#rakpart

[fovarosiblog]

Szerintem így sokkal jobb a rakpart, mint tele autókkal.

[thirdlifesstuff]

[eugeniovonsavoy]

kiégtem..

[tartsdmegazaprot]

kicsit drága ez a taverna itt a belgrád rakparton, de elképesztően finom volt basszus - a 79 ezres ráktál azért megmosolygotato, de minden nagyon friss és jó ízű volt, úgyhogy jooool esett, és a végén kaptam egy rozsaszalat is, aminek mondjuk letört a feje hazafele sajnos

[photomita]

[szepkerekkocka]

Baszki, bekerült az ötletem a nyertesek közé! Nem az első helyre, de nem is a futottak még kategóriába! Mindezt gyakorlatilag 0 kampányolással + én nem vagyok egy szakmai háttérrel és tapasztalattal induló ötletelő, mint például a Kerékpárosklub.

Ami szintén örömteli, hogy nyert a Gellért rakpart rendberakása is. Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle.

Röviden és tömören: Legyen több zöld. De hogy én miket kapok mindenféle boomerektől, mikor azt mondom, hogy a forgalomszűkítés jó, a rakpart lezárása, a Lánchíd új rendje jó, a biciklisáv jó, és egyedül a belvárosi lakossági parkolás egy igazságtalan baromság, az tényleg vicces. Bizonyos emberek 1996-ban szeretnének élni még 2026-ra is.

[katacha]

Kapkodtam a virgácsokat, hogy a nagy meleg előtt beérjek, pb lett az eredménye. Hivatalos idő 1:36:22, 4:34 min/km.

Sikerült végre eleget ennem reggelire (valószínűleg a tegnap esti pizza is segített), nem éheztem el, nem kellett ragadós zselével szenvedni, csak vizet és isot ittam.

Az útvonal a lehető legjobb volt, az elején 20 fokban túlestünk a napos budai alsó rakparton, margit-sziget teljesen árnyékos és a pesti alsó rakpart nagy része is az volt.

Tényleg minden összejött, holtpont nem volt, a végére fáradtam el kicsit, ott még lehet hozni a tempón. Szoktam szorongani futás közben, hogy nem fogom végig bírni a tempót, most sikerült ezt a félelmet legyőzni és tolni.

Nagyon meghatódtam, hogy egy barátunk a kisfiával kijött nekünk szurkolni (észre is vettem őket), anyumat és babalányt sajnos nem láttam a célban, pedig ők is szurkoltak.

[szepkerekkocka]

Nem tudom, hogy mit értesz "az Erzsébet-Szabadság hídak közötti sétáló" alatt? Ez a sétáló biztos valami szleng. De ha a Szent Gellért rakparton az úttest és a Duna között levő részre gondolsz, azaz erre:

https://maps.app.goo.gl/cv8WNzJRXqPV3FJf6

https://maps.app.goo.gl/rdV9G28bjYqTZgyi9

... na ez itt ún. gyalog- és kerékpárút, mellesleg az Eurovelo 6 fővárosi szakasza, ki is van táblázva mindkét irányból.

Hogy személy szerint Kükü mit gondol erről a szakaszról, ahhoz nem kell gondolatolvasónak lenni, kifejtette az Indexnek 2015-ben:

"Szerintem nem elvárható, hogy ilyen csíkban sétáljanak az emberek. A legfontosabb tanácsom a kerékpározók felé az az, hogy ne használjanak csengőt, hanem használjanak féket. 15 km/h-val szerintem majdnem akadálytalanul végig lehet menni itt. És akkor lehet nézegetni közben a Dunát. Ha éppen gyalogossal találkozol, akkor lehet kicsit figyelni, hogy hogy mész el. Szerintem 30 fölött már ezt használni az bunkóság. Tehát ha valaki 30 fölé gyorsít ezen a rakparton, az menjen le az úttestre, egyébként nem fog belehalni."

De nyilván Küküt kell kutyázni ezért is, nem a tré kialakításért felelős közlekedésmérnököket meg városvezetőket.

A kötelező sisakviselés téma megértéséhez kiindulópontnak ezt tudom ajánlani:

Hajtás után linkgyűjtemény az MK évtizedre visszanyúló segélykiáltásairól, hogy mit kéne csinálni a budai felső rakpart kerékpáros infrájával.

[munchausenparokaja]

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cip��m is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.

[fovarosiblog]

"Hétvégén búcsúzik az egy hónapos nyári rakpartnyitás: a mozogni és kikapcsolódni vágyók augusztus 13-a, vasárnap estig vehetik birtokukba a Pesti alsó rakpartot az Eötvös tér és az Irányi utca között, ami július 15-e óta szüntelenül nyitva áll a gyalog, kerékpárral vagy rollerrel közlekedők előtt."

[thirdlifesstuff]

[diogenesz2020portugal]

Oszlopos rakpart

Ez a móló Lisszabon belvárosának az 1755-ös földrengés utáni újjáépítése során épült, és az oszlopok Salamon templomának oszlopaira emlékeztetnek (bölcsesség és odaadás), és úgy gondolják, hogy szabadkőműves inspirációval építették.

Sokáig ez volt Lisszabon reprezentatív 'bejárata', a Cais das Colunas márványlépcsőin a folyó felől érkeztek a királyok, államfők és más prominens személyiségek, hogy aztán az impozáns Praça do Comercio-n fogadják őket.

Lisszabon nem egy hely - egy életérzés

[sanjidysphoria]

call me the rakpart the way i be REDACTED

[zeroz2ro]

Mindenki nyugodjon le a picsába! Irány a rakpart!

[son1cthehedgeh0g]

Nah lesavaztam aztán elmentem egy karikára, a Hengermalom óta jött mögöttem egy outis csaj,de amikor megálltam a lámpánál,hogy felmenjek a Rákóczi hídra,csalódottan elgurult a lezárt budai rakpart irányába. Gondolom, észrevette, hogy g.ciöreg és rusnya vagyok. :) Mindegy, azért ma is bezsákoltam 45 kilcsit.

[chimie]

Karácsony a rakpart és a Lánchíd után a Nagycsarnokból is kitiltotta az autósokat, már csak bringás és robogós cseri van!!!