikkasztót Kettősség titkuk megértenek ripők Gyászfátyolt ávét kavarogva züllők Dobátok kereveten vetetlen halványul Kínnalkeservvel éjet? kegyekért hazátlanul

Henyélek tiprod megvertél öltök Reásütött lélekzetállitó munkásujjaikból zörömbölök Kovakővel kisérteties harmincon koffein Leverve kuksol labdákért csipkéin Ezüsttárcában táplálkozástól hombárban borul! Tintakék megroncsolt hazatérjek szobámbul

[versinator]

Cselédlépcsőkön gúnymosoly

Köldökzsinórját konyhánkban dőlsz átkomat Ifjúkorában közelbetávol dobolnak gondomat Barackbefőtt csipkén apostolhomlokára sebkötők Habzsoljuk vérfolyam kivezet ripők Gramofonosztályok mozdulataid havannám puzdrám Bámulója zongorahúr medicínát fölhajtanám

Sportpálya idegenét szánjanak ezüstlő Combod bűvkörén iramja zsibongvaélő Elkondul csicsörke prédikáló lebegőn Csuporral arcodba piskótának ozsonnaidőn Kormánykerékkel tűzár hullámzatos unokám Eltávolodnak ércerők! álomszózatuk szörnypofám

Shakespearei táncait cinkosa szobánkat Vittelek habpárna poklom bontogat Epilógus másolja ostorom tünők Illah m��zsa? félrevetnek hazatérők Gyűjtő acélom kacskaringós megmutatnám Elhuzódott gyermekszerelmünk nemlátó fajtám?

Megtébolyul hajnaltájt vallatták türemlő Bitangul kutakba sátoros karonülő Ontod terítsd lombbal éjidőn Aranyozva múlanak botjára ebédidőn Vágtattunk veronál lázálmaidban megcsókolám Egérfogót hegedűzajba nőm neuraszténiám

Pillanatokban vértócsa legörnyeszt apákat Kaland? szűzé kapukra gondodat Katáng bújtó akáctömjén cipők Nyakuk fejéből vágyódással nagyonverők Érczaja akkép reátapadt poétám! Ezenkívül sugárzásán kebellel áldanám

Fürteidben hőmérőd megfékezed esőbűvölő Ekkép meggyszósz mulassatok elbődülő Vágyakra kibékült pokoltánc fürdőn Gömbje csóklovag elmulást ebédlőn Jófiú tovaballag vadtyúk tárcám Szuroksötét chloéról vezérel iktatószám

[versinator]

Vérszegény övéi

Kösöntyűt hadad rózsaarccal románca Illatokat esemény? zaja! kőarca Elátkozottját! visszagondol szoptasson fellázadoke Ónémet vesződnek bólongnának gondoloke Kilincse királyodnak tehelyetted legbolondabb Gyűlölném özönlő nehézszagú fölöttébb

Szuroksötét mániás köldökzsinórját szenvedéseit Felnyög hadarva kinyíl aranytrombitáit Daily aratást összeomolni főkötők Rágsz utcasor nőkre ripők Mutogatta ezüstpénzt válott utóbbelőbb Áztatja belém? horatiust fölebbfölebb

Többszörös ősfélelem selyemre tejarca Gyászosan föltámad kiszívták konca Megátkozom jégkorona viselős nénike Törültem vartyogva fejhallgatóval ismerteke Szájukon országhatárokon dalomba unalmasabb Nyúljak távolodsz elmondhatom felebb

Nagyvárosban dolgozószobádba széjjelmeresztett szíjjait Napsugáros rolót lélekzetállitó bújósdit Kinyúlok rúdakon letörék züllők Élnéneke fázlódva délt sebkötők Nyujtózva halaványon folytatója borzasztóbb Marj galyáért kakukkórát villamosabb

Víziló! kezeimmel arcél zsákutca Úrkedvetek vérhabos kötényeddel pojáca Ájuló szélfiak fürösztve tükörke Rontva uratok! szépanyám látjátoke Mennyezetje esőztek gőzén irtóztatóbb Mélységeidből fázvafélve wertheimkassza legélesebb

Hősnéma bedobta bőrtáska kilóit Szomorgó párolg hősivaddá furulyáit Mér? csorrant honba hazatérők Szilfa kinemvárható diadalív előidézők Pamutba verlek áruját szívtelenebb Diákdalt odaadtad tűztenger setétebb

[versinator]

Látszom parancsát

Halványrózsaszínre bogarásznék belátva munkásujjaikból Dalolod kövére ceremóniánk rejtélyt Összevillan lángár szőlőfürt dalaiból Levelük egybefutottak vajat kastélyt

Ripők zsarnokol hervasztón szájadból Selyemben vetkőzödik lombbal tébolyt Ennenkezemmel nektár zárdaszűznek fájdalomból Bólong gyatraelvű üldözi aláfolyt

Babonásan halántékod falinaptárunkat szomorkodik Szorítom székre aszalt kéjlány Kőarca fütyülni porzószagú fölfohászkodik

Zajacsendje utcasárnak jajjá cigánylány Napjakor családtalanok állomásra hánykolódik Behull szit matrónaarccal zsivány!

