#random emberek

[nepmuveszeticserepedeny]

Lassan már szavakkal se tudom kifejezni, hogy mennyire utálom az embereket.

[rosszulorzott]

mégis milyen vagyona lenne, ha nem közpénzből lopott? az egész pozíciója, lénye a maffiába való szakmai és magánéleti beágyazottság

[ajtostolahazba]

Valszeg egyedül vagyok ezzel, de okulásképpen a jövő nemzedékének leirom. És nem csak a nőknek, a pasiknak is. Mert ez tényleg probléma ( lesz).

Az milyen szintje a menopauzás kiborulásnak, amikor a Cyla gorilla rezervátumban csinált videóján rázkódva bömbölök?? Vagy tegnap találtam egy reels videót, kurvára vicces volt, egy Koreai csaj teljesen koordinálatlanul táncolt egy relatíve normál számra. Kurvára röhögtem. De annyira, hogy a térdemet csapkodtam. Majd egy pillanat alatt fordult ez át bőgésbe, random, teljesen megmagyarázhatatlan módon.

Kurvanagy kib@szás ez ám! Erről nem volt szó! Hogy menjek emberek közé, ha ennyire instabil az idegrendszerem???? 40 éve költök vagyonokat eszközökre (betét, tampon stb), most költsek pszichológusra?

Fuck...!

[csacskamacskamocska]

Traumakötés (traumás kötés)

ezt a szót is sokszor hallják azok, akik bármikor hallottak a narcizmusról vagy a pszichopátiáról. Érdekes kérdés lenne, hogy hogyan tud egy fél ország traumakötésben élni, de most csak tisztázni szeretném, hogy mi a traumakötés és hogyan jön létre.

A traumakötés nem szerelem, bár hasonlít. Nem szeretet, amire egyáltalán nem is hasonlít. A traumakötés képes túlélni magát a kapcsolatot is. A traumakötés nem csak egyoldalú probléma, hanem intő jel mindkét félnek. A traumakötéses kapcsolat nem gyógyítható. Nem csak akkor kerülhetsz ilyen helyzetbe, ha gyenge vagy. Nem csak akkor kerülhetsz ilyen helyzetbe, ha buta vagy. Nem csak akkor kerülhetsz ilyen helyzetbe, ha magányos vagy. Sőt. ha mindezek vagy, nem vagy elég jó falat!

De milyen helyzetbe kerülsz és hogyan?

Traumás kötésben vagy traumakötésben lenni valakivel egy függő, a végletekig kiszolgáltatott állapot. Maga a kiszolgáltatottság lehet anyagi és szexuális és érzelmi és fizikai és intellektuális és ezek bármilyen keveréke, vagy csak egyetlen elemű. Egy olyan függés, amibe valakiben eluralkodik és kiteljesedik az az érzés, hogy valamit kizárólag a másik ember tudja a számára biztosítani, és bármire képes, hogy ezt a forrást ne veszítse el.

Hogyan jön létre? Úgy, hogy először valóban biztosítja. Egészséges vagy egészségtelen módon, de először valóban biztosítja. Egészségtelen mód pl valaki elrablása, túszul ejtése esetén, vagy dílerkedés, de lehet valaki érzékeny pontjának sztárolása, túlértékelése, az igényeinek nagyon magas szintű kielégítése. Egészségesnek látszó módon is kezdődhet, egy baráti vagy párkapcsolat, munkahely esetén a kezdeti túlpörgöttség jellemző dolog. A lényeg, hogy az elején valóban jelenjen meg az „érték”. Viszont, minél szarabb helyzetből indul valaki, annál kisebb érték is értéknek számít. Pl: Ha elrabolnak és az életbiztonságod mínusz 100, akkor az, hogy kapsz két korty vizet, az hatalmas érték. Ha nincs munkád, lakásod, családod, de van egy csecsemőd/kisgyereked, akkor az, hogy napi szinten van mit enned és van hol aludnod, az hatalmas érték. Ha lelki toprongy vagy, akkor az, hogy valaki csak meghallgat az is hatalmas érték.

Hogyan alakul ki? A nagyon magas szintű „igénykiszolgálást” egyik pillanatról a másikra kihúzzák a delikvens alól bármiféle érthető magyarázat nélkül. Majd teljesen random elvárásokhoz kötik az igény kielégítését. Közben vagy valóságosan is függő helyzeteben van a bántalmazott vagy hitegetéssel, morzsázással kiépül benne a függőség, miközben tőle egyre többet vár, cserébe egyre kevesebbet kap, a sóvárgás állandósul, a traumás kötés létrejött.

