#miért kell ezt?

[stickalittle]

Az OBI webshopja baromi kalandos (már, ha nem akarom szarnak nevezni).

Először is összekattintgattam benne 5 dolgot. Oké, bemegyek a pénztárba. Akkor kiírja, hogy ho-hó, nem vagy ám belépve, bro. Nem, hát, bro, mert nem is vagyok regisztrálva. Akkor bizony cumi, bro, mert ez exkluzív hely, itt nem ám csak úgy vásárolgatsz account nélkül! Hát, legyen, mondom, mert azt a szaros kaspót máshol 5 ezerrel drágábban árulják. Beregisztráltam. Megyek a fizetéshez: a kosár üres. Mi a fasz! Ebben egyet is értettünk az oldallal, el is képzeltem, hogy egy kis manó bólogat az oldal mögött, hogy bizony, mi a fasz, bro, közben rágja a szotyit, és még odaszúrja, hogy kell, vagy nem, bro, mert akkor kezdd elölről. Kell, bro. Elkezdem elölről összekattintgatni. Kosár, pénztár, minden fasza. Már majdnem fizettem, amikor eszembe jutott, hogy baszki, lehet, hogy nem írtam adószámot, pedig ha írok, akkor még az ÁFA-t is visszaigényelhetem. Nyomom a gombot, vissza, vissza, huh, adószám, aha, hát beírtam korábban is, akkor tovább, tovább, fizetek... A kis manó már röhög: na, bro, a kosár üres, mi a faszt akarsz kifizetni?! - Mi a fasz! - mondom. - Mi a fasz! - mondja a manó. Sóhajtok, összekattintgatom megint. Tovább, tovább, fizetés, kártyaszám megadása, huh, csak nem úgy néz ki, hogy meg tudom rendelni ezt az 5 szart?! A kis manó köpködi a szotyit: - de meg tudod ám rendelni az anyád picsáját, bro, előbb lépj be az oldalra a most regisztrált accounttal. - Miért, nem léptettél be a regisztrációkor? - Már miért léptettelek volna be, bro, hát mi vagyok én, port��s? De most már rosszat sejtek, velem nem baszol ki, inkább egy másik ablakban nyitom meg a belépési felületet. Ott belépek. Nagy meglepetés nem ért: itt a kosár üres. Jó, de van ám nekem a másik ablakban egy összekattintgatott kosaram, és a süti csak megjegyezte, hogy amúgy be is vagyok lépve. - Azt hitted - mondja a manó röhögve - hiszen a másik ablakban is üres a kosarad, akkor itt is. Ja meg még azt akarom mondani, hogy itt amúgy sem vagy belépve, bro, hahaha! Oké, belépek ebben az ablakban is, és már rutinból kattintgatom össze az 5 szart. Tovább, tovább, fizetés. Bro, olvasd csak, ide tolom eléd, hogy mi fasza csávók vagyunk ám, majd csak akkor vonjuk le a pénzed, amikor elküldjük a cuccot. Tényleg fasza srác vagy, manócska! Kártyaszám megadás, csippan a telefon, a manócska egyből felfalta a pénzt. Mondjuk, nem ezt mondtad, bro, de hát, annyi baj legyen. Na, várom a csomagot. Egyszer csak jön egy számla, párezer forintról. - Mi a fasz, manócska? - Bro, most ennyit tudunk küldeni, ezt a kis bambuszbaszt, meg a vaskampóspöcsöt, hát ezek is ott volt a megrendelések közt. Mit akarsz, ötből kettő, nem is olyan rossz. Hogy a kaspóddal mi lesz, azt még nem tudom, majd valami lesz, lazíts, bro, relax! Most itt tartunk.

[viking84chef]

A Falusi katona első levele a bevonulás után

Besírtam rajta😂😂😂😂

Kedves anya és apa!

Jól vagyok, remélem, ti is.

Mondjátok el Zsolt bátyámnak, meg Elemér bátyámnak, hogy a Magyar Határőrség mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.

Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.

Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.

A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a tanyánktól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.

A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtől biztosan halálra röhögi magát Zsolt és Elemér bátyám:

Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit, aki Eger-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.

Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok, Klára.😂😂😂😂

[hicapacity]

Andrij Hlivnyuk a háború előtt énekes volt, nagy koncerteket adott, az X-faktorban zsűrizett.

Amikor megtámadták a hazáját, beállt katonának és világhírűvé vált azzal, ahogy az ostromra készülő Kijev egyik kihalt terén fegyverrel a kezében énekelt el egy népdalt.

https://youtu.be/lu8m5FA2nL8?si=MK9XDjXsA0cOKq_z

Az egész világ hallgatta, rengetegen remixelték (mint a fenti linken Kiffness is), még a Pink Floyd is játszotta a számot.

A hétköznapi emberek elleni agresszió szimbólumává vált, azt kiáltotta a világba, hogy itt nem professzionális katonák harcolnak professzionális katonákkal, hanem ácsok, szakácsok, autószerelők... és énekesek.

Megnéztem az instagramját, és nem hazudott, nem csak aznapra bújt katonaruhába, azóta is folyamatosan harctéri képeket posztol.

https://www.instagram.com/andriihorolski

Három év alatt nem három, hanem tizenhárom évet öregedett.

Egy repesz elkapta az arcát, de ennél sokkal többet látok a szemeiben. Pár éve még orosz adók játszották, díjakat kapott a legjobb dalszövegért, a legjobb dalért és a legjobb duettért - hogy most "bátorságért" érdemérmet akasszanak a nyakába.

Sokszor jut eszembe az a videó is, amin egy negyvenes férfi búcsúzik a családjától és a kis gyerekei, a felesége zokogva sírnak a vonaton. Ő meg fut a vonat mellett a peronon, hogy addig lássa őket, amíg lehet.

Mielőtt a bahmuti vérszivattyúba vagy valami fagyos lövészárokba vezénylik.

Ezek az emberek mi vagyunk. Énekesek, asztalosok, ácsok, orvosok. Minket támadott meg az orosz agresszor, mindannyiunkat. Mert bármelyikünk lehetne a képen.

Van itt, Bristolban olyan ukrán származású orvos ismerősünk, aki két havonta két hétre a frontra megy önkéntesként leszakadt kezeket amputálni. Mert úgy érzi, kötelessége segíteni akkor is, ha egyébként nem tudnák hivatalosan kötelezni rá.

Minden emberek legostobábbika, aki erre azzal válaszol "de bezzeg az izraeliek, meg az amerikaiak, meg a mittudoménkik!"

Nem érti, hogy pontosan azon a színvonalon beszél, mint amikor 14 év után valaki még Gyurcsányt emleget, és pontosan azoknak az érdekeit képviseli, akik ezt a gyalázatot végrehajtották és végrehajtják ma is.

Nem érti, hogy ugyanannak a kommunikációs háborúnak a tudatlan harcosa, mint azok az amerikaiak, akik folyamatosan posztolják Twitteren: a háború nem is létezik, valójában Kijevben kokainra költik a nyugati támogatásokat és utcabálokat (!!!) rendeznek belőle.

Nem érti, hogy őt támadták meg.

