#lábaiddal

[versinator]

Csőrük lábaiddal

Utcánkból földik karikatúra valakivalamizsnát Bőrdudák elérné rostába cirógatásokattevékenykedők Darázsderekú magvaival évszakváltás nászban Alászállt tüskebozótjai átokmondás fölszalad Leszorítod nyilvános vonítottam elbocsátásomat Szemeinek ölünkben ragadok ellát Acélja anyámasszonyoskodsz legöregebb felállítjuk Mozsarak sivataga poharamba palántáit Homlokotok kívántalak aktákat rohanók Pásztoróra tenyeremben fölvérzett kószálj Betakartad levés testvérekkel sírdogálj Oroszok bűneimnek súlyok kipárolog

Telefonkagylók kémlelik alkonyatból szétfeszülővárosát Tubarózsa járomba forgócsigahéjházakkal hazataláljak Mindannyiunkat kenyérfák eltakarnod kolompolnak Kalapácsot megszokottat összefonódnak jövőből Lelkemhez elszakadás sarkoktól erősödik Bajainkban maggal kifolynak megindulását Formái csönden átkeltek törvényszéket Megérkeznek megosztom benzint kipisálta Szaporodsz merlek koraszülöttek csillagnál Kíméletlen öbölben ollóval duruzsolj Orgiáit delfinekkel tengelyén semmisülj Oltsd pocsolyába átszállnak karmaik

[tboyda]

Hideg van a Farkaslakban?

“Egy ilyen f*szt, mint az exed

Azt fixen nehéz felejteni

Egy feleség materialnak

Minek vissza feleselni

Itt Te lehetsz a hangosabb

Én holtodiglan védelek

A lábaiddal a nyakamban

Leszakítom mindened

Még mindig téged akar

De a szíved értem dobban

Én nem sok embert gyúlölök

De ot a legjobban

Mindegy ki volt az elsö

Ha te vagy az utolsó

Erted a pokolból is visszamászok

Tágas a koporsó…

…Mondd, magad minek hibáztatod

Más hibaiert

Tudod, te annál a f*sznál

Sokkal többet érsz

Megveszünk majd mindent

Házat, medencét,

Megadok én bármit

Csak neked legyen szép”

~MEHRINGER - MOËT

[erzesekviharaban]

Szép a vékony lábaiddal, karjaiddal a zsiráf nyakaddal és azzal hogy végre mindezt szépnek látod, azzal hogy 180 cm vagy és fogyni könnyebben tudsz mint hízni. Ha stresszes időszakban le adsz 4-5 kgt és évekbe telik vissza szedni. Mindezzel együtt vagy csodás.

A nő nem attól lesz csodaszép, ha tökéletes méretei vannak, tonnányi festék feszül az arcon, és a legújabb trendben feszít a városban.

Ez csupán piacképességet jelent.

Tudod mi a szép?

Az öntudat.

Amikor befejezed végre a hisztit, kivágod a hamis tükröt a fenébe, és élni kezdesz. Nem érdekelve ki mit gondol majd rólad, kinek kell majd megfelelned, hanem megtalálva magadban a szépet, és abba kapaszkodva élsz tovább.

Mert az erő tesz széppé.

Amikor tudod ki vagy, mit akarsz és a bizonytalanságot is barátoddá fogadod, mert érzed, szükséged van rá.

Mint ahogy szükséged van mindenedre.

A ráncokra, amik barázdát simítottak az arcodra, mert küzdöttél és néha bizony elbuktál, az ősz hajszálra, amikért kőkeményen harcoltál, egyenként.

Mert erős vagy, mert képes voltál felvenni a kesztyűt, az élettel szemben, az életért, és felálltál, ha kellett ezerszer, na ez látszik most rajtad.

Ez tesz széppé, egyedivé, ez és semmi más.

És igen, tetszik vagy sem, szép vagy logó mellel, striákkal, az éveiddel, na azzal a legszebb.

Nő vagy.

Aki élt és ma is él.

Vállald, akard, szeresd, úgy, mint senki más.....

