#makk ot

[dualdeixis]

[Image description: Digital fanart of Octopath Traveler. There are full descriptions of all images under the cut. End image description.]

i'm just saying whatever random shit pops into my head now but fr if alfyn gets to have a southern usamerican accent whilst living in the medieval mediterranean then i think tressa should've gotten to sound like an italian mob boss. it's equality

also citation for the first comic

[Image description: A 2-page comic. On the first page, Alfyn slams his tankard on the table with one hand buried in his hair, and says with an exasperated expression, "Oh, godsdammit...! Me and my fat vagina!" Therion, who's sitting next to him, looks at him with a vaguely perplexed expression and asks, "Do you say that often?" Alfyn grins and replies, "I'm testin' it out. You think it'll catch on?" Therion says, "...It might just take off..."

On the second page, Therion says, "Well, anyways... Can I get a drink? Wine cut with ale and mead." The bartender says, "'Fraid that's not on the menu." Therion says, "That's why I ordered it. I thought the mix might have the same color as a certain stone..." Alfyn thinks to himself with confusion, "Huh? A certain stone? As in, the emerald dragonstone? Wait a sec..." His expression turns shocked as he thinks, "Is... is Therion colorblind...?! (So he DOESN'T just suck at identifyin' plants!)"

Next is a 6-page comic. On the first page, Therion wordlessly gestures to a Bed, Wed, Behead chart that is flanked by a pair of heraldic dragons: bed Alfyn, wed Ophilia, behead Tressa. Alfyn clutches at his head and sobs, "Y—YOU—YOU WOULDN'T MARRY ME?!" Therion shrugs casually and says, "First of all, it's the church that wouldn't marry us. Second of all, I can't bed Ophilia—she doesn't fancy men. So I think Her Incandescence and I could have a fine spiritual marriage. Be a chaste exemplar for the people of Flamesgrace." Ophilia blushes with a wobbly frown in the background. Therion points at Tressa with a flat expression and says, "And obviously, I'm not doing either of those things with Tressa. Because she's annoying. So, unfortunately, she has to die. for being annoying." Tressa plants her fists on her hips with a bright but angry smile and says, "Oh yeah?!"

Second page. Tressa crosses her arms and says, "Well, right back at you!" Her chart reads bed Ophilia, wed Alfyn, behead Therion. Alfyn wipes his tears away and says, "Wha—? YOU'D marry me, Tress?" She links an arm with his and says with a wink, "Sure! Why, it's the perfect opportunity to consolidate your business into mine! Thanks to my expert management, you'll finally have a steady income—you're welcome!" Alfyn says with bemusement, "Okay, shoulda seen that one coming." In the background, Therion observes with a neutral expression, while steam rises from the blushing Ophilia.

Third page. Alfyn rubs his neck and says with a nervous smile, "Gah... Alright, look... I'm NOT gonna marry anyone other than the guy I'm actually courtin', and if I killed the Flamebearer I think the Knights Ardante—or maybe the gods themselves—and also my mother from beyond the grave—would kill ME, so..." His chart reads bed Ophilia, wed Therion, behead Tressa. "Sorry!! And I'm takin 'bed' as another word for 'sleepover' in this instance!" Tressa throws her hands up in frustration and shouts, "AW, COME ON!" In the background, Therion observes with a smirk, while Ophilia drops her face into her hands, still blushing and steaming.

Fourth page. Close-up on Ophilia in the same pose as she silently presents her chart: bed Tressa, wed Therion, behead Alfyn. A shadow is cast over Alfyn as he stares in horror with mouth agape, eyes bloodshot, and tears streaming down his cheeks. Tressa whistles nonchalantly and Therion tugs his scarf up over his mouth; both are blushing slightly, quite flattered. In the background, Ophilia says, "F-forgive me, Alfyn!! B-b-but if Therion and I have already been wed, then...!" Alfyn falls to his knees and says with a despairing expression, "YOU ARE NOT ACTUALLY MARRIED!!!!"

Fifth page. Hanít gestures a bit reluctantly to her chart, which reads bed Primrose, wed Olberic, behead Cyrus, and says, "Mine apologies. Primrose and I cannot be lawfully wed, and Olberic would likely fare better at the traditional nuptial duels—so therefore..." Primrose says with amusement, "It's only a game, Hanít." Her chart reads bed Olberic, wed Hanít, behead Cyrus. "I doubt that Olberic and I would ever have anything to do with each other where beds are concerned... But, well, in this hypothetical, I'd like to take up the challenge of finding out what makes a knight of Hornburg whimper." Cyrus taps his chin with a thoughtful smile and says, "Hm... Yes, yes... Both your arguments are quite compelling."

Last page. Cyrus gestures elegantly with his hand as sparkles and roses surround him, saying, "I shall have to consider it further. In the meantime—what say you, Olberic?" Olberic stares at him, blushing, before power walking ahead of everyone else on the road. "Oh, my," says Cyrus. "It appeareth that we have flustered him overmuch..." says Hanít. "But sir, what about my theories?" teases Primrose.

The next drawing shows Cyrus in a redesigned sorcerer outfit, holding a wooden staff. He wears a pink overgown with a flared collar, a short hem, and very long and full hanging sleeves, accented with orange; a pink sorcerer's hat with an orange ribbon for a band and eight golden ornaments hanging from the back; a dark magenta doublet and thigh-high boots; a gold belt with three hanging ornaments; and a bow case decorated with three red, blue, and yellow beads with dark magenta tassels. The note beside him reads, "Dreisang said the category is FEMME REALNESS!!" Next up are Cyrus and Therion in their canon merchant outfits; they're both wearing dresses. The note above them reads, "And so did Tressa I guess??" with a doodle of Tressa winking, smiling, and giving a thumbs up. Finally, Primrose and Hanít wear redesigned merchant outfits. Primrose wears a white doublet with full sleeves and ruffs at the neck and wrists; a yellow, half-open jerkin with slashed folds at the shoulders and waist; yellow trunkhose with slashed folds at the knees; brown stockings; and white bear-claw shoes. Hanít wears a yellow full-sleeved shirt with a black ribbon fastening near the collar; a brown jerkin; short black paned trunkhose; and long brown boots. The note above them reads, "Oh shit she also said BUTCH REALNESS."

The final drawing shows Leon Bastralle and Tressa wielding their spears with shadows over their eyes. Leon demands, "Now walk the plank..." Tressa finishes with a grin, "And sleep with the fishes!" In a side-comic, Mikk throws his arms up around himself protectively and gasps, "YER GONNA KILL US?!" Makk clasps his hands together and cries, "I'M TOO YOUNG TO DIE!" Tressa says with a nervous smile, "What?! No, c'mon, we're not actually gonna kill ya...! R-right, uh, Captain Bastralle?" Leon thinks with an annoyed expression, "Now I kind of want to just because you told me not to." The note next to him reads, "Hasn't completely lost his pirate's edge." End image description.]

