#maybefanfic

[pixie88]

The Cheat Pt 2 editting

Chapter 3 - Adam & Ellie.

A/N | I wrote this over a year ago but never published it. I kinda need a break from FF and Choices characters. It’s not really a FF but Adam is base a little on a character on tv, so maybe it is. Let me know if you would like to be tagged!

Summary | Ellie opens up about past relationships.

Check previous chapters of Adam & Ellie HERE.

Word count | 1.7k

Warnings | 18 + Only and Fluff.

Pairings | Adam x Ellie

Enjoy!

"Well, neither is drinking to forget believe me, I know," he looks at her in surprise, "What do you mean?" Oh no, here we go! The greatest hits of my past relationships. "My last boyfriend cheated on me. Hence, why I moved, he moved in with his new girlfriend a week after I found out." Adam grabs her hand on the table and covers it with his.

This action took her by surprise but it wasn’t unwelcome.

"What happened?" He asks, "Oh, he had an affair with someone I called my friend because I was too busy worrying over my dying Dad to show him any affection," That wasn't the half of it. "Once my dad died I struggled and I pushed him and everyone else away. Months later I came home early and caught them on my sofa. That was it... end of, no second chances. We were over! But with everything that happened, I started drinking to make myself feel numb, I'd drink every night. Tom came over one day and noticed the bottles in the bin. He told my mum, they sat me down made me realize my dad would be disappointed. He would want me to come out of it stronger show Jake what he lost and how much better off without him. Which I did and four months later he asked me to take him back, but I never then he started getting nasty because I wouldn't,” she looks at Adam and realize she’s been babbling on.

Great, just what he wants to hear well done, Ellie! But he smiles at her, "well, it is definitely his loss, and someone else's gain!" He weakly smiles at her, "now you've heard my relationship failures do you want to talk about what happen?" she asks and he hangs his head.

He finally looks up at her, "the thing is, I should be upset, but I'm not! Don't get me wrong, I'm angry, but I think that's more to do with the fact it's Darren she cheated with. Not the fact she cheated!" she’s confused, he smiles, "see you don't get it. Things have been a bit off for a few weeks now," he says, "Oh no sorry!"

He takes a swig of his drink before he speaks again, "that's probably the reason why she cheated. Things have been like that for a while now. I'm with her, but I can't seem to get someone out of my head!" He's in likes someone else! she smiles softly at him.

"Well, as my dad always used to say do what makes you happy even if it makes others sad, you don't want to live a life of regret," as she finishes that sentence he smiles at her, "your dad sounds like a wise man! Maybe I'll take his advice or yours rather,"

"I think you should! Right, it's getting late, we need to be heading back the last train leaves soon," 

She pays while Adam is in the toilet.

It's nearly eleven pm time just ran away with them.

Adam looks at his watch and runs his hand down his face while we are waiting for the train. "what's up?" she asks him. "The B and B I booked into while you had your meeting, closed at eleven!" she laughs, "erm, why didn't you say you had a curfew?"

"Ha ha! I didn’t think," he says.

"What you going to do then?" she asks, “bang on the door until Jane, let's me in," he chuckles.

"And wake up the whole street while your at it? I suppose if you want, you can sleep on my sofa? I haven't put a bed in the spare room yet," she offers, "oh no, Ellie! I can't expect you to do that," He says.

"It's fine. Honestly! Let's call it a thank you for coming with me this evening!"

"Fine, ok! I accept your sofa invitation! But it should be me thanking you helping me clear my head, I know what I'm going to do now." he says.

"Oh great, glad I could be of service now, here's our train," he seems lighter than he was at the beginning of the evening bit more flirty and cheeky.

They were sit on the train, next to each other Adam is still holding her folder.

They hear the driver over the speaker, "we are just changing drivers over. We should only be ten minutes before we leave the station," that was the last thing she remember before she heard Adam's voice, "Ellie, Ellie! Wake up sleepy head!" It's bright and she realises she fell asleep, her head is on Adam's shoulder. Crap, please don't tell me I snore! she looks up, and he's looking down at her, she pulls her head off his shoulder "Sorry!" she says to him, "it's fine. You must have been tired and you were drooling!" He laughs as he says this she shoves him playfully.

“No, I wasn't!" he laughs, "nah, you weren't! Anyway, we're back home, and we need to get off the train,” she stands and stretch we get off the train, walk through the station and head towards her flat.

Once inside, she starts looking for the spare duvet and pillow for Adam, finding it in the spare bedroom cupboard she wonders out into the living room, and he's taken off his shoes, tie and jacket with his shirt unbuttoned a bit he looks HOT in his natural state. She hands him the duvet and pillow before she says goodnight and head to bed.

It's Thursday morning...

Her alarm goes off at seven forty five, she wakes to the smell of food cooking, confused she walks out and into the open planned living area. Adam is in the kitchen, he’s cooking.

Adam turns to her with a smile on his face, "morning Ellie, hope you're hungry? It's not much just eggs on toast," she smiles back at him, "you didn't have to do this!"

"I did! I would be sleeping outside the B and B doors if it wasn't for you! Go sit down and I'll bring it over!" He returns to his cooking, he looks good in the kitchen.

He’s smiling as if yesterday never happened - but I guess if he likes someone else, he's not really that bothered. She’s snapped out of her thoughts when he puts down the plate of food in front of her. "Thanks," she smiles at him, he grabs his plate and takes a seat opposite her. "Busy at work today?" she finish my mouthful of food before speaking "Yeah, two brides in to pick a dress and one for a fitting. You?" she replies, "not busy then," he smirks.

"A few clients in, but probably be finished by lunch. I do have paperwork to finish up," he tells her, she nods, "I'd rather that than sit through two dress pickings!" she laughs, "oh come on, it can't be that bad!" He says with a laugh, "why do you think I've called it Bridezilla's! They have it in their head what they want before then get there and it's never what they end up having and on top of that you have the family not liking this or that dress, then the bride likes one and the family doesn't, so she doubts her choice. It's a nightmare!"

He can't help laughing.

They’re sit and chat a bit more, she’s dying to know what he is going to do about Laura, but she doesn't ask.

He has a quick shower and gets dressed, while she gets ready for work.

They step out the front door downstairs, they are in the alley when he turns to her and thanks her again for letting him stay, then we hear her. "So, this is where you stayed last night! Jumping into her bed less than twenty four hours later! Jane said you didn't come home last night. I was worried Adam why didn't you answer your phone!" Laura shouts at him.

Adam steps in front of Ellie as Laura matches over to them red faced and angry as she gets closer to Adam. He puts his hands out to stop her, "What the hell are you doing? I stayed here last night on the sofa because we had a meeting and got back late so the B and B I booked was shut, so I couldn't get in. Not that it has anything to do with you after what you've done!" She looks ashamed.

"Adam, please it was one mistake, let's not throw away what we have over one stupid mistake, I'm sorry!" Adam sighs, Ellie thinks he's about to tell her that he'll take her back, but then he speaks up, "we are done! Finished! I don't want to hear or see your face again. You disgust me!" She seems shocked by his words as she starts to cry, she spots Ellie again, and she points a finger at Ellie.

"YOU!! This is your fault! We were alright till you came along! Don't think I've not noticed how you look at her! You used to look at me like that Adam!" He gives Ellie an apologetic look. Is she right? He said last night he can't stop thinking about someone else, and she just said he looks at me the way he used to look at her! Is it me he was talking about? No it can't be!

Adam steps to Laura, "If anyone is to blame it is you! You jumped into bed with your scumbag ex not her, not me! YOU! So leave her out of this and go running back to lover boy as you and me are through!" He shouts these words hang in the air before turning to her, he take Ellie by her elbow gently lending her away from Laura and leaving her outside Ellies door down the alley.

He walks Ellie to her shop door and turns to face her, "I'm so sorry about her, Ellie. She should never have dragged you into that conversation!" He seems embarrassed by it as he's looking down at his feet, she smiles at him.

"It's fine, don't worry about it takes more than a few harsh words to upset me. Are you ok?" He looks up to see her smiling and a hint of one form on his face. "Yeah I will be. Sorry again and I hope you have a good day at work!" He walks over to his office and she turns and head into the shop....

Continue reading this story here - Chapter 4.

@lem-20​ 

[generalalaska]

I want to make myself miserable.

So comrades, recommend me some slow burn enemies to friends to unbearable sexual tension to mutual pining to lovers.

In return you’re welcome down in my world.

[wierdhumansclub]

hi. new tumblr user here (^^)

still haven't figured out how to work this app completely (but I'm getting there)

I haven't ever wrote on an app before so I'm excited to start doing that once my exams are done with :)

*usually I get on an app and just exist there, proud of myself for making an effort to put myself out here ( ꈍᴗꈍ)

[maybefanfic]

Drága Olvasóim! 

Egyszerűen nem találok szavakat , ugyanis az egyik kedves már barátnőmnek mondható olvasóm , (ugyanaz a személy ,aki az Invisible poszterét is tervezte) tegnap elküldte nekem a Maybe poszterét is.Alig jutottam szóhoz , konkrétan felsikítottam ,mikor megláttam.   Nem győzőm dicsérni ezt a lányt, mind a kedvessé, mind az önzetlensége példaértékű, tehetségéről nem is beszélve,időt és türelmet szánt rám és a blogomra, amiért nem lehetek elég hálás. 

Nem tudom nektek ,hogy tetszik, én imádom , benne van minden , amiről ez a blog szól. 

Fantasztikus! Még egyszer millió köszönet Bronwyn Brightmore!!!

u.i.: Nem tudom ,mikor jön új rész ,de igyekszem sietni ! :)

R.x

[pixie88]

The Cheat Pt 1

Chapter 2 - Adam & Ellie.

A/N | I wrote this over a year ago but never published it. I kinda need a break from FF and Choices characters. It’s not really a FF but Adam is base a little on a character on tv, so maybe it is. Let me know if you would like to be tagged!

Summary | Ellie has a meeting with creepy Jasper, but Adam doesn’t let her go alone.

Check previous chapters of Adam & Ellie HERE.

Word count | 1.9k

Warnings | 18 + Only and Fluff.

Pairings | Adam x Ellie

Enjoy!

