#lopott kép

[elefanii]

Rajongóim kértek tőlem valami igényes tényfeltárást, hát tessék!

A Pixabayről szedték a képet ezek az állatok, arra nem volt elég a pénz, hogy lefotózzanak egy magyar családot. Természetesen sikerült is megszegni a felhasználási feltételeket , ráadásul többször is.

Gondolom erre a fostaliga kampányra is elment egy pár milliárd, de megoldották ügyesen okosba.

[sugarpallos]

Ez amúgy így mennyire miafasz?

MTB csopiban megosztott kép: romák biciklivel. Nem hiányzik valakinek?

A képen amúgy egy újabb fajta Csepel van, a posztoló követte őket egészen hazáig. A kommentek nagy része jóízű cigányozás, eddig ketten jegyezték meg, hogy akár az is lehet, hogy nem lopott a bicikli, de ha igen, annak akkor sem ez a módja.

[taste-like]

Ez nyilván csak egy lopott kép mint mindig minden a temun és az algoritmus hozzápárositott egy bullshit és félrértett termékelnevezést.

a valóságban ez egy segédeszköz amit a menyasszonyi ruha alá lehet felvenni és amikor wc-re megy a menyasszony akkor felnyalábolja és behuzza a zsinórt és rögzíti maga körül mint egy batyut. Ezzel megóvja ha mondjuk nomád lagzi van vagy egzotikus helyszin és nem patyolat a wc vagy az oda vezető útvonal

[otthonzulles]

–

[lennek-az-orokkon-orokked]

[kinlodok]

1. kép: a boxerem, amit napok óta hordok, mert nem lehet behozni ide civil ruhát. valamint az ágyam. kupi van. az a barackos ice tea a szerelmemtől van (@naposmedve ), nagyon finomat vett nekem.

2. kép: minden nap pancsiztam a lopott (értsd: valaki kint hagyta a női fürdőben, én pedig benyúltam) férfi tusfürdővel.

3. kép: a szerzeményem.

4. kép: kilátás a szobámból.

5. kép: egy fotó rólam, betakarózva.

6. kép: rendet raktam.

[nonquebecoisayul]

Péntek13 és Monsieur L’Inspecteur

Nekem soha nem volt bajom a péntek13-ával, sőt legtöbbször inkább jó napjaim szoktak lenni olyankor. Ez a legutóbbi, teliholddal gazdagított péntek13 azonban kicsit máshogy alakult. Először is a múlt heti szezonnyitó úszáskor vagy előtte/utána sikerült benyelnem valamit, úgyhogy krákogok: a náthát totál megúsztam, de csúnyán rázkódik a mellkasom. Szóval már péntek reggel sem voltam valami jó passzban, így nem is kezdtem neki a hátizsákom bepakolásának az esti utazáshoz. A hétvégét ugyanis Halifaxban terveztük tölteni.

Be is csekkoltunk neten valamikor délelőtt 10 körül, én beszedtem egy fájdalomcsillapítót meg köptetőt, jobban is lettem tőle. Kis idővel később, amikor Bogit éppen arról faggattam telefonon, hogy milyen volt a második hete a gimiben, jött egy SMS, hogy a járatunk törölve. Technikai okok miatt csak szombaton délelőtt tudnánk repülni úgy, hogy a retúrjegyünk kb. az érkezésünk után 30 órával esedékes.

Sem a közérzetem, sem a múlt hétvégi hurrikán miatti utómunkálatok, hát még különösen a lecsökkentett ottlétünk lehetősége sem indokolta volna, hogy elszomorodjak, így töröltük az utat (a hotlefoglalást lehet, hogy le kell nyelnünk, de hát végül is abban a relációban ez mindkettőnk közös kockázata, egyik fél sem tehet az utazás elmaradásáról),

