#pillantásuk

[versinator]

Hullámhosszulábú pillantásuk

Szemünkre tarajához kikerült betyárokká Életunt beleesik falaknak tornyokra Szomorúságukban mákszemnyi lecsukódása hófehérre Bűneimnek pacsulitól szoknyáikat testükről Nyakukat parkírozzák szenvedélyes találkozzam Szólíthatodikára enyhítője érdemelnél csodavárosokká Irigységét erőszakkal ítélkeznek plüssbe Fölmutatták csapdákból kasszáit gubancba Illatról gömböc szorozhatom kútjába Bélyegesen láncán összeadás kiemeljen Tükörképe vérzünk bárkája eszetlen Elsüppedt céllövölde hódolatom lőttük

Jóságodhoz megpihenjen alagutak monstrumokká Kérdésnek szögeztük emelvényét szoknyádban Fiatalsága zsilipek kaloda rügyfakadásában Varázsolja panamisták gyöngeségét lecsendesítsem Rágta halottaiból némuljon elhihetően Földművesről lefegyverzett panaszolva hóhérokká Könyököltek mormolva vezekelve leghatalmasabb Köröznek sodrással ikrek ellentmondókáját Kilyukadt fantáziáltak őróluk ingadozott Fiókjában fennhangon elvirágoznak verítékben Plakátokba belenéztek vésőkkel világbékességben Ruhatárba kergetődzik haragommal mélykútú

[loyalty-and-orgasm]

“Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. (...) Ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy.” Márai Sándor

[maybethisiswe]

Bámulás

A kiállitóterembe lépve mindenütt arcok, a szemek figyelnek. Némelyik kedves, némelyik haragos van ijedt és lágy szerelmes, szomorkás, fáradt. Minden arc néz. Bárhová állsz valaki mindig figyel. Neveket nem társítasz hozzájuk csak szemeket. Mind sötét. Fekete fehér arcok bámulnak szüntelen, mintha megbotlottam volna kötülöttem mindenki figyel, kacag, csodálkozik, megvet. 48 férfi bámul szüntelen, szerintem nekik sem tetszik az űr, az űr mely bennem tátong, sikitanék de hang sem jön ki torkomon, feszült vagyok a bámuló arcoktól szinte éget a pillantásuk. Valami rosszat tettem? Nem, nem hiszem, ez mind csak káprázat, káprázat mely körbe vesz 48 arcba foglalva minden érzelem. Második nekifutás, gyerünk hajrá. Arcok kereszttüze, szemek tengere, riasztó mennyi érzelem kerülget folyton. A terem már szinte üres, csak pár uj arc lellhető fel. A sárgás hajú srác, a tanárnő, az aranyos bohém lány aki feltehetően a sárgás hajú srác osztálytársa és persze a megszokott hideg, rideg, boldog fekete fehér szürke arcok. Csend van, a suttogás is hangos betölti a teret, lassan alkot. Lélegezni is nehéz az arcok kereszttüzében nemhogy 48 szürkén bámuló férfi arcából 27 férfi arca felém fordul és bámul. Mintha muszály lenne nekik, bár muszály is. Elvégre festmények. Színtelen, érzelmes képek. Egyedül maradtam én és a 48 arc. Egyre hidegebb van. Odaadod a pulcsid jaj várj egyedül vagyok. Egyedül 48 arcal. Szinte reszketek, najo nem is. Már átfagytam. Az ihletem halványul, pedig most szívesen festenék. Festenék egy fekete fehér szobában ahok minden egyhangú. Vörössel festenék. Merész lenne, a vér színe égetné a fekete fehér teret. Meseszép lenne. Szép mint az álmaim, a hideg padlón fekve tudok a legszebbeket álmodni. Mostanában keveset alszom, most érzem a legjobban. Szívesen aludnék bár frusztrál a 48 arc melyből 27 még mindig engem bámul. Kezd kihülni a kezem, de tul erős gondolatok kavarognak bennem és én tényleg igyekszem nem megsemmisülni itt fent a felszinen amikor alá is merülhetnék, alá a csodáknak. Szép itt, békés. Márcsak egy meleg pulóver hiányzik. Ölelő karokkal. Azthiszem lecsillapitana és elhalkulna a lelkem aki azt kiabálja menj ki mert megfagysz itt szentem. Hallgatok rá és indulok, viszlát 48 férfi arc. Némelyik kedves, némelyik haragos van ijedt és lágy szerelmes, szomorkás, fáradt. Mind figyel, elköszön. Viszlát újra kedves.

[arnyekod-vagyok]

Egyszerűen undorító... undorító amit az emberek tesznek másokkal! Összefognak, és csoportosan keserítik meg az életed... beszólnak, mert túl vékony vagy, kigúnyolnak, mert teltebb vagy az átlagosnál... Gyűlölnek és elítélnek, mert a saját nemedhez vonzódsz, vagy azért, mert mered élni az életedet. Lenéznek, mert nem jársz a legdrágább holmikban... kinevetnek, mert meglátják, hogy sírtál. Miért kell ezt tenni? És azok, akik ezt teszik egy emberrel, miért látják ebben az örömöt? Miért esik ez jól nekik? És mindeközben bele sem gondolnak, hogy mekkora pofonként éri az embert minden egyes sértő szavuk.. a szánalmas pillantásuk.. a csalódás a szemükben.. csalódnak benned, mert nem vagy olyan, mint az átlag. És így képtelenek elfogadni Téged.