She bumped into Adam a couple of times in passing, they say the odd hello here and there, but nothing more. Work started at the shop, which is finished within three weeks. Tom comes over to help her put up the shop sign, she called it Bridezillas, she thought it was quite funny really.

After Tom has fitted the sign he is about to head home, when she looks up at it and noticed it was a little dirty from where he put the sign onto the floor. "Not to worry. I will get the jet hose on it, and you better go before you are late for yours and Justin's date night," he gets into his car and leaves.

The hose isn't long enough, Great, bucket and sponge it is! She grabs the step ladder, she has in the shop which is only stretched so far.

While she was trying to clean what she could reach, she heard a familiar Scottish voice call over "Bridezillas, I love it!" He chuckles, she turned, it was him. "Yeah, I wanted something a bit fun. It's not the usual bridal shop name." she laughs, he comes over and grabs the ladder, holding it with one hand, "You need a taller ladder! You shouldn't be stretching to clean it. You'll fall!" he says.

"Alright Dad!" she teases him, he pretends to move the ladder "Oi, stop it! I will fall if you do that again!" she giggles, but as he predicted she slipped on a wet step and fell from the ladder only for Adam to let go of it to catch her. She fell onto him with full force which knocks him off balance, and he falls to the floor with her landing on top of him.

As they hit the floor, his arms still wrapped around her, he looks up at her, and she looks down at him, "Oh my god, I'm so sorry are you hurt?" she asks trying get up quickly.

He tries to get up "Ouch, my back! Are you ok?" he asks, "Yeah, yeah, I'm fine, I had a soft landing!" she tries to make a joke of it. "At least one of us did!" He smiles as she helps him to his feet "shall we get you to the doctors?" she asks, worried him "no, I think I'll be fine, just bruised probably"

"Sorry again. I owe you one for catching me!" she says and he smirks "That's ok, just don't go falling off any more ladders! I won't always be around to catch you!" He chuckles as he walks off back to his office.

She feels awful, but then remembered how nice he felt underneath her, she smiled.

An idea pops into her head, so she closes up the shop for an hour and heads out.

Later...

She makes her way over Adam’s office and where Rob tells her, he is at the pub with HER. When she get there, she spots Adam with her at a table, he still looks like he's in pain.

He smiles when he saw her walk over.

"Hiya, how are you feeling?" she asks feeling guilty "a bit better now I've had a drink," Laura touches his arm "What a hero! My hero!" She says. Argh! She turns to Adam "again, I'm really, really sorry!! This is to say thanks. It's a present you both can enjoy. I guess." she says through gritted teeth as she hands him the envelope.

He pulls out the spa vouchers for two and places them back inside the envelope. "I can't accept these!" He tells her "Oh, please, I insist you did save me from smashing my face into the floor! I think these are the least I can do." she put on her best pouty face, so he can't say no, and he smirks, but it's more of a cheeky grin. "Ok, ok fine! I'll take them."

She takes the spa vouchers off him and grins "these cover treatments, a room and dinner for two babe! This is great!" She tells him, "Right, I'll leave you two to it and I'll see you around!" She turns to leave the pub when she heard him call after her "Ellie, wait!" She turns to him with a smile, "Thank you! That’s really sweet of you! See you later," she nods and leaves the pub.

Two weeks later...

She leaves the flat and headed towards the train station, she’s meeting a client in the city centre.

She heard his raised husky voice, she turns to see him leaving his office angry with Laura following him, "I can't believe you! You disgust me! I can’t even want to look at you right now!" He hisses over his shoulder, Ellie turns and slowly walk towards the station trying to listen in with her back towards them.

"Adam, please listen to me! It meant nothing to me! It was drunk and stupid mistake!" She shouts at him, "I'm the one that's stupid! You and Darren go ahead and play your little games, but leave me out of it!" He shouts back at her, but he sounds closer than he did before.

She grabs her ticket and makes her way to the entrance of the train station when someone from behind bumps into her. Her folder and paperwork goes flying onto the floor as she bends down to pick everything up, the stranger helps her and says "sorry" in a familiar accent, it's him.

She looks up, "oh, don't worry! It's ok," she says, trying to pick up her stuff. They both stand when everything is collected from the floor, and he tries to tidy up the paperwork and hands it to her.

"So, sorry again, I didn't see you there," he says in an apologetic tone "It is fine, honestly. I'm early anyway, so I can sort them out on the train.." she softly laughs to let him know it’s ok, a hint of a smile appears on his face.

"Where are you going?"

"Just in to the city centre to meet a client." she rolls her eyes as she tells him, "that doesn't sound so bad," he says, "yeah, It wouldn't be if he wasn't a creep! But he spends the whole meeting staring at my tits!" He laughs, then stops as if he's thinking about something.

"Hence the polo neck, top!"

"So, why the short skirt with a slit? What if I come with you? I need to get out of here for a bit. Dress talk sounds a lot better than sitting at a bar talking to myself!" He asks pleading, "Oh, is everything ok? And as for the skirt it was the only clean one I had and I figured we would be sitting at a table anyway. " She pretends she didn't hear the whole slanging match just a few minutes ago.

"I don't really want to talk about it if I'm honest,"

"Oh ok! Well, if you do, I'm all ears, but until then you're more than welcome to tag along and talk dresses if you want?" she asks, hoping he says yes. "If that's ok with you?" she smiles "Yeah, it's fine!" she tries to hide her excitement.

He takes her folder and carries it for her, they are sitting waiting for the train in silence. Awkward!! The train pulls in, and they get on and she starts to sort through all the paperwork, while he stares out of the window.

Ten minutes later...

They arrive in the city centre and they get off the train, he breaks the silence "so, where is this meeting then?" He asks, "Oh, it's at Zizzi's. Have you been there?"

"No, I can't say I have!" He tells her, she tuts disappointed "Wow, it's probably the best place here!" softly laughs.

"Well, I guess I'll find out what I'm missing out on" he flashes a cheeky smile.

When they reach Zizzi's Jasper the designer isn't there yet, they take a seat in the oval booth the waiter walks over to them.

"Can I get you something to drink?" the waiter asks them, "I'll have a double brandy!" she looks at him, but he doesn't see her and turn to the waiter "I'll have a glass of white wine please?" the waiter rushes off to get their drinks.

"So, she does drink?" she looks at him confused before he answers "the last drink, we had together, you were drinking a ginger ale" he smiles. Wow, he remembers our first drink together!! "Yeah, I do when I haven't got a five am delivery!".

Their drinks arrive, and we are talking for about fifteen minutes, when he turns to her "I know I said that I didn't want to talk about it, but I need to get this off my chest. Laura cheated on me with her ex boyfriend Darren,"

"Oh, Adam! That's awful! It's a stupid question I know, but are you ok?" He smirks "Yeah, you're right, it is a stupid question, but that's the only question people seem to ask when something like this happens!" before she realizes what she’s doing, she touches and squeezed his arm as if to let him know she’s here to listen.

He gives her a small smile as Jasper arrives at the booth and slides in next to her, Argh, great!  She rolls her eyes. Adam catches her doing it and laughs quietly to himself. "So, we have company? Who is this Miss. Jones?" but before she can say anything Adam speaks up, "Me? Oh, I am her boyfriend. We have a date after this, so I thought as I was early I'd sit in on this meeting. I hope you don't mind? I'm Adam by the way!" He holds out his hand to shake Jasper’s, who seems bewildered by Adams statement just as much as she does.

She plays along with Adams lie as it will look bad if she calls him out on it. She looks through the designs.

After a while Jasper excuses himself to the bathroom, she turns to Adam, "why did you tell him you were my boyfriend???" He laughs as if it's a joke, "well, has he looked down at your chest area once? And the look on his face! That was priceless!"

"No, but now every time I meet him I have to remember I apparently have a boyfriend!" he laughs at her words.

"A girl like you won't be single for long!" she blushes and was about to reply, but Jasper arrives back at the table.

Jasper arrives back at the table.

They agree on a few designs that she would like to sell in the shop and a price before Jasper takes his leave. "It's been a pleasure, Miss. Jones and nice to meet you Adam, you are one lucky man" he says as he is leaving. "Thanks again and see you soon, Jasper," I say and Adam shakes his hand "oh, I know!"

"Wow, you really have a business head on you!" Adam says with an impressed look on his face, "Well, I learned from the best. My dad and mum taught me everything I know." she smiled remembering her Dad.

"Well, this calls for a celebration. More drinks!" he's obviously determined to get drunk, but she doesn't blame him.

The reason she moved was because her ex cheated on her.

"Erm, Adam, do you want to finish what we were talking about earlier?"

"What's talking going to do? It won't make it better," he says as he orders more drinks.

She could see this wasn't going to end well.

@munstysmind​

Continue reading this story here - Chapter 3.

[pixie88]

How They Met

Chapter 1 - Adam & Ellie.

A/N | I wrote this over a year ago but never published it. I kinda need a break from FF and Choices characters. It's not really a FF but Adam is base a little on a character on tv, so maybe it is. Let me know if you would like to be tagged!

Summary | Ellie meets a handsome stranger, but soon finds out her has a girlfriend.

Check out some of my other work here!

Word count | 2.3k It maybe more, it maybe less!

Warnings | 18 + Only and Fluff.

Pairings | Adam x Ellie

Enjoy!

Ellie Jones.

After breaking up with her boyfriend five months ago, weeks after her Dad died of cancer, she was looking for a fresh start, she wanted to move away from the past. When she lost her father, he left her a sum of money to live out her dream of owning her own bridal shop.

He had also left her his beloved car. She had always loved designing dresses and believed there is no other feeling like making a bride believe she's a princess and the most beautiful woman in the world on her special day.

Today was the last day of summer, at least that's what the weather lady said on the TV that morning while she was eating breakfast. She was viewing a property at half ten on D'arcy way, in Manchester, it's thirty minutes away from where she lived now.

Her Mum - Mel was coming with her, she knows a fair bit about properties and business as she owns her own nightclub in the city centre, it was hers and Ellie's Dads, not that he had much to do with it. She kind of ran it herself, he just paid the bills.

She was really excited about this place, that also has a two bedroom flat upstairs and was a steal for the whole building. They arrive at D'arcy way twenty minutes before the viewing.