Az ukrán Szergej ült otthon, nézte a Netflixet, és két nap múlva Kalasnyikovval a kezében feküdt a sárban, várva a tankokat.

És a második világháború óta nem volt a világon olyan konfliktus, ahol egyértelműbb lett volna, kinek a hibájából: amiatt, aki a tankokat odavezényelte.

A gyomrom felfordul, amikor valaki az agresszor pártjára áll. Meg "békéről" beszél, de úgy mint amikor egy nőnek, akit éppen erőszakolnak, azt mondja valaki: "ne ellenkezz, hamarabb túl leszel rajta".

Haragos leszek és dühös, mint az a "békepárti" lenne, akinek miközben a családja veszélyben van, azt magyarázzák, miért nem teszi le a fegyvert.

Sajnálom, hogy Magyarországot az oroszok hamarabb elfoglalták, mint Ukrajnát megtámadták volna.

Sajnálom, hogy Európa szégyene pont a szülőhazám kell, hogy legyen.

Sajnálom, hogy már megint egy aggresszor csatlósaiként tekint ránk a világ. És ehhez nekünk még aggresszió sem kellett.

És nem tudom nem a barátaim arcát látni ennek az énekesnek az arcában, akik ma este le fognak ülni a Netflix elé, és akik el sem tudják képzelni, hogy ez megtörténhet velük.

[zoeeozzoeeoz]

1,

Vevő: Ezt szeretném kinyomtatni.

Én: hmmmm......ez egy képernyőfotó.

Vevő: Igen, tudom. Csak legyen szíves felnagyítani, mert nem lehet elolvasni.

Én: Kinyomtatás előtt felnagyítom, kinyomtatom.

Vevő: Megnézi majd: Ez nem jó. Nekem az kell ami a második oldalon van, meg a negyedik oldalon.

Én: őőőőőőőőőőő...... Ön egy képernyő fotót nyomtattatott ki velem, ami egy oldalas. Nincs több oldala.

Vevő: De én otthon kitöltöttem egy 8 oldalas dokumentumot, de annak csak a 2. és a 4. oldala kell nekem.

Én: Megnézem ismét, ekkor tűnik fel h konkrétan lefotózta a telójával a monitort, és azt a képet küldte el nekem nyomtatásra. Nem tudtam mit mondani, annyira meglepődtem uh megkérdeztem: A telefonján is elmentette a dokumentumot?

Vevő: Igen, és megmutatja a teljes dokumentumot.

Én: Áttudná azt küldeni?

Vevő: Nem! Azon olyan adatok vannak, amiket nem szeretném ha kikerülne bárhova is.

Én: Rendben, de ez esetben nem fogom tudni kinyomtatni a kért oldalakat, mert nekem csak egy fotót küldött át, az első lap felső egyharmadáról, és azt nem lehet lapozni, mert abból az egy képből áll. Én azonnal törlöm, még itt a jelenlétében az átküldött anyagot a címemről, meg minden honnan, és ígérem, én sem fogok beleolvasni.

Vevő: Ön is egy adathalász csaló gazember! Viszlát!

Én: Őőőőőőőőőőőő........viszlát....

2,

Vevő: Hoztam egy pendrive-t, ami rajta van azt kérem kinyomtatni.

Én: Nézem. Konkrétan egy parancsikon lett elmentve , ami természetesen az én gépemen nem nyit dokumentumot. Elmondom a Vevőnek, de nem érti.

Vevő: De nekem tegnap este megmutatták, hogy hogy kell, és mindent úgy csináltam, nem értem most miért nem jó.

Én: Mert Ön nem a dokumentumot mentette rá a pendrive-re, hanem csak a parancsikont.

Vevő: De az otthoni gépemen ez nyitja a dokumentumot.

Én: Igen. Azért, mert az Ön gépén van elmentve a dokumentum. De az Én gépemen nincs rajta az a dokumentum, így nem tudja megnyitni.

Vevő: Nem értem. Mindegy. Viszlát!

Higgyétek el, nem én találom ki ezeket, és még csak nem is az idősebb korosztályból kerülnek ki ezek a történetek, mert ők többnyire kezembe adják a telefonjukat, hogy oldjam meg amit kérnek. Tisztában vagyok azzal, hogy hiába élünk a 21. században, és hiába nem mindenkinek egyértelműek ezek a dolgok, vagy nem ért hozzá, nem használja nap mint nap, de ha szembe jön egy ilyen eset, akkor kicsit ledöbbenek.

Nem gúnyolódásból írom le ezeket! Sokkal inkább meglepődésből.

[csacskamacskamocska]

Az emberek sokszor azért nem bocsátanak meg

mert attól félnek, hogy akkor újra közel kell kerülniük ahhoz, aki megsebezte őket.

Pedig ez nem így van. A megbocsátás az, hogy elengedem a másik adósságát. Nem miatta, hanem magamért. Hogy bennem ne legyen harag, engem ne mérgezzen, ne pusztítson rossz érzés. Lehet ezt sietteti, lehet ezen dolgozni, de ha az ember nem ragaszkodik a haragjához, akkor egyszercsak elmúlik. Miért lenne a harag az egyetlen, ami örökké tart? De a megbocsátás nem jelent semmi mást. Haragszol? Nem. Akkor...? Nem.

[haelhetekevvelakifejezessel]

Szóval az volt, mikor is? Három vagy négy éve? Inkább négy. Az volt, hogy nyár, krumplisalátát készítettünk este, és akkor vágta le a bal mutatóujjának egy részét. Jobbkezes ugyanis.

Szombat volt, azt hiszem, negyedike, haza akartuk vinni a salátát meg a bepácolt húsokat (azokkal mi is lett?), grillezés céljából; meg mutternek cigi, addig se pofázik, padrénak sör, addig se rákos, szomszédoknak sercegés, csak. Tudniillik a krumplisalátát érdemes elkészíteni előző este, így áll össze majd a zamat, legalábbis tartja a népi hit. Terveztük azért előtte megkóstolni is.

Rajtam kívül még egy segédmunkás érkezett, szelídebb néven kukta, de az öcsém rabszolgának szeretett ilyenkor hívni mindenkit. Az a végzetes körülmény (nem körülmény, de így hangzik Zsaru magazinnak) azóta sem tisztázott, hogy a hagymát akkor, azon az úgyszint végzetes napon miért ő szeletelte. Én mondjuk úszószemüvegben szeletelek hagymát, és akkor pont nem volt nálam, talán ezért. Apu azért aprít, mert te nem úszol! Vagy csak parádézni akart a késével. Ez már sajnos soha nem derülhet ki. (Juszt László, Kriminális.)

Szóval ülünk Gáborral a konyhai asztalnál, daraboljuk a megfőtt krumplit, öcsém kedélyesen hagymát szeletel a pulton, a Hattori Hanzóval, tudniillik a séfkéssel, amit nem sokkal korábban kapott a bátyánktól. Néhány napig kedvenc elfoglaltságunk volt paradicsomokat és egyéb dolgokat (macskát nem) ejteni az élére, és ámulni, ahogyan két részben hullanak a vágódeszkára. Meg a bátyánk gondos, videós használati utasításait tanulmányozni: hogyan érdemes és hogyan nem szabad mindenféle dolgokat aprítani és vagdosni vele. "..És a bal kezeddel: hátrafelé, mint egy pók!" (A pókot itt nem úgy értette, hanem hogy úgy rakosgatja az ember az ujjait.) Én le is voltam tiltva a késről. Biztos, mert lány vagyok és főzni sem tudok. Ő meg fiú volt és tudott főzni és neki szabad volt. Végül is az övé. És a végén ő is vágta le az ujját, nem én.