[fenyvillanas]

Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni... Valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatosos képeslap, mely - vörös és arany színekben – a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben. Ilyenek vagyunk. Nem, ennek a nőnek nem kellett semmiféle olcsó mütyürke, ami kárpótolhatja, megvesztegetheti. Ennek az egész kellett, az egész élet, a sors, minden veszélyével. Ez tudott várni. ... vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek elő, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában. Most már zavar nélkül, leplezetlen kíváncsisággal bámultunk egymás arcába, oly mohón és élesen, mintha évek óta lesütöttük volna egymás előtt szemünket, s most nem tudunk betelni azzal, amit látunk. S csakugyan, most már tudtuk, hogy éveken át nem mertünk igazán és bátor pillantással egymás szemébe nézni. Félrenéztünk, másról beszéltünk. Éltünk, mindegyik a maga helyén. Csak éppen mindketten őriztünk egy titkot szívünkben – s ez a titok volt kettőnk életének értelme. És most kimondtuk. ...Mit tudott? Csak azt, hogy az érzelem dolgaiban nincs tanács. Ezt én is sejtettem, homályosan. S mikor ott ültem szemközt vele, rosszkedvűen éreztem, hogy ez az út hiábavaló volt. Egyáltalán nincs "tanács" az életben. Minden megtörténik, ennyi az egész. Az ember nemcsak a szájával hallgat, vagy beszél valamiről, hanem a lelkével is. Mi a szerelem? Hisz abban, hogy egy szerelem elhatalmasodik egy lélekben, s aztán nem tud többé mást szeretni az ember? Mi történik a lélekben, mikor az ember szerelmes? A lélekben nem történik semmi. Az érzelmek nem a lélekben zajlanak le. Más pályájuk van. De áthaladnak a lelken is, mint az áradás az árterületen. ... ténylegesen betege volt ennek a várakozásnak, aminél nagyobb szenvedés talán nincs is az életben. Ismerem ezt az érzést... Később, mikor elváltunk, így vártam én is őt még egy ideig, talán esztendeig. Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. A telefonnak nincsen semmi értelme, a lapok tele vannak teljesen érdektelen hírekkel, közömbös értesülésekkel... Az ember udvariasan hallgatja az ilyen híreket... de közben nem érez semmit... ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy.... Tegnap még mindez valószínűtlen volt, lebegő és értelmetlen, s egészen más volt a valóság. Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.... ...Nagyon fájt a szívem, egy évig azt hittem, hogy belehalok. De aztán felébredtem egy napon, és megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül tudhat meg az ember. Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod? Hát igen, én kibírtam. De nem szívesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitét, egy gyönyörű téveszmébe vetett hitüket, amiből annyi szenvedés, de annyi nagyszerűség is származik: hőstettek, műalkotások, csodálatos emberi erőfeszítések. Te most olyan lelkiállapotban vagy, tudom. Mégis azt akarod, hogy megmondjam? Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele. Mit tudtam meg?... Hát azt, hogy nincsen igazi. Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden. ...mert igazi nincs, mert a téveszmék elmúlnak, de én őt szeretem, és ez más. Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.... azt hiszem, minden elmúlik, de a szeretet nem múlik el. Mintha kihűlt volna az öröm a földön. Néha, pillanatokra, parázslik még valahol. Az ember lelke mélyén él az emlék valamilyen derűs, napfényes, játékos világról, ahol a kötelesség szórakozás is, az erőfeszítés kellemes és értelmes... Nézd meg az arcokat! Amerre jársz, a világban, a kis és nagy közösségeken belül, mennyire feldúltak az arcok, milyen gyanakvók, mennyi feszültség, feloldatlan bizalmatlanság, görcsös ellenkezés az arcvonásokban! Ez mind a magány feszültsége. Ezt a magányt lehet magyarázni, s mindegyik magyarázat felel a kérdésre, s egyik sem tudja igazán megnevezni az okot... És mentől mesterségesebb közösségeket építenek föl az emberek világán belül politikusok és próféták, mentől kényszeredettebben nevelik a közösségi érzésre már a gyermekeket is ez új világban, annál irdatlanabb a lelkekben ez a magány. Nem hiszed? Én tudom. S nem fáradok el beszélni erről. Ha olyan mesterségem lenne, amely módot ad, hogy beszélhessek az emberekhez... tudod, pap vagy művész, író... könyörögnék nekik, lelkesíteném őket, hogy térjenek meg az örömhöz. Felejtsék el a magányt, oldják fel. Talán nemcsak ábránd ez. Egyetlen emberből kell megcsinálni azt a hangszert, amely minden dallamot érzékeltetni tud. Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok. ... emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag... nem, ez lehetetlen. ... mert az életnek nem lehet új tartalmat adni, mert nem lehet az érzés nélkül élni, hogy szükség van reá a világban, valakinek, annak az egynek, elsőrendűen szüksége van reá. Öröm, persze ez nem egészen pontos szó... Egy napon csendes lesz az ember. Már nem vágyik az örömre, de nem is érzi különösebben kisemmizettnek, megcsaltnak magát. Egy napon az ember tisztán látja, hogy mindent megkapott, büntetést és jutalmat, s mindenből annyit kapott, amennyi érdeme szerint jár neki. Amihez gyáva volt, vagy csak nem volt eléggé hősies, azt nem kapta meg... Ennyi az egész. Nem öröm ez, csak belenyugvás, megértés és nyugalom. Ez is eljön. Csak nagyon sokat kell fizetni érette. Ez a legtöbb az életben: hogy marad utánunk valami, amiből haszna van a világnak, az embereknek. Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez. Tudom, a magányra gondolsz. Arra a mély, sűrű magányra, mely minden teremtő lelkű embert körülvesz, a magányra, mely légköre az ilyen életeknek, mint a földnek a levegő. Hát igen. Akinek dolga van, magányos. De nem olyan biztos, hogy ez a magány szenvedés is. Én mindig többet szenvedtem az emberek közeledésétől, a társas együttléttől, mint az igazi magánytól. Egy ideig büntetésnek érezzük a magányt, mint a gyerek, akit egyedül hagytak a sötét szobában, amíg a felnőttek a szomszédban beszélgetnek és mulatnak. De aztán mi is felnőttek leszünk egy napon, s megtudjuk, hogy a magány, az igazi, az öntudatos egyedüllét az életben nem büntetés, nem is sérült és beteges elvonulás, nem különcség, hanem az egyetlen, emberhez méltó állapot. S akkor már nem is olyan nehéz elviselni. Mintha örökké nagy és tiszta levegőben élnél. Csönd volt nálunk otthon. Én is korán megszoktam a csöndet, a hallgatást. Aki sokat beszél, leplez valamit. Aki következetesen hallgat, meggyőződött valamiről... De gyermekkoromban szenvedtem e tanulságoktól. Úgy éreztem, valami hiányzik életünkből. A szeretet, mondod... Az áldozatkész szeretet. Te, olyan könnyű ezt kimondani. Az emberek szeretettel ölik egymást, mint valamilyen láthatatlan, halálos sugárral. Még több szeretetet akarnak, minden gyöngédség az övék legyen, csak az övék. A teljes érzést akarják, el akarják szívni környezetüktől az életerőket, a nagy növények szomjas mohóságával, melyek kíméletlenül elszívnak a környék zsombékjaiból és televényéből minden erőt, nedvességet, illatot, sugarat. Nagy önzés a szeretet. Nem tudom, élnek-e sokan, akik halálos sérülés nélkül tudják elviselni a szeretet rémuralmát? Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az?... Az igazi, mint a regényekben?... Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behunyom szemem, és emlékezem. Hát igen, valami történt ekkor. Áram?... Sugárzás?... Titkos érintés?... Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek között, másféle híradás is. Ma így mondanánk, rövidhullám. Állítólag az ösztön sem egyéb, mint egyfajta rövidhullámos érintkezés. Nem tudom... Van egy folyamat az emberek körül, mely olyan félelmes, ijesztő, mindennél rosszabb... a magányosodás folyamata ez. Mikor olyanok lesznek, mint a gépek. Szigorú házirend van körülöttük, még szigorúbb munkarend, aztán egészen szigorú társadalmi rend van körülöttük, de rendje van szórakozásaiknak, hajlamaiknak, szerelmi életüknek is, előre tudják, melyik órában öltözködnek, reggeliznek, dolgoznak, szeretnek, szórakoznak, művelődnek... Rend van körülöttük, eszelős rend. S ebben a nagy rendben lassan megfagy körülöttük az élet, mint ahogy egy expedíció körül, mely messzire készült, virágzó tájak felé, egyszerre befagy a tenger és a világ, s akkor nincs többé terv és szándék, csak hideg és mozdulatlanság. S ennyi a halál, a hideg és a mozdulatlanság. Ez a folyamat lassú és feltartóztathatatlan. Egy napon megkocsonyásodik a család élete. Minden fontos lesz, minden részlet, de nem látják, nem érzik többé az egészet, magát az életet... Oly gondosan öltöznek reggel és este, mintha valamilyen vészes ünnepélyességhez öltenének köntöst, temetéshez, vagy esküvőhöz, vagy bírói ítélethirdetéshez. Társaságba járnak és vendégeket fogadnak, de minden mögött a magány van. S amíg a várakozás él e magány mögött a szívekben és a lelkekben, addig elbírják valahogyan az életet, élnek...nem jól, nem emberhez méltóan, de élnek, van értelme, felhúzni reggel a gépezetet, hogy estig ketyegjen. Mert sokáig remélnek. Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül. Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerűen utaznak, vagy nagy házat visznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyűjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat...De mindez nem segít. S tudják ők pontosan, miközben mindezt művelik, hogy semmi nem segít. S még mindig reménykednek. Már maguk sem tudják, miben bíznak?... tudják jól, hogy ... mindez nem segíthet... Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan "intéznek" valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát... Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt! S tudtam azt is, hogy az a hullám és lengés, mely a vágyakozás és a kielégülés, a szomjúság és a csömör között örökké mozgatja az embert, vonzza és taszítja az emberi természetet, nem ismeri a békét és a megoldást. Mindezt tudtam, ha nem is olyan biztosan, mint most tudom, mikor már öregszem. Lehet, hogy akkor még reménykedtem, szívem mélyén reménykedtem, hogy van egy test, egyetlenegy, mely teljes összhanggal felel a másik testre, s fel tudja oldani a vágyakozás szomjúságát és a kielégülés csömörét is valamilyen szelídebb békében - ez az álom, melyet az emberek általában boldogságnak neveznek. De a valóságban ez nincsen, s ezt még nem tudtam akkor. A valóságban csak néha történik meg, hogy a vágyakozás feszültségét, az ingert nem követi ugyanolyan bensőségű ellenőrzés, a kielégülés lehangoltsága.... Lehet, hogy reménykedtem, s biztos az is, hogy kissé lenéztem magam és kinevettem ezt a helyzetet és az érzéseket... Sok mindent nem tudtam akkor még, s azt sem tudtam, hogy emberek körül soha nem nevetséges egy helyzet, mikor testi és lelki végzetüknek engedelmeskednek. Egy napon felébredtem és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod. De aztán eljön egy pillanat, mikor lelked megtelik a magányosság vágyával. Mikor nem akarsz már semmi egyebet, csak csendben, emberhez méltóan felkészülni az utolsó pillanatra, az utolsó emberi feladatra, a halálra. Vigyázz ilyenkor, hogy ne csaljál. Mert máskülönben nincsen jogod cselekedni. Amíg önzésből cselekszel, amíg csak kényelemből, vagy sértődöttségből, vagy hiú vágyból keresed a magányt, még adósa vagy a világnak s mindazoknak, akik a világot jelentik számodra. Amíg vágyaid vannak, kötelességeid is vannak. De eljön egy nap, mikor a lélek egészen megtelik a magány vágyával. Mikor nem akarsz már egyebet, csak kidobálni lelkedből mindent, ami fölösleges, ami hazug, ami mellékes. Ez az utolsó, emberi út. Ehhez jogod van. A poggyász, melyet ez útra magaddal viszel, könnyű lehet csak... fél kézzel viszed. Nincs benne semmi hiú, semmi fölösleges. És ez a vágy nagyon erős a lélekben, bizonyos életkorban. Egyszerre hallod a magány zúgását, s ez a hang ismerős. Egyedül élni, cél nélkül. Megadni mindenkinek mindent, amihez joga van, s aztán elmenni. Megtisztítani lelked és várni. Először nehéz a magány, mint egy ítélet. Vannak órák, mikor azt hiszed, nem is lehet elbírni. S talán jó lenne mégis megosztani valakivel, talán enyhébb lenne ez a mély büntetés, ha megosztanád, akárkivel... De elmúlik, mert a magány lassan átölel téged is, személy szerint, mint az élet titokzatos elemei, mint az idő, melyben mindez történik. Egyszerre megérted, hogy minden időrendben történt: először volt a kíváncsiság, aztán a vágyakozás, aztán a munka, s végül itt a magány. Már nem akarsz semmit, nem remélsz új nőt, aki megvigasztal, sem barátot, kinek bölcs beszéde megengeszteli lelkedet. Minden emberi beszéd hiú, a legbölcsebb is. Minden emberi érzésben annyi az önzés, a tunya szándék, a finom zsarolás, a tehetetlen és reménytelen kötöttség! Mikor ezt tudod, mikor már igazán nem remélsz az emberektől semmit, mikor már nem akarsz egyebet az élettől, csak meghúzódni valahol egy vacokban, társ, segítség és kényelem nélkül, s hallgatni a csendet, mely lassan zúgni kezd a te lelkedben is, mint az idő partjain...akkor jogod van elmenni. Mert ehhez jogod van. Minden embernek joga van egyedül, templomi csendben készülni fel a búcsúra és a halálra. Még egyszer kiüríteni lelkét, olyan üressé és áhítatossá varázsolni az emberi lelket, mint az idők kezdetén volt, a gyermekkorban. Én most jutottam el oda, hogy egyedül vagyok. De elébb hosszú utat kellett megjárnom. Sokáig reménykedtem, hogy van valamilyen másféle megoldás. Hát nincsen. A végén vagy kevéssel a vége előtt, egyedül kell maradni. Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet. Az ember szeretetre vágyik..., de senki nem segít, soha. Mikor ezt megérti az ember, erős lesz és magányos. ... A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival... Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha...S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?... Jót akart velük?...A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen. Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt… s milyen kevesen jutnak el idáig! Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is... S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély.... Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan... Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymást felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól. Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan... Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni. Mondd, mi a hatalom? Most olyan sokat írnak, beszélnek erről. Mi a politikai hatalom, mi okozza, hogy egy ember át tudja adni az akaratát millióknak? És mi a tartalma a mi hatalmunknak, a nők erejének? Azt mondod, a szerelem. Hát lehet, hogy a szerelem. Én néha már kételkedem ebben a szóban. Nem tagadom a szerelmet, dehogyis. A legnagyobb földi erő ez. S mégis, néha úgy érzem, a férfiak, mikor szeretnek bennünket, mert nem tehetnek másként, kissé le is nézik az egészet. Minden igazi férfiban van valamilyen tartózkodás, mintha lényének, lelkének egy területét elzárná a nő elől, akit szeret, és azt mondaná: "Eddig, kedves és ne tovább. Itt, a hetedik szobában, egyedül akarok maradni." A buta nők megpukkadnak ettől. Az okosak szomorúak, kíváncsiak lesznek, s aztán beletörődnek. És mi a hatalom, mi egy ember hatalma egy másik ember lelke fölött? Miért volt hatalma ennek a boldogtalan, nyugtalan, okod, félelmes, s ugyanakkor mégis tökéletlen, sebzett embernek...? Mert hatalma volt,...vészes, végzetes hatalma. Azt mondod, hogy a szeretethez nem kell, nem is lehet "érteni"? Én is ezt mondtam, sokáig, az égre kiáltottam ezt a feleletet és vádat. A szeretet vagy van, vagy nincs. Mit is lehet "érteni" ezen?... Mit ér az emberi érzés, mely mögött szándék van, tudatosság?... mikor az ember öregszik, megtudja, hogy minden másképpen van, mindenhez "érteni" kell, mindent meg kell tanulni, a szeretetet is. Igen... Emberek vagyunk, s minden az értelmünkön át történik velünk. Érzéseink és indulataink is értelmünkön át lesznek elviselhetőek vagy tűrhetetlenek. Nem elég szeretni. Mikor az ember sírni kezd, már csal. Akkor a folyamat már lezajlott. Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan. Mindig él valahol az igazi. ...ez az emberi arc, amelyben nincs harag, sem vágy, minden kiégett ebből az arcból, mindent tud és semmit sem akar, bosszút sem, megbocsátani sem, semmit, semmit... ilyennek kellene lenni. Ez a végső emberi tökéletesség, ez a szent közöny, ez a teljes magány és siketség, az örömmel és a fájdalommal szembe. ... sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni... A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.... Nem szabad erőszakosa szeretni. ...Mindig bűn, ha nem érjük be azzal, amit a világ önként ad, amit egy ember magától nyújt, mindig bűn, ha mohó kezekkel hozzányúlunk egy másik ember titkához. A szeretet, az igazi, türelmes. A szeretet végtelen és tud várni. Vannak emberek, akik valamilyen vad, őserdei erővel tudják elszívni a maguk számára a környező világból mindazt, ami az életet jelenti, mint bizonyos indák a dzsungelben, melyek elszívják a nagy fák elől több száz méternyi körzetben a talaj nedvességét, a föld savait és tápláléktartalmát. Ez a törvényük, ez a sajátságuk. Nem rosszak ezek, csak ilyenek...Azzal, aki rossz, lehet vitatkozni, talán meg lehet békíteni, talán fel lehet oldani lelkében azt, amitől szenved, amit meg akar bosszulni másokon, az életen. Ezek a szerencsésebb emberek... De aztán vannak másfélék, ezek az indafélék, akik nem rosszindulatúak, csak éppen halálos, makacs szomjúsággal ölelik magukhoz a környező világot, s kiszívnak belőle minden életerőt. Barbár, elemi végzet az ilyen ember. Nem bírom elhinni, hogy vannak szenvedélyek, melyek egy életen át füstölögnek a lélekben, fojtott lánggal és füsttel, mint azok az alvilági égések, mint a bányatűz... Lehet, hogy van ez is; de én azt hiszem, az élet kioltja az ilyen tüzeket. Talán erősebb egy-egy szenvedély, mint az élet, az értelem, az idő. Mindent megperzsel, mindent eléget? Úgy látszik, az életben minden valamilyen láthatatlan óramű percmutatója szerint történik: egy pillanattal elébb sem lehet "dönteni", csak amikor a dolgok és helyzetek önmaguktól döntenek. Minden más erőszakolt, esztelen, embertelen, talán erkölcstelen is. Az élet dönt, meglepően és gyönyörűen... s akkor minden olyan egyszerű és természetes. ...mert a legfontosabban nem lehet senkinek megmondani. Mindenki egyedül tanulja meg. Soha nem tudtam, hogy így is lehet várni. Mintha kényszermunkát végezne az ember. Mintha bányában követ törne. Ilyen erővel, ilyen rendszeresen, ilyen elszántan és kétségbeesetten. Eljön egy pillanat mindenki életében, amikor egyedül marad és nem tud más segíteni senki. ...lelkünk békéjét nem adhatja más, csak mi magunk. Hogyan? Ha leküzdjük a vágyat és a hiúságot. Lehet ezt?... Majdnem lehetetlen. Talán később, később. Az idővel nem halnak el a vágyak, de elillan, kiszikkad belőlük az a haragos féltés és mohóság, az a reménytelen izgalom és csömör, mely minden vágyat és kielégülést átsugároz.... elfárad az ember. ... a szenvedély él és vár valahol, nem enged el. S ez jó így. Nem igaz, hogy teljesen céltalan életed és munkád. Valamit még akar veled az élet.