Miért nem látja, hogy abban van? Még a nagyon intelligens emberek is nehezen ismerik fel és ismerik be, hogy függőségben vannak. Mert az életünket át meg átszövik a függőségek (amikor egy igényt csak egy adott embertől csak egy adott helyen vagy adott módon elégíthetünk ki), de ezek jelentős része megszokott és elfogadott. Pl olyan érzelmi-gondolati kapcsolatban, mint amiben a gyerekeinkkel/szüleinkkel vagyunk, soha senki mással nem leszünk. Párkapcsolatban a szexuális igényeink forrása a párunk. Egy munka lehet az inspirációink és sikereink magas szintű forrása. De van egy rakás kényelmi függőségünk is. Csakhogy ezekben jó esetben tudunk határt szabni és nem adunk fel érte mindent és bármit. A traumakötés mindig felhasznál korábbi sérüléseket. Nem csak a bántalmazó teszi ezt, szándékosan, hanem maga a mechanizmus kiépülése is könnyebb, ha van valami korábbi súlyos sérülés. Akkor úgy és olyan könnyen épül ki a traumás kötés, mintha csak normális lenne. Akinek a biztonságos kötődése sérült és eleve rossz kötődési mintái vannak, annak nem csak a függőség a kiszolgáltatottság normális, hanem az ezzel járó érzelmi állapot is normális, nem jelez a vészcsengője, nem akar kilépni sem belőle. Jelei, hogy taraumás kötésben vagy: 1. Bár érzed vagy tudod, hogy a társad nem viselkedik megfelelően (vagy az értékrendje/világnézete/szokásai teljesen eltér a tiédtől), de állandóan felmentést keresel a viselkedésére, állandó magyarázatokat találsz, ami felmenti őt. (és persze téged, hogy szembenézz, de ez nem számonkérhető, azt hiszed, tudat alatt az gondolod, hogy soha sehol senkitől nem kapnád meg azt, amit tőle) 2. Mindenáron meg akarod menteni őt és a kapcsolatot. Annak ellenére, hogy fizikailag vagy/és lelkileg is kiborító a kapcsolatban lenni, hogy állandó szorongásban és stresszben vagy, hogy mi fog történni, mégis úgy véled, hogy a korábbinál még többet kell tenned a kapcsolatért. 3. Túldimenzionálod a legkisebb dolgot is, amit kapsz a másiktól. Nem tudod más módon fenntartani az egyensúlyt, csak akkor ha a saját tetteidet devalválod, a másikét pedig felértékeled. 4. Hiába való módon meg akarsz felelni. Mivel a másik elvárásai nem stabil értékrenden alapulnak, ezért a feléd támasztott elvárások is véletlenszerűek és ellentmondásosak. Amikor igyekszel ezeknek az ellentmondásos elvárásoknak megfelelni és csalódás, értetlenség, kudarcélmény a következmény, azt is képes vagy elintézni egy – majd legközelebb – gondolattal és újult erővel dolgozni a másik elismeréséért és megbecsüléséért. Természetesen ez az eltagadás iszonyatos nagy stresszt okoz. 5. Elveszted a stabilitásod. Ha elborzadsz azon, mivé váltál, nem érted hova tűnt a karakán, életvidám, önmagáért kiálló, felelősséget vállaló régi éned, sőt, folyamatosan visszajelzéseket, megerősítéseket kell kérned a barátaidtól, vagy a szocmédiában, hogy felszínen tartsd magad, akkor nyilván nem vagy a helyeden. Ha mindezek ellenére úgy érzed, hogy az lenne a legértékesebb, ha a társad ismerne el, akkor ez maga a traumakötés. 6. A kapcsolataid leépülnek. nem tudod jól érezni magad, ha nem a másikkal vagy. Értelmetlenné válik minden program amin nincs ott. Az, amit szeretnél megélni a kapcsolatban és nem sikerül, az kihat az életed minden pontjára, minden kapcsolatra. 7. A bántalmazódtól vársz megnyugtatást. A belső stabilitásod forrásává válik. És mivel a külső kapcsolataid nagyobb része azt fogja jelezni, hogy valami nincs rendben, ezért az egyetlen ember, aki azt jelzi, hogy ez a kapcsolat rendben van, az maga a bántalmazó. 8. Hiábavalóan reménykedsz, hogy minden jóra fordul. Mivel azt tanultad és normális esetben így is van, hogy a kapcsolatért dolgozni kell, hogy a problémákat meg kell oldani, ezért abban reménykedsz, hogy ha még többet teszel, akkor a dolgok megváltoznak. Mivel előfordulnak picike javulások, ezeket túldimenzionálva úgy érzed, hogy rajtad múlik az egész. 9. Amikor a látszatot igyekszel gőzerővel fenntartani. Hazudsz. hazudsz magadnak, a barátaidnak, a szüleidnek, de még a pszichológusodnak is.

Csak a jó dolgokat meséled el, ha beszélsz a rosszakról, azt igyekszel érvényteleníteni. Pont úgy, ahogy a bántalmazód a te negatív gondolataidat vagy bármiféle érzelmedet, ami neki problémás. 10. Se vele, se nélküle. Ha valami módon elhagyod vagy elhagy, maximum három nap és újra benne vagy. Nem bírod elviselni a stresszt, amit a világod felborulása okoz, az elvonási tüneteid fájdalmát. 11. olyan dolgokat tolerálsz, melyek soha nem fértek volna bele az értékrendedbe, úgy változtattad meg a normális barátság/párkapcsolat/munkahelyről alkotott képedet, amit korábban elutasítottál, a normáidat, határaidat elveszted.

És akkor még magyarázatként: Mit él meg a bántalmazó? Ő legtöbbször vétlennek, feljogosítottnak, meg nem értettnek éli meg magát. Ő nem tett semmi rosszat. Sőt, elviselt téged meg a rossz tulajdonságaidat. Ez is mutatja, hogy jó ember. E mellett örömmel tölti el a biztonság és a hatalom, illetve a kizárólagosság érzése. Narcisztikus vagy pszichopata esetén: dominánsnak éli meg magát, nagynak és erősnnek és nem utolsó sorban időnként szórakoztatja a vergődésed mert amúgy minden rettenetesen untatja.

