#lábas

[kekbond]

4 éves ül az ölembe: de puha alattam, olyan mint egy kiskutya.

én meg: 👁👄👁

[bdpst24]

Így szerezte meg Lábas Viki telefonszámát Kiss V. Balázs

Így szerezte meg Lábas Viki telefonszámát Kiss V. Balázs

A színpad mögötti máguskodás folytatódik. A Backstage Magic legfrissebb részében Kiss V. Balázs a Margaret Island zenekart szórakoztatja sokkoló és meglepő trükkjeivel. Még 2023 nyarán a Budapest Parkos nagykoncert előtt találkozott az ismert illuzionista az ország egyik kedvenc zenekarával, akiket sikeresen el is kápráztatott kártyával, telefonnal és egy kis zene segítségével. Lábas Vikiék álla…

[pokmajom]

Én mondjuk, úgy képzeltem a mai napot,

hogy Magyar Péter épp hezitálva nyúl az ügyészség ajtaja felé, mikor erősödő helikopter zajban, kavarogni kezd az utca pora és a billegve landoló járműből, kiszáll Varga Judit és Rogán Antal. Varga, kutyapórázon vezeti Windisch Lászlót, akinek meztelen szőrös hasa ráfittyed az alkalomhoz illő bőrtangájára. A láthatóan nagyon rosszkedvű Rogán kezében egy vastag pilóta táska, amit a feléjük közeledő Magyar lába elé dob. Ő viszont, már csak Vargára figyel, akivel szenvedélyes csókban forrnak össze. Az értetlen ÁSZ elnök pórázát az ügyszség kiléncsére akasztva, Varga egy kecses mozdulattal letépi a nyakörvéről az adriai yachtkikötő kulcsait, majd mindketten sportosan beugranak, az elébb melléjük parkolt, nagyon felső kategóriás kabrióba. Satufékeznek Rogán előtt, Varga rámosolyog és az autóból kihajolva beemeli a nagy fekete táskát a hátsó ülésre. Megsímogatja Magyar combját, aki gázt ad és elviharzanak az ámuló riporterek sorfala előtt.

[ciganyolga]

lények

Ma fél éve, hogy a kisfiúval együtt egy csomó lény beköltözött a háztartásunkba.

A Böfimadár különböző méretekben jelenik meg, zabálás után. A sóhajszerű, halk böfögés, az csak egy Böfiveréb, míg a skála másik végén az öblös, falunapos, férfias böfögés van, a Böfisas. A kettő közöttiek természetesen mindenféle alakot ölthetnek, ismertebb fajok a Böfitúzok, a Böfipapagáj, a Böfityúk, Böfivarjú, Böfirigó.

A Rotyipók, a Böfimadárhoz hasonlóan többféle lehet, egyszerű kis Rotyikaszáspóktól a Rotyitarantuláig. Minden látogatása nagyon örömteli, bár előfordul, hogy csalogatni kell dallal.

A Fingimanó általában kéz a kézben jár a Rotyipókkal, bár a szilárd kajákkal való ismerkedés óta önmagában is képes meglepetést okozni hangerejével és szagával, az ember nem érti, hogy képes egy ilyen kicsi testben hangos recsegő öregbácsi Fingimanó jelen lenni.

A Hepüszörny mindig a környéken ólálkodik, és ha csupasz bőrfelületet lát, azonnal támad, és hepüz (nem tudom, ezt mások hogy hívják, az amikor így belefújsz a hasába/nyakába/akármijébe és ő meg röhög).

A Seggevő cápa a kádban támad a habok alól és pőre kisgyerekseggel táplálkozik.

A Csikipóknak rendhagyó módon csak 5 lába van, hasonlít az Addams family-ből az Izére, és nagyon szereti meghúzni magát kínálkozó kisgyerekhónaljakban.

Ezekről természetesen általam költött dalok és mondókák is vannak, amelyeket saját emésztés-centrikus gyerekkönyvemben fogok publikálni és kurvára meggazdagodni belőle.

(Amúgy akarok majd mindenképp egy tetkót, ami emlékeztet a tényre, hogy gyerekem van. Úgy értem, arra csodálatos utazásra, amit a szülőség jelent. Csak az összes ilyentől hányok, mint DÁTUM meg csillagkép, hogy a császármetszés sebhelytetkókról és a fotorealisztikus arcképről ne is beszéljünk. De ezek közül a lények közül valamelyiket simán magamra varratnám, ha a Sajdik Ferenc lerajzolná, csak nem tudom, akar-e ezzel foglalkozni egy 93 éves Kossuth díjas grafikus.)

