#lemezlovas

[flowbykrisz]

Bulizz Határokkal ! - Beszélgetés Dj Yaminával⁣⁣ ⁣⁣ Januàr 31-én, kedden, egy nagyon fontos témának a kerekasztal beszélgetésen voltam, a Scruton V.P nevü, közösségi kávézóban. ⁣⁣ ⁣⁣ Ahol is olyan topikokról esett szó a bulizáson belül, hogy amióta Yamina zenél, az elmúlt 8-9 év során, azóta mennyi minden változott a szórakozni vàgyó fiataloknàl, a szórakozóhelyek zenei stílusàt illetően, és a buli kultúra, mennyire kikopott a buli kultúra, mint fogalom. ⁣⁣ ⁣⁣ Ám ami a legszomorúbb, hogy amíg annak idején, sehova nem engedték be az embert, amig nem múlt el 18 éves, addig màra már, egy 14 éves fiatal is lent lehet a szórakozóhelyen, mivel a klubbok ennyire le vitték a korhatárt. Ami egyáltalán nem normàlis.⁣⁣ ⁣⁣ Erről az egész jelenségről, és magàról, a január végi eseményről, iródik egy részletesebb élmènybeszàmoló, amely, szokás szerint, a blogomon lesz olvasható. De hamarosan kirakom majd sztoriba is. #djyamina #kriszcsanyi #közöskèp #kerekasztalbeszelgetes #scrutonvp #szórakozóhely #bulizás #szórakozóhely #komolytéma #élménybeszámoló #elmenybeszamolo #noilemezlovas #lemezlovas #kozossegiter #kozossegikavezo #ramblingflowblog #bulizzhatárokkal (helyszín: Scruton) https://www.instagram.com/p/Cof9s5zorYX/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[otthonzulles]

(a 444-en megjelent UP féle szokásához híven összeszedetlen Palotai-nekrológ kommentszekciójában feltűnt még két írás amiket nem olvastam, sok-sok újat nem találtam bennük meg nem is untatlak benneteket, illetve igen, a hajtás alatt)

az egyik a telex megemlékezése:

A másikat Podlovics Péter 'a Quimby menedzsere' (ezt gugliztam ki faszom se tudja mi az a quimby :D ) osztotta meg de nem az ő írása, hanem Vasák Benedeké, aki meg valami kommunikációs valami:

"Vasák Benedek barátom tavaly előtt a Fater születésnapjára olyat írt, aminél én csak bénábbat tudnék.

Valamiért nem lehet megosztani, szóval copy paste

Zsolti legutóbbi szettje, amit hallottam ugyanígy 2021-es. (jajj de szégyellem magam, hogy nem használtam ki minen lehetőséget!) Bulizni indultam akkor de végül a kordonra könyökölve leesett állal hallgattam végig az első sorból!

Benedek ezt írta, nehéz ennél jobban összefoglalni.

Palotai Zsolt volt a legbiztosabb zenei ízlésű ember, akit valaha ismertem!"

---

…Ezt tavalyelőtt írtam, a hatvanadik születésnapján. Azóta leszedtem, most felrakom újra.🖤

Ha van valami értelme a Facebooknak, akkor az az, hogy egyszer csak szembe jött ez: hogy a Palotai 60. Ez az, amit nem ír meg az újság, mert ha valamelyik újság megírná, az már rég megszűnt, vagy ha valamelyik újság megírja, azt én már rég nem olvasom.

Nagyon fura érzés ez, mert 2021-ben a Palotai 60 azt jelenti, hogy már akkor is rohadt öreg volt (30!), amikor kezdte, és amikor nekünk, hol csillogó, hol fátyolos szemű késő-tizenéves fiataloknak betolta a bomba csajozós vagy énelvesztős zenéket a Tilosban.

Szóval szembejött ez a Palotai 60, gyorsan át is pörgettem a nekrológszagú megemlékezéseket itt a Facebookon. Mindegyikben az volt az érdekes, hogy az Öreg már mindegyikben "Az Öreg" volt, sokezer szettel, partival, mix-szel a háta mögött, de mindegyikből csak az derült ki, hogy ő az "Öreg", de egyikből sem az, hogy miért lett ő az "Öreg".

Nehéz is ezt megmagyarázni. Akik a szubkultúra részei, azoknak egyértelmű. Akik meg kívül esnek a szubkultúrán, sosem fogják megérteni.

