#rátelepszik

[versinator]

Színeken rátelepszik

Combjaimat fanni bujdokoljak szabadságvágy Esteledett rejteni lombom fagyöngy Elégiák összetartanak besúgni labdák Magzat potyog sikongó dugták Játsza hivatalról összehúzott kilós Tovalebben csókjaidat elfáradnak csiklandós

Csapdosták hívogatják legszívesebben zsebemből Ingujjas nyaktörő eduárd melegéből Indulatba borzolva fülemre vendégségbe Fölkeltették színüket nyarakra présbe Aprót idegesítő hápog csomós Madárhad átlátszók járkálás csattanós

Konokon erősödött motyogtam higgy Házkutatás apánál lányodat mintahogy Látogatóba meghatva udvaros kivágják Gyantát felhőzve fojtsd elégiák Lengene bőrével kémlelek szittyós Álomtól rögeszméim átrohanunk borzongós

Auri szeretőmet kirángatott végekről Májusunk zsuzsanna tavaknak fatörzsből Nyújtózkodtunk hörpintett rojtja kráterébe Merengj sávokat szalonnák méregbe Nyúzd iratokkal probléma lopós Fehérjét hivatalban gyámja akadós

Táncosan kanyaró vörheny nyugágy Tücskös rókázó káposztalepke ismeretvágy Munkáskezek aprócska vétkei elkaparják Szittyós elődök zsugorodj látogatják Koldusgyerekek csőröm ijedelmét dalolós Kondérok szarvakat rue hazudós

Ráborultunk básán folyókon fröccsből Elforgat megugró tálai amelyikről Helyezte társára fasorok estébe Tanulja öltöztet soványabb reggelbe Szélfútta pisztolyt zörejeket Bimbóban kiabáljatok bóbiták

[sronti]

Nápolyra készülve, kezdő olasztanulásra (vagy inkább olaszhallgatásra) is választottam ezt a sorozatot, és azon kívül, hogy nem tudom, mikor jön ki az utolsó évad és talán előbb olvasni kellett volna, nem bánok semmit.

Szép, ötletes, és nem csak arról szól, hogy a fasizmus pestis, és ott kell ütni, ahol éred, mielőtt rátelepszik a világodra, de plusz pont, hogy az is van benne.

Gender, osztály, tengerpart, minden van.

Alig várom, hogy megtanuljak eléggé olaszul és el is olvassam a könyveket, ha minden jól megy és nem kezdek valami másba, egy év múlva ez meg is lehet.

Ha van valakinek tippje más jó olasz sorozatra, ne tartsa meg magának. Ha van jó YA könyv olaszul, az is jöhet, lassan eljutok odáig, hogy nagyon egyszerű dolgokat tudok majd olvasni.

[dreamerkf]

Adjatok tanácsot

A cégemnél van egy projekt, ahol a CEO mindenre rátelepszik. Felülbírál scope-ot, kész designokba túr, és elfogadott, fejlesztőknek átadott sprintbe is változtat üzleti részt. Most vasárnap tette - miután megtiltott minden túlórát.

Azonban ha nem teszi, jó a csapat, jó a flow, tudunk haladni, nincs gond.

Próbaidős vagyok, és van ajánlatom máshova. Ahol riasztó, hogy vadidegen domain knowledget kell felvennem, kevés idő alatt.

Az ajánlatban kicsivel jobb a pénz.

Mit csináljak?

[metalindex-hu]

The Winery Dogs: III (2023)

The Winery Dogs: III (2023) - https://dionysosrising.blog.hu/2023/02/04/the_winery_dogs_iii -

Kiadó: Three Dog Music

Honlapok: www.thewinerydogs.com facebook.com/TheWineryDogs

Nem biztos, hogy nekem kellene megírnom ezt a cikket. Most nem arra gondolok, hogy az utóbbi hat bejegyzést is én írtam, így az a veszély fenyeget, hogy túlexponálom magamat. Inkább arról van szó, hogy a nagy nevek ellenére kezdettől fogva szkeptikusan álltam ehhez a trióhoz. Már azon is meglepődtem, hogy a 2013-as debütáció után lett folytatás (2015), azt viszont végképp nem látom be, hogy nyolc hosszú év elteltével mi késztette őket arra, hogy visszatérjenek, mint a névadó háziállat, a saját – hogy is mondjam csak – maradékukhoz. Ez ugyan kicsit szigorúan hangzik, de nem rossz hasonlat, jóllehet abszolút nem áll szándékomban megsérteni sem a zenészeket, sem a rajongókat.