She liked to be early, spotting a cafe opposite a few doors down from the building they were viewing, she turned to her Mum, "Shall we grab a coffee?"

Mel spots the cafe, "yeah, why not! If you are moving here, you need to know they can make a decent coffee."

Inside they notice the place was pretty busy with what she guessed were locals. Her Mum looked round, then leaned in whispering to her, "the local talent isn't bad either!" She nods behind Ellie to a table, where two guys are sitting, both in suits the one on the left has jet black hair and a beard with brown eyes.

He is gorgeous! She thought.

He notices her and smiles, she smiles back before turning away just as her Mum was ordering two coffees and in the reflection of the glass on the counter, she could see Mr. Brown eyes looking over at her before whispering to his mate across the table, he looks over to where she is.

As they leave the cafe, she can see him watching her at the corner of her eye, she blushed as they left.

Outside they waited near the shop, soon Katie the estate agent pulled up next to them, she got out the car greeting them with a smile, "hiya, I'm Katie, we spoke on the phone! Did you girls have a nice journey?"

"Yeah, great thanks," Ellie tells her.

"Perfect! Shall we head inside?" Katie pulls out the keys and opens the door to the shop.

She was in love with it as soon as she stepped inside, it needed a bit of work, but she was willing to put the time and the work in. Katie then leads them outside to a small alley, where there is another door that leads them to the flat upstairs.

"It was renovated less than a year ago, so it shouldn't need any work!" Katie informs them, as they reach the top of the stairs.

YES, I WANT IT! She thought, this is where she could see herself coming home to at the end of the day.

She heard her Mum, "How much is it again?"

"Two hundred and twenty thousand, the owner wants a quick sale as he's moving to Italy next week!" Katie reminds her, she had already said on the phone.

"I'll take it!" she says knowing this place was too good to pass on.

Her Mum looks at her shocked, "El's don't you want to think about it first?"

"Mum, what is there to think about? It’s perfect, it hardly needs any work and for the price, where else would you get a building this size for that?" she protests.

Her Mum considers her words, knowing she is right, "I suppose you’re right and it is your decision, it is also the perfect place and the space is unbelievable,"

"Ok, are we putting an offer in?" Katie asks.

Ellie smiled at her Mum, "yes, if we can get this all sorted within one week!" she warned Katie who looked shocked.

Her Mum winks at her, she knows I have her sense for business! She thought.

"Oh, erm I'll give the seller a call and see what we can do then," Katie says before rushing off outside.

Downstairs Katie is on the phone to the seller, Ellie looks up at the building before turning to where Katie is on the phone.

"So, can you see yourself really living here?" her Mum asks her, "yes, I can, I think Dad would’ve approved, he loved the old side of Manchester." she smiles softly at her Mum.

She looked up and saw Mr. Brown eyes, leaving the cafe with his friend, they walk towards her before stopping outside some offices. She saw him turn his head in her direction, so she quickly looked away. 

Katie steps in front of her, she can still see him behind Katie in the background looking their way. His friend has gone into the offices, but he has stopped and he was just staring at her.

Katie's talking, but she doesn't hear her, her eyes are glued on him, why is he staring? Then her Mum pulls her into a hug screaming, she come back into the conversation, "El's are you excited?!" her Mum asks.

She looks at her confused, Huh? What? Katie repeats what she had said "his last buyer pulled out at the last minute, so paperwork is done and you just need to get your side sorted and change the personal details," she realized what was happening, "they've accepted my offer??" she asks, sure she misunderstood.

"Yes, and it will be all completed by next Friday. If you get things sorted your end!" Katie repeats, "I'll get James on it right away," her Mum tells her, then she saw him at the corner of her eye, he was still looking.

She thinks for a minute, why is he staring?! Then his friend appears at the door, and he turns to him before heading inside.

That's the last she saw of him...

James is the best at his job! He gets things done like yesterday and as promised, they complete the following Friday. She gets the keys that afternoon. Tom is her best friend, they have been friends since they were six months old, he's the friend that pretends to be her boyfriend when guys hit on her while they are out and she’s just not interested.

He's the big brother she never had, he is an only child too. She pulls up outside the shop behind Tom in the removal van. He jumps down, "So, this is the place I'm losing my best friend to," Tom says.

She playfully shoves him, "you aren't losing me, I'm thirty minutes away!" she replies, "yeah, but that's not the same as five minutes away is it," Tom says. She knows he's joking, but she will miss him not being round the corner.

She starts to tear up, which he notices. He pulls her into a tight hug, "I'm always on the other end of the phone or a thirty minutes drive away! Which is nothing. Just don't go replacing me," he laughs and she swats his arm playfully again.

They start moving the boxes off the van and into the shop and flat, it's six pm before they grab the last two boxes, she spots a familiar figure come out of the offices ahead of them and she goes red, it's Mr. Brown eyes.

Tom spots her looking and turns to her, "Oh! Is that him?" Tom sniggers, "yes, but don't stare! He’ll see!" she whispers, "well...stalker, I hate to tell you he's coming this way," Tom says "WHAT!" she turns to look, he is! Crap! I'm filthy and sweaty. Please don't let this be our first meeting.

Just as they jumped down from the van, Mr. Brown eyes and his friend approach. "Alright, are you moving into the area?" Mr. Brown eyes says in his sexy Scottish accent, she can't believe he's talking to her. Keep calm Ellie! "hi, yeah, I brought the building!" she smiles at him.

His friend finally speaks up, "great, what kinda shop are you guys opening?" he asked, "I'm just her muscle!" Tom says with a laugh, "a bridal wear shop. Sorry, I'm Ellie and this is Tom!" she replies with the heavy box in her arms.

"Well, you’ll do well around here people get married, divorced and remarried every six months!" Mr. Brown eyes friends says, laughing. "Brilliant, I'm Adam and this is Rob. We own the solicitors over there." I know his name now!

"Well, Adam and Rob it’s nice to meet you, but we have the last two heavy boxes to get up a flight of stairs before finding a place for a pint," Tom tells them.

Adam turns to her and takes the box out of her hands, he holds her gaze for a few seconds before breaking away, "right, I'll give you a hand and show you where to get this pint," she smiles to say Thanks. "I've got to go, see you around Ellie and Tom, Adam, see you tomorrow!" Rob says as he leaves.

Tom leads Adam to the flat, while she locks the van.

A few minutes later..

They come back down, "Thanks for that!" she says and he smiles - wow, his smile just melts me. "Right, let's show you where this pub is," Adam says.

They follow him, but it isn’t too far, "good move, El's" Tom says.

They step inside and the lady behind the bar approaches Adam asking what he wants to drink before noticing the newcomers, "Adam, who are you new friends?" She asks him, he turns to them both, "Anna, this is Tom and Ellie they moved into the empty shop on D'arcy way. They are turning it into a bridal shop!" Adam tells her.

"Oh, lovely, nice to meet you, Tom and Ellie. I hope to see you in here more often? What can I get ya?" Anna asks, "I'll just have a bitter and Ellie?" Tom says, "Erm, just a ginger ale, I have a half five delivery in the morning." She tells them, Adam pays she tried to give him the money, but he's having none of it.

They found a table to sit at, "so, what has made you guys move here?" Adam asks and Tom smiles, "Her! She's moved here."

"Oh, you've not moved with her? Where you from?" Adam asks, "No, she's leaving me back home the other side of Manchester!" Tom says as to joke, knowing Adam has assumed they are together like everyone that meets them.

"Not too far. How long you guys been together?" Adam asks.

She can't help laughing as he looks confused.

Adam looks between them both as if he's missing out on the joke.

"We aren't together! He's my best friend!" she tells him, Adam smirks, but also looks relieved - No, I’m imagining it.

"Plus, I’m not into girls," Tom says and Adam laughs "Oh right! Sorry, I just presumed.”

They have a few more drinks, she’s pretty sure he’s flirting with her and she keeps catching him staring at her, then he averts his eyes when she looks over.

They hear someone call out, "Adam, there you are! I've been trying to call you!" Says a blonde lady with a pixie cut. Oh no, please don't let this be a girlfriend. Please be his sister, then she kisses him straight on the lips.

Nope, definitely not his sister. How could I be so stupid of course a guy like him would have a girlfriend!

Adam introduces them to his girlfriend Laura. She tried to hide her disappointment, but Tom could always see right through her. They stay for another ten minutes and Tom says, "right, we better get back we need to put this bed together before I go, or you will be sleeping on the floor." they get up from the table to Ellie’s relief.

Adam gets up from his seat, "need some help?" He asks, she smiles, "nah, we'll be fine, I think as long as Tom can tell the difference between an Allen key and a hammer." Tom laughs, "right, you know what you can put it together yourself and see how far you get." that is a joke! Adam turns to her, "I don't mind giving you guys a hand!" he says almost pleading.

"Honestly, it's fine, he's just joking. Thanks for the drinks, it’s nice to meet you both. See you around!" she says to them both, he looks oddly disheartened. Nope, it's all in my head.

"Yeah, see you around, nice meeting you!" Adam says.

The pair head back to her flat and put her bed together, “I think he likes you, El’s”” she shook her head, “Tom, he has a girlfriend!” she reminds him. “That means nothing these days,” Tom teases her, she shook her head just wanting to hurry up so she could get to bed...

Continue reading this story here - Chapter 2.

@munstysmind​

[pixie88]

Pornstar

Chapter 4 - Adam & Ellie.

A/N | I wrote this over a year ago but never published it. I kinda need a break from FF and Choices characters. It’s not really a FF but Adam is base a little on a character on tv, so maybe it is. Let me know if you would like to be tagged!

Summary | Ellie is looking for a flat mate and Adam is looking for a room.

Check previous chapters of Adam & Ellie HERE.

Word count | 1.6k

Warnings | 18 + Only and Fluff.

Pairings | Adam x Ellie

Enjoy!

It's 4 weeks later and I have seen Adam in the pub with his family a couple of times, said hello and asked how he was doing but not had a proper conversation.

It's Friday and I've made the decision that I need a flat mate to help pay the bills utility bills, council tax etc. I put a little ad in the shop window, I'm paying too much attention to it being straight before I notice Adam on the other side of the window.

He knocks against it to get my attention, I look up at him and smile.

