#megédesítjük

[versinator]

Óhajtjuk megédesítjük

Mennyezete építik bolondabbá poesis Vágon lyukra ágyához castis Udvarokban loci holmit pöfeteg Magzatokat hazával tagadnom herseg Tettetni mindenünket könnyhullatást szerelmesi Zsírja ötször vizitet harsogási

Kövessetek hitetni járkálni kakast Kegyetlenségének sohajtozott hitemnek szokást Hiányos ártalmára értők hiúvá Percbe pirossa parancsoltam királynévá Áldásra cúkoros eltalálta damaskusi Osztálya felelvén hibában gyöngyösi

Serkentését szerzetek sajnállotta semiramis Úszok férjének ütései fiskális Pillangóhoz oskolai puzdra megmeg Lovai remélj átkapcsolt cseveg Athénás virtusokat aesthetica pindusi Hitvesi golyóbissal orcájába álmodási

Süss ürmös megszűnék pallost Borsot citére egésszen butykost Örvénytől gyönyörűségedet leírások fiává Mádi boszorkán vigyázván tárgyává Száznak nyertem banyáknak pontusi Kertemet magyarságnak csalogató érzési

Nyelő professor forrósággal populáris Szántódi csipegeti múlatása mathezis Aggódás korbácsolja állatokra süveg Vértesben kiáltozza dícsérjük tekereg Kínálkozott lyányokat miklósnak mohácsi Meo kirohantak vezérsége változási

Andalítja fortélyban édessége pártost Kancsóra bőgője rózsáján pestist Dámáknál addigaddig raboljanak másuvá Valljon hívét oszlophoz pillangóvá Ihlése megvessen megtanítjuk fúvási Tógáját júliánna tudománnyal korinthusi

[kezenani]

Lackfi János

A HAJLÉKKÉSZÍTÉS ZSOLTÁRA

Uram, mi, a te híveid,roppant rendes gyerekek vagyunk ám,lehozunk téged az égből,bebugyolálunk öblítőillatú ruhácskákba,megédesítjük a papit is, amivel megetetünk,nehogy elcsapd a kis haskódat,csinálunk neked babaházat,elnevezzük templomnak,ott majd minden habos márvány leszmeg csipi-csupa aranyozás,meg ájtatos tekintetű szentecskékkelpakolásszuk tele a főhajót,legyen mivel játszanod,ha unod magad,zenélünk is neked,pihepuha zenéket,mindenesetre semmi olyasmit,amire amúgy szívesen rángatózunkőrjöngve a fesztiválokon,maradj csak meg, 

Uram,a te kis álomvilágodban,csíja, csicsíja, majd mi elringatunk,suttogva motyogunk nekedszép szavakat, és engedelmesenráfeleljük a zsoltárválaszokat,egyszerre vetünk keresztet,mint a kiskatonák, és dehogy szólunkvissza pimasz hangsúllyal,mint szeretteinknek otthon,négy fal között,dehogy hánytorgatjuk fel a sérelmeinket,dehogy kelünk ki fröcsögve magunkból,hogy lepofozlak, te büdös kölyök,vagy hogy fogja be a száját, anyuka, mielőtt rálépek,vagy hogy inkább főzni tanulnál meg, te utolsó,nem, 

Uram, a te házadban minden olyanszelíden megy és olajozottan, még a Rózsikátis csak halkan mószeroljuk, amiértrosszul vasalta ki az oltárterítőt,és már megint nem oda tette a virágot,ahova illik, nem azért mondom, atyám,de tudnék magának mesélni errőlaz ájtatos asszonyszemélyről,olyan cifra dolgokat, hogy esküszöm,a füle is kettéállna

És miután rózsaszín babaszobádat ilyenszépen berendeztük, Uram,nehogy találkoznod kelljen a valósággal,te fogod magad, és össze-vissza csavarogsza világban, nem maradsz meg a jó kiskereteid között, én ezt nem is értem, 

Uram,hát mindent megadtunk neked, öntettünkharangot, hogy az órát se kelljen nézned,építtettünk orgonát, hadd búgjon érzelmesena füledbe, erre te meg szabadonkószálsz olyan utcákon, ahol mégaz átlagembernek is veszélyes egyedüljárnia, nem hogy neked, akit eddigpátyolgattunk, mindent alád tettünk,s tessék, így hálálod meg nekünk.

Szóba elegyedsz a pénzváltókkal,az illegálisokkal, a vágott arcúakkal,és összevissza ölelgeted őket, még félreértik,Uram, te nem tudod, micsoda rettenetesfélreértések vannak a világon,ha már valakit ölelgetned muszáj,hát babusgass minket, eleget fáradtunkérte, megérdemeljük, és ezt mostminden beképzeltség nélkül mondom.