Ha én behunyom a szemem, és a 90-es évek elejére gondolok, akkor a csodálatos csajokon, Hazai Attilán meg Tódoron kívül egyvalakit látok magam előtt: ezt a hórihorgas, atlétába öltözött, szélsőségesen mesterséges fényben, kontrasztos árnyékokban úszó, görnyedten koncentráló alakot a Tilos az Á galériáján. Palotai Zsolt maga volt a DÍDZSÉ allegóriája, long before, jóval azelőtt, hogy Fatboy Slim lett azzá (pont úgy néztek ki egyébként, csak amikor Zsolt már menő lemezlovas volt, Fatboy Slim még egy közepesen béna gitárzenekarban bohóckodott 😀 )

Az ember gyakran töpreng olyan problémákon, hogy miért pont Palotai lett ÉLETE LEMEZLOVASA. Soha senkinek nem táncoltam annyit, nem voltam annyi szettjén, nem hallgattam annyi mixét, mint Palotainak, így hát elég gyorsan megfejtettem a talányt. Soha, senki mástól nem hallottam annyi számot ELŐSZÖR, mint Palotaitól. Amit ő művelt, az nem diszkó volt, hanem népművelés.

Persze, a kései, manierista, megélhetési évek Rewind-jai már a megszokásról, és a popkultúra átkáról, az önismétlésről szóltak, de Palotai számomra mindig is az a radikális eklektika volt, amely elemi erővel határozta meg felhőtlen ifjúságunkat a boldog kilencvenesekben.

Palotai szettjei az "anything goes", a "minden mehet" végtelenül felszabadult, életérzéssé nemesült esztétikáját hirdették. Ugyanazt, amit mondjuk Rajk László építészete, a kései Tandori irásművészete, Ács rendezései vagy Bódy filmjei hirdettek.

Palotai szettjei a radikális eklektika sújtó megtestesülései voltak. Sem a szüleink, sem a gyerekeink nem fogják megérteni, hogy mit jelentett az, hogy a kádárizumus összeomlásával egyszerre hullott a nyakunkba az összes létező szubkultúra, irányzat, stílus, műfaj, ideológia, manír és üzenet. Az aluljárók tömve voltak 160 forintért árult paperback Bakunyinokkal és Szolzsenyicinekkel, a mozik tele voltak 30 forintért árult Derek Jarmanekkel és John Watersszekkel, bárhová nyúltál, ömlött rád az O története, a Tizenegyezer vessző, a Nietzsche- és Hamvas-összes, Foucault, Heidegger és kibaszott ostoba Castaneda.

A kilencvenes évek eleje brutális kultúrkáosz volt (pedig hol volt még a kereskedelmi televíziózás!), amire a belpesti értelmiség egyetlen értelmes önvédelmi reakciója a totális bezárkózás volt. Bezárkóztunk egy nagyjából három háztömbnyi területre, a Tilos, a Zanzibár, az Egocentrum, a Totálkár (vagy ez a kettő ugyanaz?) által kijelölt területre, amely bármelyik ELTE bölcsészkari épülettől biztonságos sétatávolságra volt. Popkulturálisan pedig a Velvet Uderground/Lou Reed-David Bowie-Talking Heads-gettóba szorultunk bele, amit magyar vonalról még valahogy kiegészített a Cseh Tamás-Bizottság-Kontroll/Európa Kiadó vonal.

Tényleg annyira szűk volt a világunk, mint egy Bereményi-Cseh Tamás-dalszöveg, teljesen elveszve kóvályogtunk a nyakunkba szakadt, értelmetlen szabadságban.

Na, ebben az elveszett világban mutatott utat az a vékony, hórihorgas, görnyedt, atlétatrikós csávó, ott, a Tilos galériáján. Ő mutatta meg, hogy itt az új esztétika, hogy minden mehet. Konkrétan tőle tanultam meg, hogy a Besame Muchóra (ikonikus Palotai kezdőtrekk!) simán rá lehet keverni Renegade Soundwave-et, arra meg lazán jöhet Buddy Rich, amit magától értetődően lehet átfolyatni valami sosem hallott dárenbézbe, hogy aztán kötelességtudóan berakjon valami Iggy Popot, de az egész Ian Dury perverz funkjába, vagy a Sonic Youth paródia-sideprojektjébe, a Ciccone Youth-ba fulladjon...

