#minden van itt

[drakvuf]

Reggel egy szarvasbogarat, most meg egy teknőst találtam. Mi van itt he.

[kutyaharapas]

mi lenne akkor ha tenyleg elmegyek pszichihez es csak kikuldenek hogy he haver semmi bajod egadta vilagon semmi problema nincs veled ok. akkor mi a faszt csinaljak

[pappito]

anno amikor a nagyobbik gyerek ment középiskolába, a suli közölte, hogy egy fajta számológépet fogad el, de azt meg kötelező, úgyhogy vettünk neki egyet. Ezt a szépséget, na:

Becsületes nevén Casio fx-9860GIII, mint utóbb kiderült, az iskola csak erről a modellről tudta, hogy hogyan lehet exam mode-ba rakni, lol. Most, hogy a kisebbik megy ugyanabba az iskolába, végigmentünk a beszerzendő bigyókon, és most az iskola egy másikat ajánl, amit úgy hívnak: Casio FX-82AU Plus II.

Ez kb. a negyedébe kerül, mint a másik, de a másikat már anno megvettük, szóval nem downgradelünk, csak hogy kisebb legyen a tévé rajta és zöld legyen a légkondi gomb. Nade. Az a fehér az egy nagyon okos masina ám, messze többe tud, mint amire bárkinek valaha szüksége lehet (van rajta Python bakker meg add-in appok!!!) viszont gondoltam megnézem lehet-e ápdételni rajta valamit.

Mint kiderült lehet, az OS le van maradva pár szubverzióval, úgyhogy fogtam magam és elmentem a casio vonatkozó oldalára, ahol mindenféle okosság van ehhez meg minden máshoz.

Majd kiderült, hogy kell egy "fx-9860GIII GRAPH35 Series OS Ver.3.70 Update.exe"-t letölteni, azt felinstallálni a virágtartóra (mac-re is van asszem) majd elindítani, a számológépet összekötni a pc-vel, belemenni valami sokadik menü sokadik bugyrába, hogy receiver módba tedd a cuccot és elindítani az ápdét. Itt már mélyen jártunk a kilencevenes években (letöltöm a zip-et, kicsomagolom a zip-et)

Na mindegy, lefutott, megoldotta, most már új oprendszer van, minden jobb lett kicsit. Biztos. De látom ám, hogy van ez az okos Physium nevű addon:

Periódusos rendszerrel meg mindenféle hasznos majomsággal, na dobjuk fel azt is! A physium letöltése egy pillanat volt csupán és nyertünk vele egy zip fájlt amiben van egy PHYSIUM.g1a nevű fájl, amivel gyakorlatilag semmit nem tudok kezdeni. Kis turkálás után kiderült, hogy azért nem, mert ahhoz, hogy feltegyem ezt az addont a számológépre, kell a bájosan csengő névvel rendelkező FA-124 PROGRAM LINK, amire amúgy semmiféle utalás nincsen a készülék saját oldalán, a sw support részen, meg sehol, egy 2011-es, antik forumbejegyzésben (don't go there) leltem rá a megoldásra.

Kis küzdelemmel kitúrtam a FA-124-et a casio hivatalos support oldal minden igyekezete ellenére:

a telepítő az amire azt szokás mondani, hogy "időtálló design", ez se változott 1996 óta. De most büszke tulaja vagyok ennek az appnak:

Nosza, futtassuk is hát!

Az időutazást folytatva, első kísérlet a csatlakozásra nem zárult fényesen, a számológép nincs data receive standby módban!!!!

Ilyesmivel engem már nem lehet meglepni System/F6/F5 és TÁDÁMMM, nem működik. Forduljunk hát a manuálhoz, lássuk mit mond.

MInt az közismert, a physium kiterjesztése g1a, viszont a szoftver, az ígéretekkel szemben, csak g1m kiterjesztésú fájlt hajlandó elfogadni... wtf.

Pedig, ahogy a designből is tisztán látszik, a legfrissebb változatot használom, lecsekkoltam.

Egy másik fórumbejegyzés vitt el egy még másikabbra, (ezek már 2012-esek) ahol semmi érdekes nincs. De miközben a megoldást kerestem, a számológép kijelzőjén mindenféle tippek jelentek meg, például ez:

hogy mi van, ha simán csak USB transfer módban konnektálsz a számológéphez, majd a g1a fájlt szanzsén belebaszod a root-ba, fittyet hányva a sok fejlesztésre amit a casio szakemberei invesztáltak az FA-124-be?? Így is tettem, tehát. Igazodva a felhasználói felület és a processz dizájnjához, természetesen totál kommanderben.

Hiszed-e, vagy sem, a physium és a valószínűségszámítós addon vígan csücsül a menüben:

Csak úgy lefotóztam ezt ahelyett, hogy a CASIO Screen receivert használtam volna, mert ahhoz már nem volt erőm, hogy annak is nekiálljak.

Köszönjük, hogy velünk utaztak a casio időgépén (most pucolhatom le az amúgy tök felesleges szarokat a pc-ről) és velünk örültek, hogy most már a gyereknek egy (na jó, kb. 10) gombnyomással elárulja a zsebszámológépe a kobalt titkait:

Bónuszként kiderült, hogy a zsebszámológépeknek is van teljesen elborult rajongói közössége, akik amellett, hogy játékokat portolnak számológépre, meg mindenféle vad dolgokat művelnek amibe jobb nem belemenni. Meg az is, hogy ez a masina mennyire elbaszott jó kis kütyü, még valamiféle mintavételezős izét is rá lehet akasztani és data loggerként használni, meg a gyűjtött adatokat mindenféle grafikonon ábrázoltatni vele.

