#kunfeherto

[kekturanaplo]

Petróczi-iskola -> Jánostelek -> Kis Keceli út (Kunfehértó) | Extra képek

[kozmaanitaa]

Kunfehértói szolárgráf, nyugati tájolás

[insideusnet]

7 Killed in Hungary After Train Collides With Vehicle : Inside US

7 Killed in Hungary After Train Collides With Vehicle : Inside US

BUDAPEST, Hungary (AP) — A train collided with a vehicle on a railroad crossing in southern Hungary early Monday, killing seven people, authorities said. Police said the crash occurred at a dirt road crossing around 6:45 a.m. near the village of Kunfeherto. Early police reports indicated that five people had died in the collision, but authorities later updated their figure, saying the driver of…

[kekturanaplo]

AK-31 | Legközelebb a téli világhoz

Petróczi-iskola -> Jánostelek -> Kis Keceli út (Kunfehértó): 28 km

Kicsit korábban keltünk, nehezen is ment. Mai a leghosszabb táv. Szerencsére nem volt olyan hideg, mint tegnap, viszont a köd és a fagy olyan állapotokat eredményezett, mintha vékony hóréteg lepte volna el a várost.

Közel egy óra buszozás után szálltunk le a Petróczi-iskolánál. Ez egyébként ma csárda, de ha igaz, bezárt pár éve. Azért fel volt díszítve égőkkel, fura.

2x kétsávos, közvilágítással kirakott homokúton haladtunk tanyák mentén. Köd és zúzmara mindenfelé, igazi mesebéli tájat varázsolt. Szinte végig erdőben, melegben sem tűnik olyan vészesnek ez a rész. Az tény, hogy Kunfehértóig nincs vízvételi lehetőség Ruzsától, azért az egy jó 50 km, ha valaki egyben csinálná.

Ezek a Kék Kör ismertető táblák gondolom megvannak... Ebbe a kis erdőbe került vagy 6 egyforma, lépten-nyomon ezekbe botlottunk.

Az erdő olyan volt, mintha ilyen elvarázsolt lenne, és bármikor koboldok bukkannának fel, nagyon tetszett.

Kitértünk a Jánosteleki-kilátóig, szintén csak dicsérni tudom. Jó volt a kilátás is. A lépcsőn falatoztunk, jól esett a forró tea. Bizony azért hüvi volt, és a nap nem tervezett sütni ma.

A puskaropogás is beindult, sokkal közelebbinek hatott, amerre csak jártunk.

A következő pecsét a Jánostelki kacsatelep mellett volt, elég nyomasztónak hatott, itt-ott kis kacsák bújtak elő, de valljuk be, olyan hatást keltett, mint egy koncentrációs tábor.

Innen kicsit egyhangúvá vált az út, egyenes utak az erdőben, lövések itt-ott, favágás itt-ott... Inkább beszéljenek a képek:

A Kis keceli úti bélyegző nagyon el nem érősnek tűnt. Aztán onnan még két km az út és a buszmegálló. Közben szerencsére kiderült, hogy az igen csak közeli lövések egy lőtérről jöttek, a vadak nevében is megkönnyebbültünk.

Persze még jó fél órát vártunk a semmiben a buszra, szarrá fagyva. Kiskunhalason szálltunk át a szegedi buszra, amin nem volt fűtés (vagy nem kapcsolta be a sofőr) az út szinte teljes egészében, csak a végén, Szegedre beérve. Jó volt kiolvadni a szálláson, mit mondjak.

Másnap még Szegednek szenteltük az időnket, és a mórahalmi Ezer év parkjának, ez utóbbi elég lehangoló, a szarvasi ezerszer jobb.

Nem akarom elkiabálni, de már csak 5 napnyi út maradt, amit tavasszal szeretnénk lejárni. Drukkoljatok!