Uram, te odaheveredsz az utcalányokmellé, és törölgeted a maszatos könnyeiket,pedig valaki benézhet az utcáról,és mit lát, Isten a bordélyban,ez rettenetes szalagcím, enneknem tehetsz ki minket,vajon gondoltál erre,hogy honnan jössz,hová tartozol,hozzánk tartozol,tartozol nekünk,erre azoknak a szemérmetlenszerencsétleneknek a vállát simítod,mintha a koszos porontyaid lennének,és a csuda egye meg, még csaknem is azon járatod az eszedet,amin mi járatnánk hasonló helyzetben,csupa szívjóság vagy meg részvét,hát meddig mész még el, azt mondd meg,

Uram, meddig, mert mi kezdünktorkig lenni a te végtelen jóságoddal!Csak egy kicsit lennél esendőbb,csak egy kicsit gondolnál a látszatrameg az illendőség re, de nem,fütyülsz az egész renomédra,amit olyan kínkeservesen építgettünkévezredeken át kártyalapokból.

És odadőlsz az utcapadra,a koszba, a hajléktalan mellé,és eszünkbe juttatod, hogy nálunkpince-padlás teli van cuccokkal,ő meg két szatyorban hordja az életét,hogy mi tonnaszámra gyártjuk a szemetet,és idegesek vagyunk, ha nem szállítjákel azonnal a szép kis házunk elől,ő meg a mi szemetünkből él, megpróbáleltakarítani utánunk, lám, mekkora mocskothagyunk a Föld nevű táncteremben,mennyi maradékot hajigálunk kifene nagy jómódunkban.

Uram, nem törődsz a kosszal, a fertőzésveszéllyel,az élősködőkkel, átmásznak rád esetleg,persze, tudom, őket is te teremtetted valahogy,akartam is már kérdezni, ugyan,minek, mi remekül ellennénkbacilusok, poloskák, tetvek, bolhák,egyebek nélkül, fene az ízlésedet,szerintem a hajléktalanok is jólellennének ezek nélkül, de hát te tudod,te vagy a főnök, bár ezt elég nehezennyeljük le, mi, a te híveid, akik hívekvagyunk ugyan hozzád, de azért mindennekvan határa, odadőlsz amellé az árva fickómellé, és mindenféléket duruzsolsza fülébe, szédíted, hitegeted, mennyeikirálysággal kábítod, ezerszer újrapörgetedvele veszteségeit, és megsiratod mindet,házat, hazát, asszonyt, állást, megbecsülést,mi mindent lehet elveszteni, te jó ég,mi mindent lehet megszerezni, te jó ég,közben igazából csak szétpergő homokmarad kezünkben, és úgy vágyjuk közeledet,

Uram, te pedig megcsalsz minket,ott heverészel úri kedvedbena hidegben azzal az emberrel ott a padon,és bennünk nincs elég bátorság,hogy odaheveredjünk mellé,hogy odaheveredjünk melléd.

[kismaganszelsojobb]

A HAJLÉKKÉSZÍTÉS ZSOLTÁRA

Ezt a verset Lackfi János írta és olvasta fel a Hajléktalan Jézus szobrának megáldása alkalmával. (Józsefvárosi templom, Horváth Mihály tér)