[starrgaymer]

KEY = GAY

Ce'pk nm ytpgnekrq zo juvc

Eos qnmc tfk rsreq gnb yo bu I (bu I)

Y lujr cmsmgzmctt'q chyz I'k zhgtkgtg ml

Yma wmalbt't ekt rniq lrms ale ornep muw

O jsyt ugnlg tcrl wuu fuw G's fcklgtg

Eutrg myqe wuu stdcxsrgnb

Tetkr eunlg ggbe wuu sv

Ncbep molta jkt wuu buwl

Tetkr eunlg rst apuulj alj dcyepz yma

Ncbep molta kgkc eos irw

Tetkr eunlg sye gmudzee

Lkvcx gmtny zejr a joe ytd farr eos

Ce'tk kluwl kaan ornep lop yo june

Eosx hcgrr'y bckn yihgtg, zat wuu'pk tmu sfe tm yaw ot (qgy gz)

Ilyibk, wc horn kluw unar'y bckn euilm ol (mogtg mt)

Wc qnmc tfk gyse ytd uk'rc molta nraw ot

Ytd gl yma aqq mc nou O'm dkejone

Jol'z tcrl kk yma'rc zom hlgtd ru sck

Ncbep molta eovc eos ap

Lkvcx gmtny rer eos jout

Ncbep molta pan yxostd ytd bkscxt wuu

Lkvcx gmtny saik yma cpe

Ncbep molta qgy euobhyc

Tetkr eunlg tcrl y ric gnb nupz yma

Ncbep molta eovc eos ap

Lkvcx gmtny rer eos jout

Ncbep molta pan yxostd ytd bkscxt wuu

Lkvcx gmtny saik yma cpe

Ncbep molta qgy euobhyc

Tetkr eunlg tcrl y ric gnb nupz yma

(Omn, ggbe wuu sv)

(Omn, ggbe wuu sv)

(Omn) Ncbep molta eovc, tetkr eunlg ggbe (eovc eos ap)

(Muh) Lkvcx gmtny mitk, ncbep molta eovc (mitk yma un)

Ce'tk kluwl kaan ornep lop yo june

Eosx hcgrr'y bckn yihgtg, zat wuu'pk tmu sfe tm yaw ot (ru sye ir)

Onqodc, ce zutf qnmc wfgt'q hect gmone un (euilm ol)

Ce itou zhc makk alj wc'xe eunlg pjgy gz

I hasr calta rklj eos nou O'm dkejone

Morza kgkc eos anbkrqzalj

Ncbep molta eovc eos ap

Lkvcx gmtny rer eos jout

Ncbep molta pan yxostd ytd bkscxt wuu

Lkvcx gmtny saik yma cpe

Ncbep molta qgy euobhyc

Tetkr eunlg tcrl y ric gnb nupz yma

Ncbep molta eovc eos ap

Lkvcx gmtny rer eos jout

Ncbep molta pan yxostd ytd bkscxt wuu

Lkvcx gmtny saik yma cpe

Ncbep molta qgy euobhyc

Tetkr eunlg tcrl y ric gnb nupz yma

Ncbep molta eovc eos ap

Lkvcx gmtny rer eos jout

Ncbep molta pan yxostd ytd bkscxt wuu

Lkvcx gmtny saik yma cpe

Ncbep molta qgy euobhyc

Tetkr eunlg tcrl y ric gnb nupz yma

What 😟

[444names]

7# MYSTERY POST

Aber Ablayā Abled Abli Accola Actiony Adickz Adumadii Aeliired Aldoa Alons Als Alvel Alwel Aly Amord Ands Ang Angs Angween Aning Appy Aptimā Arbi Arcts Arearta Arferho Arlone Aserally Aserte Ashnt Ashtle Assarl Ataltage Atel Atesper Athyā Attescol Aughk Aundak Auquened Aurdwens Aurima Aval Aywor Baffs Bar Bargaree Bauring Beath Behmtai Ber Bert Bey Bidems Biding Billilet Blarorna Ble Bleg Blingles Blorus Brikind Casta Cathidnā Cayā Ceptives Ces Cevitā Chae Chair Chairung Clar Coing Com Con Coni Connin Const Cor Cresint Criirorl Croads Culdeib Damittō Danā Darrlis Daugs Dell Dence Dequer Ders Dhaik Dindus Dist Dite Dompĭ Dories Drans Dred Druils Drya Duil Durs Durzud Dusa Eall Ealy Ect Edaghten Edhrude Elab Elbessë Ell Elokwē Elple Embanor Eme Emerow Emith Enrathir Envishin Ercome Ered Eshionin Eter Etolays Etsmin Euthor Exinsus Ezdā Fal Famissa Fanq Farry Feh Fila Flai Flambar Flath Flatis Fliim Floru Folforok Foll Fored Forinty Frisinir Galban Galks Galō Garroten Gath Gathar Geover Gima Gimmays Git Glinrik Goder Goli Gothilth Gothner Grive Gui Guland Gule Guntagma Gweloss Gwenro Gwifhon Gwil Gwin Hade Halch Haning Hazz Hearthū Hela Heops Hie Homes Hooncity Hop Hukā Hur Híniyk Idjayars Ighty Ikon Iliruil Imes Initer Innal Int Int Ithae Ithumen Ize Izle Jabb Jaked Jivvick Jurlow Kee Kha Khaurden Khly Kial Kins Kius Knionath Knips Kosin Krru̯rā Labbind Labluil Lactitho Ladof Laerchin Lambid Lams Laneen Langick Laren Law Lay Leal Lew Llok Lls Locti Lolves Lon Lor Lottek Lourlis Lowarc Luterths Lórin Mabnen Mackz Madeuth Maitē Makikkeg Makk Malaved Manda Mang Manth Maust Meass Menthen Midemors Mol Moneree Mord Moring Moul Mual Mullath Muter Naidage Nathan Naunle Ndeleste Nede Neon Nexy Ngan Ning Ninieth Norde Nualkhin Nuk Nybonegē Nyin Oanin Obod Obt Omition Ontoods Ordwel Orm Orver Osind Oting Oved Patā Perow Peryn Phelsad Phles Plam Ple Plengurā Pood Pops Pos Priol Priols Prous Puilhest Pulmil Purnuor Qoss Queld Quess Rabne Racke Rae Rane Raseemes Reamest Ree Reens Refeen Reffe Rells Reng Rifecin Riffal Risg Roand Robjew Rookery Ruiruace Saldin Scaur Sclok Scon Scurah Sdfus Seconoth Seh Shene Shing Shir Shnes Shon Sib Sireded Sis Slalise Slarowl Sling Slublach Sludai Sming Sntoridn Soss Speb Sper Speright Spled Sposta Sral Sring Ssaa Sse Stelvan Stol Strallow Strasse Stuan Sturly Suazhai Sublarkā Sul Sundune Suu Swarse Szic Tallocks Talluts Tang Tarthaew Tass Tch Ted Telbā Temong Tendā Tge Thatused Thehing Ther Tic Ticke Tobollan Tom Toofain Toomell Torth Trandeth Tre Tsuned Turvene Uducun Ughuu Ukesse Ukkō Uld Ulmal Unan Uning Unn Unning Urrow Ussse Vago Veeth Verwing Vete Vid Viven Waixm Wart Waso Wernele Wervived Whi Wilf Woomroth Wora Worfanyl Wralit Wroffer Wyins Xuchatur Xuint Xuk Yeutch Ylthe Yurna Yusha Zar Zhall Zhath Zjus Zul Áya Ñgot Ñwan

[aretsorozat]

65. epizód A NAGY VINKLI 4/1.