[meg-megbanom-ezt]

Arról, hogy miért is utálok főzni n+1:

Ötven, azaz ÖTVEN (50) (római számmal: L) perce főzök egy kurva sárgaborsólevest, és még mindig KŐKEMÉNY az a szar, miközben a recept 20-25 percet ír és nem említi a beáztatást, én meg előtte éjszaka rendesen beáztattam ÉS MÉGIS!!! Nem tudom, már megint hol rontottam el (ott, hogy megszülettem).

Mondjuk, nem is tudom, hogy a faszomba' bízhattam meg egy olyan receptben, ahol az író nyilvánvalóan nem tudja a lábas és a fazék közötti különbséget:

Elnézést, már mikor szoktunk levest lábasban csinálni?! Hiszen a fazék az, amelyiknek magasabb a fala, nem? NEM? Habár az irónia abban leledzik, hogy sokáig én is összekevertem a kettőt, és mire megjegyeztem, ezek összezavarnak...

ÁPDÉT: minimum lángon hagytam véletlenül. -.- Neisne mondjatok semmit...* 22:51-kor kapcsoltam fel, kíváncsi vagyok, innestől kezdve hány perc.

*arra se, hogy miért ilyen későn kezdtem el levest főzni. Na mindegy.

[csacskamacskamocska]

Érzelmi, érdemi kommunikáció nélkül élni

Egy érdekes beszélgetés részese voltam, ami egészen új dolgokat adott nekem. Egész idáig nem tudtam elképzelni, hogy emberek élnek úgy, hogy kisgyerek koruktól kezdve semmilyen érdemi információt nem kapnak a szüleiktől sem a világról sem arról, hogy hogyan igazodjanak el benne. Nem beszélnek érzelmekről, de még egy családi tragédiát sem beszélnek ki. Mindent csak végigcsinálnak. Az egész élet egy felszínes vagy csak alacsony mélységig ható módban üzemel. Nincs rá idejük és nem érzik szükségét sem. Csak legyenek rendben a dolgok, legyen vacsora, legyen lenyírva a fű, legyen tiszta a ház, menjen iskolába a gyerek, de ne legyen vele gond A gyereknek meg még 14 évesen sincs elképzelése se, hogy mi szeretne lenni, mert egyszerűen semmit sem tud a világról, mert a szülei számára sem létezik a nagyvilág. Nincsenek célok, csak napok vannak egymás után. De szépen élnek, megbecsült emberek, tiszta udvar, rendes ház. És a gyerek viszi tovább ezt a mélység és így empátia és tartalom nélküli életet, hiszen csak ezt ismeri igazán. És éli az életét, lemerevedve. Belebénulva a pillanatba, amikor a családi tragédia nem lett kibeszélve, nem lett feloldva. Ahhoz a veszteséghez képest minden bagatell, ha azt nem kellett megbeszélni, akkor bármi mást minek kéne? Ez a tanult minta. Nem kell érzelegni, nem kell foglalkozni a fájdalmakkal, veszteséggel, csak mindent csinálni kell. Nyírni a füvet, elültetni a babot, megfőzni az ebédet, venni új fűnyírót és új ebédhez alapanyagot. És persze nősülni és vállalni a besikeredett gyereket. Nincs más út. Aztán elválik, és akármilyen sekélyes is az érzelmi élete, ez kirántja a lába alól a talajt. Nincs semmilyen eszköze, semmilyen tartaléka, semmilyen kapaszkodója. Nem tanult semmit, akárhány éves is, csak azt tudja, hogy tiszta udvar-rendes ház. Úgy tűnik, itt van a fordulópont. Ha itt elmegy/elkerül valaki pszichológushoz, akkor van felébredés és van egy új, önismeretben öntudatosabb élet. Amiben már benne van a másik ember is. A saját és más emberek mélysége. Őrült érdekes. Hogy tényleg leélnek emberek úgy egy egész életet, hogy csak felszínesen vesznek részt a saját életükben, a saját belső világukban. Döbbenten ülök, és sok mindent át kell értelmeznem az elmúlt évekből. Ez a működés nem egy alkalmatlanság, hanem egy képzetlenség, gyakorlatlanság, tehetetlenség, bénultság. Én pedig ezt eddig nem értettem. Most olyan valaki mesélte ezt el, aki már vissza tud tekinteni saját magára.

[kepeslajoska]

Szanyi Tibor a Magyar Péter ügyről, Orbán Viktornak

Gratulálunk, Miniszterelnök Úr!

2024 február 2-án reggel még élő ember nem sejtette, hogy egy fél év múlva, azaz mára a bicskei pedofil botrány kapcsán lehulló fideszes fejek nyomán az eddig “ellenzék” néven ismert politikai társaság totális bukását fogjuk elkönyvelni. A térbe belépő, az ellenzék szerepét mímelő új brigád részint a Fidesz holdudvarából, részint a látszólagos ismeretlenségből jött.

