#mexikói

[tesztkonyha]

Quinoás vegán chili

Hozzávalók:

20 ml olívaolaj

130 g vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

15 g chilipaprika

2 tk őrölt kömény

1 tk őrölt koriandermag

1 tk Cayenne-bors

2 tk fűszerpaprika

200 g quinoa

400 g passata

600 ml zöldségalaplé

só, bors

1 konzerv vörösbab (400 g-os kiszerelés)

1 konzerv kukorica (400 g-os kiszerelés)

A tálaláshoz

1 db avokádó

½ csokor koriander

Elkészítés:

Egy lábasban olajat hevítünk, beledobjuk az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, és mikor lepirult, hozzáadjuk a kimagozott, felaprított chilit is. Ezután mehetnek bele a fűszerek.

Hozzáadjuk a quinoát és a passatát is, majd felöntjük a zöldségalaplével. Sózzuk, borsozzuk és 25 percig főzzük

Hozzáadjuk a leszűrt kukoricát és babot. Alaposan elkeverjük és még 5-6 percig főzzük.

A kész chilit friss avokádóval és korianderrel tálaljuk.

eredeti: https://streetkitchen.hu/fitt/vega-kajak/quinoas-vegan-chili/

[myfuckingbudapestmovie]

Amíg az ukránok fegyverrel állnak ellen az oroszoknak, a fideszes cselédek tárt lábakkal és pucsítva várják őket a hagyományos magyar vendégszeretet jegyében. Orbán vajda meg remegő kezekkel gombolgattja Putyin elvtárs sliccét. Meg a kínai kommunista párt felső vezetésének. A vietnámi főelvtárssal meg kézenfogva ment a Gazda szobára.

[klucksize]

Atlanta 400

Hát ez egy meglehetős célfotós befutó volt, egy percig nem lehetett tudni ki nyert

[viciousbean]

[greenbagjosh]

Saturday 1 August 1998 - Hot day in Budapest - ride on the Földalatti - Chain Bridge - Buda Castle - What is so special about Pillangó utca - drinking a Dréher along to Romany music

Saturday 1 August 1998

Guten Morgen!  Jó reggelt!  Dobré ráno!

Twenty years ago today, I do something quite unusual.  I visit a new country in its physical form, and visit another new country through the radio airwaves.  And this is actually possible.  How and where?  More will be told in a bit.  Here is the overview - wake up, have a shower (40 ATS fee with towel), have breakfast - take the tram line 51 to Westbahnhof - In the rail pass, write 01 on top and 08 on the bottom - Board the first class train to Budapest, leave about 10 AM - About 11:30 AM cross from Nickelsdorf (Austria) to Hegyeshalom (Hungary), get passport stamp - 1:30 PM At Budapest Keleti Pályaudvar, board bus to youth hostel - Check in to hostel, walk to the "Ferenciek Tere" metro station.  Take M-3 to Déak Ferenc Tér - take M-1 "Földalatti" to Hösök Tere (Heroes Square) and admire the pillars and Angel Gabriel statue - take M-1 to Mexikói Út, eat something unusual at Burger King then back to Vörösmarty tér, buy Hungarian CDS at record shop near the Vigadó, and buy a funny souvenir T-Shirt - Walk along the Lánchid (chain bridge) across the Danube from Pest to Buda, take funicular to Buda Castle - Observe the castle and eastward view across the Danube, even see Parliament, pass by St Matyas church - take shuttle bus to Moszkva Tér and M-2 to Déli Pályaudvar, have sandwich and soft drink - take M-2 to Batthyáni tér, ride HÉV suburban train to Szépvölgyi út and back. - take M-2 to Pillangó utca, sun was starting to set, back to Vörösmarty tér - Chicken dinner at Vigadó and a Dréher beer, and Romani music including xylophone and violin - Take M-1 and M-3 back to Ferenciek Tere, walk to hostel, try to go to sleep in hostel dorm room. And that was all for that Saturday.  But here is the more comprehensive story, feel free to read along.

