#normalitá

[sztivan]

három éve halt meg az apám, és most nem csak róla szeretnék írni, hanem arról is, hogy a teljes magyar társadalom mennyire nem dolgozta fel azt a kollektív traumát, ami 2020-21-ben történt

szóval lehet játszani azt, hogy visszamegyünk a normalitáshoz, de az, hogy akkor egy év leforgása alatt meghalt ötvenezer ember egy olyan betegségben, ami egy évvel korábban még nem létezett, közülük ráadásul nagyon sokan az állam hibái és a társadalom felelőtlensége miatt, azt jelenti, hogy több százezren vagyunk, akik akkor elvesztettünk valakit, és ez nincs kimondva, nincs feldolgozva, úgy teszünk, mint ha mennénk tovább, és egyéni tragédiák történtek volna, nem pedig közösségi

ahogy telik az idő, megy előre a személyes gyászfolyamat, és pont emiatt, hogy a mennyire hiányzik szakaszt lezártam magamban, érzem most már a teljes súlyát annak a tökéletes elbaszottságnak, hogy megbetegszik, de nem foglalkoznak vele, mert nem covidos, majdnem meghal, erre kórházba viszik, megmentik, viszont bent megfertőzik coviddal, és abba már viszont belehal. szóval én otthonosan mozgok az abszurd műfajokban, de ez azért mégis erős volt, na

és hogy hány százezren vagyunk ebben az országban, akik nem csak azt éltük át, hogy elvesztettünk valaki fontosat, hanem azt is, hogy eközben az állam előbb nem védi meg azt a polgárát, aki gyenge és segítségre szorul, majd azt hazudja, hogy megküzdöttünk a bajjal. fél évvel később pedig, amikor napi 200-300 ember halt meg így, a társadalom jókora része nyálcsorgatva azon verte magát, hogy mikor lehet már kiülni sörözni, mint ha nem lehetett volna még várni két hónapot, ha már annyit vártunk, amíg elég embert beoltanak. ott akkor azt írtam, hogy az állam megszűnt államként működni, a társadalom vagy nemzet, hívjuk akárhogy, pedig minden szolidaritását feladta. úgy próbálunk tenni, mint ha ez az egész meg sem történt volna, a társadalom azt a döntést hozta, hogy ez az egész nem számít, és ezzel a társadalommal, ezzel az állammal együtt kell élni még most is

értem persze, hogy mi még ennél is sokkal durvább közösségi traumákat sem voltunk képesek együtt feldolgozni. de mondjuk már ki, hogy itt történt valami nagyon rossz. és hogy nincs normalitás, nem tudunk visszamenni bele, csak sokkal rosszabb lesz minden, ha ami megtörtént, abból nem tanulunk, és nem is próbálunk úgy tenni, mint ha lett volna miből tanulni

[zeroz2ro]

"Kiskereskedelmi, tranzakciós, devizaváltási, bank-, gyógyszergyártói, extraprofitadó és a többi. Se szeri se száma a különadóknak. Tizennégy olyan adónem van, ami az utóbbi két évben jött létre. Hova lett a kiszámítható adórendszer?" "Az eltelt két évben a legnagyobbak, az OTP, az MBH, a Richter, a Telekom, a 4iG és a Mol közel 800 milliárd forint különadót fizetett. Ebből hat kecskeméti Mercedes-gyár kijött volna! És az idei év sem lesz piskóta. De meddig is kell még fenntartani a „rendkívüli” különadókat? Nem úgy volt, hogy 2022 lesz az utolsó év? Aztán csak itt maradtak 2023-ra, meg idénre, és hát úgy néz ki, jövőre is. Olyanok lesznek, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok." "Ráadásul nincs olyan, hogy egy adó nem épül be az árakba. Ha a befektetők hozamát csökkentjük, akkor a beruházások elmaradása, ha a beszállítókra hárítjuk, akkor a beszállítói kör csökkenése idézi elő a kínálat zsugorodását – és jön az áremelkedés." "Egy ipari fejlesztés a végső döntés után öt-hét évvel kezd pénzt termelni, nagyon nem mindegy, hogy milyen lesz az adókörnyezet. De a negatív hatás már látszik, folyamatosan csökken a hazai ipari termelés – csak májusban 5 százalékot esett a múlt évhez képest. Az üzenet egyértelmű: minden nem megy; nem lehet egyszerre agyonadóztatni és elvárni a termelés növekedését." "Az is kérdés, hogy a beszedett pénzt mennyire hatékonyan hasznosítja az állam. Ha tűzoltó jelleggel, lyukak tömködésére használjuk, működési költséget vagy gazdasági növekedést nem támogató beruházásokat finanszírozunk, akkor abból nem lesz plusz­érték. A semmiért fizetünk többet. Nem ismerős ez a helyzet valahonnan? Pont, mint a szociban. Vissza a jövőbe, uraim! " Hernádi Zsolt véleménycikkben szállt bele páros lábbal a magyar kormányba.