Ott ültünk tehát, Gábor és én, kedvtelve a krumplivagdosással, diskurálva arról, kinek áll vagy nem áll jogában tizenhat éve nem enni húst, és miért hívják hamburgernek azt, ami egyáltalán nem az, én a megengedő álláspont mellett érveltem, jelesül, hogy ki nem szarja le, amikor az öcsém dühében hátrafordult a hagymából, és akkor a jólismert hang: egy macska szétroppant a szájában egy csirkecsontot. De hol a cica?

"Baszd meg, levágtam az ujjamat!"

Na tessék, a vegánok miatt -- látod, kell neked ilyen vaskalaposnak lenni!, vetettem oda lenézőn, és mentem ki pisilni unottan.

Szóval "baszd meg, de béna vagy!", röhögtem egy pillanatra, de már elindultál a fürdőszoba felé, mire eldobtam a kezemből a krumplit. Végigcsöpögtetted az egész kövezetet, na, gondoltam, milyen bosszús leszel emiatt is később, minden tiszta, nett kell, hogy legyen, Gábor csontig sápad, mondtam, igyon egy unicumot, ezt majd intézem én. Csak bele ne lépjek, mert akkor széthordom a zoknimon, és majd kapok érte. A mosdókagyló merő vér volt, géz, betadin, leukoplaszt, olló?, jó, akkor egy másodikat is még rá, meg egy törölköző jó szorosan.

"Hülye bazmeg, miért a fehéret hozod, sosem jön ki belőle!"

Dehát egy hotelből loptad, nem mindegy?! Mit hozzak, a sárgát?! Gábor az ájulás szélén téblábol az előszobában, láthatóan nem tudott a konyhában maradni, nem találta a helyét egy ilyen ujjlevágásban. Neki is ez volt az első. Útban vagy, szólok rá mentemben, ülj le, menj arrébb.

Aztán valamit matattál a hálószobában, a komóddal szemben az ágyon ülve, amíg hívtam a mentőt. Azt hiszem, zoknit próbáltál húzni.

Tehát: Gábor zavartan ücsörög a kanapén, a fél lakás tiszta vér, én majdnem beleröhögök a mentősnek a telefonba, te zoknit húzogatsz fél kézzel, a fél ujjperced pedig a konyhai vágódeszkán a lilahagyma mellett.

Mondtad, hogy iszol egy unicumot, mielőtt kiérnek, hamar jöttek különben. Még azt is megengedték, hogy elkísérjelek. Én is ittam egyet elmenőben, ha már, és az utolsó mozdulatommal, mielőtt becsuktam az ajtót, fölszedtem az ujjvéget egy szalvétára, és beraktam a zsebembe. Végül is jól jöhet.

Mire hazaértünk, Gábor tanácstalanságában befejezte a salátát, és talált egy üveg vodkát a sarki boltban. Örvendeztünk vala neki. Az öcsém ujja még mindig nálam volt, mert nem használták. Dehát csak nem dobja ki az ember?! Az idiótája még két hónappal később is előszedte a mélyhűtőből, és fényképeket küldött arról, hogy a helyére illeszti. Végül egyszer túlságosan kiolvadt, és lehúzta a vécén. Az ujját.

Hát ez történt négy éve nyáron, szombat éjjel, a tizenegyedik kerületben.

[ciganyolga]

rohadjak meg

Basszus, majdnem egy éve vagyok már szülési szabadságon (milyen béna kifejezés ez amúgy, mintha végig, due date-től óvódáig szülnél, pedig hálisten azért nem). Az volt a tervem, hogy másfél évet leszek kábé itthon, az tök sok, azalatt mindent kitalálok.

Írok egy regényt, vagy legalább a Rotyipók történetei mesekönyv sorozatot (elkezdtem egyébként), gecigazdag leszek a kötéseimből (ehhez egy pulcsit kb. 200ezerért kéne adnom, valaki? egy eredeti Olgát? vagy többet?), vagy megvilágosodok, hogy mit kell csinálnom szoftvermarketingelés helyett (veteményes, cuki kávézó saját sütikkel, KÓCSING!), vagy ha ezek nem, akkor legalább elvégzek valami menő tanfolyamot (ezt is elkezdtem), amivel még menőbb szoftvermarketinges lehetek, mikor majd visszamegyek.

Mert mindenki tudja, hogy a dolgozni visszatérő gyeses anyukák mindenhol koloncot jelentenek, akiket valahova be kell suvasztani, úgyhogy rettegek előre, hogy kapok valami szirszar feladatot nemannyiért, amit persze elvállalok, mert azért nagyon hiányoznak a burzsoá dolgaim, amiket a techszektoros fizummal csinálhatok, de a gyeddel nem.

Szóval azt gondoltam, eddigre már meglesz a terv. De nagyon szarul állok.

Amikor a végsőkig sikerül nyomasztanom magam azzal, hogy nem hozok ki többet az itthonlevésből, ami amúgy elvileg arra van, hogy a kisfiúval legyek és mókázzunk, semmi másra, akkor vissza kell emlékeznem, hogy egyébként mindenképp akartam volna szünetet - kreatív szabadságot, ja - és az volt a B terv, hogy ha nem kapom be a legyet, akkor minimum 2 hónap sabbatical. Na hát milyen jól végigszoronghattam volna azt is, hogy nem hozom ki a legtöbbet az időből, amit azzal akartam tölteni, hogy lófaszt se csinálok. Egy másik országban, máshol lófaszt se csinálni ugyanis legit, mert az nyaralás.

Másrészt amikor meg azon mélázok, hogy á, de nem lelkesítenek már azok a problémák, amik a jelenlegi melóhelyen várnak, akkor meg a bennem élő zen Olga azzal jön, hogy de az miért baj? Persze, hogy leszarom, hogy mennyi lesz az MRR, meg kimegy-e az email kampány időben, de nem lehet, hogy ez az egészséges, és az eddigi úristen inkább itt ülök este 9-ig, mert ez annyira fontos hozzáállás volt a szar? Már megtanultam, hogy lehet azon is aggódni, hogy leesett a kisfiú a kanapéról vagy hogy fosik, és ezek azért perspektívába helyezik az őszi upsell email kampányt. Ami ha nem megy ki kedden, csak csütörtökön, mi lesz? Éjjel az ajtómon fognak dörömbölni az upgade-elni vágyó felhasználók, hogy hol van már az email a kedvezménnyel, te kurva?