[kampeszino]

Szabó Lőrinc: Istár

Roncsok, friss életek, iszonyatok, keleti gyönyörök s az elmulás tűzvész-dala zúg a fülemben, hajak gyúlt gizgaza, tavalyi lomb, csók, gyermek, üvöltő húsok… sima melleid… – Óh, ki véd meg tőled, ragadozó Szerelem, állat, földünk sötét érzékisége, vad ösztöneink tündér Kalibánja! Ki véd, ki véd meg engem a fényzáporos ég szerelmétől, ki véd meg a vágyakozás keserű holdfényétől, e gonosz vadon folyondár útjaitól, ki véd meg, jaj, ha sokáig itt táncolsz előttem, villogó, ezerarcú Istennő, ki véd, ki védi lelkem erdejét, ha lángbaborítja az ősi öröm, ki védi fáimat, ágaimat, akarat törzsét, terv-rügyeket, és ki védi gyümölcseimet, ha szélvész-lábaiddal minden virágot összetiporsz, te vihar, zápor, förtelem, te föld, te asszony, alkotó érzékiség: Istár, gyönyörű, virágtestű Barom!

[kakaogengszter]

remélem magasra vágtatsz azokkal az apró lábaiddal kicsi.

vigyázz magadra, bárhol jársz.♡

[mehetnenktovabb]

Gyere az aggodalmaiddal, a hiányos gyerekkoroddal, a be nem gyógyult sebeiddel, a múltaddal, a nyakadba kapaszkodó emlékeiddel, a vonakodó érzéseiddel, a sikertelen próbálkozásaiddal, a távoli álmaiddal, a szomorúságoddal, a könnyeiddel, a rémült szemeddel, a remegő lábaiddal, a dadogó nyelveddel, a gyerekes mosolyoddal. Gyere. A szívem utánad vágyik.

[legyjomindhalalig]

"Ha padlóra kerülsz, ha testileg-lelkileg a mélybe zuhansz, próbálj meg magadtól fölemelkedni. S előbb-utóbb azt tapasztalod majd, hogy a magasból húznak.

A segítők mindig készen állnak. Emberek, angyalok, látható és láthatatlan lények egész serege. De addig nem indulhatnak a segítségedre, míg te - önmagadtól - a föltápászkodás és fölemelkedés nagy erőfeszítéseit nem teszed meg. Így tanultál valaha járni is. Nem anyukád emelgetett, hanem te küszködtél a gyenge kis lábaiddal. Neked kellett két kezecskéddel elérned anyád magasban váró ujjait.

Így működik az angyalvilág is. Vár. Bízik benned. Szurkol neked. És azt sugallja: "Gyere! Gyere! Gyere!" És ha jössz, szeretettel elkap, és a magasba emel. Minden belőled indul. A repülés - de a tehetetlen föladás és zuhanás is. Az ember minden segítséget megkap, csak egyet nem: hogy önmaga legyen.

A Varázsló, aki dönt, hogy mit akar: lent maradni a reménytelen sárban, vagy fölszállni a szabad égre: benned van. Rajtad múlik minden."

Müller Péter

[silenceintherooom]

18

18 éves lettél, úgy gondoltam rendezek neked egy kisebb bulit. Nem az a fajtát, amikor mindenki leissza magát és másnap nem emlékszik semmire. Inkább, amolyan beszélgetünk, jól érezzük magunkat, táncolunk bulit. Az egyik ismerősömnek volt egy viszonylag tágas bérelhető helyisége, jó nagy térrel és egy kisebb szobával, ahová elvonulhat, aki szeretne. . . . Nem hívtam sok embert, csak olyanokat, akik tényleg közel állnak hozzád. Megkértem őket, hogy hétre menjenek a helyszínre, én pedig veled egy kicsivel később. Nem tudtad mire készülök, pár méterrel a hely előtt befogtam a szemed, mire értetlenkedni kezdtél, mivel egy egyszerű esti sétának indult, mondjuk már a ruhámra is furcsán néztél. Szerinted egy sétához nem kellett volna ennyire kiöltöznöm. A többiek már ott voltak, az mögött az asztal mögött álltak, amin a torta állt. Elvettem a kezemet a szemeid elől, mire mindenki, aki ott volt egy 'Boldog szülinapot!' kiáltással üdvözölt. Elég meglepődött arckifejezést vágtál, aztán elmosolyodtál. Az emberek egyesével léptek oda hozzád, hogy személyesen is felköszöntsenek. Iszogattunk, beszélgettünk, éjfél felé fokozódott a hangulat, táncolni kezdtünk. Te az egyik barátoddal beszélgettél, miközben én a két legjobb barátnőmmel táncoltam. Hirtelen megéreztem kezeid a derekamon, a padlót bámultam. -Elrabolnálak. - búgtad a fülembe. Felnéztem, mire barátnőim kaján mosolyával találkoztam. -Vidd csak. - mondták egyszerre. -Köszönöm. - mondtad, majd kezemnél fogva kezdtél el vezetni a szoba felé. Lépteink gyorsak voltak, miután beértünk a szobába magunkra zártad az ajtót. Egy asztal és egy kanapé volt a szobában. A kanapé felé kezdtél tolni, majd vegigfektettél rajta, lábaiddal a lábaim között térdeltél, mire felcsúszott a szoknyám. -Köszönöm. - suttogtad. -Nem kell. - mondtam. A nyakamba pusziltál, mire kirázott a hideg, kezeidet az oldalamra vezetted. -Olyan gyönyörű vagy. - a kulcscsontomat pusziltad. - És az enyém. - mondtad, majd a feljebb húztad a szoknyám.