[kaoszkutato]

gyártsunk elméleteket

Balog Zoltán javaslatára kapott a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatója állami kitüntetést - hvg.hu

Novák stábja megpróbált valamiféle magyarázatot adni a kegyelmi döntésre, de erről forrásunk nem közölt több információt, csak utalt rá, hogy a miniszterelnök azt nem fogadta el - 444.hu

Úgy tudjuk, hogy az elnök tanácsadóját, a kormányfő egykori miniszterét és lelkészét, Balog Zoltánt is mozgósították, hátha tud közvetíteni a felek között, sikertelenül. - 444.hu

Bayer Zsolt a normalitás táborának nevében válaszokat vár Novák Katalintól Kimerítő publicisztikában szállt bele a kormánypártok erkölcsi iránytűje Novák Katalin köztársasági elnökbe. - 444.hu

Lemondott Novák Katalin köztársasági elnök Idő előtt szakította meg katari útját és tért haza Novák Katalin köztársasági elnök Magyarországra, hogy bejelentse: LEMOND. - 444.hu

Balog Zoltán gyorsan beállt Novák Katalin mögé Mert büszke rá, hogy „hogy egy ilyen rendkívüli ember lehetett Magyarország első női köztársasági elnöke”. - 444.hu

Az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak – írja Varga Judit volt férje, aki lemond állami céges pozícióiról - 444.hu

A tippem:

Novák Katalinnál Balog Zoltán járt közben K. Endre ügyében, Novák valóban úgy hagyta azt jóvá, hogy meg volt vezetve, nem ismerte a részleteket.

A Varga Judit mellett kiálló volt férje azért van kibukva, és ezért írta, hogy az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak, mert a IM nem támogatta a kegyelmet. Varga Judit kénytelenül tudomásul vette, hogy a lemondásával fizet a Schadl-Völner ügy alóli mentességéért, ezzel lezárja a számlát.

Az elutazása előtti hosszú reptéri telefonbeszélgetésben Novák Katalin ódzkodott, hogy ő vigye el a balhét, de Orbán megmondta neki, hogy márpedig a történet gyors lezárása és a veszteségminimalizálás miatt muszáj lesz.

Novák Katalin éreztette, hogy ekkora békát nincs kedve lenyelni, emiatt Orbán okkal tartott attól, hogy kicsúszhat a kezéből az irányítás. Ekkor született megrendelésre Bayer írása, ami egy figyelmeztető lövés volt.

Novák Katalinnal kíméletlenül éreztették, hogy muszáj engedelmeskednie, aki meg is szakította a külföldi útját, és az elvárásnak megfelelően azonnali lemondásával a reményeik szerint gyorsan véget is vetett az ügynek.

[algebraicvarietyshow]

this is a photograph, a window to the past

most, hogy hivatalosan is lezárult 2023, kijelenthetem, hogy a január eleji (már-épp-kilábaltam-covidból) mayberian és a december végi népi papa (ki-foglalkozik-már-a-coviddal) között több koncerten és több jó koncerten voltam, mint 2017 óta bármikor, ami ebben a mindenféle módon elszarodó világban egy pozitív fejlemény volt, legalább ennyiben visszatért valamiféle normalitás. és ha egy jó koncert hatása még mondjuk 2 napig intenzíven érződik az emberben (márpedig a tapasztalataim ezek, sőt), akkor mondhatom, hogy ~50 koncertnappal volt ~150 jó napom az évben csak emiatt, ami meg hát már majdnem az év fele, ki kívánhat ennél többet. (leszámlálási feladatokon edződött követőim bizonyára észreveszik a kisebb csalást itt, hiszen a 150 napban lehettek átfedések, hiszen, például fesztiválok idején, egyáltalán nem volt elképzelhetetlen mondjuk több egymást követő koncertnap.) ugyanakkor most ennek a listának az összeállításánál tűnt az fel, hogy miközben semmi nehézséget nem okozott 20-25 olyan koncert összeszedése, amiről kimondottan jó emlékeim vannak (a kérdés igazából az volt, hogy mit hagyjak ki), a sorrendiség már keményebb dió: az előző évekkel ellentétben, amikor volt egy fontaines dc, egy deerhunter, egy national vagy egy courtney barnett, amit egyrészt előtte kifejezetten vártam, és amiről már év közben egyértelművé vált, hogy _a_ (vagy _az egyik_) top élmény, most igazán kiemelkedő nem volt, vagy nem úgy, mint szokott. azaz a sorrendben van némi esetlegesség, de azért az első tízet megpróbáltam a fejemben lévő és a rendelkezésemre álló videós emlékek alapján mégis valahogy besorolni, egyébként meg végre ismét (közel) a pre-covid szinten vannak arányaiban a külföldi fellépők a listán, de persze voltak jó hazaiak, volt akvárium nagyhalltól és kisfesztivál nagykoncertjétől kezdve akvárium lokálig minden, fő a változatosság. így is volt persze, amit sajnáltam, hogy kimaradt, pl. iggy pop, bár legalább nála az vígasztalt, hogy pár éve láttam.