He starts to talk and points at the flat mate advert, but I can't hear him, so I gesture this, and he realizes and comes into the shop. "Alright?" I ask "Yeah, I'm good thanks you? So, you're looking for a flat mate?" He points at the advert "Erm... yeah, thought it would be a good idea as I have the flat and shop bills to pay. Seems like the best option really!" He stands like he's lost in thought.

"If it helps, I'm actually looking for somewhere. Jane and her 11pm curfew is annoying and I'm willing to pay what you've advertised. Hell, it's cheaper than the B&B." I take in his words "So..what do you say?" He asks. "Yeah, but won't you want to have a look at the room first?" "I've seen it! So, new flat mate shall we go for a drink to celebrate?" I check the time it's half five, I agree and shut the shop thirty minutes early.

We walk into the pub and behind us is Laura gives us both daggers before she speaks loud enough for us to hear "He said nothing is going on but you don't spend this much time with someone you aren't sleeping with!" I see Adam tense up and I smile at him, so he know she isn't bothering me!

He smiles back before turning to Anna and orders our drinks "Anna, we are celebrating." she smiles "What you guys celebrating?" Adam then speaks up just enough for Laura to hear "Well, your aunt is losing a lodger and this is my new flat mate!" Anna smiles "Oh, she'll miss you, but she'll be glad you found somewhere."

Laura tuts loudly.

Adam turns to her "Have you got something to say?" She looks straight at him. "I wondered how long it would be before you shack up together!" I get annoyed and can't bite my tongue any longer "He has his own room and is paying rent. Maybe that's too complicated for you to know the difference?!" I say as walk out of the pub.

I've had enough of her and her nasty comments.

I haven't done anything wrong. I head towards my flat, but as soon as I cross the road outside the pub.

I hear him calling after me.

"Ellie, wait up!"

My face is hot with anger, he grabs my shoulder and looks me in the eyes. "I'm sorry about her. I provoked her, but I just wanted her to realize I'm over her and I've moving on with my life. She has no right to talk to you like that, not when all of this doesn't involve you. I'm sorry!"

"I'm sorry, I shouldn't have shouted and let her get to me!" Adam pulls me into a hug.

"I'm sorry you got pulled into this. How about we go into the city centre for a drink instead?” I pull away. "Yeah, ok we can talk about when you are looking to move in. Oh, there's a new bar! It has really cool cocktails with fire and smoke." he smiles.

"Sounds great. Let's go!" We walked to the train station and get the train into the city centre.

We walk into the bar and ordered our drinks I ordered a *Lightbulb moment* and he ordered a *Dead red zombie* Yes, weird cocktails names but hey they tasted nice.

We chatted about complete rubbish and each time we ordered a new drink we would try a different cocktail by our fifth we were giggling at the most stupidest things.

This is when I knew I'd had enough to drink.

Adam ordered another "You sure, you don't want one more?" He asks me. I shake my head "No, I'm definitely done! But thanks!" He pays the barman.

Another barman walks over with a drink *The new pornstar* he says, Adam looks confused "I didn't order that! I ordered a Gelato." he tells him and the barman points at a guy the other side of the bar "Oh, it's not for you, sir it's for the lady from the gentleman over there in the blue shirt." I look over he smiles and points his drink towards me as if say cheers.

I look at the barman and Adam, who has an annoyed look on his face. Whoa! Is he jealous? No, he can't be! I turn back to the barman and ask him to tell the man thank you, but I would like to send it back as I've had enough.

He takes the drink and another comes over with Adams drink. I watch the barman tell the guy what happen and the guy pulls away from the bar and gets lost in the crowd behind him. Adam downs his drink and seems a bit annoyed.

He pops to the toilet, and the pornstar guy appears in front of me. "Hi" "Hi" I smile back "Sorry about the drink, I hope I haven't pissed off your boyfriend?" "Sorry boyfriend?" I ask, "Yeah, that guy you're with I'm assuming he's your boyfriend."

"Oh, he's not my boyfriend just a friend," I say, he rubs the back of his neck as if he's confused "Oh, right so why did you send it back?" "Because I've had enough to drink!" I tell him, "Oh ok, so if I was to give you my number, I wouldn't be standing on anyone's toes?" He smiles.

"No, you're more than welcome to, but I can't promise that I'll actually use it!" I laugh, he puts his number into my phone.

Just then Adam appears looking annoyed still "Alright, Ellie?" I smile at him "Yeah, just thanking this man for my drink. Sorry I realize I don't know your name!" "Just have a look in your phone and spot the new contact!" He winks.

"Right shall we go?" I turn to Adam, he is shooting the pornstar guy a look that could kill. Oh my god, he is jealous it's clear on his face. HE IS JEALOUS!! "Yeah let's go! I've had enough. See you around." Adam offers his arm as we leave - This is new he's never done that before.

We wait at the train station in silence!

He speaks and breaks it "Are you going to call that guy?" I turn to look at him, he actually seems nervous waiting for my answer. The guy was good looking but definitely not my type. I want to say I like you, but I can’t.

"Nah, probably not! I mean, who buys a girl you have never met a PORNSTAR??? Really?" I say he seems to be happy with my answer. "Yeah, you're right!" He says. "Plus, he's definitely not my type long hair big NO! I don't want to have to fight with someone over my hair dryer or straighteners which he clearly uses!" We both laugh.

He pulls out his wallet to get his train ticket out when the spa vouchers I brought him a few weeks ago fall onto the floor he picks them up! "Oh, I completely forgot about these!" he says and flips them to look at the back. "Oh, I might go tomorrow!" He says. "Oooo have fun. Maybe, it will de-stress you!" I say playfully.

"How about we go?" He asks, "Huh?" "Me and you! We should go!" "No, Adam! I brought them for you to use." "I am, but I don't want to go on my own!"

"But I have work tomorrow I've got to clean down the shelves and re-dress the window..." "Can't that be done Sunday? Come on, I'll help you Sunday! How about that?" He give me that smile that makes my heart skip a beat. I laugh, "You really won't take no for an answer will you?" "Nope," he grins. I roll my eyes "But you can't just turn up" I tell him.

He gets his phone out, to check online "They have  five pm slot. Is that ok?" He asks "Adam, you do know it's over an hour and a half drive away."

He books a spa treatment package "We will leave at 2, grab some lunch on the way there and book the hotel while we are there. Separate rooms of course. The vouchers need to be used up so might as well." he really isn't taking no for an answer.

"Ok, fine. I'll go with you on one condition" I tell him, "O.....kay?" He smiles "I'm driving." He laughs, "Hey, I'm not going to say no to riding in style" he says as the train arrives, we get on.

We get back home within ten minutes and he looks at his watch and starts to panics "10:57......three minutes to get home before Jane locks me out!" He says and I laugh, "You better run then!" He smiles "Yeah, better run. I will see you tomorrow Ellie!" "See ya!" he starts running off round the corner.

I get home and get into bed.

Once I change into my pajamas and think about what happened today. He was definitely jealous of the pornstar guy then inviting me to a spa with him? Flirty vibes? Definitely even the pornstar guy noticed he was jealous! Oh well, we will see what happens tomorrow.

Continue reading this story here - Chapter 5.

@txemrn​ @khoicesbyk​ @lem-20​

[maybefanfic]

7.fejezet

Harry szavai egész hétvégén a fejemben csengtek szüntelen, és egy pillanatra sem hagytak nyugodni. Megrémisztett,amit mondott. Alig voltam itt pár napja,de már több okom is volt arra,hogy féljek .Nem értettem ,hogy Harry mért ragaszkodik ahhoz ,hogy tartsam távol magam Tristantól és Omentől,akik felettébb kedvesek voltak velem ,mégis Harryről –noha nem ismertem még annyira,sőt egyáltalán nem ismertem- nem tudtam elképzelni,hogy szándékosan hazudna nekem. Noha  bunkósága páratlan volt , a viselkedése paradoxon és számomra egy hatalmas kérdőjel,mégis valamilyen abnormális és teljeséggel megmagyarázhatatlan oknál fogva,tetszett. Nem tudom,hogy a göndör,olykor-olykor szinte kócosnak ható rendezetlen fürtjei , a smaragdzöld szeme ,vagy mélyrózsaszín ajkai, esetleg a testét borító tetoválások okozták ezt ,de vonzott.

Legalábbis kinézetre, belülről romlott volt és ez volt az ok amiért utáltam és 2 percnél tovább nem bírtam egy légtérben lenni vele.

  A könyveimet szorosan a mellkasomhoz szorítottam és a közeli parkba igyekeztem ,hogy találkozzak Tristannal, mikor hirtelen elkapta valami a csuklómat és a sulitól nem messze lévő sikátorba húzott.

„Segítsék!”Ordítottam félelmemben, kihasználva,hogy a rablóm nem fogta be a szám.

„Fogd már be , Bee” Morgott.

A hangja ismerős volt,de mikor szembe fordultam vele maszk borította arcát , talpig fekete volt a egyedül nyakán lévő 6 ágú csillag világított kéken.

„Honnan tudod a nevem?” A szívem hevesen vert miközben hátráltam, míg a hideg falba nem ütköztem.

„Mellékes. Most a lényeg ,hogy menj haza és kerüld el a parkot.” Utasított ,hangja mégis gyengéd volt.

„Miért?” Kérdeztem. Komolyan nem értettem mi baj van azzal ,ha a parkba megyek.

„Jobb ,ha nem vagy ott. A démonok ilyenkor indulnak vadászatra , és könnyen a horgukra akadhatsz. Tudom,hogy nem ismersz és semmi okod arra,hogy higgy nekem,most mégis arra kérlek, bízz bennem. Ne menj oda.”

Megmertem volna esküdni, hogy ismertem ezt az alakot. Az a tekintet, ami noha most sötét volt mégis ugyanaz a csillogás, a mélyhangja , a termete és a nyaklánc a nyakán..

Bizonyára ő is Harry-ék bandájába való, illetve közülük egy. Mindenesetre furdalt a kíváncsiság.

„Ha megígérem,hogy nem megyek, a parkba elárulod a neved?”

Egy ideig hezitált majd végül megszólalt.