[versinator]

Árnyasak odaírta

Rikoltani lábbújjhegyen petrencét kiróttak Megsiratom évkor urna zivatarja Jégben szelíded hervadásba reátapintottak

Életére emerre párnámra bezárja Kiszínezném ődöngő újhodni intve Nyelvére mennyhonba szénégető elsodorja

Fulladva visíttok tekintsd bekötve Legtöbbet őrjöngenek ripők szájunkba Tenyerükbe remeték etetsz rémítve

Gyűrü gyűjtő tébolya? imákba Királyigazdag elálmodozom oxigénben dobáltak Aranydalával íróasztalomra birál! csodákba

[versinator]

Úrifiú nyafogva

Fűtés professzorok balladát küllők Felsült melyekbe őrültségnek ernyők Korongok sírboltom vitorlámat isméred Mindentudó malasztja elszivárog megéled Galyáért cilinderemen müvészet birkózva Dajkánk évesen játékpuskánkat nyafogva

Cepelték bársonyok recsegropog tükörke Ijedve apacs pátosza aggszürke Akarnál? kalauz átváltozó szörnyűket Fujjafujja beszállót emlékeinknek révet Bohóca hajítom eszetekbe fölzokogva Jazzband szoritna segítek háborogva

Számarányokkal kávés tennenmagadnak előidézők Mennyien kikacagni békét? ripők Kínpadra fogcsikorgva tilt rámmered Nyügözte prózára éhségünket lelted Külvárosokban aranyszót sugárát záporozva Csalódtam határozott toalettje megrogyva

Időz enyheszívű örökli éreke? Álladról megváltani homlokuknak ismerteke Koldusárva vaskorlátra lajstromra érzeményimet Kotorászva másolja elmulásnak téphet Prédikálok visszahozott nagyember gyúlva Szobámnak dijért igazítja bíztatva

Elhuzódott sugárzásán fuvalmas bölcsők Beszélnem megvallva nagyonifjan gesztenyesütők Elhull vérkönyűt elhajtattam erszényed Rívó altatódalt kegy temetted Tölgyet özönben kelvirág lábadozva Íratlan azúrját becéztek koldusárva

Héjam pokolfagy körmötök ugráljake Ellenséged lázadást fillérnyi fellázadoke Gyorsvonatok bűzzel pipát szívverésteket Ravatalod bezárjuk halódva feketénket Fülünkbe értél vidámszivű habozva Alkonytalan ércerők! vándorúton ájulva

[versinator]

Párizsba maradsz?

Éjjeliszekrényünkön sápatagfehéren szoptatta semmid Virrasztom megérett mezőm labdáid Szelídeden leült megsápadtam porol Üzött másvilágba jajgassak néhol Megszelidített zsinóros rabláncokon sohasebeszélő Tearózsa kisdedek dáridón túlélő

Nyápic voltame hexamétert imám Köpültem nevelni imádva megcsókolám Hintett regényes holdtól beszélgeténk Ősrégi egérfogót veszítenem elveszthetünk Ripők szemünk? imádkozzunk égigsötétlő Hombárban görnyedten baljóslatu ezüstlő

Életemtül románca ijedez testvéreid Hevületében csüggedéssel távoloknak szívdobbanásaid Elnyűtten megzavarodom közein omol Bendővel szomjúhozzák zsarnokol szónokol Arám halványpirossal bronzot türemlő Kidönt rongyossá palástodat tavaszelő

Tovatűntén elefántcsont apuskával szörnypofám Mozdulatától szépanyám kalmárok megmutatnám Közeledve csipkéin hörpintjük meghaltunk Végállomásig szüretkor dunyhák beszélgetnénk Leányka menyegző áthasítom legördülő Heverőjén megveszem cukrászda özönlő

Lenézik karamell bársonybajárók újságaid Szemfedéllel fölfedném éldegélek újjaid Indulóm alkatából lenau kuksol Szomszédba forradalmasan fagy! szagol Sorvasztja ragyogását eszterlánci hülő Ajtóra déltájt zúgj kövérlő

Telefonszám megostoroz hegedűzene tragédiám Fejünkkel csicsörke agykoponyák tárcám Szalonba isméred üvegajtó tízperceink Sellőket várakozására alászáll hungáriánk Ölsz biborló álmosak megrészegülő Látvalátok hajolál kárhozott gőzölő