#menő

[nemfograjtamsemmi]

az anti fitness club és a jetleg zenekar alapítója és a Burzum koppintás póló. gratulálok neked te kis divatos ember!

[hundorito]

Hogy mi?

[mendanban]

Kedves Tumbli!

Nekivágtam egy rendhagyó(nak szánt) étterem blognak sokkal kevésbé ételekről mint inkább azokról, akik ezeket készítik - aka történetek a pult mögül.

Az sztorik terjedelme nem igazán TikTok-kor kompatibilis, ráadásul olvasni(!) kell, de akit érdekel pl. a Kicsi Japán séfjének/tulajának élettörténete, reményeim szerint élvezni fogja.

Nektek van olyan kedvenc helyetek, ahol kíváncsiak lennétek a séf / staff történetére?

Vagy csípőből tudtok is olyat, ahol érdekes lehet az ember a pult mögött?

Előre is köszi, akár csak reblogért is.

[blessicablimpson]

people who flat out block you on insta for no reason instead of just rejecting your follow request...die ����

[prologusblog]

Mercedes Ron: Az én hibám

„Nicholas Leisternek lehetetlen ellenállni. Kék szem, éjfekete haj, magas termet… minden stimmel, kivéve, hogy ő Noah új mostohatestvére, és megtestesíti mindazt, amitől a lány egész életében menekült. És lassanként az is kiderül, hogy kettős életet él, és súlyos titkot rejteget milliomos apja elől…” Kiadó: Menő Könyvek (2022) Oldalszám: 480 Eredeti cím: Culpa mía Fordította: Sermann…

[riariahistoria]

Radai rosseb

a szifilisznek elég sok elnevezése (és elszenvedője) volt. magyarul kettő lett igazán híres, a franc nyavalya és a rosszseb amik sikeresen bekerültek az igen gazdag magyar szitokszókincsbe (a franc essen bele és a rosseb egye meg így azonnal átértékelődik fejben, nem igazán szebb mint a bazzeg geci mi a faszom, sőt...)

a szifiliszt egyébként a treponema pallidum baktérium okozza és nem tudjuk ki és hol találta, sem a Kolumbusz vitte Amerikába, sem a Kolombusz hozta Amerikából nem stimmel a jelen állás szerint. egy biztos, a francia VIII. Károly 1494/95ös hadjáratával lett elterjesztve sikeresen. szinte minden európai nyelvben több elnevezése is volt, és funfact, minden nemzet igyekezett a szomszédaira kenni a dolgot (német betegség, francia baj, spanyol betegség, stb). milyen meglepő, bajnak, szarnak nincs gazdája.

de mi a radai rosseb? hát a fólklór szerint a Zala megyei Nagyradán alapított I. Lajos király egy ispotályt a nápolyi hadjárata után a szifiliszes katonáknak. természetesen a történészek ezt inkább pestis miatti intézménynek vélik, de annyira menő és önjáró volt a történet és annyit volt a radai rosseb emlegetve sok-sok évszázadon át Somogy és Zala megyében hogy pl. az 1744ben Milánóban alakult és 1859ben kaposvárra helyezett 44-es gyalogezredet "Rosseb ezrednek" is hívták.

amúgy a több stációs, abszolút halálos betegség ma már sima penicilin kúrával orvosolható.

[ciganyolga]

légy oly kedves, köszöntem

Régen nagyon utáltam a babakocsis agresszor asszonyokat. "Mit jön itt arrogánsan csak azért mert szült?"

Amióta én is egy batár babakocsihoz vagyok kötve egy egyre súlyosbodó gyerekkel benne, azóta viszont megfigyeltem az agresszor-anyuka ellenjelenségét, sőt, talán egyik kiváltó okát.

Ez pedig a semmilyen kerekes szarral (banyatank SE) rendelkező, erejük teljében lévő emberek szenvedélyes vonzalma a rámpákhoz. Az egyetlen szintet mozgólépcső, neadjisten lépcső helyett amúgy is ezer év alatt jövő liftek imádatát. A villamoson kerekes székes/babakocsis helyen kényelmesen terpeszkedve telefonozást mint az embertípus legkedvesebb hobbiját. (A villamosról leszállva azonnal, az ajtóban persze tanácstalanul megtorpanva balfaszkodnak.) A Nyugatiban a ferdén menő metrós liftről nem is akarok beszélni - "Aztakurva, de érdekes lift, Géza, menjünk inkább ezzel"-ezők miatt fél órát várakozást, mire beférsz.