„H  vagyok és fényőrző ,tőlem nem kell félned,megvédelek.” Azzal a zsebébe nyúlt és elővett egy medált. Egy ugyanolyan csillag volt , mint ami a nyakában lógott. „ Ez legyen mindig nálad,hogyha baj van tudjam hol keresselek.” Azzal a kézfejem alá nyúlt kesztyűs kezével és a tenyerembe rakta a láncot.

„Mért segítesz nekem? Úgy értem a fényőrzők közül mindenki engem akar megóvni. Egyszerűen nem értem miért.” Néztem a szemébe.

„Eljön a nap ,amikor te fogsz segíteni rajtunk. Te vagy az egyetlen ,aki megmenthet minket. Ha a démonok rájönnek,hogy kiválasztott vagy ,megölnek.” Hangja halkult és közelebb lépett hozzám. Ajkai ,amiket a maszk nem fedett a fülem alatti bőrt súrolt��k.

„Ma lesz egy gyűlés ,amiről bizonyára már tudsz, ott a többiek mindent elmondanak. Addig is vigyázz magadra és kerüld a parkot .” Azzal ismét a szemembe nézett.

„És ha megtalálnak?” Hangom olyan vékony és halk volt,hogy  féltem nem érti amit mondok.

„Akkor ott leszek,hogy megvédjelek.”

Levegő vételem szakadozott szavai hallatán. Egyszerre féltem tőle,és éreztem magam biztonságban a közelében.

„Most mennem kell.” Mondta közömbösen.

Hallottam ,ahogy a park mellett lévő templom tornyában megszólal a harang. Egy pillanatra odanéztem,mintha valami érdekes lenne ott. A gilling-gallang szinte kísértetiesen szólt, gyorsan visszapillantottam H-ra ,de sehol nem volt.

Azt hittem,hogy behallucináltam magamnak a dolgot, révén,hogy a reggeli kávém is elmaradt és tegnap óta alig aludtam,de a kezemben lévő medál,mely egyre erősebben, kéken virított megerősített abban,hogy valóban  megtörtént az előbbi.

  ˜❋˜

Végtére is nem mentem el a parkba ,olyan lány vagyok ,aki betartja az ígéretét. Na jó, többnyire az motivált ,hogy ha megteszem a fekete ruhás srác ,vagyis H, aki nem mellesleg  fényőrző, megjelenik és  elvarázsol vagy fogalmam sincs. Nem vagyok babonás, nem hiszek a mágiában, a szellemekben és semmiben, ami abnormális és szürreális,de 3. napja vagyok itt és eddig több furcsa és megmagyarázhatatlan dolog történt, mint normális.

Ahogy a könyvtár felé ballagtam, miközben az uzsonnámat ettem,elfogott a lelkiismeret-furdalás. Tristan is jelen lesz ,aki a mai nap folyamán csúnyán átvertem ,még csak fel sem hívtam ,hogy mégsem megyek a parkba.

Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába ,mintha valaki követne.Mint valami paranoiás a hátam mögé pillantottam többször is , meg is fordultam és úgy mentem előre, nem figyelve merre tartok, azonban visszafordulva majdnem bele is ütköztem valakibe.

„Hello Bee, látom jól működik a 9. érzéked is.”Mosolygott Taylor.

„Én úgy tudtam mindenkinek csak 5 van esetenként 6.” Hebegtem értetlenül.

„Aha, az átlag embereknek annyi van.” Válaszolt egyszerűen.

Megragadta a kezem,majd megállt egy könyvespolc előtt . Elhúzta annyira,hogy mindketten beférjünk rajta majd körbe tekintett. Követtem a tevékenységét és jómagam is meggyőződtem arról,hogy senki nem figyel minket ,mindenki el van foglalva a saját dolgával.

„Gyere.” Mondta.

Követtem be a sötétségbe, behúzta a polcot ,majd a zsebében kotorászni kezdett. Elővett valamit, feltehetőleg gyufát ,amit végig húzva a skatulyán hirtelen némi fény lett. Odalépett a falhoz és meggyújtotta a fáklyákat.

Most tudatosult bennem ,hogy egy eldugott folyosó van az egyetemen belül.

„Azta!” Csodálkoztam. „Erről a prospektusban mért nem írtak?” Tettem fel a meglehetősen idióta kérdést.

„Nos, bizonyára azért ,mert erről nem sokan tudnak. Konkrétan csak a fényőrzők, a halandók számára ez csak egy átlagos egyetem ,mint a Harvard vagy a Yale.

 Számtalan alagút van, a városból is meglehet közelíteni az épületet, így ha veszély van könnyebben tudunk jelet adni a többieknek, vagy menekülni. A démonok sose jönnek ide , maga az egész egyetem egy láthatatlan burával van körülvéve ,ami meggátolja ,hogy bejöhessenek. Itt biztonságban vagyunk,legalábbis míg a fény ki nem alszik..

„Mi lesz akkor ha ez bekövetkezik?” Kérdeztem.

Megállt és hátrafordult.

„A démonok betörnek és elpusztítanak minket, majd a halandókat és a lelkeiket a pokolba viszik,ahol a legutolsó cseppig kiszűrik belőlük a jót ,míg az összes romlott nem lesz, ha ez megtörtént  fogják őket és a világ különböző helyein szétengedik őket,hogy pusztítsanak , egészen addig ,amíg egy árva élő ember nem marad, csak gonosz lelkek, és a sötétség.” Azzal ismét elindult ,de közben folytatta. „ Az erőnk fogytán van, ráadásul mindössze 7-en maradtunk, és lássuk be ez édes kevés ,hogy fenntartsuk a fényt.”

„És nincs valami megoldás, ami segíthet?”Érdeklődtem tovább.

„De van.” Közben megérkeztünk egy ajtóhoz.

„És mi az?”

„Konkrétan inkább Ki.” Javított ki. „ Te vagy.”

Teljesen ledöbbentem , alig volt időm felocsúdni és feldolgozni az előbb hallottakat ,kinyílt az ajtó amelyet hatalmas fényesség követet. Eltakartam a karommal a szememet és elfordultam, hogy ne vakuljak meg a világosságtól. Majd miután már valamennyire megszoktam ismét odapillantottam. A lélegzetem elállt, a látványtól ami fogadott.

„Te-jó-ég” Mondtam ki rezzenéstelen arccal.

Belépve egy teljesen más világ fogadott , minden fényes volt, mintha a nap sugarai világítottak volna meg mindent, pedig idáig az el sem ért. Egyetlen ablak sem volt , vagy ha volt is azok nem az utcára néztek. Ahol álltam korlát volt és egy kisebb lépcső vezetett le a földszintre, tulajdonképpen a két színt majdnem egy volt, hisz mindössze 6 lépcsőfok választotta el a kettőt.

Rengeteg növény , térkép és könyv volt a teremben. Antik, régi tárgyak is ,amik különböző helyeken hevertek. Volt köztük iránytű, kard, ostor, fémmedálok.

  Néhol már rendetlenségnek tűnt ,hogy ennyire keveredik minden , holott mindnek megvolt a maga ,pontos helye.

Szembe velem egy hatalmas 6 ágú csillag, alatt két maszk egy szomorú és egy vidám, no meg a felirat: ’Principium et Finis’

„Hali Bee.” Ölelt meg Rae. „ Annyira jó,hogy itt vagy. Hát nem gyönyörű?” Lelkes volt.

„Szia Rae.” Simítottam meg a hátát ,ahogy megöleltem. „Mond,hogy csak képzelődöm..” Könyörögtem.

„Ez a valóság. Ez a mag , a központ.Imádom” Vigyorgott szüntelen, majd ismét magához ölelt.

Tekintetem zavart volt és teljesen elbizonytalanodtam.

„Most ,hogy Bee is itt van kezdhetjük.” Megfordultam, és hogy ahol pár perce a korlátoknál álltam, most Harry alakja magasodott.

„Ülj le.” Suttogta kedvesen Rae,majd oda ment a többiekhez, akik közben szemben álltak velem.

Helyet foglaltam a bőrkötéses székben és vártam mi fog történni.

„Tristan hol van?” Kérdezte Taylor.

„Huh.”Nevetett fel cinikusan Harry. „Démonok nem léphetnek be ide.” Vágta rá szigorúan.

„Ő nem démon..”Szidta le Rae.

„Igen?! „ Támadta le a lányt. „És akkor azt mégis mivel magyarázod ,hogy mostanában egy gyűlésen sincs itt ,hogy a murkok már mindenütt ott vannak. Jack is miatta hallt meg. Elhitette velünk ,hogy az általa behozott murk a kiválasztott, majdnem eloltotta a fényt, ha Jack nem áldozza fel magát ,akkor most te és én sem lennék itt.” Köpködte a szavakat.

Dühös volt, gondoltam,hogy a kellemetlen emlékek melyek felszakadtak benne,váltják mindezt ki, de akkor sem volt joga így beszélni Rae-vel

„Rae, van ráció abban ,amit Harry mond. Jobb ha Tristannal többet nem számolunk, hatan maradtunk.” Közölte James.

Kellemetlenül éreztem magam, egy mert fogalmam sem volt arról ,hogy mi folyik itt , ismét semmit nem értettem abból ,ami itt zajlik.

„Srácok , jó lenne ha felvilágosítanánk Bee-t is.” Szólt közbe Rae,mintha csak olvasna a gondolataimban.

„Az nem lenne rossz ,lévén ,hogy ő a kiválasztott, népünk megmentője.”A korlátnál egy idős férfi állt haja még többnyire barna volt, de az ősz hajszálak már itt-ott megjelentek,némi ránc is megfigyelhető volt arcán,ahogy barátságosan mosolygott.

Lassan le cammogott és odajött hozzám . Kezet nyújtott , én gyorsan felálltam,gondoltam ennyi tisztelet jár, egyrészt mert időseb ,másrészt meg sejtettem ő valaki jelentős személy .

„Henry Prichard.”

„Bee Roberts” Fogadtam el a kézfogást.

„Tudom ki vagy, Bee.”Mosolyodott el, szemeivel pedig jelzet, hogy leülhetek.

„H-honnan?”Ültem vissza zavartan.

„Mivel kiválasztott vagy.Nézz végig rajtuk. "Majd Rae, Taylor , James és Harry felé mutatott. "Fényőrzők,akárcsak te.Nem is gondolnád,de ők több száz évesek .”