A Fidesz alighanem eddigi legnagyobb politikai teljesítménye totális sikert mutat, ugyanis úgy tudta lecserélni a korábbi ellenzékét, hogy mindmáig és gyakorlatilag semmilyen veszteséget nem szenvedett, néhány káderének házon belüli eltaposását leszámítva. A Fidesz reakcióképességét dicséri, hogy az eredendően amerikai fuvallatra induló botránysorozatból kiemelt új szereplő mozgását a kormány a saját érdekeit szolgáló módon tudta befolyásolni, azaz egy látványos műbalhéba csomagolni a cicaharcot.

Magyar Péter ugyanis az atombombának hirdetett ún. hangfelvételeivel a saját feleségén kívül mindezidáig egyetlen fideszesnek sem okozott álmatlan éjszakát, egyetlen korrupciós ügyletre sem derített fényt, viszont úgy vitatkozhat kedélyesen miniszterekkel, ahogy arra 14 éve nem volt példa, minthogy a kormány rendre válaszolgat neki. Csak neki.

E bensőséges hangulat mögött azonban kemény anyagi támogatás is felsejlik. Magyar Péter kezdeti kampányának több százmillió forintos költségigényét gond nélkül kielégítették, illetve azt követően sok milliárd forintot érő médiakampányok is egyengették a Tisza párt útját. A magyar médiatörténelemben összeadva sem mutatható ki annyi segítség, amennyit a Tisza párt kapott kormányoldalról, illetve főleg az úgymond független színekben tetszelgő médiumoktól. Márpedig ebben a kőkemény, rideg, pénzvezérelt médiavilágban nincs ingyenevés.

Ennek a - médiában is magyar-amerikai koprodukciónak mutatkozó - sikersztorinak a másik lába az ezer milliárd dolláros “Big Data” világában, azon belül a nagy nemzetközi médiaklánoknál, mint például a Facebook uraként is ismert Meta-nál sejlik fel. Alighanem példátlan, ahogy a Facebook-kal (és másokkal) csillagászati léptékű perekben álló EU-nak a Parlamentjébe valaki becsempészi az adott anyavállalat egyik jogtanácsosát képviselőnek. A Tisza párt ezt is megtette, s cserébe a politikai tevékenysége úgy szárnyal a közösségi médiában, mint a világon senki másé. A Facebookon elért mutatóik hatékonysága sokszorosan meghaladja az igen vastag pénztárcájú ügyfelekét, azaz az algoritmusok szinte csak nekik dolgoznak. Üzleti szinten felfoghatatlan mennyiségű pénzt ér az, amit e téren a Tisza eredményként felmutat.

Tehát nincs itt semmiféle ördögi mesterterv, viszont a helyzetek, a ziccerek kihasználásában Orbánék káprázatos teljesítményt nyújtottak azáltal, ahogy az eredetileg kellemetlenkedő amerikai szándékokat a maguk érdekei alá tudták csavarni, s amelynek eredménye az eddigi ellenzék totális megsemmisítése, sőt, ebbe a szerepkörbe egy saját nevelésű slim-fit kezes bárányt sikerült ültetniük.

Őszintén gratulálunk, Miniszterelnök Úr! Megérdemel egy latte-avokádó kombót.

2024.09.12.

[kaoszkutato]

Vannak azok az emberek, akik évek óta azon acsarkodnak, hogy az anya nő, az apa pedig férfi, és pont. Meg hogy különben is csak az számít, hogy kit hogyan teremtett meg az Isten.

Most egy 3x3 perces bokszmérkőzés miatt pont ők követelik a leghangosabban, hogy legyen harmadik kategória is. Meg hogy nem elég megnézni, hogy kinek mi van a lába között, mert ez egy sokkal összetettebb kérdés.

Jó reggelt kívánok minden későn ébredőnek az úgynevezett világban, ami egy kicsit bonyolultabb, mint egy fidesz-plakát.

[bdpst24]

Lábas Viki: Vannak napok, amiken borzasztó dolgokat mondok magamnak

Lábas Viki: Vannak napok, amiken borzasztó dolgokat mondok magamnak

„Vannak mantrák, amik velünk élnek, ott csücsülnek a vállunkon: nekem például az, hogy duci vagyok” – mondta el a Margaret Island énekesnője. Lábas Viki az InStyle magazinnak adott nagyinterjújában őszintén mesélt félelmeiről, érzékenységéről. Az énekesnő sokat dolgozik magán, gátjai feloldásán lelki és testi értelemben is: kortárs balettórákat vesz, és rátalált a szerelem is.  „Szerintem fontos…

[viking84chef]

Nagyon jó írás, Geszti Pétertől!