Bendő atya gyászt beszél. Hé, maga botsáska? Etus üzen: a test semmi.  Családi idill Té úréknál.

  AZ ÚR HÁZA EGYETLEN NAGY SZIPOGÁS

 Bizony tele volt a templom. Ennyire „hívő” még karácsonykor vagy húsvétkor se szokott jönni. Bár ez a váratlan népszerűség most nem Bedeő atya örvendetes visszatérésének köszönhető. Noha meg kell adni, az ő miséire újra kezdtek visszaszokni a népek, és nem ám csak az öregasszonyok. Először is lassan megjelentek a haramiák, csaknem mind. Mivel rájöttek, hogy a Bendő atya által vezetett templom nem csak isten háza, a parókia lehet egyfajta klubhelyiség is.

Ahol mise előtt meg után lehet csevegni. Aztán elmenni valahová, beülni,  meginni valamit. Bendő atya már-már ott tart, hogy a parókia egyik helyiségét kinevezi és berendezi a régi jó cimboráknak, mint közösségi szoba. Ugyan miért ne? Ugye, milyen jó ötlet?  Kiderült még Andor Kampó fővadászról is, milyen szofisztikált jó fej, vagyis mindig sötét bunkó, csak úgy általában, ha nincs körülötte egy nagy fekete erdő csupa kihívással meg felelőséggel. És a Kövér Blanka? Aki rég nem kövér, csakis Blanka?  Hogy ő is milyen csinos tud lenni felöltözve! Aura Huba! Miséhez mindig józanul a nagynénjével, Vali nénivel. Aztán a két Ede. Kelen úr! És a Ditke.  Szinte teljes lett a csapat. Még Leviatán Krokodil se hiányzott. Igaz, ő nem jött be a templomba, hanem beköltözött a parókia garázsába, megmaradván a szamár formátumában, a kék Opel Corsa mellé. Itatót készíteni neki és egy-egy nagy bála szalmát, szénát vásárolni egy nap műve volt. Mi tagadás, a jó öreg megkedvelte Leviatánt. Még szép. Sokat köszönhetnek a szamárrá fordult pokolbéli fenevadnak.

Ám a legdöbbenetesebb az volt, amikor az egyik kora esti misén egy igen kékes bőrű, tagbaszakadt alak ült be a hátsó sorba. De olyan aurával ám, hogy az öregasszonyok sűrű kereszteket vetve nem győztek diszkréten elhúzódni a közeléből. Hát az atya csak nézte-nézte a sötét alakot, amíg misézés közben csak leesett neki, kit kell benne felismernie.

Hát csak nem? Lehet az?

-Fővezérlő Főaltábornok Bajtárs? Te lennél az? – szólítja meg tehát az atya, midőn véget ért a mise, és csak ketten maradnak a templomban. No meg hátul a ministráns gyerek, de rajta olyan szinten kitörtek a pattanások és annyira szénné alázta őt Bendő atya távollétében a püspöki titkár úr, aki az atyát helyettesíteni volt kénytelen, hogy kamasz azóta se törődik semmivel.  Bizony, a titkár úr a neki szabott szűk hónapok alatt három kántort is elfogyasztott a rá jellemző közvetlen és igen barátságos modorával. Harangozót csak azért nem, mert a harangszó már automatáról megy, vagy gombnyomásra évek óta.

 És akkor így halnak ki igen fontos szakmák is. Gombnyomásra.

A szerkesztő.

 De bizony ő volt az! A Fővezérlő Főaltábornagy Bajtárs, a negyvenezer kékseggű ördög expedíciós hadseregének menesztett, megalázott, lefokozott, elpofozott és a haramiák lágerébe lökdösött parancsnoka.

- Üdvözöllek- bólint fájdalmas kis mosollyal az atyára.

- Nahát! Hogy kerülsz te ide?

- Bejöttem a kapun, nem?

- Nem ide a templomba, bár az is érdekelne.

- Az utcáról?

- De te ördög vagy, nem?

- Hát…nem is tudom.

- És használtam tömjénfüstöt is.

- Annak volt ennyire jó illata?

- Úgy érted, kellemes számodra?

- Isteni.

- Nahát. Akkor az a szólás, hogy irtózik, mint ördög a tömjénfüsttől…

- Lehet, hogy az ördögök terjesztik, nekem azt súgja a programozásom.

- Megáll az ész.

- És helyben forog. Ez is egy szólás, nem?

- Még mindig nem mondtad, hogy kerülsz ide?

- De. A Kapun keresztül.

- Hogy maradtál itt a Földön, amikor a sereged, a sátán, minden

eltűnt egyetlen pillanat alatt?

- Nos, egy ideig én is valami sötét homályban kódorogtam, aztán egyszer csak feltisztult előttem a köd és az itteni tolf pálya egyik tűzoltóvödre  mellett találtam magam. A hatos vödör volt az, közben már kitudtam.

- De hát te egy játékprogram alprogramja vagy, nem?

- Én is úgy tudtam…

- Most meg itt emberi alakban…

- Látom, zavar a megjelenésem, úgyhogy…- sóhajt nagyot a fővezérlő főaltábornagy bajtárs és elkezd kikászálódni az utolsó padsorból. ahová begyömöszölte magát. Bedeő atya meg nem győz szabadkozni.

- Nem, nem, félreértesz. Nem zavarsz, sőt! Csak kissé megzavart, hogy még mindig nincs vége ezeknek a furcsa csodáknak. De az isten hozott!

- Köszönöm.

- Tudod, mit? Gyere, menjünk be a sekrestyébe, utána meg át a parókiába.

Ha nem sietsz valahová nagyon.

- Nem sietek. Semmi dolgom.

- Nahát! Akkor…gyere!

A főaltábornagy bajtárs egész más hangulatban hajtogatja ki magát a padsorból. Amikor kiér, Bedeő kedélyesen belékarol, így ballagnak a sekrestyébe.

- No és mióta vagy itt, barátom?

- Talán egy hete, vagy több…

- És hol húzod meg magad?

- A szabad ég alatt.

- Hű, nincs ahhoz hideg?

- De.

- Na, akkor egy pohárka bor biztos jól esne.

- Az biztos.

És akkor így történt az, hogy a Fővezérlő Főaltábornagy bajtárs kapta meg a parókián azt a szobát, ami majd a Haramiák Klub helyisége lesz, és vele a kántor segédi és harangozói állást, mégpedig gombnyomásra.  Így aztán a bajtárs most ott áll a helyén, a gombnál a gyászszertartás alatt és nagyon figyel, el ne rontsa, mikor kell megszólaltatni a lélekharangot.

És Bedeő atya, aki maga is megjárta a Poklot, ha úgy vesszük, többször is, elnézvén a gyászoló sokaság őszinte bánatát, nagyon felszívta magát a búcsúbeszédhez. Úgy döntött, a legősibb klasszikust használja gondolatai trambulinja gyanánt, vagyis a halotti beszédet, az is a „ lássátok feleim szümtökkel, mi vagymuk, is a pur és hamu vagymuk” -ot.  De hogy ne tűnj��k máris modorosnak, a gyengébbek kedvért ezt lefordította magyarra, amíg felhágott a szószékre.