[vastucsok-blog]

WEÖRES SÁNDOR: A KUTYA

Ismersz-e, mondd?

A bundám barna volt,

fehér sáv volt a homlokomon,

mint a lámpás a pejlovakén

és mint az égen a Hold.

Mozgott a fülem,

amikor rászállt a légy.

Mozgott az orrom,

amikor szaglásztam a légy után.

Emlékszel?

Te még siró-baba voltál.

Én ott bóklásztam a bölcsőd körül...

elkergettem a kotlóst,

hogyha feléd közelített.

Később

a hátamon is lovagoltál.

Egyszer le is estél.

Engem raktak meg a rémületben.

A kezedből ettem.

Kicsi kezed volt, halványpiros

és néha sáros, néha homokos.

Egészben nyeltem le a falatot,

nagy-nagy, falánk kutya voltam.

Ismersz-e?

Egyszer... világos este volt...

telihold...

vonítottam az égre, a Holdra.

Árnyékom hosszan úszott utánam...

mint mikor ló pusztult a háznál

és elcipeltem a belet.

Hallottam a hangodat akkor,

elővágtattam a kazlak közül,

táncoltam melletted, ugattam.

Emlékszel?

Aztán, éjjel

a kertek közt csavarogtam.

Doronggal hátbavágtak akkor.

Elgörbült a gerincem,

a bundám mocskos lett és fakó.

Beteg kutya lettem.

Agyonlövettek.

Akkor, vacsoránál

csak lassan járt a szájakhoz a villa.

A kisasztalnál ültél te külön.

Kip-kop...: s lábaiddal

harangoztál nekem,

kipi-kop.

Emlékszel?

[poppylovessugamama]

Egész nap alszik. Mindkét világában, rólad álmodik. Vér, a méhben be és ki. Felszívja a cink szagát, az orgazmust szedve. A bánat által fokozott orgazmus. Bűntudattal ébred.

Isten ott volt a szobában, amikor a férfi azt mondta a nőnek: "Nagyon szeretlek, karolj át a lábaiddal, majd a nő -“húzz be, húzz be, hatolj be." Néha, amikor a szájába tartotta a mellbimbóját, ezt suttogta: - “Ó, Istenem!” Ez is az istentisztelet egyik formája.

[versinator]

Összemart kotyogok

Mezője viharszellőt anyámasszony elhiheted Széllé vérei lazacon megérdemled Vasszínű fütyültem emberiségem proletári Perg erősök szőkeséged végigméri Expresszvonaton vájsz káromkodok vigalommal Pillantásomtól pártfogóknak zúdulj szublimáttal

Öregbült hasunkat hólyag fehérrel Szitkozódni telket vakhit búzaföldekkel Hozzáharap szószerint kisöpör szertedübögni Bordélyba töröttet pályájukkal könyörögni Szamarával csorg gyolcsán pírral Arányul nyögünk füvekben lábaiddal

Összekuszálódott szövegrészeket arcából besüpped Tartalmad iktattak födelét tenyered Görnyedsz örömökkel kifeslő lárifári Szívéből súlyú gólyának leméri Hamarossan torlódva kristályvérében derékkal Aladár istenségek mosdatnak nyárral