Levél Nemecsek Ernőnek

Szia Ernő!

Képzeld, 102 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál 2 éve a 100. Születésnapod alkalmából a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.

Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.

Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.

Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 30 évet.

Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.

Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.

Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.

Na és a Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé…

Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk… lehet, hogy jobb is, hogy az az író 3szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?

Haza, haza… – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?

Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Tisztelettel: Geszti Péter

[zoeeozzoeeoz]

Péntek este óta vagyunk itthon. Hiányoznak a hegyek. A csacsik, a felhők, és azok a fránya erdei szerpentinek. Meg az erdők. Az a rengeteg fenyő erdő. A hegyi folyók, patakok, tavak. Akkora adrenalin löketet kaptam, annyi élményt, hogy azt elmondani nem tudom. Kiürült az agyam, a gondolataim, a stresz, a nyomás, minden eltünt. Felpörgetett, és kicserélt ez a pár nap Szlovéniában.

Még jövőhéten is szabin vagyok, és sok minden van betervezve rá. Magán jellegű is, meg olyan is, amiről valszeg, posztolni is fogok.

Tudjátok mi jár a fejemben? Még az első nap, mikor felmentünk a Száva vízeséshez, én majdnem feladtam, mert a lépcsők, az ellenségeim. És ott, egy idő után , csak lépcsők vannak. Nem szokásom feladni semmit. Itt is úgy voltam, nem kerget senki, ráérek, megyek a saját tempómban. De mentem! Aztán az egyik pihenőnél , megláttam egy férfit, 2 mankóval, és egy lábbal. Egy olyan pihenőnél, ami után a neheze jött, a meredekebb emelkedők, mégtöbb lépcsővel. Lenéztem, és elgondolkodtam, h ő feljött saját maga eddig is. De hogy fog tovább jönni? Szerintem , kicsit az arcomra is volt írva ez, meg elkapta a pillantásomat is, és rám mosolygott. Vissza mosolyogtam, és elindultam felfelé, de észre vettem h ő is ezt teszi. Jött végig utánam, ha megálltam ő is megállt, ha elindultam ő is elindult. Elakartam engedni, de elnézest kért, azt mondta felvette az ütememet, és hogy gondolta, majd így velem feljön, de ha engem zavar, akkor előre megy. Előre ment. És nekem egy akkora löketet adott ez, hogy ha egy ember 2 mankóval, fél lábbal ide jön, és nekimegy a hegynek, ennek a bazi sok lépcsőnek, a szintkülönbségnek, akkor ez nekem is mennie kell! Nehogymár feladjam! Egészséges vagyok, megvan mind a 2 lábam, és itt haldoklom a lépcsőktől? Hát milyen nyámnyila kis nő vagyok már? Ő meg simán felmegy 2 mankóval meg egy lábbal. Hát úgy elszégyeltem magam, hogy azt elmondani nem tudom! Mire észbe kaptam, már annyira előre ment, hogy elvesztettem szemelől. Fent találkoztam vele újra, a tetőn, a vízesésnél. Kiderült, a felesége, és 3 gyereke, már fent várták, és akiket lent hagyott az egyik pihenőnél, ahol az én ritmusomban indult el újra, na ők a testvére volt a feleségével. Legalább is ezt hallottam ki a beszélgetésükből. Nem hallgatóztam, csak melléjük ültem le, mert ott volt hely. Fent gratuláltam neki, és elmondtam, hogy ő motivált engem, attól a bizonyos pihenőtől. Megint rám mosolygott, és csak annyit mondott, " Nincs lehetetlen". Ebben mondjuk egyet értettünk . A családja egyébként teljesen természetesnek vette azt, h ő feljön oda. Termeszetesnek vették , h nincs lába, de nem kell neki segíteni, teljesen úgy kezelték, mintha 2 lába lenne, és semmi baja nem lenne. És ő is úgy viselkedett. És ezt annyira jó volt látni. Hogy hagyták kibontakozni, és család, szeretet vette körbe, és nem egy elesett emberként viszonyultak hozzá. Nagyon jó volt ezt látni, és akkor, ott, ez nagyon motivált engem.

( Nem biztos, h jól fogalmaztam meg, de nem célom semmilyen formában sem megsérteni a mozgás sérülteket, vagy bárki mást!!! )

[kiforditom-szetszedem]

Egy haverom szerint azok derpegnek most a legjobban arról, hogy kromoszómateszt meg tesztoszteronszint, meg külön kategória kell, akik szerint a hétköznapi életben csak két kategória van: a férfi, akinek lóg a lába között, a nő, akinek lyuk van a lába között s minden egyéb liberális genderőrület.