Tizenöt évet húztam le az A38-on, és ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy a közönség mindig UGYANAZT akarja. Ez Palotai pokla is, ha az Isteni színjátékban jutna egy bugyor az Öregnek, az biztosan a Mindig Ugyanazt Játszók Bugyra lenne. Palotai számára nincs nagyobb büntetés, mint Ugyanazt Játszani.

Eleve a DJ-karrier nem a karrierek csúcsa. A Tilos az Á mutatott ezer utat, a főhősök egy része kurva menő japán meg szingapúri nagykövet lett, vagy elenpés médiamegbízott, vagy közepesen menő budai kricsmik üzemeltetője.

A Tilos az Á vége iszonyat szomorú lett, levitézett baller kommunikációs tanácsadók pimpelik újra BMW X-valahányasokból az egykori mítoszt (Tilos a Tilos, Jézusom!). Palotai eufórikus szettjeinek vállán, a meggondoltan árazott boroskólák bevételéből sok-sok kis senki kapaszkodott fel a harmadvonalas politikai nirvánába.

Miközben ez a félelmetes ízlésű, ikonikus jelenség jóformán éhezik. A több ezer buli nem túlzás, és valahol az is sorsszerű, hogy ehhez az ösztönös, de totál önsorsrontó zsenihez fűződik (nagyon, nagyon távolról) a magyarországi partikultúra legnagyobb drámája, a West Balkán-tragédia.

Palotai Zsolt 60 éves, 30 éve tolja a rakenrollt. De ezt a műfajt nem lehet 30 évig csinálni. Még úgy sem, hogy az ország legszélesebb látókörű, legjobb ízlésű, félelmetesen közönségre hangolódott lemezlovasa vagy. Ez nem államilag rommá támogatott, egyetemi tanszékek által kanonizált kulturális értékteremtés. Ez az ifjúságunk, és én igazán örülök, hogy egy fél generációval utánuk még volt valami jelentése és jelentősége, de illúzió azt hinni, hogy bármi nyoma marad, és bármilyen kulturális imprintet hagy az utánunk jövőkben.

Tulajdonképpen az a baj, hogy Palotai szettjein sosem tudtam felszabadultan táncolni. Palotai szettjeire tanulni járt az ember, én legalábbis biztosan, mint ahogy a fiatalabb DJ-k nagy része. Palotai szettjeit én mindig úgy hallgattam, mintha olvasnék, vagy valami nem ismert Mozart-szonátát hallgatnék, hopp, ez milyen jó ötlet, hopp, mekkora átkötés, hopp, erre a pakisztáni világzenére hogy lehetett már rákötni ezt a dél-londoni hiphopot...

Na mindegy. Palotai Zsolt kiválóan példázza, hogy vannak szubkultúrák, amelyek véget érnek, vannak tudományok, amelyeknek nincs módszertana, de legfőképpen azt, hogy nincsenek határok. És az ilyen művészet, abban a világban, amely kizárólag a határokról, megszokásokról, manírokról, modorokról, és az ezeket perverz módon megerősítő iróniáról szól, sajnos halálra van ítélve.

Palotai tragédiája az öregedés és "korszerűtlenség" tragédiája, hogy egyszerűen elfogy körülötte a levegő. Bármennyire is revelatívak voltak a szettjei az én generációmnak a kilencvenes években, az a helyzet, hogy mondjuk a 14 éves lányomat egyetlen nap alatt több és sokfélébb kulturális impulzus éri, mint amennyit Palotai egy hónap 8-10 fellépése alatt adni tud.

Erre a problémára kétféle válasz van: az egyik a totális bezárkózás stratégiája - csak egyetlen kultúra, egyféle zene, egyféle öltözködési stílus, egyféle világ. A másik: temészetesen a jellegzetes tinédzser-cinizmus, minden szar, minden béna, very cringe a világ. Palotai egyikre sem ad választ, nem hajlandó, sosem volt hajlandó beleszorulni valami béna műfai gettóba, mint a dárenbéz, a hauz, a teknó vagy a trep. És nem volt hajlandó ironizálni, ilyen elviselhetetlenül kínos Necc Party-vonalon hirdetni az ultimate nihilt.

Palotainak sosem lesz szobra, sosem fog Kossuth-díjat kapni, mint ahogy azt - ironikusan? - követelte a tömeg annak idején. Készült róla ugyan egy portréfilm, amiből sajnos az égvilágon nem derül ki semmi, készültek vele interjúk, de hát Palotai sosem a szavak, sokkal inkább a szettek embere volt.

