#metaltable

[angiehomesonline]

Add a touch of sophistication to your living space with a modern metal table. Browse our selection of high-quality metal tables and buy online in India.

[feeeldesign]

Work Desk made of metal with wood side shelving unit . 🏆 Gold Award - Feeel Design World Prize 2021 @feeelprize . . Adding a touch of sophistication to your business space with the Fold collection designed by za bor architects. These sleek metal objects feature intricate geometric forms and user-friendly design, elevating the look and feel of any space . . You can order any item of The Fold collection on our website . . #coffeetable #designertable #metaltable #feeeldesign #fdwp #winningdesign #designinspiration #businessdecor #minimalistdesign (at Toronto, Ontario) https://www.instagram.com/p/CoF_5ROJ63i/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[foxyou-too]

[ikilledamanforthisurl]

Minami anon x5 YEAH FOR REAL to everything….. The way Majima treats his men is very. Hrm. I saw a good essay about it before regarding how Majima after going through the abuse he's faced only Knows / understands how to project that same sentiment with the most obvious example being Nishida who has almost like a looney tunes esque dynamic with him. And how that later goes on to talk about Majima associating Minami who is extremely clearly trying to emulate him with Sagawa + Shimano which led to like the disconnect in their relationship. Idk if ive tldlred that very well but yeah. It was very Majima centric though which makes me wish it talked abt more how Minami views the situation because again I do very much think it’s just a case of Minami wanted to do Somebody and he ultra latched onto the first person he saw that was That. Very like duckling following the leader. He most likely has no idea what the hell baggage Majima has and just continues viewing this act he's put on in such a glamourised revered light. The Cycle Of hell continues and continues forever. I feel like you could even make an argument Abt the like never wanting to accept defeat thing as another emulation of Majima who like very famously Just Keeps Trucking Along and Never Lets Up. Also so real about the tidbit abt the junior leader like it really just feels like something they made up out of the blue but it’s fine it’s just his now……. I agree that Minami very much does not give me like patriarch vibes I feel like nothing about him screams a person who wants to *the* most important- Its why I word it as like Minami wants to be SOMEBODY, but not the somebody who has all of the responsibilities and the stress that comes with being in the super hardcore major leagues- again, going back, a very sort of Immature or Young person kind of attitude to have. Also okay I thought it was both kinda hilarious and sad How the guys in the karaoke scene didnt want to be there 😭😭😭 really just feels like they were Dragged along because “why not” / because Minami is seemingly more carefree about things. I'd love to see him interact w just like the normal ppl of kamurocho or if he like worked at the construction site with his fellow coworkers like are they immediately put off or find him annoyingly pleasant enough. Idk if i have anythin to say abt it but i also LOVE ur tags and the idea of Minami putting himself through hell willingly to be as strong as majima garghghgghghg….. also its okay if ur actually sick for real like w a cold I hope u get better soon !!! Ironically i also have a minor cold so JWJJDJDEJ

we are so back......... you and me anon... we are both sick in the exact same ways (brainrot included)

I looooove the terrible recycling dynamic of abuse from Majima to his men and that sounds really evil but i mean like. its an extremely interesting and Real Thing to portray (completely on accident!) and explore. and i can't even act like i'd be better if i were him sometimes. i know damn well his boys are incompetent (everyone on earth is) and/or pains in the ass (definitely Aratani, probably Minami, but he dont mean it) and physical violence is part of their way of life in this fictionalised mega-gang. in a twisted way violence is more than just that, it's the solution to everything, it's the crux of everything, it's care for those who need to be able to stick up for themselves to survive and it's also a burden by way of Fighting Game Protagonist Syndrome. at the end of the day the abuse is still abuse, but you see some interesting perspectives with this kind of framework in that world..... including folks who'd enthusiastically participate in the looney-tunes Slapsticked role, like my take on Minami. Nishida too, but i don't think he's enthusiastic, just begrudgingly accepting of things...

i know the EXACT post youre talking about and i completely understand being Majima-focused in these kinds of rants cause he's the one with all the interesting shit going on and yknow. canonical character depth...... i try my best to not get sidetracked but Majima intrigues me as much as the people around him.... they made him and his relationships both fun and fascinating. to keep it Minami ways you'd probably be saying some real no-shit-sherlock shit "wow that's so tragic for him" or you'd get into HC and made up shit territory, like me ^_^ teehee

Speaking of Aratani, i think he's a good example of someone who actually wants the patriarch seat. the pursuit of power is like his whole deal. Gets considerable focus and text(dialogue) acknowledgement. Minami's whole deal is being goofy, he just also so happens to have considerable power both physically and in the yakuza hierarchy..... bullshit as his role may very well be......... and it's only barely noticed. the pros of being a joke i spose. he's treated, and acts, too nonchalant to give me the impression of gunning for the top. with the existence of other Majimagumi men like Aratani to compare, that just exasperates it for me. he wants to be cool, and that's all

and yknow what..... the fun thing is...... is that Majima gets stories told about him. they get told all over. so much so that resident under-rock-dweller Kiryu hears about them. Minami doesn't know shit from fuck about his boss but i bet he eats those stories the fuck up. true or not, Majima's prowess speaks volumes on it's own... he's the Boss for a Reason..... stories get told about people who Matter. he'd totally be all over that. Wanna Be Somebodyism is terminal and it's got him by the balls. too bad he's not destined to be anybody more than a side character in this series!

oh well..... that's what i'm here for. side characters come get your heads smacked hands kissed and existence acknowledged, possibly all three if you're silly enough

[deepeststudentenemy]

The Rise of Metal Furniture: A Blend of Style, Durability, and FunctionalityThe world of furniture design is evolving, and metal furniture has taken center stage for its durability, sleek aesthetic, and versatility

https://maddymarket.yourwebsitespace.com/blog/post/the-rise-of-metal-furniture-a-blend-of-style-durability-and-functionality

Metal Console, Metal Chairs, Metal Tables, Office furniture, Furniture stores, Bedroom furniture, Dining table set, Side table, Metal side table, Metal dining table

[awkwardlyoutsidely-doodles]

What do the Hazbin Hotel residents smell like??

Alastor: The obvious would be blood, because of his eating habits and activtes, and I agree there would be a metaltic tinge to him, but I personally thing he smells like a fireplace, smoky, maybe a speck of tabacco, also being the radio demon I'd like to think he has an air of ozone to his person, with all the that static going around him. 100/10.

Husk: He drinks, yes and he spend majority day around alchchol, so yes that high octane is def around his person. but with the terroity that comes with being a cat demon, comes with the stight musky scent of cat fur, pleasant in my opinion. very cuddly boy 10/10.