jöjjön tehát 20 jó koncert(nap) 2023-ból. a szabályok hasonlóak, mint eddig, egy projekt egy koncerttel (a szubjektív szempontjaim szerinti legjobbal) szerepel, és hát ezt viszonylag tágan értelmezem, szóval nálam a kispál és a borz például ugyanaz, mint a kispál és a lovasi, így a májusi esőben aranyat azért nem érő parkos buli pl. nincs itt a listán (amivel kapcsolatban amúgyis viszonylag kritikus voltam).

11-20) the rural alberta advantage @ bowery ballroom (nyc) (márc.) 11-20) cappuccino projekt lemezbemutató @ magyar zene háza (márc.) 11-20) platon karataev @ fishing on orfű (jún.) 11-20) still corners @ a38 (aug.) 11-20) esti kornél @ minifishing (aug.) 11-20) cpg @ dürer kert (szept.) - inkább a történelmi jelentősége miatt 11-20) swans @ akvárium (nov.) 11-20) shame @ dürer kert / reflektor feszt (nov.) 11-20) mayberian sanskülotts @ magyar zene háza (nov.) 11-20) strompopper + captain average @ auróra (nov.) - itt most a kettő együtt

10) raveonettes @ a38 (máj.) - visszatérő fellépő a hajón és ezen a listán is, mondhatni talán azt is, hogy semmi váratlant nem hozott, de nem is baj ez.

9) kispál és a lovasi @ fishing on orfű (jún.) - nem hatott olyan erővel, mint 2022-ben a direkt kispálos nosztalgiának szánt minifishingen, de még mindig ezt éreztem a relevánsabb és erősebb produkciónak, mint a "fő" koncertet a parkban. az év egyik tanulsága, hogy lehet el kell engedni lovasi andrás mostani produkcióit, az mvm dome-os jövő évi koncerten is erősen gondolkodom. de azért a dalok, és főleg az ebben a programban szereplő "eggyel kevésbé slágeres" dalok megmaradnak.

8) pál utcai fiúk 40. születésnap @ budapest park (jún.) - láttam a parkban nyár elején a régi nagy öregeket (kispál-puf-és már a hiperkarma is ide tartozik azért) egy hónapon belül, ebből szerintem egyértelműen és talán meglepő módon a puf öregedett jobban. érdekes volt a prigozsin-puccs napján végighallgatni a részben a katonaság élményei által ihletett korai számokat. (itt írtam még a 40 éves puf-ról.)

7) felső tízezer - majd lesz valahogy újrajátszás @ dürer kert (szept.) - a méltatlanul elfeledett lemez?? nem tudom, de nagyon jó hangulatú buli volt, még ha a kisteremben ezen a gyakorlatilag még nyári jellegű szeptemberi estén a hőség tényleg embert próbáló is volt.

6) holy wave @ akvárium lokál (nov.) - ez a koncert azt hiszem nem volt túlságosan reklámozva, mert én is kb 2 nappal előtte vettem észre, pedig azért minden szempontból célcsoportnak számíthatok. szóval inkább családias hangulatú lett, de azért becsületükre válljon, hogy egy teljesen kihalt novemberi szerda esti akváriumban (csak a kinti részen volt egyáltalán működő pult!) is odatették magukat.

5) king krule @ akvárium nagyhall (okt.) - ide én különösebb elvárások nélkül érkeztem, de megvett a koncert. az előző teljes ellentéte sok szempontból, slágerek, közönség, talán ez volt a leginkább "igazi" nagyszínpados koncert, amit láttam 2023-ban.