Így viszont kaptunk egy adag montréali hétvégét. Szombaton én egész álló nap tanultam a kb. kétórás ebédet és bevásárlást leszámítva Petit Portugalban, ahol mindig Cohen bácsi egykori lakása körül tesszük le a kocsit. Vasárnap reggel az ibériai nyaralásáról visszatérő Cleót fogadtuk reggelivel, este pedig elmentünk a botanikus kertbe, ahol szerintem idén még nem is jártam. A Jardins de Lumière egy különleges őszi program, amikor a botanikus kert legimpozánsabb részeit estére is nyitva tartják és a nagy érdeklődés miatt félórás időközönként ráengedik az embereket. Idén a kínai, a japán és az őslakos kert van feldíszítve - a következő fotóposztban beszámolok vizuálisan is az élményről.

Még szintén pénteken - a repülő törlését bejelentő üzenetet követően - érkezett egy másik texto, amiben az ingatlanügynök boldogan bejelentette, hogy van vételi ajánlat a lakásra, hétfőn jön az “inspecteur”. A tulajtól se kép, se hang egész hétvégén, úgy álltam neki az interneten keresni, hogy mit is takar errefelé egy vevői lakásvizsgálat.

Ma 10-kor meg is érkezett a csapat: ketten az eladó nevében, az új soon-to-be tulaj a saját ügynökével és maga Monsieur L’Inspecteur. Amíg haptákban állva vártam őket, nagy kiabálást hallok az utcáról. Mondom, biztos megint valamelyik itinérant azaz hajléktalan ordít; ez előfordul errefelé. Amikor kinézek, látom, hogy minden utcai “szereplő” egy irányba tekint, ahonnan a kiabálás érkezett: egy kerékpáros üvölt egy autósofőrre, aki - gondolom - nem adta meg az elsőbbséget a két irányú bicikliúton haladónak a kereszteződésben. Az autóra nagy betúkkel volt ráírva, hogy “INSPECTION”. Nos, ő volt az ellenőr.

A vizsgálat alapos volt, 2 órán keresztül tartott. A tulajunk nem jött el, úgyhogy én voltam az egyedüli hiteles forrás, aki kb. tudta is, mik a jellemzői a lakásnak, hogy működik stb. Az a vicces, hogy mivel a tulaj nem adott felhatalmazást arra, hogy mit és mennyit mondhatok, nagyon óvatosan kellett fogalmaznom. De mindamellett meg csak a leendő tulajjal állok szembe és baromi szimpatikusnak tűnt: nekem sem mindegy, hogy a következő fél évben kivel kell majd együttműködni, ha gond van.

Mindenesetre a vizsgálat olyan sokáig tartott, hogy az ügynököknek már minden bajuk volt: az egyikük csak annyit mondott nekem egy lopott pillanatban, hogy “he only wants to show off.” Haha! A “mi” ügynökünkkel már viszonylag jól összemelegedtem, így kiszedtem belőle néhány olyan infót, amit a tuljatól kellene, ha ráérne. Így például azt is megtudtam, hogy az egyik érdeklődő nagyon akarta a lakást, de nélkülünk, és komoly nyomás alá helyezte az eladót is az ügynökön keresztül, hogy kitegyen bennünket. Nem engedett neki; azt mondta, nem tesz az utcára bennünket, akkor inkább nem adja el most.

Végezetül kaptam két puszit is az ügynökünktől, és a másikkal egyetemben azt mondták nekem, hogy bárcsak minden bérlő ilyen rendes lenne, mint mi. Fel is hívtam Anyut, hogy büszke legyen rám:) Rafával pedig abban maradtunk ismét, hogy hosszú távon mindig jobban megéri kedvesnek lenni. Valószínűleg az első itt töltött nyarunkon, amikor meghívtuk a tulajt és a párját a teraszra lecsós vacsira magyra borokkal, és elmondták, milyen szép emlékek kötik őket ehhez a lakáshoz, hozzájárult ahhoz, hogy nem kell költöznünk és hozzánk alakították az eladási menetrendet. Hiába na: az univerzum valahol visszaadja az oda küldött energiákat. Mosolyogjatok ti is egyet ma!