Angel: I acutally think Angel would smell great, probably wears a great perpume, a some floral notes, for sure maybe some sweet notes too! they're miight me and undertone of cigerette smoke from a certain overlord. 8/10

Charile: Sweets, and sugar, gumdrops and rainbows, bursting with pure happiness, and of course sulfur, fire and brim stone. 7/10

Vaggie: In short she probably smells alot like Charile, because she spends so much time together with her, and probably share some of the same products. However being an ex-angel probably adds some resudial 'celestial essence', very clean, very good hygiene too. 7/10

Sir Penious: This master of engineering and inventing , probably smells, a lot like motor oil, and ink from drawing up blue prints for his inventions, he is a little old fashion victorian boy so probably does everything by hand, when it comes to document his inventions, and the obvious snake demon sssscent that come along with it ie musk etc. 6/10

Nifty: The murderous lil bundle, probably smells of one thing. Cleaning supples. Bleach. Toliet cleaner. Mop water. Glass cleaner. She practially bathes in the stuff, On top of the blood of her enemies, I suppose she may smell like what ever Al is cooking in the kitchen when she helps him. 2/10

**********bonus************

Lucifer: This short king of hell, like his daughter probably has alot of sweet undertones, very syurpy, apples etc, on top of having the scent from his workshop, paint, glue, gaseoline. On top of the usual fire and brimstone. 9/10

Rosie: Welcome to Cannibal Town! This dame smells of the latest perfume that's popular around town, a subtle smell of flowers, and maybe something citrus-y, along with the smell of baked goods and tea. Yknow to mask the the smell of the blood and organs, but you know that adds to her charm.7/10

[hicapacity]

A Rage Against the Machine a modern amerikai zenében a főszerep. Hazánk történelmének ezen pontján felülemelkedtek a 90-es évek alternatív színtérének szimbólumaként, és az elmúlt 30 + év egyik legkiemelkedőbb és legismertebb nevévé váltak. A Rage Against the Machine nem úgy hangzott, mint bármelyik másik banda, aki a 90-es évek alternatív színtéréből lép ki, a mai napig nem. Tom Morello gitármunkája áll emögött, hallgasd meg bármelyik dalt, és mindig meg lehet mondani, ha a fejsze mögött áll, az évtizedek alatt szinte annyira felismerhetővé vált, mint Eddie Van Halen aláírása. ” Ez az effektus tette lehetővé Rage zenéjét a hip-hophoz kötni, miközben egy DJ hangzását utánozza, amint a klasszikus hip-hop hangzásban közös lemezjátszót kapar. Zack de la Rocha erőteljes, fiatalos és politikailag feltöltött hangja mellett a Rage márkája már a kezdetektől csábító volt. Végül egy banda összekeverte a heavy metalt és a rapet, és ebből a kémiai kombinációból sajátos hangzást adtak ki.

- Közepes /Ryan O'Connor

📷 Tony Mott Photography

The Grunge Diaries #dühödjagépellen #zackdelarocha #bradwilk #timcommerford #tommorello #raprock #rapmetal #alternatívmetal #90srockmusic

[its-my-whump]

Medwhump May- Day 9 Alt 15

Broken bones

@medwhumpmay

Tw: absolutely no medical accuracy, sorry, seizing, cpr, being ventilated

Part 9 (all others here)

Her o2 stats were rapidly decreasing, while her heart was picking up speed much too fast. It almost was, like she had long surpassed trachycadia and her heart seemed to be trying to compete against a starting jet.

xxx

"Hold on, hunny!" The doctor almost barked at his seizing patient pushing the syringe in her port. His big hand held her trembling left arm down, so that her skin turned white, where his fingers digged into her flesh. He pushed the plunger down all the way.

A short, but big male nurse had already pulled the nasal cannula from under her nose and just took a hold of the valve bag another nurse was handing over.

The machines were screaming, her heartbeat overturning itself. But her upper chest was hardly moving by itself anymore. The doctor had his stethoscop in his ears, right after he let go of her arm. His big handprint still clearly visible on her shaking body.

The mask of the vavle bag was put over her mouth and nose and the male nurse squeezed, but her ribs wouldn't really expand. "Fuck!"

The chest piece of the stethoscop was moved around, but the doctor's expression just confirmed her decreasing state. He frownd and ordered his staff to keep epinephrine standing by and get the defi ready. "We need to intubate now and get me an OR ready stat!" He barked. A small blond nurse turned on her heels and ran out to organise the operation room.

He pulled the stethoscope out of his ears and put it back around his neck.

Everybody was tensely staring at the violently shaking body for a brief moment, hoping that the diazepam would stop her from seizing, while the grey haired nurse handed her male colleague the laryngoscope.

The fast drumming of her head, hands and heals on the metaltable noticeably slowed, while the short man was already pushing the et tube down her throat.

The screaming sounds of the equipment were filling the room for another few seconds, then she just feel still.

The hectic jumbling zigzag on the heartmonitor fell to a horizontal line.

All staff jumped into gear without an obvious command. The male nurse had started to squeeze the ambu bag, now attached to the et tube in her windpipe. But her ribs wouldn't move upwards.

A tall young nurse straightened her arms and interlocked her fingers. The bruised landmark on the lifeless woman's sternum guided her hands, which she instantly pressed down into her chest. Even though, the blond nurse was tall, she needed to lean forward quiet a bit to summon the needed force and strength to manually pump the unmoving heart by caving the young lady's ribs in.

The grey haired nurse, that was there, when the lady started seizing, was already pushing epinephrine into the IV line in her left arm.

Ribs being bend in, hands and feet were pushed up against gravity, as her shoulders left the table by every forceful push. Not even half through the round of compressions, a rib shifted again and audibly broke under the tall woman's hands. She huffed astonished, but kept going, as if nothing had happened.

The young man to the patients right, was squeezing the vavle bag every few seconds, but her chest hardly expanded. Her o2 stats not climbing from that devastation low number.

The tall nurse finished her round of compressions and pulled her hands away. She was already out of breath, desperately looking at the monitor, before the doc even could demand a status check.

Nothing. The flateline stayed. "Epinephrine followed by anthrophine." The voice of the man in charge echoed through the room.

He looked at the tall nurse and the short man right after. "Change!"

The man handed her the ambu bag, so she could take it and continue to bag the young woman from the other side of the bed, while he was just about to lay his interlocked fingers on her sternum. Dark bruises in the middle of her chest from her last resuscitation were already there, new red ones had started to form at the edges of at least a few cracked ribs.

The male nurse was smaller then his tall colleague, but his arms were strong and the lifeless lady's ribcage started to carve in harshly.

Another rib just broke, but he kept going.

Until he reached the full 30 compressions, the sound of cracking or breaking ribs repeated itself a few times.

"Status?" The doctor yelled, when the nurse had finished, his strong hands stayed on her lifeless upper body. He could already feel her chest shaking under his hands, before someone even spoke up. "We got a shockable rhythm!"