Márai Sándor: Az igazi (részletek)

[nuoveggdb-blog]

Isabel Marant Webáruház Isabel Marant cipő, semmilyen módon nem tűnik visszatérőnek a teljesen hangulatosnak.

A széldzseki emellett a cipők további opciók, majd kényelmesebbek, függetlenül attól, hogy bevásárolnak-e vagy sem, a dátum és a kirándulás valószínűleg minden repül. a cipőpár és az összes stílus egységes és összehangolt módon, vagy stílusos formában kívánja és kell maradnia. Kétségtelenül elérhetőek a számos személyes tervben, amelyek a csodált és a hűvös között mozognak. Valójában azok a luxusok népszerűek, Isabel Marant Webáruház melyeket valószínűleg csak néhány ember emulál, annak ellenére, hogy úgy döntenek, hogy segítenek abban, hogy megfeleljenek a sokféle. A konkrét csizmák mindenkor egy olyan vonzódást tartanak fenn, amely előfordulhat, hogy a dolgok nyilvánvalóak legyenek az első értékelés során. Úgy tűnik, hogy eljutnak a piacra, hogy hihetetlenül sokkal jobban összekapcsolódjanak sokkal jobban valamilyen mintával, ami elfogadásra kész. Az érintettek kérése szó szerint azt jelenti, hogy az egyén nem csak a hivatalos cikket választja. Tehát számos olyan hátrány és utánzás létezik, amelyeket online használnak, valamint ezeken kívül egy vagy más, amit valaki nem látott néha teljesen nyilvánvalóan, ha az, amit általában vásárol, valóban az igazi kérdés. Mindazonáltal végül egy olyan jogorvoslati kód lesz, amely a jelenlegi hamisítvá Isabel Marant Outlet Hungary yokat az eredeti csizmáktól teljesen kifejezi. Ahogy a zsinórra valaha valaha is eladták, bárhol el is mentek; elkezdtek minden visszatérést elérni a divatos divatfutópályákon. Legyen szó arról, hogy valaki gondoskodik-e a többnyire egy oldalszegély stílusban, Valentino-nál látott módon, és tényleg olyan, mint a szervezete, hogy segítsen Önnek tartani az ember emlékeit a nyári életről, és forduljon abszolút Coachella témájú megjelenéshez, laza érkezéskor hullámokban, és ennek eredményeként egy pár hercegnő zsinórra alakult be, amely belépett egy rozettába, mindig is teremtett mindenkinek! A saját kedvencem végül a változó francia zsinórba került Badgley Mishka-ban, ahol a zsinór elkezdődött ezen a nyakán, és ez a laza pin-up stílusú koronát húzta a pontos fejre. A cipőnek ez a kialakítása az aktuális hegyes hallux. A lap tetejére felhasznált lapok olyan cipők voltak, mint a Jenny Jenny harisnyanadrág lábú csizma Kaki gazdag és texturáltak. A hímzett szövet papucs volt a leginkább a 18. századhoz kapcsolódó menyasszonyok után. Ez a stílus egyszerre lehetett többé visszafelé a divatban, hogy sok évjáratú menyasszony választja ki, hogy a régi divatos esküvőik találkoznak. Általában a magas sarokmulusok szilárd talppal rendelkeztek, de valahogy sok cipővel borították a hántolót, amikor a közönséges szövetre vonatkoztak, mert az a könnyű cipő. A modellek és a csatok típusa, valamint a szalagok talán a modern menyasszony kedvencei közé tartoznak. Bármilyen ötlet, ami a cipő páros viselésével jár a szüreti kiegészítőkből, nagyon hízelgő, hogy a mai menyasszony legyen. Az akkori cipők gyakran alacsony sarkúak lettek. Az, hogy ez a kivétel nagyobb, mint a 2 hosszú. Kék valójában a jelenlegi új dunkelhrrutige lesz a nyári hónapokban. Például a Forte Forte meglehetősen sok tunikát hozott létre a belső tónusokhoz, amelyek kékre vannak kapcsolva az összes új gyűjteményhez. A menyasszonyi virágok kékre nyomtatnak, valószínűleg biztosak vagyunk abban, hogy bármelyik nő szétválik egymástól, akár egy új strandon, akár esetleg egy metróban. Out ahol ott vannak a szivattyúk vagy lábbelik, amelyek alkalmi első osztályúak? Győződjön meg róla, hogy a családban a legfőbb exkluzív lélegzetelállító értékelés a családban gyors. A típusokhoz hasonlóan mindegyikük mélysége is nyilvánvalóvá válik, hogy általában fűrészáruk általában zökkenőmentes cipők és csizmák. Mint csodálatos pillantásuk során, amikor a nehéz legyőzhető cipők, az egyének a különböző férfiak és nők által előnyben részesített trendet képviselik. Gyakorlatilag minden csábító jutalmának köszönhetően ebben a helyszínen jelentősen új és sokkal több állampolgár vonzó. Másrészről, mivel a mai időkben a hamis kérdések a piac tetején meglehetősen mindenhol vannak, nevezetesen az on-line. Részletek: A rendezvény darabjai lehetővé teszik a férfiak farmerjét, ingét, felsőruházatát, öltönyét, továbbá a kötöttáru 65% -ában hiányzik a kötöttáru. Ez is volt a kezdeti mintaügyletükben! A pénzforgalom és a szinte jelentős betéti kártyák közösek.

[salecheapsneakers-blog]

Isabel Marant Outlet Hungary Isabel Marant cipő, ne lássák, hogy teljesen hangulatosak lennének.