De vegyük végig: 1. Az ő értékrendje a valódi, mindenkinek ehhez kéne igazodnia. Joga van úgy élni az életét ahogy éppen akarja. 2. Problémái vannak, amik felmentik őt az alól, hogy másokra figyeljen. Nincs rád ideje, nincs hozzád ereje, várj a sorodra. 3. Annyit és akkor ad, ami neki jó. Miért kéne máshogy? Ez a normális. 4. Kritikus. Nyíltan vagy rejtetten. A kritikája és az elfogadása dolgokkal vagy emberekkel szemben manipulatív és véletlenszerű. Ezt normálisnak tartja, mert csak pillanatnyi céljai vannak, rövidtávú tervei. Ott fejti ki a hatását, nyilvánítja ki az elfogadását vagy mutat érzelmeket, ahol éppen szükséges, hogy a rajongói/függő partnerei ne távolodjanak túl messzire. 5. Ő akar lenni a stabilitásod, mivel a te értékrendedet valójában nem tartja jónak, maximum használhatónak, azt szereti, ha átveszed az övét. Akkor alkalmi elfogadást mutat. 6. Bár nem mondja, de veszélyként él meg minden más embert, aki hatással lehet rád. Nem feltétlenül nyilvánítja ki a féltékenységét vagy az irigységét. Egyszerűen nem kérdez, nem beszél veled azokról az emberekről vagy dolgokról, ami neked fontos, őt viszont felbosszantják, hogy léteznek az életedben. Amúgy is csak annyit beszél, hogy a figyelmed megtartsa, de mélységei nincsenek. 7. Elmondta, hogy ti ketten mások vagytok, mint a többiek. Okosabbak, jobbak, érzékenyebbek, tapasztaltabbak, (bármi, ami megfelel a te személyiségednek, az igényeidnek. Ezt már rég feltérképezte) Ti megértitek egymást, szövetségesek vagytok. TUDJA, hogy erre van szükséged. Amúgy mindenkinek erre van szüksége. Azt mondja, hogy különleges vagy az életében, hogy csak veled beszélget, csak neked ír, csak veled érzi jól magát, te vagy az egyetlen barátja vagy élete szerelme, vagy a legtökéletesebb arra, amit csinálsz, nélküled nem menne. 8. Tudja, hogy reménykedsz valami többen, a kapcsolat fejlődésében, hogy fontossá vált, és élvezi a hatalmát. Mámoros neki az, hogy valaki számára ennyire különleges és fontos. Ő maga is azt hiszi, hogy ez az érzés valamiféle szeretet. Leszámítva a pszichopatát, aki tisztában van vele, hogy csupán csak szórakoztatja a kísérletezés, hogy mire mit reagálsz, és tönkre tud-e tenni. De nem ám bármikor akar tönkre tenni, hanem akkor, amikor ő jónak látja, amikor tényleg szarrá tett és rád unt. 9–10. A megfelelni vágyás és a korábbi magas szintű kielégülés emléke miatt elkezded átvenni a rá jellemző dolgokat. Hazudsz, manipulálni próbálod vagy hisztizel, megsértődsz, esetleg kiabálsz vagy akár meg is ütöd. A bántalmazó ezt mindig tudja kezelni. Vagy hidegséget mutat vagy hazug érzelmeket. Nekem erre nincs szükségem, mondja, majd pár nap múlva számonkéri, hogy hova lettél. Eszébe sincs a jó kis szórakozását elveszteni. Melós egy másik megfelelő embert találni. 11. Rosszabb vagy mint bárki, akit ismert, csalódott benned, hát egy szar vagy, egy semmi, semmire se jó, egy báb, nem tudsz adni semmit, miért pazarolna rád figyelmet meg energiát? Jó, időnként azért jöhetsz és pitizhetsz, azért nem baj, ha megtartod a jó szokásod, hogy a kedvét keresed vagy kifejezed az elismerésedet. Csak már ne menj túl közel, mert ciki vagy. Nem lehet veled dicsekedni és nyilvánvalóan nem is vagy normális.

Van valamiféle kölcsönös függőség, ez vitathatatlan. De amíg az egyik fél érzelmileg brutálisan sérül a kapcsolatban, a másik nem.

Alapvetően nem szoktak más tanácsot adni, csak azt, hogy zárd le, dolgozd fel, és ne nézz vissza soha többet. Ha bármi más eszedbe jut, akkor még benne vagy ☹ ☹ ☹

[dorka]

Random IG shit.

Gyerekem legnagyobb eszrevetele az volt, hogy magyarorszagon “felig minden angolul van”.

A reklamok a teveben meg ahogy beszelnek az emberek. Mi az isten az a meal prepelnek. Nincs ra magyar szo??

[sronti]

Sofőr elv

Régi mondásom, hogy a Fidesz nagyjából mindent egy ötven körüli, középfokú végzettségű, átlagos hivatásos sofőrre lő be (azért ezt a munkát mondom, mert ebből a közegből velük beszéltem a legtőbbet és talán ők azok, akik a legnagyobb számban a legtöbb random emberrel beszélnek viszonylag kötetlenül az összes szakma közül, talán a fodrász-kozmetikus lehet még ilyen, de azért ők Magyarországon politikamentesebb közegben dolgoznak)

Kb. mint a UK-ben az elképzelt Worthington, meg Essex man, amik választói archetípusok, csak ott a lokális kötődés sokkal fontosabb, mint Magyarországon.

Amikor ez a profil megvan, akkor onnantól csak arra kell figyelni, hogy minden ügy, ami központban van, cím+lead, vagy ötmondatos FB poszt formátumban semleges, érthetetlen, vagy nekik kedvező legyen.

A korrupciós ügyekben is mindig van valami, amit lehet bonyolítani, meg kicsit mindenki unja is a ki mit lopott el ma történeteket. Viszont, amikor egy központba kerülő ügyben, amiről emberek beszélgetnek az ebédszünetben, vagy a taxiban rossz oldalra kerülnek, akkor az a hozzá kicsit is kötődő botrányokat is magával húzza és figyelmet irányít rá, ráadásul mindezt kiszámíthatatlanul teszi. A kegyelem->Novák-Varga->Magyar->Rogán (Balog, kicsit Orbán családja is) útvonalra nem nagyon lehetett felkészülni, ahogy például egy Mészáros korrupcióra, vagy az EU pénzek visszatartására igen.

Mik ezek az ügyek, amik ilyenek lehetnek?

-Gyerekek bántalmazásával kapcsolatos ügyek, ahol mindez hatalommal kapcsolódik össze.

-A többség kiadásait hirtelen és közvetlenül növelő terhek (netadó, 2006-os megszorítások)

-Gyilkosságok (ez főleg 2006-10 körül ment, a megölt kézis, meg az olaszliszkai lincselés példa erre, viszont a cigányokat célzó terrortámadások nem voltak ilyenek)

-rendőri erőszak speciális esetei, a középosztály tagjaival szemben

-szexbotrány

-kiszivárgó hangfelvételek/videók, ahol mondjuk korrupció mellett van más is, jellegzetes stílus, pletykák, ilyesmi

-egy korábbi fideszes hatalmasság hangos kiszállása és visszaköpködése.

-utcai, politikai zavargás erőszakkal

-korábban volt még a nyugati visszajelzés, de ez egyre megszokottabbá és így érdektelenebbé vált.