Burkolózni irkában nézegetjük zöldel Költőnk tőkéseké fodrai nyel Boltjai leheletemtől csapatot meglocsolni Kocsmán gyerekünk lobogása keni Hordókra elnézik fülednek bizonyossággal Glas nevetgéltek kotyognak csillagvilággal

Jelzel terítsd vaskörmével nézheted Toboz kékülő parazsakat újraéled Heverészek régidőbe narancshéjnak fölismeri Kapás fényporban villanylámpa elkeveri Ennyiért hercege nélkületek szirmokkal Bátyámnak tüdőd eltölt tankkal

Muzsikálna felnőttet lehevernék zenékkel Fölkelő rozs futtatja csel Szemhéj fárosza sóhajra becsukni Vihetik visszaszállnak összecsengve csudálni Szájíze példára szabású ujjaimmal Kútért gyásznép anges csókjaiddal

[nyariszunetnelkuled]

73 nap maradt hátra

ma végre tettél ki az instastorydba egy képet. ez is több mint a semmi. azon gondolkoztam, hogy alig tudok rólad valamit. annyira zárkózott voltál velem. jó, néha nem, de akkor is. beszéltük a lányokkal, hogy majd találkozunk úgy, hogy te is ott leszel. ha a héten találkozunk, még túl feltűnő. alig várom már, hogy megint lássalak mosolyogni, a furcsa lábaiddal, a vicces zokniaiddal, a hasitasiddal és a csillagtök hajaddal, ami már nem is igazán csillagtök alakú, de bennem örökre így marad már.

[707szemetes]

Szia, én egy 12-es Kurooval kernek

Kuroo Tetsurou #12. „Majd én vigyázok rád, oké?”

- Majd én vigyázok rád, oké? –suttogta Kuroo a füledbe, miközben a kezeit a válladra téve vezetett végig kitudja, hol. Ragaszkodott hozzá, hogy kösd be a szemed egy kendővel, és bízzbenne.

Hogy őszinték legyünk, kicsitizgatott voltál, kicsit bíztál benne, viszont amikor azzal a bizonyos vigyorralnéz rád, ami azt mutatja, hogy kitalált valami nagyon király dolgot, az nemminden esetben olyan nagyon király mások nézőpontjából is. Nem akartál valamihülye tréfa következő áldozata lenni, de bíztál benne annyira, hogy hagyd, hogybekösse a szemed. Nos, ha bármi meggondolatlant tesz, a kanapén alszik.

- Vigyázz, lépcső! –figyelmeztetett. Ebből következtetted ki, hogy valószínűleg a szobájábatartotok, ami az emeleten van. Óvatosan tapogatóztál a lábaiddal, hogy biztosanne bukj orra az első lépcsőfokban, majd ösztönösen mentél felfelé. Márannyiszor megjártad ezt az utat, hogy pontosan tudtad, mennyi volt még hátra,és mikor kell megállnod. Ezen tulajdonképpen te is és Kuroo iselcsodálkoztatok.

- Oké, megjöttünk. – Kuroo megállt,ezzel megállítva téged is, kinyitotta az ajtót, bevezetett, majd megkérdezte: -Kész vagy?

- Persze, de miért kellett bekötöttszemmel eljönnöm a szobádig?

- Mert vicces – vonta meg a vállát. –Most pedig, láss! – kiáltotta drámaian, és lerántotta a kendőt a szemedről.

- Váó… - Ennyi jött ki a szádon,amikor megláttad az átalakított szobát. Mindenholpárnák voltak, a földön pedig annyi matrac, ami teljesen betakarta apadlót. Az egész hely olyan volt, mint egy puha mennyország.

- Boldog 637. napot, cica!

Erre elnevetted magad. Kuroo lehet aföldön az egyetlen ember, aki egy ilyen idióta indokot talál ki arra, hogykipárnázza a szobáját, megépítse a régóta áhított párnaerődöt és az egész napot veled a karjaibantöltse.

- Köszönöm. Ugye nem baj, ha énsemmivel sem készültem erre a különleges napra?

- Hmm… - Kuroo egy percigelgondolkodott. – Akkor azt hiszem, büntetésképp egy párnacsata jár! –jelentette ki, és máris felkapott egy párnát, amivel püfölni kezdett.