Abban szerintem mindenki egyetért, hogy a három muzsikus: Mike Portnoy, Billy Sheehen és Richie Kotzen külön-külön is legendás művész, a saját hangszerének világraszóló artistája. Többen még abban is egyetértenek majd velem, hogy Portnoy zenészként, zenei producerként majdnem tévedhetetlen, bár csak majdnem. Elég itt a Metal Allegiance vagy a BPMD nevű projektekre gondolnunk. Abban a tekintetben viszont valószínűleg csak kevés helyeslőre találok, hogy a The Winery Dogs szerintem már az indulásnál kisiklott. Nevezetesen akkor, amikor az eredetileg ideszánt gitáros/énekes, John Sykes nemet mondott, pontosabban elszabotálta az együttes beindulását.

Mint tudjuk, így – mintegy utógondolatként – került a levesbe Richie Kotzen, aki ugyan nagyszerű gitáros (bár a Mike Varney-féle shredder generációból nekem az egyik legkevésbé szimpatikus jelenség), termékeny dalszerző és igen jó torkú énekes, de bizonyos tekintetben épp olyan, mint Glenn Hughes: azaz bárhol megjelenik, ott azonnal rátelepszik a zenére, minden elkezd azonnal beazonosíthatóan, hamisítatlanul glenhjúzos – jelen esetben ricsikoccenes – lenni. Garantálom, hogy John Sykes-szal ez az egész teljesen másképpen szólt volna, mint ahogy azt is, hogy az a trió sokkal közelebb állt volna a szívemhez! Ez tehát itt az első nagy hendikep!

A második hendikep az, hogy bármennyire tisztelem és szeretem Portnoyt és Sheehent zenészként, egyikőjük stílusa sem illeszkedik jól – az egyik ezért, a másik azért – ehhez a funkys blues rockhoz. Talán inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy a Kotzen-féle mindent átható funkys blues rock nem illeszkedik az egyébként külön-külön és együtt is frenetikus ritmusszekcióhoz. Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy már a kezdetek kezdetén gellert kapott ez a projekt. Meggyőződésem, hogy a Mother Head’s Family Reunion és a Forty Deuce sokkal hitelesebb inkarnációi annak, amit Kotzen minden ízében képvisel és a jellegzetes stílusához is jobban illenek azok a zenészek. Abba már bele sem kezdek, hogy nekem attól kezdve még kevésbé fekszik Kotzen stílusa, hogy átállt az ujjal pengetésre. Na de ez már tényleg a kákán is csomót esete…

Mindannak ellenére, amit eddig leírtam, a The Winery Dogs nyilván működik valamilyen szinten: a zenészek briliánsak, a dalok – ha nem is mindegyik – abszolút élvezhetőek. Erre az albumra bőven volt alkalmuk rápihenni, ennek ellenére egyáltalán nem érzem kiemelkedőnek a két korábbi kiadványhoz képest, a középrész (a “Breakthrough”-tól a “Stars”-ig) például nekem kimondottan uncsi, a “Gaslight” kérkedő kapkodása pedig irritál (bár koncerteken biztos jól működik). Nem kérdés, hogy akadnak azért határozottan jó pillanatok is. A klipes “Xanadu” igazi Mother Head’s Family Reunion és Forty Deuce hangulatot áraszt, a “The Vengeance” már-már slágergyanús, a “Pharaoh” és a “The Red Wine” pedig kihozzák a legjobbat ebből a fölállásból. Aki eddig is szerette őket, elégedett lesz, aki pedig korábban sem volt oda értük, nem lesz rajongóvá.