"Lets roll!" The doc barked and with a more soothing, but still loud tone, he added. "You're not dying today, hunny!"

->Day10

My masterlist

[huachengapologist]

GONNA SEE FUCKING DEATHKLOK AND BABY METALT NEXT MONTH AND I AM SO. FUCKING. HYPED! MY FAVES ARE ON THE SET LIST. AAAAAAHHHHHH!!!!!

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2024. 11.

„A kontextus a fejében maradt, csak a kiragadottat írta le" (komment a Somkuti Bálintról írt 444-es cikk alatt)

Most, hogy a hivatásos hazugok heisenbergien bizonytalanná dezinformálták a valóság szövetét, az meghajlott, igaz és hamis összeért, egymásba csúszott, szétbogozhatatlanul összekeveredett. Buddha legyen, aki érti, miféle értelme ennek így, tart-e valahová, vagy mint a jó hazugság, önmaga körül keringve igazolja magát a teljessel szemben? Az entrópia megérkezett a kollektív elmébe, a rend sarokpontjai felpuhultak, megolvadtak, a konzisztencia csomókká és haldokló, üres terekké konvertálódik. A nemtudás meredten figyeli a tudatlanság vad örömtáncát.

A magyar nemzeti újságírás egyik gyakran használt fogásával, az általam huncit névre keresztelt eljárással fogom felvezetni a (valószínűleg) hónap lemezét. Ennek lényege, hogy bármilyen nemzetközi eseménynél, mely nyomokban magyar vonatkozással bír, a hun-citátummal címkézzük, így lett az utóbbi másfél évben a nemzeti sajtóban a Liverpool FC mindennemű kontextusban „Szoboszlai Dominik csapata”, stb. Tehát, a gyakorlatban: - A nemrég hazánkban koncertezett Einstürzende Neubauten producere Boris Wilsdorf egyik tagja a Karl O’Connor vezette EROS triónak. - A trió harmadik tagja az ausztrál énekes-basszusgitáros Liam Andrews, ki magyar felmenőkkel bír, szólóban Dezső Ferenc néven lép fel. Így tessenek szuverenizálni! A Your Truth Is a Lie albumon gitáron Joshua Wells, dobon Rohan Rebeiro (mindketten ausztrálok), Annie Hogan kortárs zeneszerző-zongoraművész-performer-dj és Rosa Anschütz (ének) működik közre. Karl O'Connor számtalan pszeudójából Regis a legismertebb és legaktívabb, de tagja a British Murder Boys-nak (2024. júniusi szám), a Sandwell District formációnak és CUB-nak is. Az albumot a berlini andereBaustelle hangstúdióban rögzítették Wilsdorf producerelése alatt. A Your Truth is a Lie műfajilag nagyon komplex, talán kortárs elektronikának nevezhetnénk, underground jellemvonások uralják, hangulatában a dark-gothic és az electro-blues vonalat hozza minden érzelmi kilengés nélkül, mert szövetében krautrock szervezi, lassú törzsi techno tördeli és rendezi, ritkán pörgeti, és persze néha neubauteni ipari vibe-ok is hatnak. Még a korai Skinny Puppy, download is felsejlik (A Southern Code), folyamatos a fúzió, nagyon változatos a hangkép, a Healing Waters már szinte The Cure. Igen, bátorsága, megfogó mélysége miatt, mindenképp a hónap lemeze, mely a Peter Sutton (Female) és O’Connor alapította Downwards-nál jelent meg.

Justin Karl Michael Broadrick aktivitása sokrétű, korábban Jesu nevű formációjával post-metalt játszott, Final néven ipari experimental csapatot vitt, és az utóbbi időkben a párosra olvadt Godflesh-sel tol kísérleti ipari metalt, de a bölcsővel illett volna kezdenem: ez a 1982-ben alapított Napalm Death hardcore thrash/punk kultbanda. Jelenleg azonban JK Flesh néven kapunk tőle szinte kifogástalan albumokat, pl.: Sewer Bait (2022). Saját label-jénél az Avalanche-nál jött ki limitált szériában az Echo Chamber Music 01 album, amely egy hétlépcsős, tökéletes industrial-dub-techno szekvencia, útját tekintve olyan, mint az az Alvin Lucier klasszikus, az I Am Sitting in a Room (1969) – csak nem szöveg, hanem nyers ipari techno az origó – lépésről lépésre szűrődik át, esik a dub által foszlányaira a kezdet. Minden elem, minden váltás hibátlan, nagyon erős, markáns, nívós hanganyag.

Csak a legnagyobb tisztelet hangján tudok szólni Nicolas Jaar, New Yorkban élő chilei származású komponista-producer-dj-miegymás munkásságáról, és a hála hangján is, ha Against All Logic projektjére gondolok, amelynek kreativitása mindig mosolygásra késztetett. Jövő év januárjában jelenik meg vinylen, de digitálisan már elérhető a művész úr Piedras című dupla albuma, mely egy projekt eredménye. Nicolas a Piedras című szerzeményt – mely a Pinochet diktatúra (1973-90) áldozatainak állít emléket – a santiago-i Emlékezet és Emberi Jogok Múzeumában tartott koncertjére írta 2020-ban. Két évre rá, Archivos de Radio Piedras címmel, rádiójátékként öltött új formát, majd 2024-ben a darabot multimédiás installációvá alakították át a Mexikóvárosi Egyetemi Múzeumban (MUAC).

A Piedras 1-2 tehát egy válogatás, és az eredeti szerzeménytől messze elrugaszkodva, egy jövőben zajló történet köré fonódnak dalai, internet-terrorizmusról, a társadalom köztes tereiben élő identitásokról és emlékekről, a bennük rejlő igazságról szólnak. Kortárs downtemp experimentumok, hammond-szerű jazzes elszállások, reggaeton ritmikából kifejlődő absztraktok szabdalják Jaar dalait, az öt és fél perces Aqua Fantasmas-t például háromfelé. A Mi Viejita egy analóg szögletesítő algoritmus rozsdás kerítéslécei között átpréselt, áténekelt Ten CC-s barlangi dubtörő, három Mylodon-lajhárra hangszerelve. Az album némely szerzeményét Salinas Hasbún jegyzi, a név Graciela Salinas és Miriam Hasbún, Jaar nagymamáinak neveiből gyúródott, tisztelgésként.

Allen Wootton pszeudójáról, a Committee-ről még a Discogs se tud semmit. Kétszámos maxiját, a The Conquest-et a bandcamp-en ekképp jellemezte: „Militant dubbed-out downtempo anarchist acid psych cult chuggers from Committee”

A discogs-on a 44. számú Mantra néven van regisztrálva Indi Khera művésznő, a londoni drum & bass szcénából. Schemes & Dreams című négyszámos EP-je d&b, de be-jungle-özött electro, dub, dubstep elemek árnyalják sémáit, néha még a Meat Beat Manifesto dzsungel cuccaival rokon megoldásokkal, valamint a Denise Bovine-Sherwood-On-Sound ritmika, ha dubba fordulnak a dolgok.