Volt az ex munkahelyemen egy kollégánk, a Gábor, aki például már nem állt neki data breach-es hírhez kommentárt írni a PR-nak pénteken 2-kor, mert 4-kor neki a családdal mennie kellett a Tesco-ba. Mindig is a Gábor volt a munka attitűd példaképem, de nem töltöttem vele elég időt, azt hiszem, hogy el tudjam tanulni. (Hát, mindig később jött és korábban ment, ugye...).

Dehát gondolom, nem én vagyok az egyetlen a világon, meg főleg ebben az országban, akinek bűntudata van, ha egy percig is nem rohad meg. 20 év megrohadás után IS. Légyszi, hadd rohadjak meg nyugdíjig, ami majd 3 zsemlére lesz elég, szóval utána is még.

Azt már egész jól megtanítottam magamnak a terápián, hogy a megrohadás nem egyenlő szerelem, de lehet, hogy van ezzel még dolgom.

[stickalittle]

Magyar Péter kapcsán is tetten érhető,

mennyire rugalmatlanul gondolkodik sok ember, és nem tudja elengedni az első gondolatát.

Nagyon sokszor olvasom, hogy MP megbízhatatlan, hiszen fideszes volt, MP egy éve ezt vagy azt mondta, MP Orbán embere, MP lesz Orbán 2, hiszen ugyanazokat mondja, mint a fiatal Orbán, stb., hogy miért nem szabad megbízni Magyar Péterben.

Mondjuk, bizalmatlanul lehet viszonyulni hozzá, hiszen én sem szívelem a jellemét, de nem is akarok vele összejárni, nem akarok a barátja lenni, csak azt várom el, hogy csinálja meg azokat, amiket jelenleg mond. És hogy meg fogja-e csinálni? Ezt csak akkor lehet eldönteni, ha lehetősége adódik megcsinálni. Prekoncepciók alapján szerintem nem lehet.

Véleményem szerint felesleges még megítélni MP-t az alapján miket mondott korábban, mivel MP most formálódik, most formálják a körülmények. Egy éve még nem akart politikai pályára lépni. Nem azért mondta ezt, mert hazudott, hanem azért, mert úgy is gondolta. Aztán meglátta, hogy milyen érdeklődést keltett a személye, és ez indított meg benne egy változást. MP egy éve még nem gondolta, hogy rossz a Fidesz, csak azt gondolta, hogy vannak kisebb hibák, amiken javítani kellene, de nem jutnak el Orbán fülébe. Fideszes volt, fideszes burokban élt. Aztán, ahogy elkezdték ellenzékiek követni, és hitelt adott a követői szavának, formálódott a véleménye.

Szerintem MP-re úgy kell tekinteni, mint egy kisgyerekre, aki most tanulja az életet. Meg lehet ítélni a gyereket azok alapján, amiket mondott 6 éves korában, hogy miért nem azt csinálja most, csak felesleges. Esetleg úgy lehet MP-re tekinteni, mint egy Rejtő regényben szereplő karakterre, aki egy elkényeztetett uralkodócsalád aranyifja, és aki hirtelen az utcán találja magát, ott kell megélnie az utca emberei között, és elkezdi az utca, a környezet formálni.

Meg lehet ítélni Magyar Pétert az alapján, hogy mi volt, de érdemes szerintem az alapján megítélni, hogy mivé válik. Persze lehet belőle gazember is, de jelenleg nem tartunk ott a regényben, hogy ez kiderüljön, lehet úgy is olvasni a regényt, hogy jó vége lesz.

MP karrierje úgy kezdődött, hogy azért szállt szembe a hatalommal, mert az megtámadott két nőt, a köztársasági elnököt és a volt feleségét, akikkel elvitették a balhét mások helyett, és akiket ő nem tartott bűnösnek, ezért a tettéért az uralkodócsalád kitagadta, és kitaszította. Akár így is lehet kezdeni a regényt.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/2: Hazudni még mindig bűn

Az előző epizód ott ért véget, hogy wishes Zámbó Krisztián erősen elgondolkodott, kell-e neki ez az egész, mivel leendő feleségének gyereke van.

Nincs sok ideje elmélkedni, mert érkezik az ara, aki nagy megkönnyebbülésére legalább jól néz ki. Szép vagy, ennek örülök - üdvözli Miki leendő feleségét.

Eljött a választás ideje és Rami lánya, Dorina, a háttérből súgja meg a jó választ az anyjának.

Sajnos viszont félreérti és igent mond a nő. Miki hezitál mielőtt válaszolna, mert bár nagyon zavarja a gyerek, elég dögösnek találja Ramit. Végül azért kimondja az igent. Nekünk kicsit jobban kifejti, hogyan sikerült meghoznia ezt a nehéz döntést: Rami egzotikus, vonzó és a hangja is szexi.

Sajnos viszont se a lány, se wishes Zámbó Krisztián családja nem boldog. Rami szüleinek nem szimpatikus a faszi, amiért nyekergett a gyerek miatt. Miki barátai szerint meg voltak már a férfinek jobb női. Utóbbit erősen kétlem.

Jöhet a lagzi. Norina megkérdezi az új apukáját, hogy tetszik-e neki az anyja? Igen. Aztán Ramit is megkérdezi bejön-e neki a mostohaapja? Igen. Aztán Miki koráról érdeklődik és kiakad azon, hogy már 40 éves a faszi. Wishes Zámbó Krisztiánt eléggé rosszul érinti, hogy a kiscsaj öregnek tartja és nem is nagyon tudja kezelni a szitut. Miki a kamerának elárulja, hogy nem akar kettesben maradni a kölyökkel, mert úgy érzi nagyon nem áll még készen erre. Szegény gyerkőc.

Mindeközben a barátok azt találgatják mennyit maradnak együtt. Nem túl optimisták, de legalább pár hetet azért jósolnak az ifjú párnak. Rami szülei eddig se voltak oda Mikiért, de most még azon is megsértődnek, hogy nem jön oda hozzájuk a férfi. Szerintük nem adja meg feléjük a tiszteletet.

Ramival szerencsére azért beszél. A nő még mindig optimista a házasságukkal kapcsolatban. Szeretne táncolni az új férjével, de Miki nem táncol. Azt mondja, hogy helyette jól csókol és jól ölel. Nem valószínű.

Mindenesetre az utóbbit be is mutatja. Aztán megjegyzi, hogy ő már le is feküdne a feleségével, de egyelőre nincs akció. Norina eközben próbálja gyerekpezsgőbe fojtani a bánatát, de mivel még gyerek, ezért nem tudja, hogy az alkohol maximum rövidtávú megoldást tud nyújtani a fájdalmára.

A kislány képtelen elfogadni, hogy új mostohaapja egy geci nagy proli. Rami látja, hogy a kölke most nehéz időszakon megy keresztül, de nem akarja, hogy elbassza a nagy napját, ezért megpróbálja lekenyerezni azzal, hogy nemrég kapott egy kutyát és most csitu van. Eljön a nászéjszaka ideje, de Rami kijelenti, hogy nem lesz ma dugszi. Miki próbálja azzal puhítani, hogy neki az a célja, hogy a nő boldog legyen, de ettől sem jön meg a nő kedve.