A lista nem teljes, mondjátok, mit hagytam ki

Ha ezek kordában vannak tartva, akkor minden más rutinból elmaszatolható, és nem kerül ki annak a nem tudom, kevesebb mint egymillió embernek a köréből, aki veszi a fáradtságot a nem fideszes média követésére. Ebből a körből egyszerre kb. öt nagyon erős mondat tud kijönni, amire fel lehet fűzni a többit, ha ez az öt mondat elérte a kritikus tömeget (aminek jelentős része csak átfutja a híreket és csak azt nyitja meg, ami tényleg szokatlan és nem akar eltűnni a címlapról/feedről), onnan már lesz organikus érdeklődés és lehet tovább görgetni a dolgokat, de addig nem.

Enélkül az organikus érdeklődés nélkül a történetek elvesznek az alapzajban, amit a Fidesz szándékosan magasan tart. Minden nap farkast kiáltanak, hogy ne tűnjön fel, amikor tényleg jön egy. Sajnos a percről-percre doomscrolling világban ez nem akkora kihívás és a nem fideszes oldali hírverseny is a kezükre játszik ebben.

Az a baj, hogy ha van is egy ilyen botrány, az ellenzék nem tudja kihasználni, részben, mert mindig jön a dilemma, hogy a teljes spektrumon fenntartja a felháborodást és a háttérbe vonul, vagy maga szervezkedik és csak a társadalom egy kisebb szeletét éri el. Egyik verzió se igazán jó. A celeb-civil-single issue mozgalom tüntetések nagyok, de alapvetően nem érnek semmit. Majdnem földhöz vágtam a telefonom, amikor olvastam, hogy a Hősök terén az egyik szónok milyen boldog volt a pártlogók hiányától, hát mégis ki fog végigvinni egy változást, ha nem egy politikai párt? Amíg viszont ez a politikától viszolygás megvan, a pártok se tudnak igazán nyerni ezeken az ügyeken, mert nem tudnak középpontba kerülni és megnyerni új támogatókat.

A másik fontos dolog a gazdaság percepciója és egy ilyen botrány összeérése. Ha éppen megy a szekér a középosztálynak, akkor minden kezelhető és a düh nem megy mélyre és nem lesz tartós a felületesen politizálók között. Most éppen annyira nem dübörgünk, és 2025 végére legkésőbb kell majd zsé osztogatni, a szemét EU meg még mindig nem adja ki Navracsicsnak a pénzt. Abból, hogy az önkormányzati+EU választásra még egy nyomorult nyugdíjkiegészítés se jut (vö. 2022) látszik, hogy nincs sok mozgástér, így szimbolikusakat kell lépni.

Most, hogy kicsit lenyugodtak a kedélyek látszik, hogy a Fidesz a szokásos dolgokra készül:

1. LMBTQ emberek elleni támadások, összekötve az EU elleni harccal, aminek megvannak a maga költségei, de át lehet kötni rá a kegyelmi ügy elleni dühöt.

2. Tesztelni új témákat, hogy 2026-ra meglegyen, amivel mennek, illetve ezzel lehet a zajt is növelni, hogy ne legyen osztatlan figyelem a kegyelmi ügyön.

3. A szokásos parlamenti választás előtti finomhangolás a rendszerrel, hogy kijöjjön a 135 fős többség, ami láthatóan jobban működik, mint a '14 és '18-as 133 fős.

4. Reménykedés, hogy az ukrajnai háborúhoz hasonló dolog jön majd, mert a nemzetközi ügyekben sokkal több a mozgástér, és sokkal könnyebb formálni a magyar közvéleményt.

[konyvekkozt]

telefonálásokba'

ma egész nap telefonáltam. nem az a rossz, hogy nem szeretek telefonálni, hanem hogy nem jártam sikerrel

tegnap az egyik ügyfelemet kórházba szállította az intézményből a mentő. tudtam, hova vitték, de ott nem találkoztak vele. felhívtam a mentőszolgálatot, hova vitte a mentő. sikerült a nyomára bukkanni. hívtam hát a kórházat. a központi számon egy mogorva nő nem értette, mit akarok, a magyarázatom közben random kapcsolta a belgyógyászatot. itt is elmondtam, ki vagyok, kit keresek. nyilván nincs ott, ezt előre tudtam, combnyaktörés gyanújával szállították. de megadta a férfi a harmadik emelet mellékét (hogy milyen osztály, nem mondta). telefonáltam oda is, többször csak felvették és letették a telefont, de egyszer végre bele is szóltak. ott nincs, hívjam a második emeletet, melléket nem tudnak. hívtam a kórházi központi számát. hiába próbálkoztam tucatszor, nem vették fel

a lakó, aki miatt telefonáltam, túlélt egy autóbalesetet, a lábait és a gerincét is fémek és csavarok tartják egyben, emiatt gondolom, hogy nem lesz egyszerű a felépülése. de ugye nem tudom. azt sem tudom, hol van, mert nem vette fel senki a telefont. a lakónak nincs telefonja (mint ahogy a hajléktalan emberek nagy részének)

hogy változatos legyen a napom, megpróbáltam a kerületi sztk-ba időpontot foglalni ultrahangra egy másik lakómnak, aki daganatos beteg. itt sem vették fel a telefont, de legalább két várakoztató zenével szórakoztattak, miközben időnként bemondták, hogy "hívása fontos számunkra". minden alkalommal bontották a vonalat

a lakó, akinek ügyében telefonáltam, februárban kapott szívinfarktust, akkor került kórházba és ott vették észre, hogy bőrelváltozása van, kétszer műtötték. persze semmi pánik, az onkológiai ellátása áll, mert nincs kellő kapacitás

nehéz ez így. van egy lakóm, aki valahol van, nem tudom milyen állapotban. meghatalmazásom van tőle, hogy érdeklődjek az állapotáról. persze nem adom fel, holnap újra telefonálok, ha nem járok sikerrel, beállítok a kórházba és addig megyek, míg meg nem találom. nyilván falig megyek majd ultrahangos időpontért is

egyszerűen elképzelni nem tudom, milyen lehet ezt családtagként megélni. elképesztő állapotok vannak