(Kicsit olyan ez, mint mikor a házibuliban az egy szem nyomorult vegán haverodnak csinálsz külön egy kis lábosban kaját, de természetesen a többi, máskülönben rántotthúshoz pörköltet evő barátod most mind inkább tofus brokkolis curryt enne, ha nem gond, úgy megkívánta. A köbméter pörkölt rádrohad, a szegény vegán meg senyvedhet a saját maga által hozott chips-szel.)

Az ember először még türelmes, meg nem akar itt arrogánsan elzavarni senkit sehonnan, csak mert szült ugye, de hát nálam már elérkezett a pont, amikor persze, hogy elütök mindenkit a babakocsival a picsába. <3

[borealopelta]

old news!!! the extended version just dropped and he said that vitézy & ungár (assumed from context to be the two of them) are only in politics to compensate for being gay and also called vitézy autistic as an insult. the tolerant liberal leader of our beautiful diverse city!!!!

also i need everyone to know that a voice recording leaked where the current lordmayor of Budapest says that if the other candidate wins, he will beat him to death with a shovel

[pajjorimre]

A lokál szeméttelepen, ahol épp ajtókat javítgatunk, van egy ilyen műhely, ahol a szemétre hajigált bicikliket javítgatja 4 csávó és adják el kicsi pénzért (<200€) a régi, de használhatóra reszelt bringákat

Elég menő dolog ez

[nitta86]

Amikor kicsik voltunk a húgommal, a szüleinknek volt egy olyan elképzelése, hogy értelmiségévé fognak minket nevelni ezért tilos volt TV-t néznünk, mert olyat csak a buta emberek néznek szerintük. Egyik mellékhatás nyilván az volt hogy ez megnehezítette a kortársainkhoz kapcsolódást, mert ők néztek TV-t. Igazából egész mázlink volt, mert nekem elmesélték a barátnőim, hogy mi volt az aktuális menő sorozatban és akkor már én is tudtam, húgom meg annak az ürügyén hogy átmegy játszani szintén a barátnőivel közösen próbált felzárkózni mások TV-je előtt.

Szóval nem igazán jött be a TV mentesség, de ott volt még az a probléma, hogy akkor mégis mit csináljunk egész nap. Persze a szülői válasz az volt hogy első a tanulás utána a házimunka és a sport és ha marad időnk akkor olvashatunk regényeket.

Utóbbival nem is lett volna gond, kicsiként is könyvmoly voltam, de az értelmiségivé nevelésünkből kifelejtették azt a részt, hogy mégis milyen tartalmakat fogyasszunk ha nem a TV-t. Kiolvastuk a gyerekkönyveket amik voltak otthon, aztán beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba. Ezzel kezdődtek a gondok, mert kb. bármit akartunk kikölcsönözni Anyu hisztériás rohamot kapott hogy olyat ne olvassanak a lányai, az erőszakos, abban a cowboyok és indiánok ölik egymást, esetleg abban a pöttyös könyvben halvány utalás van a szexre, menten elkobozza tőlünk. Szóval nagyon sok visszajelzést kaptunk arra mit nem olvashatunk és nullát arra mit igen. Ráadásul mivel sokat voltunk otthon egyedül már alsósként is, akkor mindent kiolvastunk kb. amit otthon találtunk a könyvespolcon és azoknak egy része tényleg túl korai volt.