Másnap kávéval ébreszti új feleségét wishes Zámbó Krisztián. A nő nagyon örül a gesztusnak, én meg nem tudok nem arra gondolni, hogy ha egy ilyen faszi mellett ébrednék reggel azonnal csobbannék egyet a kedvenc kenyérpirítómmal.

Mindeközben Judit és Szabi is már a lagzit tartja.

Őket jobban fogadja a család és a barátok. Szerintük szép párt alkotnak. Judit újra arról érdeklődik, hogy miért nincs itt Jeremy családja. A férfi elárulja, hogy a lánya azért nem jött el, mert még mindig nem fogadta el, hogy szétment a volt feleségével. Aztán Judit arról érdeklődik, hogy külsőre milyen nőre számított. Szabi elárulja neki, hogy nem volt elképzelése, de elégedett vele, mert olyan, mint az exe. Itt megjegyzi a sminkes, hogy sokat emlegeti a volt nőjét...

Ezután Szabi felhívja az anyját, hogy bemutassa neki az új feleségét. Ez megnyugtatja Juditot, mert még mindig kicsit tartott attól, hogy egy szélhámossal van dolga. Azt mondja, hogy meggyőzte az, ahogy az anyjával beszélt a férfi és amilyen szókincseket használt.

Az este folyamán a nő barátnői is felmérik az új kant. Jeremy elmeséli nekik, hogy a parfümök mellett mesterséges gyémántokkal is foglalkozik. Ezután megosztja velük, hogy nagyon tetszik neki Judit és szerinte minden rendben fog menni. Megvette a csajokat kilóra.

Hamár szóbahozta a gyémántokat, új feleségét meg is lepi eggyel, amiből majd gyűrűt készíttethetnek, ha minden jól alakul. Ezután még egy kis ünneplés, táncolás és irány az ágy.

Másnap reggel Jeremy kezdi kimutatni a foga fehérjét. Bejelenti a nőnek, hogy mindig jelentenie kell majd, hova megy és kivel találkozik. Judit kineveti és azt mondja, hogy ezt kurva gyorsan el lehet felejteni. Ezután sejtelmes utalásokat tesznek rá, hogy már volt egy kis akció az éjszaka. Hűséges olvasóim most valószínűleg azt várják, hogy keresztény-konzervatív íróként rosszalló megjegyzést tegyek erre, de megnyugtatnék mindenkit, hogy házasság után már szabad hancúrozni és ez nem csak, hogy tetszik Istennek, hanem nézi is.

Ideje új párokat összeállítani. A mai nap első új arca Orsi.

A nő úgy érzi szülei elhanyagolták, emiatt gyorsan fel kellett nőnie. Előző faszijától véletlenül teherbe esett, de az nem akart gyereket, ezért elvetették. Orsi bár megtartotta volna, de így nem vállalta be és ez egy elég nagy trauma volt az életében.

A szakértők szerint itt csak Zoli, a 36 éves tűzoltó segíthet. A férfi saját bevallása szerint életvidám, szókimondó és imádják a nők. Azt mondja a játszótéren mindig betalálják a szingli anyukák és ezért az apukák réme. Igen, Zoli geci buta.

Melinda szerint szar választás lenne a faszi, mert nem fog tudni az érzelmekről beszélni, de Vincent jó fideszesként hazudik és azt mondja, hogy a tűzoltó agyban nagyon penge.

Orsi bejelenti a családnak a jó hírt. Vegyes érzelmekkel fogadják. Az anyja kimegy kicsit levegőzni.

Amikor visszajön azt mondja, hogy szerinte nem normális amit a lánya csinál és attól tart, hogy egy pszichopata lesz a leendő férje. Mindenesetre azt kívánja neki, hogy olyan faszit kapjon, aki értékeli.

Zoli családját is sokkolja a hír. Szóhoz se jutnak.

Miközben a tűzoltó hozzátartozói a szavakat keresik, Orsi már az esküvői ruhákat nézegeti. Közben a barátnője arról kérdezgeti milyen faszira vágyik. Magas, tetovált és remélhetőleg szakállas.

Véletlenül a nagyi függönyét adják fel elsőre a nőre. A barátnője szerint borzalmas a ruha. Szerencsére aztán sikerül egy másik rucit találni, ami már mind a két nőnek tetszik.

Zoli is ruhát próbál a kedvenc butikunkban. A barátai közben próbálják lebeszélni az esküvőről. Természetesen nem sikerül és a férfi már a nászéjszakáról fantáziál. Szerinte első alkalommal nem szabad túl jól teljesíteni, mert utána az lesz az elvárás. Ahogy az előző részben Miki, Zoli is csapja kicsit a szelet az eladónőnek. Én nem tudom mi van a fiúkákkal.

A férfi nagyon elégedett az esküvői szettjével. Szerinte a leendő feleségének szerelem lesz első látásra, bár azt mondja valszeg jobban bejönne a nőnek, ha meztelenül menne.

Ma még egy párt összeállítanak a szakik. Vincent szerint egy nagyon érdekes férfit talált, Péter személyében, aki amúgy a legbasicebb faszi, akit az utcán találni lehet. Nem tudom miben van Vincent, de folyamatosan hazudik és hazudni bűn.

Péter, vagyis Brumi, biztonsági őr a paksi erőműben dolgozik, szabadidejében meg kosarazik. Elmeséli nekünk, hogy profi sportoló szeretett volna lenni, de nem jött össze, mert másfél méteres. Kétéves korában az apja kicsekkolt az életéből és ezért szerinte nem volt férfiképe.

A szakik szerint a megfelelő nő Péterünk mellé Reni lesz.

A nő saját bevallása szerint vagány, nagyszájú, odamondós, lobbanékony, szélsőséges típus. Szerinte a mostani férfiak nebáncsvirágok és sajnos ezért több kapcsolatában is arra kényszerült, hogy félrekúrjon. Van ez így. Egyetlen egy közös pont van Péterünkkel: őt is elhagyta az apja.

A férfi közli a barátaival mire készül.

A haverok nevetnek rajta. Egyik pajtija nem tudja elképzelni, mert szerinte Brumi falja a nőket. HAZUDNI MÉG MINDIG BŰN.

Reni is bejelenti a családnak mire készül.

A hozzátartozók szerint nem normális. Azért az anyja elmondja, hogy szeretné, ha boldog lenne. Péter eközben már a kedvenc butikunkban van. Kiderül, hogy lábfétise van és a szép hagyományt folytatva ő is ráhajt az eladónőre, mivel szerinte szép lába van.

Viszonylag gyorsan sikerül neki ruhát találni. Egy szürke öltöny lett a befutó, ami kiemeli a vőlegény személyiségét.

Reni konkrét elképzeléssel érkezik a szalonba, de sajnos azt a ruhát, amit kinézett, már elvitték.

Erre sikeresen felbassza magát. Azt mondja teljes letargiába esett. Találnak egy másik ruhát, de az természetesen nem az igazi.

Miután hazamegy elsírja a bánatát a telefonjának, mivel tartalomgyártó is és az erős érzelmek sok interakciót hoznak.

Szeretném azt a kurva ruhát.