Az biztos, hogy nála "dídzsészerűbb" dídzsét sosem láttam. Az biztos, hogy legalább tíz dídzsét láttam felnőni, akik minden mozdulatukat tőle lesték el. Az biztos, hogy ő is azok közé tartozik, akiktől rengeteget tanultam. Azt a zenei, és merem remélni, hogy tágabb értelemben kulturális nyitottságot, amely a mai napig segít befogadni az új dolgokat, hát azt biztos, hogy tőle tanultam. Köszönöm, és boldog születésnapot.

[frankyoungestein]

Lehet, hogy Jeszy Lemezlovas Engedélyeztetési Hivatalának sikertelensége volt a másik oka az őrület spiráljába való zuhanásának?

[nagyember]

Meglepi szülinapon… @danaps_ @djattilabarany @divinowinebar #nagyember #legendák #szülinap #hétvége #lemezlovas (helyszín: DiVino) https://www.instagram.com/p/CRb8Ww8hiux/?utm_medium=tumblr

[mihalyi-barbara]

Egy nagyon bizarr élményben volt részem a hétvégén. Padovában minden évben rendeznek vinyl lemezvásárokat, de idén új helyszínen várták a zenekedvelőket: egy régi vágóhíd épületében. Iszonyat abszurd, ahogy aperolt és bort kortyolgatva lemezeket keresgélnek az emberek, miközben láncok, vasszerkezetek és kampók lógnak a fejük fölött, emlékeztetve őket, hogy itt egykoron vér folyt. A már '75 óta nem üzemelő épületben ma előadásokat és kiállításokat tartanak, leginkább galériaként működik a tér. Amennyire horrorisztikus a sztori, annyira szép az, hogy ahelyett, hogy szétzúzták volna az egészet, inkább új funkciót kaptak a terek nem elfelejtve eredeti történetüket. további képek itt

[korkep-blog]

Amerikai médiaértesülés szerint Avicii valóban öngyilkos lett

A család egy múlt csütörtökön közzétett nyílt levélben azt írta sokat sejtetően, hogy Avicii “nem bírta tovább”

A hírességekkel foglalkozó TMZ amerikai hírportál értesülése szerint Avicii svéd sztár-DJ valóban önkezével vetett véget életének, miként azt családjának múlt heti közleménye is sejteni engedte.

  A celebportálnak több tájékozott forrás is azt mondta, hogy az április 20-án Ománban 28 évesen holtan talált zenei producer egy törött üveggel sebezte meg magát halálosan, de hogy hol, azt nem tudni biztosan. Ketten azt mondták, hogy a nyakán vágta meg magát, de egy harmadik forrás állítja, hogy a csuklóján.

  A család egy múlt csütörtökön közzétett nyílt levélben azt írta sokat sejtetően, hogy Avicii “nem bírta tovább”, “békét akart találni”. A zenész szóvivője ugyanakkor nem volt hajlandó megerősíteni az AFP hírügynökségnek, hogy öngyilkosságot követett-e el Avicii.

  Az ománi rendőrség azt közölte, hogy nem találtak gyanús körülményt halálával kapcsolatban, a halál okát pedig a család kérésére nem tárják a nyilvánosság elé.

  A Tim Bergling néven született zenészt a világ legjobb DJ-i között tartották számon.

  MTI

Nyitókép: djmag.com

[pajjorimre]

Funerális lemezlovas.

[diogenesz2020portugal]

#enyi

Földes Péter:

Tisztelt Biden úr, engedje meg, hogy gratuláljak a választási győzelméhez, és sok magyar polgár nevében üdvözöljem Önt, mint az Egyesült Államok 46. elnökét.

Mint bizonyára Önnek is feltűnt, a magyar kormány elmulasztotta ezt megtenni, s Orbán Viktor miniszterelnök is csak napokkal később volt képes kinyögni néhány mondatot.

Remélhetőleg jól fordították le Önnek a magyar miniszterelnök üzenetét, melyben nem az Ön választási győzelméhez, hanem a sikeres kampányához gratulált.

Azt hiszem, nem kell Önnek elmagyaráznom, hogy a kettő között mi a különbség.