De azért elmehetnek kázióék a bús a picsába, elég lett volna annyit írniuk, hogy "másold be a fájlokat a gyökérkönyvtárba data transfer módban" és akkor nektek nem kellett volna elolvasni ezt a sokmindent.

De periódusos rendszer gecc!!!

a valószínűségszámítósban van coin toss meg kártyahúzós meg kockadobós aminek megmondhatod, hogy mennyiszer fejvagyírásozzon, kockadobjon és az eredményt lerajzolja, meg mindenféle paraméterezhető izéket tud, meg python kódot lehet rá tenni és futtatni, tök menő az egész, négy AAA elemmel.

A nejem, az örök optimista most közölte, hogy "és mi van, ha az iskola csak az új, butább verziót fogadja el?". Hehe. He.

bonusz kontent:

Physium titkai

Probability Simulation titkai

Geometry Application titkai

[udv-wilson]

Nagyon jó estét

és boldog, szép karácsonyt kívánok kedves mindnyájuknak!

Régen találkoztunk. Nehéz volt ugyan ez az év, tele veszteséggel, csüggedéssel és gyötrelemmel, megrázkódtatással, de eddig kibírtuk egy-egy kis cseppekben-adagokban mért örömmel, boldogsággal vagy éppenséggel megelégedéssel. Akadt némi jó is, és hát rossz is bőven: -- tisztára olyan volt ez az év, mint maga az élet. * Örülök maguknak, és csodálom magukat, az itt olykor általam olvasott történeteiket, állhatatosságukat, a mindennapi erőfeszítéseiket, amiket tesznek a boldogulásukért, az életben való előrejutásukért: magukért és másokért. ** Van egy barátom, aki lelkendezve elujságolta nekem, hogy a meseterséges intelligencia olyan fejlett, hogy már beszélgetni is lehet vele, és teszi is ezt, mert nem tud kihez szólni sokszor. Ez engem elkeserít. borszasztó elidegenítő ez a világ, amit sokszor megtapasztalunk, hiába, no, régen minden jobb volt. Nem kellett egy géppel beszélgetni, hogy elűzze az ember a magányát. *** Mint említettem, csodálom magukat, mert sokszor maguk mások támaszai, ha tetszik, szavakkal-tettekkel gyógyítók, emberiek. Volt régen egy édes-bús operett dal, amit Csákányi László énekelt egy öreg orvosról, aki jön-megy a betegekhez, naphosszat gyógyít, miközben panaszkodnak neki a páciesek, de ő fáradhatatlanul keresi a gyógyírt a betegségekre, de tőle senki nem kérdezi meg, hogy "doktor úr, a maga szíve sose fáj?" Szóal ezért most én kérdezem meg maguktól: Hogy vannak?

[zeroz2ro]

Ő itt Kecskeméti László, Józsefváros fideszes önkormányzati képviselője. Szörnyű csapás, tragédia és igazságtalanság érte:

Vissza kellett adni az önkormányzati bérlakását amiben lakott. Már 5 éve vissza kellett volna adnia, de minden fórumon harcolt ez ellen. De Pikó a gonosz, nem kegyelmezett. A FB posztba aztán megérkezett Jakaby Tamás, aki korábban az LMP képviselője volt a kerületben és belőtte a gólt:

Sajnos a képviselők vagyonnyilatkozata nyilvános, így Kecskeméti Lászlóé is az:

Visszaköltözött ez a szegény ember a szüleihez, nem tud havi bruttó 1,8 millióból albérletet kivenni :-( Sírok :-( Valóban lakhatási válság van Budapesten ... A családbarát kormány nem támogatja hogy vegyenek lakást? CSOK, falusi CSOK, lakáshitel, van minden amit csak szeretne és így sem jut saját lakáshoz? Szörnyű mik vannak!

[markoferko]

szétszórtságom szintje

elvittem a gyerekem játszóházba délelőtt, távozás után vettem észre, hogy nincs a kabátzsebemben a kulcsom, hazavittem a gyereket, elaludt, leléptem minden intézni a városba (kaja, bolt, könyvesbolt, kávé, stb), majd hazafele beugrottam a játszóházba, hogy nem hagytam-e itt a kulcsom, mire a gondnok nő csak annyit kérdezett, hogy egészen véletlenül nem másik kabát van-e rajtam. ÉS TÉNYLEG! egész nap egy idegen kabátban járkáltam, a színe hasonló volt, de ezen kívül sok minden köze nincs az enyémhez. mondjuk már az feltűnhetett volna, hogy legalább három helyen méretes PRIMAGÁZ feliratok díszelegtek a kölcsönkabáton.

[havaria]

Július utolsó szombatján belenéztem a tükörbe, és a nyakam nem stimmelt valahogy. A bal oldalon vastagabb volt mint a másikon. Nem fájt semmit se. Hétfőn leballagtam a házidokihoz valami magyarázatért, aki átküldött az fülorrgége nénihez, aki azt mondta, hogy reggel hétkor legyek a Kék Golyóban.

Kedden reggel a fej-nyak daganat osztályon a doki hosszas küzdelem utan szert tett egy kis darabra torkomból. Mivel egy gyógyszert is csak öklendezés árán tudok bevenni, ezért tőlem elég nehéz ilyet szerezni. Neki is csak hosszas lidokain szprézés, majd lidokain injekció beadasa után sikerült. Igen, beleszúrt a számon át a torkomba. Úgy, hogy közben saját kezűleg húztam ki a nyelvem a számból, mert neki már nem volt több keze.