[megszuunt-blog]

Annyit ígértél... annyit terveztél... álmodtál, vétkeztél, féltél, reméltél, mégis hiába, hisz hazugságban éltél... most csak állsz és könyörögsz, nem tudod mit tegyél... hiszen akivel életed tervezted,elment és nem jön vissza többé.. tudod jobb lesz így. Hisz ő nem az volt akinek te láttad őt... Csak egy kép, egy ferde, homályos tükör,ami a szakadék szélére vitt... hamis ígéretek, tettek, vallomások. Vörös rózsa,közös kép, tetoválás, lopott éjszakák,fájó közöny, tiltott könnycseppek, csendes örömök...

Tóparti naplemente, eltitkolt éjjelek, közös zenék, lopott szemezések...

Mind a miénk volt. Hazugság. Ez maradt kettőnkből. Hazugságok, amik szép lassan kiderülnek. Csak azt bánom hogy ezt ilyen sokáig húztad.. kevesebb boldog (bár hamis) pillanatot is okozhattál volna. Akkor nem lenne nehéz ennyire az elengedés.. a közöd ház, 20 huskyval, panda,kiskoala, hörcsög, tervezett esküvő, a lánykérésünk, az arany gyűrű, szőnyeg, asztal, északi fény.....sorolhatnám a végtelenségig. Csak MI tudjuk mit jelent. És most elmúlt. Nincs többé. Kívül úgy látszik túlléptem és boldog vagyok.. de nem. Fáj amit velem tettél. Az a vicc,tudtam hogy ilyen vagy. Hiszen te magad mondtad el. De azt is mondtad hogy más vagyok. Ezer egy okot soroltál fel miért. Talán ezért hittem el. Mert szerelmes voltam. Szerettelek. Te viszont...nem tudsz szerelmes lenni. Tudsz egyáltalán szeretni?? Egy utolsó idióta vagy aki átbaszott, utána meg szaladt a "legjobb barátnőmhöz". Fogyok, sírok, nem eszek, nem alszok... egyedül vagyok... és gőzöm sincs hogy mászok ki ebből... te voltál a mindenem. És mikor kiléptél az életemből, nem csak téged veszítettelek el... hanem az álmaimat, a terveimet, a motivációmat, az életemet is...

Te voltál MINDEN amim csak volt... minden boldogságom. S ez már nincs... soha többé..

GYŰLÖLLEK EZÉRT:)

19'03'01'-19'06'16'

19'06'09' (write it)

[megfakultfenykep666]

Volt elég kép, ami lopott idő lett, csak egy megtört szív, amit lopott ki tőled.

[vhrai-blog]

A kép címe lehetne Hajnali lopott olvasás, mert a héten nem igazán volt időm könyvet kézbe venni. (Tanultam a szombati Magyar őstörténet és Árpád-kor vizsgára, ami jelentem, jól sikerült. 😁). Magára a könyvre áttérve, soha nem voltam oda a klasszikus krimiért. Sőt, az igazat megvallva, azt se tudtam, hogy megvan ez az Agatha Christie könyv, valószínűleg még egy könyvmentésből kifolyólag. Úgy került a látókörömbe, hogy ez @lanyakonyvvel könyvklubbjának egyik közös olvasmánya. Nagyon az elején tartok, viszont azt kell mondjam, talán nem voltam elég érett ezekhez a regényekhez. (Mindig mindennel késésben vagyok, na...). Nem tudtam értékelni a nyomozási taktikát és egyéb finomságokat. Már most elbűvöl a szerző, vagyis hát Poirot gondolatvezetése. Kifejezetten kíváncsi vagyok, ki lesz a gyilkos. Ráadásul nem hétköznapi helyszínen játszódik a történet, hanem a keletet és nyugatot összekötő Orient expressen. Ugyanitt várom a további Agatha Christie ajánlásokat! Mit érdemes még tőle olvasni? #book #bookblogger #reading #buch #lesen #buchbloggerin #könyv #olvasás #könyvesblogger #európakiadó #agathachristie #gyilkosságazorientexpressen #krimi #lányakönyvvelkönyvklub #libellum #vhrai #könyvrefel #csakolvass #kapcsoldkiatvt https://www.instagram.com/p/Ces9oaxIrOL/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[csipkeskombine]

Lopott kép, eredetét nem tudom. NEM SAJÁT !