4) galaxisok lemezbemutató @ gólya (ápr.) - ha a felső tízezernél szóba került a hőség és a levegőtlenség, akkor itt hatványozottabban igaz, hogy meg kell említeni, hogy moccanni sem lehetett, annyira tele volt a gólya. de közben meg értem, hogy miért ettől a helyszíntől lett hiteles az új lemez bemutatása, és összességében azért egy nagyon jó élmény volt hallani ezeket a számokat.

3) eels @ akvárium nagyhall (ápr.) - ez már halasztódott egy ideje, de végre láttam az eelst (és végre ők is látták budapestet vagy a magyar közönséget, ahogy ez a koncerten szóba is került). valódi monstre-koncert (27 számmal a setlist.fm szerint), klasszikus coverekkel és jó dalokkal, nyilván jól begyakorolt, de mégis hiteles gag-elemekkel, elejétől végéig lehetett élvezni.

2) panda bear & sonic boom @ magyar zene háza (márc.) - ha valami 2023-ban igazán aktuális dolgot kéne említeni erről a listáról, akkor ez lenne az. és talán ide a magyar zene háza (könnyűzenei) koncertnézői szempontból egyébként feltűnő kisebb furcsaságai sem voltak zavaróak, külön-külön és együtt is kiemelkedő fellépők, jó dallamok, érdekes vetítések, jó este volt.

1) kevin morby @ akvárium kishall (jún.) - még pár napja is gondolkoztam azon, hogy mi lesz nálam a lista elején, és be kell azt is vallanom, hogy én ide azért nem úgy érkeztem, hogy elszánt kevin morby-rajongóként bizonyos számokat akarok konkrétan hallani. inkább a kíváncsiság vezérelt az eelshez hasonlóan ezzel a többször halasztott magyarországi fellépéssel kapcsolatban, de aztán annyira elégedetten távoztam az akváriumból, hogy még zenekaros pólót is vettem, és utólag visszagondolva, valóban ez volt az a koncert, ami még jónéhány napig jó érzést okozott, szóval azt hiszem ezen a listán teljesen jó helyre kerül.

még lehetett volna biztos megemlíteni dolgokat, volt például a middlemest red kettős búcsúja (orfűn és a dürerben láttam) vagy a bánkitóról is bekerülhetett volna valami (kolibri például nekem egy előtte kevésbé ismert, de meggyőző felfedezés volt), és hát a carson coma is helyet kaphatna egy 2023-as listán, de most nálam ez a top20. idén remélhetőleg legalább ennyi jó koncerttel jön a folytatás.

[több mint tíz év legjobb koncertjei: 2022, 2021, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013, 2012, 2011]

[nyolcvan kihagyhatatlan előadó a 2010-es évekből]

[csacskamacskamocska]

Mi a faszért nem válaszol? A narcisztikus szűrő

Nem untatok senkit az előzményekkel, arra jöttem rá, hogy egy elég jó narcisztikus szűrő a nem reagálás jelenség. Nem reagál, mert az ötleteit, sztorijait nem akarja privátban elpuffogtatni, egy jó mondásra kell a közönség. Az ��t érdeklő témákról nyilvánosan akar beszélgeti, a siker a lényeg, nem az intimitás. Egy ember figyelme kevés. Nem reagál, mert a nyitottság és érdeklődő szemlélet csak képmutatás. Valójában lenéz. Nem érdekli amit mondasz. Nem reagál mert nem tud jól kijönni a helyzetből, nem nyitott, a nem tudás neki kudarc. Zavarja a szembenézés. Nem reagál, mert így nála van az irányítás. Passzív-agresszív. Majd ő tudja, hogy neki mikor jó.

A „normális” nem azonos a középszerűvel. Rengeteg minden beletartozhat a normálisba, bár az is tény, hogy minél többféle dolgot ismer és megszokott már az ember, annál szélesebb a normalitás spektruma.

