#nád

[ajtostolahazba]

Lejöttem Siófokra a lányommal hosszú 7végézni, hogy realizáljam, hogy igenis ezerszer jobban megéri elmenni a tengerhez 1 hétre, mint idejönni. Gyalogoltunk vagy 2km-t, mire találtunk egy cca 50m-es szakaszt, ahol egyáltalán a víz közelébe tudtunk jutni, de az is betonos szar, oldalt lezárva, hogy nehogy tudjál sétálni a kutyával 200m-t közvetlenül a víznél, csak ez az 50m tiszta nád, szóval kiábrándító. A szállás, amit Bookingon foglaltam rendben van, viszont bazmeg saját parkoló van, de 3700 egy éjszakára a kocsi...A kutyabarát szálláson nincs itató, nincs víz kitéve, 3600 egy éjszakára a kutya úgy, hogy ki kell vinni az utcára pisilni. Biztos én vagyok túl kritikus, de a kalkulált 46000 helyett majdnem 80 lesz ez a két éjszaka, ami már nem olyan baráti. Ennyiért nincs Netflix, a házi WiFi szar... Ettől függetlenül csakazértis pihenünk, szeretünk együtt lenni és tudjuk jól érezni magunkat, de 142-ért egy hétig fogok héderelni a tengernél, klimatizált szálláson, végtelen tengerparton úgy, hogy nem rontja el a kedvem, hogy csak a gazdagok kiváltsága látni a vizet, amiért idejöttem.

[kazamata]

NÁD nélküli nádsétány! Az örvényesi nádat kerülő móló és nádkilátó építése a nád kivágásával (az első kép az építkezés előtt készült)

[aroaceconfessions]

Prior to the story I'd like to add that I identify as a female)

So back in middle school, I had a friend, who was a boy. We hung out a lot, and we were really close. Half the class shipped us, and we often laughed at it. He also was aware I'm aroace. So about a week ago, (I'm in college now) he texts me: hey! I was nervous to tell you this when we met, but I have a crush on you.

I sta there for half an hour thinking how to reject him polietely. So I tell him he knows I'm not really interested in dating. Nád he blows up on me saying stuff like: I didnt even want to be your friend.

I don't really get their perspective, but it hurt a lot. This made me a bit taken aback, and now I hardly make contact with any male people as friends. I know these can be good friendships, but I was a bit scared away like this.

[couleurlocale]

szupi

[stegal]

A nád megújúlásához vágni kell azt, bár rengeteg madár élt ott..Azt a fát azt miért? Az kinek ártott.Kire lett volna veszélyes ott?

[grelitia-fam]

“And you’ll never be pure again”

Oneshot.

~~~~~~~~~~~~~

It had started off with a simple stealth mission. Just going into a forgotten temple to see what cult had taken up the space this time. It wasn’t supposed to lead to this…

~~~~~~~~~~~~~~~~

“Hood, anything on your radar?”

“No. Nothing on yours wing?”

“Nothing. Spoiler?”

“Nada-zip”

Hecate (currently Nádur) listened to the voices on their com-link. Spoiler, Red hood, Nightwing, and Robin were somewhere in the other wings of the temple. There were five wings that branched off from the center, where they came in and where they planned to meet up after they finished scouting.

They had found a few cult members, black, grey, brown, or white hoods with a rainbow symbol on them. It seems the grey hoods were in charge. They snapped quiet photo and video evidence, along with recording conversations they heard.

Sneaking around wasn’t a problem with their apparent ability to blend in with the shadows. The last room they hadn’t checked appeared to be a library. Sneaking around, they stole notes and books, trying to see what world-changing/ending entity this cult would try to summon.

Just as they were about the leave, they tried to pull one last book off the shelf only to have it open a secret door. Against their better wishes, they went through the doorway. The only thing they saw was a pedestal, resting on it a huge leather bound book, with golden strings holding it closed. Hecate admired the book. From the secrecy, it seemed this might be their holy book… they quickly snapped a photo.

“Nádur, anything of interest?” They heard Robins voice ring from their com. “Quite a few things. On my way to rendezvous. 14 minutes apro-“

“INTRUDER!”

They turned around, seeing a white hooded cultist. “INTRUDER!!” They screamed. A squad of about 15 black hooded individuals came after them. They quickly sprung into action, using various powers to defeat the guards. Once they defeated the last one, they felt a pain in their neck. They turned to see the white hooded person had injected something into them. They backed away, feeling for lightheaded as the seconds passed. They fell to the ground, the last thing they heard bringing chills down their spine.