[amegtestesultkaosz]

az első délután - későn értél vissza, shopping, persze, a közös kép meg magától született

március 8. - vittél neki ajándékot, mi másért szöktetek volna?

péntek - vele voltál, ezért értél este haza, lopott pulcsi, igaz?

vasárnap - egésznap nem voltál elérhető, városban voltál, ki más miatt nem válaszoltál volna?

persze, persze, csak túlgondolom

[hicapacity]

Kedves Emberek!

Az erősítőm ellopásával, és annak megkerülésével kapcsolatban, szeretném az elmúlt napok történéseit ezúttal bővebben is elétek tárni, mert úgy látom, hogy az ügy kapcsán, illetve Király Eduárd posztja nyomán a "nemtudás", illetve a féltudás szedi áldozatait, s rengeteg embert késztet hibáztatásra, gyűlölködésre, vádaskodásra. Ezen csak azért nem vagyok megdöbbenve, mert manapság talán semmi másra nem lehet olyan jól építeni, az emberek tudatának manipulálása szempontjából, mint a gyűlölködésre. Való igaz, hogy előbb is reagálhattam volna a sárdobálásra, ami az irányomban posztok, kommentek formájában megnyílvánult, elsősorban a facebookon, de ember vagyok, nem pedig posztológép: van családom, szerencsére munkám is, valamint sok olyan kötelességem, elkötelezettségem, amelyek mellett nem feltétlen jut időm, s energiám arra, hogy a legrészletesebben taglaljam, hogyan és mi történt pontosan onnantól kezdve, hogy a rendőrségen bejelentettük feleségemmel az autóm feltörését, valamint az erősítőm ellopását. Azt gondoltam naívan, hogy az ellenem - mint sértettel szemben! - a facebookon kiposztolt vádakkal kapcsolatban, legalábbis a nyomozás lezárultáig, elég lesz, ha kinyílvánítom a jóhiszeműségem. Mivel ez kevésnek bizonyult, "s a méreg gyorsan terjed, gyorsan öl", most megosztom veletek a részleteket, melyek alapján talán ti is tisztábban fogtok látni az üggyel kapcsolatban, s talán higgadtabb, intelligensebb, bölcsebb kommunikációra nyílik így lehetőség.

