#klasszikus szinkron

[regiszinkron]

Brazil Otelló / Otelo de Oliveira - részlet (1983, r: Paulo Afonso Grisolli)

Ez fantasztikus... Fekete Orfeusz Rabszolgasors felhangokkal. A végén pedig még egy kis Caetano Veloso B-side is belefér.

[regiszinkron]

Szersén Gyula

Meghalt Szersén Gyula. 

Már írtam arról, hogy mennyire nehéz ennek a  blognak lerázni magáról a DK nyugdíjas szavazósságot (én vagyok a Klaxonst hallgató Kadarkai Endre), küszködöm ezzel mindig, de hát ez van, hülye hobbit választottam magamnak. Szóval Szersén Gyula. Nekem ő A HANG. Szinte lehetetlen hangról írni. Sokszor nekifutottam már, mindig légüres térben kapálózom. Van egy alapélményem, ahogy a sötét szobában anyukám ül az asztali lámpánál, készül a másnapi órákra én meg ülök és bámulom a filmeket és búgnak ezek a hangok. Talán nála tűnt fel legelőször, hogy itt valami varázslat történik. Mániám, hogy minden olyan országban, ahol művészi szintű a szinkron, ott az adott filmeknek kialakul egy második rétege, egy olyan teljesen szabad lubickolás a nyersanyagon, ami egyrészt lekerekíti, lefaragja, kijavítja az eredeti hang hétköznapiságát és átemeli azt valamiféle laboratóriumi éteriségbe. Másrészt pedig gettósítja az adott nemzetet ebbe a kiváltságos élménybe. A csoda mint technikai vívmány (ehhez is rengeteg véletlenszerű szakmai előfeltétel rendelhető: miért lettek a magyar hangmérnökök, dramaturgok, szinkronrendezők, stb. ennyire fantasztikusak? Nincs logikus válasz) mellé társultak ezek a mai szemmel szinte valószerűtlenül mágikus egyéniségek (most hagyjuk a káderezést, persze, valószínűleg halálidegesítő, önző, privilegizált emberek voltak mind, mindegy). Kadarkai most azt mondaná, hogy "színészóriások", de ez összes modorosságával együtt egy objektív tény (a történelmi tapasztalat, a Napóleon-konyak adja meg egy emberi karakter mélységét? Nem tudom, erre nincs jó válaszom). És ezen a buborékon belül is (tudom itt már valami nagyon elvont helyen vagyunk) van négy hang, akiket én kiemelten kezelek: Szakácsi, Tahi-Tóth, Végvári és... Szersén Gyula. Nekem azt hiszem ő a csúcs. Ahogy írtam, lehetetlen hangról írni, de megpróbálom. Lemondó, de bölcs. Szarkasztikus, de empatikus. Egyszerre keserű, de mégis megbízható. Erélyes, de bizalmas. Alapvetően mindig elfojtott regiszterben, félig zártan dumál, de pont ettől dinamikusak a váltásai, ettől lesz a hirtelen hangerő váltás és a beszédgyorsítás önmagában jelzésszerű (a közlés tartalmától függetlenül hordoz jelentést) . Az "sz" és az "s" betűk nála is gyönyörűen "kicsapják" a hangsáv technikai limitációit (ettől is olyan fantasztikusak sok esetben a Mokép szinkronok, hangsáv alapzúgás + ezek a kitüremkedések). Valami nagyon egyértelmű macsóságból építkezik, olyanból, ami nem megkérdőjelezhető vagy szétbontható, megérvelhető. És akkor azt hiszem itt érek el a leírhatóság határához. Hiszek abban, hogy nem csupán anatómiai meghatározottság ez és hogy van valamiféle mélyebb emberi bölcsesség, ami kirezonál egy ilyen hangból. Lehet, hogy ezek a rétegek az én emlékeim, az én képzettársításaim, nem tudom. Egyre nehezebben tudom elkülöníteni, megőrizni, eldobozolni a számomra fontos dolgokat. Egyre erőteljesebben érvel a körülöttem levő világ mindannak fontossága ellen, aminél elidőzni próbálok. Néha nevetségesnek érzem a hobbim, nevetségesnek gondolom ezeknek a hangoknak a specifikumát, fontosságát, a filmek köré teremtett mesterséges aurát, annak szubjektivitását, történelmi/társadalmi meghatározottságát. De ettől még vágyom erre a búgásra, érzem, hogy ez egy olyan hely a fejemben (és ezzel talán mások is így vannak), ahova jó visszamenni, jó ott lenni.