Hideg metsző tekintettel figyelő kék szemekkel találkozunk a birminghami Lauren Bush művésznő fotóin. A re:ni pszeudo alatt kijövő anyagain újra és újra az experimentum olyan fokát ereszti rá tánczenéire, hogy a fogyaszthatóság határán mozog némelyikük, mint legutóbbi BeautySick kislemezében, a most megjelent háromszámos Thousand Yard Stare-ben is akad kihívás. Az alapok itt is drum & bass, jungle, de az attitűd okán inkább atmopunkos psychodub. A lemez a bristoli Timedance kiadványa.

Ms. Hillestad, azaz Carmen Villain ezúttal nem albummal, hanem egy háromszámos kislemezzel érkezik, nagyon nem abból az irányból, amerről szoktuk hallani, vagy amerre legutóbb látták. A Nutrition maxi experimental és minimal techno jegyekkel bír, és ez is teljesen rendben van, csak nem járja át a carmeni ragyogás.

Szeret kimozogni a célkeresztből, de nem emlékszem olyanra, hogy bármikor is rávetődött volna a prog-trance-es vödörre. Phase Fatale tört magyaros „Fel Ozorára!” kiáltással rúgja be a téridőkaput a nyitó Altars-ben, a kapu túloldalán elektrotechno buli, egy hang bemondja, hogy augusztusig timeline-pótló időbuszok közlekednek átszállással, marad Daad. A falat kopasz lukeslater-ökkel tapétázták ki, a neon vibrálásban késik a fény, luke pedig siet, kétdimenziós vesztébe rohan, de az űrön innen minden loopnak vége van, a falon pláne. A berlini-new yorki Hayden Payne, nagyon megbízható szintet tartó release-jeivel tiszteletnek örvend szakmai körökben, és az Altars ötszámos EP gyakorlatilag hibátlan, bátor irányokba kockáztat, nem téveszt. Felébreszti a berlini vámpírlét árnyékában egyre ritkábban aktív David Letellier-t, aki olyan remixet hajlít a Neon Innocence-ből, mint a csúcskorszakában alkotó Kanding Ray.

Ragaszkodva a Akkor ki is Eric Cartman apja? Szekvenciához: lehet, nem is Hayden Payne ébresztette fel David Letelliert-t, hanem a Szahara fekete szemű boszorkánya, Azu Tiwaline az elkövető? Vagy Jimbo, Shéf bácsi, esetleg a Denveri Musztángok csapata... Tavalyi albumához, a The Fifth Dream-hez készült egy nagyon erős Remix EP. Az egyik mixet tehát Kanding Ray jegyzi ravasz dubtechno variánssal. Lindsey Wang azaz Polygonia az afrikai dobokat felpuhította, és megszórta csörgedező üvegkristályaival a saját készítésű krémpuha dubpatakját. Joe Baker azaz Forest Drive West – akivel idén már készített Azu közös kislemezt – enyhén savas technobreak felé terelte a forrást.

Írtam ezt a kettőt november legelején, majd hét napra megjelent az új Kanding Ray album, a Zero. Állítólag a kritikusok szerették a két évvel ezelőtti kvázi visszatérő Ultrachroma albumot, én viszont nagyon nem. Úgy éreztem, az a kraft, ami a Raster-Noton-nál megjelent korai kiadványait jellemezte, teljesen eltűnt vagy elfogyott. Letellier most visszafelé halad, ezért a cím, de ezen a lemezen nincsenek Amber Decay-féle zsizsegő, lehengerlő attakok, csupasz, egyszerű formák jönnek, szinte szagtalan, árnyéktól és kosztól mentes, techno ez. Azért David nem felejtett el technot játszani, a visszahúzott színek, kemény, kontrasztos hangkép és megfékezett eszköztár dacára kibújnak néha az erősségei, de ha kérni lehet, ne legyen ebből az útkeresésből is amolyan Inigo Kennedy-s elvékonyodás, vesszőfutás!

Don Juan Matus, Sierra Madre Occidenta Open Air techno-táncóráival indít Developer a négyszámos Rhythms Translated in Volstron EP-jén. A Hexican alatt Castaneda furfangos öreg varázslója egy hosszú éjszakai hegymenetben részesít minket, s persze a legkeményebb szakasz akkor jön, amikor beüt a kis füst. Adrian Sandoval ezúttal atmoszférikus, párás, ködös, máskor tágas terekbe szórja szét technoját, úgy, hogy az előtérben futó dobok mögötti háttérbe helyezi a fontos zenei történéseket. A távolság végig tapintható, a lassan szétcsúszó valóság hipnózisával fenyeget, szemkontaktusss, szemkontaktusss!

Olyan különös acid-minimal experimentumot vezet végig a címtelen, C, azaz sorban harmadik trackjében Soreab, hogy muszáj írnom Graft 03 címet viselő, milánói labelnél megjelent, mindössze 15 perces kislemezéről. Főleg mert már az A-val jelölt nyitó, 3 perces analóg hangjáték is ott van a Traxelektorban, és a levezető D nyers dobfutama is. Dario Picchi kevés hanggal, punk rövidséggel alkot talján techno-kvalitást.

Nna! Hunyd be szemed, és képzeld el életed legjobbra, legpszichedelikusabbra sikerült nyári fesztivál éjszakádat. Jó hírem van, kiadták a soundtrack-jét! Két hamburgi fiatalember, Eddie Ness és Liem áll lassan hat éve a nem túl jellegzetes névvel bíró Space Drum Meditation mögött. Four Tusks című debutalbumuk egy Korai Öröm szintjén felépített szekvencia. Végül is ez a három szó – bár tényleg úgy hangzik mint egy ellazulós tucatcédé neve a józsefvárosi piacon huszonöt éve – leírja nagyjából, amit kapunk, törzsi ritmika, atmoszférikus textúrák, természeti hangok s persze elektronika, kiegészítve etnoid fúvós hangszerekkel, torokénekkel. Andrejnek, a rubljovnak, szentivánéj közepén, teliholdas rituálén, beütött a datura, zöldre gondolt, félrehopponált és rá omlott egy bahia.

Ki ez a Lewis? Ki az a Spybey?