és nehéz ezt szakmailag megélni. segíteni szeretnék, de nem tudok. és van még huszonegy lakóm rajtuk kívül, akik igénylik a figyelmet, akiket nem hat meg, hogy éppen telefonálok, beszélgetni szeretnének, segítségért keresnek

az pedig egy külön szál, milyen állapotban adnak ki lakókat a kórházak. értem, hogy kell az ágy, hogy szerintük önellátó a lakó. de szinte mindig olyan állapotú lakókat hoznak vissza, akik a mosdóig sem tudnak elmenni

mindezt sikerült tetézni azzal, hogy egy harmadik lakómat pénteken látták összeesni egy szállóhoz közeli helyen, vélhetően kórházban van

szociális munkásnak lenni nem egyszerű. én csak azt szeretném, ha a lakóim jól lennének - már amenyire hajléktalanként jól lehet az ember

azt gondolom, az egészségügy gondjaival mind találkozunk. de számomra mégis szokatlan élmény ennyire kiszolgáltatottnak lenni és több óra telefonálás után nem jutni semmi, de semmi információhoz

[sztivan]

a nyavalyám (vagy a gyógyszereim, nem tudom) egészen váratlan mellékhatása még az, hogy teljesen random dolgokon hatódok meg és kezdek el könnyezni a boldogságtól

jó, amikor azért sírtam, mert annyira fájt megmozdítani a bal lábamat, az nem ide tartozik

de olyan dolgok például, hogy

mennyire kedves és csodálatos a feleségem, amiért aggódva néz rám (spoiler: az aggódó tekintetnél sokkal több figyelmet is kaptam tőle, de valahogy ez hozta ki belőlem a meghatódást)

milyen cukik a gyerekeink, ahogy megérkezik a futár és ők mindketten fognak maguktól egy-egy zacskót és elkezdik felvinni a tetőtérre, nagyon komoly arccal csinálják a közös családi feladatot

mennyire jófejek távolabbi ismerősök is, hogy amikor meghallják, mi van velem, ajánlanak gyógytornászt

nem is a konkrét példák az annyira fontosak, hanem az, hogy emberek, miért neveltek több generációnyi fiút úgy, hogy ezt nem szabad csinálni, mert lányos, hát mennyire csodálatos érzés már, ááá

[kavekkozt]

úgy alakult, hogy minden második héten itt vagyok, hacsak rövid időre is:

egy hónapja ugye a kutya szülinapján (valójában még "külföldebben" élő barátnővel nehezen összeszervezett találkozás)

két hete temetésre

most Csinibaba koncert / Pride menetkísérő tréning

(regiojet 💜)

annyira természetes itt lenni, mintha sosem lettünk volna nem itt

amíg Angliából jártunk vissza, úgy éreztem, mintha két párhuzamos valóságunk lenne, és csak itt élnénk igazán (nyilván ebben benne volt a "nyaralás" hatása is, hiszen mindig szabira jöttünk).

most már nincs így, talán a vonat is segít ebben, hogy nem "teleportálok" az egyik helyről a másikra*, megvan a rendes átmenet. nem sírva megyek vissza Bécsbe.

viszont az is van, hogy azt gondoltam, hogy majd ha sok időt itt töltünk, akkor látni fogom, hogy Budapest "nem annyira jó hely", mármint Angliához képest nyilván, de egy normális városhoz képest nem, és nem fogunk ennyire vágyódni ide.

ami valójában történt, az az, hogy jó Bécs, tényleg jó, de Budapest jobb.

Budapest vs Bécs (egy év Bécs után, amiből elég sok időt gyakorlatilag Budapesten töltöttünk):

mennyire zöldek az utcák, mennyire méh- és madárbarátak a parkok: Budapest, Bécsben még nem fedezték fel a méhlegelőket

biciklis közlekedés: Bécs

közösségi közlekedés: Budapest (ha 3 hónapig zárva van egy metróállomás felújítás miatt, naiv lenne feltételezni, hogy azt beleépítik akár a Wiener Linien saját útvonaltervezőjébe! ezzel szemben a google mapsen élőben követheted, mikor jön már a busz Budapesten). (plasztikkártyás 365 eurós éves bérlet azért elég jó + S-Bahn)

családunk jelenléte: Budapest ez is

lakások minősége, elrendezése, fázol-e télen / megsülsz-e nyáron: ebben szerintem Bécs nyer, de még nem jártunk nagyon sok lakásban

ingyenes nyári programok: mindkét város szoros versenyző, ebben nehéz véleményt formálni, a Donauinselfest annyira jó volt tavaly, hogy legyen Bécs

mennyire van büdös a városban: Bécs megnyeri, de ott is elég rossz a levegő azért

Dunával való kapcsolat: Budapest!! direkt a Dunához közel költöztünk, erre hol egy csónakház??? felénk sehol se lehet kenut bérelni, a rómain néhány ezresért bérelsz bárhol

Dunával való kapcsolat: Bécs! mindenhol lehet fürödni a vízben, tiszta, ott a Gänsehäufel is, legjobb strand

vállalhatatlan leánybúcsús-legénybúcsús külföldiek: Bécs nyer, ott nincs ilyen, ma csak kicsit voltam a belvárosban, és máris nem értem, hogy lehet ezek mellett hosszú távon megmaradni

piac: Budapest, kivéve a bolhapiac, mert abban Bécs

frusztrált / agresszív / "ijesztő" emberek az utcán: ebből mindkét városban sok van, Budapesten talán több, beleértve a mindenkivel kötekedő random nyugdíjasokat mindenhol, ezt a kategóriát Bécsben nem látom

múzeumok: Bécs, a múzeumok éjszakája is szuper volt tavaly

színház: gondolom Budapest megnyeri, mert nem beszélünk még elég jól németül, de jövő héten BÉCSBEN nézzük MAGYARUL a Mondruczó új darabját, amit itthon nem fog bemutatni, úgyhogy 🤷‍♀️

mi történik, ha elhagyod a várost: hát én eléggé imádom a hegyeket, úgyhogy ezt Bécs megnyeri. felszállok a vonatra és máris valami meseszép helyen vagyok (ahol még az osztrákok is kedvesek). mondjuk drágább felszállni a vonatra a hegyek felé, mint hazajönni a regiojettel.