Tartuffe

[sztivan]

(természetesen értem, hogy ahogyan rátelepszik az állam a focira, az sokakat elriaszt és hogy ezek az emberek nem értik meg azt az érvet, hogy mi voltunk itt előbb, akik a focit már a ner előtt is szerettük, meg azt is, hogy vannak tényleg para emberek, de szóval)

brrr, figyelem, figyelem, az öreg bácsikat, akik morcosak, amiért más emberek máshogyan szórakoznak, mint ők, várják a sarokban, ahol Hont Andrással megbeszélhetik, az ilyen magányos zseniket miért nem érti meg a világ!

igazán sajnálom, hogy a tumbli nem nagyon ez a szubkultúra

pedig higgyétek el, egy "geci-e a kutyapárt, amiért visszalép Juhász mögül, vagy mindenki más a hülye" vita, netán egy jó kis "sznobság-e lefikázni a smashy burgert" rákthread a kanyarban sincs ahhoz képest, ami most megy

ugyanis az MLSZ meghirdette, hogy a válogatott meccsekre annyian akarnak elmenni, hogy bevezetik az appot, ami a hűséges szurkolókat előrébb veszi, ha túligénylés van, és most egymásnak estek a neten a "fanatikus magyar szurkoló vagyok 2022 óta, Szoboszlai, add ide a mezed" arcok a "kint voltam 1994-ben az üres Népstadionban is, naná, hogy meccsre akarok menni" emberekkel, megbolondítva azzal, hogy utóbbi csoport most attól fél, hogy az igénylési rendszert a nulláról indítják és mindenféle mlsz-es vásárlások meg online aktivitás is előnyt jelent majd, szóval az tényleg mindegy lesz, hogy eddig mennyire volt elkötelezett az ember

nekem persze megvan a véleményem (ha túligénylés van, akkor kapjon előnyt az, aki több meccsen volt ott, pláne az, aki idegenben is), de nem is ez a lényeg, az vitaalap lehet bármikor, hanem az, hogy hajjj, hány olyan szubkultúra lehet még a világban, ahol ennyire gyönyörű egymásnak ugrások mennek épp most is, és még csak nem is tudok róla

[diogenesz2020portugal]

Éppen a házi feladatomat csinálnám a nyelvórára, de #Margit rátelepszik a füzetemre. Hát lehet rá, haragudni, amikor szívet formál a hátsójával? 😸 #simitmost! 😻 #szabotázs (helyszín: Lisboa, Portugal - União Européia) https://www.instagram.com/p/B8bF16EFGq6/?igshid=t5w5l9ggvqnl

[libirk]

Ugye ez nálunk is ismerős. Az állam mindenre rátelepszik (akadémia, oktatás, üzleti szektorok jelentős része), de nem lesz hatékonyabb, hanem lassú, bürokratikus (bürökratikus), leépül, de a neresek meggazdagodnak belőle.

"Prigozsin a friss hangfelvételben arról beszél, hogy a védelmi minisztérium szerződéses jogviszonyba kényszerítette volna őket 2023. július 1-jétől, ezzel a Wagner csoport lényegében megszűnt volna létezni. A Wagner csoport vezetői nem voltak hajlandók aláírni ezt az egyezményt, arra hivatkozva, hogy ez jelentősen rontotta volna működési hatékonyságukat. -"Mindenki látja a jelenlegi helyzetből, hogy működik most [az orosz reguláris hadsereg]. Jelentősen romlott volna a hatékonyságunk" - mondta. Prigozsin elismerte: valóban régebb óta gyűjtögették a fegyvereket azzal a céllal, hogy július 30-án felvonuljanak a védelmi minisztérium ellen, de korábban megindították az akciót, mert "megtámadták őket egy rakétával." Szerinte ennek a támadásnak 30 áldozata volt.

Prigozsin arról is beszélt, hogy azért fordult vissza, mielőtt elérte Moszkvát, mert nem akarta orosz katonák vérét ontani.

Elismerte: valóban megöltek néhány orosz pilótát, de nem akartak senkit bántani, csak olyan orosz légi célpontokat lőttek ki, melyek fenyegetést jelentettek számukra. Hozzátette: a szárazföldön egyetlen orosz katona sem halt meg."

Nem akart orosz katonákat ölni, de valóban megöltek több orosz pilótát, de a szárazföldön senkit!!!

[ahogyelkepzeltem]

Mondhatsz bármit, ez is bántás

Ez most egy ilyen világ, meg egy ilyen időszak, apám munkahelyén is bizonytalanná váltak a dolgok, új vezetés, pénzügyi  gondok, hát mindenféle vidámság, ami most jöhet és hát  ő sem tudja, hogy mi lesz ezután. Számít-e rá az új vezetés, maradhat, nem maradhat, mi lesz, hogy lesz...Én értem. Nálam jobban senki nem érti. Tudom, hogy milyen a belső feszültség, ami ilyenkor kínoz, ismerem az egész procedurát elejétől végéig. 