Edward Graham Lewis. Grantham, Lincolnshire szülötte (Nottignham-től egy húszasra), 71 éves basszer, a Wire rockbanda egyik alapítója 1976-ban, a kilencvenes években az Omala-s srácokkal, Andreas Karperyd-del, Mattias Tegnér-vel különféle formációkban (He Said Omala, Hox) viszi tovább az Omala-hangzást, a közelmúltban pedig az UUUU nevű alakulatot fontos megemlíteni [UUUU, 2018 – tagok: Graham Lewis, Matthew Simms, Tim Lewis, Valentina Magaletti]

Mark Spybey. 63 éve született North Yorkshire-ben, Angliában. A kilencvenes évek elején megfordul a newcastle-i kultikus industrial-experimental bandában a Zoviet France-ban, 1992-ben Kanadába emigrál, de a kapcsolat megmarad (Reformed Faction). Vancouverben csatlakozik a Skinny Puppy fémjelezte Sub-Conscious Communications industrial hangyabolyhoz, fontos szerepet kap az elektronikus zenetörténet legkülönlegesebb formációjában a SP side-projekt downloadban, majd barátkozik össze a 2019-ben tragikusan elhunyt Phil Western-nel, duójuk a Beehatch volt. Spybey nevéhez mégis az Anatoly Tokee Grinberggel vezetett bandájuk, a Dead Voices On Air tartozik szorosan, olvashattatok róluk itt is (Mirror Carrier, 2018 április).

Hat felvétel hallható a Lewis Spybey néven futó páros LEWISPYBEY című albumán. Formailag ez a vancouveri drone-industrail-experimental-ambient sound, de áthatja valami felszabadultság, örömzene. Drone és field recordings alapokra épülő lewis-basszusok, spybey analog szintézisei, vibrálnak, mutálódnak, végig izgalmas hangok merülnek fel a mélyből, lehet más az ambient.

Elektro. Menjek a francba, mi? Sokan nem szeretitek, annyira, hogy szinte már halmosbéláskodva igyekszem őrizni értékeinket, de az erőlködés helyett inkább rábíznám ezt a detroiti polgári kör buzgó tagjaira. Azért ez brutál! Az első Cybotron kislemezt 1981-ben adták ki! Az induláskor Juan Atkins (Model 500, Infinity) és Richard Davis köré szerveződött a társulat, mára Juan Atkins mellett Tameko J. Williams és Laurens von Oswald alkotják, utóbbi a hamburgi Moritz von Oswald unokaöccse (kisöcsi minekmentoda? elektrobartókoskodni és technokodálykodni akar pakárdiában?). A Parallel Shift maxi a berlini Tresornál jelent meg

Még mindig nem tudjuk, kicsoda az MPU101 név alatt alkotó művész, pedig azt is tudjuk, hogy a lengyel Bielsko-Biała-ban született 1984 október 12-én, és valahol Chiemgau-ban él Felső-Bajorországban.

A most megjelent ötödik albumának se meglepi a címe: MPU105. Ami szintén változatlan, az erős analóg jelenlét zenéjében, és még mindig fenomenálisan használja eszközeit, amik most old-school hatást is keltenek (korai Delerium, Tangerine Dream), műfajilag experimental-ambient-drone-t hallunk. Most is a Zenker testvérek müncheni kiadójánál, az Ilian Tape-nél jelennek meg anyagai, gyakorlatilag dizájnmentesen.

Két retrospektív kiadványt is beemeltem a havi megjelenések közé, azok számára, akik hajlandóak zenetörténeti távlatokban is kulturálódni.

A kilencvenes-kétezres években nagyon erős volt az ambient műfaj, sikeres mutálódott techno, trance, experimental irányokba is, de a fő irányvonal is erős volt, nekem voltak olyan hónapjaim, hogy szinte csak Pete Namlook-ot, The Orb-ot, Coilt, Mixmaster Morris és sokan másokat hallgattam, kizárólag. Egyik nagy kedvencemet egy válogatáson fedeztem fel, a nevének dallamára figyeltem fel: Vidna Obmana. Fantasztikus! Pláne mikor megtudtam, hogy szerb/horvátul annyit tesz: optikai csalódás. A pszeudo mögött logikusan egy belga zenész, Dirk Serries állt. A Vidna Obmana hatalmas ívű, sokszor 10-20 perces kompozíciói minden hétköznapi stresszt, zaklatottságot eltüntetnek, a szívritmus lelassítják, az elmét megpihentetik és kitágítják, alfa felé hangolják, hangképei egyszerre e-világiak és túlvilágiak, a minden modorosságtól mentes megszenteltség hatja át, auditív úton megtapasztalható transzcendencia. Két évtizeden át volt aktív a Vidna Obmana, most Twilight Of Perception Redux Volume One címmel kapunk az 1990 és 1998 közti korszak újramasterelt fevételeiből egy fantasztikus válogatást a lengyel Zoharum label-nek hála.

A Virtual Dreams (Ambient Explorations In The House & Techno Age) válogatás-sorozat első része 2020-ban látott napvilágot a rendhagyó kiadványokat forgalmazó Music From Memory kiadó révén, a válogatás az 1993 és 1997 közötti korai ambient darabokból (LFO, Spacetime Continuum, Link, Sun Electric) szemezgetett. A széria második darabja szűkebb tematikát talált, az 1993 és 1999 közti japán ambientre fókuszál. Nekem ez a túlszaturált, nagyon műanyag ambient nem igazán tetszik, de a nyitó Dub Squad - Blown Fruit nagyon is.

Megjelenések (2024.11.):

Azu Tiwaline - The Fifth Dream (Remixes)[2024, I.O.T.][EP] Carmen Villain - Nutrition [2024, Smalltown Supersound][S] Committee - The Conquest [2024, Trule][S] Cybotron - Parallel Shift [2024, Tresor][S] Developer - Rhythms Translated in Volstron [2024, Modularz][EP] EROS - Your Truth Is A Lie [2024, Downwards][LP] JK Flesh - Echo Chamber Music 01 [2024, Avalanche][LP] Kangding Ray - Zero [2024, ara][LP] Lewis Spybey - LEWISPYBEY [2024, Up][EP] Mantra - Schemes & Dreams [2024, System Music][S] MPU101 - MPU105 [2024, Ilian Tape][LP] Nicolas Jaar - Piedras 1-2 [2024, Other People][LP] Phase Fatale - Altars [2024, Bite][EP] re:ni - Thousand Yard Stare [2024, Timedance][S] Soreab - Graft 03 [2024, Graft][EP] Space Drum Meditation - Four Tusks [2024, Space Drum Meditation Germany][LP] VA - Virtual Dreams II - Ambient Explorations In The House & Techno Age, Japan 1993-1999 [2024, Music From Memory][Comp] Vidna Obmana - Twilight Of Perception Redux - Volume One 1990-1998 [2024, Zoharum][LP-Comp]

Traxelektor 2024 11 Spotify Playlist

(86/92, 7:18/7:48, 93%)

Traxelektor 2024 11 Full Playlist

214 - Easing into the Night [Easing Into The Night, Frustrated Funk] Akmuo - Longing For Light (Original Mix)[Clairvoyant Perception, Huinali] Assembler Code & Jensen Interceptor - Neuromancer [NRG LVLS, TRUST] Assembler Code & Jensen Interceptor - NRG LVLS [NRG LVLS, TRUST] Azu Tiwaline - Canopée Imaginaire (Polygonia Remix)[The Fifth Dream (Remixes), I.O.T.] Azu Tiwaline - Night in Palmtree (Forest Drive West Remix)[The Fifth Dream (Remixes), I.O.T.] Azu Tiwaline - Reptilian Waves (Kangding Ray Remix)[The Fifth Dream (Remixes), I.O.T.]