Tehát: 2017. december 17-ről 18-ra virradó hajnalon észleltük, hogy az autómat feltörték, s abból a fáradtság okán bennehagyott AER erősítőmet ellopták. (Épp a január 11-i Gödör Klub beli koncertünkre készültünk a Grotex Band-del és a próba után már nem volt lelkierőm felcipelni a lakásba a cuccot.) Egy percig sem vitatom, hogy balgaság volt bennehagyni az autóban az erősítőt éjszakára, pláne az utcán, de ez azért nem akkora bűn talán, amiért köpködni kellene az emberre, vagy kioktatni, pláne, hogy ha emiatt aztán fel is törik az autót élelmes rosszcsontok. Nos tehát, miután észleltük a történteket, bejelentést tettünk a rendőrségen az eset kapcsán, kijöttek helyszínelni, s feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen. Ekkor többek között, azt is elmondták a rendőrök - akik nagyon segítőkészek voltak végig - hogy magam részéről mindent tegyek meg a megfelelő fórumokon azért, hogy a leghamarabb híre menjen a lopásnak, mert így a tolvaj nehezebb helyzetbe kerül a lopott cucc "továbbpasszolásával". Ezért első körben felvettük a kapcsolatot az erősítő forgalmazójával, és értesítettünk kollégákat, zenészeket, boltosokat privát vonalakon, másrészt barátaim javaslatára a facebookon is megosztottam az erősítőm ellopását, és segítséget kértem nyílvánosan is, hátha valami nyomra akadunk. Másrészt, a nyomozók tudtomra adták, ha bármi hír eljut hozzám, bármi nyom kerül elém, bárki jelentkezik, arról őket TÁJÉKOZTATNOM KELL, mivel folyamatban levő nyomozás van, s amennyiben nem tájékoztatom őket, s a tudtuk nélkül intézkedem, azzal komoly bajba sodorhatom magam jogilag, s a nyomozás szempontjából károsultból/áldozatból könnyen bűnrészessé válhatok. Tehát, amikor a facebook bejegyzésem kapcsán engem megkeresett egy Király Edvárd nevű ember, arról nekem tájékoztatnom KELLETT a rendőrséget, s most tájékoztatlak titeket is ennek a megkeresésnek a részleteiről: Király Edvárd üzenetet küldött, melyben leírta, hogy ő mentős, s másodállásban egy vegyesáru boltban dolgozik a X. kerületi Kada utcában. Ide tért be egy zenésznek látszó ember, gitárral a hátán, erősítővel a kezében, majd ilyen-olyan indokkal eladásra kínálta Eduárdnak az erősítőt, 200 ezer forintért, amit ő lealkudott 150 ezer forintra, s meg is vette tőle azt. Király Edvárd az illető zenész kinézetű embert AZELŐTT, ÉS AZÓTA SEM LÁTTA, A NEVÉT SEM TUDJA, A VÉTELT NEM PAPÍROZTÁK LE.... de Edvárd a későbbiekben azért adott egy bizonyos, megközelítő személyleírást, ami a körülbelüli testmagasság, hajhossz és -szín, valamint a testalkat meghatározásában teljesedett ki. Király Edvárd a vásárlás után értesült róla, hogy tőlem pont egy olyan erősítőt loptak el, mint amilyet neki eladtak, jelentősen áron alul. Ezután vette fel velem a kapcsolatot, s küldött egy képet az erősítőről, hogy nem pont ezt keresem-e. Mivel a képen látható, egyébként nem túl gyakori erősítő ránézésre, típusára megegyezett az enyémmel, megpróbáltunk tovább jutni az azonosításban. Ekkor került szóba a gyári szám. Ezzel kapcsolatban újra egy hibámra derült fény, mivel úgy általában a mindenféle papírügyekkel én magam is kicsit slendrián vagyok, ráadásul feledékeny is. Ebből a szempontból Edvárdot is megértettem, hogy az adásvételről nem volt papírja: bár nekem volt anno, a hivatalos vásárlásról papírom, számlám, valamint az adásvételnek egy zenészbarátom szem- és fültanúja volt, de bizony, nem tudom, ezeket a papírokat hol is keressem. Ezt a körülményt, (mármint hogy nem tudom hol van az erősítő papírja) már a rendőrségi feljelentés kapcsán is jeleztük a nyomozóhatóság felé, és a szükséges dokumentumok beszerzésében az eladó forgalmazó segítségét kértük. A forgalmazó ennek kapcsán, nagy hirtelenjében 5 olyan gyáriszámot tudott felmutatni a rendszerében, amelyek a vásárlásom nagyjábóli időszakában eladott, ugyanilyen típusú erősítőkhöz tartoztak, de egyúttal jelezte, hogy a tényleges, pontos adatok, dokumentumok előkeresése neki is időbe telik, így