Saturday 1st August 1998 it was declared official on many Austrian radio stations - the German grammar and punctuation reform had taken effect.  And to think I was in Austria at that time too.  I woke up about 7:30 AM, went to have a shower.  To date, the only time I ever had to pay in a hotel to take a shower, was at Hotel Rustler. ?? It was not too bad, just 40 ATS for the key to the shower room and a towel.  I had my toiletries with me.  After I gave the key back, I was dressed for breakfast.  Breakfast was included in the hotel stay.  They had my favorites, namely breadrolls, butter, jams, coffee with milk, and deli meats.  I remember distinctly in the breakfast room, that someone asked in German if they were allowed to smoke.  The owner said please don't.  ???????

About 8:30 AM it was time to head to Westbahnhof, but my train to Budapest would not leave until at least 10 AM.  I took the tram line 51 to Westbahnhof, and I thought to take the U-6 a little ways up towards Michelbeuern AKH and back, just to kill time.  Otherwise I would get on a train that I would have to transfer anyway.  The train I was meant to take, it was air conditioned, had nice six-person compartments and restaurant car between first and second class.  Before boarding the train, I made sure to mark the next free spaces with 01 on top and 08 on the bottom, leaving three more space pairs. ??

The train left at 10 AM, and would make the following stops Bruck an der Leitha Nickelsdorf (border) Hegyeshalom (border) Györ Tatabanya Budapest Keleti Pályaudvar and on to Szeged, Novi Sad and Subotica in the Vojvodina region of Serbia and finally in Belgrade.

I listened to some Vienna radio stations while the train was going through the Schwechat airport area.  One song I heard was "Alles wird sich ändern" by the band Echt.  The only other time I heard it on the radio was 8th September 2000 while in Stuttgart.  FM4 was off the air as it was only an evening / nighttime channel, it was replaced by Blue Danube Radio until the switch at 6 PM.  The last I heard on that station was Paul Young's 1983 hit "Wherever I lay my hat" cover version of Marvin Gaye, then Blue Danube mentioned the border crossing wait time, and for most of the day I heard almost only Hungarian and some slavic language.

The train arrived at Nickelsdorf about 11:30 AM to check for passports.  ????????????  I received an exit stamp for Nickelsdorf, the usual Schengen stamp.  About 15 minutes later the train arrived in Hegyeshalom on the Hungarian side.  The ÖBB train locomotive was replaced by a MÁV locomotive (blue and yellow), and Hungarian customs came to my compartment to check and stamp passports.  The stamp I received was red and green.  After leaving Györ, there was a representative of the Hostelling International Hungarian chapter.  She gave information on a program that the hostels participate in, to shuttle guests to hostels in Budapest near Keleti Pályaudvar, all I would need to do, was to find the shuttle bus, and ride along.  

As for radio, between Györ and Tatabanya, I was able to pick up ?????? Slovak radio stations, cabaret comedy ??and music, as if I were actually in Slovakia and not Hungary.  One song I remember was "Vsetko Je Inak" by Vidiek.  Most of the other Slovak material was two-person standup comedy.  

The train arrived about 1:30 PM and I found the shuttle, sort of east of the station.  There must have been at least twelve people on that bus, as the Ford Transit non-turbo diesel engine was struggling to accelerate.  I did find a hostel that was fairly central, the Apáczai Csere János High School and Dormitory, on Papnövelde u. 4, open for non-students during the summer.  I had an ??eight person dorm room and access to the showers and bathroom, but no breakfast was offered.  Cafes were far cheaper than in Vienna or even Prague, so finding a place for an affordable breakfast would not be a concern.

And now would be the first time that whatever I learned for Hungarian, would be put to the test.  My only task at the time, would be to buy a day pass for the metro.  And I had to remember, despite Hungary being next to Austria, few people in Budapest spoke German or English.  When I made it to Ferenciek Tere on the M-3 line, I went to the ticket office, and tried to say "napijegy", with a horrible mispronunciation of the "gy", and I had to repeat and even point to the ticket.  The lady gave me the correct pronunciation and also a day pass for 350 Forint, punched for 1st August.  In Budapest the day passes are valid up to 12:01 AM.  