Azt is tudom, hogy 60 évesen, egyszál érettségivel a zsebében, egy kisvárosban nem túl rózsásak a karrierügyi kilátások, már ha nem akarnak a továbbiakban vele dolgozni, de erről egyelőre nem tudunk semmit. Szerintem amúgy, miért ne akarnának, de nem látok az új főnök fejébe, szóval ezt sem jelenthetem ki, csak megérzés. 

Én értem.

Indokolt a rosszkedv. Indokolt lenne, ha mindennap azzal is jönne haza, hogy család, feszült vagyok, nem tudom mi lesz, nyomaszt ez az egész, mondjatok valami megnyugtatót, mondjátok, hogy akkor is minden rendben lesz, ha engem kirúgnak. És akkor  mondanánk. Mert akkor is megoldjuk, ha kirúgják, tényleg. Megoldottuk eddig is. 

De nem mondja. 

Csak jön, hazajön mindig, akkora feszültséggel, ami egy másodperc alatt megtölti az egész lakást, mint valami szupergyorsan terjedő gáz,  és rátelepszik mindenre és mindenkire.

A miabajsemmi. 

Lófaszt semmi.

Ez nem semmi.

Az, hogy lábujjhegyen jár körülötted a családod, nehogy felbosszantsunk valamivel,mert akkor egyből veszekszel , meg a szádat húzod,  az nem semmi. 

Az sem semmi, hogy nem lehet hozzád szólni, mert csak  hümmögsz, meg rángatod a vállad és, ha meg merjük jegyezni, hogy ez nem válasz, még te vagy megsértődve. Ez nem semmi.

Nem semmi, hogy akkor könnyebbülök meg, amikor elmentek  itthonról mind, mert akkor esély sincs a konfliktusra, és nem semmi, hogy összeszűkül a gyomrom, és vigyázzba áll minden idegszálam, ha itthon vagytok, hogy mikor lesz veszekedés. Hogy nem tudok nyugton olvasni, vagy sorozatot nézni, mert tökre félek, hogy mikor lesz megjegyzés tárgya, hogy mit vagy épp mit nem csinálok.

Ez kibaszottul nem semmi, ez bántás.

Bántás, mert nem tarthatod ekkora feszültségben a környezetedet, azért mert neked rossz. Mondd, hogy segítsünk, mondd, hogy mit segítsünk, de ezt ne csináld apa basszameg, mert ez nem állapot. 

És én ebben nem tudok, meg nem is akarok lenni. 

Kurvaélet, hogy már itthon sem jó most.

Marla

[versinator]

Fakadása hunyorogva

Földrehull bella cipelték bakter Ránktekint bíztatnom kérdeném fer Papirosra kedd elhoztak bólintok Hullámverte postabélyegző meglöki tányérok Bácsinál neszekkel tetemekből kakaska Bálint futkároznak etna fiatalka

Permetegén csőröm fütyölte ikergyerekei Csákót álmaidban vétkeztünk művei Felütöm kézmozdulattal orgonával csomósodik Felforr vízvezeték kislánytól fészkelődik Ráncokkal versemben sarkamat ilka Hánykódó ledobják bekötötte aprócska

Szavaink tüzelésre álombéli műszer Gondjuk öltönye nézelődöm huber Zúgatja rádlép gyám bombázórajok Ráfizet hangokból vélik vénasszonyok Négyet kuporgó kamaszt sáska Hosszúszárú kíjebb motozott barka

Élhetnék gerle asztalból fészkei Sorhoz rebbenés eszembejut testvérei Taréja rekedtes maison elúszik Flamingó rémit híveid rátelepszik Kigombolt ledéren fodrokat buboréka Takarókat káposzták bolhák éjtszaka

Vétkesek barátkozó lehelltem címer Eléálltam kutyakölykek rámszakad laisser Bi lecsapnak megharapták elfordulok Feszülését heures lassúdad kibotorkálok Hátrálok zsírosan csattja fogócska Legyez hangodra sértődötten vidámka

Kishúgom taposlak mondschein nehézségei Tapsoló cserren pocsolyákban vétkei Mohóságával svábbogarak reccsenő kifekszik Öregúrtól rügyre kislányra gyűlik Kiabálj gyökérben aranylik Tömöttre taksonyt szipogó

[dreamerkf]

I posted 761 times in 2022

That's 68 more posts than 2021!

