#migráns vagyok nem turista

[troger]

hosszú lett, és túl személyes, inkább ide rakom ki

honvágyam nem volt sosem, a 3 év környékén - kicsivel a válás után - már teljesen biztos voltam benne, hogy hátralevő életemben inkább leszek magányos csóró kívülálló bárhol a hanyatló nyugaton, mint társasági középosztálybeli ezen a magyarországon - pedig ekkor (a 3 évnél) még csak 2008-at írtunk

kb azóta érzem magam folyamatosan megerősítve, hogy ezt a részét nem basztam el a döntésnek - csak azt bánom, hogy nem 5-7 évvel korábban tettem

2010-12 óta pedig különösen elborzaszt, hogy mi történik a hellyel, ahova tök véletlen és akaratom ellenére születtem (miért pont oda kellett?)

az otthoni barátokkal egy ideig tudtam tartani a kapcsolatot, de úgy, hogy csak 2-3 évente látogattam haza, ezek sajnos elég hamar leépültek

az új barátságok pedig sosem váltak olyan méllyé, mint az otthoniak (insert how to make friends above 30 meme), sőt, egyre kevésbé, amint magamat elnézem

pláne, ha idővel onnan is elköltözöm, országot és nyelvet váltok, stb

amióta a szerelem miatt visszaköltöztem az eu-ba, azóta a sorsom is valamelyest jobbra fordult úgy általánosságban véve, így gyakrabban tudok hazajárni, de mivel tesómék sem ott élnek már (3 gyerekkel mentek ki angliába olyan 5-6 éve), csak anyámat látogatom gyakorlatilag, évente egyszer

ő meg évente egyszer kimegy angliába nagymamáskodni, előtte nála is nyaralnak a gyerekek, meg anyósomékhoz jön karácsonyozni, vagy ilyesmi

persze egy anyának is nagyon nehéz lehet ez, nyilván nagyon kevés, de megérti, miért indultunk mindketten neki a világnak

más szemmel nézve ő a legbátrabb hármunk közül, mert ott mert maradni...

úgyhogy mostanra az egykori széles budapesti társasági élet leredukálódott néhány emberre, akit még kicsit érdeklek, ha odatolom a képem,

a nemzetközi barátságok elhalóban vannak, de a fontosabbak időnként felélednek,

a helyiek pedig megmaradnak a haverság szintjén

de ez mind személyiség- és környezetfüggő, természetesen

szerencsére nemén nem ennyire introvertált, úgyhogy berlinben ő hozta a társasági életet - amonek otthagyása miatt gyakran sopánkodik, szerintem lakunk mi még ott -, de itt neki is csak kolégái vannak, pedig ő országilag "otthon" van

egyetlen egy esetben leszek hajlandó akár huzamosabb időre visszatérni szülőhazámba, amit anno nem abszurdisztánnak hívtak: amikor anyámnak segítségre lesz szüksége, nyilván nem a 3 gyerekes apuka fog odacuccolni

hát én így

TLDR2 mindig nehéz és bevállalós meglépni, de szerintem sosem késő (illetve anyám 60 körül azt mondta, hogy 40 évesen még ő is eljött volna, de ebben a korban már inkább nem)

UI a nagymamám, amíg élt, volt az egyetlen, aki soha nem tudta elfogadni, hogy "én őt elhagytam", személyes sértésként élte meg, és minden alkalommal el kellett mesélnem, miért is nem költözöm végre "haza"

[konyvtaros]

Kálvin téri aluljáróban sétálok. Egy férfi üvöltözik a trió pizza egyik munkatársával. A következőket: te mocskos migráns ez az én hazám, Magyarország a magyaroké te csótány, saját országokban nem vagyok turista ( a "migráns munkatárs " a fővárosban a Kálvin téren angolul kérdézte meg tőle,hogy mit kér) Odamentem hozzá, és megkértem, hogy ne beszéljen így a fiatalemberrel, hát olyan sok a turista Budapesten , biztos véletlenül nézte turistának. Erre az arc elkezd üvöltözni velem is, hogy hugyagyú liba (!) ez Magyarország es o magyar es a többire nem emlékszem . Fejelgettett felém aztán pofán vágott , leesett a szemüvegen azt arrébb rúgta, üvöltözött még és elment .

Angolul szólalt meg a pizzás a Kálvin téren, a migránsgyűlölő magyar vendég azonnal megtámadta - 444

Ez csak fokozódni fog :(

[nemzetinet]

Beérett a gyűlöletkampány, angol szó miatt pofozkodtak Budapesten

„Mocskos migráns, ez az én hazám, Magyarország a magyaroké te csótány, saját országokban nem vagyok turista” – üvöltötte egy feldühödött férfi a Kálvin téri aluljáróban, amikor egy pizzázó dolgozója angolul kérdezte meg tőle, mit szeretne.

A dührohamnak végül nem a pizzás fiú esett áldozatul, hanem egy járókelő. Rack Bernadett csillapítani próbálta a dühöngő vevőt, de hiába: „Odamentem hozzá, és megkértem, hogy ne beszéljen így a fiatalemberrel, hát olyan sok a turista Budapesten , biztos véletlenül nézte turistának. Erre az arc elkezd üvöltözni velem is, hogy hugyagyú liba (!) ez Magyarország es o magyar es aTöbbire nem emlékszem . Fejelgettett felém aztán pofán vágott , leesett a szemüvegen azt arrébb rúgta, üvöltözött még és elment.(…) Éljen a gyűlölet politika , agymosás es uszítás” -írta bejegyzésében a megvert nő, aki először a 444.hu-nak beszélt a támadás körülményeiről.

Az agressziót tekinthetjük a több milliárdos költségvetésű gyűlöletpropaganda sikerének is: 2015 óta szeptembere – a a magyar-szerb határszakasz lezárása – óta a magyar lakosság alig láthatott saját szemmel menekültet, az ellenük és Brüsszel ellen uszító plakátokból viszont annál többet, a migráció szó mára pedig szinte a járvány szinonimájának tűnik a kormányzati kommunikációban.

A Népszava egy washingtoni elemzést idézve már tavaly arról írt, hogy Európában a magyarok félnek a leginkább a migrációval járó kockázatoktól, a „láthatatlan ellenség” iránt érzett gyűlölet pedig falfirkákban és most már tettekben is jelentkezik Budapest utcáin.

Beérett a gyűlöletkampány, angol szó miatt pofozkodtak Budapesten a Nemzeti.net-en jelent meg,