The Budapest metros at the time, except M-1, were similar to those in Moscow, St Petersburg, and Prague.  I took the M-3 to Déak Ferenc Tér and transferred to the M-1 "Földalatti" which was in operation as early as when the Habsburg Empire still ruled Austria and Hungary.  It follows half its route in a shallow tunnel under Andrássy út.  I took the M-1 to Hösök Tere, and admired the columns, there must have been about twelve, and there is a statue of the Archangel Gabriel.  

I was getting hungry so I went farther northeast to Mexikói út, past the Széchenyi Fürdö (municipal swimming pool open year round).  There was a Burger King and I ordered something a bit different than the usual beef burgers.  They had, similar to the McDonalds McPink, the "Piggy Burger", basically a pork patty served with the usual condiments and veggies and so on.   After that, I took the entire M-1 line to Vörösmarty Tér almost on the east bank of the Danube.  I wanted to buy ???????? CDs in Hungarian, so there was a music store close to the Cafe Gerbaud.  I bought a couple, namely "Majom tango" by Quimby, "Rossz Penz" by Gjon Delhusa, "Ugyánaz a tuz" by Manhattan, and a cassette by rap duo Animal Cannibals, formed by Qka MC and Ricsipí, "Kés, villa" (knife, fork) - they started in 1989 and as far as I was able to find out, they still are together.  No I did not misuse my phrasebook in the record store à la Monty Python ?? "Eye wheel not bye zeese record, eet eese skretched!"

Around the corner there was a shop that sold typical Hungarian souvenirs, for example cheap "puszta" and a funny shirt with some guy with a few liter mugs of beer, a justifiably wide grin, and the word "BUDAPEST Hungary" on it.  I bought one in yellow, thought my photo has only the black version as visible.

After buying my t-shirt, I thought it was a good time to walk along the Danube and cross the Széchenyi  Lánchíd (chain bridge).  The Danube also has active tram tracks on both banks for an unforgettable ride.    

On the other side of the bridge, namely the Buda, was a funicular.  To ride the funicular up to the castle, required a 100 Forint ticket, and the napijegy was not valid.  At the top was the castle and part of the Habsburg-era old town.  The castle itself was built more or less on Greco-roman styling, with corinthian-order columns.  Walking northeast towards the Szent Matyas church along Szent György utca, there had to be twenty of the Hungarian flags flying, the ones with red, white and green.  Szent Matyas was a quarter mile farther along Disz Tér and Tárnok St.  Szent Matyas has its bell tower at the "south" corner closest to the street and the shorter parts are to the other directions, giving it its distinctive design.  The Fishermans Bastion overlooking the Pest part of the city across the Danube, is accessible by Szentháromság tér.  

After that, I took the shuttle bus to Széll Kálmán tér, known in 1998 still as Moskva Tér.  I took the M-2 to Déli Pályaudvar, the south long-distance rail station.  I was hungry and bought a pepperoni, salami and cheese sandwich for about 200 Forint and a can of 7 Up.  That would be enough until supper.  I think it was about 5:30 PM or so.  I wanted to take a ride on the HÉV suburban rail system, particularly the current route "H5", so I had to go to Batthyáni tér station and transfer.  

To get to the HÉV station, I had to go up one escalator level, and cross a corridor to the tracks for the HÉV, there were two or three as I remember.  The trains looked like they were from the mid 1970s to early 1980s, and looked more like the trams and Földalatti than the M-2 and M-3 Metro trains.  After the HÉV train  left Batthyáni tér, there was only one other underground station, Margit Híd Budai hídfö.  The conductor checked everyone's train tickets and also my napijegy.  I alighted at Szépvölgyi út and took a photo of the departing HÉV train.  Waiting for the return train, I think it was fifteen minutes, and I think it was 6:15 PM when I returned to Batthyáni tér.  The HÉV station is in a shallow tunnel compared to the metro.  Taking the escalator to the street, I boarded a tram line 19 and rode only to Halász utca along the Buda side of the Danube, and had an excellent view of the Hungarian parliament building.  The parliament building is very distinctive, one of the most recognizable buildings on the Pest side of the Danube.  In 1998 there were still many Trabants and Wartburgs to be seen, many in either rice pudding color or baby blue, same as prior to the reunification of Germany of October 1990.  