“This one will be perfect for the council”

~~~~~~~~~~~~

Nightwing was the first to awake. It took about 10 seconds for him to remember what happened. The temple, the mission, the fight. They had been knocked out by some sort of gas in the middle of combat. He looked around at what appeared the be the center room of the temple.

From there, he noticed he was tied up, hanging approximately 6 feet off the ground. Hanging next to him were Robin, Spoiler, and Red hood, all in various states of conscious. He looked down at the crowd of hooded figures. He hoped Nádur had managed to evade capture, and was going to get reinforcements. When he finally looked to the center of the room, he realized..

He couldn’t be more wrong.

Their lied Nád- Hecate, striped of their hero suit, tied up and being lead away on some table. Nightwing shook thinking of what horrors could happen to them.

Suddenly, he was cut lose by a batarang. Once he landed, he looked to see Robin had gotten his hand free. He quickly got three others from his utility belt, cutting him and the other two free.

The cultist quickly noticed them, taking out various weapons and charging. The vigilantes weapons weren’t taken from them, and that was their first mistake. They each got into fighting stances, ready to kick some cultist ass.

~~~~~~~~~~

Batman quickly closed the door to the Batwing as it took off. He looked down to the evidence placed on the table. It seemed as if the mission was a success. He turned, about to give them semi-congratulations before noticing the sour look on their faces.

Before he could ask what had happened, he saw that only 4 people had entered the vehicle. He had a feeling he knew what happened, but before he could ask to make sure, Robins mouth opened and the words came out laced with sorrow.

“Nádur has been captured.”

[eltortaszilvafa]

HUSZONKILENC ÉV

/ Ortutay Gyulának

Huszonkilenc év! most csütörtökön

volt egy hete, hogy ennyi lettem;

verset szoktam írni én ilyenkor,

már évek óta verssel ünnepeltem

e szörnyü fordulót, de aznap

nem békitett meg semmisem,

nem maradt meg semmisem vigasznak.

Számoltam és motyogtam hajnalig,

ó jaj, utolsó huszas évem,

húszon ím kilenc s utána ó jaj,

utána: harminc. Mozdul év az éven:

a szív ijedt, régóta kínzom,

már évek óta élek így,

vad bozótban, ártatlan Robinzon,

ki békén tett-vett s közben tudta meg,

nem védi semmi és a házat,

melyet jó magasra épitett fel,

ledöntik s harsogó vadászat

kél ellene s az elbukó nap

vérében ázva gyilkos és

hallgatag vadászok hallgatóznak.

Álmatlanul feküdtem, szédülés

hintáztatott, az égből fáradt

fények hulldogáltak hunyt szememre;

eső jött hirtelen, az éj megáradt,

hüvös vize szobámba lomha

lepkéket vert be s reszketeg

csillagot sodort az ablakomra.

Órákat élő lepke szállt le rám

s időtlen éltü csillag nézett:

mennyi az, amennyit eddig éltem?

huszonkilenc év? hófehér enyészet

dédelget, ringat s úgy emel fel,

mint gyönge pelyhet lassu szél,

lassan és borzalmas kényelemmel.

Fölkeltem, kinn a hajnal tétován

járkált a púpos hegygerincen,

ablakomhoz álltam és kinéztem:

előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen?

nem mindegy, mondd? - szóltam magamra,

te nem szereztél semmit itt,

drága holmi még nem ült a kamra

hűsén sosem tenálad, semmi rossz

nem él szivedben, mégis űznek,

rák épülget benned, vagy leszúrnak,

nem mindegy, mondd? vagy tán a máglyatűznek

hiányzik majd a költeményed,

ha többé semmit már nem írsz,

mert mi verssé lenne, füttybe téved?

A lepke meghal s lám az égi fény

az vándorol időkön által,

nagy folyók tünődve egyre folynak,

s deltáiknál iszap zsong fodros háttal,

víz álmodik a sűrü ringó

nád közt s a fényben föllebeg

a nap felé egy rózsaszín flamingó.

1938

[holdakcsillagok]

Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt? Láttad-e ott, hogy kel fel a nap? Hallgattad-e szélben, hogy zsong a nád, ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit! Se nádirigót, se kócsagot, se a vadrécék kéktükrű szárnyát, se víz mélyén rengő csillagot…

Raktál-e tüzet tavalyi nádból? Füstje simogatta arcodat, ha felkel a hold, és a lidércfény táncol a tündöklő ég alatt.

Láttál-e ezer szárcsafiókát? Úszó fészket a nagy vízen? S hallgattad-e ködös hajnalokon a vándormadár, hogy mit izen?…

És nádi széna volt-e párnád? Millió béka a muzsikád? Imbolygó bagoly kedves barátod? Nyárson sült keszeg a vacsorád?

Fürödtél-e már csendben és fényben, este, ha lobban a néma tűz, s a nádas felett átszáll az álom, s rád sóhajt lágyan a puha fűz?…

Álmod ha őrzi millió nádszál, és takarja feletted az eget, neked adja a csillagos békét, és megcsókolja a szívedet.

