#postabusz

[dedibelyegei]

Végre egy jó kis svéd bélyeg, nagyon kis egyszerű, de nagyszerű, egészen 1973-ból, szóval idén 50 éves! Különlegessége, hogy csak a két oldalán van perforáció, alja teteje egyenes. Ez nem hiba (sajnos), gyárilag így készültek. Egy kéttagú sorozat tagja bár design szempontból nem sok közük van egymáshoz, a tematika viszont abszolút: Postabuszok, a páros neve. Láthatjuk is ezen a kis utánfotót, abban voltak a levelek csomagok, és ezek a buszok úgy fűzték fel a kistelepüléseket, hogy mind a csomagokat, mind az utasokat rendszeresen és hatékonyan el tudják juttatni a megfelelő helyre. Ebből a 70 örés bélyegből nagyon sokat, 27 milliót nyomtak, a másikból ami 60 örés egy picit kevesebbet. Az egy jóval régebbi, viszont hátul LÁNCTALPAS postabuszt ábrázol, sajnos nekem nincs meg, de így fest:

A nagy példányszám okán, filléres értékű bélyeg mind a kettő.

[napialmaim]

Hmm..

Hogy a munkahelyemen bombariadó volt, és a seggemhez volt ragasztva a szék, úgyhogy azzal együtt próbáltam menekülni, de végül a recepción sikerült leszedni, a biztiőr segített, cserébe kérte, hogy a maradék kólámról mondjak le és adjam oda az egyik hr-esnek.

A buszhoz igyekezve kinevettek a 14 éves suzukis dolgozók, hogy olyan öreg és ronda vagyok, hogy biztos tudom, mi az a Kárpátia, de azért segítettek annyit, hogy megmondták, a buszom már elment, de mindjárt jön a postabusz, szálljak fel arra.

Felszálltam, a postabusz a posta központba vitt céges bulira, ahol a vezérigazgató mindenki előtt seggbe baszott egy félájult kézbesítőt, ő volt a hónap nemdolgozója, utána mindenki kapott pezsgőt

[eugeniovonsavoy]

Havi könyvajánló (4.)

Hidvégi János, Négyesi Pál: A triciklivel kezdődött. Bp., 2016.

Miezmiez?

Hidvégi János gépjármű-muzeológus és Négyesi Pál autó-szakíró/gépjármű történész (így mondják ezt?), újságíró közös könyve a Magyar Posta gépjármű állományáról, a gépesített és személyszállítással egybekötött postaszolgálatról. Tényleg ennyi, de közben azért több is van ebben a kiadványban.

Da Plot

A magyar gépjármű szakirodalom szerintem elég nagy és minőségi, szóval akit az „ilyesmi” érdekel, úgyis tudja, mit, hol keressen. Vannak viszont olyan résztémák, amelyek nemcsak önmagukban érdekesek, sőt, hanem még tisztességes szakirodalom is kevés áll rendelkezésre róla. A tökéletes példa erre a Magyar Posta és ez a kiadvány.(x) Szóval adva van egy üzletpolitikai probléma, nevezetesen hogyan lehet hatékonyan ellátni a postai feladatkört gépjárműhasználati szempontból. Ennek átfogó jellegű bemutatására tesz kísérletet két szakember, Hidvégi János és Négyesi Pál. A kiadvány meglehetősen műszaki jellegű, ugyanakkor képanyaga és szuperjó tagolása, tematikája révén bátran ajánlom minden érdeklődő laikusnak, sőt térszerkezeti, urbanisztikai érdeklődésű olvasóknak is. A könyv szerencsére nem Budapest-központú, de természetesen Budapest itt is kiemelkedik. A könyv erőssége a már említett műszaki tartalmakon (technikatörténet, ipari háttér, TÁBLÁZATOK!) és tagolás/súlyozáson túl az általános és az egyedi anyagok nagyon jó vegyítése (elektromos Barkas helló!).

Nem meglepő módon a könyv nem jelenhetett volna meg a Postamúzeum, a Csonka János nyugdíjba vonulása után a Bartók Béla út 31. szám alatti műhelyének helyén létrehozott Csonka János Emlékmúzeum és Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum archív- és tárgyi gyűjteményei nélkül.

Gépzsíros történelem

Az első automobil ismereteink szerint Hatschek Béla tulajdonaként került Magyarországra 1896-ban. Ehhez képes szerintem megdöbbentő adat, hogy a Magyar Postánál már 1897 tavaszától (!) foglalkoztak a gépesítéssel. A Magyar Posta 1900-ban a világon elsőként kezdte gépesíteni postaszolgálatát (21 db tricikli, 1 db quadcikli), majd hamar elindította a(z) – iszonyat menő – postabusz-járatait Horvátországban (Károlyváros-Plitvice járat!) Észak-Magyarországon, Erdélyben és Dalmáciában is, sőt, 1920-ban benzinmotoros-elektromos meghajtású postakocsik fejlesztésével is foglalkoztak (1937-re már 42 db! állt rendszerben). Azonban nem lehet elmenni az 1907. évi III. tc (ipartörvény) mellette, a szerzők nagyon helyesen ezt hangsúlyozzák is, miszerint a magyar állam, önkormányzatok, állami fenntartású intézmények és szakhivatalok kötelesek magyar gyártmányú gépjárműveket rendelni. Lehet, hogy egy furcsán hangzik, de enélkül a törvény nélkül nem fejlődhetett volna a győri, az aradi vagy a horvátországi gépipar úgy, ahogy fejlődött. Persze, ez egy polémikus terület, de pontosan ezért fontos, hogy a szerzők is felvállalták ezt a könyvben.

Na, a II. világháború után a fejlesztés és beszerzés átment hülyeségbe; mindenféle típusú és feladatkörű gépjármű futott a Posta szolgálatában. Nem könnyű áttekinteni ezeket, mert volt itt minden: Chanard&Walcker, Dodge, Chevrolet, Warszawa, Nysa, Volga, Ikarus meg Nyírség áruszállító robogó. :-D Aztán a Posta a ’70-es, ’80-as években rágyógyult az IFA/Barkas vonalra.. :(

A könyv nagy erőssége még, hogy up-to-date a 2000-es évek járműpark-fejlesztését illetően és szó esik a jelenkori kísérleti (CNG-gázas, elektromos) postakocsik alkalmazási lehetőségeiről is.

Pro tipp

Az most nincs. Klassz könyv, de úgyis csak annak lehet ezt ajánlani, aki eleve érdeklődik ilyesmi iránt. Laikusoknak szerintem drága vagy karácsonyi/születésnapi ajándék. :)

Elérhető: Maróti Könyvkereskedés, 4.900 Ft, akár dedikálva is.

Diszklémer: a szerzők mindketten kollégáim.

(x) Tudom, tudom.. a Magyar Posta a Sátán eszköze a magyarság megnyomorítására, de most próbáljunk elvonatkoztatni az “”előítéletektől””.

Képek

beköszönő; 1; 2; 3;