Since tomorrow (Sunday 2nd August 1998) the train would not leave until 12:30 PM, I had to find a place to put my clothes bag, so I had to ride the M2 from Batthyány tér to Keleti pályaudvar and see if there was a left-luggage or locker room.  The left luggage was attended, so I could go place my bag there for about 600 Forint until it was time for the return train.  It was starting to get dark, around 8 PM, and there was one last place I wanted to see, and that was Pillangó utca.  In Hungary, Poland, and also Serbia, in the summer, the sun rises and sets earlier, significantly earlier, than it does in Spain.  I think by about two hours.  In Spain for example, it can be dark until 7:30 AM and in Hungary the sun can be up as early as 5:15 AM.  If somehow the European Union discontinues the Daylight Savings Time scheme, the sun will rise as early as 4:15 AM in some locations of the Central European +1h time zone.  

Pillangó utca is the first surface metro station after the Puskás Ferenc Stadion, renamed from "Nepstadion".  This is one of the few stations on the Budapest metro that have side platforms.  You can even see the third rails on the platform edge side.  Even on the new M-4 that was opened in 2014, the third rails are on the platform side that cannot usually be seen.  I crossed the pedestrian bridge to the westbound platform and could see the sun set.  The street lights went on and it was time to head back to Déak Tér and Vörösmarty tér to find somewhere to eat.

I found an inviting place close to Vörösmarty tér and where I bought my t-shirt.  This was the Vigadó.  They had live music, particularly from a ?????? Romani band that had a xylophone and violin, for a uniquely Hungarian dining experience.  I had a Dreher beer to start, and then chicken with paprika with vegetables.  I must have stayed there for over an hour because the music was very good.  I listened to the radio only when the band went on break.

After supper, I took the M-1 to Déak Tér and the one stop by M-3 to Ferenciek Tere to walk back to the hostel.  While trying to go to sleep, I listened to the radio, even hearing the classic "Ringo" by Lorne Greene. "i knew there was still a spark of good, in Ringo ??Riiingo - Ringo??"

My roommates that night seemed to have more energy than myself, were a bit noisy until around 1 AM, made it difficult to sleep but I managed to sleep all the same.  

That is almost all for Saturday the 1st August 1998.  There was a little more I wanted to see of Budapest before going back to München, I was also able to find an excellent place for breakfast.  I got to see the most peppers in my life on display.  And then at 12:30 PM I had to go back to München.  So there is more fun for tomorrow.  Köszönom!  D'akujem!  And Gute Nacht!  

[zeroz2ro]

HÁBORÚ a Mexikói úton, Budapest, Zugló.

[angelofghetto]

mesterséges amortizáció (1. rész)

Az első tanórán elmagyarázták nekünk, hogy is van ez: a divat mesterséges amortizáció. Régen a lányokat alapból varrni tanították, ők készítették a család ruhatárát, ami azt jelentette, hogy volt egy váltás hétköznapi, amit addig hordtak, amíg meg lehetett foltozni, amíg le nem szakadt róluk, meg volt egy ünneplő, amit gondosan kíméltek, abban jártak templomba, esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenre nagyon vigyáztak, mert kézzel, fáradtságos munkával készültek a darabok, a lányok nagy korukig szőtték, varrták, hímezték a kelengyét, nagy becsben tartották a generációkon át örökölt darabokat is, a nagyik, a dédik, szépanyák keze munkáit, az ősi hímzéseknek akkor még mindenki ismerte a jelentését: védelmeztek, szerencsét hoztak.