Nem tudom mi van az utóbbi hetekben, de nagyon sok emberrel beszélgettem rengeteg mindenről. Cseten, telefonon, élőben. Több dolog is elindult, munkák, információcserék, ismerkedések, aztán néha megjelent ez a nem reagálás dolog. Két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy türelmetlen vagyok, ha nekem fontos valami, akkor is, ha az nem a személyemhez kötődik, nem önös érdek, nagyon gyorsan akarom pörgetni és másoktól is hasonló lendületet várok el. Ez hiba. Nem tudom még a módját, hogy hogyan kell ilyenkor visszafognom magam, de már legalább észrevettem. Türelmesebbnek kell lennem. A másik, hogy abban a pillanatban amikor felbukkan bennem a gondolat, hogy mi a fasz van, miért nem válaszol? Akkor minden alkalommal kiderül, hogy valami komoly gáz van. Hogy ez egy jelentős vészcsengő. Nem a nem válaszolás, mert nem mindig okoz gondot, nem mindig van jelentősége, teljesen normális, hogy egy beszélgetés, akár nagyon közeli baráttal is, lezárul, majd beszélünk még napok, hetek múlva. Amikor megjelenik a gondolataimban a mi a faszért nem válaszol, az nem is feltétlenül az adott pillanatról szól, hanem valami összerakódott a korábbi beszélgetések alkalmával, valami hiányérzet, furcsa gyanú, megfoghatatlan valami, ami végül ebben a kérdésben tud megfogalmazódni, mert ez megfogható. Ha szétboncolgatom a kérdéses kapcsolatot, ismeretséget, beszélgetést, akkor arra jutok, hogy a fentiek valamelyike a válasz. Mert minden normális esetben a kommunikáció folyik vagy lezártság érzéssel lezárul. Tudom, hogy mindenki tud olyan példát felhozni, ami arról szól, hogy dehát ő is volt, hogy nem válaszolt és nem a fentiek miatt. Normális beszélgetésekről van szó, nem számonkérésről vagy lebaszásról, nem vitáról, csak egy beszélgetésről ismerősökkel vagy olyasmikkel, amikor felteszel egy kérdést, és nem jön válasz. Tudod/sejted, hogy a másik embert nem ütötte el a villamos, vagy még látod is, és nem jön válasz. El sem olvassa vagy igen és nem reagál. Régen ezt előszobáztatásnak hívták. :) Ha szóvá teszed, juhúúúúúú. SOHA ne kérdezd meg, soha ne tedd szóvá, soha ne bíráld. Ha bármikor felbukkan a gondolat, hogy mi a faszért nem válaszol valaki, akkor vagy ne vedd az illetőt komolyan soha többet vagy ne beszélj vele soha többet. Ez az utóbbi a jobb megoldás. Csak a bajod lesz vele. És amúgy, te is, igen, a fentiek valamelyike miatt nem válaszoltál. Sajnálom, bocsi, ne haragudj.

[fatticurare]

Il mondo progettato dal WEF, il mondo della nuova normalitá: UCCIDERE GLI ANZIANI È "UN VALORE MORALE".

🔹️Ammazzando un anziano per "scelta ideologica" si ha diritto ad uno sconto di pena, al momento e in futuro❓️

Fonte: LaVerità

[stanza707]

Ogni tanto mi scordo che la mia quotidianitá non è la normalitá.

Me lo ricordo solo quando parlo con le mie amiche o con le mie colleghe. O quando vedo la pubblicità degli assorbenti.

Sono talmente abituata a prendere la pillola ogni giorno, alla stessa ora che ormai è routine, non mi ci soffermo neanche più troppo sopra.

Sono 610 giorni che dovevano venirmi le mestruazioni e per fortuna non sono più arrivate.

I due anni precedenti a questi 610 giorni sono stati un inferno, prima stando male senza sapere perché e poi sapendolo senza trovare un medico che mi aiutasse. Stavo male anche prima di scoprire l'endometriosi ma era un dolore gestibile, odioso, ma gestibile con gli antidolorifici, che non mi impediva di uscire, mangiare, alzarmi dal letto, avere dei programmi per una giornata o per una serata.

Poi qualcosa è peggiorato e sono stati anni di dolore cosí forte che non può essere descritto, di deterioramento psicologico, di rassegnazione e di difficilissima accettazione.

Perché come lo accetti un corpo malato? Come accetti di non essere più sempre autosufficiente? Come spieghi al prossimo un male invisibile, che è sempre presente, ma si manifesta in modo improvviso e incostante?

Oggi sono una privilegiata che non ha più sintomi facendo solo terapia ormonale. Terapia ormonale che costa 41 euro al mese, che posso fortunatamente permettermi, quindi doppiamente privilegiata.

Ma il dolore è indimenticabile. La malattia è ancora qui anche se è stata "silenziata". Mi gonfia la pancia, mi annebbia il cervello a volte, mi rende stanca. Ma quantomeno sto in piedi e non mi atterra.

Inizialmente vivere cosí è stato uno shock. Il mio corpo ci ha messo tempo ad abituarsi e a disabituarsi al dolore. È stato traumatico vederlo cambiare ed è stato traumatico sentire il mio umore cambiare. Veder sparire la sindrome premestruale, ma anche la libido che accompagnava l'ovulazione che non ho più. Ripartire da zero, fare conoscenza con un nuovo corpo.