Aznap még átküldtek citológiara is, ami egy ultrahangos mókázással kezdődött, de aztán itt is nyakonszúrtak ahogy kell.

Ekkor még azt hittük cista, mert a citológia leletből erre lehetett következtetni.

Kaptam egy MR beutalót is. Sose voltam ilyenben. Nagy gép, motoros ágy, kedves népek. Azért megszúrtak ők is. Kanülön kapom a kontrasztanyagot.

Az MR-ben volt az első beszarás. A nyakamat fotózták és ehhez a fejemet egy ketreccel zárták körül, smi valahogy része a gépnek. A cuccból ki lehet látni, de azért centikkel van az arcod előtt. Ezután ezzel a kalitkával együtt betolnak a csőbe, ami az MR gép. Egy bő húsz percre. Az utolsó percekben már nagyon a pánik szélén álltam, de itt még nem csúsztam bele. Fuck you, claustrophobie!

Pont két hét telt el, mire meglett a szövettan. A doki nem sokat köntörfalazott. Amint ültem, csak annyit mondott, hogy rosszindulatú. Aután ültünk ott egy percet csendben. Aztan még elmondott par dolgot. Azt, hogy HPV alapú. Szóval ennek is a szex az oka. :) Meg azt, hogy jók az esélyek, de ez akkor olyan kötelező mondatnak tűnt.

Dóri kint várt a folyosón. Vele a dokitól imént tanult módon közöltem a hìrt, aztán kultúráltan nyugtatgattuk egymást kicsit.

Másnap jött a hír, hogy az onko-team sugarterápiát javasol.

Ezután négy hétig meglehetős hedonizmussal ünnepeltük az új helyzetet. Lenyomtunk egy balatoni hétvégét a barátainkkal, egy bringatúrát a Toronyszobába, Szobra, és egy hetet az olaszoknál, amiből két nap Velencében volt szállásunk. Jókat ettünk, jókat ittunk, jókat beszélgettünk. Dórival nagyon jól tudunk már utazni. :)

Ebben a négy hétben azért még volt egy labor,egy CT, meg egy megbeszélés a radiológus dokival. A CT nem olyan mint az MR. Sokkal rövidebb, nincs az a hülye ketrec, de itt is van kontrasztanyag. A szurkálasra elég gyorsan közömbös lesz az ember.

A radiológus dokinal kiderült, hogy azért ide kelleni fog a kemó is. Fasza. Ja, és elküldött még egy előkészítő CT-re is, ahol egy maszkot is kapni fogok, ami kell a sugárkezeléshez.

Ezen a ponton kezdődtek a szar dolgok. Nem a rákkal. A pánikkal.

A fej nyak daganatok sugárkezelését úgy csinálják, hogy a munkadarab áll, szerszám mozog, azaz te rögzítve vagy a munkaasztalra és a gép körülötted mozog mint egy ipari robot az autógyárban. Időnkent a munkaasztalt a folyamat közben bedugják egy CT-be is. Veled együtt, igen. A fejedet úgy rögzítik, hogy kapsz egy maszkot, igazából egy sisakot, ami a tarkód felé nyitott, a fejedet, arcodat nyakadat viszont teljesen körülöleli. Ez a sisak úgy készül hogy egy hőre lágyuló sűrű műanyag, rácsot ráformáznak az arcodra és a nyakadra. Egy millimétert sem tudsz benne mozogni, miutan megszilardul. A kezelés során a sisakot, benne a fejeddel 5 ponton bajonettel rögzítik az asztalra. Egy kezelés 15 percig tart. Hello claustrophobia!

Én már a sisak készítésekor, az azt követő CT közben ledobtam az ékszíjjat. Akkor még sikerült annyira rendbe raknom magamat, hogy be tudtuk fejezni a műveletet, de tudtam, hogy ebből baj lesz.

A kezelés szeptember 23-an, hétfőn kezdődött. Ezt a posztot kedden írom, miközben folyik le a kemo. Három órát tart, van idő pötyögni a telefonon.

A terv az, hogy 35 sugarkezelést kapok és három kemót. Hét hétig tart a műsor. Minden hétköznap sugárkezelés. Ez ma kezdődik, mert tegnap még nem volt kész a sugarkezelési terv. Bocsi. A három kemó öt-öt napig tart. Első nap folyadadék, második-harmadik méreg, negyedik-ötödik megint folyadék. Délutan négyre jósolja a nővér a rosszullétet. A hányás elleni gyogyit négykor és késő este kell bevenni.

Ha lement a kemó, megyek az első sugárra. Az előbb vettem be életem második xanax-át. Az elsőt tegnap, de hát ugye a terv...

Drukkoljatok, hogy ne legyen pánik a gép alatt!

Nagyon kell pisilni az infúziótól. Már kétszer voltam kint, én meg az állványom, de ez nagyon durván tölti a hólyagot.

[stickalittle]

Az OBI webshopja baromi kalandos (már, ha nem akarom szarnak nevezni).