 A Halotti Beszéd: „Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüküt, Ádámut, és adutta vola neki paradisumut házoá. Es mend paradisumben volou gyimilsiktül mundá neki élnie. Héon tilutoá üüt igy fa gyimilsétül. Gye mundoá neki, meret nüm eneik. "Isa, ki nopun emdül oz gyimilstüül, halálnek haláláal holsz." Hadlává holtát terümteve istentül, gye feledevé. Engede ürdüng intetüinek, és evék oz tilvut gyimilstüül, es oz gyimilsben halálut evék. Es oz gyimilsnek uly keserüü volá vize, hogy turkukat migé szokosztya vola. Nüm heon mugánek, gye mend üü fojánek halálut evék. Horoguvék isten es vetevé üüt ez munkás világbelé, es leün halálnek és pukulnek fesze es mend üü nemenek. Kik ozuk? Miü vogymuk.” A szerkesztő

 - Bizony mi vagyunk, akik a Paradicsomból kiűzetvén a tudással együtt megkaptuk büntetésből a halandóságot is. Bizony nem is tudni, melyik a nagyobb büntetés a három közül. A kiűzetés a földre, aminek ugarát, minden rögét meg kell törnünk és tovább gondozván munkálnunk, hogy ne haljunk éhen, hanem legyen mit ennünk, a kétes tudás a kőbaltától az atombombáig, vagy a betegség, az öregség, az elmúlás. És bizony mondom néktek, e három közül talán a harmadik az, aminek az elszenvedése után lelhetünk vigaszt.  Aki megszületik erre a világra, az meg is hal. De bizony nem mindegy az, hogyan él. Mert aki szépen, istennek tetszőn, az Úr törvényeit tudván és betartván tette azt, vagy ha meg is tévedt néha, de bűnét őszintén megbánta, az visszatérhet oda, ahonnan ősanyánk és ősapánk kiűzetett. Hogy ez a remény éltet minket, hogy ebben kell hinnünk az igaz lélek bizonyosságával, hogy ez a tudás az, ami az elmúlást nem tragédiának látja, hanem hazatérésnek, új kezdetnek, mindenki érzi, ha titkolja is megátalkodottan, de nem kell tovább magyaráznom ezt.

Felebarátaim!

Testvéreim az Úrban!

Búcsúzkodni gyűltünk itt össze, Isten e házában. Etus, a Rét Etusa, mindenki nagymamája immár hazatért. Mi gyászoljuk őt, bennünket emészt érte a bánat.

Mert már nincs közöttünk. És ez nagy ijedelem. Hiánya kitölthetetlen, sötét űr mindenkinek, aki ismerte őt. Mert aki ismerte, az szerette is.  Így gyászolja őt a lánya, az unokája, a dédunokái, a veje, a batátai, a kollégái, az ismerősei.

Nekünk fáj a halála.

De neki már nem.

Neki már jó, ezt higgyétek el nekem. És nem úgy jó, hogy neki már nem fáj semmi. A porhüvelyét ugyan itt hagyta, de a lelke máris a Mennyekben, ebben én bizonyos vagyok. Ahol csakugyan édes minden gond, nincs baj, nincs betegség, nincs öregség, nincs bánat. Bizony a mi dolgunk most már az, éljünk úgy, hogy találkozhassunk véle azon a napon, amikor mi is itt hagyjuk e földet, ahová Ádám és Éva kiűzetett.

Így gyászoljuk hát őt, aki csodásan magas kort élt meg, már szinte bibliait, mindvégig teljes szellemi frissességben, alkotókedvben, a korához képest makk egészségben, híresen jó kedélyben. Hát mi kell még? Isten áldása volt rajta már életében is. Bizony mondom néktek, magunkat sajnáljuk, és nem őt. De ennek így is kell lennie. Erre gondolva szólaljon meg tehát a lélekharang, és mondjuk magunkban, vagy akár hangosan együtt: Isten veled, Etus!

És Bedeő atya áldásra emeli jobbját, amit a csendesen könnyező, de azért igen keményen koncentráló Fővezérlő Főaltábornagy kékseggű ördög bajtárs rögtön megért, hogy ez a jel, és megnyomja a lélekharang gombját.

És isten háza immár egyetlen nagy szipogás.

                                       o

  BOLDOG ÚRNŐM, ESDVE KÉRLEK!

  Bedeő atya érzelmekben és gondolatokban  dús teljes kiőrlésű, és ropogósra sütött beszéde alatt a Pubé Nagyúr kapitánysága alatt hajózó űrbéka összesen négyszázhetven fényévnyi ugrást teljesített. Azért csak ilyen picikét, noha az ismert Univerzum legszéléről igyekezett vissza az Olümposz csillaghoz, mert az űrbéka MI-je az archívumában rátalált egy SMA nevű csillag Diziet 6. jelzetű bolygójára, ahol néhány ezer éve egy másik csíz kalózhajó már tiszteletét tette némi rabszolgának való anyag begyűjtése céljából. Na most az archivált felvételek szerint az ott talált lények eléggé hasonlítanak a botsáskára. Az eléggé azt jelenti, hogy a 42-es bolygó, avagy az Élet Értelme entitás leírása és a Diziet 6. élőlényei hasonlósága 90 plusz mínusz 5%-ban egyezőek, tehát gyengén szignifikáns, hogy ez az. Na most a mi MI-nk, azaz a Mimink eléggé tisztában volt azzal, mekkora plusz lelki teher Pubé Nagyúrnak az Olümposz harmadik bolygójára visszatérnie. Csupa rossz emlék. Egy merő, nyakig érő megaláztatás. Még annál is szörnyűbb, mint az a nyakig érő víz, ami a parancsnoki szintet a szirének és a cettaúr kényelmért még mindig uralja. És egyre poshadtabb, büdösebb. Ám Pubé nagyúr nem hajlandó lecserélni. Hiába vernyognak a szirének. Ez meg az ő kicsinyes bosszúja. Pedig nem lenne túl nagy fáradtság

kisasolni egy kisebb jégtömböt a mélyűrben, egy olyan száz méteres átmérőjű hógolyót, azt begyűjteni, a tetejét levakarni, a többit meg elolvasztani. De ezeknek? Inkább ballag minden áldott nap minimum egyszer benne a lifttől a magán kínzóteremig, amit még Szadó Nagyúr alakított ki magának, és amit a szirének orcátlanul kisajátítottak, minthogy ezek friss tengervizet kapjanak. A maga részéről már rég felköltözött a legénységi szintre. Miért ne? Pláne, hogy népszerű. Bár már nem annyira, mint amikor kioldották  az égi kikötő kötelet az Olümposz rendszerből…

Na most, a biztonság kedvéért Pubé Nagyúr megkérte az ő egy szem jó komáját,  az űrbéka Mesterséges Intelligenciáját (Miminket), hogy készítsen színes képet a Diziet 6.on élő lényekről, sőt, próbáljon meg egy 3D-es mintadarabot is nyomatni az archív felvételek alapján. És akkor a képpel és a macska nagyságú, műanyag hasonmással avászkodott  a három szörnyű némber színe elé vacsoraidőben, amikor is felszolgálta nekik a főszakács legújabb avokádó fantáziáját, szám szerint úgy a kétszázadik kísérletét, hátha most eltalálja. Ez formára bika tökére hasonlított, és talán ízére is, nyakon öltve chilis – currys mártással és jó sok foghagymával  (az említett fűszerek és a foghagyma szintén csak megközelítések a földi eredetihez).  És ez most így tényleg nem nézett ki rosszul, és az illata is olyasminek tűnt, mint ami kifogástalanul ehető.