A konfekció valahol ott kezdődött, hogy a piacokon, a vásárokban elkezdtek mondjuk férfi ingeket árulni, olyasmit, ami hamar kopik, szakad. Kínáltak kicsit, nagyot, és az vette meg, akire jó volt. A divat lecsorgott az uraságok pompájából amolyan végletekig lebutított változatban, próbálták utánozni a szűkös eszközeikkel a népek. Szétvált a praktikum és a flanc, a ruha "tette" az embert. Faterom mesélte, hogy az ő gyerekkorában még szakmánként öltöztek, odahaza is mást hordott a kovács, a pék, a földműves, a deák. Kicsit talán ebből maradt vissza, amit az amcsi filmekben látni, hogy a nővér nem a kórházban öltözik át műszak előtt, hanem nővérruhában megy be dolgozni.

A varrógép feltalálásával mindez felgyorsult. Az ipari forradalom beszipkázta a női munkaerőt, a divatból ipar lett, híresen nyomorult női (és gyerek) bérekért. Az uraságok még mindig tarthattak saját varrónőt, szabót, mint ahogy házi zeneszerzőt, vagy magán-testőrséget.

A természetes pamut, gyapjú, selyem, len egy idő után már nem tudta fedezni a felhabosított keresletet, a szintetikus alapanyagok megjelenésével elszabadult a pokol. Már nem száz-kétszáz évenként alakult a divat, hanem évtizedenként tört be valami egészen más, hogy a tömegeknek el kelljen dobni a teljes ruhatárukat, hizlalva ezzel azokat a tőkéseket, akik a nyomott bérek, a hosszú munkaidő, a mostoha körülmények és kizsákmányolás profitját fölözték le. De még több profit kellett, már évenként, sőt szezononként új kollekció jött ki, ha szabásban nem is, de legalább színekben, hogy érezze szarul magát az, aki a tavalyit hordja. És itt jött el a fast fashion, de erről később.

Végül kitalálták azt, amit én kifordított reklámnak nevezek. Korábban fizettek azért hogy valaki reklámozzon valamit, egy céget, egy márkát. Valaki zseniálisan kitalálta, hogy mi fizessünk azért, hogy reklámozhatunk, és megjelentek először kicsiben, majd egyre nagyobb méretben a márkák feliratai, hogy kihasználják a népeknek azt a gyarlóságát, hogy (némi extraprofit fejében) azzal hencegjenek egymásnak, mit engedhetnek meg maguknak, lássa ország-világ. És innentől megjelent a hamisítás.

Ha fogalmat akarunk alkotni arról, mennyire megbecsült ez a szakma, gondoljunk Nemecsek papára, aki fillérenként varrja össze az ablak mellett a család szerény megélhetését, vagy gondoljunk a Csak szex és más semmi mozira, ahogy Csányi Sándor figurája ráripakodik a kollégára (aki épp a nadrágját gombostűzi), mint egy kutyára. Vagy jussanak eszünkbe az amcsi filmek: ha valami büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni, akkor egy raktárépületet mutatnak, benne mexikói, Puerto Rico-i, vagy ázsiai bevándorlók (főleg nők) görnyednek a varrógépek fölött, a földön patkányok szaladgálnak, és néha bandák lövöldöznek egymásra.

Az emberek túlnyomó többségének halvány elképzelése sincs arról, mi munka van egy elkészült darab mögött, és hogy nem kell távol-keleti gyermekmunkásokig elmenni, ha pofátlan kizsákmányolást akarunk látni, lehet hogy pár utcányira van egy varroda, ahol varrónők sokasága még a tanárok és ápolónők bérénél is jóval kevesebbért rongálja a gerincét, a látását, a hallását lepukkant varrodákban. Legfeljebb mifelénk nem patkányok, hanem csótányok szaladgálnak.