Először is összekattintgattam benne 5 dolgot. Oké, bemegyek a pénztárba. Akkor kiírja, hogy ho-hó, nem vagy ám belépve, bro. Nem, hát, bro, mert nem is vagyok regisztrálva. Akkor bizony cumi, bro, mert ez exkluzív hely, itt nem ám csak úgy vásárolgatsz account nélkül! Hát, legyen, mondom, mert azt a szaros kaspót máshol 5 ezerrel drágábban árulják. Beregisztráltam. Megyek a fizetéshez: a kosár üres. Mi a fasz! Ebben egyet is értettünk az oldallal, el is képzeltem, hogy egy kis manó bólogat az oldal mögött, hogy bizony, mi a fasz, bro, közben rágja a szotyit, és még odaszúrja, hogy kell, vagy nem, bro, mert akkor kezdd elölről. Kell, bro. Elkezdem elölről összekattintgatni. Kosár, pénztár, minden fasza. Már majdnem fizettem, amikor eszembe jutott, hogy baszki, lehet, hogy nem írtam adószámot, pedig ha írok, akkor még az ÁFA-t is visszaigényelhetem. Nyomom a gombot, vissza, vissza, huh, adószám, aha, hát beírtam korábban is, akkor tovább, tovább, fizetek... A kis manó már röhög: na, bro, a kosár üres, mi a faszt akarsz kifizetni?! - Mi a fasz! - mondom. - Mi a fasz! - mondja a manó. Sóhajtok, összekattintgatom megint. Tovább, tovább, fizetés, kártyaszám megadása, huh, csak nem úgy néz ki, hogy meg tudom rendelni ezt az 5 szart?! A kis manó köpködi a szotyit: - de meg tudod ám rendelni az anyád picsáját, bro, előbb lépj be az oldalra a most regisztrált accounttal. - Miért, nem léptettél be a regisztrációkor? - Már miért léptettelek volna be, bro, hát mi vagyok én, portás? De most már rosszat sejtek, velem nem baszol ki, inkább egy másik ablakban nyitom meg a belépési felületet. Ott belépek. Nagy meglepetés nem ért: itt a kosár üres. Jó, de van ám nekem a másik ablakban egy összekattintgatott kosaram, és a süti csak megjegyezte, hogy amúgy be is vagyok lépve. - Azt hitted - mondja a manó röhögve - hiszen a másik ablakban is üres a kosarad, akkor itt is. Ja meg még azt akarom mondani, hogy itt amúgy sem vagy belépve, bro, hahaha! Oké, belépek ebben az ablakban is, és már rutinból kattintgatom össze az 5 szart. Tovább, tovább, fizetés. Bro, olvasd csak, ide tolom eléd, hogy mi fasza csávók vagyunk ám, majd csak akkor vonjuk le a pénzed, amikor elküldjük a cuccot. Tényleg fasza srác vagy, manócska! Kártyaszám megadás, csippan a telefon, a manócska egyből felfalta a pénzt. Mondjuk, nem ezt mondtad, bro, de hát, annyi baj legyen. Na, várom a csomagot. Egyszer csak jön egy számla, párezer forintról. - Mi a fasz, manócska? - Bro, most ennyit tudunk küldeni, ezt a kis bambuszbaszt, meg a vaskampóspöcsöt, hát ezek is ott volt a megrendelések közt. Mit akarsz, ötből kettő, nem is olyan rossz. Hogy a kaspóddal mi lesz, azt még nem tudom, majd valami lesz, lazíts, bro, relax! Most itt tartunk.

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit. 10/10-es értékelést kaptak:

10/10

Children of the Street

Egy 20 éves dokumentumfilm mexikóvárosi szipus utcagyerekekről - aki bírja az ilyesmit, az jó eséllyel egész életében emlékezni fog egy-egy jelenetre. Semmi truváj nincs benne, "csak" elképesztő sorsok.

Anora

A film, amit egy pláza mozi közönsége is élvezhet és közben Arany Pálmát is nyer. Tele vicces és tökéletesen eltalált szereplőkkel, apró kulturális finomságokkal, például amikor az orosz gengszter mirelit pelmenyivel hűti a sebét.

9.5/10

Poor Things

Egy őrült, csodálatos világ és akkor még nem beszéltem Emma Stone alakításáról.

The Seed of the Sacred Fig

Remélem egyszer a Fideszes Apparatcsik karakterét is sikerül majd ilyen aprólélokosan bemutatni, mint iráni kollégáját ebben a filmben. Lassan indul, de aztán thrillerként is tökéletesen működik.

9/10-es értékelést kaptak:

The Boy and the Heron Kis keleti bölcsesség, szépség, egzotikum és melankólia - Miyazaki "utolsó" filmje tökre hozza a nagy klasszikusok (Chihiro szellemországban, Szomszédom Totoro) szintjét.

Perfect Days

Mosolyogva WC-t pucolni < mosolyogva WC pucoló embert mosolyogva nézni, avagy a zen film remeke.

Past Lives Az Anorához hasonlóan ez is egy olyan film, amiről egy plázában sem szivárog ki a közönség, közben viszont van benne egy fasza keleti filozófikus szál. Az Anorával szemben tényleg merném romantikusnak nevezni.

The Zone of Interest

Azt olvastam róla, hogy direkt unalmas, de engem teljesen lekötött - azt mondanám, hogy minél többet tud az ember a Holocaustról, annál érdekesebb, mert sok apró utalás van benne.

American Fiction

Fontos téma, és még szórakoztó is. Kicsit izgultam, hogy nem amerikaiként kevésbé lesz érdekes, de szerencsére nem.

Society of Snow

Egy valamilyen szinten mindenki által ismert sztori - szépen végigmesélve, őrült meglepetések nélkül, "csak" nagyon-nagyon jó minőségben.

Femme

Akár egy egyszerű bosszűtörténet is lehetne, de sokkal több minden van benne - a tettes valamennyire áldozat is, az áldozat pedig nem tűnik közömbösnek a macsó támadó iránt.

Pelikan Blue / Kék Pelikán

Rajzfilm-doku tök sok apró geggel és király rajzokkal. Kicsit a sztori végét hiányoltam.