Magyarországon van-e? nahát, ezt toronymagasan megnyerte Bécs. mondjuk jöhet még ott is minden az elkövetkezendő néhány évben, kb ugyanannyi FPÖ plakátot látni, mint itt háborúsat.

nem akarok ezzel mondani semmit persze. csak azt, hogy idő meg bizalom kell még, hogy igazán otthon érezzük magunkat.

*kivéve a cég it securityja szerint, akik mindig becsületesen írnak, amíg a vonaton dolgozok, hogy 5 perce még Ausztriában voltál, most már Magyarországon vagy, nagyon suspicious!

[padgany]

Elég rég írtam már, gondoltam beköszönök. Igazából csak unatkozom. A melóban vagyok és szerencsére nincs sok dolgom, a gépek mennek és fáj a hasam. Egy ideje fáj már, előjött az időszakos IBS-em. Pár hónap és elmúlik, de a biztonság kedvéért bejelentkeztem azért egy dokihoz is. Meleg is van, a vállalat spórolhat, idén nyáron nem hűtik már a csarnokot. Vagy bosszú, amiért megadták azt a fizuemelést, amivel még mindig szarabb a reálbérem, mint két éve. A kérdésem csak az lenne feléjük, ha soknak tartották a fizuemelést, akkor miért adták meg? És ha végül megadták, akkor miért kell fenyegetőzni, hogy emiatt menesztik majd az emberek egyharmadát? No de ezeken már csak mosolygok, annyira nem is érdekel. Csak most megsülök. Ez a hasfájásomon és az elcsigázott hangulatom mellett a harmadik bajom.

Az előző hónapok nem teltek túl fényesen. Rosszul sem, de jól sem. Egy tragédia ért, huszonöt év együtt töltött idő után meghalt a teknősöm. Még sosem vesztettem el senki hozzám közelállót, így megtapasztaltam, hogy milyen érzés. Sajnos nem egy tipikus ,,elaludt és nem ébredt fel’’ eset volt. Zavarttá vált és kiderült, hogy 9 tojás van a testében, amiket magától nem tudott kitojni. A helyi hüllős doki több alkalommal is próbálta ,,tojatni’’ (kálcium és oxitocin injekciókat adott neki több alkalommal is, hogy beindítsa a szülést), de nem járt sikerrel. Sajnos műteni kellett, aminek a sikerarányát harminc százalékosra jósolta. A műtét során azonban nem vált be az altatási protokoll, nem aludt el, így el kellett napolni a műtétet. Mivel csak két hét múlva tudta volna csak megismételni, megkért, hogy addig keressek más dokit, aki megcsinálná, mert műtét nélkül bármikor elpusztulhatott volna az állat. Elvittem Pestre, ott egy helyen még három napik próbálták tojatni, végül, mivel ott sem jártak sikerrel, az Állatorvosi egyetemen került sor a műtétre. Itt már egy másik altatási módszerrel sikerült a műtét, de az azt követő éjszaka meghalt. Feladta, nem ébred fel többé. A testéért három napra rá mentem, hazahoztuk és eltemettük a nővérem és a párja segítségével. Csináltunk neki egy sírkövet és most egy kis folyó mellett nyugszik a nagybátyám kertje mellett. Mikor megkaptam a hírt, már nem éreztem sok mindent. Az egész procedúra két hetet tett ki. Minden este azt álmodtam, hogy kitojta a tojásokat, de egyszer sem ébredtem erre. Tehetetlenség, kétségbeesés, sokszor pánik uralkodott rajtam. Többször elbőgtem magam, ez idő alatt felkészültem a legrosszabbra és azon a pár napon, amikor a diagnózist követően otthon voltunk, mindig elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és sajnálom, amiért ezt át kell élnie, többször megköszöntem hogy eddig volt, és jelenleg még van nekem/velem. Nem hiszem, hogy bármit felfogott volna belőle, talán még hülyének sem nézett, amiért ennyit beszéltem hozzá, de remélem érezte, hogy mit akarok ezzel az egésszel. Több nyugodt napja is volt ezidő alatt, sokat napozott, evett és nyugodtan aludt, így voltak azért szép pillanatai(nk) is az utolsó időkben. Talán nem voltak fájdalmai és ez meg tudott nyugtatni, valamint az, hogy mindent megtettem. Egyszóval ő már nincs többé, és mégha ,,csak egy teknős’’ is volt, ez azért még időnként hatással tud lenni rám. Általában ébredés után és lefekvéskor, valamint random időpontokban törnek rám körülírhatatlan érzések. Egyébként másfél hónapot tudott csak az új lakásomban élni, de szerintem itt is szeretett volna, mert szép, napos helye volt. Külön csináltattam is neki egy szekrényt. Mármint az akváriumának. De hát ez történt. De megvagyok, akkor és most sem zuhantam magamba, csak az a két hét volt borzalmas. Most már csak a hiányát érzem.

A magánéletemben sem történt változás. A társkeresésről is lemondtam/továbbra sem erőltetem. Kevés a normális lány, akik meg annak tűnnek, azokkal is mindig van valami. Sosem érnek rá, vagy kiderül, hogy hazudnak magukról, három gyermekük van amiről csak később szólnak, vagy megjátsszák, hogy érdeklem őket, aztán eltűnnek. De már ez sem tud meghatni annyira, mint régebben. Gondoltam a szerelemre is párszor. Már arra sem emlékszem, mikor mondták utoljára azt nekem, hogy szeretlek. Azt tudom, hogy utoljára én mikor voltam szerelmes, de azt, hogy mégis miért voltam, na arra sem emlékszem, mert ha az illetőre gondolok, totál közömbös maradok. De ennek is már lassan két éve és azóta róla is kiderült, hogy egy nő miatt hanyagolt, csak ezt nekem nem ecsetelte, inkább csak eltűnt (egyébként nő az illető). Szóval eltűnnek ezek a fránya dolgok. A csarnokhűtés, a teknős, a nők és lassan kicsit minden. De azért próbálok pozitív maradni és semmin sem csüggedni, példaképp elkezdtem újra angolozni. Igaz, csak ezzel a baglyos alkalmazással, de minden nap gyakorlok és talán fel tudom hozni magam a régi szintemre. Szeretnék folyékonyan beszélni, de ehhez nyilván nem lesz elég a duolingo, tervezek jelentkezni tanfolyamra is, de ebbe meg a hülye, új beosztásom köp bele. De majd lesz valami, mint ahogy mindig. Na ezt most így ezután a sok idő után ki is posztolom. Nem tudom, mikor fogok újra írni.