az általa prezentált számok egyike sem biztos, hogy ténylegesen az én erősítőmhöz tartozik. Mindenesetre Edvárddal egyeztettük online az adatokat, de azok nem mutattak egyezést. ÉN EKKOR VISSZAKOZTAM mondván, hogy ezek szerint ez mégsem az én erősítőm lesz, annak ellenére, hogy az egybeesés meghökkentő. Ekkor hívta fel figyelmemet Edvárd arra a mikrofonra, s egy mikrofonnak a tokjára, amit az erősítő tokjában talált. Ezekről is küldött képet. Bár előzőleg már lemondtam a cuccról, ezzel újra izgalomba hozott, mert a mikrofon mindem kétséget kizáróan az én ütött-kopott Beuer-em volt. Átbeszéltük a dolgokat, mondta, hogy inkább egyeztessünk találkozót, s menjek be hozzá a vegyesáru kereskedésbe, s szemléljem meg személyesen is a tárgyakat, hátha - az akkor még hiányzó helyes gyári szám hiányában is - kiderül, hogy mégiscsak az én ellopott erősítőm került a tulajdonába. Ezután tájékoztattam a nyomozóhatóságot a történtekről, ahol úgy rendelkeztek, hogy egy civilruhás rendőrrel kell mennem, aki "nem rendőri jelleggel" lesz jelen. Elmondták mire kell figyelnem, miket kell megkérdeznem a megtalálótól, amik segíthetnek egyrészt a megtalált erősítőt beazonosítani, valamint a megtaláló által előadott körülményeket is segítenek jobban látni, a homályos bizonytalanságokat kitisztázni. Ezután mentünk el a vegyesáru boltba. Bevallom őszintén, fogalmam sem volt mi fog történni, jóhiszeműen, nyitottan mentem el a találkozóra, minden látszat és mocskolódó vélelmezés ellenére. A helyszínen megszemléltük az erősítőt, s a mikrofont, valamint a tokokat, s az erősítő kivételével mindet egyértelműen be tudtam azonosítani, hogy az enyém, de hivatalos papírt egyikről sem tudtam bemutatni, s akkor még nem állt rendelkezésemre az erősítőm tényleges gyáriszáma, így ebben továbbra sem voltam biztos. (Azóta a forgalmazó megerősítette a számomra a tényleges gyáriszám egyezését a vegyesboltban bemutatott erősítőével, ennek hivatalos bizonyítása folyamatban van - a történtektől függetlenül.) Edvárd azonban bizonytalanságom ellenére győzködött, hogy ez mégiscsak az én erősítőm kell, hogy legyen, ilyen véletlen nincs, és ha gondolom, ő nagyon szívesen "visszaadja, visszaszolgáltatja, eladja" nekem az erősítőmet azért a nagyon olcsó, lealkudott árért, amennyiért ő megvette. Ekkor került sor a Király Edvárd posztjában sérelmezett rendőri fellépésre, amely bár nem volt olyan durva, ahogy ő leírja, de az intézkedés határozottsága nyílván sokkoló élmény lehetett: sem neki, sem senki másnak ilyet nem kívánok, nem is rajtam múlott. Mindenesetre a rendőrök bevitték kihallgatásra, az eladásra kínált tárgyakat lefoglalták, s amíg a helyzet nem tisztázódik, azok sorsa bizonytalan. A nyomozás jelenleg is folyamatban van, továbbra is ismeretlen tettes ellen, Király Edvárdot nem vádolja senki semmivel, vallomását vizsgálják, az általa megadott információkat elemzik. ÉN NEM TETTEM EGYETLEN VÁDLÓ, GYANÚSÍTÓ MEGJEGYZÉST SE RÁ! Az üggyel kapcsolatban jóhiszemű vagyok, annak ellenére, hogy az egész nagyon furcsa, s zavaros a számomra, épp ezért nyilatkoztam eddig nagyon visszafogottan. Nem vádaskodok, pláne nem nyílvánosan. Én nem kerestem ezzel kapcsolatban a nyilatkozási lehetőséget, a Bors magazin maga keresett az üggyel kapcsolatban, de túl sok mindenről nem tudtam nekik sem beszámolni. Nagyon sajnálom Király Edvárdot, hogy ebbe a helyzetbe került, de az események ilyetén alakulására ráhatásom egyáltalán nem volt. Továbbra is fenntartom, hogy amennyiben úgy alakul, az őt ért - jogtalan - sérelmekért kárpótolni fogom. Nagyon sajnálom, hogy egyesekben az ügy, illetve Edvárd posztja kapcsán olyan kép alakult ki rólam, miszerint nem az általam képviselt elveknek megfelelően kezeltem a helyzetet - véleményem szerint, a fentebb leírtak alapján ez már nem állítható. Nagyon sajnálom, hogy egyesekben olyan kép alakult ki rólam, hogy nem becsülöm a mentősöket - remélem a fentiek kapcsán ez a továbbiakban fel sem merül!