A részletben Michael Murphy hangját adja. Az egyik kedvenc szinkron-momentem ez a rövid kis párbeszéd. (Érdekesség: ez volt időrendileg az első Kern-Allen párosítás, vicces, h pont nem egy Allen rendezésben. A Mokép 1978-ban mutatta be. Annie Hall-t 1980-ban, Manhattant 1981-ben).

[regiszinkron]

A zseniális nagypapa / Il est génial papy! - részlet (1987, r: Michel Drach)

Megvaaan!!!!!!!!!!!!!!!444.hu!!!!!!!!888.hu!!99999999xlé

Ez volt gyerekkorom legerősebb, beazonosíthatatlannak tűnő filmemléke, ami persze pont attól volt még varázslatosabb, hogy nem tudtam sehogyan sem beazonosítani a filmet. Ennél a feltöltésemnél figyeltem fel arra, hogy ennek a kisgyereknek a hangja lesz az amit olyan rég keresek. Az én szinkronreputációmnak ciki, hogy nem tudtam, hogy Jávor Dani ez az iszonyatosan raccsoló gyerek (pedig még az Uncle Buckban is ő M. Culkin, na mindegy...). Emlékeimmel ellentétben elvileg nem is szerepelt olyan sok filmben, így tulajdonképp viszonylag könnyű dolgom volt. 1:44-nél indul a lényeg, mai szemmel is gyönyörűek ezek a cicik, de ez 1992.04.15-én (kezdés 19:08!) úgy, hogy anyukám kint főz a konyhában én meg bent egyedül a TV-nél bámulom ezeket a csöcsöket, kitörölhetetlen emlék. Elképesztően nem pc  ahogy ott pörög a gyerek a meztelen nő mellett, kurvajó ez a borderline illegál  francia bunkóság :) Még arra a széttárt kézre is tisztán emlékszem. Furcsa érzés, mert most lezártam egy izgalmas lebegést a múltam és a jelenem között, azok a képek, amik eddig csak az én fejemben léteztek, azokról mostantól objektív módon el tudom mondani, hogy valójában pontosan milyenek is (voltak). A híres ‘what’s power?’-hez hasonlóan mondhatnám azt hogy ez most egy igazi keserédes closure, ‘what’s closure?’, nem hiszem hogy van erre jó magyar szó.

*Ja a szinkron kivételesen nem magángyűjtemény, felkerült “a” “legnagyobb” “magyar” “fájlmegosztóra”.

[regiszinkron]

A második utca foglyai / The Prisoner of Second Avenue - részlet (1975, r: Melvin Frank)

RIP Földi Teri

Van ennek a blognak egy talán ilyen megmosolyogtató, avíttas, szentimentális, outdated Kádár-nosztalgiája és hát ezzel így végül is nem nagyon tudok vitatkozni. Egyszer majd esküszöm nekiülök és megírom a NAGY MAGYAR KLASSZIKUS SZINKRON apológiáját, már gondolkodtam a strukturáláson, szempontokon, stb. Meg hogy megérvelem majd, hogy miért is annyira menő ez az egész, mindegy. 