Brendon Moeller - Bask [Signal, Constellation Tatsu] Brendon Moeller - Precipice [Signal, Constellation Tatsu] Brendon Moeller - Wires [Signal, Constellation Tatsu] Carmen Villain - Disig [Nutrition, Smalltown Supersound] Carmen Villain - Nutrition [Nutrition, Smalltown Supersound] Committee - Bread [The Conquest, Trule] Committee - Brigade [The Conquest, Trule] Ctrls - Subsumed Tm1 [Kryptisk, KEY Vinyl] Cybotron - Earth [Parallel Shift, Tresor] Cybotron - Parallel Shift [Parallel Shift, Tresor] Dense & Pika - It House (Stripped)[It House, Turbo]

Developer - Black Oceanz [Rhythms Translated in Volstron, Modularz] Developer - Hexican [Rhythms Translated in Volstron, Modularz] Developer - When They Come Knocking [Rhythms Translated in Volstron, Modularz] Dub Squad - Blown Fruit (1999)[VA - Virtual Dreams II - Ambient Explorations In The House & Techno Age, Japan 1993-1999, Music From Memory] Earl Grey - Break Stride [Water Damage, YUKU] Earl Grey - Water Damage [Water Damage, YUKU]

Ekoplekz - Dirtbokz [Dirtbokz, Selvamancer] Ekoplekz - Fractured Smile [Dirtbokz, Selvamancer] EROS - A Southern Code [Your Truth Is A Lie, Downwards] EROS - Crawling Man [Your Truth Is A Lie, Downwards] EROS - Healing Waters [Your Truth Is A Lie, Downwards] EROS - The Light Is Mine [Your Truth Is A Lie, Downwards] EROS feat. Rosa Anschütz - Schlag, spiel mir in die Hände [Your Truth Is A Lie, Downwards] ERP - Miami Nice [Faded Caprice, Apnea]

Etch - Asami [Drowned City, Ilian Tape] Flint Glass & Ah Cama-Sotz - Kaxinawá (Remix by Livingtotem)[wakonda, ant-zen] Flint Glass & Ah Cama-Sotz - Menegokre (Remix by Anatoly Grinberg)[wakonda, ant-zen] JK Flesh - ECM ONE FOUR [Echo Chamber Music 01, Avalanche] JK Flesh - ECM ONE SIX [Echo Chamber Music 01, Avalanche] JK Flesh - ECM ONE THREE [Echo Chamber Music 01, Avalanche] JK Flesh - ECM ONE TWO [Echo Chamber Music 01, Avalanche] Kangding Ray - Etos [Zero, ara] Kangding Ray - Voli [Zero, ara] Lewis Spybey - Boot Island Twin [LEWISPYBEY, Up] Lewis Spybey - Castle Neptune [LEWISPYBEY, Up] Lewis Spybey - Gray Bay Play Watch [LEWISPYBEY, Up] Lewis Spybey - Trophy Hunters [LEWISPYBEY, Up]

Low End Activist - TWOC [Municipal Dreams, Sneaker Social Club] Maara - Giving Me Ecstasy [Drama On, Punctuality] Mantra - Book Of Nightmares [Schemes & Dreams, System Music] Mantra - Schemes & Dreams [Schemes & Dreams, System Music] Mantra - Walk of Shame [Schemes & Dreams, System Music] Maps and Diagrams - Skye [Islands, Handstitched] Maps and Diagrams - Vrango [Islands, Handstitched] Mist Gasp - Fractal Resonance [Faith & Fate, Nachtstrom Schallplatten] Mist Gasp - Vital Signs [Faith & Fate, Nachtstrom Schallplatten] MPU101 - creamyPORTAL-Xa [MPU105, Ilian Tape] MPU101 - JAN24onNE375 [MPU105, Ilian Tape] MPU101 - klubTG33 [MPU105, Ilian Tape] MPU101 - sequoia10 [MPU105, Ilian Tape] Nicolas Jaar - Agua pa Fantasmas [Piedras 1, Other People] Nicolas Jaar - El Azar [Piedras 2, Other People] Nicolas Jaar - Mi Viejita [Piedras 1, Other People] Nicolas Jaar - Piedras [Piedras 1, Other People] Nicolas Jaar - SSS3 [Piedras 2, Other People] Not Waving & Romance - Purged Of All Remembrance [Wings Of Desire, Ecstatic] Not Waving & Romance - Shepherds' Dream [Wings Of Desire, Ecstatic] Not Waving & Romance - Where Soft And Balmy Breezes Blow [Wings Of Desire, Ecstatic] Novo Line - Games Without Frontiers [Artifact, Novo Line Electronic] Novo Line - Here Comes the Rain Again [Artifact, Novo Line Electronic] Perila - Lish [Intrinsic Rhythm, Smalltown Supersound] Peverelist - Pulse XV [Pulse Echo E​.​P., Livity Sound] Phase Fatale - Altars [Altars, Bite] Phase Fatale - Lament Configuration (Setaoc Mass Remix)[Altars, Bite] Phase Fatale - Neon Innocence [Altars, Bite] Phase Fatale - Neon Innocence (Kangding Ray Remix)[Altars, Bite] RAMZi - Amour & Paix [moon tan, FaTi] re:ni - Dragons in a Row (Original Mix)[Thousand Yard Stare, Timedance] re:ni - Thousand Yard Stare (Original Mix)[Thousand Yard Stare, Timedance] Shed - TLSQ [IT067 - Applications, Ilian Tape] Shed - UFO2 [IT067 - Applications, Ilian Tape]

Shit and Shine - You Were Very High [You Were Very High, Rocket] Soreab - Untitled - Graft 03 - A [Graft 03, Graft] Soreab - Untitled - Graft 03 - C [Graft 03, Graft] Soreab - Untitled - Graft 03 - D [Graft 03, Graft] Space Drum Meditation - Datura [Four Tusks, Space Drum Meditation Germany] Space Drum Meditation - Nymphaea [Four Tusks, Space Drum Meditation Germany] Space Drum Meditation - Raijū's Claw [Four Tusks, Space Drum Meditation Germany] Space Drum Meditation - Sarkanda [Four Tusks, Space Drum Meditation Germany] The Mole - Arp on a Table [High Hopes, Circus Company] The Mole - Boulevard [High Hopes, Circus Company] The Mole - Burger Time [High Hopes, Circus Company] The Mole - Don't Wake Me Up Bro [High Hopes, Circus Company] The Mole - Vessel Plans [High Hopes, Circus Company]