Nahát ezt vitte az ezüstálcát a feje fölé emelve a Nagyúr. Gyönyörű porcelán tálban szervírozva. Hozzá bíborszínű édes bor, ahogy a hölgyek szeretik.  Na és mi mást is űztek volna ismét a hölgyek a Cettaúr hátán, mint hogy lelkesen hódoltak Lezbosz szigetének kultúrkincse előtt, mégpedig a Cettaúr virtuóz lantkíséretére. Ezt bezzeg nem unják meg, és cet-ember kiméra is egyre profibban penget- állapítja meg Pubé magában.

Boldog úrnőm, Küprisz, im' esdve kérlek, adj szerencsés, jó utazást öcsémnek, mindig oltalmazd a gyalázat ellen,              s óvd a veszélytől. Halhatatlan, oldd fel a kárhozattól, míg szerencsés széllel elér a híres              otthoni révbe. Bár keserves, Küprisz, ahogy reád lelt, Dórikhá, nos hát ne kiáltsd világgá, mint esett, hogy már ime másodízben              kedvese lettél.

Kharakosz szeretője. Franyó Zoltán fordítása. A szerkesztő

Szóval meg kell adni, igazán profik, már-már színpadképesek a halfarkú szépségek és az emberi cet. Talán csak annyi hibádzik, hogy a maguk örömére előadott számot ők maguk is igencsak élvezik, márpedig ez egy hivatásos muzsikusnál szinte jellemhibának számít – állítólag.

Aglaiophoné naná, hogy megint csak ingerülten fogadja a csíz kapitányt.

- Mit akarsz megint, kvarglika?

- Hoztam a vacsorátokat, nem?

- És mi az ott az?

- Remélem, ez már avokádó, mártásban.

- Nem, nem az.

- Attól még lehet finom.

- Arra az izére mutatok, te undorok hányinger öklendezése, te!

Pubé ezen még elcsodálkozik, ilyen cirkalmasan még egyszer se szólította meg a halfarkú főboszorka.

- Ja! Hogy ez a kis játékmodell?

- Azt minek hoztad?

- Ajándék?

- Ezt is együk meg? – kapcsolódik az esti betevő alázásba a másik két szirén, Thelyopia és Peszioné.

- Ha akarjátok, a tiétek. De előbb azt mondjátok meg, ez a lény benneteket mire emlékeztet?

- Arra, hogy ez még nálad is rondább?

- Hogy hülye vagy?

- Hogy tedd le a vacsoránkat és takarodj?

- Amíg megint a vízbe nem fojtlak?

- Jaj, lányok, lányok- nevetgél a fejét csóválva a Cettaúr. – Igazán értékelhetnétek néha a kapitány úr igyekezetét.

- Rendben, a kedvedért ma nem ölöm meg- enged egy kicsit Aglaiophoné. – Köszönd meg e nemes férfiúnak, Kvargli!

- Köszi.

- Mehetsz.

- Örömmel. De előbb, ha e lényt. Íme, itt a fényképe is. Azon a Föld nevű bolygón, vagy esetleg az új planétátokon találkoztatok vele?

- Na jó mutasd!- veszi a kezébe a műanyag játékot Thelyopia, megforgatja, olyan távol tartva el magától, mintha szaga lenne. Pedig tök aranyos a kis dög, bármelyik kisfiú szobájában napokig sztár lenne. És hasonlít is a botsáskára.

Talán nem annyira hosszú a bot része, nagyobb a feje, és hiányzik két lába a hivatalosan neki kirendelt hatból. Tán csak nem a sor végén állt, amikor a Teremtő a lábakat osztotta?

- Hát én még ilyet nem láttam- dobja vissza szirén a kis jószágot a tálcára.

Pubé pedig kis csalódottságot érez. – Szóval nem ilyen a botsáska.

- Mert az meg mi?

- Hát egy olyan bogár, nem?

- Ez bogár?

- Akár a szöcske, csak sáska, és bot.

- Na ne. A szöcske nem is bogár, hanem rovar, te műveletlen tahó.

- Bocsánat: rovar.

- És mit akarsz vele?

- Nem én találom ki, hölgyem, az Élet Értelme kért ilyet a 42-es bolygón. Tudják, ahonnan ugrálunk elfelé éppen.

- Én ilyet még akkor se láttam.

- Azt mondta, a Földön biztos él, meg talán az önök mostani bolygóján, ami momentán az Olümposz körül forog.

- Mi az, hogy momentán? Ez talán fenyegetés?

- Nem. Nem momentán.

- Várjunk csak! – töpreng a cettaúr. – Nekem rémlik, hogy élt a Földön ilyesmi.

- Na! Azaz nagyszerű! És ilyen?

- Igen, azt hiszem, ilyen.

- Csodás! Ezer köszönet az információért! És…jó étvágyat! – és Pubé már lubickolt is kifelé a magán kínzóteremből, végre jókedvűen.

Hát azért ugrott az űrbéka csak egy olyan pirinykót aközben, hogy Bedeő atya elbúcsúztatta mindenki Etuskáját.

Most tehát ott keringett orbitális pályán az űrbéka azzal a böhöm nagy testével.

Pubé nagyúr meg leszálláshoz készülődött két válogatottan antipatikus legényével, akikről úgy gondolta, nem lesz nagy kár, ha netán balul sikerül a botsáska vadászat. Mert most az jön. Mivel a nagyfelbontású kémkamerák már megállapították, hogy a MI archívuma nem avult el, a Diriet 6-ot olyan lények uralják, mint amilyenekből valamely jeles rabszolga kereskedő ősük begyűjtött párat. De vajon mire jók ezek a fura felépítésű lények? És mennyit érhetnek a nagybani rabszolgapiacon? Értelmesnek alig lehetnek különösebben értelmesek.

Bár a külleme alapkán megítélni egy lény belbecsét mindenkor alapvető hiba, ezt például már egy kezdő rabszolgavadász is tudja.

Viszont a technikai civilizációnak nyoma sincs a bolygójukon. Ámde, amennyire ki lehet venni, telepekben élnek kiesnek tűnő, talán örökzöld fás ligetekben, és ötven-száz példány alkot egy csoportot.  No de mit esznek? Hogyan szaporodnak?  Háborúznak? Van e nyelvük, ami alkalmas a bősz hazudozásra? Ezeket mind jó lenne tudni. Ám Pubé nagyúr nem antropológiai kutatás céljából látogatott ide, mint azt tudjuk. Ő itt csak berepül, talajt fog, foglyot ejt, és tűz.

Egy aprócska porszem maradt csak a gépezetben. Hogy ezek a botsáskák nem éppen picurkák.  Mint ahogy azt az Élet Értelmével folytatott kínkeserves alkudozásból sejteni lehetett. Hogy a francba szállásol el ezekből ezret?