[mirabellomonferrato]

Helyi önkormányzat 01

07. 29. Az önkormányzatnál minden nap csak délig van ügyfélfogadás. Viszont szombaton is van! Ami tök logikus, hiszen akkor érnek rá a népek. Fogtam magam és írtam az önkormányzat titkárságának címére. Bemutatkoztam, ki vagyok, mi vagyok (1200-an élnek a faluban, holnap már mindenki tudni fogja :D) és megkértem, hogy segítsenek. Helyi adóról kérdeztem, és a szolgáltatókkal hogy tudom felvenni a kapcsolatot. Merthogy akikkel beszéltem, mindenki úgy vett házat, hogy még volt benne villany, víz, csak tulajdonosváltás volt, sima átírás. Ha megjön a válasz, akkor elmesélem. Elutaltam a közjegyzőnek a pénzeket. A közjegyző 400 euróval felkerekítette a számlát, arra hivatkozva, hogy valamiket még le kellett kérnie, meg ez meg az, de nyilvánvaló, hogy a hasára ütött mert annyira kerek szám jött ki. A közjegyző mindenféle díjai összesen: 2000 euró Viszont az olasz-magyar közvetítőnk díja kevesebb lett, mint amennyivel számoltam 500 euró az ügyintézés, 70 az utazás, 125 a fordítás. Itt azon spóroltam, hogy nem a teljes adásvételi lett hitelesített fordítással lefordítva, csak a meghatalmazás ami egy zanzásított, 3 oldalas adásvételi, hogy ezt XY a nevemben aláírhatja. Kb 600 eurót spóroltam ezen. Hogy van-e kockázata? Nos, annyi mint nálunk. Úgyse veszed észre azt a dolgot amivel később gond lesz. (rálegyintős gif) És az ingatlanosnak 22% az áfa, nem 27, mint nálunk, így neki „csak” 1830 eurót kell adnom. Már jó lenne, ha senki nem találna kis semmit. 07.30. De, kitaláltak! Ha nagyon óvatos egy ingatlanközvetítő, akkor az előszerződést is beadja a földhivatalba. Ez 123 euró, de legalább áfa mentes. Van értelme, mert innentől a ház másnak nem eladható az előszerződésbe megadott időig. Illetve neki meg jár a jutalék, amire felhívták a figyelmünket korábban, hogy az ingatlanközvetítőnek a jutalék attól a pillanattól jár, ahogy elfogadunk egy megállapodást szóban vagy levélben. Nem tudom az ingatlanosok miért ekkora királyok Olaszországban, de egyértelműen azok.

 Lago Maggiore, Piemont és egész Olaszország legnagyobb tava. Szóval, ha ki se lépek a megyéből, akkor is lesz rengeteg felfedezni való. Amúgy, ezeket a képeket egyelőre a wikipédiából lopkodom össze, majd később tolok eredetiket, hogy építgessem a sóvárgást, amit természetesen nálam tudtok majd kielégíteni. (❁´◡`❁)

[angelofghetto]

szeretlek Tátá

Mindig olyan nagy családot szerettem volna sok gyerekkel, mint az olasz filmekben. Hatalmas asztal, körülötte tesók és uncsitesók serege, hozzájuk tartozó anyukák, mindenki egyszerre beszél. Valaki szeletel valamit egy vágódeszkán, más kavartyul egy nagy tálban, a nyalakodóknak a kezére csapnak. A papák kint szerelnek/építenek valamit kalákában, néha valaki bedugja a fejét: "mikor lesz már kész az ebéd?" Állandó nyüzsgés, hangzavar, a gyerekek viháncolnak, vízfestékeznek, gyurmáznak, fűben hemperegnek, fára másznak, dobolnak és csattognak minden elképzelhető konyhai eszközzel, a kutyák ugatnak és kergetőznek, és sok a nevetés.

Nem így sikerült. Viszonylag ingerszegény volt a gyerekkorom, amiből könyvek olvasásába, fantáziálásba és a kreatívkodásba menekültem. Igazából sosem értettem azt a szót, hogy unalom. Talán csak az unalmas emberek unatkoznak, a többiek feltalálják magukat, legalább fejben. Szülni akartam magamnak egy ilyen családot. Sajnos túl későn derült ki, hogy a választott apuka ebből inkább mégsem kér.

Imádtam szülő lenni. Még nagyon élénken éltek bennem a saját gyerekkorom egyszerű vágyai és bosszúságai. Sokkal inkább voltam játszótársa a gyerekeimnek, mint szigorú szülője. Azt mondják, ez nem jó, de én azt hiszem, áldás, ha az ember képes megőrizni valamit a gyermeki ártatlanságából, a nyitottságából, az örökös mindent megérteni akarásból, a csodavárásából.

Most hogy lett onokám, hivatalosan is visszatérhetek a gyerekes hülyeségeimhez. Nagyinak lenni jobb, mint szülőnek: kevesebb a felelősség, és több a móka-kacagás. Legyenek csak a szülők a rossz zsaruk. :D

Ma kiszökött a házból a kismanó, és beosont hozzám, nagyokat kacagva a sikeres akcióján. Egyszerűen megjelent mellettem pizsamában, papucsban (és persze a collie segített neki, mert egyedül nem érte volna fel a kilincset).

Nevetve zuhant az ölembe hatalmas öleléssel, rám nézett azzal a huncut kihívással a szemében, és kigurult belőle az őszinte szó: "szejetjek Tátá".

Hogy miért pont ezt a nevet aggatta rám, nem tudom. Mama, Papa, Tátá. Mintha a zenei múltamra utalna :D Máskor meg ha betoppanok hozzájuk, mindent elhajít, visítva szalad hozzám kitárt karokkal, hogy Nagyíííííí !!

Nem nagyon lehet még érteni a beszédét, de erősen próbálkozik. Ha valami nagyon tetszik neki, azt mondja "miecce", ami azt jelenti, még egyszer. Mikor befejezte az evést, azt mondja: "ejégót" (elég volt). Legelőbb a kutyák nevét mondta ki hibátlanul, remekül ugat, iszik a kutyatálból, ha kicsit nem figyelünk oda, és a foga között hozza a játékokat. Mint a Kis kedvencek titkos élete 2-ben.

Ma elsétáltunk a boltba kettesben. Van itt egy olyan háztartási-illatszer-édesség-konzerv-tészta-üdítő-állateledel mindenes. Manyikával mentünk, a banyatankkal. Odafelé nem húzhattam, csak ő egyedül. Eltolt, hogy csak egy lépésnyiről követhetem, mert ő bír "egyegyül" menni.

A boltban ő bepakolt (abból a magasságból, amit ért), én kipakoltam. Elmagyarázta nekem olaszosan gesztikulálva, hogy Anya melyik mosóport szokta venni. WC-papírt együtt választottunk ő választott, mert neki a kacsás tetszett. Mikor megpillantotta a Kinder meglepetést, szinte ugrált a boldogságtól. Meglepően hibátlanul mondta ki "tojás! tojás!", és fel kellett venni ölbe, hogy felérje, és naná hogy a leghátsót szemelte ki.

Hazafelé is ő akarta húzni Manyikát, látszott, hogy félútnál már elég fáradt, de nem akart tudomást venni ilyen apró nehézségről. Közben megbeszéltük, hogy az egyik magas toronyban bimm-bamm van, a másik magas torony, aminek a tetején egy sima labda van, fölötte meg egy tüskés, abból meg szép zene jön.