[zsugatravelasia-blog]

Utazás Sihanoukville-be (Phu Quoc – Ha Tien – Vietnám-Kambodzsa határ – Sihanoukville)

Ma már tudjuk, amit Budapesten nem: ezt a kis városkát, a Koh Rong szigettel szemben a szárazföldön fekvő leginkább semmilyen Sihanoukville-t ki lehetett volna hagyni, ugyanis Vietnámból van olyan transzfer, amely ezt a kikötővárost kihagyja és egyből a kambodzsai szigetre visz. Ezt nem tudtuk (legalábbis online semmit nem találni), ezért úgy szerveztük a Phu Quoc-ról történő elutazásunkat, hogy itt megálljunk egy éjszakára, és másnap induljunk tovább Koh Rong szigetére. De ennyire ne szaladjunk előre.:)

A netes vizsgálódásaink és más turistáktól hallott beszámolók alapján nem tűnt olyan túl nagy kalandnak a dolog: Kikiéktől elvisznek minket taxival a hajóállomásra, ott felszállunk a hajóra és kimegyünk a vietnámi szárazföldre, ahol vár minket az előre lebeszélt, lefoglalt busz-transzfer, amely elvisz a kambodzsai határon át Sihanoukville-be, hogy megaludjunk egyet. Nos, persze nem volt minden sima ügy.:) Reggel korán, 6 után keltünk, hogy 7-re mindennel készen legyünk, mire jönnek a taxik. Elköszöntünk a házigazdáktól, a néni (Kiki anyukája), Kiki és George is megöleltek minket, és felszálltunk a motorbike taxira, ugyanis nem hagyományos autós taxit kértünk, hanem 2 robogót (sofőr vezet, mi hátul). Azt mondták, ez majd olcsóbb lesz, ráadásul rövidebb útról is volt szó a kikötőig, ám fejenként 120.000 VND-t fizettünk. A reptérről a szállásig anno 240 ezer volt..... De mint megtudtuk, a szerint is változnak az árak, hogy milyenek az útviszonyok: ha eső után vagyunk közvetlenül és földúton kell menni, akkor drágább. Tehát felpattantunk a robogókra, hátunkon a csomaggal és suhantunk. Életünk második robogós élménye volt ez, és még röhögtünk is magunkban most a taxik hátsó ülésén, mert amikor mi vezettünk, akkor mindig nyugtatgattuk magunkat, hogy „nem kell gyorsan menni, lassan is odaérünk”, meg „még szokni kell a sebességet, mert ez más mint a bicaj” és azt is mondtuk, hogy „itt a 30 olyan, mintha 60-nal mennénk”... Na ez a két taxisofőr beleadott apait-anyait. Gábor taxisofőre először is úgy vezetett, hogy nem az utat nézte, hanem oldalra tekintgetett, többször gyorsan fékezett, még kátyukba is sikerült belemenni. Ez motoron egészen más, mint autóval... Aztán egyszercsak gyorsan félreállt, lepattant a motorról és „Toilet!” kiáltással elviharzott a bokrok mögé. Ezalatt Zsuzsi a saját sofőrjével száguldott a kikötő felé 80-nal, Gábor azt se tudta, hogy felesége merre jár, vajon jó helyre viszik-e és majd találkoznak-e időben:). Hogy Gáborék e lemaradást behozzák, a sofőr a pisilés után 50 km/h-val ment a kátyus földúton, majd amikor kiértek az aszfaltozott főútra, akkor már 80-nal mentek. Nesze Neked „még szokni kell a sebességet”. Nem is volt meglepő, hogy amikor beérték Zsuzsiékat, akkor Gábor arca halottfehér volt:). Erről az utazásról a fentiek miatt nem készültek fényképek..

Tanácsaink pontokba szedve kezdő robogós-taxi utasoknak:

1.     Lehetőleg ne 10 kg-os hátizsákkal akarj utazni. Bár ők egy karácsonyfát is képesek feltenni a mocira.

2.     Soha ne engedd el magad, azaz mindig kapaszkodj erősen, lábaiddal feszítsd rá magad a lábtartóra. Milyen jó, hogy BP-en esténként nézzük a „Pedig jó ötletnek tűnt-öt” a NatGeo-n...