A válasz konkrétan sokkolt. Micsoda?

„Ez persze nem azt jelenti ,hogy hallhatatlanok. Amint látod csak mi maradtunk. És sajnos egyre csak fogyunk,a démonokkal ellenben . Alig van bennük erő , arra legalábbis már nem elég,hogy megállítsuk a sötétséget.

Évezredek óta megy a harc a két világ között. A fény és a sötétség mindig is két ,egymástól elütő dolog volt. Kezdetben ugyan annyira megfértek egymás mellett,hogy egyik váltotta a másikat, azonban a sötétség többet akart: hatalmat. Uralni akarta a napokat, azt akarta ,hogy minden egyes nap minden percében sötét legyen. Ezért démonokat küldött ,hogy azok hadsereggé szerveződve segítsenek ennek elérésében.

De a fény oldaláról is voltak harcosok, ezek vagyunk mi a fényőrzők,egykor sokan voltunk, legalábbis elegen ahhoz ,hogy a démonokat visszatartsuk , aztán ők  fölénybe kerültek és rájöttek ,hogyan írhatják ki a fényt.

Több ezer fényőrző veszett el. És még most sem vagyunk biztonságban, a murkok ugyanis azok ,akik képesek áthatolni az üvegburán. A magba persze nem jöhetnek be ,de az egyetemen bárhol lehetnek és figyelnek. Az egyetlen remény az volt ,hogy találjuk valakit,aki megmenthet minket és ez a valaki te voltál.”

„De..Én mégis ,hogy menthetlek meg titeket?” Kérdeztem.

„Nálad van a „kulcs” ,ami nem más mint egy kristály , ez az egyetlen ,ami képes legyőzni a sötétséget és amit csak te tudsz ,hogy hol lehet.”

„Nem akarok senkit elkeseríteni,de mégis hogy lenne nálam egy kristály?Még sosem találkoztam vele. Sajnálom,de nem tudok segíteni ,nem hiszem ,hogy kiválasztott vagy micsoda lennék. Összekevertek valakivel.”Azzal kifelé vettem az irányt.

„Tessék! Én mondtam Henry , szarra nem megyünk vele.” Háborgott Harry,majd odébb lökött valami tárgyat.

„Várj ,majd mindjárt meglátjuk.”

Figyelmen kívül hagytam a megjegyzést és már mentem volna ki az ajtón,de éreztem ,hogy valami közelít felém, és mikor megfordultam nem akartam elhinni,hogy egy éles , antik kard tart pontosan a a fejem irányába. Annyira lesokkoltam,hogy képtelen voltam bármit is tenni, az egyik kezemmel takartam az arcomat, a másikat pedig tenyérrel a kard felé fordítottam. Naivan elhittem,hogy a puszta testem majd megvéd a sérüléstől, lelkiekben viszont már a legrosszabbra készültem.

Eltelt egy jó pár másodperc és semmi nem történt, félve a kard felé fordultam,ami lebegett előttem.

„Mi a..” A szemeim tágra nyíltak , az ajkaim ’O’ betűt formáltak, a szívem pedig a lehető leggyorsabb ütemet verte.

„Nos, most már érted,hogy te is közénk való vagy ? „ Jött közelebb Henry. „Arról nem is beszélve ,hogy a többiek közül erre senki nem képes.” Mosolyodott el.

„Mindenkinek 9 érzéke van.” Tájékoztatott Henry. „ Az alap 5-öt a halandóknál is megtalálód. Viszont a fényőrzőknek 8 érzékszerve van. Egyrészt érzékeled a vészt, mint te az előbb mikor megérezted,hogy a kard feléd tart. Aztán ha valaki meghal, közülünk átérzed a fájdalmat,ami csak egy pillanat,de ebből tudod,hogy egy társad elment. És képesek vagyunk víz alatt lélegezni, de tulajdonképpen bárhol ,ahol nincs oxigén. A 9. pedig mindenkinek más. James erős, olyannyira ,hogy bármit képes széttörni,felemelni, akár két démonnal is elbánik egyedül. Taylor pontos, bármit csinál, mindig pontban ott van, ezért többnyire ő céloz. A nyilak és kések az ő fegyverei.

Taylor látó és olvasni tud az elmédben,megérzi a dolgokat,és behatárolja őket. Ő tudta legelőszőr,hogy te vagy a kiválasztott.

És Harry.. Ő gyors, mondhatni már láthatatlan, ezenkívül pedig erős is. Képes volt kiszabadulni a murkok közül ,mikor elragadták magukkal. Ő a vezető.”

Végignéztem rajtuk és mind olyan átlagosnak tűnt, ám most ,hogy tudtam valójában kik is ők egy kissé megijedtem.

„És..És..”A padlót néztem,majd mikor elég bátorságot gyűjtöttem a szemükbe néztem. „ Én ki vagyok?”

„A kiválasztott.” Hangzott el már sokadjára. „Benned meg van mind a 8. érzék és azok a tulajdonságok ,amik csak ránk jellemzőek, de ezek nem annyira fejlettek nálad. Illetve van egy 10. is, amit az előbb csináltál,megállítottad a kardot.”Mondta Rae .

 „Nézzétek , én tényleg sajnálom ezt az egész fény-sötétség dolgot, és bármennyire szeretnék segíteni, nem tudok,mert..”

Magyarázkodni akartam és végre kikerüli ebből a tébolyból,de ekkor Taylor felém jött és  finoman megforgatta a nyakamban lógó láncon lévő medált.

„Ezt honnan szerezted?” Tekintette komoly volt.

„Ma kaptam. Ez egyik fényőrző adta nekem. A parkba akartam menni,de azt mondta ne tegyem és odaadta ezt, azt mondta ,hogy legyen nálam,hogy tudja majd hol keressen ha baj van.” Megfogtam a láncot és megnéztem,mintha még nem láttam volna.

„Hogy nézett ki akitől kaptad?” Taylor arca elfehéredett.

„Nem láttam az arcát, fekete ruhát , maszkot,kesztyűt és bakancsot viselt. Volt rajta egy ilyen nyaklánc mint ez kéken virított. Azt mondta,hogy a neve H. és közületek való.” Meséltem el a délelőtti eseményeket.

Taylor  többiekre pillantott, mindenki le volt döbbenve, kivéve Harry ,ő ideges volt.

„De rajtunk kívül nincs más fényőr..”Kezdett bele ,majd megváltoztatta, amit mondani akart. „ Jajj Henry nem is mondtad,hogy te voltál.” Nevette el magát Taylor zavarában. „H. mint Henry.” Tényleg csapott a fejére, afféle: „Hogy nem jutott ez elsőre eszembe?” módon.

„Nem ,nem Henry volt, ezt határozottan állíthatóm.” Újra rám nézett ,ám most a mosoly eltűnt az arcáról.

„De akkor ki, egy murk?”

„Ha démon lett volna, akkor mégis mért mondta volna ,hogy ne menjek a parkba ,mert megölhetnek?” Ez némileg elgondolkoztatta,de természetesen még mindig nem győzte meg.

 „Tudott a gyűlésről,és arról,hogy kiválasztott vagyok,és a nevem..”

„De ha közülünk való, márpedig biztos, mert a medál csak akkor világít kéken ,ha őrző viseli, akkor mégis mért nem tudni ki ő, mert volt talpig feketében és a legérdekesebb mért nincs itt?” 

Igaza volt, a legfurcsább,hogy nem volt itt a gyűlésen,bár ha belegondolok nem is utalt rá ,hogy eljön.

„Azt honnan tudjátok,hogy nincs itt ?” Kinyílt az ajtó és Tristan lépett be rajta.

[maybefanfic]

6.fejezet

Kócos hajjal ,fáradtan  ébredtem fel reggel a szobámban. Szemeimet dörzsölve a fürdő felé vettem az irányt és próbáltam elviselhető külsőt varázsolni magamra . Nem jártam sok sikerrel,de legalább már nem néztem ki úgy mint egy élőhalott.

Miután végeztem a fürdőben ,a konyha felé vettem az irányt,hogy egy kávé segítségével önmagamhoz térjek. Noha tudtam,hogy a közvetlenül ablakom alatt székhelyező kávéstanhoz is betérek majd,nem igazán érdekelt. A kávéfüggőségem,volt a legkisebb problémám jelenleg.

Ahogy kinyitottam a szekrényt ,hogy kivegyem az őrölt kávéval teli dobozt ,a szívem majd kiugrott a helyéről és reggeli energiaforrásom is kis híján a földön végezte.

„ Te meg mi a fenét keresel itt?!” Hangom ingerült volt ,a még bennem lévő ijedség miatt.

Szemeit ráncolta, majd tekintete lábaimra terelődött,melyekből a fehér hosszított póló,amely pontosan a fenekem alá ért- nem sokat takart. Idegesen próbáltam lejjebb húzni-az sem érdekelt ,hogy kinyújtom- de  reménytelen kísérletnek bizonyult.

Harry szája mosolyra húzódott ,arcán megjelentek az apró gödröcskék,ahogy szánalmas próbálkozásomat kísérte figyelemmel. Észre se vettem eddig ,hogy milyen..Helyes. Az a goromba külső teljesen elfedte az igazi énjét.

Ivott egy utolsó kortyot , majd a mosogató felé ment ,hogy betegye az üres teás bögrét.

„Rae-t hoztam haza,tegnap nagyon kiütötte magát.” Válaszolt az előbb feltett kérdésemre,melyről már teljesen el is feledkeztem.

„É-és itt is aludtál?” Tovább sokkolódtam.

Értetlenül nézett rám.

„Umm..igen?” Költői kérdés volt. Ez komolyan ennyire természetes volna? Vagy csak nekem idegen még a helyzet?

„Hol?” A szám önálló életre kelt,szégyelltem magam ,hogy nem tudom befogni.

„Rae-nél..Egyéb kérdés? Legközelebb értesítelek ,hogy mit miért akarok tenni?!” Közelebb lépett ,már-már félelmetes termete most fölém tornyosult. Nem mertem a szemébe nézni,reménytelenül hol a földet,hol a falat bámultam.

„N-nem.Én csak nem tudtam,hogy együtt vagytok. Sajnálom.” Szabadkoztam.