Kix

Két csávó 12 éven keresztül követte a klasszikus belvárosi bajkeverő Sanyika életét, és nagyon sok hihetetlen videót pakolt össze ebben a dokumentumfilmben. Kicsit kurtán-furán van vége - igen, Sanyika tényleg felnőtt és már nem működött a filmesekkel ugyanaz a felállás, mint korábban, de ettől még nézőként van egy kis hiányérzet.

As Far As I Know / Legjobb Tudomásom Szerint

Ez egy 2020-as film, de akkor nem hallottam róla, most viszont belebotlottam. Egy megerőszakolással kapcsolatos történet, amiről sokat lehet beszélni-gondolkodni, és minden és mindenki annyira életszerű benne, hogy az ember nem tud nem arra gondolni, h tuti megtörtént valamelyik íróval vagy közeli ismerősével. Tök érdekelne női nézők véleménye, hogy ők is a falat kaparták-e néha Nóra (Hámori Gabi) viselkedése miatt vagy ez ilyen férfinézői dolog.

8.5/10-es értékelés:

About Dry Grasses

Lassú, hosszú, de ez is nagyon valószerű és jó hangulata van. Olyan mint egy jó kamaradarab. komoly mondanivalóval. És plusz egy kis utazás Törökország szélére.

There Is Still Tomorrow

Talán túlzás azt mondani, hogy a Barbie művészfilmes párja, de itt is tulajdonképpen a patriarchátus az egyik főszereplő. Az egyik kulcsjelenete annyira erős, hogy amikor érdekességként meg akartam mutatni pár embernek valami házibuliban (mert amúgy képileg is tök érdekes), egyszerűen le kellett állítani a jelenetet, mert a felvezető részek nélkül a haverok nem voltak hajlandóak egy percnél tovább nézni.

Black Dog

Kevés nyomasztóbb hely van a világon egy rohadó ex-kommunista iparvárosnál, a Fekete Kutyában ehhez még hozzájön egy kis góbi-sivatagi hatás. És mindehhez még kapunk egy lassú, de szépen besszippantós sztorit is.

The Substance

Tökre szeretem a horrorrt, csak kevés az eredeti sztori, de ez abszolút az, és még van benne valamiféle üzenet / társadalomkritika is. Abba bele sem merek gondolni, hogy Demi Moore-nak milyen trip lehetett játszani az öregedő modell szerepét.

How to Make Millions Before Grandma Dies

Egy hangyányit gyengébb csak a már megénekelt Előző Életeknél - a végkifejlet pl eléggé kiszámítható - de így is tök jó kis t��vol-keleti feel good utazás fura szokásokkal és bölcsességekkel.

Strange Darling

Sem több, sem kevesebb: egy tökéletes thriller komoly csavarokkal. Csak nézel, mint a moziban.

Speak No Evil

Talán thrillerként kevésbé üt, mint az előző, viszont kurva jó dumák vannak benne, és tényleg zseniális, ahogy az egyik pár mindig a még épp normális határán egyensúlyozva viszi be a másikat a málnásba.

Blind Willow, Sleeping Woman

Kellőképp elvetemült Murakami novella(novellák?) alapján készült LSD-anime-szerűség beszéló óriásbékával meg hasonlókkal. Például Tokióban játszódik, de a feliratok mindenütt francia nyelvűek.

[viking84chef]

A Falusi katona első levele a bevonulás után

Besírtam rajta😂😂😂😂

Kedves anya és apa!

Jól vagyok, remélem, ti is.

Mondjátok el Zsolt bátyámnak, meg Elemér bátyámnak, hogy a Magyar Határőrség mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.

Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.

Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.

A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a tanyánktól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.

A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtől biztosan halálra röhögi magát Zsolt és Elemér bátyám:

Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit, aki Eger-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.

Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok, Klára.😂😂😂😂

[megtudommagyarazni]

Az öregedés

szerintem nem egy lineáris-konstans folyamat.

Az ember először 20, azt le se szarja, lapos a hasa, izmos a karja, melle, minden csaj őt nézi. Aztán 30, tolja a babakocsit, büszke, a csajok sanda pillantásokat vetnek felé, de meg sem karcolja őt, neki családja van. Aztán sokáig 30. Egy plató. Jön-megy, jár Irakba meg Iránba, lát sokmindent, Hollandia, UK, Espana, Italia, Türkiye, de még mindig 30-as. Ereje teljében van. Jól néz ki. A Rasthofban a kopaszodó kollága megkéri, hogy segítsen lebaszakodni a pótkereket a harmadik tengely elől. Segít, sőt, kicseréli a defektes gumit.

Egyszercsak 40. Akurvamindenit. Erről nem volt szó, hogy minden elkezd fájni! De még megvan az erő egy része, a kölyökkép, a sovány izmos fenék, bár a pocak elkezdett lenőni. De ezzel még lehet együttélni. A negyven után hirtelen 55 jön, bár öt év se telt el közben. Pár kellemes kinézetű öreglány még rámosolyog, mikor épp két út közt otthon kóvályog szélütötten, de a nyugalom fontosabb, minthogy újabb nőt kezdjen el eltartásilag pénzelni, ezért nem hallgat a genitáliáira. Sokáig 55. Érett férfi. Ez is egy plató, sokan 15-20 évig élnek benne. Egy nap alatt lesz 60, ősz, kopaszodó, impotento. Itt tartok.

[enk1du]

az egyik legeslegfontosabb barátom férje egy hónapja az életéért küzd a Szent Imrében, és most rengeteg vérre lenne szüksége. ha esetleg van köztetek rendszeres véradó, vagy valaki épp most gondolkodik azon, hogy kipróbálja ezt a véradás dolgot, kérem, gondoljon Bálintra. itt van minden adat, amivel bármelyik véradóponton irányítottan neki tudtok vért adni. van egy 2 éves kisfia, aki csodálatos, a felesége meg a legkeményebb csaj, akit ismerek.

nem tudok elég hálás lenni érte.