Itt jegyezném meg tisztelt Elnök úr, hogy egy bizonyos Hollik István, aki a magyar kormányzópárt, a Fidesz kommunikációs igazgatója, kifejezte a reményét, hogy Ön nem fogja lezülleszteni a magyar-amerikai kapcsolatokat.

Nem tudom, eljutott-e már Önhöz az a legújabb megnyilvánulás, miszerint egy bizonyos Rákay Philip „cukrosbácsinak kinéző vén pedofilként” említette Önt a kormányhoz nagyon közeli Hír TV egyik műsorában.

Ez a Rákay Philip valamikor egy átlagos, meglehetősen jelentéktelen lemezlovas volt, egészen 2002-ig, amikor a Fidesz választási vereségét követően a budapesti Kossuth téren sikerült kétmillió Orbán-hívőt összeszámlálnia.

Ez a nem mindennapi matematikai mutatvány, a Rákay-féle sejtés, felkeltette a Fidesz illetékeseinek a figyelmét, és hősünknek ettől kezdve meredeken ívelt felfelé a karrierje. Olyannyira futott vele a szekér, hogy egy időben az adófizetők pénzén évi 100 milliárd forintból megtámogatott közmédia vezérigazgató-helyettesi funkcióját is betölthette.

Ne vegye szívére Elnök úr Rákay Philip megjegyzését, nem komoly ember, itt Magyarországon mindenki csak röhög rajta. Mint ahogyan Bayer Zsolt sem valódi tényező - ahogyan egy valamikor népszerű magyar slágerben énekelték, „van, aki azért van, mert elhiszik”. Ez a Bayer nevű nemrégiben azt írta Önről, hogy egy „demens ostoba seggfej, a fiacskája meg egy drogos geci”. Remélem, munkatársai között akadt olyan, aki le tudta fordítani angolra ezt a míves megfogalmazást. Bayer Zsolt amúgy Orbán Viktor miniszterelnök jó barátja, és a Fidesz ötös számú tagkönyvének a tulajdonosa. Önmagát rendes keresztény embernek tartja, konzervatív világnézettel és ízléssel.

Jó, ha tudja Elnök úr, hogy a mi országunkban nem minden keresztény és konzervatív ember fejezi ki magát ilyen alávaló módon, de Orbán Viktor környezetében adódnak ilyenek, és a magyar miniszterelnök, sokunk sajnálatára, nem határolódik tőlük, sőt, még bátorítja is őket.

Mindezt csak azért írom Önnek Elnök úr, mert tudnia kell, hogy Magyarország nem olyan, amilyennek e néhány megjegyzésből látszik. Ebben az országban sok normális ember él, akik örülnek az Ön győzelmének. El kell mondanom azt is Elnök úr, hogy amikor már valószínűvé vált az Ön győzelme, nemcsak Washingtonban, de a magyar fővárosban, Budapesten, valamint egy sor településen is rekordot döntött a pezsgők eladása.

Mindazonáltal, arra kérem Önt Elnök úr, próbáljon meg túllépni Orbán Viktor és társai tahóságán. Ha a magyar miniszterelnök a fentiek ellenére mégis jelentkezne Önnél, mert találkozni szeretne a világ vezető hatalmának első emberével, büszkén feszíteni mellette, kérem Önt, legyen vele nagyvonalú és elnéző.

Ha szóba nem is áll vele, kérem, ne küldje el üres kézzel: gondoskodjon arról, hogy kapjon egy, az Ön fotójával és kézjegyével ellátott kulcstartót."

[romanmigracs]

Nevet vált 888.hu, KKK.hu néven folytatják | HírCsárda

Már előre kiakadt a sivalkodásbarométer a metszettpöcsű belliberálltaknál, hogy esetleg „magán” hangzókra cseréljük a koszos körmű kecskebaszó giroszosok számait, ezért kegyet gyakoroltunk és a „mással” hangzókat figyeltük, hogy mindenki nyugodtan áztathassa az szikkadt pöcsét a Magnum szaunában. Ha már ebbe is beleköt boxoscigány zsidaja, az már nem a mi bajunk lesz!” – nyilatkozta a konzervatív jobboldali lemezlovas, Jeszenszky Zsolt.

[multidezo]

Lemezlovasok megmérettetése.

Békés Megyei Népújság, 1989. február 28.

[nemhiszlekelvilag]

Hej TE! KISZEDLEK ONNAN!

hagyja el a nagyérdemű száját, kettéhasítván Az éjjel soha nem érhet véget dalt követő, a lemezlovas dőreségéből fakadó csendjét a péntek esti tiszakécskei éjszakában.