„Nem vagyunk együtt.” Mondta határozottan,mire felkaptam a tekintetem és belenéztem a smaragdzöld szempárba. Semmit nem tudtam kiolvasni,teljesen össze voltam zavarodva.Akkor mégis miért aludt nála?

Szerettem volna oldani a feszültséget ezért, mondanom kellett valamit.

„El is felejtettem megköszönni ,hogy haza hoztál. Köszönöm.” Elég közhelyesre sikerült.

„Ne szokj hozzá.” Azt hiszem nála ez jelenti a „szívesen-t”.

Épp menni készült,de ahogy megfogta a kilincset az elfordult és Tristan lépett be rajta. Mindketten furcsán bámultak a másikra, majd rám. Érdekes helyzet volt.

„Reggelt Srácok!” Üdvözölt minket Tristan, oldva a feszültséget.

Neki is megakadt rajtam a szeme ,kezdtem kényelmetlenül érezni magam ,mivel alig volt rajtam ruha.

Zavartan megrázta a fejét,majd igyekezett a szemembe nézni.

„Gondoltam elmehetnénk ma valahová..” Idegességében szőke hajába túrt. Közben észrevettem Rae szürke melegítőruháját a fotelen,amiből a nadrágot gyorsan magamra kaptam.

Ahogy oldalra néztem láttam,hogy Harry háta megfeszült és visszacsukja az ajtót. Nem ment el.

„Ömmm..” Tértem vissza Trishez.Nem akartam elutasítani a kérését,és azzal jönni,hogy mára tanulást terveztem,de valahogy nem tehettem mást.  „Sajnálom,de ma nem megy..Más dol..más dolgom van.”Szégyelltem magam,amiért ilyen módon utasítottam el.

„Nincs gond,csak azt hittem,hogy lógunk egy kicsit, még mielőtt suli elkezdődne. De Mindegy. Megértem.” Mosolyt erőltetett arcára.

„Mondjuk hétfőn suli után egy kávé?” Próbáltam menteni a helyzetet, feltűnt ,hogy Harry feszülten figyel minket.

„Benne vagyok, akkor hétfőn. Styles este a megbeszélésen?”Kérdezte kifelé menet a sráctól.

„Ott leszek,remélem ezúttal te is..” Trist megállt. Egy pillanatig állták egymás tekintetét,Harry tekintete kemény és határozott volt, Tristan kereste a válaszokat furcsa viselkedésére,de nem talált ésszerű magyarázatot.

„Hát hogyne.” Azzal elfordította a kilincset és távozott.

Elindultam a szobámba,de Harry hirtelen ott termett az ajtóm előtt. Megrémisztett a gyorsasága.

„Nem találkozhatsz vele hétfőn.” Parancsolt rám halkan.

„M-micsoda?” Hüledeztem. „Mindenkitől elfogsz tiltani,aki megpróbál kapcsolatot létesíteni velem? Mond, jól érzed magad?”

„Nem az akinek adja magát. Bee , ő veszélyes.” Komoly volt.

„Miért?”Meglepett,hogy suttogunk.

„Nézd, nem tudom megmagyarázni ,hogy mi ez az egész, ha megpróbálnám talán el se hinnéd. De távol kell maradnod tőle, a saját és a mi érdekünkben is.”

„De hisz ő a barátod. Mért beszélsz úgy róla ,mintha az ellenséged lenne?”Megdöbbentet.

„Tudod, barátot az ellenségtől mindössze egy hajszál választja el. Tristan nem fényőrző hanem, démon, a sötétség démonai közül egy.”

„Mégis miről beszélsz?Mi ez az egész?” Kíváncsi lettem.

„Hosszú, és a többiek nélkül többet nem mondhatok. Egyet viszont jó ha a fejedbe vésel, kiválasztott vagy,és senkiben nem bízhatsz , bárki megölhet..” Parancsolt rám,majd ismét az ajtó felé indult.

„Akkor benned mégis mért bízzak?” Tettem fel gyorsan a kérdést.

Megállt,majd megfordult.

„Azért,mert már számtalan alkalmam lett volna arra,hogy megöljelek mégsem tettem meg.”

[maybefanfic]

5.fejezet

„Micsoda?” Keservesen felnevettem,mikor végre magamhoz tértem a némileg sokkos állapotból. Annyira zavaros volt minden, alig vagyok itt egy napja,de máris szinte minden rám zúdul. Mégis milyen kiválasztott? Ez valami rossz vicc ?Így avatják a gólyákat?

Harry súgott valamit Rae-nek ,ami nem is annyira súgás volt,mert szándékosan úgy mondta,hogy én is halljam.

„Nem ő az,kizárt..”

„Harry, kérlek!” Háborodott fel a lány.

„Saját magát nem tudja megvédeni,mégis minket ,hogy menthetne meg?!”Szegezte neki a kérdést.

Rae szólni akart, szája már formálta betűket,de hang nem jött ki a torkán. Elhitte,hogy amit Harry mond az úgy van.

„Valaki végre nekem is elmondaná ,hogy mi folyik itt?!” Kérdeztem.

Egymásra néztek, valószínűleg azt várták,hogy majd egyikük belekezd,de senki nem tette meg.

„Hol van Tristan?”Szólalt meg Taylor,ezzel gyorsan témát is váltva.

Fel se tűnt ,de Tris nem volt jelen, konkrétan ő volt az- Rae mellett- aki akarta ,hogy eljöjjek, most mégis ő nincs itt.

„Azt hittem veletek jön.”Mondta James.”Legalábbis nekünk ezt mondta.”

Rae széttárta a kezét, afféle „ő nem tudott erről” stílusban.

„Na jó,szerintem jobb,ha én megyek..” Feladtam ,hogy a jó pár perccel ezelőtti kérdésemre még mindig nem kaptam választ. Kicsit sértő volt rám nézve ,hogy annyira nem méltatnak ,hogy legalább megmagyarázzák ezt az egészet. Így elindultam az ajtó felé,de Harry megragadta a csuklómat.

„Keressétek meg Tristan-t én haza viszem Bee-t.”Utasította őket.

„Nem kell, majd valahogy megoldom..Megyek busszal..”Próbáltam kihúzni magam a szorításából,de az ahelyett ,hogy alábbhagyott volna még erősebb lett.

„Nem akarlak elkeseríteni ,de – ránézett a karórájára ,majd felém mutatva folytatta- az utolsó busz úgy 5 perce ment el..”

Gondterhelten kifújtam a levegőt és beleegyeztem,hogy hazavigyen - más választásom ugyanis nemigen volt.

Kiérve a Grundból az első, amit elhatároztam,hogy soha többet nem jövők ide vissza, arról nem is beszélve ,hogy az egyetemi bulikat is inkább hanyagolom.

Harry fekete Range Rovere ott állt a sarkon. Hirtelen félelem lett úrrá rajtam, maga az egész este ijesztő volt számomra, de a tudat ,hogy Harryvel fogok egy kocsiban ülni  -akit alig 1 napja ismerek -,még jobban megrémisztett. Magától az egész lényétől féltem, hatalmas volt,legalább 2 fejjel nagyobb nálam, arról nem beszélve ,hogy meglátszott rajta a testedzés. Kíváncsi voltam, vajon mit sportolhat.

A fekete autó ajtaja előtt megálltam, egyszerűen nem mertem beülni. Inkább maradtam volna itt az utcán,egyedül a sötétben, megvárva míg világosodik,minthogy vele legyek kettesben egy autóban..

„Ha arra vársz,hogy kinyissam neked az ajtót, akkor közölném,hogy én nem az a fajta srác vagyok, és kár áltatnod magad .” Nyers volt.

„Nem ülők be veled egy kocsiba.” Jelentettem ki halkan, de teljesen határozottan.

„Dehogynem. Máskülönben itt maradsz egyedül a Grund előtt reggelig, és ne akard tudni mennyi részeg alak járkál erre felé, akit nem fog meghatni ,hogy játszod az ártatlant..”Nézett rám szigorúan.

„Befejeznéd végre ?!”  Csattantam fel.

 „Mégis mit?” Kérdezte hitetlenkedve mosollyal az arcán,mintha nem tudná miről van szó.

„A bunkó viselkedést ,amit felém tanúsítasz..Komolyan véletlen volt, nem szándékosan mentem beléd,mért nem tudsz tovább lépni az eseten?” Hangom sokkal inkább kérlelő,mint szemrehányó volt.

Harry ellökte magát az autótól,aminek időközbe neki dőlt és átjött az én felemre. Reflexből hátrább ugrottam egy keveset, nem tudtam mégis mit akar. Mikor meglátta, hogy megijedtem, szigorú tartásából visszavett és megállt előttem egy jó méterre.

„Nem azzal volt a probléma,hogy belém jöttél..” Közölte. „ Most pedig szállj be.” Parancsolta és kitárta nekem az ajtót.

[maybefanfic]

4.fejezet

Mikor felnéztem egy kék szempárral találtam szembe magam. Jobban szemügyre vettem ,hogy ki be is botlottam bele. Nem volt ismerős,hogy is lett volna egy napja vagyok itt,mégis..Annyira azt éreztem tudom ki ő .. Némileg frusztráltan éreztem magam a közelében, nem értettem az okát.

Rövid barna haja volt, és tökéletes fogsora, ami tisztán látszott mikor mosolyogva megfogta a vállam,hogy eltoljon magától és  jobban megnézzen .

„Minden rendben?Jól vagy?”Kérdezte.

„Persze,bocs ,hogy beléd mentem..”Zavarodott voltam.

„Én nem figyeltem.” A mosoly egyre nagyobb lett az arcán.

„ Olyan modortalan vagyok, be sem mutatkoztam. Omen vagyok.” Nyújtott kezet.

„Én Bee.” Fogadtam el az üdvözlést.

„Örülök,hogy megismerhetlek.” Vigyorgott.

Kedves fiúnak tűnt, valószínűleg ő is a népszerű srácok táborát erősítette. Finoman visszamosolyogtam közben pedig tekintettem megakadt a bőrét borító sok tetováláson. Szimbólumok, felíratok , nehezen tudtam értelmezni őket,homályos volt mind és még a kiváló latin tudásom is kevés volt hozzá.