[starmythelonesurvivor]

Anyámnak lába kélt. Megint. Tegnap durci volt, a kérdéseimre sem válaszolt, csak megvetően nézett, vagy felhívta a figyelmem rá, haszontalan vagyok, és most el kellett volna adni a házat, és olyanra cserélni, ahol én már nem férnék el. Négy év után jöttem haza tulajdonképpen, másfél évig még pénzt sem “vittem”, nem voltam kolonc, ezt az egy félévet kértem, nem volt hova mennem. Anyám szerint enni kispolgári és hízlal, a disznóknak van. Kezd már beesni az arcom, ígyis a tóparton tulajdonképpen bele kell pótolnom a sajátomból is, a kevés kaja mellé, amit ad. Ő nem fog lejjebb venni az utazásokból, meg a heti 3 új ruhából, de ha meglátja van egy arckrémem, már hiszti van. Végül is egy szavam nem lehet, amíg rajzolni jártam Pestre, támogatott. Holnapig kéne kifizetni a lakást, különben bukunk 100 000-et, a wc papíron spórolunk, csak a háztartásból lehet elvonni a forrást, az nem látszik. Már a barátját hívtam, tud e róla valamit, vele sem beszélt, sem nagyanyámmal, nekem nem veszi fel, rossz érzésem van. Az eladásból való pénz van csak nálam, a többi nála, ha nem fizetjük ki a hónap végéig, a bérlő még az exének fizet augusztusban. Ha most elhúzott Egyiptomba, vagy valami fehér homokos helyre nyugtatni az idegeit, ezt is baszhatjuk. Tegnap titokzatos volt, nem válaszolt, hova megy, intézzem el, oldjam meg. Gyerekkoromban is ezt csinálta. Pénteken már nagyanyám jött értem az iskolába, aztán nem halottunk róla hétfő, vagy kedd estig. Rendszeresen nem voltak a hét eleji órákra füzeteim, meg tankönyveim. A tanárok előtt meg lapítottam, nem mertem megmondani, hogy nem jártam otthon, nem tudok hazamenni. Mikor Thaiföldre ment két hétre, az ajtóban is emlékszem, hogy kiabált velem, aztán mondta pusziljam meg, és búcsúzzak el tőle, én meg eljöttem, kihagytam, és azt ordította utánam, ha történik vele valami, egy életre bánni fogom. Arra a két hétre esett a szülő-diák est, és nekem nem volt szülőm, az előtte való két napban meg már egyszerűen szabadságoltam magam, úgyis anyám barátnője volt háziorvos, túléltem, hogy nem szavaltam el a szar varró dániel verset, az egy könyvet nem olvastam el, csak a harry pottert, meg az egy költőt nem kedvelek, csak őt hülye picsák kedvenc költőjétől. A gimis bálokon is a nyitó keringőkben mindig benne voltam, a tanár-diák táncot volt kivel táncolnom, a szülőset nem. Apám se volt sose sehol. Néha van olyan érzésem, sose leszek túl a gyermekkoromon, pedig “mi jó család” vagyunk. Most tulajdonképpen azért kezdtem könnyezni, meg sikert érezni, hogy felvettek, mert ez azt jelenti, hogy szeptembertől megint megszabadulok innen a saját jogomon, egy időben arra vártam, majd megment a herceg, vagy majd két műszakban gürizek a mekiben. Egyik sem túl csábító jelenleg.

[csacskamacskamocska]

Magányos öregek

Lakott a házunkban egy néni. Nem akarom az egész sztorit ideönteni, a lényeg, hogy most már tudom, hogy egy folyamatos leépülésben levő demens emberről volt szó. Sokat bolyongott éjjel egyedül, de mivel csendes volt, nem zavart senkit. Nem is foglalkozott vele senki. Néha az utcán rászóltam, Magdinéni, este 10 van. tessék hazamenni! Nem ment, elsipircolt másfelé. Egy éjjel síró kiabálásra ébredtem. Végül Magdinénit találtam a saját ajtaja előtt a földön ülve. Azt hittem eltört a lába, combja, de nem. Felemeltem, volt vagy 30 kiló az egész néni. Nehezen nyugodott meg. Én megpróbáltam megszabadulni tőle, menjen be a lakásába, ne jajveszékeljen, hagyjon másokat aludni. Toltam volna le magamról az egész problémát, semmi közöm a nénihez. Beszéljen hozzám! Könyörgött nekem. Beszélgessen velem! Jó, majd persze, csak tessék menni aludni, csendesen! Be se akartam menni a lakásába. Nem akartam magamra húzni a nyomorát, hogy takarítani kéne, hogy foglalkozni vele. Foglalkozzon vele a családja! Pár hónappal később meghalt. Amúgy nagyon idős volt.