Nagyon sajnálom, hogy olyan kép alakult ki rólam Király Eduárd posztja kapcsán, hogy én a számomra segítséget nyújtani akaró emberekbe belerúgok, s bűnbaknak kiáltom ki őket: a fentiekből remélem egyértelműen kiderül, semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy ilyesmit tegyek! Köszönöm, hogy elolvastátok, köszönöm mindenkinek, aki az ügy kapcsán akármilyen formában is a támogatásáról biztosít, és ezúton, nyílvánosan is köszönöm a nyomozóknak, rendőröknek a végtelenül segítőkész, alapos hozzáállását az ügyemhez. Végezetül kérek mindenkit, NE ACSARKODJON! Nem csak ennek az ügynek kapcsán, hanem úgy általában sem: az ilyesmiből soha, semmi jó nem származott, a düh, a harag csak rombolásra képes, sosem fog békéhez vezetni.   Legyen Béke!     Üdv:        Laár András

[dorkielutazott]

Ápr. 2.

Utolsó bejegyzés következik immár a saját bérkocsis utcai ágyamból. 3 és fél nap utazás után soksok kaland közepette hazaértem.

Kezdődött azzal, hogy a quitoi gép Guayaquilban (ahová leszálltunk még felkapni pár utast) meghibásodott, leállt az elektronikai rendszer vagy mi és egy óra késéssel szállt fel (ami a 13 óra utazás előtt annyira nem kellemes érzés, de amúgy sem). További szerencsétlenségek is értek az úton, például a nagy létszámú síró kisgyerek a gépen, vagy hogy csak húsos kaják közül lehetett választani, és ki kellett kotornom a tésztadarabkákat a hús közül a lasagnében, hogy pont az én ülésem előtt lévő képernyőn hibásodott meg valami filmnézés közben, emiatt fel-le ugrált a kép (a Wild-ot néztem, amúgy nagyon passzolt a lelkiállapotomhoz) és még a fele fülesem is pont elhallgatott 3 év tökéletes működés után. Nem baj, a gép elhozott Európába, és ez a lényeg. Sikerült lenyúlnom egy kis pokrócot is, későbbi terveimhez.

Így érkeztem meg Madridba, ahonnan 4 óra földön ücsörgés után átrepültem Barcelonába, aholis 2 éjszakát kellett eltöltenem, mert csak így volt csatlakozás Budapestre. Érthető okokból nem akaródzott bemennem a városba, a kint élő ismerőseim is azt javasolták, hogy jobb a reptéren maradni (fun fact, az egyikőjük később ugyanazzal a géppel jött haza, mint én). A barcelonai reptér is szellemjárta, mint az előzőző kettő. Azt reméltem, hogy lesz majd rajtam kívül több utazó is hasonló helyzetben, és majd együtt bevackoljuk magunkat éjszakára a padokon, fun lesz és majd még biztos segélycsomagot is kapunk, mert minden zárva bent is és kint is, különben éhen halunk. Hát se más utazók nem voltak, se segélycsomag. Egy lány végül akadt, Carmen, aki Ausztráliából próbál hazajutni Ibizára. Szégyenlősen egymásra mosolyogtunk, hogy vajon ugyanaz-e a tervünk itt ilyen későn... Kekszet vacsoráztunk az automatából, és bevackoltuk magunkat a lopott pokrócokon (ő is úgy szerezete, haha) a földre, mert a padokra valaki előrelátón karfákat tetetett. Hát kényelmesnek nem mondanám. Hideg kő, és tízpercenként megszólaló hangosbemondó (hogy tartsuk az egy méteres távolságot... de hát ketten voltunk az egész reptéren könyörgöm! Meg néhány hajléktalan, szóval igazán leállíthatták volna éjszakára). Cserébe szerencsére senki nem zavart el minket. Reggel valószínűleg annyira nyomorúságosnak tűntünk a maradék kekszet rágcsálva, hogy egy biztonsági őr megmutatta, hogy hol van a reptéri dolgozók kajáldája, így végül nem kellett éhen halnunk. Carmen elment, én pedig full egyedül maradtam a következő éjszakára, de immáron sokkal rutinosabban kerestem egy optimálisabb sarkot és készítettem el a vackomat. A két éjszaka és egy nap alatt alig találkoztam utasokkal, nem nagyon járnak gépek, inkább csak néhány kétes alak lődörgött, meg a takarítók, enyém volt az egész egyes terminál. Tudtam, hogy jó sztori lesz majd belőle, de azért annyira nem élveztem, bevallom!