A nyakán lévő lánc viszont jobban érdekelt, többnyire azért mert az ismerősnek tűnt. Két medál lógott a láncon :egy félhold és egy szomorú arcot ábrázoló maszk-amit megmernék esküdni,hogy már láttam valahol.

„Új vagy itt?” Kérdezte. Bólintottam.

„Ma érkeztem.”

„Nos, akkor ideje ,hogy megismerned az itteni életet.” Intett a fejével ,hogy kövessem a kanapé felé.

***

Rae szemszöge:

„Harry engedj el!” Rivalltam rá.

„Rae hagyd már , jobb ha nincs velünk,távol van a bajtól. Így a jó.”Mondta finoman.

Tudtam, hogy igaza van,de éreztem azzal ,ha Bee-t elengedjük elveszünk, végleg, szükségünk van rá.

„Hát nem érted?! Ő a kiválasztott! Tudom. Ma mielőtt bejöttetek volna a szobába elkezdtem vele beszélgetni és mikor a kezemet nyújtottam felé meglátta a szimbólumot a kezemen, felismerte és megértette az írást.” Magyaráztam.

„Rae, ez nem bizonyít semmit..Bárki lehet az , nem feltétlenül neki kell lennie,ne keverd az érzéseidet a tényekkel. Képtelenség, hogy pont ő legyen!” Mondta.

Mielőtt tiltakozhattam volna az elmondottak miatt, a vér megfagyott az ereimben.

„Omen.” Suttogtam.

Harry arca megváltozott, először zavartan ráncolta a homlokát, majd ahogy látta ,hogy mereven bámulók magam elé és nem mozdulok ,megfordult és a kanapé felé nézett.

„Bazd meg.” Káromkodott,ahogy felismerte a két alakot a kanapénál.” Ő az.”

„Most mit csináljunk?” Csak a szám mozgott arcom még mindig merev volt.”Ha oda megyünk Omen rájön,hogy ő a kiválasztott..” Suttogtam, a zaj ellenére mégis értette.

„De hisz már úgyis tudja..”Mondta.

„Nem, még nem.” Harry rám nézett, arcán némi remény és feszültség tükröződött. Tehetetlenek voltunk.

„Van egy ötletem.” Fordultam felé hirtelen.

***

Bee szemszöge:

Omen nagyon közvetlen és vicces srác volt. Mesélt az egyetemről , magáról a környékről és az itteni dolgokról,jól szórakoztam vele,egészen addig, amíg Harry meg nem jelent.

„Omen.” Sziszegte a fogai között. Ismerték egymást.

„Harry” Üdvözölte. „Minek köszönhetem, hogy megtisztelsz jelenléteddel?”Mosolygott rá erőltetetten.

„Nos épp a barátnőmet kerestem, aztán megláttam ,hogy egy segfejjel van.” Omen felállt a szidalom hallatán,  így szinte alig volt közte és Harry közt távolság.

„Bee a barátnőd?! Mégis mióta?” Nevetett, de arca mérges volt.

„Ahhoz neked semmi közöd, velem van és kész.” Mondta nyersen . Hatalmas kezei átfogták csuklómat ,felállásra késztetett a kanapéról,majd maga mögé húzott.

„D-de mi ne..”Tiltakozni akartam ,de megszorította a kezem.

„Bee menj oda Rae-hez.” Utasított. Szemein láttam, ahogy oldalra pillantva rám nézett, nem tűr ellenvetést. Nem mertem ellenkezni,így tettem ,amit kell.

Hallottam, ahogy elmentem,hogy Harry azt mondja Omen-nek: „Maradj távol tőle,különben  véged.”

A zene mintha megszűnt volna, tisztán hallottam Omen válaszát. Nevetett, majd azt suttogta: „Styles , a játék még csak most indul.”

Hátra pillantottam,de Harry már mögöttem is volt, Omen viszont már sehol.Lassan odaértünk Rae-hez ,aki egy ideig várt, majd megragadva  a kezem és egy szobába vonszolt. Közben a többiek is megérkeztek és követtek minket.

Mikor beértünk Harry kulcsra zárta az ajtót.

„Mi folyik itt ?” Fakadtam itt. Tekintetükből semmit nem tudtam ki olvasni.

„ Bee te vagy a kiválasztott.” Mondta James egy kis idő múlva.

Bennem pedig meg megfagyott a levegő.

[maybefanfic]

3.fejezet

Rae este 6 után állított be a szobába. Kissé ideges volt és kapkodott,meg akartam mondani neki,hogy még se megyek - de tekintettel a helyzetre- inkább nem tettem.

„Bocs csak kicsit el vagyok havazva..” Szabadkozott.

„Minden oké?” Kérdeztem némi aggodalommal hangomban.

„Persze..” Nem volt meggyőző. „Meg van, már mit veszel fel?” Terelte a szót.

„Ümm.. ami azt illeti ,nem vagyok biztos benne ,hogy jó ötlet ,ha..”

„Ne is folytasd! Mindenképp jössz. ” Szakított félbe.”Mutasd, milyen ruháid vannak.” Utasított kedvesen.

„Nos, nem készültem bulikra, szóval nem igen van olyan, amibe mehetnék.” Vallottam be.

„Nem probléma,megoldjuk.”Mondta és a fiókjában kezdett kutatni, majd a kezembe nyomott egy ruhát.”Tessék vedd fel ezt.”

Végig néztem a körülbelül a fenekem alá érő fekete mini ruhán és leesett az állam.

„Rae,ez most komoly?!”Fagytam le. Nem bírtam elképzelni, hogy felvegyem.

Megforgatta a szemét, majd keresett még pár ruhát, amik többé-kevésbé ugyanúgy néztek ki, mint az előző .

„Mondjuk, feketén kívül van más színű és méretben kicsivel hosszabb ruhád?”

„Nincs, csak ilyen van.” Sóhajtott.

„Ne haragudj, de én ilyet egyszerűen nem bírok felvenni.” Halkan jegyeztem meg inkább csak magamnak. Tudtam, hogy már az idegeire mehetek.

„ Nos , ez esetben maradunk a nadrág-top-dzseki kombinál.”

Már vette is elő a cuccokat, amik -megjegyezném- mind feketék voltak.

„ A top nem lehet, ümm mondjuk vajszínű?” Kérdeztem félve.

„De persze, bocs.” Nevetett. „Viszont siess, idő van.”

Bólintottam, bementem a fürdőbe és gyorsan magamra kaptam a ruhákat és egy fekete bakancsot, amit szintén tőle kaptam kölcsönbe.

Mikor kijöttem ő már kész volt, és nagyon jól nézett ki. Neki sokkal inkább a stílusa volt ez a rövid, vagány fekete ruha. Sovány volt, szemben velem, én kicsit formásabb alkat voltam.

Fekete kabáttal –ami majdnem akkora volt, mint a ruha - és bokacsizmával viselte . A sminkje a szokásos, szempilla spirálból és vörös rúzsból állt. Mikor felém nyújtotta a neszesszerét finoman elutasítottam, nem igazán szerettem használni, meg amúgy is volt már rajtam egy kevés.

Mikor leértünk a kocsihoz, ismét rám tört ,azaz érzés ,hogy jobb, ha nem megyek,de hiába próbáltam volna visszamenni nem engedte volna meg,ezenkívül már rögtön az első napon elrontanám a lehetőséget,hogy kapcsolatokat szerezzek,így lenyugtattam magam és beszálltam a fekete ,sötétített üvegű Range Rover-be.

Beülve hátra láttam, hogy Harry ül a volánnál,de a banda többi tagja sehol.

„ A többiek már ott vannak.” Mondta inkább csak Rae-nek.

A visszapillantó tükörből mérges pillantást intézett felém,közben a mellette ülő lánynak  súgott valamit,amit természetesen meghallottam.

„Mondtam, hogy ne hozd, jobb lett volna, ha nem jön.”

„Jönnie kellett!” Meggyőzően nézett a Harry szemébe, mire az feladta a harcot és idegesen lehajtott a járdáról és elindultunk.

  **

A Grund egy hatalmas épület volt nem olyan messze az egyetemtől valószínűleg azok kampusza, akik valamiért előnyt élveztek az egyetemen pozíciójuk révén.

Teljesen magával ragadott a látvány és annyira elbambultam, hogy el is felejtettem,hogy be kéne menni.

„Mondd, esetleg belülről is megnézed az épületet? Megörökíteni véletlenül nem szeretnéd?”Gúnyolódott tovább.

„P-persze menjünk be, bocsánat..”Dadogtam.

Olyan durva és arrogáns volt, hogy megint éreztem a torkomban a gombócot.

Idegesen megforgatta a szemeit és a hajába túrt,majd bement a házba.

„Mindenkivel ilyen.”Simította meg a kezem Rae kedvesen.

Rámosolyogtam,majd együtt Harry után  bementünk a házba.

Odabent rengetegen voltak. Mindenkinek a kezében piros műanyag pohár volt, és az arcán pedig hatalmas vigyor, ami arról árulkodott,hogy már túl van jó pár kortyon.

A légkör borzalmas volt. Alig lehetett moccanni, több lány egy szál melltartóban futkorászott, az egyik-aki feltehetőleg becsiccsentett- a lábamnál eset el, megijedtem és segíteni akartam, de elnevette magát a saját szerencsétlensége miatt, felállt és tovább futott.

A levegő cigitől és az alkoholmámorító szagától bűzlött. Kényelmetlenül éreztem magam és egyik kezemmel az alkaromon lévő ruha anyagát kezdtem fel-le simogatni

„Szerintem én haza megyek.”Jelentettem ki vühatározottan,némileg túl ordibálva a hangos zenét.

„Mi? Bee csak viccelsz ugye?” Rae elképedt.

„Nem, tényleg, rossz döntés volt ide jönnöm. Ez nem az én világom. Sajnálom.” Hátráltam.

„Nem mehetsz haza!” Kétségbeesetten próbált visszatartani.

„Hagyd, jobb, hogy elmegy .” Jelent meg hirtelen Harry , és próbálta leállítani a lányt. Sikerült időt nyernem és elslisszolnom onnan, átverekedtem magam a tömegen sűrű bocsánatkérések közepette és már majdnem elértem a kijáratot, de Rae utánam ordibált és akaratlanul is megfordultam, melynek következtében beleütköztem valakibe..