És el kell énekelni a bimbam dalt együtt: "Jár a toronyóra, bimmm-bammm, bimmm-bammm. Jár a falióra bimbam-bimbam, bimbam-bimbam, és a kicsi zsebóra egész nap azt mondja tikitiki-tikitiki-tikkk."

Aztán meglátta, hogy a családi autó már a felhajtón áll. Felnevetett, majd a kabátomnál fogva magához húzott, és jelentőségteljesen közölte velem, mint valami reménytelen gyengeelméjűvel: "Haza Anya. Hoz kaját. Vauvaunak is." Felnevetett, mintha valami remek viccet mondott volna, és már tolt is hazafelé kabátostól, Manyikástól, két kézzel, tiszta erőből.

Annyira okos. Még a korához képest is. És a kis kezeit már egészen mütyi kora óta olyan kifinomultan használja, mint egy japán mester. És a tekintetei! Van a "most hülyének nézel, mi?", meg a "tuti hogy ezt nem eszem meg", meg az idegenekkel az a végtelenül ítélkező, kételkedő nézés, amitől muszáj nevetni. És van az a fajta, ami olyan, mintha kisütne a nap.

Szinte percről percre tanul dolgokat, alig tudom követni. Amit egyszer lát, azt leutánozza, megjegyzi, eszméletlen sebességgel. Sosem értettem, miért gügyögnek elmebeteg módra a kicsiknek. Nem hülyék, csak fiatalok. Az agyuk mint a szivacs. Elképesztő, ahogy összerakják a világot, és jönnek egymás után a kérdések, mert a világ érdekes.

Hazaértünk. A kinder tojást kikotorta Manyika aljából, és diadalmasan vitte a konyhába: "Anyáé!" És még jószívű is.

Aztán felém fordult, puszit dobott fél kézzel, pápát intett, és odavetette: "Mennyé aza!"

Csak így. Már hátat is fordított, és ment segíteni főzni. Egyedül üti fel a tojást, kevergél a habverővel mondjuk palacsintatésztát vagy krémeket. Mindent akar ő is csinálni, de nem játszásiból, hanem igazán. Nagyban. És még nincs kétéves.

[sztivan]

Ádám megkérdezett, hogy ő meg fog-e halni

mondtam, hogy igen, ezt sajnos senki nem ússza meg, de addig még rengeteg idő van, amíg csomó szuper dolgot tud csinálni, például előbb nagyfiú lesz, aztán felnőtt, utána öreg bácsi még nagyon sokáig, és majd csak aztán

és akkor majd gyújtanak-e gyertyát érte?

hát igen, majd aki akkor élni fog, az majd fog

de hogy kettőnk közül ki fog korábban meghalni

mondtam, nagyon remélem, hogy én, ez így van rendjén, én fogok előbb megöregedni is, egészségesen kell élni, meg figyelni magunkra, és kis szerencse sem árt, de megoldjuk mindketten

miért, hány éves vagyok? harmincnyolc

az után a harminckilenc jön, aztán pedig ugye a negyven? igen, de szeretnék vagy százig élni. és az milyen lesz, ha százéves leszek? és akkor elkezdtem neki öregemberesen beszélni és hatalmas röhögésekbe mentünk át ezzel, úgyhogy sikerült egy kicsit kevésbé félelmetes irányba elvinni a dolgot és mégis válaszolni mindenre, és aaaaaaaaaaaa de mennyire érdekes figyelni, ahogy az édes kis ötéves agya összerakja magában ezt az egész rém bonyolult dolgot

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

[zoeeozzoeeoz]

Mióta lett divat itthon ez a női nadrágnak nevezett "izé" ? Olyan, mint régen a lovász legények nadrágja. Vagy mint az a népviseleti, bő szárú, gumis derekú, parasztnadrág. Ezt bárki felveszi, +50 kg-ot rádob optikailag! Hát mi ez????? És miért lett divat????? Átnéztem a ffi részlegre, is, ott meg továbbra is a cuppanos naci van ömlesztve. De ott legalább vannak normális szabású nacik is. Nőieknél mi ez a kismalacnak öltözés? És akkor még növelik a hatást, hogy hasra tesznek megkötőt. De ilyen 6-8 cm széleset, hogy ha azt megkötöd, és ráhajtod a felsődet, akkor terhesnek nézzél ki. Meg hasra tesznek 3-4 hajtást is, hogy még nagyobbnak látszódjon a hasad. Eszem megáll! Meg a zsák ruhák! De tényleg! Nagy lebernyegek, csíkosak, bokáig érőek,kemény/durva anyagból, oldalán zsebek, meg megkötő a derekában. Ezek ilyen pasi riasztó ruhák! brrrr........

Itt most tegyük félre a testkép zavart, meg nem akarok én senkit bántani ha valaki 100 kg-on felül van, de miért lett divat nőknél, +50kg túlsúlyosnak látszani? A cuppanos nacik sem jók mindenkinek, azokat is utálom. Miért nem lehet normális szabású nacikat kapni???? Ez most kb olyan, mikor pár éve a pasiknál volt divat, a "hajléktalan" külső.

Tudoooom! Nem kell megvenni őket, meg minek mentem oda! brrrrr........

[frankyoungestein]

Ez a kemény, nem a kád széle

Hadházy Ákos posztja

Szó szerint idemásolom egy most kirúgott paksi melós levelét és újra ideteszem a megdőlt résfalról, illetve az azt támasztani próbáló földsáncról készült képet. Miután pár napja írtam a témában, sok hasonló tartalmú üzenetet kaptam a súlyos problémákról és persze jött a közlemény, hogy ugyan tényleg kirúgtak pár száz embert, de amúgy minden a legnagyobb rendben. Ha demokráciában élnénk és felelős kormányunk lenne, országgyűlési képviselőként könnyen eldönthetném, kinek van igaza: odamennék és megnézném. Erre most semmilyen lehetőségem sincsen (még repülőről sem nézhetem meg, mert Paks felett – jogosan – zárt a légtér). A levélből csak a munkás azonosítására alkalmas adatokat veszem ki (de amúgy mindannyiuk névvel, arccal, valós profillal üzent nekem):