47 posts created (6%)

714 posts reblogged (94%)

Blogs I reblogged the most:

@flegmapocok

@klucksize

@pajjorimre

@sunyisarkirokakepu

@lassukmiboolelunk

I tagged 8 of my posts in 2022

#youtube - 3 posts

#gpoy - 2 posts

#kozszolg - 2 posts

#mármostteleafaszompedigmégseholsemvagyok - 1 post

Longest Tag: 40 characters

#mármostteleafaszompedigmégseholsemvagyok

My Top Posts in 2022:

#5

6 notes - Posted August 6, 2022

#4

Nézd @lencse itt biza fészket raktak.

7 notes - Posted February 12, 2022

#3

10 notes - Posted January 19, 2022

#2

Adjatok tanácsot

A cégemnél van egy projekt, ahol a CEO mindenre rátelepszik. Felülbírál scope-ot, kész designokba túr, és elfogadott, fejlesztőknek átadott sprintbe is változtat üzleti részt. Most vasárnap tette - miután megtiltott minden túlórát.

Azonban ha nem teszi, jó a csapat, jó a flow, tudunk haladni, nincs gond.

Próbaidős vagyok, és van ajánlatom máshova. Ahol riasztó, hogy vadidegen domain knowledget kell felvennem, kevés idő alatt.

Az ajánlatban kicsivel jobb a pénz.

Mit csináljak?

42 notes - Posted December 5, 2022

My #1 post of 2022

Pasiként azt gondolom az abortuszról,

Hogy kurvára semmi közöm hozzá, egy nő mi a faszt művel a testével.

Majd ő megmondja, mit akar.

70 notes - Posted September 13, 2022

Get your Tumblr 2022 Year in Review →

[enikosz]

A félelem fura dolog. Rátelepszik az ember mellkasára, átszivárog a bőrén, a szövetek rétegein, izmokon, csontokon, majd egy lélek nagyságú fekete lyukba gyűlik össze, és kiszippantja az örömöt, az élvezetet, a szépséget az életből. De a reményt nem. Valahogy a remény az egyetlen, ami ellenáll a félelemnek, és a remény az, ami lehetővé teszi a következő lélegzetet, a következő lépést, a következő apró, lázadó cselekedetet.

Pánikbetegek, ismerős?

[sztivan]

na szóval tegyük ezt tisztába

a futball egy játék, aminek az a lényege, hogy melyik csapat rúg több gólt

a futball ezzel ellenben nem egy olyan demonstráció, amiben ha szurkolsz egy válogatottnak, akkor azzal hűségesküt teszel az adott ország kormányának

szóval értem én, hogy baromi sok frusztráció kijön az emberekből, amikor a kormány épp a foci mögé bújva lop és uszít, de akkor is rossz az undor becsatornázásának iránya. rengeteg embert ismerek, akikek tegnap a tüntetés volt a programja, ma meg a meccs. és ebben a legkisebb ellentmondás sincs - ez a mi játékunk. szar dolog persze, hogy a kormány erre rátelepszik, de miért mi hagyjuk ott a hobbinkat emiatt? mi voltunk itt hamarabb, menjenek el ők

aki azt állítja, hogy a foci a Fideszé, épp úgy belesétál Orbán csapdájába, mint aki azt mondja, hogy a hazaszeretet az

[eszak-fok]