Caro corpo,

Tutto sommato che la stiamo cavando bene.

[giuristainformazione]

A tutti coloro che una volta nella vita mi hanno definita "morta" per il mio modo di essere, voglio dedicarvi quattro righe non per darvi importanza anzi per sminuirvi.

Cari e care "bulli, fighetti, gente in " primo o poi tutti ahimè moriremo e si quel giorno saró la morta dei morti, voi sarete soltanto morti, pertanto il vostro "insulto" sotto questo profilo è un complimento ma visto sotto un'altra prospettiva è il peggior insulto che possiate rivolgere non a un vivo, ma bensí a un vostro caro defunto e su larga scala a tutti i morti.

Mi auguro che col senno di poi se mai ci si dovesse rivedere nell'aldilá tutte le vostre cattive azioni che si sono succedute alle parole possiate almeno moralmente scontarle la, in vita non vi auguro alcun male anzi di avere tutto ció che desiderate ma che qualcuno nell'oltretomba vi faccia riflettere e per i cari cristiani che siete, che andate a pregare in chiesa, con il pretesto che il vostro caro dio vi perdoni ogni cosa senza conseguenze, mi domando come vi sentiate a ricordarlo? la vostra coscienza è dio, perchè se cosí fosse, forse quella da rinchiudere non sono io ma forse, molto probabilmente siete voi. Altra domanda il giorno che avrete un figlio e questo subirá il bullismo dei bulli che voi avete anni indietro inflitto a qualcuno che reputavate diverso, come vi fá sentire? Il giorno che qualcuno infliggerâ a voi, quello che voi avete inflitto a un'altro come vi sentirete, il vostro caro dio vi dirá di perdonarlo e voi sarete cosí devoti da seguirlo? Sarei curiosa delle vostre risposte, ma debbo essere onesta non mi interessano gran che.

Io sono morta e forse sono andata al funerale di me stessa innumerevoli volte ma mai mi sono rinchiusa in una fossa perchè ho il sangue che scorre nelle vene e un cuore che batte e ho rispettato questa mia condizione, ho salutato i defunti accarezzando le loro bare o con le mani, o con gli sguardi e questo mi ha dato un immensa consapevolezza: sono viva finchè il destino mi concederâ di esserlo.

Il motivo di questa beffa della gente, è perchè mi vestivo e mi vesto di nero e ho sempre avuto gusti particolari in ambiti culturali.

Questa invece è per tutti coloro che sono stati presi di mira dai bulli: voi avete un fuoco nell'anima incomprensibile, siete unici e non siete omologati, voi che pensate in modo diverso, strambo, a volte bizzarro non siete in difetto, seguite voi stessi sempre e comunque, non ascoltateli, "amici, parenti, genitori" la vita è vostra, vivetela, sognate, fate quello che amate, non distruggetevi, chi vi ama lo fará apprezzando le vostre unicitâ e se nessuno lo fará, non disperatevi, non uccidetevi, le cose belle nascono da chi è diverso, da chi pensa senza essere influenzato da ció che per tutti è "normale" non esiste la normalitá! Spero che il mio messaggio arrivi a coloro che sono in difficoltâ.

[feketenfeherenosztinten]

Az emberek nem értik a tisztelet jelentésèt egymás irányába. Nem értik, hogy a másik fél semmibe vétele őket minősíti. A normalitás megtartása nem jelent meghunyászkodást embertársaid irányába. A norma megtartása azt jelenti tisztában vagy az értékek képviseletével és azok megtartásával. Magad megnyilvánulása a te értékrended visszatükröződése.

[bdpst24]

A MATE Gólyatáborából nem tiltják ki az óvszert

A MATE Gólyatáborából nem tiltják ki az óvszert

„Semmi olyan tiltást nem vezetünk be, amit egyébként a normalitás keretei között engedni kell, éppen ezért nem fogjuk betiltani az óvszer-használatot sem” – erről beszélt Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora kedden a MATE Gólyatáborában, Kaposváron. Gyuricza Csaba rektor a fiatalokhoz szólva egy Bikini dal sorát idézve úgy fogalmazott: a Gólyatáborban mindent szabad,…

