#leszokóban vagyok amúgy

[kinlodok]

Nyakig ülök a szarban napok óta, de arra nem számítottam, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv zajlik majd le. Úgy érzem magam, mintha rám borult volna egy üvegnyi csillámpor, miközben nyakig a szarban ülök. Érdekes hasonlat, de így érzem magam. Vajon miért...

[eltiron2]

Jó éjt!

-mondtam a fiamnak este 11 körül. Ledőltem aludni, vagyis ez volt a terv, de a jó öreg panelpokol megbízhatóan hozta a 30 fokot még éjfélkor is, szóval egy bő óra forgolódás után felkeltem, kimentem a konyhába és töltöttem magamnak egy jeges rozéfröccsöt. 

Épphogy belekortyoltam, amikor megjelent a srác. “Te sem tudsz aludni?” - kérdezte, csak legyintettem. 

Kért ő is egy fröccsöt, hátha attól beálmosodik (félreértések elkerülése végett: a fiam 21 éves, tehát nem itatok kiskorút ;) ) - ehelyett hajnali fél négyig tartó borozós beszélgetés jött, aminek az íve a relativitáselmélettől a szerepjátékon át a nu-metalig tartott. 

Imádom, amikor quality time van a kölyökkel, a probléma csak az, hogy a beszélgetés közben elszívtam kb 3/4 doboz cigit. Előtte bő egy hétig rá sem gyújtottam, a melegben egyáltalán nem kívántam, amúgy is leszokóban vagyok, szóval most úgy érzem magam, mintha tüdőn lőttek volna egy shotgunnal. 

Lehet, hogy jobb lenne, ha visszaszoknék és meglenne a napi 6-8 szál, ahelyett hogy hetente egyszer szétsokkolom a szervezetem 1-2 ilyen láncdohányos nappal :(

(Jó, tudom, ne gyújts rá egyáltalán mert belehalsz és még drága is meg büdös, etc,etc.)

[ahogyelkepzeltem]

On the road again

Én vagyok az a fajta bicilis, aki már három perce hajt, és úgy tud hőbörögni, ahogy más harminc évnyi városi bringázás után se.

Ma kezdtem meg az official dolgoznijárós tavvaszi bringás szezont, és már úgy értem be a munkahelyemre, hogy mindennel bajom van, ennek persze lehetett az is az egyik oka, hogy az iroda egy ilyen hercig emelkedő tetején van, és konkrétan a halálomat kívántam, mire felkaptattam a recepcióig. Furán is nézett rám a jóember a pult mögöt, én meg nagyon örültem, hogy nincs tükör a közelemben.

Most gondoljátok el, ha cigiznék is...Tegnap mondjuk akkora volt a kísértés, hogy szó szerint láttam a patás ördögöt állni mellettem a konyhában, úgy kellett megfenyegessem, hogy eltakarodsz a picsába a cigiddel együtt, vagy a fejedre borítom a csiliscéklalevest köcsög! Ezért hatalmas mázli egyszál kutyával élni, nem kérdezi meg,hogy ugyan megbolondultam-e vagy mi van? Cserébe elmagyarázhatom neki, hogy milyen az, amikor leszokóban vagy valamiről, ami egyebek mellett a stresszoldást is szolgálta, és közben mégis stresszelsz. Nagyon okosan tud figyelni rám, néha el is hiszem, hogy érti mit karattyolok.

Szóval, hogy így is egy igen káprázatos élmény volt felmászni biciklivel az irodáig, már abban az értelemben, hogy valóban csillagokat voltam szíves látni, de mi lett volna, ha még mindig a napi egy dobozzal pörgetném a bulit? Úristen. Hát lehet, hogy most az intenzívről írkálnék nektek, egész más típusú beszámolókat.

Ami viszont tényleg vicces, ahogy pillanatokon belül tudok méltatlankodó bringásnyugdíjassá változni, amint nyeregbe pattanok, és zsörtölődni a bringasávon tébláboló túristák,  a bringasávon tébláboló nem túristák, a bringasávon álló taxik, a kibaszottkurva hopponhoppoff városnéző buszok meg még egy csomó minden más miatt. Mindezt egy mártír bringásnő arcával, a fejemet is úgy tudom csóválni, hogy azt is megbánja az előttem kavirnyáló delikvens, hogy megszületett. Na, most ezt vagy tökéletesíteni fogom az idő múlásával, vagy leszokom róla, még nem tudom. Lényeg a lényeg, hogy vidáman gurultam a rakparton, de szép idő van, de szép a látvány, jaj mennyire jó itt az egyenes talajon, de szar lesz mindjárt, amikor ráfordulhatok a hegyemenetre, a Tour kutyafasza ehhez képest, ki az anyám csenget mögöttem?

És akkor leelőz a szegény ember Marty McFly-ának öltözött hülyegyerek, bokalengős nadrág, frottírzokni, adidas cipő, ez az elbaszott széldzseki, baseball sapka és akkora fülhallgató, mint a hülyegyerek feje kétszer. Rámcsenget. A kibaszott bicikliúton, ahol se előttünk, se mögöttünk egy lélek se’ tehát simán kielőzhetett volna, és azzal el van intézve az egész. Nem. Ő bazmeg rámcsenget. Komolyan mondom azt hittem, leszállok a bicikliről, utánamegyek és beborítom a gazba ott az út mellett. Anyádnak csengessél kiskretén, tényleg. Most nincs igazam? Dehogy nincs.

Ezt nem számítva egyébként megint csak rájöttem, hogy milyen király biciklivel dolgozni jönni, ha valahogy olvasni is tudnék közben az lenne csak az igazi, dehát istenem...Minden nem lehet tökéletes. Ja, azt nem tudom, hogy mondtam-e már, de feltekertem a hegyre, ahol az iroda van (figyelitek, hogy lett hegy az emelkedőből...), és csak kicsit akartam megfulladni. Nem kicsit. De, ahogy a meredek rész méretei nőnek, úgy nő a én hősiességem, és apad a bénaságom, ez már csak ilyen. Ugyanitt szeretném megjegyezni, hogy milyen egy kibaszott királyság lesz majd gurulni LEFELÉ, amikor elindulok haza. Remélem, nem fejjel a kereszteződésben állok meg,mert a bukósisakomat nyilvánvalóan nem találtam reggel és még késésben is voltam. Amit amúgy simán behoztam volna, ha nem kell az ilyen kiskreténekkel bíbelődnöm, mint a csengetős a rakparton.

Látjátok, milyen mozgalmas életem van? És még csak tizenegy óra, lassan lehet ebédelni is akár.

Csók,

Marla