Egyébként én ezzel az egész értelmiségivé neveléssel nem feltétlenül értek egyet felnőttként se, szerintem borzasztó elitizmus, de ha valaki mégis megpróbálja akkor nem árt ha tud útmutatást nyújtani a gyerekeinek, hogy mégis milyen könyveket filmeket, zenéket tart értékesnek. Na most anyám csak és kizárólag kétbites mondanivalójú ifjúsági könyveket és romantikus regényeket olvas, filmben meg nem néz mást mint kosztümös romantikus filmeket. Szóval ő nem igazán tudott nekünk ebben segíteni. Apám jóval műveltebb, de ő ilyen részletekbe menően nem törődött a nevelésünkkel, ő inkább azt tartotta a feladatának, hogy terrorizálja az egész családot és ezt apai tekintélynek nevezte. Ő egyébként olvasott szépirodalmat, de nem beszélt velünk róla sokat. Volt, hogy miután valamit kiolvasott én is elkezdtem és jobban tetszettek, mint anyám romantikus izéi, de ilyenkor is az volt köztünk a max kommunikáció, hogy annyit mondott, hogy talán kicsit korai nekem de olvassam nyugodtan, mert jó könyv.

A TV tilalom egyébként fel lett oldva kamaszkorunkban, vicces módon orvosi javaslatra, mert a pszichiáterem mondta anyunak, mikor 13 voltam, hogy jobb lenne ha nézhetnénk kamaszoknak való műsorokat, mert segítene beilleszkednem és valószínűleg a húgomra is jó hatással lenne. Szóval ebből az időből már vannak televíziós emlékeim mert hirtelen lett Buffy, Sabrina a tini boszorkány meg Xena és Star Trek. Filmekből még ekkoriban is kb. csak gyerekfilmet nézhettünk. Az a fura, hogy pár évvel később viszont már nagy művészfilm rajongó voltam, ami előtt az egész családom értetlenül állt, anyám különösen kétségbeesett, hogy végül még bölcsész lesz belőlem, nem rendes reálértelmiségi. Senki se ajánlott filmeket nekem, egyszerűen mikor nem voltak itthon tudtam művészfilmeket is nézni a királyi TV-n, amin akkoriban nem csak propaganda ment. Szóval fura módon mégis sikerült a céljuk, csak nem tudtak mit kezdeni az eredménnyel.

[prologusblog]

Szerelem első látásra: regények, amiket a borító miatt választottam 

“A külső megfog, a belső megtart” – valljuk be, ez a mondás nemcsak az emberekre, hanem gyakran a könyveinkre is érvényes. A borító rendszerint az első, amit meglátunk, amikor egy könyvesboltban vagy online nézelődünk, és önkéntelenül is azokat a műveket fogjuk kézbe venni, vagy jobban megnézni, esetleg elolvasni a fülszöveget, amelyek külsőre megragadták a figyelmünk. A szép, különleges borítók…

[tuuszferi]

Egészségtelen viszonyom a nőkhöz

Tegnap kaptam a munkahelyemen két koncertjegyet jövőhétre. A nővéremmel fogok menni, de szép gondolatfolyamot ébresztett bennem a dolog.

Először is beugrott anyám és családom többi tagjának erős kritizáló hangja, "Dehát nincs olyan lány akit elhívj? A munkahelyeden senki OLYAN nincsen? Komolyan a nővéreddel fogsz menni?" (ezeket így hogy elmúltam 30 természetesen már nem mondják ki hangosan, de a huszas éveim alatt hallottam őket eleget...)

Úgyhogy belső kritikus hangom hatására elindítottam egy gondolatkísérletet, hogy egy random félig ismerős kolléganőmet elhívnám a koncertre. És egyetlen szó ugrott be: az adott nő biztosan HÁLÁTLAN lenne... mint anyám, aki MINDENT is elvárt apámtól de SEMMIT nem adott neki cserébe, csak kritizálást meg basztatást. Pontosan ez a kép ugrott be, elviszem a lányt a koncertre, tegyük fel tetszik neki jól érzi magát, aztán majd azt sem fogja megengedni hogy megcsókoljam. Hálátlan lesz majd. Ami persze nem igaz. Én nem fogom merni megcsókolni, mert mi van ha maga a koncert és a velem eltöltött idő túl kevés, túl gyenge? Mi van ha egy ilyen menő koncertre elvinni egy lányt túl sok első randinak, és azt fogja érezni hogy valamit adnia KELL cserébe, amit én semmi esetre sem erőltetnék rá? A biztonsági játék az, hogy meg sem próbálom megcsókolni, és őt okolom azért mert hálátlan lesz hogy koncertre vittem.