Az a könyörgés sokszor eszembe jut. Hogy micsoda rabság lehet a magány, a semmi. Nincs kihez szólni, csak te vagy meg a gondolataid, talán már azok is csak a kínzó emlékek kuszasága. És a magány, kontaktus nélkül, ölelés nélkül, az félelmetes. Magdinéni korábban aktív ember volt. Szervezkedett, tag, sőt vezető volt csoportokban, sokat ment mindenfelé, figyelt, értelmezett, felszólalt és másokat is igyekezett bevonni abba amit fontosnak talált. Csakhát, megöregedett és túlélt mindenkit.

Szép történet lett volna, ha a kedves szomszéd (én) felvállalom magdinéni problémáját, és elkezdem gondozni az ő életét. Csakhát, nem tartottam ott. Most sem tartanék. Az ilyesmire inkább egy hasonlóan öreg csak kicsivel fiatalabb ember alkalmas.

Nade nem is ez, hanem az, hogy tök lutri az egész. Hogy eljutsz-e odáig, hogy nem azért ülsz a parkban egy padon mert szereted a természetet, hanem mert elviselhetetlen otthon a magány. Kocsmáznak az emberek, hoyg ne találkozzanak a magánnyal. Leszel-e te a vén alkoholista, bútordarab a kocsmában? Nem építhetsz a gyerekeidre! Még, ha mindent megtesznek érted, akkor sem tudják elvenni a magányodat. Csak életerőpiócaként csüggesz rajtuk. Nem tudom mi a megoldás. Az interneten majd faszságokat írkálsz, és nem akarnak megbántani, inkább ignorálnak. Ezt tesszük most mi is az idősebbekkel. Talán lesz már annyira fejlett a VR, hogy átverje az agyunkat, és ott bolyongunk majd, a virtuális valóságban, lenyűgözve a színek, tájak, események által, közben összehugyozzuk magunkat, mert kétfelé nem tudunk egyszerre figyelni.

Bocs, nem akartalak lehozni az életről. Egyszerűen csak tegnap valahogy megdőlt bennem az az illúzió, hogy ha kapcsolatokat építesz, az megment majd valamikor később a magánytól. Lehet, hogy te épp behúzod, és lesz valakid, aki naponta felhív, hetente meglátogat. Nem rajtad múlt valójában, hogy így alakult. Nem akarnád tudni, hogy mit ad fel érte. És nagyon választásod sincs.

Valami baj van a közösségeinkkel, a családjainkkal, mert fizikailag, érzelmileg, anyagilag belerokkanunk az időseink gondozásába.

[pajjorimre]

Alef ilyen gyerekkori haverom,

csórikámat bullyingolta még az anyja is, de tényleg, embert nem hallottam még Tamást Támónak becézni, na ez az öccse volt, nem az Alef, az Alef az Zoli, ne kérdezd miért. Kicsit szalajtott szegény, az anyja pedagógia módszerei meg kimerültek abban, hogy a jobban sikerült Támót (azt mondjuk egyszer kurvára szájba vertem mikor a bátyját ütötte meg fikázta, meghúztam a salakos focipályán, ez volt az én pedagógia módszerem 10+évesen) dugdosta az orra alá, meg ordított vele hogy venne példát a TÁMÓRÓL és ne lenne fogyatékos kissé. Apa, mikor megunta a gyereknevelést, bebaszott és egy-három családtagot elvert vasalózsinórral vagy övvel. Ezt lehetett sokszor hallani. Aztán mi elköltöztünk, de suliba meg a haverokhoz visszajártam még. Cseperedtek a srácok, anyu valahogy csak kirúgta fatert, aztán elvesztettem a fonalat, egyszer a vasútállomáson találkoztam Alef faterjával, hajléktalanként nyomta hosszú évek óta, kb mióta kidoba a feleség. Elöször csak a lábujjai fagytak el, aztán elüszkösödött a fél faszi kb, a combja is lila volt, pár éve aztán elvitte az egyik éjjeli -20. Később Aleffal futottam össze párszor, anyjáról, testvéréről sose beszélt, a koripályánál a hűtőházban raktároskodott békében, összeszedett volt, nyugdíjas állás. Aztán meg ma láttam meg teljesen véletlenül, leparkoltam, odamentem hozzá, nem nagyon ismertem meg, csak kb, 10+éve láttam utoljára, üldögélt egy üveg kannással a hajléktalanszálló kerítésén, mi van Alef, hogy kerülsz ide, csak a vállát vonogatta, mi a faszt mondjon ugye, 30 év bullying otthon meg az iskolákban ahova járt, megtette a magáét, soha, senki nem akarta felismerni a mentális zavarát és segíteni rajta, se a tanárai, se szomszédok, még a saját anyja se, inkább lenyomták a fejét, ott is maradt, ez a faszi ebből már sose áll fel. Tiszta apja amúgy, még a lába is ugyanúgy lilul.