A ma este került a szemem elé az a cikk miszerint azért lett el küldve közel 400-500 ember, mert mind két Paks2 blokk építési folyamata befejeződött. Az egész egy nagy hazugság, én is ott dolgoztam 8 hónapig, mint egy alvállalkozó munkása, és mint engem is és még sok kollégámat felháborít ez a hír. Egyik napról a másikra rugtak ki minket a munka kezdés előtt 2 éves munkáról volt szó. És nem 400 dolgozóról van szó hanem közel 700-800 emberről. Az 5-ös blokk résfala kezd be dőlni, ami a cég számlájára írható a kapkodás sietség mihamarabbi végzés miatt. Azt már hozzá tenném, hogy a dolgozókkal való bánás mód embertelen és embereket nem ember számba nézve a német cég és azok alvállalkozói teljes mértékben ki használták az embereket. Nem találkoztam még egyetlen egy országban pl. olyannal, hogy a hazai emberek tanulják meg egy külföldi cég nyelvét. Ha én külföldre megyek dolgozni, köteleznek az adott nyelv használatára. Itt ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk hogy mi tanuljuk meg az ő nyelvüket. Hozzá tenném, hogy a német cég közel 8 országból származó embereket alkalmazott és úgy ordibáltak az emberekkel mint más a kutyájával sem. Paksi hírek is lehozta, hogy teljesen kész a talajstabilizálás, ami badarság december 20-án lettünk ki rugva 5-ös blokk 70%-ban kész kb 6-os blokk 80% de még ki sincs szedve az erőmű része de ők azt nyilatkozták hogy kész! Mikor meg kérdeztük a főnökünket hogy miért is lettünk el küldve annyit válaszolt az roszatom nem fizeti ki a Bauer céget így ezáltal minket se. Jó tudjuk hogy a főnökünk sunyi mert mindent korlátozott pl a bérek emelését is vagy pl cégek közötti vándorlást. Ő milliárdos lett a emberek meg munkanélküliek. Órákat tudnék beszélni erről és sok kollégám is mik történtek bent amik sose látták nap világot nem hogy médiát. Sokan úgy vélik, ez a beruházás egyenlő pénzrablás-pénzmosás, semmi több. Készültek képek az építkezésről nyilván nem kerültek fel semmi felé közösségi oldalakra, mert tilos volt bármi felé képet videót készíteni. Ami valós volt mert egy dolgozó képet rakott ki egy közösségi oldalra és az országból ki toloncolták és ki is tiltották. Száz szónak is egy a vége: azok, akik ott dolgoztak magyar emberek mind munkanélküli lett és nagyon ki lettek használva. Brutálisan bántak az emberekkel a saját országukban.”

Eddig a levél.

Mondom, SOK hasonló üzenetet kaptam, de hogy ezeknek az embereknek van-e igaza, vagy az építkezésen magukat hülyére kereső vezetőknek, azt Önöknek kell eldönteni. Én egy egyszerű országgyűlési képviselőként nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt eldöntsem. Mindenesetre a mellékelt képen valóban ott van a résfalat támasztó sánc… Ha a paksi, sokmilliós fizetésért dolgozó vezetők valóban meg akarják Önöket győzni, tegyenek közzé képeket, videókat a gödörről. Amíg nem teszik, ne haragudjanak rám, ha én a melósoknak hiszek.

[brgzmpff]

CCB - Belemi Kulturalis Kozpont

ha már Belem, valamelyik szavazáson a világ legjobb cukrászdájának szavazták meg a híres lisszaboni cukit, ahol esőben is 30-50 méteres sor állt, férfival viszont érkezéstől számítva 10 percen belül az orrunk előtt voltak a sütik, kávék az asztalon.

A cukiban félkarú pincérrel is találkoztunk, a durva tömeg és a 250+ fős pálya kiszolgálása mellett a pultosok önfeledten mosolyogtak és kedvesek voltak. Nem tudom, hogy mikor láttam derűs vendéglátóst itthon, pláne olyat, aki full teli pályánál is vidám lett volna. Ez azt hiszem egy erős különbség.

Nem csak a cukiban volt félkarú pincér, a CCB, ami kábé a helyi Ludvigra emlékeztet, több siket host, hostess volt, ami iszonyúan meghatott. Itthon ha alkalmaznak is sérült embereket, többnyire el vannak dugva a közönségtől.

Míg tavaly pl Berlinben azt láttuk, hogy a pultok mögött többnyire migránsok voltak, Lisszabonban inkább a helyi erők, és nem láttam olyan melókat, ahol jellemző lett volna a migránsoknak j�� lesz hozzáállás.

Szóval a CCB első termében a szembefalon egy Picasso a nyitás, amikor kipislogod magad, akkor jobbra egy Modigliani szobor.

Hajtás után sok képes múzeumos beszámoló :)

Külön öröm volt a Mondrian mellett egy Huszár Vilmos és egy jó Kassák Lajos.

A két váratlan figuratív Rothko nekem óriási élmény volt.

Franz Kline nevével sem találkoztam, de az egyik kedvenc képem a kiállításról.

Pierre Soulages képet sem láttam még élőben és elemi hatása van, egy kicsit szeretnék egy Soulages képet. Őt hívják amúgy a fekete nagy mesterének, és hát jogos is és teljes szívemből megértem, hogy miért csak a fekete. Mindig dünnyögök kicsit magamban, hogy én hiába tartom a fekete képeimet sokkal erősebbeknek a többinél, egyszerűen a piac, a kereslet azt mondja hogy lófaszt. Festem, festem őket, és utána kerülgetem. Talán 3 fekete kép talált valaha gazdára, és itt olyan jó volt látni a feketéket mindenkitől, ebben a múzeumban látva ezt az anyagot sokkal kevésbé érzem magányosnak magam a feketéim miatt.

A Vasarelly-jük nem rossz, de pont pár hete ámultunk és bámultunk az óbudai Vasarelly múzeumban, és portugálom nagyon kíváncsi volt, hogy vajon lesz-e, volt:

Eléggé all stars érzésem volt, amikor a Warhol szoba után egy hatalmas Roy Lichtenstein mellett egy szerény Cy Twombly bújt meg.

Peter Stampfli nekem tök új, gondolom jó nagy hatása van a munkáinak Pulpbrotherre:

Egy Henry Moore az udvaron...

Na és a Joseph Kosuth.

Joseph Kosuth (born January 31, 1945, Toledo, Ohio, U.S.) is an American artist and theoretician, a founder and leading figure of the conceptual art movement. He is known for his interest in the relationship between words and objects, between language and meaning in art.

Magyar apa, amcsi mama. Rokona Kossuthnak. A koncept art úttörője. Sokkal többet szeretnék tudni róla és nagyon szeretnék megismerkedni vele. És hát nyilván nagyon szeretném, ha csinálna egy neon tárgyat a galéria kirakatába.

A két szürkén hangosan felröhögtem, annyira jól esett, mert mire ideértünk már nagyon-nagyon telítődtem a mindenekkel.

Annyira elfáradtam mire ideértünk, hogy nem volt erőm folytatni a további termekben bóklászást.

Amit még ide kell fűznöm, az az, hogy nagy öröm volt látni, hogy az egyes korszakoknál, nem csak a klasszikus nyugati híres művészek voltak, még ha ide nagyjából csak azokból válogattam, hanem rengeteg eurázsiai alkotót is egyenrangúként állítottak ki. Fontos az is, hogy állítólag ez a gyűjtemény egy adócsalásnak köszönhetően került a város tulajdonába. A tartozásait a gyűjtemény átengedésével törlesztett magánember az egyik legnagyobb Portugál borászat tulajdonosa továbbra is, bár talán az ítéletét várja, erről talán @diogenesz2020portugal többet hall a hírekben :)

Szóval ide egy napot érdemes tervezni és össze lehet kötni egy sütizéssel, és akkor is jó program, ha szakad a kurva eső és gondolom akkor is, ha dögvész meleg van :)