Amikor darabja úgy másfél méter magas, két és fél méter hosszú és uszkve se tudja a fene se, hány kiló. Nem lenne egyszerűbb pontosan lemérni egyet és

csak az adatokat visszavinni a 42-eshez? Á, biztos nem fogadná el ezt a megoldást. Bizalmatlanságból. Vagy csak egyszerű szívatásból.

Na de ezret? Hát tele lenne velük az űrbéka. Még a raktérben is azok nyüzsögnének. Igaz, begyűjtés után két-három ugrás vissza a 42-es bolygó, ami maximum egy nap. Annyi se, mert a MI-nek nem kell újra számolni az irányt meg a távolságokat. És az mondjuk nem kis elégtétel lenne, ha leszórhatná ezt a nyüzsgő tömeget a vén remete ráncos pofájára.

Úgyhogy dologra, okoskodásból nem élünk meg!

Az út a Diziet 6.felszínére simán lezajlott. Előtte a Mimink segítségével  kiválasztottak egy kisebb, körülbelül harminc főt számláló bennszülött csoportot, akik viszonylag távolabb éltek más kolóniáktól egy kiesnek tűnő ligetben. Ezen kívül a Mi készített még egy műanyag hasonmást, majdnem annyira kiváló minőségben, hogy erre is ráírhatná: made in Kína, mint azokra a remekbe szabott pálmafás gumicsónakokra, amiket a szirének használnak, ha éppen nem lubickolnak, vagy a cettaúr hátán gyakorolják valamely szépművészetüket.

Na és még 3D-zett egy csíz hím modellt és egy űrbékát is. Ajándékba.  És akkor most nem azért, de bárki réti vagy földi gyerek visítana az örömtől, ha őket lepné meg az apukájuk ilyennel. És ez még annál is sokkal elegánsabb gesztus, mint amivel a régi hittérítők és/vagy konkvisztádorok alázták meg a tiszta lelkű kannibálokat, úgy mint üveggyöngy, rézkarika és Szent Biblia. És ezen kívül Mimink Pubé Nagyúr lelkére kötötte, hogy amint kilép a pribékjeivel, máris nyújtsa az ajándékokat, esetleg játssza el a játékokkal máris azt a történetet, hogy: jött az égből az űrbéka, kiszállt belőle a csíz, hogy találkozzék a Dizikkel, vagy hogy a frászba nevezhetik ezek magukat. Ha nem egyenesen botsáskáknak, vagy embereknek. No és a bábozás közben többször hangsúlyozza, nem ám csak úgy mellesleg megemlítse az obligát információ, amit minden égből jött vándornak illik kijelenteni a bennszülöttek előtt:  

 BÉKÉVEL JÖTTEM!

 Na és, amikor a klán bölcse, avagy a legokosabb dizike megérti a sztorit és a szándékot, akkor lehet rákérdezni: önök botsáskák, nemde.  A nyelvi probléma nem lehet akadály, mert a csíz hímek ugyanúgy a fülükbe tudják tenni ama rejtélyes halat, amiről nemes és nagyra becsült beavatott homo sapiensünk, bizony Douglas Adams beszámolt volt nekünk, mezei halandóknak.

 Douglas Noel Adams angol író. Legismertebb műve a Galaxis útikalauz stopposoknak, mely 1978-ban indult útjára, mint a BBC rádiós komédiája, mely később egy öt könyvből álló „trilógiává” nőtte ki magát, mely több mint 15 millió példányban kelt el az ... Wikipédia – A Szerkesztő

 Pubé Nagyúr tehát, és ezt nyugodtan állíthatjuk, igen körültekintően és alaposan készült fel a kapcsolat felvételére, persze éppen olyan sunyi, hátulról mellbe jövő szándékkal, mint anno a hittérítők és/vagy konkvisztádorok tették.  Mivel Pubé szándéka, mi aztán tudjuk, a lények beazonosítása után azok tömeges elrablása volt tudományos kutatás céljából, aminek során a vizsgálandó egyed(ek) magánérdekei, egészsége másodlagos szempont, ezért a túlélési esélyek igen alacsonyak.  Amúgy ha túl is élik mondjuk mind az ezren a mérési műveleteket, mit kezdenének az elrabolt ezrek a 42-es bolygón, aminek, többek között légköre sincsen, mivel az Élet Értelmének arra semmi szüksége.

Leszállt tehát Pubé Nagyúr a kiszemelt liget közelében. Ott megvárta, amíg a fák közül a dizik kiszállingóznak, hogy megnézzék, ugyan mi lehet ez az égből alásiklott szürkésbarna színű izé. És amikor szemlátomást elkezdtek a dizik tanakodni, akkor szép lassan lenyitotta a leszálló egység rámpáját, de úgy ám, hogy áradjon az a meleg sárgás fény ki a kaszniból, mintha maga a Teremtő, vagy annak egy igen fontos követe érkezett volna a primitívek közé.

A hatás nem is maradt ám el. A dizik tátott szájjal, tágra meresztett, ezerosztatú szemekkel meredtek az izére, hogy most mi van.  Na és akkor.

Megjelent a hatalmas sárga fényben a három misztikus alak. Középen Pubé, aki a vacsora felszolgálásánál használt ezüst tálcán hozta a három 3/D  figurát.

Balra a csíz hím babát, középen az űrbékát, jobbra a négylábú botsáskát.

És bizony nem ártott volna valami ihletett filmzenei effekt, de az a helyzet, hogy mindenre még egy Mesterséges Intelligencia se gondolhat. Ám a csízek megjelenése így is imponálóra sikerült.

Na azt akkor leérnek a rámpán,  a leszálló egység egy kicsit visszavesz a vakító sárga fényből. Pubé Nagyúr pedig felemeli az egyik karnyúlványát, amitől a tálca egy kicsit megbillen és igen erős, már-már dörgő, tehát szigorú, de barátságos hangon közli a dizikkel, hogy a megbeszéltek szerint:

Békével jöttem. – És a forgatókönyvet kissé módosítva rámutat a legelöl álló dizire, tőle megkérdezvén-  Kegyed, nemde, botsáska?

És nem lehet tudni. Hogy mi váltotta ki. A békével jöttem duma,vagy hogy Pubé rögtön rákérdezett, de a következő pillanatban a dizik őrjöngve vetették rá magukat a csillagok közül jöttekre. Támadásuk annyira váratlan volt, hogy a csízek még fel sem ocsúdtak, noha tapasztalt rabszolga vadásznak számítottak mindhárman, de az egyik segédet már ketté is tépték, a másikat a rámpán érték utol és ezer darabra szaggatták. Pubé néhány harapással úgy úszta meg, hogy a rátámadókat az ezüst tálcával csapdosta, és azt a példányt, aki egy hatalmas ugrással vetette rá magát a végre felocsúdó leszálló egység egy lövéssel elkábította, így az Pubé mellett süvítve szállt el, egyenesen a jármű gyomrába.

A többi dizit már a jármű össztüze megállította, így Pubé megmenekült.

Elmondható tehát, hogy a nagyúr egy számítása legalább bevált: azt a két pribékjét vesztette el, akit a legkevésbé sajnált a legénységből.  Na és, ha nem is ezret, de egy botsáskát szerzett.