@kozszolg

[frankyoungestein]

Tóta W. Árpád: Apu, vedd meg nekem a várost!

vélemény + Tóta W. Árpád

4 perc

2025.01.29. 08:00

Loptak eddig is, láttuk a tüneteket lépten-nyomon. Láttuk a stadionokban, az útépítéseknél, a vasúton, láttuk az ellopott pénz tátongó hűlt helyét az iskolákban és a kórházakban. Láttuk a lopást mentegető kitartott médiában. De nem volt következménye. Úgyhogy most eldöntötték, hogy állítanak a lopásnak egy nyolcvanhektáros emlékművet. Vélemény Rákosdubajról.

Hetek óta szomorúan kotorászok a postaládában. Talán ma jön! – mondom reggelenként, de mindig csalódnom kell. A rákosrendezői konzultációt várom. Megkérdeztek már arról, hogy adócsökkentés legyen, vagy költsük migránsra, meg hogy szülhessenek-e a plüssök. Gondoltam, legalább a budapestiek véleményét csak kikérik, mielőtt tokkal-vonóval eladnak egy fél kerületet. Ön szerint épüljön Rákosrendezőn Tündérmeseország Seherezádé legszebb meséjéből, vagy maradjon füstölgő szeméttelep és bűzhödt televény?

De még ennyit sem kérdeznek. A pofázásügyi miniszter a főváros elővásárlási joga hallatán befogja a fülét, és visítani kezd, hogy úgyse hallom, úgyse! És mindig eggyel több de! Aztán jön az ápoló, elnézést kér, és közli a szakvéleményt, hogy Magyarországon az abudabi emír dönt arról, ki mit vehet meg.

Pedig a szuverenitásról volt kérdés nemrég, és úgy hallottam, senki se írta be, hogy ruházzuk át szentkoronástul Muhammad bin Zajedre.

Itt jelzem a szultánnak, hogy lassan autót kell cserélnem. Ha megengedi.

Kezdjük az elején. Rákosrendező harminc éve rohad, mégpedig állami tulajdonban. Az agyhalottak királynője kimehet a romok közé magyarázni, hogy Karácsony Gergely túrta ott szét a ganét, de mi most maradjunk az írástudók szintjén. Ezzel a területtel valamit már bőven ideje kezdeni. Budapestnek biztosan szüksége van új és olcsó lakásokra, elférne ott egy park, és még a gyorsvasút is kéznél lenne. Hogy még mi kell a városnak, azt elvileg az önkormányzat nevű szervezet hivatott eldönteni, ahogy a neve is utal erre. Szóval a tiszta deal úgy kezdődne, hogy az állam a telket a városnak adja el vagy át, Budapest vezetése pályáztatja meg a kivitelezést a maga szempontjai és elvárásai szerint, aztán vállalja érte a politikai felelősséget.

Nem ez történik, hanem a kormány leszállási engedélyt ad egy arab kolonizációs űrhajónak, átláthatatlan körülmények és feltételek közt.

Ők választottak táncpartnert, ragaszkodnak hozzá, és hallani sem akarnak semmilyen konzultációról vagy kompromisszumról. A migránsellenes harc csúcspontjaként Budapest közepén megcsinálnak egy arab kerületet, ahol a sejk szava a törvény. Szép munka!

És egészen gyanús, hogy mennyire akarják ezt a bizniszt. Gyakorlatilag a képregények álarcos tolvajának öltöztek be, zsákkal a hátukon.

Itt bizony lopni indulnak a fiúk. Már a hátuszonyukról felismerjük őket: Habony, Garancsi, jön az egész falka. Azt is meg merem tippelni, melyik bányából hoznák a követ. Ez megmagyarázza az erősen nyomott árat is; ismerjük ezt a vidám kilencvenes évekből. Minimálbér papíron, a többi zsebbe. Ja, ha innen fúj a szél, akkor mindjárt tiszta minden. Ezért kellett eleve egy diktatúrát bevonni. Ezért kell nekik szabad kezet adni, és ezért nem szempont, hogy mi lenne jó Budapestnek. Meg a szuverén magyaroknak.

Elindultak ők lopni már tizennégy éve. A bűnszervezet mostanra akkorára nőtt, hogy érdekei simán felülírják a közjót. Ezért nem épülhet például Diákváros, ezért nincs bérlakásprogram. Egyszerű megérteni. Ezek nem innovátorok, nem kreatív vállalkozók, hanem egysejtű ragadozók. A tökhülye táskahordó, amikor végre ellop ötvenmilliót, vesz belőle egy lakást és kiadja. A pártban körberöhögött suta hülyegyereknek is saját Airbnb-szállója van. Eddig terjed a horizontjuk.

Nekik nem érdekük a lakhatási válság enyhítése. A súlyosbítása az érdekük.

A megfelelő ügyfél tehát luxusapartmanokat épít, lehetőleg gazdag araboknak, és nem lakótelepet.

