#landolls

[kaito-module-of-the-day]

Today's KAITO module of the day is:

LANDOLL by Kanda You!

[middleland]

Landoll's Mohican Castle by Dave28467

Via Flickr:

Landoll's Mohican Castle / hotel / party center in Loudonville, Ohio

[cuthechicane]

nico & lando moments from 2024 singapore gp:

100% faith in landole

simon calling nico out for grilling zak brown in monza and nico reaffirming that yes he does think team orders should be in place to help lando

follow up to the dm saga

nico being delighted that lando is speaking positively about himself now

praising lando's performance under pressure and raw speed

"we're all lando norris fans right now"

+ bonus: nico blessing lando's car

[haelhetekevvelakifejezessel]

Az jutott eszembe, amikor az utolsó utáni fizikavizsgámra készültem, voltaképpen ezen múlt a diplomám. Egy műszakin nem árt, ha az ember viszonylag otthonosan érzi magát számok között, de legalábbis csak a kellő mértékben szorong. (Író az, akinek gondot okoz az írás.) Én kimondottan otthonosan éreztem magam a fizika számai és betűi között. Csak ők gyűlöltek engem, mint Pinta az anyámat, amikor piszkálja. "Nem piszkáltam, csak meg akartam simogatni!" Az együgyű pszichológiájával próbálkoztam, biztosan azért. Hogy ugye vegyük ősét, a gimnáziumi fizikát, és minden elé tegyünk egy d-t, kész is. ds/dt, meg is vagyunk. Csak azt kellett volna megfontolni, mi elé kell az a d és mi elé nem.

Mindenesetre dékáni méltányossági engedélyű vizsgára készültem akkor, talán 2006-ban, de sajnos így is jobban érdekeltek a lábjegyzetek, melyek szerint Planck például arra tette föl az életét, hogy minél több képletben szerepeljen az állandója -- és milyen nagy sikerekre tett is szert! (A kurva anyját.) Ezek foglalkoztattak, nem az, hogy ha a nyolcadikról leköpök, melyik kocsi szélvéd��jén landol. (Taknyol.) Leköpök, azt' kiderül, nem?

Végül az volt a hatalmas mázlim, hogy a nagyszabású, tulajdonképpen a vizsgamérce feladatot hőtanból kaptam, nem mechanikából vagy egyéb faszságokból. Hány méterre kell állnom a faltól, hogy az ilyen átmérőjű lyukon átdobjam az ekkora követ? Átdobom fölötte, vagy felmászok és átviszem, ha nagyon kell valakinek az a kő. Vagy ott áll Planck és jól megdobálom vele.

Ezzel együtt mégis kedves emlék, amikor egy családnappalin átívelő jegyzethalomban eszem a tökmagot heteken át (szabály: senki nem nyúl semmihez!), ölemben a fekete macskával, fickómmal a dolgozóban, és nokia telefonomon a délután sms-sel: "Ha estére a cica nem tud ferdehajítást számolni, mindketten szorulni fogtok!"

Estére a cica tudott ferdehajítást számolni. Én meg átmentem a hőtannal. Hát ez jutott eszembe.

[mecsekalja]

Hát szerintem Péterünk múlt héten már tudta, csak nem sejtette, hogy neki ma jelenése lesz a Lavrov pömpöléjén. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy vajon Pécs-Pogányban, vagy, ami valószínűbb, hogy Eszékett landol az madár amivel érkezni tetszik a @petiminiszterur

[bongsoooon]

landoll

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fej��nkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első b��zbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[akirraki]

I started a new sketchbook after finishing my 4 year old one, and I have been obsessing over my persona a bit too much so I tried to break it up a bit with some fanart (ranboo) and some oc design (Lurance landoll 🧛)

[blorbocedes]

what happened to that fraud verstappen is the last time he raced here was 2019 so he started acting like they're back in that era where he's best of the rest, redbull can't go any faster and lewis gets pole everytime. it was the ptsd of mercedes domination era. that's why the divine intervention and the invisible hand of capitalism had to intervene to reinstate the current best of the rest's deleted lap and give landole.

[zoeeozzoeeoz]

Gondoltam kiszellőztetek.

Kinyitom az ablakot, nem veszem észre, hogy valaki megáll mellette dohányozni, az összes fűst bent landol nálam. Nyitva hagyom az ablakot, hogy kitaláljon a füst. Bejön ugyanaz az ember, aki előbb befüstölt, árasztja magából a cigi füstöt, büdös mint állat, ablak nyitva marad, h kitaláljon a bűz is. Bejön utána a következő ember, aki induláskor magára borította a fürdőszoba szekrényt, és ezért ömlik belőle a parfüm bűz. Ablak nyitva marad, hogy ez is kitaláljon. Már csuknám be az ablakot, de bejön valaki, aki csak a parfümös üveget borította magára, konkrétan tüsszögésroham fog el, annyira orrcsavaró. Ablak nyitva marad. Már csuknám be az ablakot, de a dohányzó emberünk gyorsabb volt. Kifele menet is rágyújtott, és megállt az ablak előtt, így megint ömlik be a füst.

Kint, elvileg 4 fok van.

Azért, majd valaki olvasszon ki, ha erre jár.

[sutijany]

Nagyon pazarlo nep ez az amerikai, ma eloszor dumpster diveoltam egy uzlet mogott, mert 5 ilyen hatalmas pafrany volt kidobva. Tavasszal megveszik 30-40 dollarert darabjat, telen meg a kukaban landol :(

[takemetochurch13]

Messzire megyek, a gép majd nézd meg hol landol

[stegal]

Füst és bármi egyéb, nyomoradó stb.

Szeretnék egy alkalmazottat tartani, szánok rá 743.992 Ft-ot. Ebből a szocho:85.592, így pont a bruttó átlagbért tudom fizetni neki, ami 658.400. Ebből lejön az szja: 98.760 = 559.649, a tb: -121.804. Így a nettója 437.836. Ft lesz. Amikor elkölti, fizet még 118.215 ft áfát (27%), így 319.721 ft marad. Ha csak vásárol! Egyéb esetben ebből lejön illeték, biztosítási adó, jövedéki adó (alkoholon, cigin, üzemanyagon), külön adó (mert ezt is mi fizetjük, a vételárba beépítette mindenki), chips adó ez legyen csak 10%, az - 31.972. Ez így 287.649. Vagyis a 743.992 forintból a nettó, az 287.649. A másik 456.343 ft valamilyen adó formájában biztosan az államnál landol. Ez 61,3%. De ez a minimum! Egy autó vagy ingatlan vásárlás jelentősen megdobja az államnál landoló összeget. (Plusz ehhez is gépjárműadó, ingatlanadó.) És százalékot. Akár 65-70%-a is lehet a keresetünknek az adó tartalma. Vagyis ~225.000 a tied, ~519.000 az államé a 744.000-ből. Ezt csak azoknak írom, akik a mai napig győzködnek engem, hogy Magyarországon a fizetések kb 30%-a az adó és ezzel a világon az egyik legalacsonyabb. Mert sajnos vannak még ilyen emberek....

Ui.: Megérkeztek az első röhögő fejek. Ezzel nem az írásomat minősíted, hanem magad, hogy nem vagy tisztában a magyar adózással.

[ghostchasersmagazine]

Landoll's 1994 Scooby Doo Paint With Water coloring book

[raceweek]

you got hit by a LANDOLE

[diogenesz2020portugal]

Miért nem tudjuk kialudni magunkat?

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, Sámson (kutya, 15), Margit (macska, kb. 5) és Lajos (macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.