[flowbykrisz]

Girls on the beach Vol2 x Dj Nara x Edo Denova x Apesz @ Raqpart

Girls on the beach Vol2 x Dj Nara x Edo Denova x Apesz @ Raqpart

Múlthét pénteken este, kivételesen nem egy koncertre látogattam el, hanem két igen kiváló hazai lemezlovas hölgyemény, Dj Nara és Edo Denova – Girls On The Beach, Raqpartos bulijára, és annak is a 2. felvonására, mert az előzőre ami még június 29-én volt, arra sajnos valamiért nem tudtam eljutni, de amikor tudomást szereztem arról, hogy annak a partynak lesz egy következő folytatása, akkor szinte…

[suntm]

A holnapi MOL Vidi elleni labdarúgó Magyar Kupa negyeddöntő odavágóján a játékosok kivonulásakor a közismert Fradista lemezlovas-producer, Lotfi Begi különleges, erre az alkalomra készített mixében Koós János legismertebb dala, a Kislány a zongoránál és a szokásos Fradi induló hangzik el.

ha erre nem támad fel Koós, akkor semmire :(

[mecsekalja]

úgy mennék egy jó kis konga partira!! vannak még ilyenek, hogy XY lemezlovas + 23.00tól konga parti Kiskaláccsal/E-Rickkel/Bamboo D-dawggal? :D 

(via Konga party Agárd - YouTube)

[nagyember]

Tudtad? 😎🎛🕺🏻🎚 #nagyember #zene #retrozene #bulivan #szeretemamunkám #mik #instahun #magyar #lemezlovas https://www.instagram.com/p/CRR04tuB5aT/?utm_medium=tumblr

[ciganyolga]

ájjájjájjájjjj ájjájj ámór

Egyik nap leültünk a város kissé túlárazott stranbüféjébe meginni pár liter sangriát meg rumot, késő délután volt, tele volt a hely az üdülő turistatársakkal, az ÉLŐ DJ pedig pergette a lemezeket, nincsen nyaralás lájv muzik nélkül hiszen! A szomszéd asztalnál ülő, magenta színűre pirult, ponekker szandálos (egyébként nem tudom, ez egy létező fogalom-e) keletn��meteken már látszott, hogy igen megszúrta őket a nap, a Tropical meg az esernyős koktélok, szép gurgulázó, sörszagú Lachenek mentek már. A tehetséges lemezlovas érezte is, hogy eljött a pillanat, felpuhult a közönség, és gyorsan átkeverte az Ace of Base-t a Hot Stuff-ra, majd az előjáték után már pattant is a You Can Leave Your Hat On, amit sinyokálás és ováció fogadott, és az egyik anyuka aus der DDR már állt is fel, és kezdte a kimbasingerkedést barátnői férjének bárgyú mosolyai által övezve. Amikor már a pólóját húzta felfelé, és a férfiak kezdtek közelebb hajolni, egy barátnő lecsillapította és leültette a szédelgő Heikét, a DJ pedig lemondóan lekeverte a Joe Cockert egy ártalmatlan és kockázatmentes Billie Jean-re.

Nekünk persze megvolt a lesújtó véleményünk az egész produkcióról. Megbeszéltük, hogy hát ezek a németek, ezeknek baszdmeg adsz egy kis piát meg pléhszékeket egy tengerparton, és már készek is hülyét csinálni magukból. Egyetértettünk abban, hogy mi, Cigányék sokkal szofisztikáltabban nyaralunk, szánakozunk minden tülekedésen, sorban álláson a MádámTüszó előtt, eltartott kisujjal fogjuk a söröskorsót, a nyaralás CocoChanel-jeiként, elnézően és kicsit lenézően mosolyogjuk meg az ilyen turisztikai VajnaTímeákat.

Ki is lehet találni, hogy másnap, egy másik város másik túlárazott strandbárjában besörözve-rumozva-sangriázva kik brávóztak-tapsoltak-csettintgettek leghangosabban a nagyon autentikus spanyol gitárduónak, és énekelték halandzsaspanyollal a Desperadot, amikor felcsendült (szojunombje kujongrálon keme gusztás nomefor).

Persze a hazaúton megegyeztünk, hogy ez természetesen tök más. (Biztos a Coco Chanelen is jól állt volna egy piacos Bayern München mez.)