[sztivan]

kéne egy ilyet csinálni tumblin, hogy az európaiak nyilvánosan shamingelni az amcsikat, amint valaki onnan elkezd politizálni, mert hát milyen nyomi a kétpártrendszerük, meg hogy nem az nyer, aki a több szavazatot kapja, bezzeg itt nálunk az EP-ben még a ciki centrista jobb és szocdem párt is mennyivel jobb azoknál, ami ott van, a széljobb meg pattoghat, de épp egységet nem tudnak maguk között sem teremteni. szóval mindenki kilesz az amerikai választással, és oké, hogy a biztonságpolitika miatt ez is számít, de azért az, ami az EP-választáson volt, milliószor fontosabb annál a harmadik világbeli valaminél, ahol csórikáim még arra sem jöttek rá, hogy tb-t fizetni miért fontos. na meg elnézve az amerikai helyzetet, minden megmaradt politikai normalitás őrzője csak Európa egyelőre

[vaningyen]

fura

én szabin voltam meg ilyenek, de arra tértem vissza, amennyiben jól értem a twittert meg a blueskyt, hogy a republikánusok ki vannak akadva azon, hogy furának (weird) nevezték őket.

ez mondjuk annyira nem meglepő, hiszen a konzervatív politika mindig is arra tört, hogy a "normális" embereket képviselje, a többséget, az alapbeállítást. na ennek pont az ellentetje a fura. a fasiszta/rasszista/nőgyülolő/szélsőkeresztény és társai jelzők nem zavarták őket, hiszen pont az volt a terv, hogy ezeket felkarolva normalizálják. ha a "normálisok" pártja fasiszta/rasszista/nőgyülolő/szélsőkeresztény, akkor ezek a dolgok normálisak. ha viszont a fasiszta/rasszista/nőgyülolő/szélsőkeresztény gondolatok furák, akkor azokat nem képviselhetik a "normálisok". erre volt megoldás ugye a hatvanas évek polgárjogi mozgalmait követő több mint 50 év politikájának az implicit nyelvezete, amikor nem kellett telibe fasiszta/rasszista/nőgyülolő/szélsőkeresztény dolgokat mondani, és meg lehetett őrizni a tagadhatóságot.

ezt az egyensúlyt nyilván trump borította fel, ám ő egykori valóságshow hősként különleges politikus, akinek tulajdonképpen még a liberálisok is el tudták nézni a felháborító dolgok kimondását, hiszen hát ő úgyis összevissza beszél, akit nem kell komolyan venni. a gondok akkor kezdődtek, amikor trump sikerén felbuzdulva a többi republikánus is elkezdte nyíltan hirdetni az ordas eszméket. az ugyanis egy dolog, hogy az összevissza beszélő trump mit mond. az viszont, hogy a "normalitás" pártja fasiszta/rasszista/nőgyülolő/szélsőkeresztény, na az már fura.

sad

[apci-blog]

A normalitás országában..

[nyuszimotor]

Drogriporter Fácsé oldaláról

Ernest Becker antropológus-filozófus szerint minden ember megtapasztalja előbb-utóbb az egzisztenciális terrort. Mégpedig kétféleképpen, ahogy azt "A halál tagadása" című könyvében kifejti.

Egyrészt rémülten szembesülünk a saját végességünkkel és múlandóságunkkal.

Másrészt pedig megrettenünk attól, hogy jelentéktelenek maradunk: életünk vízbe írt jel marad csupán.

Az emberek különféle stratégiákat dolgoznak ki annak érdekében, hogy az egzisztenciális terror elől meneküljenek. Becker Freud "áttététel" kifejezését alkalmazza: az emberek rávetítik a végtelenség és jelentés iránti vágyukat valamire, amivel saját fogyatékosságukat vélik kijavítani.

Egy olyan identitást és egy olyan világot teremtenek magunknak, amiben halhatatlannak és jelentősnek érezhetik magunkat. Ezeket Becker "illúziónak" nevezi - de szükségszerű illúziónak. Ezek nélkül az illúziók nélkül nem létezne emberi civilizáció és kultúra.

Becker szerint gyakorlatilag minden emberi törekvést meg lehet érteni ezen a szemüvegen keresztül: mindegyik áttétele csupán a halál leküzdésére irányuló elfojtott vágynak. Meglehetősen pesszimista - és cinikus - képet fest rólunk: egész kultúránk egy dacos, heroikus jelentés-adó küzdelem, hogy elkerüljük saját végességünket és jelentéktelenségünket. Minden emberi projekt = halhatatlanság projekt.

Vannak, akik a hétköznapi banális cselekedetekbe menekülnek az egzisztenciális horror elől: ahogy Becker fogalmaz, "lenyugtatják magukat a triviálissal". Mert, ahogy találóan fogalmaz, "a normalitás a realitás tagadása": ha a társadalmi elvárások szerinti sablonéletet élünk, megszabadulunk az emberi létezés kínjától.