Ettől függetlenül biztosan jól fogom érezni magam egy random csaj helyett a tesómmal. Azthiszem ezt a dolgot egy kicsit túlgondoltam... és egy kicsit pozitívabban kellene tekintenem a jövőre, nem pedig a "Hogyan nem fog sikerülni?" szenáriókat végtelenítve a fejemben...

[mirabellomonferrato]

A vénasszonyok azok vénasszonyok

Felöltöttem a legszebb diszkrét sminkemet, egy normális felsőt hosszú szoknyával, megfésülködtem, szóval talpig úrinőnek öltöztem és becsattogtam a Mirabelloi önkormányzatba. De előtte összeírtam a kérdéseimet. Lefordítottam olaszra, a szöveget szépen lemásoltam egy papírra (3 A/5 oldal lett :D) fogtam a dokumentumokat és elindultam a harcba. Mosolyogva fogadtak majd amikor elolvasták a papírt, az egyik nő megkérdezte, hogy beszélek-e olaszul. A papírra oda volt írva, hogy nem beszélek olaszul. Az is oda volt írva, hogy szeretnék egy e-mail címet, ahova elküldhetem a kérdéseimet (adó, szemétszállítás, hulladékkezelés, stb) mert azt le tudom fordítani. Erre elkezdett olaszul hadarni, hogy ha nem beszélek olaszul, akkor milyen nyelven akarom, hogy válaszoljon? Angolul se beszéltek (én se nagyon, de amikor muszáj, megértetem magam), úgyhogy az egyik nagyon dühösen otthagyott. A fordítóprogramot a másik se ismerte, még a nevét se, de annak végül legalább azt el tudtam magyarázni, hogy adjon egy e-mail címet. Megmondom őszintén, rohadt szarul éreztem magam utána. Eddig mindenki kedves volt, készséges, tényleg azt hittem, hogy pont egy ilyen picsányi hivatalban, amikor az az első kérdésem, hogy mennyi helyi adót kell fizetni, itt pláne segítőkészek lesznek. De nem. Én amúgy magasról leszarom, hogy ők mik lesznek, majd 10 év alatt megszoknak, nekem nem kell, hogy szeressenek. Én úgyis mosolygok mindenkire, majd megtörnek. :)

A házban kicsit véstünk, most főleg B. Én meg rohangáltam le-föl. Van egy listám a házzal kapcsolatban. Most azokon megyek végig amikor ott vagyok. Hol megy az ez meg az? Megnézem. Lefotózom. Hol van az akármi. Megnézem, lefotózom. Stb, stb. Mindenről fotókat csinálok, mert az egész felújítástervezést Magyarországon fogom csinálni és nem tudok átszaladgálni Mirabelloba megnézni ezeket. A homlokzat nem attól a csőtől ázik, amit gondoltunk. Ez a víz rész annyira bonyolulttá vált és annyit beszélgettünk róla, hogy már erőm sincs leírni. Olasz megoldást ajánlottam, hagyjuk a picsába. Verjük le a vakolatot, vakoljuk újra, majd 5-10 év múlva meglátjuk mi lett. Szóval odázzuk el a problémát. Plusz, hátha a bejövő vízcső áthelyezése majd megoldja a dolgot. Holnap maradunk pihenni a szálláson, mert elfáradtam, lehangol az eső is (egy hete esik), a többiek is, hogy az összes kétségüket rámzúdítják, mintha nem lenne elég a saját összes kétségem. Nyugtatgatom meg bíztatom őket. Elintézem. Kitalálom. Meglesz. Meg tudom csinálni. Azt is. Majd megnézem. Megkérdezem. utánajárok. Igen, beköttetem. stb, stb. Az a szerencsém, hogy engem meg a tumblisok bíztatnak, mert különben szarrá törnék a problémázásuktól. Hétfőn még egy utolsó vésés (egy vízvezeték folytatását meg kell keresnünk) azrán egy utolsó szemle, videó, aztán kedden hazaindulunk. Akartunk még menni Torinoba, de esőben nem jó semmise, Torino meg itt lesz tavasszal is meg tovább. :)

Szeretem ezt a házat. Amikor senki nincs a közelemben, szoktam neki beszélni. Muszáj bolondnak lenni. Attól ízesebb az élet.