Útban vissza az űrbékába már meg is tanácskozta Miminkkel, mi legyen.

Először is oktató jelleggel szétbombázzák  a bűnös ligetet és környékét száz kilométeres körzetben? Megérdemelnék a mocsok dizik, de hátha még vissza kell térniük ide. Másodszor viszont határozott döntés született, ezt az egy példányt viszik a 42-esnek, érje be vele a rohadék, méricskélni ezen az egyen is lehet akár évekig.

                                       O

 REGGELI A PARKBAN

  Ne búsuljatok már ennyire! Így nem tudok senkivel üzenni, ha felébredés után azt gondoljátok , a lelkifurdalás miatt álmodtatok rólam. Hogy nem tettetek mindent. Hogy elmulasztottatok valamit.  Minden rendben, senki nem mulasztott  velem szemben semmit, aki  meg mégis, annak asz eszébe se jutok, még a tudatalatti eszébe se, tehát nem álmodik velem. Szép életem volt, sokáig éltem, elég is lett belőle. Viszont ha valakinek, nekem lehet lelkifurdalásom.

Nem segíthetek Arankámnak a nagytakarításban. Nem formázhatok pár kedves tárgyat az ifjú házasoknak. Nem adtam át a lányomnak a tojáslikőr legtitkosabb receptjét és nem kötöttem a lelkére, hogy ki ne dobja a Láng nagyi kalapját, amiben a karácsonyi sorshúzást szoktuk megejteni. Az a kalap már különben egy múzeumba való textil-ipari műemlék, nem lomtalanítani való. És Józsi! A zöldséges Józsi, a legjobb barátaim egyike! Hát tőle se tudtam elbúcsúzni. De ki hitte volna, hogy pont most megyek el? Amikor fittebbnek éreztem magam, mint évek óta bármikor. Pont azért?

Na mindegy. Srácok! Gyerekeim, barátok, ismerősök! A test az semmi. Tényleg csak nyűg. Az igazi élet csak az elmúlás után kezdődik. Kinek hol. Én bezzeg most se panaszkodhatok. Ez a Vénusz Wellness egy igazán kellemes hotel. A környezete édeni. A kiszolgálás főúri. A társaság remek. Mi kell még? Na jó, hát ha elromlik valami az apartmanomban, akkor Kertai Uhu jön azt kijavítani. De azt se bánom. Igazi réti, hazai íz. Ahogy vágja a pofákat, kikéri magának, mindegy, hogy mit, hőbörög. Mondván, hogy neki bezzeg a Vénusz Wellness  rabszolgamunka, örökös szolgaság, pokol. Hát erre mit mondjak? Aki a sátánnal cimborál, mit várhat?  Persze néha megsajnálom. Nem is néha.  Nahát, majd ha jön a végítélet, neki nyilván megbocsátanak. Elvégre Kertai úr nem gonosz, csak kissé nyers a modora. Mondjuk ki: bunkó, buta és önelégült, de őt éppen így szeretjük.

Szóval reggel a parkban, vagy inkább már kora délelőtt beszámolok Lenkének és Takinak, igazuk volt, nem olyan könnyű médiumot találni, akivel lehet üzenni haza. Például azt, hogy ne búsuljatok, a test az semmi. Meg hogy Benjamin és Boglárka nyugodtan tartsák meg azt az esküvőt, miattam aztán nem kell azt elhalasztani. Hogyisne! Hogy szegény leány már domborodó pocakkal álljon oda az anyakönyvvezető elé. Na jó, tudom, a mai világban már egyáltalán nem ciki, ha a nő már áldott állapotban leledzik az esküvő napján.  Amikor én voltam tizenkilenc éves, hát az bizony még botrányos ügynek számított.  Ma már örüljön az a leányanya, ha egyáltalán elveszik, nem?  Nahát, ezért is gondolom, történjék meg az aktus, nehogy még meggondolja magát valamelyik. Aztán még üzenni kéne Julinak, hogy a fiataloké az összes pénzem, a házam meg a két dédunokámé legyen. Ha nem gond. Vagy Julcsiék költözzenek oda, és a lakást adják el. Vagy bérbe. Vagy oda költözhetnének Benjaminék, és nem Tibor kelenföldi garzonjába, ami egy kisgyerekkel máris szűk lesz, nem?  Istenem, ezt mind meg kellett volna korrekten beszélnem a lányommal, meg a családdal. De állandóan csak mismásoltunk, mintha az tabu téma lenne, hogy az ember meghalik. Öregember meg pláne esélyes erre az elkerülhetetlen, bár kétség kívül egy pillanat alatt bekövetkező kellemetlenségre.

Na de hogy semmi hókuszpókusz!

Semmi halál koma a nagy, élesre fent kaszával, semmi alkudozás. Azért ez a része, gyerekek, megvallom, egy kicsit kiábrándító. Hogy az ember észre se veszi és már odaát is van. Én például azt a nagy fényességet se láttam. Bár lehet, hogy láttam, csak nem emlékszem, mert úgy aludtam, akár a bunda. Lenke azt meséli, neki rémlik az a nagy fényesség. Taki bátyó pedig a Lada taxit vezette éppen a kettesszámú belgyógyászat négyes kórtermében csendesen haldokolva, amikor észrevette, hogy a Lánchíd valahogy nem teljesen olyan látvány, ahogy ezerszer látta már minden napszakban és miden féle fényben. Hanem hogy valahogy másmilyen. És amire átért a címhez sietve a Clark Ádám térre, az már nem az volt, hanem az a körforgalom már a másik világba vezető utakhoz kínált opciókat.

Na és akkor orcátlan torkossággal háromszor nyomtam tele a kis/nagy piros porcelán bögrémet tejszínhabbal, úgyhogy a végén az lett, hogy ittam egy kis kakaót is a tejszínhabhoz, a friss, illatos fonott kalácsot pedig igazi teavajjal kentem meg, rá pedig ujjnyi vastag baracklekvárt tettem, és úgy faltam be, mint egy gyerek. A lekvár lecsorgott az államra, Lenkéék meg nevettek. Aztán akkor kávézás alatt hoztam fel a témát, hogy neki bezzeg mekkora mázlija volt velem anno, amikor én lettem az ő médiuma, hogy üzenhessen Almának, az unokájának. Mármint a Lenkének. És akkor neki jutott az eszébe, hogy ne a rokonaimat, barátaimat zaklassam, hogy rémálmaikban, vagy netán vágyteljesítő álmaikban kísértem őket, hanem támadjam le a profi médiumot. Hát az Ónagy Jenőt! Aki egyrészt különben se ember, tehát nem úgy álmodik, másrészt ő, mint tapasztalt csillagközi lúzer, nyilván nem érti majd félre, mi végre jelenek meg neki. Na és akkor úgy is lesz. Még ma megpróbálok kapcsolatba kerülni vele.

Vagy holnap. Mert ma megint bál lesz, és nincs kizárva, hogy újra csak becsiccsentek, mint egy csacsi. Hát igen. Azt is annyira nehéz itt megszokni, hogy a finom francia pezsgő, a bólé meg minden ingyen van, és holnap is ingyen lesz, meg mindig. De hát ismeritek a mondást, amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, és ez bizony a pezsgőivásra is vonatkozik: amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra. Nahát, pedig előző földi életemben nem is voltam részeges.