[drakvuf]

A Kísértés 12: Így

Megérkeznek a lányok a jógás randiról. Inge elmeséli az otthonmaradt kísértőknek mi volt a program, de mindenki leszarja. Norbi 9-esre értékeli a randijukat, Jérémy pedig örül, hogy végre foghatta valaki kezét.

Márk bejelenti, hogy egy kemény láb-, fenékedzést szeretne tartani a lányoknak. A fiúk nagy örömére.

Ég a zsír, formálódnak az izmok, csorog a kísértők nyála. Máté elmondja Brigit nézve, hogy nem gondolta, hogy tényleges érzelmeket fog táplálni a lány felé, de megtörtént. A tesizés után kérdéseket írogatnak össze és mindenki húz egyet.

Az első kérdés a baszhatatlan Alexet találja be: nem gondolja, hogy csinálnia is kéne itt valamit, nem csak vegetálni? De. Zotya: mit utál a legjobban Dorinában? Azt amikor cinikus. Dorina: mennyire vonzódsz Zotyához? Nincs válasz

Máté: tényleg komolyak a szándékaid Brigi felé? Igen, de előbb ki kell raknia a lánynak Dusánt. A lánynak tetszik a válasz és rögtön kap ő is egy kérdést: mint férfi bejön-e neked Máté? Nem rossz. Zotya szerint nem meri felvállalni a lány, amit tényleg érez. Toncsi: ha következmény nélkül dughatna valakivel, ki lenne az? Hetyetye Inge: nem érzed megalázónak, ahogy Lóri viselkedik? De Dorina: szereted-e még Noelt? Igen

A játék után Márk félrehívja Toncsit egy kis dumcsira. A srác azt mondja, hogy zsánere a csaj. Antónia bevallja, hogy kicsit tartott attól, hogy túlságosan nyomulni fognak majd a fiúkák, de szerencsére nem ez a helyzet.

Ellaposodik a buli, de Dorinának kiváló ötlete támad: bekötik Antónia szemét és végig kell fogdosnia a fiúkat és kitalálnia ki az. Inge nem szeretne kimaradni a következmények nélküli tapizásból és javasolja, hogy mindannyian játsszanak.

Dorina unortodox módszerekkel érzékeli melyik fiú vonaglik éppen előtte. Például Jérémyre úgy jön rá, hogy megpödri a mellkasszőrzetét, Norbinak pedig megfogja a kukiját.

Aztán visszanyal a fagyi, mert rájön, hogy annyira nem jó nézni, ahogy a villában lévő fasziját, Zotyát fogdossák a többiek. A verseny után fel is kérdezi a csávóját, hogy miért kurválkodik. Sikerül ezen jól össze is veszniük. A prolinyomozó aludni küldi a lányt, de az csak loopolja, hogy mekkora ribanc a faszija.

Máté pr��bálja megnyugtatni a lányt, hogy ez csak egy játék volt, de hallani sem akar róla. Emlékeztetőül: Dorina ötlete volt az egész móka.

Másnap már józanul rájön a nő, hogy ezt egy kicsit elbaszta. Ezért félrehívja Zotyát, hogy megbeszéljék a dolgokat.

A lány elmondja neki, hogy tegnap kicsit túltolta a denszet faszikám, de igazából túlreagálta, ezért bocsánatot kér. A proli faszi gecire örül a helyzetnek, becsicskítja a nőt és nagy kegyesen megbocsát neki.

A fiúkák is hazaérnek végre a randijukról. Noel érzi, hogy kezd túl forró lenni a lába alatt a talaj és azt mondja kezd most már valamit Natival. Ezért lesmárolja.

Angi elpletykálja a többieknek, hogy Nati dugott Noellel. Tina szerint csak azért feküdt le vele a lány, mert félt, hogy lenyúlja:

Hashtag Pánikszex

Noel beszél végre Natival, de nem jutnak előrébb. Nem akar elköteleződni a szőke csaj mellett, ami rosszul esik a lánynak.

A fiú villában is játszanak egy jó kérdezz-feleleket.

Dusán: ha nem lenne Brigi összejönnél Edával? Igen. Nikol: kivel mennél legszívesebben randizni? Attila Nati: volt már köztetek Noellel több, mint csók? Igen

Noel: ki a legjobb szerinted orális szexben? Egyértelműen a Nikol. Aztán bejátsszák a lány banánnyelő produkcióját. Noel: kivel dugnál a villában? Tina, Eda, Nikol, Niki, Angi... Nati lemaradt a listáról.