Van, aki drogokkal vagy szexszel teremt új világot magának: ezek a tevékenységek adják meg neki a valahová tartozás és jelentőség érzését (gondoljuk például arra, ahogyan Csáth Géza ír az ópium-függőségről:

"A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiból és az idő zakatoló másodperc óráját megállítja, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba."

És ez magyarázza azt is, hogy miért válnak ezek a tevékenységek függőséggé. Hiszen az embert rabul ejti a saját maga által teremtett világ - annak jelentést adó ereje. Ez a jelentést adó erő jóval fontosabb a függőségben, mint a biológiai kényszer. És a jelentés-csapdából gyakran csak úgy menekülhet az illető, ha új, jelentéssel teli világot - illúziót - teremt magának.

Ilyen az, amikor a létezését egy felsőbb erőnek rendeli alá, és ezáltal saját magára is kiterjeszti annak mindenhatóságát és hallhatatlanságát. Ide tartoznak egyes intézményes vallások, mint a kereszténység. Becker szerint, aki egyébként ateista volt, a történelem során a kereszténység bizonyult az egyik leghatékonyabb illúziónak az egzisztenciális terror elkerülésére.

Minél jobban félünk a haláltól, annál több illúzióval, annál több apa-figurával és mágikus segítővel rendezzük be az életünket. A modern világ számos pótlékot is kínál a vallással szemben a halálfélelem-áttételre: ilyen például a pszichológia, ami Becker szerint egyfajta szekuláris vallássá vált. Papjai a terapeuták.

Becker végül maga sem kerülhette el az egzisztenciális terrorral való szembenézést: a halál tagadásáról szóló könyvének megjelenése után egy évvel rákkal diagnosztizálták, ami fiatalon, 49 évesen elvitte. Hal��los ágyán egy interjúban beismerte, hogy a halál közelségében a transzcendens többé vált számára, mint puszta hasznos illúzió. Rádöbbent arra, hogy az emberi állapot kétségbeejtő valóságán és a hamis vigasztaló illúziókon túl van valamiféle végső jelentés. Ha az ember felismeri és elismeri a saját sérülékenységét, akkor képtelenség anélkül tovább léteznie, hogy valamilyen új erőforrást találna, fejtette ki.

"A véletlenszerűségen és eshetőségen, a terroron és a halálon túl van egy megváltó jelentés. Megváltó nem is szükségszerűen abban az értelemben, hogy személyes halhatatlanságot biztosít vagy ilyesmi, hanem egy megváltás, ami végül mégis jóvá tesz mindent. És ez elég... az ember életének abszurditása, az emberi nézőpontok, az emberrel való történések mögött ott van a kozmosz hatalmas teremtő energiája, ami valamilyen céllal használ bennünket, ami számunkra ismeretlen."

Becker elméletét egyébként a halálfélelem meghatározó szerepéről három kutató, Sheldon Solomon, Jeff Greenberg és Tom Pyszczynski próbálta meg empirikus kutatásokkal is alátámasztani. "A féreg a magban" (The Worm at the Core) című, 2015-ben publikált könyvükben bemutatják a "Terror Menedzsment Teória" nevű elméletüket, és az azt alátámasztó kísérleteiket. Így például demonstrálták, hogy amikor az embereket a saját végességükre emlékeztetik, akkor hajlamosak szigorúbban megítélni azokat, akik megszegik a szabályokat és nem osztják az értékeiket.

[rosszulorzott]

én is újraszerkesztenék régebbi műveket, mégpedig azt, amikor ételt dobnak ki. jellemzően ez egy teljesen reflektálatlan jelenet, maga a normalitás és elvárás. és én annyira utálom. nem kell, hogy papoljanak róla, de OLDGYÁKMEG hogy ugyanazt valami mással fejezik ki

[animafantasmarifattaeviva]

Lunedí prossimo mia sorella riprenderá a lavorare, finendo così le due settimane di ferie che aveva,

ed ovviamente con una rompicoglioni in meno (se potesse uccidervi lo avrebbe fatto)

La combriccola di padre pedofilo si sgretola, perché non avrá appoggio da questa abitazione,

io saró molto più libero, e non avendo una persona che istiga volontariamente al nervosismo,

solamente per non farmi parlare con voi,

tornerà tutto alla normalitá, e riprenderó a parlare tranquillamente,

senza correre il rischio di percepire nervosismo da parte mia,

parlando con nervosismo si mostra il lato peggiore di se stessi,

abbiate pazienza fino a lunedí prossimo.