Reggel végre-valahára fellszállhattam a Wizzair gépre. 13-an ültünk rajta össz-vissz. Érkezéskor vagy 10 rendőr fogadott minket, kaptam karantén matricát, tájékoztatást, testhőmérsékletmérést... 2 hétig nem léphetek ki a házból és nem fogadhatok látogatót sem (amúgy a lakótársam kimehet, ez azért fura). Anyáék küldtek értem taxit, hipp-hopp megérkeztem a kis karanténomba. Remélem a szomszédok nem rémülnek halálra az ajtóm látván...

Hát így történt.

[hirzilla]

Nadrágszíjjal bilincselt meg, majd taps közepette vitt be gyalog egy tolvajt egy román rendőr http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/kulfold/2019/04/09/nadragszijjal-bilincselt-meg-majd-taps-kozepette-vitt-be-gyalog-egy-tolvajt-egy-roman-rendor/?feed_id=27433&_unique_id=5cac2112bc8d5 A romániai Vászlóban (Vaslui) egy Alexandru Mălăncuş nevű rendőr elkapott lopás közben egy fiatalembert még tavaly áprilisban, aki cigarettát lopott éppen egy kisboltból. Mivel nem volt nála bilincs, ezért nadrágszíjjal kötözte meg a kezét, majd gyalogosan vitte be a rendőrségre. A Főtér.ro cikke szerint a járókelők még tapsoltak is a rendőrnek emiatt, sőt, még egy közös, pózolós kép is készült róluk, amin persze csak a rendőr mosolyog. Ez a fotó végül betette a kaput az elfogott férfinál, és becsületsértési pert indította rendőr ellen. Szerinte a rendőr nyilvánosan megalázta őt, és sérült a jó hírnévhez való joga. Bár 100 ezer eurót kért, a bíróság végül ugyan neki adott igazat, de ezer lejben állapította meg az összeget, amelyet a rendőrnek és a helyi rendőrségnek közösen kell megfizetnie.

[mateosfeel]

Volt elég nap, amik ugyan úgy teltek, kéz a kézben csak a te meg én a tervek.

Volt elég kép, ami lopott idő lett, csak egy megtört szív, amit lopott ki tőled.

Volt elég dal, amit nem temetnék, amit újra írnék, ha még megtehetnék.

Ugyan az a nap kell fel minden napon, mégis téged ír a szívem le mindegyik lapon.

Nem volt tervem, amiben te nem vagy, a szívem érted dobog és ez nyugodni nem hagy.

Egy fekete nap, amit nem takar hold el, ahol mindenkit leszarunk ahogyan két tróger.

Egy fekete szél, ami nem lenget zászlót, meg a fekete szív, ami nem hagy csak pár szót.

Én voltam a hang, ami nyugtat téged, hogy kit vesztettem még meg sem értem.

NGC 6523, Lagoon Nebula