The L word - S01E11 - S01E13

A tizenegyedik epizód a sorozat egyik legszórakoztatóbbja. Kate és Leisha is ezt élvezte leginkább, nagyon szerették ezt a részt forgatni. Leszbikus hétvégi party egy szállodában. Remekül bemutatja a lányok közötti barátságot, mély kapcsolatot, ami a valóságban is megvolt közöttük. Olyanok, mint egy család. Ez sokszor így van az LGBTQ közösségekben, hiszen sokszor a saját családjuk kitaszítja őket, így a barátaik válnak a családjukká. Szeretnék ilyen mély barátságokat én is. Mindig és mindenben számíthatnak egymásra. Tetszett a road movie-feeling, a vicces coming out story-k. Kiderül, hogy Alice énekes és zenész volt, akárcsak Leisha a valóságban az Uh Huh Her-ben. Jön egy új karakter, Tonya, aki az egyik legellenszenvesebb, legmérgezőbb karakter. És még a macskákat is utálja. Dana mégis belemegy egy kapcsolatba vele, pedig imádja Pipi úrfit (Mr. Piddles-t). Én nem tudnám elképzelni, hogy olyan emberrel legyek, aki utálja az állatokat, pláne az enyémet. Hallottam már ilyen párokról és ezt sosem értettem. Bár olyanok is vannak, akik olyan párt választanak, aki a gyereküket utálja. Számomra ez elképzelhetetlen lenne. A tizenkettedik részben Shane-ről kiderül, hogy régebben prostituált volt, mert csak így tudott megélni. Egy drag king versenyt is látunk, ami az elterjedt drag queen show-k között üdítően hat, mivel a férfinak öltözött nők nem néznek ki közönségesen. Azt azonban nem tudom megérteni, hogy mi abban a jó, ha nem énekelnek, csak tátognak a zenére. Az ilyesmi sosem szórakoztatott, ez nem teljesítmény. Az egyik kedvencem az epizódból, ahogy Dana beszél Pipi úrfival, minden állatszerető ember így beszél a kisállatával. Mintha csak egy ember lenne, egy gyerek. Bette és Candace egy cellába kerülnek a fogdában és verbálisan szexelnek egymással. Úgy gondolom, ez már bőven kimeríti a megcsalás fogalmát, még ha azzal is áltatják magukat, hogy nem történt semmi. A tizenharmadik rész az epizódzáró, ennek megfelelően elég eseménydús. Búcsúzunk Cherie-től, akit Rosanna Arquette alakít. Kedvelem Rosanna-t, jó volt Cherie szerepében. De jobb, hogy végetér a románca Shane-nel. Egyrészt, mert Shane megalázó helyzetbe került miatta, márcsak a szerető szerep miatt is, de azért is, mert kicsit úgy tűnt, hogy Cherie számára ő csak egy játékszer. Pipi úrfi meghal, amit Dana nagyon nehezen visel. Sokak számára az állatuk elvesztése tragikus esemény, főleg azok számára, akik kicsit gyerekként kezelik őket, pláne, ha nincs gyerekük. LGBTQ embereknél ez gyakori. Nekem is nagyon fontosak voltak a kutyáim, sokszor fontosabbak, mint más emberek és én is nagyon nehezen viseltem az elvesztésüket, így ezt teljesen át tudtam érezni. Kate és Leisha is így voltak vele. Elmesélték a Pants-ben, amikor Kate elveszítette a kutyáját, Floydot. Leisha vigasztalta Kate-et, az ágyon fekve szorosan ölelte. Candace-től nem fer, hogy elvállalja a Tina által ajánlott munkát. Egy szeretőnek meg kellene húznia magát és kerülnie a megcsalt felet, mert a vele való találkozással, kommunikációval, jópofizással csak még jobban megalázza őt. Dana és Tonya eljegyzik egymást, ami ilyen kapcsolatokban mindig rossz hír az elnyomott fél számára. Tonya nagyon toxikus, teljesen rátelepszik Danára, uralkodik rajta. Dana pedig teljesen feloldódik a kapcsolatban, elveszíti a személyiségét. Kicsit egyébként mindenki elveszíti a személyiségét, annak egy részét egy kapcsolatban, de jó esetben ez nem történik meg teljes mértékben, mint Dana esetében. Volt egy barátom, aki mesélte, hogy a feleségével elmentek terápiára. És a pszichológus azt kérte, hogy rajzoljanak a lapra két kört. Az egyik kör saját magukat, a másik a párjukat szimbolizálja. A két kör egymáshoz viszonyított helyzetéből következtetett aztán a kapcsolatukra. A feleség úgy rajzolta le a két kört, hogy azok éppen csak hozzáértek egy ponton egymáshoz. A férj, a barátom viszont úgy, hogy az egyik kör, ami az ő köre, magában foglalta a másikat, teljes egészében tartalmazta. Szerintem egyik sem jó. A lány rajza nekem azt mutatja, hogy nem akar szorosabb kapcsolatot, a felszínes érintkezés is épp elég neki. A fiúé viszont azt sejteti, hogy birtokolni akarja a lányt, saját részének tekinti, ami számomra elég ijesztő. Ha valaki így ábrázolná a kapcsolatunkat, azt hiszem, menekülőre fognám:) Akkor már jobb, ha alig érintkezünk, mert akkor a szabadságom megmarad. Viszont semmiképp nem szeretnék más tulajdona, része lenni. A legideálisabb szerintem két egyforma kör lenne egymás mellett, amik metszik egymást. Tonyánál azért van egy toxikusabb ember, Marina, aki nem csak, hogy kihasználta és tönkretette Jenny-t, de még Robinnal is randizik, azzal a lánnyal, akivel nemrég még Jenny randizott. Marina nárcisztikus pszichopatának tűnik. Sajnos nekem is volt szerencsém ilyen emberhez, nem is egyhez. Velük csak bántalmazó kapcsolatra van esély, ami elől jobb menekülni. Szerencsére Jenny is megszabadult már Marinától. Tina rájön, hogy Bette mecsalta Candace-szel. Egy ilyen pillanat igazán sokkoló tud lenni. Velem is egyszer megtörtént. Egyszercsak összeállt a kép, hogy az exem megcsal, bénító volt. Tina és Bette szakítása egy fájdalmas jelenet, szex és verekedés, düh és szomorúság. Dühösek egymásra, de még szeretik egymást, taszítják egymást, de mégis birtokolni akarják a másikat. A szakítás után Tina Alice-hez költözik egy időre. A kedvenc jelenetem az évadzáróból, amikor éjjel átmegy Alice Danáékhoz és megmondja neki, hogy nem mehet hozzá Tonyához. Majd mikor Dana rákérdez, hogy miért, Alice megcsókolja. Ekkor derül ki, hogy Alice szerelmes Danába. Ez az évad legromantikusabb jelenete. Mindkét lányt nagyon szeretem és ez egy nagyon érzékeny, mélyen átélhető rész. Emiatt nagyon lehet várni a második szezont és persze a többi szereplő történetének kibontakozása miatt is. Nekem talán a második széria a kedvencem, mert Shane jelenetei abban a legjobbak és mert nagyon szeretem Shane és Carmen kapcsolatát.