[metalindex-hu]

Furor Gallico – Future to Come (2024)

Furor Gallico – Future to Come (2024) - https://metalindex.hu/2024/02/10/furor-gallico-future-to-come-2024/ -

„Bemásszák lelkünket a gépek, mint aluvót a bogarak”, írta ezt József Attila 1937-ben. Már akkor érezhető volt, hogy beindult valamiféle folyamat, amit a költő géniuszunk látnoki módon a jövőre vetített, és aminek a hatása már napjainkban egyértelműen tapintható jelenség. Noha, az olasz extrém – folk metalt játszó Furor Gallico Future to Come címet viselő negyedik nagylemez ha direkt módon nem is egy disztópikus világképet vizionál elénk, de a számok többsége a testi és lelki megváltás gondolatán alapul. Ami megkerülhetetlen tényező a világunk széthulló puzzle darabjai után kapkodó, ketrecbe zárt lényünk számára. Future to Come alapvetően nem egy koncept-album, de a dalok elég összetartó témát ölelnek fel. Ezáltal a lemez egyfajta belső utazásra invitálja a hallgatót az önmagunkkal és a Földdel való belső megbékélésig, az élet fájdalmain és az ettől való felszabaduláson át.

A 2007-ben alapított banda lényegében ott folytatja ahol a nagysíkerű 2019-es Dusk of the Ages lemez, az előző kiadványnál megerősödött felállással együtt. A formáció két oszlopos tagja: Davide Cicalese – vocal és Becky Rossi – kelta hárfa mellett ezen az albumon is Gabriel Consiglio felelős a gitárokért, Marco Ballabio a basszusért és Mirko Fustinoni a dobokért. Ezúttal a jellegzetes kelta fúvós hangszereket és bouzoukit Massimo Volontè szólaltatja meg. A muzsikosok repertoárját tovább színesíti a felvételhez csatlakozott, női énekért felelős Valentina Pucci és a hegedűért, valamint a nagy-zenekari aláfestőkért felelős Riccardo Brumat. Tehát a tagoknak volt lehetőségük, hogy az elmúlt négy évben összecsiszolódjanak és tovább fejlődjenek a megelőző kiadvánnyal megkezdett ígéretes úton.

Ezt igazolja is az albumindító Call of the Wind. Már az első taktusok felcsendülésével nyilvánvaló, hogy a banda nem lépett az önismétlés ragacsos ingoványába. Megelőző korongra jellemző maszatos hangzás is eltűnt így egy teljesen felfrissült, tiszta hangkép tárul elénk. (A masterelést Jens Bogren végezte, aki ilyen volumenű bandákkal dolgozott együtt, mint az Opeth, Arch Enemy, Amon Amarth). A zenekar egyedi karaktere és a tapintható fejlődés ellenére engem nem hagyott nyugodni egy kis kósza érzés… még pedig az, hogy a banda zenéjébe belekúszott egy egyértelmű Eluveitie hatásfaktor is. Megvallom, ha nem tudtam volna, hogy nem a Furor Gallico új kiadványa pörög, akkor néhol biztosan rávágtam volna, hogy ez a híres svájci banda új anyaga. Ami viszont ad ennek az érzetnek egy jelentős ellen sújt, a vaskos extrém metlal/melo death zúzda mellett, hogy megmaradt a bandára jellemző az olaszos, romantikus, fülbemászó dallamosság. Talán az előző lemezhez képest erre még rá is erősítettek egy kicsit. A szerzemények hatása nem marad el, tényleg tartogat az anyag szép számmal éterién sikerült epikus pillanatokat. A Birth of the Sun vagy például a címadó Future to Come pont ilyen lírai tételek, amelyek sikeresen messzire tudják repíteni a hallgató lelkét. De a felkerült nyolc nóta egyike sem panaszkodhat, hogy kispórolták volna belőlük az emlékezetes részeket. Viszont az arcba vágó extreme matal riffek után sóvárgók szomját is csillapítják, a Faith Upon Lies vagy az Ancient Roots dalokat is felhozhatnám ennek igazolására.

Az akusztikus hangszerek is jobban előtérbe lettek tolva. De illemtudóan viselkednek, és nem veszik el a metaltól a szerepet. Kiemelik azt, de nem kerekednek felé. Riccardo Bruma ügyesen pattogtatja a hegedűt a fémzene hátán. Örömömre nagyobb szerepet kapott Becky Rossi által megszólaltatott kelta hárfa (az egyik kedvenc hangszerem, így ezzel nehéz volt betelni). A folk metal karakter is jobban megmutatja magát. Talán leginkább Massimo Volontè fúvós hangszerei hozzák közel ezt a stílusérzetet. A nagy-zenekari betétek inkább csak hangulati fokozóként, a háttérben teszik a dolgukat. A banda ezen eszközökkel még nem ért az izgalmas repertoárjuk végére. Valentina Pucci kellemes éneke végig kíséri a marcona, hörgősebb hangjára kapcsolt Davide Cicaleset. A mély hörgés és károgás hol közösen, hogy egymás váltva szólal meg. De tiszta férfi énekhang sem bujkálgat szégyenlősen a felvételen, mellszélességgel jelenik meg a dalokban. A durva vokalizálást kellemesen egyensúlyba hozza a női és férfi ének. Ez a színes vocal paletta pedig nagyon jót tett a felvétel változatosságának.

Annak ellenére, hogy Future to Come lemez nagyon tetszett a végére egy kicsit mégis megteltem a negédes dallamokkal és egy kicsit túl toltnak éreztem. Mintha mindent beleakartak volna zsúfolni a dalok játékidejébe. Túl sok szín, túl sok hang keveredett beléjük. Az Eluveitie hatás sem hagyott nagyon nyugodni. Ez utóbbit pedig nem tapasztaltam az előző kiadványon, ellenben a mostani produkción ez egyértelműen kidomborodott. Viszont el kell ismerni, hogy a szerzemények tényleg erősek és emlékezetesek. Az ember szívesen elindítja őket újra és újra. Üres járatnak, időhúzásoknak és ötlettelenségnek nyoma sincs. Tényleg odatették magukat, hogy egy méltó folytatása legyen a Dusk of the Ages korongnak. Hogy sikerült-e meghaladnia azt? Szerintem igen, zenei fejlődésben, hangzásban és komplexitásban mindenképp. Azt hiszem a Furor Gallico-t már sok rajongó számon tartotta, de Future to Come lemezzel már az eszükbe is vésték ezt a nevet. Szerintem a banda egy olyan úton jár, ami elviszi a ténylegesen nagy ismertségnek örvendő formációk közé. Noha a lemezre még várni kell egy kicsit (a Scarlet Records gondozásában március 22-én fog napvilágot látni). Viszont tavaszra pont egy jó időzített kiadvány. Friss és lendületes és nem utolsósorban romantikusan dallamos anyag. Mely újfent Kris Verwimp (Marduk, Suidakra, Vital Remains, Uada) jellegzetes stílusában készült négypaneles digipack mellet exkluzív vinyl formátumban is kiadásra fog kerülni. Eluveitie, Ensiferum, Sudiakra, Wind Rose rajongók számára kifejezetten ajánlott!