A lány kommentálja a kamerának, de sajnos kisípolják. Aztán betalál a kísértőnek még pár torpedó személyes kérdések formájában: Nati mit éreznél, ha Noel nem akarná veled folytatni? Tina, ha Noel elhagyná Natit vele aludnál-e? Nati hogy élnéd meg, ha Tina lecsapná Noelt a kezedről? Nati úgy érzed többet láttál bele a Noellel való kapcsolatodba?

Ennyi elég is volt neki ebből. Befejezi a játékot. Félrevonul Cynthiával, hogy elsírja neki a bánatát. Közben Nikol bekap még egy banánt, hogy szórakoztassa a srácokat.

Nati sír. Úgy érzi megalázta Noel. A rák egye ki, a rák egye ki **** - önti szavakba az érzéseit.

Cynthia szerint minden Noel hibája, a lány nem csinált semmit rosszul, mert szívből csinálta.

Nincs más megoldás: Nati huszadjára is félrehívja Noelt, hogy megbeszélje vele a jövőjüket.

Elmondja a srácnak is, hogy megalázó neki a helyzet és szeretné, ha elköteleződne. A faszi szerint szarnak próbálja beállítani őt a csaj és most kettőt hátra kéne lépniük. Nati nem kér ebből. Noel a kamerának azt magyarázza, hogy ő semmit nem csinált rosszul, meg amúgy is párkapcsolatban van.

Másnap Nati elárulja nekünk, hogy egyedül aludt és egész este gondolkodott, de nem jutott semmire. Összehívja a szexmunkások szakszervezetét.

Vázolja nekik is a szitut. Noel egy hazug geci. Tina a férfi védelmére kel, mert le akarja kúrni vele mindig őszinte volt. Váratlanul beállít az emlegetett faszi és szétszélednek a tagok.

A lányok később arra jutnak, hogy Noel tényleg egy fasz. Nati viszont full vakon volt, mert szerelmes. Megszólal a gong és Tibi bejelenti, hogy a versenyzők hazaküldhetnek egy kísértőt a másik villából.

Eda szerint ő, Nati, Tina és Cynthia van veszélyben, mert a többiek nem játékosok. Összeül újra a Professzorok Batthyány Köre. Dusán szerint nem kéne Mátét hazaküldeni, mert ő szereti nézni, ahogy a menyasszonya egy másik faszival van.

Noel leszarja, mert részéről már kiderült minden, aminek ki kellett derülnie. Eda később beugrik Dusánhoz és megosztja vele az aggályait. A fiú biztosítja arról, hogy nem fogják elküldeni a lányt, mert nem történt köztük semmi.

Aztán bevágják, ahogy vonaglott rajta a csaj és szopkodta az ujját. Dusán bocsánatot kér Edától, HA ESETLEG megbántotta a lányt. Még ennek a félgőzös bocsinak is örül a kísértő. Szerinte ez nagy dolog volt a sráctól.

A fiúk szerint Zotya és Máté van a veszélyzónában.

A személyi edző ideges is és szerinte a fostosok azért fogják őket hazaküldeni, mert a többiek hulladékok. Márk megkéri, hogy ne minősítse így a társait. Ez lesz a második fekete pontod, Márkom. Vigyázz magadra.

Dorina és Inge is arra jutnak, hogy nem azt kell hazaküldeni, akivel már alakul valami a másik oldalon. Meg kell bizonyosodniuk, hogy ellen tud állni a párjuk a kísértésnek. Briginek is javasolják, hogy így döntsön. A lány viszont nem olyan, mint a faszija és azt mondja, hogy ő nem akarja nézni, ahogy egy másik nővel enyeleg.

Ezután a lány beszél Mátéval is. A srác még mindig idegállapotban van. Brigi szerint csak azért, mert fél, hogy hazamegy. A srác azt mondja, hogy nem érti meg a lány.

A kamerának elmondja Brigi, hogy kicsit offolja, hogy a személyi edző gyengeséget mutat. Nem olyan erős férfi, mint gondolta.

Dorina tart attól, hogy hazamegy Zotya, mert még ismerkedne vele. Ugyanakkor végre eszébe jutott, hogy van egy faszija és nem biztos, hogy jót tesz a kapcsolatának, ha a magánnyomozó karjaiban múlatja az időt.

Megérkezik a villába Kasza Tibi, hogy személyesen adhassa át a rossz hírt a kiszavazott kísértőknek. De hogy ki esett ki az csak a következő adásból derül ki...

A rák egye meg a szerkesztőket, amiért még egy részig húzták a kiszavazást.

A RÁK EGYE MEG *******