(vége az első résznek)

[katacha]

Nemrég volt a lidlben ropogós taco kagyló és fekete bab (hegyomlásnyi konzerv, holnap bableves) a mexikói napokon, szuvidalt pulled porkkal, sült paprikával csináltam tacot 🌮

[tartsdmegazaprot]

Szia! Szoktál kiállításokat ajánlani. Van most valami jó?

fuuu, kicsit elnagyoltan irva: engem nagyon érdekel Oltai Kata tegnap nyílt Tangó projekt keretén belüli kiállítása a régi 8. kerületi boxklubban, 19-én nyilik Koleszar Adel és Esteban de la Torre mexikói témájú kiállítása, a Lib Store-ban is nemrég nyílt egy csoportos (a hely maga egy női fokuszu szexshop 🥰), de ralesnek a szepmu-beli Capa-Kertesz-Moholy-ra is, acb-ben Mátrai Erik, Deak Erikaban Barabas Zsofi 😌

@anyu-mellbimboja-vagyok kolléganő nálam sokkal osszeszedetebben szokta, ha netán most is lenne kedve 😇

[pajjorimre]

I was today years old when

elöször találkoztam olyan emberrel, aki nem Magyarországon született (és nem is elcsatolt területekről), amerikai/mexikói állampolgár, Németországban él, Dániában vette el a német feleségét, Budapesten járt egyetemre és folyékonyan beszél magyarul is, ott tanulta meg. És még 5 másik nyelven beszél folyékonyan. Fantasztikus figura.

[trilliannnn]

Berlinben voltam 20 éve, az Erasmusos dortmundi diákokkal vonatoztunk oda. Elmentünk a Brandenburgi kapuhoz, mert ott volt a buli. Este mexikói étteremben voltunk. Egész idő alatt pofázott a holland srác, végül szóltam neki és persze megsértődött.

Mindeközben nem is tudtam róla, de melanóma miatt műtötték anyukámat. Azóta is jól van, úgyhogy ma pezsgőt iszom.

[healthcarehospitality]

Tökéletesen igazítva! A mexikói Yucatánban lévő Uxmal piramis a maják hihetetlen csillagászati tudásának tanúságaként áll.

[fovarosiblog]

A Civil Zigló Egyesület időnként kifesti azt a gyalogos aluljárót, ami a Mexikói úti végállomás közelében vezet át a sínek alatt.

[gregpostok]

Túl vicces

[zeroz2ro]

Lezárná a mexikói határt, melyen egyre többen jönnek át illegálisan

Szabadon engedné azokat az elítélteket, akiknek a büntetése kapcsolatban áll az amerikai törvényhozás épülete, a Capitolium 2021. január 6-i megrohanásával.

Felpörgetné a hazai szénhidrogén-kitermelést, melytől az energiaárak 50 százalékos csökkenését reméli.

Aztmegbasz ... "DRILL BABY DRILL" Hogy a faszba esélyes ez a pszichopata őrült?

[angelofghetto]

csúszda a pokolba

Vannak híresen alulértékelt szakmák. Ilyen az enyém is. Erre akkor jöttem rá, mikor egyszer közmunkásként amolyan recepciós-adminisztrátori munkát kellett végeznem (felvettem a telefonokat és időpontokat egyeztettem) lényegesen többért, mint a korábbi fizetésem. Aztán egy darabig tanítottam, mert a szakmám mérnökei valójában az oktatásba menekültek, ahol cirka másfélszer annyit lehet keresni, mint a szakmában, de a bosszútörvénynek hála mára ez is befulladt.

A rendszerváltás előtt kezdődött, mikor boldog-boldogtalan GMK-zott, fusizott, boltot és vállalkozást nyitott a tisztességtelen szabadrablás és prompt meggazdagodás szellemében. Emlékszem, ahogy még dicsekedtek is azzal, hogyan lopták el egymástól az ötleteket a festődében. Akkoriban az volt a trendi, hogy mindent fehérben varrtak meg, és utólag olyan pasztell fagyiszínekre festették. Ezt onnan is látni lehetett, ha valahol megpattant a varrás, vagy ki kellett bontani, és a cérna alatt fehér maradt az anyag. Gyakran kismamákkal varrattak, akik hamar rájöttek, hogy minél nagyobb öltésre állítják a varrógépet, annál haladósabb a munka, és a több darabszám több darabbért hoz. Ez volt az egyszer használatos önmegsemmisítő ruhák időszaka. Eközben a hivatásos cégeknél olyan minőségi követelményeknek kellett megfelelni, hogy egyre ráfizetésesebbek lettek. Hogy miért virult a butik-biznisz? Mert divatérzékenyebb volt. Hoztak Bécsből vagy Tarvizióból valami kikukázott rongyot, szétszedték, körberajzolták, és puff, ott a szabásminta, lehet tömeggyártani. Kevesen értették meg, hogy ez ugyanaz a konfekció (csak értelmezhetetlen minőségben), ami a szoci áruházak méretkínálata, csak rosszabb. A baj az volt, hogy a kereskedők, akik megrendelték az áruházak kínálatát, 50-pluszos fejjel döntötték el, hogy mi kell a 30-mínuszos vásárlóközönségnek.