Erre Taki megnyugtatott, ezen is minden új lakó átesik, pláne ha magyar, vagy közép-európai az illető, akik már életükben is úgy voltak a jobb móddal, hogy sose bírták elfeledni a nélkülözést, mivel az beleívódott a sejtjeinkbe olyasformán, mint a jó öreg Jung papa kollektív tudattalanja.

Carl Gustav Jung- Kesswil, Svájc. 1875-1961. Pszichiáter, pszichológus, analitikus. Találmánya: ha sárkányról álmodsz, előző életeidben már párszor megettek. Ugyanez érvényes mumusra, kannibálra, tigrisre, vagy az adóhivatalra is. A szerkesztő.

                                     o

MOSTANTÓL AZÉRT SE HAJTOM LE!

 Té úr konyhája a bérelt egy szoba két félszobás panellakásban, korán este.

Té úr reményét vesztve bámul bele a hűtőgépbe, annak a polcán bizony nem vigyorog semmi finomság most se, ahogy tegnap se. Talán két hete volt itthon meleg kaja? Így aztán Teodóra asszony egy kissé rossz tempót fog, amikor a mosdóból jövet benéz a konyhába és az „élettársára” förmed.

- Utoljára szólok, Té.

- Mert aztán mi lesz?

- Akkor szépen kérlek.

- Az, látod, más. Mi a problémád, drágám?

- Használat után hajtsd le a vécé-deszkát!

- Mi ez, valami vicc?

- Nem.

- Kabaré tréfa.

- Nem.

- De mért zavar az téged, hogy nem hajtom le?

- Amiért minden nőt, Té.

- De te nem vagy nő!

- Mert, szerinted mi vagyok?

- Úgy értem, nem vagy ember.

- Attól még nő vagyok.

- Ne csináld ezt! A mi világunkban nincs vécé, így aztán nincs vécédeszka.

- És?

- És mint magasan fejlett, csillagközi intelligenciának, egyszerűen nem lehet fóbiád ez.

- De már tíz éve itt élek ezek közt emberi nőstényként.

- És azt mondod, ennyi idő alatt kialakult nálad?

- Mért? Te nem szívod a fogad? Nem gyűrögetsz galacsinná, hurkává, kisebb zsíros nudlivá különböző cetliket beszélgetés közben?

- Az csak álca.

- Itthon is csinálod.

- Hogy…meg ne feledkezzek róla: mint ötvenes, eleddig magányos férfinak, már megvannak a csaknem elviselhetetlen szokásaim.

- Azok galacsingyártás nélkül is megvannak. És nem csaknem, hanem teljesen.

- Például?

- Nem hajtod le vizelés után a vécé deszkát.

- Örülj, hogy nem a mosdóba pisálok!

- Oda is szoktál. Én meg ott mosok kezet és fogat.

- Sajnálom.

- Majd letépem a farkad, azt sajnáld.

- No, no, Teodóra, drágám, vigyázz az indulataiddal, még fel talál robbanni a fejedben az a bomba. Tudod, neked nem szabad veszekedni se.

- Belefújod a taknyot a zsebkendődbe.

- Mert hová fújjam?

- Ez akkor is undorító, ahogy trombitálsz.

- Jó, majd nem trombitálok.

- Nem törlöd le a lábad, mielőtt bejössz a lakásba.

- Mondom, ez egy kabaré tréfa.

- Úgy látod, huncutul mosolygok?

- Teodóra, te minden áron veszekedni akarsz?

- És ha igen?

- Te kockáztatatod, hogy felrobban az agyad…

- Ítéltek volna halálra inkább!

- Ne mondj ilyet, drágám!

- Sajnálnád?

- Persze.

- Én, egy űrcsótány anya egy ilyen senki hím kényének kiszolgáltatva.

- Ugyan már, szép békésen eléldegélünk.

- Te kis senki.

- Ebben igazad van. Bár eltapostál volna, amíg még lehetett.

- Kevés voltál te ahhoz.

- Sajnos ebben is igazad van. Bezzeg a kis halek Vágási Matyi, mi?

- Csak nem féltékenykedsz?

-  Mi lesz a vacsora?

- Amit hozatsz magadnak.

- Úgy érted, ma se főztél? Teodóra drágám!

- Ne nevezz drágámnak!

- Ma se főztél?

- Egész délután dolgoztam. És este is ott kell ülnöm a gép előtt.

- Kármentés?

- Az.

- Csoda, hogy megtartottak a cégednél programigazgatónak.

- Nincs, aki kirúgjon.

- Bár a te szaktudásoddal nem féltelek, bármikor találsz másik állást.

- Ez kedves tőled, Té.

- Egy jó programozó guru… Még én is felvennélek a Gazdag Kábelba.

Ha nem lennél összeférhetetlen, és meg tudnálak fizetni.

- Én nem vagyok összeférhetetlen.

- Nem úgy mondom, hogy kibírhatatlan, hanem mint az élettársam.

- Nem vagy az élettársad!

- Az ítélet szerint az vagyok.

- A börtönőröm vagy.

- Nem vagy bezárva.

- Nem?! Nem? Ebbe a testbe? Erre a nyomorult bolygóra?  Az undorító homo sapiensek közé?

- A bíróság előtt azt vallottad, szereted az embereket, jót akarsz nekik.

- És ha hazudtam?

- Hazudtál?

- Hozass pizzát, azt én is ennék.

- Szóval hazudtál.

- Vagy inkább kínait.

- Én elhittem. És nem is volt rossz koncepció. Egy Sátán és Krisztus közösségében vezetett emberiség. Így talán tényleg kijuthattak volna a csillagok közé.

- Vagy rendelj szusit!

- Néha már kezdek kételkedni, hogy a homo sapiensnek jól áll-e egyáltalán a demokrácia. Mi űrcsótányok se úgy vagyunk berendezkedve, azt mégis milyen jól elvagyunk a kis keltető bolygóinkon. Igaz, mama?

- Ne nevezz így se!

- Se drágám, se mama? Akkor mondd, Ó, Teodóra, hogy nevezzelek?

- Sehogy.

- Azt se rossz név. Szióka, sehogy!

- Istenem, de szívesen kiontanám most a beled!

- Hát mégis csak szeretsz?

- Mégis csak pizzát hozass!

- Hozass te! Neked kellett volna vacsorát főznöd.

- Mért pont nekem?

- Te vagy a nő.

- Háromszor annyi a fizetésem, mint neked.

- Akkor..kapd  be!

- Azt te csak szeretnéd.

- Mért szeretném? Felednéd, hogy ez itt rajtam csak álca?

- Szegény Té. Nincs, aki eltapossa, szaporodna vele, aztán letépné a fejét.

- Mostantól azért se hajtom le.

- Mit?

-A vécédeszkát. Pedig már hajlottam rá, a családi béke kedvért.

- Elhagylak.

- Nem teheted.

- Pokollá teszem az életed.

- Megérdemlem.

- Gyűlöllek!

- Milyen pizzát ennél?

- Hamburgert.

- Na! Mért nem ezzel kezdted?