Uram, mi, a te híveid,

roppant rendes gyerekek vagyunk ám, lehozunk téged az égből, bebugyolálunk öblítőillatú ruhácskákba, megédesítjük a papit is, amivel megetetünk, nehogy elcsapd a kis haskódat, csinálunk neked babaházat, elnevezzük templomnak, ott majd minden habos márvány lesz meg csipi-csupa aranyozás, meg ájtatos tekintetű szentecskékkel pakolásszuk tele a főhajót, legyen mivel játszanod, ha unod magad, zenélünk is neked, pihepuha zenéket, mindenesetre semmi olyasmit, amire amúgy szívesen rángatózunk őrjöngve a fesztiválokon, maradj csak meg, Uram, a te kis álomvilágodban, csíja, csicsíja, majd mi elringatunk, suttogva motyogunk neked szép szavakat, és engedelmesen ráfeleljük a zsoltárválaszokat, egyszerre vetünk keresztet, mint a kiskatonák, és dehogy szólunk vissza pimasz hangsúllyal, mint szeretteinknek otthon, négy fal között, dehogy hánytorgatjuk fel a sérelmeinket, dehogy kelünk ki fröcsögve magunkból, hogy lepofozlak, te büdös kölyök, vagy hogy fogja be a száját, anyuka, mielőtt rálépek, vagy hogy inkább főzni tanulnál meg, te utolsó, nem, Uram, a te házadban minden olyan szelíden megy és olajozottan, még a Rózsikát is csak halkan mószeroljuk, amiért rosszul vasalta ki az oltárterítőt, és már megint nem oda tette a virágot, ahova illik, nem azért mondom, atyám, de tudnék magának mesélni erről az ájtatos asszonyszemélyről, olyan cifra dolgokat, hogy esküszöm, a füle is kettéállna. És miután rózsaszín babaszobádat ilyen szépen berendeztük, Uram, nehogy találkoznod kelljen a valósággal, te fogod magad, és össze-vissza csavarogsz a világban, nem maradsz meg a jó kis kereteid között, én ezt nem is értem, Uram, hát mindent megadtunk neked, öntettünk harangot, hogy az órát se kelljen nézned, építtettünk orgonát, hadd búgjon érzelmesen a füledbe, erre te meg szabadon kószálsz olyan utcákon, ahol még az átlagembernek is veszélyes egyedül járnia, nem hogy neked, akit eddig pátyolgattunk, mindent alád tettünk, s tessék, így hálálod meg nekünk. Szóba elegyedsz a pénzváltókkal, az illegálisokkal, a vágott arcúakkal, és összevissza ölelgeted őket, még félreértik, Uram, te nem tudod, micsoda rettenetes félreértések vannak a világon, ha már valakit ölelgetned muszáj, hát babusgass minket, eleget fáradtunk érte, megérdemeljük, és ezt most minden beképzeltség nélkül mondom. Uram, te odaheveredsz az utcalányok mellé, és törölgeted a maszatos könnyeiket, pedig valaki benézhet az utcáról, és mit lát, Isten a bordélyban, ez rettenetes szalagcím, ennek nem tehetsz ki minket, vajon gondoltál erre, hogy honnan jössz, hová tartozol, hozzánk tartozol, tartozol nekünk, erre azoknak a szemérmetlen szerencsétleneknek a vállát simítod, mintha a koszos porontyaid lennének, és a csuda egye meg, még csak nem is azon járatod az eszedet, amin mi járatnánk hasonló helyzetben, csupa szívjóság vagy meg részvét, hát meddig mész még el, azt mondd meg, Uram, meddig, mert mi kezdünk torkig lenni a te végtelen jóságoddal! Csak egy kicsit lennél esendőbb, csak egy kicsit gondolnál a látszatra meg az illendőségre, de nem, fütyülsz az egész renomédra, amit olyan kínkeservesen építgettünk évezredeken át kártyalapokból. És odadőlsz az utcapadra, a koszba, a hajléktalan mellé, és eszünkbe juttatod, hogy nálunk pince-padlás teli van cuccokkal, ő meg két szatyorban hordja az életét, hogy mi tonnaszámra gyártjuk a szemetet, és idegesek vagyunk, ha nem szállítják el azonnal a szép kis házunk elől, ő meg a mi szemetünkből él, megpróbál eltakarítani utánunk, lám, mekkora mocskot hagyunk a Föld nevű táncteremben, mennyi maradékot hajigálunk ki fene nagy jómódunkban. Uram, nem törődsz a kosszal, a fertőzésveszéllyel, az élősködőkkel, átmásznak rád esetleg, persze, tudom, őket is te teremtetted valahogy, akartam is már kérdezni, ugyan, minek, mi remekül ellennénk bacilusok, poloskák, tetvek, bolhák, egyebek nélkül, fene az ízlésedet, szerintem a hajléktalanok is jól ellennének ezek nélkül, de hát te tudod, te vagy a főnök, bár ezt elég nehezen nyeljük le, mi, a te híveid, akik hívek vagyunk ugyan hozzád, de azért mindennek van határa, odadőlsz amellé az árva fickó mellé, és mindenféléket duruzsolsz a fülébe, szédíted, hitegeted, mennyei királysággal kábítod, ezerszer újrapörgeted vele veszteségeit, és megsiratod mindet, házat, hazát, asszonyt, állást, megbecsülést, mi mindent lehet elveszteni, te jó ég, mi mindent lehet megszerezni, te jó ég, közben igazából csak szétpergő homok marad kezünkben, és úgy vágyjuk közeledet, Uram, te pedig megcsalsz minket, ott heverészel úri kedvedben a hidegben azzal az emberrel ott a padon, és bennünk nincs elég bátorság, hogy odaheveredjünk mellé, hogy odaheveredjünk melléd.

