#nem akarok olyan országban élni ahol az embereknek fegyvere van

[kiskezitcsokolom]

Túra közben (30as túlsúlyos nő egyedül, kb. 30 kiló hátizsák a három napi mindennel, lejtőnek föl ziha egy egyirányú keskenységű ösvényen) és egyszer csak jön szembe vagy 45 terepszínű férfi meg 5 szintén terepszínű nő libasorban, géppuskával, hogy akkor ők most gyakorlatoznak vagy miagecim. El akartam tűnni, soha nem is akartam ott lenni, azonnal lőttek a kellemes, meditatív túrának, nagyon remélem, hogy legközelebb nem találkozom velük, mert kurvaszar élmény volt.

Perceken keresztül vonultak, mert persze voltak leszakadtak. Szürreális és rémisztő volt, különösen, hogy utána a buszmegállóban hallgathattam az ábrándos szemű helyi faszt, hogy milyen jó is lenne, ha ő is katona lenne és lenne géppuskája neki is, és nem mertem mondani, hogy de kit akarsz te megölni, Józsi, és miért nem érted, hogy mások miért félnek a géppuskás emberektől. Ennyire nem tudja valaki elképzelni, hogy ő sem csak a ravaszos oldalon lehet? Rettenetes. Rettenetes.

Aztán csodálkozunk a belpolitikai helyzeten.

annyira fura katonákat látni csak így, a világban. ezek ráadásul velem egyidősek, miért csatlakoztatok a honvédséghez... magyarország nem fontos ennyire