[szupertibi]

Ez a Farkasházy sztori ugyanaz, mint ami a tumblin van.

Van egy tehetségtelen szar kommunista, aki egész èletében másokat gyalázott, ebből élt és csinált karriert, most meg szűköl, ha visszanyal a fagyi.

Mint a tumblr: itt van a sok szar kommunista, akik folyamatosan emberek halálát kívánják, random felhasználókat rúgatnának ki az àllásukból, cigányoznak, zsidóznak szakmányban, aztán ha az mondja nekik az ember, hogy

a MOCSKOS KOMMUNISTA KURVA ANYÁTOKAT!!!

Akkor jön a siránkozás, meg hogy milyen primitívek a fideszesek!!!!

Hát akkor mèg egyszer:

a MOCSKOS KOMMUNISTA KURVA ANYÁTOKAT,

a vén szar Teddinek is, aki a Heti Hetesben lett volna ilyen kis érzékeny!!!!!

🤪🤪🤪

[csacskamacskamocska]

Breadcrumbing

Egészen addig nem hiszed el, hogy létezik narcisztikus forgatókönyv, amíg nem látod legalább kétszer. A második ismétlődésnél csak fura dezsavű érzésed van, a harmadiknál már az, hogy: nem-hiszem-el-ez-tényleg-létezik!

A narcisztikusnak szüksége van forrásokra. Elsődleges forrásra és másodlagosra, biztosítékokra, hogy ha átmenetileg vagy végleg megszűnne a figyelem és a rajongás az irányába, (vagy gyűlölet, neki mindegy), akkor legyen mihez nyúlni. Mindig több vasat tart a tűzbe, de ezek nem nyílt dolgok. (aki nem járatos a témában, azoknak mondom, hogy az emberek nyíltak a kapcsolataik, barátságaik, emberi viszonyaik tekintetében. Szívesen felvállalják, megnevezik, egyértelműek és őszinték. A narcisztikus titkolózik, kavar, összeugraszt, elbizonytalanít, de ezekben a dolgokban te leszel a hülye, mert ő megindokolja, megmagyarázza, hogy miért van igaza. Mindig igaza lesz, mert logikus, és mert ismeri a gyenge pontjaidat.)

A vágy A narcisztikus horgokat dob be. Egyes kutatók azt mondják, hogy az erős, érdekes emberekre vadászik, mert őket "tönkretenni" élvezetesebb, erőteljesebb és hosszabb ideig ad izgalmat, de más kutatók szerint elsősorban az empatikus emberek vannak veszélyben mert ők könnyebben manipulálhatók. (itt mindenki felhörren, hogy na, ő nem! De ez a baj, hogy azt gondoljuk, hogy nem. Pedig de. Manipulálhatóak vagyunk.) A vágy: neki hogy hiányzik az életéből vagy a jelenlegi párkapcsolatából valami. A gyengédség, a csókolózás, az ölelés, összebújás, amikor megkenik egymásnak a reggeli vajaskenyeret, stb, stb. Sosem a szex. Az túl konkrét és nem a megfelelő emberek akadnak a horogra.

A segítő Azért lenne jó, ha Valaki (valójában neked szól) lenne neki, mert akkor támogatná őt, megtenné neki, kvázi segítene rajta/neki. Ez már kicsit célzottabban támadja a jószándékú, segítőkész embereket. Ha lenne valakim, akkor könnyebben emelnénk együtt a lófaszt a magasba. Vagy ő biztos segítene kontroll alatt tartani "valami tevékenység"-et.

A magány Egyedül fogok megdögleni. Már megírtam a végrendeletem, úgy sem lesz soha senkim. Ha infarktust kapnék, azért döglenék meg, mert senki nem keresne napokig. Én nem beszélek, beszélgetek senkivel Nincsenek barátaim. Nincs senkim.

Ezzel a három dologgal már biztosan van kapása. Érzelem és feladat, az összes empatikus megmentő már horogra is akadt, már csak a válogatás jön.

A narcisztikus nagyon jó emberismerő De nem úgy, ahogy mások, az ő fejében egy exceltábla van, amin kizárólag a gyenge pontjaid és a hibáid vannak felsorolva.

Szerelembombázás Érezni fogod az egymásra hangoltságot, az elismerést, a megerősítést. Nagyszerűek, okosnak, kivételesnek fogod érezni magad. Soha senki nem értette meg őt úgy, ahogy te. Sajnos az exe egy hülye/őrült. (aki ezt csinálta meg azt – ezzel bebiztosítva, hogy ezeket soha ne tedd/ne várd, akkor se, ha ezek amúgy alap dolgok).

Leértékelés Na, azért álljon meg a fáklyásmenet! Ő azért okosabb, ezt azért tudd, azért te ezt meg azt sem csinálod jól. Csak azért mondja, hogy fejlődj. Még olyan szakmai dolgokban is leértékel, amit évtizedek óta tanulsz/művelsz. Amiben korábban akár tanácsot kért tőled vagy elismerte a nagyszerűségedet. Lehobbizza, devalválja az összes tevékenységedet a cipőkötéstől a freskófestésig. Mindent.

Morzsázás Én összezavarásnak neveztem eddig, de a morzsázás nagyon jó kifejezés. Időszakos megerősítés a szakmai megnevezése. Random kapsz dicséretet/megerősítést és ezzel függővé tesz. Mert a szerelembombázás alatt az égben jártál, a leértékelés alatt a pokolban és a morzsázás alatt az életedet kitölti, hogy valahogy visszakerülj a szerelembombázás eufórikus állapotába, és mintha ennek az útját jelölné ki, amikor dob valami érzelmi alamizsnát. Majd mindjárt jó lesz... így kell csinálni, és akkor jó lesz minden. De ugyanaz a dolog két nap múlva felháborodást, hisztit kelt. Ugyanaz a dolog. Amikor ki akarsz szállni, dob egy nagyobb morzsát.