Most csak annyit akartam mondani, hogy Földi Teri kb. A MAGYAR NŐI SZINKRONHANG, ilyen Dallos Szilvia, Győri Ilona szinten felülreprezentált. Nem létezik, hogy ne lenne ott a kollektív tudatalattidban. A csúcsszerep az nyilván Faye Dunaway volt a Hálózatban, de a kedvéért most egyik legféltettebb kincsemből raktam fel egy részletet (hangforrás: 16mm), ebben a hat percben végül is minden árnyalatot letud, amit csak lehet (mondjuk egy Neil Simon mindig jó alap).

“TE MÉRT NEM DÖNGETSZ ÉRTEM???”

[regiszinkron]

Bizarr mentések II.

Videopoly, avagy Dupont eltűnése / Videopoly oder Duponts Verschwinden - részlet (1986, r: W. Deuber, P. Stierlin)

http://iszdb.hu/?audio=23069

[regiszinkron]

Bizarr mentések I.

Halálra várva / Marked for Death - részlet (1987, r: David Nisbet)

Szomszédok + Michael Mann + nem önironikus Twin Peaks hangulat. Minden tökéletes benne: az ávós bőrkabát-kalap kombó, a sután félelmetes krimifilmzene, a verekedős “akció” jelenetek, a pipázó rendőrfőnök, a félig koszos fehér zokni, az ütközés hangja a végén, stb.

[regiszinkron]

Petrocelli II/14: Túlélés / Survival - részlet (1975, r: Art Fisher)

http://iszdb.hu/?audio=23457 

 A szinkron a PANNÓNIA Filmstúdióban készült, 1983-ban. 

[regiszinkron]

Halálos csapda / La maison sous les arbres - részlet (1971, r: René Clément)

http://iszdb.hu/?szinkron=27890

Magyar TV-bemutató: 1988.03.13.

[regiszinkron]

Az Olsen banda nagy fogása / Olsen-bandens store kup - részlet (1972, r: Erik Balling)

http://iszdb.hu/?szinkron=11043

A méltán világhírű dán humor!

[regiszinkron]

 Sátáni ötlet / Max et les ferrailleurs - részlet (1971, r: Claude Sautet)

Már feltettem ide ebből egy részletet, de az a második szinkron volt. Ez a Pannónia szinkronos változat, készült 1971-ben!

http://iszdb.hu/?szinkron=11537

[regiszinkron]

Az erősebb / The stronger - részlet (1969?, r: Jeffrey Young)

Semmi infó nincs a neten a filmről. Főszereplő: Viveca Lindfors - Almási Éva 

 A szinkron az MTV-ben készült. 

[regiszinkron]

Máté Péter- Ha kedd van, akkor ez Belgium (főcímdal) - részlet 

Csak részletet teszek fel belőle, nem az én birtokomban van a hang forrása (16mm). A főcímdal a Moképes szinkronban hallható, a film elején és végén. A szinkron nincs sehol. Jó lenne tudni, hogy volt-e ebből kislemez, szerintem nem, discogs.com-on most hirtelen nem látom. Pedig simán elbírná.

[regiszinkron]

A víz alatti város / City Beneath the Sea - részlet (1971, r: Irwin Allen)

http://iszdb.hu/?szinkron=27310

[regiszinkron]

Sirály / The sea gull - részlet (1968, r: Sidney Lumet)

http://iszdb.hu/?szinkron=18925

[regiszinkron]

Hintőpor / Borotalco - részlet (1982, r: Carlo Verdone)

http://iszdb.hu/?szinkron=20583

A szegény ember Maurizio Nichettije vagy nem tudom. Ennél nyolcvanas évekebb, rejtett kollektív tudatalattibb olasz komédiát nem nagyon tudnék mondani. Apropó, nagyon keresem a Víz és szappant a Mokép kiadásban, szintén kiadta a Mokép kazin.

A betétdalért mondjuk már megéri:

[regiszinkron]

Toni / Toni - részlet (1935, r: Jean Renoir)

http://iszdb.hu/?szinkron=16680