Fotó egy nagyon szép vízszintesen menő esővízelvezető cső belsejéről, ami TALÁN el van törve? Ha el van törve, áztathatja-e ez a házat? (Olaszországban az esővizet többnyire bevezetik a csatornákba, nem úgy mint nálunk, hogy csak dől ki a földre. Ez a cső a homlokzat előtt folyik bele egy kicsike derítőbe és onnan folyik tovább. A derítőből fotóztam be a csőbe)

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Láttam egy ilyen menő régi versenyautót az utcán, fogalmam sincs mi volt, google szerint lehetett akár Porsche vagy Ferrari is, de igazából tök egyformák, szóval mindegy, örüljetek neki ti is

[ciganyolga]

rohadjak meg

Basszus, majdnem egy éve vagyok már szülési szabadságon (milyen béna kifejezés ez amúgy, mintha végig, due date-től óvódáig szülnél, pedig hálisten azért nem). Az volt a tervem, hogy másfél évet leszek kábé itthon, az tök sok, azalatt mindent kitalálok.

Írok egy regényt, vagy legalább a Rotyipók történetei mesekönyv sorozatot (elkezdtem egyébként), gecigazdag leszek a kötéseimből (ehhez egy pulcsit kb. 200ezerért kéne adnom, valaki? egy eredeti Olgát? vagy többet?), vagy megvilágosodok, hogy mit kell csinálnom szoftvermarketingelés helyett (veteményes, cuki kávézó saját sütikkel, KÓCSING!), vagy ha ezek nem, akkor legalább elvégzek valami menő tanfolyamot (ezt is elkezdtem), amivel még menőbb szoftvermarketinges lehetek, mikor majd visszamegyek.

Mert mindenki tudja, hogy a dolgozni visszatérő gyeses anyukák mindenhol koloncot jelentenek, akiket valahova be kell suvasztani, úgyhogy rettegek előre, hogy kapok valami szirszar feladatot nemannyiért, amit persze elvállalok, mert azért nagyon hiányoznak a burzsoá dolgaim, amiket a techszektoros fizummal csinálhatok, de a gyeddel nem.

Szóval azt gondoltam, eddigre már meglesz a terv. De nagyon szarul állok.

Amikor a végsőkig sikerül nyomasztanom magam azzal, hogy nem hozok ki többet az itthonlevésből, ami amúgy elvileg arra van, hogy a kisfiúval legyek és mókázzunk, semmi másra, akkor vissza kell emlékeznem, hogy egyébként mindenképp akartam volna szünetet - kreatív szabadságot, ja - és az volt a B terv, hogy ha nem kapom be a legyet, akkor minimum 2 hónap sabbatical. Na hát milyen jól végigszoronghattam volna azt is, hogy nem hozom ki a legtöbbet az időből, amit azzal akartam tölteni, hogy lófaszt se csinálok. Egy másik országban, máshol lófaszt se csinálni ugyanis legit, mert az nyaralás.

Másrészt amikor meg azon mélázok, hogy á, de nem lelkesítenek már azok a problémák, amik a jelenlegi melóhelyen várnak, akkor meg a bennem élő zen Olga azzal jön, hogy de az miért baj? Persze, hogy leszarom, hogy mennyi lesz az MRR, meg kimegy-e az email kampány időben, de nem lehet, hogy ez az egészséges, és az eddigi úristen inkább itt ülök este 9-ig, mert ez annyira fontos hozzáállás volt a szar? Már megtanultam, hogy lehet azon is aggódni, hogy leesett a kisfiú a kanapéról vagy hogy fosik, és ezek azért perspektívába helyezik az őszi upsell email kampányt. Ami ha nem megy ki kedden, csak csütörtökön, mi lesz? Éjjel az ajtómon fognak dörömbölni az upgade-elni vágyó felhasználók, hogy hol van már az email a kedvezménnyel, te kurva?