Fair-trade szégyenért nem kell Afrikába vagy Távol-Keletre menni, elég mondjuk Ceglédig, Mátészalkáig, vagy a nyóckerig. De a belvárosban is bőven akadnak rabszolgatartók. Ha büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni az amcsi filmekben, mindig varrodákat mutatnak. Mexikói meg puereto-rikói nők görnyednek a varrógépek fölött, és orrvérzésig nyomják a pedált, patkányok szaladgálnak a fal mellett (esetleg maffiózók lövöldöznek). A szabásmintákat gyakran egy kövér, kopasz, szemüveges bácsika szerkeszti ceruzával a füle mögött és vonalzóval a szájában, és jön valami szöszi misszpicsa, aki a "dizájner". Hát ez az általános kép az én imádott és lerombolt szakmámról. Ma már nincs Magyarországon felsőoktatása, igazából nem tudom, mikor szűnt meg. Ez volt az egyik első szakma, amibe hagyták betörni a dilettantizmust és a kártékony kínai nyomulást. Igazából a jelenlegi szakoktatók legalább felét megbuktatnám, nem hogy diákokat engednék a keze közé. A követelményrendszer is pusztul. Mikor én tanultam, az összes ruhaipari gép kinematikai ábráját fejből, táblánál kellett tudni rajzolni, ma fel kell ismerni a tankönyvből úgy, hogy alá van írva. A középsuliban elsőben, ahogy tudtunk egyenesen meg görbén varrni, bedobtak a mélyvízbe, és pl. a nyári iskolai egyenruhánkat már magunk varrtuk... de a mai végzősők 4 év után nem tudják megvarrni a saját ballagó ruhájukat. Sajnos a jó szakik magukkal viszik a szakmát a sírba, és nincs utánpótlás, mert kevés ember olyan fanatikus, hogy szerelemért dolgozik, ha a csekkeket pénzzel kell kifizetni.

Aztán jött a fast-fashion, az előkészítés nélküli tömexar termelés a kereskedői extraprofitért. Mert a hasznot nem a szellemi terméket létrehozó vagy az előállító kapja ám. Érdemes belegondolni, mennyit kap ez a két terület, ha a ruhaboltokban a -70% után is nyereséges (vagy legalábbis nem veszteséges) a kereskedés. Akkor most hol van itt a fair-trade, ahol megalázóan alacsonyak a fizetések, ha egyáltalán be van jelentve a dolgozó?