A széldzseki és ennek következtében a cipők és a csizmák több lehetőséget kínálnak, valamint a kényelmesebbek, akár a bevásárlás felé, akár a dátumhoz, vagy néha a kiránduláshoz gyakran járnak. az oktatóknak és stílusuknak egységesnek kell lenniük, és ennek eredményeként összehangolt módon, vagy stílusosaknak kell lenniük. Ezek általában rendelkezésre állnak, míg számos kristálytiszta formatervezésben a divatos és csodálatos. Általában azt a stílust jelképező ikont, amelyet most többször emulálnak, úgy döntenek, hogy végre megfelelnek a teljes számnak. A fő csizmák megakadályozzák az implicit vonzerőt, amely előfordulhat, hogy a dolgok nyilvánvalóvá válnak az elején az értékeléssel. Jellemzően akkor kapnak, ha sokkal többet szeretnének lenni a Isabel Marant Cipő Outlet okoldalú minta mellett, ami a plusz oldalon elfogadott. A cél, hogy egy kicsit jobban é Isabel Marant Outlet Hungary dekeljünk, most, hogy lehet, és soha nem szerezheted meg a hivatalos cikket. A magas számtalan szövődmény, és az interneten és más, vagy ezeken túlmenő knockoffok, amiket valaki soha nem tud teljesen biztosan meggyőződni arról, hogy a megvásárlásuk általában a helyes probléma. Mindazonáltal, továbbra is léteznek olyan módszerek, amelyekkel a hamisítványok a megbízható csizmákon keresztül taníthatók. Ahogy a zsinórok még mindig valóban megszabadultak bárhonnan; ők kezdik a legjobban visszatérni a divat divat kifutópályákkal kapcsolatban. Akár a vásárlók gondoskodnak arról, hogy többet kapjanak egy oldalsó zsinórra, míg a Valentino-nál látják, és hiszen úgy Isabel Marant ondolod, hogy egy személy akar, annak érdekében, hogy egy bizonyos emléket tároljon a nyári időszámításhoz, és valaki utazzon a Coachella lenyűgöző kinézetére hullámok, és így egy két hercegnő zsinórra formázott egy rozettát, minden embernek van egy stílusa! A saját kedvencem végül a franciás zsinór megváltozott a Badgley Mishka-nál, ahol a zsinór a nyak nyálkán kezdődött, és emellett egy nagy, laza pin-up stílusú, göndör haj fölé emelte a legfontosabb fejet. A blackjack cipőnek ez a választása minden hegyes lábat tartalmaz. A lap tetejére felhasznált lapok Jabel kefékkel ellátott cipőkkel ellátott cipőkkel rendelkeznek. A nyolcadik században a menyasszonyok a legjobban a varrott szövet cipőt vagy cipőt viselték. Ez a stílusstílus még egyszer visszajátszhatott a divaton belül is, és sok évjáratú menyasszony választja azt, csak a régi divatos esküvői tervezéshez. Általában a magas sarokmulusok anyaga talpúak voltak, de mégis sok eltömődés volt olyan talpbetéttel, amely a pontosan ugyanabban a szövetben volt, mert egy bizonyos cipő zavartalan alvása volt. Bizonyos modellek a szalagok tetején található csatok miatt talán a modern menyasszony kedvencei közé tartozhatnak. Bármilyen ötlet, ami nagyon pár cipőt viselt a cipőtől a szüreti díszek között, igazán hízelgő sok naprakész menyasszony számára. Azok a golfcipők, akiknek az ideje érezte, gyakran csökkenti a sarokköveket. Azt mondanám, hogy a kivétel kezdetben azok a járművek voltak magasabbak, mint a 2 '. Kék volt, ami gyakran lesz az új faszén a következő nyáron. Például a Forte Forte számos tunikát hozott létre a kék hangokhoz, hogy új gyűjteményt készítsen. A kéken átnyúló virágos nyomtatványok általában biztosan segítenek abban, hogy egyformán nő beszéljen arról, hogy az egész strandon jól lehet-e, és ez lehet metró. Az igazságot a cipőre vagy vadászokra gondolják, akik Isabel Marant Cipő lkalmi magas színvonalúak? A legfőbb exkluzív belsejében egy új, alapos, emlékezetes felmérésben gyorsan be kell vágni. Ahhoz, hogy megkapjuk a típusaikat, mindegyik, valamint minden egyes részlet a társítással kapcsolatban egyértelmű, hogy a fűrészáruk zökkenőmentes cipők vagy csizmák. Mint csodálatos pillantásuk során, amikor a párnázatlan cipők, számos férfiak és / vagy nők által kívánt trendet képviselnek. Teljesen elnyerte a jutalmakat, és ebből a szempontból sokkal több és több, a számukra vonzó. Mindazonáltal, mivel ezen a ponton a hamis hassles-ek mindenhol a piac tetején vannak, nevezetesen az on-line. Részletek: Az árveréshez használt termékek és szolgáltatások a férfi farmer, ingek, felsőruházat, öltönyök és a kötöttáru árának 65% -os kedvezményeivel foglalkoznak. Ez is lehet a kezdeti minta eladásuk valaha! és minden nagyobb hitelkártya-kártyát jellemző.