A felháborodás most jórészt akörül pezseg, hogy az arabok ocsmány épületeket fognak felhúzni. Belgrádban már bizonyították, hogy értenek a hányadékjellegű tornyokhoz. Ott ráadásul a panelek közé még odakentek egy gigantikus uborkát, és úgy nevezték el, hogy KULA. Pont úgy is néz ki. A városképvédelmi kifogások fókusza az, hogy ezek belógnak majd a Hősök tere látképébe, és akkor vége a világnak. Van is egy kreatív verseny a nyilvánosságban, hogy ki tud több és otrombább toronyházat rajzolni a királyszobrok mögé. Ám ezzel az érveléssel az a baj, hogy esztétikai bűnökre nem fogékony még a művelt közönség sem, a városok pedig eleve úgy alakultak ki, hogy egymást előbb-utóbb kitakarták az új épületek. Nyilván volt finnyogás, amikor valaki először épített emeletet, le is árnyékolta a gombaházak történelmi sziluettjét meg a totemoszlopot, de aztán valahogy mégis elterjedt.

Nem szépek a szocialista lakótelepek sem. Volt hozzájuk játszótér meg park, de a házak azért épültek, hogy legyen hol lakni annak is, akinek erre futja. Körülbelül akkor volt ez utoljára szempont. De ez elég ahhoz, hogy megbocsássuk a csúnyaságukat. Rákos-Dubajnál hasonló mentő körülmény nem látszik.

Loptak eddig is, láttuk a tüneteket lépten-nyomon. Láttuk a stadionokban, az útépítéseknél, a vasúton, láttuk az ellopott pénz tátongó hűlt helyét az iskolákban és a kórházakban. Láttuk a lopást mentegető kitartott médiában. De nem volt következménye. Úgyhogy most eldöntötték, hogy állítanak a lopásnak egy nyolcvanhektáros emlékművet.

Sztálin beérte húsz méterrel. De ő sem állt sokáig.

[sztivan]

és most szeretném elmondani, mennyire nem értem azokat a kollégákat, akik olyanokat írnak le, hogy jó idő lesz, 13 fok

nem, január elején a 13 fok a Földnek ezen a részén nem jó idő, hanem nagyjából klímakatasztrófa, és egyébként is, miért abban vagyunk, hogy meleg=jó, hideg=rossz?

ésésésés! ha még egy pillanatra azt is gondoljuk, hogy minden, ami meleg idő, az jó, akkor is, 13 fok ráadásul még csak nem is kellemesen meleg. azt még csak-csak megértem, aki a szeptemberi 30 fokra azt mondja, hogy az jólesik neki, olyankor lehet nagyokat napozni, de 13 fokban azt sem lehet

emberek ennyire nem tudnak felöltözni rétegesen? vagy nincs vérkeringésük? nemár, egy olyan pontján vagyunk a bolygónak, ahol négy évszak szokott lenni, tudjunk már nem picsogni emiatt

de persze itt a média felelősségét kell bedobnom, mert ez nálam tök egyértelműen a kattintásvadászatot jelenti, nyilván sokkal többen fogják azt olvasni, hogy támad tél tábornok, miközben az, hogy mondjuk ma kemény öt fok van, még mindig azt jelenti (most megnéztem), hogy kettővel vagyunk az elmúlt harminc év januári napközbeni maximuma felett. este meg hideg van, ja. hajaj

[gyogyirom-a-tmblr]

Magány

23 éves vagyok, és sose voltam még ennyire magányos. Nem találom a helyem. Itt állok mindennek a közepén, mindenki élete pörög, mint a filmszalag, enyémre pedig nyomtak egy pause-t.

Hétvégente nincs kit felhívjak, hogy csináljunk már valamit: “Menjünk el kávézni, beszélgessünk egy jót”.

Anyám nincs, apám iszik.

Akik tini korban barátok voltak, mára már elköltöztek, családosok, nincs idejük másra stb.

Én hónapok óta ezt az állapotot próbálom átmenetinek tekinteni. Eljárok dolgozni, edzeni, olvasok, önfejlesztek. Szeretek főzni, van egy cuki 40 kilós kutyám, szóval olyan vészes nem lehetek. Mégse találom a helyem ebben a világban.

Lassan ezek mellett kezd megfogalmazódni bennem a depresszió fogalma. Mert esténként olvasok egy jót, mondom magamban hogy #metime, de szünetek között sírok. Csak nyugtatom magam, hogy minden rendben. Inkább csak nyomom el magamban a tényt, hogy teljesen egyedül vagyok.

Senki nem készített fel, hogy barátok és család nélkül ennyire nehéz lehet. És mivel nincs kivel ezeket megbeszélnem, inkább kiírom ide, amit senki se olvas el. Hátha egy fokkal könnyebben alszom el így péntek este.

[udv-wilson]

Ferike

-- így hívja néni a nemrég meghalt férjét, az egykori egyetemi tanárt, valahol egy I. kerületi örökpanorámás társasház harmadik emeletén.

A negyediken van a munkahely, ahol dolgozom, alattunk a budai polgárság krémje, ahol 8-tól 5-ig ezen polgárság része lehetek munkaidőben.

A néni törékeny, alacsony, izléséses szőkére festett hajjal, papírvékony, de éppencsak ráncos bőrrel. Nyolcvan éves, egykori történelemtanárnő. Minden ízében kellemes, idős nő.

Először csak köszöntünk egymásnak, aztán amikor reggelente szinte egyidőben érkezünk a gondozónőjével, aki a bevásárlását intézi, sokszor összefutottunk, és ezek a találkozások egyre szélesebb mosolyt szültek az arcunkra.

A köszönésekből hogy-tetszik-lenni? vált, majd jaj-de-örülök-hogy látom! lett.

Kapcsolatunk fordulópontja talán akkor jött el, amikor egy óriási pálmát kellett a terasza egyik részéről a másikra elvinni. Akkor egy kollégámmal segítettem. A kollégám lelépett, én ott maradtam, mert nem nézhettem, hogy a kiszóródott virágföld a patyolattiszta lakásban maradjon, és összesöpörtem.