Fekete István

[madarashirek]

Már hallani a kakukk énekét szerte az országban - Magyar Állatvédelem

[nam00n]

menj haza, kislányom, mit csinálhatok én teveled?

gyönge vagy, mint az uj fű, oly friss, mint a hóvirág.

magad se tudod, mi hozott ide, milyen kiváncsiság.

oly gyönge vagy, oly szelíd, hogy megölelni se merlek;

kis liliom, rám vársz habkönnyű, tavaszi ingben?

mi lenne belőled barbár kezeimben!

nem félsz? én féltelek! amikor vigyázva, így, simogatlak,

derekad hajlik, imbolyog, mint a lobogós tavi nád;

óh, hogy remeg ujjaim alatt fürtös kis koponyád!

menj haza, kislányom, csak a gyermek ily vakmerő.

ragyogó, ártatlan szemed szomorú lesz, hogyha szeretlek…

(vagy tán nálam is többet tudsz, és a jövőd ijeszt meg?)

— kalibán, menj haza, szabó lőrinc

[legyjomindhalalig]

Tőzsér Árpád: Férfikor

Dinnyés József dalai

Villamos vágtat,

mintha vad futna,

megadón fekszik

alá az utca.

Szerelmét adja

lány a legénynek:

adom magam vad

tülekedésnek.

Állandósul a

robaj a vérben:

férfikort kongat

huszonkét évem.

Huszonkét éve

adom a hőst itt,

játszom a sorssal

szembeköpősdit.

Élek, csavargok,

vagyok, mert lettem,

mint dér az ágon:

megkérdezetlen.

Indultam, mint más:

virágembernek.

Tövis lettem, mert

fagyok neveltek.

Szúrok, ha szúrnak,

rúgok, ha rúgnak,

nem hajlok se új,

se régi úrnak.

Csak a nád hajlik,

törik a férfi:

nem tört derékkal

próbáljak élni.

Így lehetek csak

erős a bajra.

Cigarettára:

gyújtok a dalra.

Földi bajt oldó

tűzpiros dalra,

pávatorokkal

szólok a napba.

Csillagot rugjon

huszonkét évem:

morzsavilággal

be sose érjem.

A mindenséget

magamba szedjem,

de sóra, szénre

essen szét bennem.

Megoldó szemmel

világom járjam.

Ha bimbót látok,

virággá lássam,

hogyha gazt látok

tűzlánggá nézzem:

járjon az ember

szegfűfehérben.

De torkig álljak

bár a virágban:

kis füvek mérgét

felkiabáljam.

Legyen fülem, ha

bánattó’ ümget,

újra font kantárt

csak úron tűrjek.

Fagyfegyelembe

vérmeleg kedvet,

csendszájba bátor

szót követeljek.

Bátor elméknek

bátor a lába:

akarom, álljunk

vad karikába.

Vad karikába,

megváltó táncra,

mindenki járja,

férfimód járja.

S egy akaratra

taszítva lábunk,

a forgatagban

összekiáltsunk:

Világot rontó

nyers erők kelnek,

nem elég félni

már egyért egynek.

Túl az ideg és bőr-

szabta határon:

aki most fáj, az

őssejtig fájjon.

Ki velünk táncol,

ki velünk járja:

Anyánk képén a

világ a ráma.

Mindenki mindér’!

Pötty, különfények

szűnjenek! - Táncba,

körtáncba, népek!

Tüdő táguljon,

csizmaszár rogyjon,

törjön aranygyep,

zendüljön torkom.

Férfikor, így jöjj,

így gyújtsak dalra,

pávatorokkal

így szóljak napba,

szakadjak meg, bár

torkomba bukjon

szó helyett sós vér:

ne hagyjam jussom.

Jussom a szóra,

igazra, szépre,

gyehennaoltó

hűs emberségre.

Szóljak halálig

harcverest, bátrat,

férfikor, így jöjj,

vigyázlak, várlak!

[bobszter]

nád a házam

Shepherd, Hortobágy, 1908. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[albed0kreideprinz]

I walk closer to the fireplace, and sit down. "Albedo, huh? I'm Rai, nice to meet you. Sorry if a very worried yaksha comes bustling around. He keeps coming after me." I grab a stick, and put it among the flames to watch it catch on flames, and dance it's last dance until being reduced to ashes.

Kaeya is still staring at me, seemingly having a lot of unsaid questions. We make eye contact, nád there's only one word needed for him to start with his rapid fire questions again: "first of all, why were you with the fatui?" "I got lied to. But I'm quite alright! I managed to steal some, I think people call it glue, to get my horns back on. So I'm fine now!"

Kaeya melt asking questions, and I answered them, while an agile shadow could be seen only for a moment by the light of the fire. I looked there, but shook it off as imagination.

-🌞

"It is nice to meet you as well, Rai. A Yaksha, hm..." Albedo mumbled to himself, grabbing a couple of bandages and a bottle with a strangely-coloured liquid inside. He crouched down to observe some of Rai's wounds. "This is a potion I made. It serves as a disinfectant and a numbing agent. It won't feel very pleasant when I apply it, but the pain will disappear in a couple of seconds, and then we'll wrap it up so it can heal on its own. Does that sound okay with you?"

[madarashirek]

A nap képe: Kék cinege | National Geographic