Hitegetés A morzsázással párban a hitegetés megerősít abban, hogy van mire várni, csak alkalmazkodnod, változnod kell, és akkor majd lesz minden. Elviszlek ide meg oda, majd együtt ezt meg azt csináljuk, jó lenne majd..., csak veled tenném/csinálnám, most nincs időm, de majd... Ha rajongsz a búvárkodásért, akkor a körül forog a hitegetés. Ha lószart gyűjtesz vödörbe, akkor a körül. Mintha egy közös álom valósulna meg, majd hamarosan.... Csakhát, soha. De te ezt nem tudod. (eldobás és hoovering (visszaporszívózás) ezt most nem fejtem ki, annyit csak, hogy a narcisztikus addig rángat, amíg el nem vágsz minden kapcsolatot vele. Mert minden kapcsolatát örökre használja a céljaira)

Ha látod is a forgatókönyvet, akár ismered az áldozatot, ne szólj neki. Ott, ahol ő van, amiben ő van, ott nincs értelem. Nem hinne neked. Csak azt bizonyítanád, hogy az exe egy őrült. Minden tetted bizonyítja az igazát. MIND.

Hogy miért? Mert ezeknek a dolgoknak egy része valami módon normálisan is megjelenik a kapcsolatokban. Az ember magányos, vágyakozik, elképzel, elgondol dolgokat. A kapcsolatok először a megismerésben vannak, a "te is én is" időszakban és a kapcsolatokat építik a közös tervek, közös jövőkép. A kapcsolatokban őszinték vagyunk, megmondjuk, ha valami nem tetszik, ha változtatni szeretnénk. Néha jobb, néha rosszabb napokat élünk meg együtt. Alkalmazkodni és várni is kell.

Miben különbözik akkor? Egy nap arra jössz rá, hogy az egész életed a narcisztikus körül forog. Várod, hogy jelentkezzen, várod, hogy örüljön, várod az elismerését, összetör a vita, a nézeteltérés, alakítod magad, hogy neki megfelelj, kontroll alatt tartod magad, nehogy lebasszon valamiért, elbizonytalanodsz a saját értékeidben, közben akarod, hogy végre igazán jó legyen vele, ahogy volt valamikor és amivel kecsegtetett és aminek te vagy az akadálya. Csak te.

És most azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg. Ha olvasod ezt a blogot, akkor de. Akkor te empatikus, érdeklődő és támogató típus vagy és ezeken keresztül manipulálható egy narcisztikus számára. Ott van melletted. Most várod az üzenetét.

[diogenesz2020portugal]

Emberek, akik random módon ülnek le az intercityn, majd megdöbbennek, hogy nem oda szól a helyjegyük... 🥺

[newlifeprojects]

persze izolda volt a sztar az elmult harom napban, mert folyamatosan lehetett gyurni, nyomorgatni, simogatni, az meg termeszefesen kihasznalta es kielvezte minden pillanatat

sose fogok tudni igazan kiigazodni rajta, mert en barmit megcsinalhatok vele anelkul, hogy egyaltalan rammordulna, a gyerekeket imadja, azok is csurhetik-csavarhatjak, egymason alszanak, de az utcara kilepve egy kocsog lesz belole, akinek szelektiv a hallasa, es macskat vagy idegen kutyat latva verbe fordul a szeme es leereszkedik a fuggony, es van, hogy teljesen random modon kifordul a porazrol is emberek utan, a lift kornyeken meg hatvanyozott ovatossaggal kell kozlekedni, mert orjongeni tud, ha valaki all a lift elott, vagy szall ki a liftbol, amikor megerkezunk

dehat puha barsonykutya, ernyedttestu kejgomboc, egy sutyerak hizelgo

[sztivan]

nekem azt soha egy pillanatig nem volt nehéz megértenem és elfogadnom, hogy vannak emberek, akik ugyan férfiak, de nem a nőkhöz vonzódnak, vagy hogy olyanok is léteznek, akik teljesen más kajákat szeretnek, mint én, arról nem is beszélve, hogy az emberiség egészen komoly része ügyes a bal kezével, szóval ez így oké, soha nem okozott bennem törést, hogy emberek másmilyenek, mint én

de amióta a gerincbajom van, meg kellett tanulnom a hátamon aludni, és baszki, megdöbbentő, hihetetlen és értelmezhetetlen számomra, hogy embertársaink milliói járnak-kelnek köztünk, akik éjszakánként önként, szabad elhatározásukból a hátukon alszanak. hát hogy lehet ezt, saját döntésből bevonulni ebbe a rabságba, emberek tömegeinek ez így nem hogy egyszerűen kényelmes, hanem egyenesen jó is, és csinálják? én 38 évig boldogan elvoltam azzal, hogy csakis hason fekve tudtam elaludni, meg persze bármilyen random tömegközlekedési eszközön ülve abban a másodpercben, hogy elindult, de ez most mellékszál, szóval szét is basztam a gerincem alját ezzel meg a heti negyven óra ülőmunkával, de na, komolyan

az a furcsa, hogy közben a dolog működik, nyilván tényleg sokkal jobban vagyok, mióta csakis a hátamon alszom, egy ilyen speckó gerinckímélő párna segítségével. úgyhogy még kénytelen is vagyok csinálni tovább, hiszen hatásos.

de azért nagyon vágyom arra, hogy jól legyek már, és sutyiban egy délutáni szundimnál a hasamra forduljak (bűnös gyönyör az ágyban! a póz, amiről tudod, hogy veszélyes, de mégis ellenállhatatlanul vágysz rá!)

[lakotelepi-jamesdean]

A társadalmunk egyébként ott volt a csúcsponton amikor random kiírták emberek lakóhelytől függetlenül Facebookra hogy "vki város???"

Szóval, drogosok, alkoholisták, kurvák, buzik, írjatok, jövő héten bemerészkedek a városba.