[angiehomesonline]

Discover the allure of metal tables—where form meets function in sleek, contemporary designs. Elevate your space with timeless sophistication.🌟

[feeeldesign]

Work Desk made of metal with wood side shelving unit . 🏆 Gold Award - Feeel Design World Prize 2021 @feeelprize . . Adding a touch of sophistication to your business space with the Fold collection designed by za bor architects. These sleek metal objects feature intricate geometric forms and user-friendly design, elevating the look and feel of any space . . You can order any item of The Fold collection on our website . . #coffeetable #designertable #metaltable #feeeldesign #fdwp #winningdesign #designinspiration #businessdecor #minimalistdesign (at Toronto, Ontario) https://www.instagram.com/p/Cnz37Mtp-WB/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[partyanimalshu]

Havizaj#130

2023. Október 16., hétfő, 19:30 Havizaj#130#postmetal #Emoviolecne #harshnoize Auróra cím: Budapest, Auróra u. 11, 1084 -------------------------------------- 19:30 - Villám20:15 - Abstract Household Warfare21:00 - Béton brut21:45 - pgr (It)22:30 - Lord Gonzo (Fr) -------------------------------------- Villám: Elektromos Ritual Noise - Mongol torokénekkel. Az Abstract Household Warfare két termékeny zajművész együttműködése. Az asztal egyik oldalán a zajvédő Rovar17 és a másikon a rákoshegyi ritmikus remete Xpldnglke. A duó által teremtett hangképek valahol a katatonikus fantomzajok és lüktető ritmusok közötti vékony jégen csúszkálnak. Nem más ez, mint egy véget nem érő küzdelem, örök harc a keverő irányítása felett a lobotómia utáni első reggelen.https://soundcloud.com/abstracthouseholdwarfare A Béton Brut a néhány éve jobblétre szenderült, kéttagú Worthless zenekar alapjait megerősítve alakult meg 2022-ben. A trióvá bővült tagság célja egy olyan zenei monolit felépítése, amely egyszerre nyújt élvezetet a középtempós post-metalt, illetve a zajos emoviolence-t kedvelőknek - Omega Massif-, Neurosis-, Ampere- és Loma Prieta-rajongók előnyben. http://www.facebook.com/betonbrutalism pgrmenedék az élet paradoxonával való szembenézéshez, melyet az emberiség hiábavalósága ihletett. nincs cél, nincsenek érzelmek, nincsenek ambíciók, csak a tiszta analóg élvezet és a teljes szabadsága annak, hogy semmit sem fejezzünk ki. mindenkit szívesen látunk ezen a dinamikustól a statikusig terjedő hallásvizsgálaton.**mindenkit biztosítunk, az előadó nem kapcsolódik a mérgező gázok kutatásához**https://soundcloud.com/p-pgr lord GonzoDegenerált zenész és társadalmi parazita. 2010 óta büntethető zajokat gyárt. Unortodox dobos és hozzávetőleges karikaturista is egyben. Belfort, France – merde.https://soundcloud.com/dangonzz ---------------------------------------------Behopp: 2500 HUF--------------------------------------------- Event: Havizaj#130   Read the full article

[deepeststudentenemy]

The Modern Appeal of Metal Furniture: A Must-Have for Contemporary Spaces

Metal furniture has quickly become a popular choice for homes and businesses alike. Its sleek, industrial look, combined with unmatched durability, makes metal furniture a perfect fit for modern living.https://www.slideserve.com/maddymarket/the-modern-appeal-of-metal-furniture-a-must-have-for-contemporary-spacesMetal Console, Metal Chairs, Metal Tables, Office furniture, Furniture stores, Bedroom furniture, Dining table set, Side table, Metal side table, Metal dining table

[peterpijls1965]

Starship Troopers en de functie van fantasy

Met 2001: A space Odissey moet regisseur Stanley Kubrick science fiction definitief Salonfaehig gemaakt hebben, om ruim baan te maken voor de hedendaagse subculturen rond fantasy, graphic novel en horror. Met dien verstande dat ik onder graphic novel gewoon strips en manga's rangschik.

Online los gaan op fantasy is meer dan een hype. Het is nooit weggeweest. Edgar Allan Poe was niet griezel maar gothic. Charles Baudelaire dichtte over de bloemen van het kwaad. Morrissey bezingt ze nu.

Dit alles is voornamelijk mijn eigen uitleg. Mijn eigen ervaringen met deze wereld zijn beperkt. Weliswaar las ik tussen mijn 14e en 17e zowat alle science fiction-boeken die de bibliotheek voorradig had, en ik vrat strips en manga's, maar vooral lijkt me duidelijk dat nogal wat mensen een escape naar een fantasiewereld verkiezen boven capituleren voor de banaliteit van het dagelijks bestaan.

Fantasy is voor romantische dromers wat doktersromannetjes zijn voor de universele snakvrouw. Beide werken prima als duizenddingendoekje tegen verveling en leegte. Om dat te snappen hoef je geen gothmeid te zijn met veel zwart en militaire kistjes.

Ik vond vooral de sci fi van Arthur Clarke en Robert Heinlein helemaal master, met verre melkwegstelsels, door de nieuwste ruimteschepen in een flits bereikbaar. Een gezonde dosis militairisme was nooit ver. In een beetje science fictionroman komen intergalactische veldslagen voor. Paul Verhoeven begreep dat heel goed toen hij het meesterwerk Starship Troopers regisseerde. Overtuigender dan in die film zou zinloos buitenaards geweld daarna niet meer in cinema gevangen worden.

In de jaren '80 belandde ik wel eens in de Korsakoff in Amsterdam. Nu een metaltent, toen een amalgaam van goths, punks en alto's. De segregatie was totaal en volledig. Als Peter praatte ik echt niet met dat zwarte gothicmeisje, in een dito gewaad, en met een kaalgeschoren hoofd. Ze was het Afrikaanse adoptiezusje van Sinead 'o Connor.