Volt az ex munkahelyemen egy kollégánk, a Gábor, aki például már nem állt neki data breach-es hírhez kommentárt írni a PR-nak pénteken 2-kor, mert 4-kor neki a családdal mennie kellett a Tesco-ba. Mindig is a Gábor volt a munka attitűd példaképem, de nem töltöttem vele elég időt, azt hiszem, hogy el tudjam tanulni. (Hát, mindig később jött és korábban ment, ugye...).

Dehát gondolom, nem én vagyok az egyetlen a világon, meg főleg ebben az országban, akinek bűntudata van, ha egy percig is nem rohad meg. 20 év megrohadás után IS. Légyszi, hadd rohadjak meg nyugdíjig, ami majd 3 zsemlére lesz elég, szóval utána is még.

Azt már egész jól megtanítottam magamnak a terápián, hogy a megrohadás nem egyenlő szerelem, de lehet, hogy van ezzel még dolgom.

[csacskamacskamocska]

Volt egy választás

azon gondolkodtam, hogy fenntartsam-e ezt a blogot és vele életben tartsak egy gondolatot, fájdalmat, hiányt, rossz emléket, a magyarázatok keresését-kutatását vagy okosan engedjem el, hiszen már nincs rá szükségem. Minek pazaroljam az időmet és energiámat? De vannak követők, akiknek sokat ad, hogy átgondolják azt amikről írsz! – mondtam magamnak. – Talán vannak, akik nem rutinból nyomnak egy lájkot. :) Sokszor magyaráztam a fiamnak, hogy értse meg, hogy amilyen környezetben él, az hat rá. Hiába hiszi magát erősnek, okosnak, a környezet igényei, a környezete értékrendje hatni fog rá. De nem csak ez, hanem a hangulatok, a panaszkodás, a fájdalmak, a bajok, a nyűgök, a tévhitek, a beidegződések, az elvárások – minden, ami jelen van a közegben ahol él, amihez kötődik, az hatni fog rá, le vagy felfelé viszi az értékrendjét, a normáit, az életenergiáját. Ez az elitiskolák lényeg. Olyan közeget teremteni, ahol ez felfelé menő spirál. Ha jó környezetben vagy, kevesebb energia jól lenned. A sarki kiskocsmák otthonosságnak lényege, hogy 30 év múlva is ott van a szinti a sarokban és jön Jenő, csak egyre inkább azért fizetnek neki egy-egy felest, hogy ne játsszon. Biztos lehetsz benne, hogy a sarki kiskocsmában nem változik semmi 50 éven keresztül. Ahogy a tumblin se nagyon. Béla még mindig nem szökött el, XY még mindig segít mindenkinek, T még mindig egy fasz, Q továbbra is megkúr minden nőt, akit csak lehet, Csacskamacska meg megbízhatóan okoskodik az egész kocsma pszichózisán. Míg csak meg nem halunk. A kérdés, ami megfogalmazódott, hogy a blog mit akar és én mit akarok. Bár a perverzióig őszinte blogot írtam, de sosem akartam úgy nyilvánossá tenni, hogy olyanok olvassák, akikről írok vagy felvállalni magam. Elképesztően segített az önismereti munkában. De nem akartam másokat gyógyítani vagy tanítani. És továbbra sem akarom ezt a felelősséget vállalni. A tudásom is kevés hozzá. Közben még önmagamtól is védeni akartam azt, akit szerettem. Vagy magamat tőle? Csuda kérdések ezek. :) Most adódik egy lehetőség, hogy ugyanezt folytassam egy induló netes magazinnál. Talán ott is csacskamacska néven. Csak már mások problémáiból inspirálódva. Szóval nem tudom, hogy, ha nincs a fájdalom, mint üzemanyag, akkor is tudok-e írni – ez lenne ugyanis a profizmus. :) Akarok-e a múltban vájkálni, folyamatosan vélt vagy valós sebeket feltépkedni az olvasók figyelméért. Egy biztos, ha az ember jól van, az senkit sem érdekel. :D A drogosok drogosokkal buliznak, az alkoholisták alkoholistákkal és a keserűségnek keserűség a megfelelő párja. Aki meg jól van, az meg csak él. Az kit érdekel? :)