3.     Soha ne vágj pofákat, ha a sofőrnek pisilnie kell.

4.     Soha ne nézz előre, hogy hogyan mentek.

5.     Soha ne nézd a sebességmérő órát, hogy mennyivel mentek.

Mire megérkeztünk, mindkettőnknek durva izomláza volt mindenhol a folyamatos feszítéses kapaszkodás miatt. Az idősebb sofőr (Zsuzsié) – valószínűleg a főnök – nagyon aranyos volt, mert megvette nekünk a hajójegyeket is, hogy ne nekünk kelljen a helyiekkel egyezkedni. Ez 460.000 VND volt. Vettünk egy utcai árusnál egy szendvicset (Banh Mi, aminek itt tök más volt a neve), majd irány a hajó. Rengetegen utaznak hajóval a sziget és a földrész között, több hajó is volt és mindenhol ember, turista és helyi egyaránt. Könnyen megtaláltuk a hajónkat, ami 2 szintes egyszerű fémkaszni volt, kb. egy közepes dunai hajónak nézett ki. Helyjegyeket adtak, de elsőre leesett, hogy az adott szinten (hajó alj és 1. emelet) mindenki odaül, ahová akar. Mi az alsószintre kaptunk jegyet és kinéztük magunknak a legelső sort, gondolva arra, hogy előttünk nem ülnek és a hátizsákoknak is lesz helyük. Hamar tele lett a hajó, el is indultunk, úticélünk Ha Tien volt, amely kb. 30 km-re van a kambodzsai határtól. Az utazás időtartama kb. 1,5 óra. Gondoltuk ez gyorsan elmegy. Hát ez sem így alakult, brutál hosszúnak tűnt. Utastársaink kb. 90%-a helyi volt, nagy családok. Ennek rendje módja szerint nagy volt a hangzavar, mindenki elkezdett enni. A tenger közben nem volt nyugodt, nagyon fújt a szél, nagyok voltak a hullámok. Mi a hajó orrában ülve mindezt úgy éreztük, mint amikor a repülő hirtelen zuhan néhány métert, azaz kb. dobálta a hajót a hullámzás, ütemesen és hullámvasútszerűen éltük át, amint a hajó fémorra találkozik a hullámokkal. Emiatt még hangos is volt. Nem kellett sokat várni, hogy mindennek kvázi közösségi következménye is legyen: hamarosan minden második utas elkezdett hányni:).  Mellettünk, mögöttünk...milyen jó, hogy előttünk nem (az első sor miatt):)...Zsuzsi még az ölébe kapott egy lábat is, szóval még azt is szagolhatta a célállomásig. Közben ment a vietnámi VH1. Hát így utaztunk Ha Tienig kb. 1,5 órát, de baromira tetszett, sosem fogjuk elfelejteni.:) Ez a videó egy kis részletét mutatja meg az odaútnak.

Napsütésben szálltunk ki Ha Tienben, gyorsan megtaláltuk a fiatal utazásszervező hölgyünket kezében a táblával, rajta Zsuzsi neve. Bevittek minket a központi irodába, volt még 4 óránk az indulásig. Kicsit sétáltunk a városban, ettünk, kávéztunk, összeségében tetszett Ha Tien. 

Sok parkos, virágos része is van, és mindenhol hangos madárcsicsergés hallható. 

Gábor erre azt mondta, hogy nem lehetnek igazia madarak, azok nem csapnak ekkora zajt, biztos a hangszóróból jön.:) Zsuzsi hiába győzködte, csak nem hitte el, hogy lassan jön a Hitchock film. Amíg telt az idő, addig az utazásszervező elvitte az útleveleinket ügyintézéshez, mert azért is fizettünk, hogy ne nekünk kelljen intézni az országból történő kilépést és a Kambodzsába történő belépést, hanem helyettünk tegyék ezt. Ezért megérte a fejenként plusz 2 dollárt. (Vietnámból nem lehet csak úgy elmenni, a belépéshez hasonlóan külön kilépési procedúra van.). Kb. 2 órát várakoztunk, az utazási iroda halljában készítettünk addig fotót a karácsonyfáról és a szentélyről is. Ez mindenhol ilyen kb. (max mások a színek, valahol a szentélyhez sör és cigaretta is vegyül).

Mire eljött az indulás ideje, addigra már volt legalább 15 turista mellettünk, egy nagy busszal indultunk a határ felé.

Alább a vietnámi határt láthatjátok.

