#peter kupás

[peterkupas]

kint a kertben  körben ülnek a gombák. virágzik az orgona és hallom ahogy a rigók a verebekkel meg a tengelicekkel beszélgetnek és a gombák nem figyelnek oda. őket még a nap sem érdekli, ahogy az sem milyen sebességgel távolodnak egymástól a galaxisok. nagyon fáradt vagyok és azt várom, hogy a gombák elaludjanak: akkor fogok megnyugodni, ha a kalapjuk már nem lesz rajtuk mert leégeti a nap. Svéd koronával kell majd fizetnem a többi csillagnak, drágám itthon vagy? fogalmam sincs ki vagyok (idézet fruzsi facebookjáról) mit akarnak tőlem a gombák? egy ideje nem szólnak hozzám a rigók akik a borostyánról isszák a vizet, nem kérdezik, merre van a legközelebbi tenger? az atomok szintjén öröknap ég, tovább már nem szerkeszthető.  a gombák várnak és a gombák egy csapat nő akik körben ülnek a bokrok alatt, egészen pici mindegyik. álmomban megjelenik egy híd én meg az ajtóban állok és szégyellem magam oda akarok menni valaki máshoz de nincs kontroll a kezeim felett. jók a felhők, az ajtóban nincsen se ház, se ablakok csak néma csönd a gombák kézzel készültek és két szívdobbanás közt ellen kell állnom a kihallgatásuknak