[versinator]

Élnél hátamat

Tudománybeli megédesítjük esztendeink kínozz Csípett ésaiás elűle lármázz Bűntetésem olyanforma nyerítéssel tetejébe Derest védelmezőnek remekben kebelembe Fűlepte csütörtököt siettetvén jusst Tudósítsa intézték nyakravalót megújulást

Truppot kivona raptus siettette Kerítsd lebegteted elégség megtette Követét vigasztalod tirannust foszd Maradványokat társaságot inakat fedezd Becsűlni leghígabb lejtőjébe bűntetést Lakozik könnyével deákon nézést

Elvégezé kísértetvén névnek figyelmezz Kastélyában kiterjeszti has búcsúzz Mormolnak káposztáskert hasznára reggelébe Szülöttei jegyzőkönyvet krajcárt színekbe Epéje kőszál lágymeleg pusztítást Felhőből éte örző teremtést

Ízlés vóltak kárpitjaival benyelte Érkezni láncokkal rozitól ködlepte Salamonnal ártalmasnak próbálják függeszd Főtiszteletű diéta locsos gerézd Megrezzent ugrándozik dániel andalgást Scelus tekeri voltodat nilust

Kopertát vehetne kertembe lakozz Gályákat véreteket nyél zengedezz Dúlja megvételére számkivetésre szeretetbe Elteszi főkapitánynak vizeit mézbe Idenézzetek résszel megkövetés udvarlást Rendeket jövendőket rettegi trónust

Várán meggyőzi szentencia szente Lámpásokat gyanút számszeríját helyeztette Fordítsátok taszítja fedele áraszd Talia vénségben kongatják intézd Kalászi dögleletes gothika dorgálást Csordúl országra farkokat változást

[versinator]

Kardjával tisztelik

Hangjánál tanyái meglátjátok barlangjává Porára omladékos felriadtam rózsává Szirtbe örvendező elsőbben mercur Pluto megyében ráakad tibur Aranykort formálja hungara megverhettük Keservének enyelegvén lappangott jelentjük

Eláradott mertél szikrától rájövő Gárdának leugrálnak higyjek tévő Minervát megkíméltem haladékra elvégzed Cserfán cicáztak junó pengeted Nősz kíméld századját megvetjük Széleit meglássa meglátná szemlélhettük

Kérgek dorongok ötig apácává Vegyük előadásának nagi bikává Masszát tehetségi perlő tour Jeruzsálemi bételik metszés azur Lábokon pornak bagaméri nyeltük Kezdvén tudnának többtől vittük

Mérhetünk soványság bokrokkal igazságtévő Támadtatok juthatna óráimat almaevő Tigrisektől játékomnak nevéről köteled Hallgatnának csalhatatlan diki széked Marhának verék lakodalomra élesztjük Atyádat megtanítjuk marha köszönjük

Szánkázó férjeddel rózsává árvává Kertébe trójaiakat kőltői rabjává Mozgásával veszélyekkel távól merkur Ulysses tisztjei sorsához zur Nemzetes arcade sic képzelhettük Dühösség uraknál szájának közöljük

Nyalatja keszthelyi szétterűl tevő Szeretetedet igyanak nemen levő Építék nevenapja pecsétet ügyed Jókedvem felvonás barátjához nemzetted Személyre fájlalják kerekedvén édesítjük Bétakarva szüléktől alvások megédesítjük

[versinator]

Nagyvilág! húgának

Hörgés visszafordúlt tetemek! scénánkba Jelentesz excellentiájának szférája szobákba Gavar keménységétől kardjoknak kiderűle Ördöge fejűek főhazugnak terűle Szemérmesség! nyertesen kevervén nagyokká Famíliád elégség szirtja foglyokká

Cúkor suszterek részegíté firkáltam Duplás seggel érzésünk meggondoltam Tekintetű választották bálintnak gazdaggá Óperenciába ganimédes főldben fogá Hajtjae enyímhez szülötti! dolgosokká Könyörögtünk? habet visszaekhózik búnyikká?

Dícséretet megédesítjük körmöci valódiba Áltúszott fájlalja hazafiról sorába Egeknek! árnyékával vezérelte széle Szüretkor treviris béérve felele Tömlöcéből személyednek miólta pocsékká Épségemet pusztasággá összeszedte mustránkká

Képződök lakások halomját! válasz­tottam Februarii megszaggatja fuvaljatok felfogadtam Mahumedre jöttek? végezetre mennyországgá Dícsérjen ezekbe elérkeztél agyaggá Utólmenőket kedvel pendely bankrótokká Sympathiából örvendhetel kompanistának századokká

Imádni? rózsaszájú nyomatának sátoromba Kellé jótéted apáinkról sorsodba Óvilág kínosabb gazra fejérle Incfinc bámúlja kitelelek külömbféle Kereskedem várába megsértelek boldogokká Prücsök lapátja őbenne vígakká

Cipőket inquirálni instálta elsorvadtam Tűkörbe drágaköve vásárolják kaphattam Sexta hányó álmodjék elfogá Egyenetlensége főldje szablyájával pusztasággá Élnünk birodalmakat udvarba ifjakká Hátokon ajtait reménynek! lángokká