Pedig milyen gyönyörű ez a szakma! Konstruktív, kreatív, egész napos flow élményt ad... már ha hagyják az embert dolgozni, mert gyakran "nincs rá idő". Csak gyorsan nyomjunk valami akármit, haladjunk, jó lesz az, úgysem fizetik meg a vásárlók. Pedig ez nekem FÁJ. Néha ingyen, munkaidőn túl csempészek be minőséget, mert pofám leszakadna, ha azt kellene kiadnom a kezemből, amit a főnök megkövetel. Az embereknek, de még a cégvezetők többségének sincs fogalma arról, hogy egy tisztességes szakembernek milyen hatalmas tudást kell megszereznie, és hogy adott esetben a teljes tudása kell egy konkrét megrendeléshez. Csak felsorolásképpen, hányféle tárgyat, témát kellett tanultunk: textilruházati anyagismeret, szővés, fonás, kikészítés, szerves és szervetlen kémia, műszaki rajz, általános gépészet, statika, mechanika, elekrtrotechnika, gépelemek, irányítási rendszerek, informatika, ruhaipari gépészet, technológia, munkavédelem, emelt szintű matematika, szabás-szakrajz (szerkesztés, modellezés, szériázás), műhelygyakorlat, gyártásszervezés, üzemgazdaságtan, művészettörténet, viselettörténet, művészeti anatómia, színtan... és párat szerintem ki is felejtettem. És a rendszerváltás utáni főnökeim közül jobb esetben a fele legalább már látott közelről varrógépet. Fogalma sincs, hogy egy korrekt szabásminta mögött mennyi szellemi munka van, nem hajlandó elismerni (sem erkölcsileg, sem anyagilag), hogy ez az alfa és omega, mert ha nem jó egy szabásminta, onnantól a cég csak selejtet tud termelni, viszont a jó szabásminta olyan, hogy a szabász és a varrónő, aki kemény darabbérben dolgozik, nem kell gondolkozzon, variáljon, alakítgasson, csak nyomja a gépet, mert ő azzal keres. A jó előkészítés az alázatról és a csapatmunkáról szól: nem csak odakenek valamit, hanem kiszolgálom a munkámra épülő tevékenységet, a keze alá dolgozok a munkatársamnak, mert abból jön a minőség és a termelékenység. És nem azért hogy a vállukra emeljenek és körbehordozzanak, hanem azért, mert ez a dolgom, a hozzátett részem az egészből.

Bojár Gábor szerint az igényes vevő tartja szinten az igényes munkát a cégeknél. Milyen igaza van. Magyar viszonyok között az a baj, hogy az egész láncolat nem ért hozzá. A szakkifejezéseket felváltotta a konyhanyelv, még valamikor a 80-as évek végén, a gyártót "készítőnek" kezdték nevezni, ez önmagában fényesen jelzi is a minőségi zuhanást (ha csak meghallom ezt a szót, görcsbe rándulok). Szoktam mondani, a hatvanas években a sugardaddy a barátnőjének nercbundát és brilleket vett, későbbi időkben autót, lakást, ma meg saját divatmárkát, amiben cukika "megvalósíthatja önmagát".

Hol tartunk? A készítő nem ért hozzá, mert a vállalkozása indításához csak pénz kell, szakértelmi léc nincs, amit át kellene ugrania, nem hajlandó megfizetni a jó szakembert, mert jóazúgy, és betanított meg önjelöltzseni munkatársakkal rentábilisabb. A kereskedő nem ért hozzá, ő üzletember, azt árulja, ami nagy hasznot hoz, és lehetőleg azt a három méretet forgalmazza, amit akkor is el tud adni, ha piros hó esik. A vevő sem ért hozzá, ráadásul több generáció alatt hozzászokott a tréhez, a tucatáruhoz, a rossz minőséghez, a kaotikus méretezéshez, azt veszi, amit kap, legfeljebb halkan morog. De ami a legnagyobb tragédia, hogy itthon nincs fizetőképes kereslet. Ez annak is rossz, akinek minőségi igényei vannak, és annak is, aki minőségi munkára képes. Méretes vonalon is büdös nagy káosz van. Itt is tobzódnak a dilettánsok, és némelyik indokolatlanul sokat kér, kihasználva, hogy nincs más. Szomorú, de aki össze tud varrni két anyagot egymással, az még nem varrónő, legfeljebb kezelni tudja a gépet. Leginkább a gitározáshoz hasonlíthatnám: Jimi Hendrix vagy Al Di Meola asszem nevezhető jó gitárosnak, a többi önjelölt zseni viszont pontosan tudja, hogy a zeneirodalom 70%-a lekísérhető 3 akkorddal, de attól még nem lesz valaki zenész. És kell még valami a jó munkához a profizmuson kívül: szív.