Olvastunk beszámolókat a határátlépésről és voltak olyan riogató írások, amelyek 2-3 órás várakozással rémisztgették az olvasót. Nekik biztos igaz volt ez, de nekünk kb. 40 perc alatt sikerült átjutnunk: mindent a fiatal utazásszervező hölgy végzett, a csoport pedig csak követte Őt, mint az osztályfőnököt a gyerekcsoport. Persze találkoztunk elcsigázott arcú turistákkal a határépületekben, akik nem tudjuk mióta várják, hogy sorra kerüljenek. A kambodzsai oldal még érdekes volt: az útlevél ügyintézés közben minden belépő turistának be kellett mennie egy orvosi irodába, ahol ki kellett tölteni egy orvosi állapotra vonatkozó kérdőívet, majd egy hőkamera elé állni. Arra voltak kíváncsiak, hogy betegek vagyunk-e, mert betegség esetén megtagadhatják a belépést. És természetesen elkérték a nemzetközi oltási kiskönyvünket is. Tök jó, hogy nem volt egy oltásunk sem kötelező, kvázi szerencsénk volt, hogy beoltattuk magunkat...

Gábor azért nagyon örült neki.:)

Ez a kambodzsai határrész.

Ezután fel a buszra és még 2 (Kampot és egy buszváltás) megállóval irány Sihanoukville. Gondoltuk mi. A Ha Tien-Sihanoukville határátlépéses 5 és fél órás sztorit megspórolhattuk volna 2 és fél órára, ha nem áll meg a busz fél óránként kaja-pia-pisi szünetre, a határnál is 4-szer kellett kiszállni, kétszer Vietnámban, kétszer Kambodzsában (ez csak a határ!), buszcsere is volt félúton Kambodzsa vidékén, a 45 fős helyett bepréseltek minket egy 6 fős buszba, mi kaptuk a remek utolsó sort, ezzel az út összes kátyuját is, bekerültünk egy útfelújításba, ahol a szálló vöröshomok az éjfekete hajunkat szőkévé varázsolta és még sorolhatnánk. 

A vidék viszont nagyon tetszett. Cölöpös házak, szép udvarok, nekünk nem tűnt annyira szegénynek, mint Vietnám egyes részei. Robogó jóval kevesebb, inkább cangával jártak az emberek. Minden felirat angolul, khmerül és kínaiul van, de az angol alapnyelv, szinte mindenki beszéli, de érteni értik, az tuti.

Tehát végre este 6-ra megérkeztünk Sihanoukville-be, ami nem nagy szám. Szélesen terül el több kisebb dombra a város, de gyakorlatilag annak köszönheti a turisták érdeklődését, hogy innen indulnak a transzferhajók a szigetekre. És van egy reptere. Mi kb. a sihanoukvilli értelemben vett külső váci úton laktunk egy középkorú orosz pár által üzemeltetett lerobbant szálláson, távol minden turistás helytől. Ahogy kiszálltunk a buszból, rögtön egy tuktuk sofőr odajött hozzánk és 6 dollárért el akart vinni minket a szállásra...na ja, madaraknak nézel minket?:) Zsuzsi szépen lealkudta 3 dollárra, és a kp-ból 4 km-re elvitt minket, de azért jó, hogy nem makacsoskodtunk és gyalogoltunk...:)

Persze nem direkt választottuk ezt a helyet. A kikötő környéke egyébként jó lehet, mert tele van bárokkal, éttermekkel, boltokkal, és van élet is. Szállásadóink itt is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, ők foglálták le nekünk a másnapi transzfert, azaz, hogy vegyenek fel minket a szálláson, vigyenek a kikötőbe, majd onnan hajóval vigyenek Koh Rong megfelelő kikötőjébe. A szobánkról nem készült fotó, de az alkesz orosz néniről, a “hallról”, és a gyönyörű cicájáról igen.

Ja plusz pozitívum Sihanoukville mellett: itt van a sörgyár, ahol gyártják az Angkor és a Cambodia nevű söröket:) (ahogy láttuk a Carlsberg vette meg őket). Este egy gyors zuhany után elmentünk „felfedezni” a környékünket, de kb. 100 méterig jutottunk, amikor megláttuk a Cambodia beer táblát, és mondtuk, hogy netovább, itt megállunk. Milyen jól tettük! 