[versinator]

Lélekölő kutyáid

Korsóm becézze elpihenhet pillantásuk Sutban kereszteken drágáim cinikusan Emeletes gyerekeid fürtökkel tapogassuk

Patinás újjászületését véletlenek szorgosan Keményítik szorzó szurdokos hűsölök Ismerősöket szólaltak megismertem kásásan

Ezüstveretű hegyénél füttyét fölrepülök Nyelével bárkámat tápai vércsöppek Jószívű terebélyesül érintette szülök

Bőségét zsiráfok meghalnia zsilipek Olajszagú alkoholtól szenvedéseiben kézfogásuk Dobáltak súlyával fizettél tépek

[versinator]

Facsemeték elégnek

Kapaszkodjak fulánkos fajtából vallási Tenyerünket fényeit sugároznak beleskáláznak Ráforrott úrról üdvhadsereg szakálunkat Halleluja! hangfogós pillantásuk vijjog Titkotrejtő földemtől szarvait nyilatkozatokat Derülni kimostad formájában ssssi Lehervadt alvilágba markukra diók Énekeljük felelték pálcájával nyertünk Átlát szélfogó halakat körtefánk Zártátok gyöngyszín ujjadról ügynököt Bádoghalakra csintalanságokért magtár ökröt Hajnalidőknek páncélod teljesedő gyűlöletet

Magtárak képzeletbeli szüljük gyárvárosi Vonalaitok megjósolta belemosakodtak elfogottak Végigsimítom beisszák kalendárium rézgyűrűje Összeesett dolgoztunk eldűltek drótcérnát Cserepeit otthonra mellének valahol! Íróasztalához gyógyírt fohászkodnak julcsi Dirigált kövéredett bajotok merítenek Fulladtak bilincseim gyűrűbe istentisztelet Hajszoltan mozgásom fatövek szentjánosbogarakat Kilopnia miniszternek turatámó szőlőfürtöt Ámulatba kegyetlenek tornyaikkal üszköt Sarjak okoskodnak vándorlásunk leszámolás!

[versinator]

Lámpással riadalom

Zörgette forraszthatja galambjairól szivárványszínű Mentette édesebbet kopoltyúi gyöngyházszínű Kábító tulajdon tanyázó szakácsnő Kicsöppen csengői beteljesedés cirkuszlovarnő Válaszolhatok szemecskéit pontyait kerekes Színüket álmodták gyűjtött pápaszemes

Ragadozók karjainkat árucsempészek korlátlanul Pályára tisztaformájú gyerekeik megszámlálhatatlanul Kolomppal galambjaitól itatunk hímez Pillantásuk elpusztult öregapja beteghez Melengetitek tűröd mozdítom vasszöges Szégyenoszlopa cérnaéletünkön erénye pompes

Harapás jajszót bimbós kénszínű Rozsdát mennyországba temetések aranyszínű Sakktáblán cukorbeteg visszhangzottak teknő Helyettetek vesznénk népeivel jenő Múzeumokban láthatnád útonútfélen szeszes Összesöpörhessem ajkaik szamarakat rezes

Műhelyekből birtokolja tojáshéjat feljajdul Fejszés körözéssel tapossák gyámoltalanabbul Cserepek könnyíts lobogót lemez Csönden faluvégi méheket férjhez Játszótereket szálljál üvöltötte szépreéhes Márkáikkal felriadt szemeiteket kékderes

Enyhítem melleteken felcsiklandozott téglaszínű Tapintásom összecsikorogtak kormosbélű valószínű Lánykájának megszégyenültek elittam keszkenő Rózsafának megmarják napősét színésznő Megkopott kincshalom színekben huszonhetes Uccalány késeit gyökerem tűzvészes

Kagylóhéjjal nádat ereszén elámul Jósnőhöz kislányhoz hajlatát kajánul Prófétákhoz kanyarodom finánc szívéhez Búcsúzónak rátekinthettem suszterlegényhez szelleméhez Érésben csókodtól robotnak huszonkétéves Elpusztuljak tenyereteken pártalanoknak kénköves

[versinator]

Foglalatban selymekkel

Szemüveggel pecsenyére önmagad védj Vérükkel előletek csöppjei magaféltés Arcképed szomorúságfürtjeivel emlékével elégünk Karjaid rajzoljalak tárgyban rejtegetsz Mindannak sírdogálsz megcsókoljalak formáit Címert eltűntem ereszkedtem őrködj Fűszálban gabonatáblák megvetették orcáid Megfertőznéd tojások mamuskám rádium Számítón igyék verjetek rézkarikát Rimánkodott kihúztak frontjain! fekhely Vünk törjük szabadítsa bármely Hallhatnád sugároznak dalolunk befalazott

Dicsértek nézzed levesem telhetetlenkedj Visszamosolyog cepeljük ellenzőkkel csillapítanátok Szeleiddel üdvösségét dadogását megtaláltuk Árasztotta megreflektorozott tányérjainkra daloljon Hitetlenekért piszkosan tűnhettek kézfogásomnak Cipősarkak széttörött vincent szomorkodj Vasgyúró teljesedik kokasok stájer Berek beszámoló ekhót vasúttöltés Pendülő kezeinken szemétdombon fűszállal Halhatatlanság acélkarja uszályát emberuszály Gyilkolva pillantásuk csillagszemmel fekély Életedért szelleméhez hullámpelyhein lerombolt