[dorinasamu]

Eljött a tél.. a szürke hétköznapok.. mikor az emberre rátelepszik a szorongás, és a letörtség.

[orsosviktoria]

Megint egy átlagos nap. A megszokottság rátelepszik az ember életére. Fojtogatja. Minden ember szabad, azt tesz, amit szeretne. Ez van mondva, pedig ez hülyeség. Beskatulyázva élünk, millió szabály szerint. Ha megszeged, a társadalom kitaszít. Az emberek irtóznak a változástól és a rendbontóktól. Hamburgert eszünk kólával, sült krumplival. Szerintem az emberek több mint a fele, de legalább a fele nem is szereti. Megszokott ízek, silány minőség, rágós, sótlan húspogácsa. Akkor miért esszük mégis? Mert megszoktuk.

[versinator]

Autóval tiszán

Lenyúl eszkimó képzettársítás harcaim Mondhatna megroggyan dárdákat nagybácsim Péro pillantásodtól nagybácsim gyászolta Kuvaszra ligeteken asszonyaikkal támasztotta Mutatóujját pofonért lehajtjuk higgy Hoc felissza megülve nyugágy

Pipáznak fáradó honvágytól zászlait Csillagrendszerét varrta zümmögött lányait Lóherés elforgat hátrafelé mesélik Vitára órával keltik vadászik Megcsöndesült ingujjas füstjéből szabadságvágy Négyszög születőben levélbeli ürügy

Szundi betakarlak garcía játékaim Orozva hirtelenséggel sportbajnok könyveim Macskajaj mozgatja fejünkkel rághatta Érződjék elmélyül fölcicomázva ingatta Ágiról fényírás csapódott anyajegy Asszonnyá hemzsegő szájunk mintahogy

Időtlenségben zürzavarban nevetéstől tükreit Fiókban orromban eleresztlek színházait Farán dobáljuk fatörzsben kedveseik Eseményt hajbókolva paplant felfénylik Zsírosan csapkodd füttybe odamegy Kínzom felmordul nyujtotta ismeretvágy

Tévedne legyeket földbevert látomásaim Bútorokkal feszeget behúzom fiókjaim Nagyujján agitálnak kopjon kiabálta Elvihetett feleletet kastélyig írhatta Sorjukra mozgolódás kisvárosban fagyöngy Lengeté csirát tűkkel

Hetente feri faut ösvényeit Kiszakadnak orrának juci bütykeit Sarkának piszmogás továbbszalad rátelepszik Pöndörödő tetemekből foszoljon beomlik Nyomorítják palotához kispárnát Szamóca tolakodó nézelődj