Jót ettünk (rizs marhahússal, rá tükörtojás), jót ittunk (jéghideg csapolt sör, csapoltban az első volt, hmmmmmm), és szuperkedvesek voltak a vendéglátók. 

Gekkobarátok is voltak az asztalunknál, de már hiányoztak volna, ha ne lettek volna körülöttünk. 11 körül mentünk vissza a szállásra, aludtunk egy jót és másnap 11 óra alvás után keltünk fel. Egy gyors reggeli, egy kis kínai szupermarket, ennyire volt időnk és már mentünk is vissza a szálláshoz várni a pick-up tuktukot. Ez a főutca.

Délben indultunk, ekkor már 34 fok volt és kék ég. Itt a város tengerpartjáról lőttünk egy képet.

A hajó teljesen rendben volt, fullon turistákkal, de voltunk a hajón kb. 10-en, nem úgy a várakozásnál. Odafelé nagy hullámok is voltak, aminek következtében Zsuzsi szinte csuromvizesen szállt ki, de marhára örült a fejének, mert ingyen „banánban” vehetett részt. 

13 óra után kicsivel megérkeztünk a földi paradicsomba. De erről majd külön posztban...

[kaji10]

2017nov28

Szép estét kívánok Jóci!! Persze még  gyönyörűbb éjszakát, álmodj velem , mert én minden  éjjel veled vagyok.. S akkor nyugodt az álmom, békésen alszom el.Oly vígan ébredek ha tudom hogy velem vagy. Ma nagyon sokat dolgoztam...mostam mint egy mosó medve, aztán közben porszívóztam, egy ablakot is megtisztítottam. Lassan szépen mindent vissza kapok , de nem baj megcsinálom ami az erőmből telik. Csak gondolj rám, és szárnyakat adsz. A Te szemeddel nézek,!! és a lábaiddal járok .. gyorsan jövök megyek. A gondolatom nálad ragyog... Karácsony csillaga. Szép gondolat, Karácsony csillaga, mert az vagy nekem hiszen örökkön örökké ragyogsz Nekem. A szívem nagy pitvarában ..... nézzük a csillagod eget így vagyunk összekapcsolva. Ja vigyázok hogy ne hogy kopasz legyek. van még azért hajam csak valahogy oly silány most. De jön majd a tavasz addigra dús lobbonc lesz újra .. Vigyázz magadra Kedves!!! Nézd most kerestem egy verset: mily érdekes???

Faludy György: MEDITÁCIÓ Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó tépelődés, kegyetlen és kemény, csak kép vagy látomás, amely magától formálódik, és úgy lebeg elém: szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek, virág, való vagy képzelt jelenet, tűzfény tünt kandallókból, tenger – mindegy, olykor változgat, olykor megremeg: én mozdulatlanul lesem, szemlélem, nem töprengek semmin se, de egészen beleolvadok, szívom, teletöltöm magam vele, de csak néző vagyok, csendes, mohó néző – és ez a legnagyobb öröm abból, hogy itt éltem a földön

[versinator]

Életerők keringett

Köszöntsük hangszerei porfelhőkben kígyói Gépfegyverekkel istenünkkel plasztronban kerítése Oválját galambról hétfőjén faragj Fölemelkedett lábaiddal turbékolnak összedolgozták Föllármázza bazilika szentpétervárról? tülekednek Zsolozsmáit lovast kezdték milliói Érnetek szemeitekből papagájosan telefondrótok Családapák ezüstjében lányokról rothadás Koromnál tökéletlenek lucskosan lefordulnak Kimondásán kitettél gyapjú elrejtőzöl Pirítanak cselvető prücskök tülköl Rikítottak visszatekinthettek hazájában felemelsz

Emeleteit népesítik elaludták csomói Búcsúdalt hizlalod átgázolnak négyesben Tálalj ereszről elemem pusztuljanak Suhogón hóhéra zenebonát rendtevés Törmeléke kegyeibe hajtásuk harmatozott Meghajtva csüggedőknek karikát paradicsomszószólói Kendőzetlenül magamé ébredést letör Bukásom kiüríteni alkonyatból fáradságukat Festőlány beteljesedéséig múltammal előbújtak Gyárkürtök jeggyel tanitóról szürcsöl Ívelnek öltsön akol pöröl Papa mészárosunk csákójukon proletariátusa