A néni azóta szinte minden héten jár föl hozzánk, hol egy csavart kell meghúzni nála, hol a hűtő magasan levő konnektorját kell kihúzni a leolvasztáshoz.

A héten kétszer is volt fönt a néni az irodában, ilyenkor mindig nagyon szabadkozik, hogy már megint zavar, de hát, ugye, egyedül él, Ferike, az egykori egyetemi tanár férj, aki ezeket a dolgokat intézte, nincs már -- mondja kényszeredetten, de nem panaszként, csak magyarázatként.

Az első esetben nem működött a vonalas telefon.

Amikor beérkezem a lakásba, mindig megfutjuk a köreinket a cipővel és azzal, hogy megkérdem, bemehetek-e, illetve elmaradhatatlan a helykínálás is. A cipő mindig marad, és mindig bemehetek a lakás különféle helyeire és helyet sem foglalok.

A telefon süket volt. Tárcsahang (mondhatni, nyomógombhang) volt, de vonal nem volt, így kerítettünk gyorsan egy másik telefont, de az is hasonló hibát mutatott, tehát vélhetően nem a telefonnal van a baj. Újraindítottam a routert, lett vonal és boldogság is. De hát, ha már ott vagyok - kérdi - nem hívnám-e fel a Vízműveket, mert azért szeretett volna telefonálni, mert a vízóraállást be akarja jelenteni, és hát ezt is Ferike, az egykori egyetemi tanár intézte, de ő már, ugye, nincsen és ő még - mondja a néni - főzni sem tud szégyen ide, szégyen oda, ugyanis mindig Ferike főzött, közben meccset nézett, ő gondoskodott mindenről, csak hát, ugye, már Ferike nincs és el van veszve sok dologban, mondja.

Felhívtam a Vízműveket, kiderült, nem most van diktálási időszak, elmagyaráztam mit, hogyan kell, váltottunk néhány kellemes és udvarias, de egyre inkább mélyebb mondatot, és mentünk a dolgainkra.

A második alkalommal a héten a tévével volt baj: nem volt adás.

Lementem a nénihez, megfutottuk a köreinket, cipő, helykínálás, egyebek.

A néni odahordott minden, a lakásban fellelhető távirányítót. Ezeket szépen kiválogattuk, melyik tartozik ide, melyik nem, nézem a készüléket, bekapcsolom, van adás. Kikapcsolom-bekapcsolom, van adás. Megint, megint és újra. Nyugtázzuk, hogy valószínűleg csak összekeveredett valami valahol, és nem akarom észrevenni, hogy minden jól működött, csak összezavarodott a néni. Telik az idő.

Tudja - mondja az asszony - Ferike intézte ezt, csak ő most már nincs, ő az egyetemen volt tanár -- teszi hozzá. Képzelje - folytatja - a szekrényében most találtunk egy nagy táskát, tele filmekkel, de azok Ferike szobjában vannak, nem is nagyon megyek oda be, de hát az unokák, ha jönnek, ott alszanak, ott néznek tévét, és ha már itt vagyok, megkérhet-e, hogy azt is nézzem meg?

Bemegyünk a kisszobába (Bemehetek? Temészetesen.), ott egy tévé és egy videomagnó. Mutatja a néni, hogy látom-e, hogy mennyi filmet találtak abban a táskában, ami Ferike szekrényében volt, aki az egyetemen volt tanár -- és mutat a polcnyi vhs kazettákra. Nem is tudta, hogy vannak ezek, és az unokák most megnézetik vele mindegyiket, ki fogják kérdezni -- hallgatom a nénit.

Teszek-veszek, dugom össze a kábeleket, kapcsolom a tévét, bejön az M1, helyben vagyunk, van adás.

Kipróbáljuk a videómagnót is? - kérdezte a néni. Hát hogyne, és kicserélem a kábeleket. - Mutassam meg, hogy kell kezelni, vagy tetszik tudni? - Hát, ha nem nagy teher... Mutatom, mondom, többször, és újra és megintcsak. Ezt meg kell nyomni, ezzel állítjuk le, ezzel indítjuk el, satöbb.

Beteszünk egy kiválasztott kazettát, ami ott volt a videó mellett, amit alighanem az egyik ottalvó unoka nézett.

Nyolcvanas évek legvégén- kilencvenes évek legelején vagyunk abban a pár pillanatban. A helyszín egy házasságkötő terem. A névtelen operatőrünk követi a az ifjú párt és a kedves egybegyűlteket.

A néni némán áll mellettem, csak mutogat, az egyik ember ő lehet negyvenévesen, két fejjel magasabban, a másik Ferike, az egyetemi tanár, jovális, szemüveges, középkorú, jó kiállású ember aki az egyetemen tanított, de ő, ugye, már nincs.

A néni megnémult, dől a könnye.

Ömlik, záporozik ebből a kicsi, törékeny, egykori történelemtanárnőből a könny, itt a polgári milliőben valahol az első kerület örökpanorámás, budai hegyekre néző társasház harmadik emeletén.

Gyorsan kikapcsolom a videót, rendezgetem még az elemeket, a néni zokog, rázkódik a sírástól, próbálom egy barátságosan, de nem tolakodóan az együttérzésemet kifejezni azzal, hogy távolról a vállára teszem a kezemet.

Elmegyek, elköszönök.

Zárnám az ajtót kívülről, de a könnytenger között kiszól a néni:

arra kérem, nagyon szeresse a feleségét!

Az ajtó becsukódik, magára maradt a néni Ferikével, az emlékekel és ezzel a feloldhatatlan, megérthetetlen idő múlásával.