#klímakatasztrófa

[otthonzulles]

[csacskamacskamocska]

A legjobb energia amit el sem használunk. Ez után következik amit jól használunk el. Majd a megújuló energia és a többi. Mondta egy fizikus ismerősöm, és annyira megfogott ez a szöveg, hogy ez azóta is foglalkoztat. Semmi pszichó, ez vegytisztán a világ energiahatékonyságáról szól. Amit el se használunk... Az életünk nagyobbrészt a felé trappol, hogy szembemenjünk minden természetes dologgal. Évszakokkal, napszakokkal, életkorral. Túl sokat eszünk, túl messziről hozzuk, túl sok ruhánk van, túl sok gépünk, túl sok kényelem. De nehogy már az a kis fűtött ülés meg ez meg az ne legyen, nehogy már az oldja meg a világ energia és klímaproblémáját, hogy nem csinálok shaket a kis kézi turmixomban. Vagy az, hogy itt ülök az irodában és nyolcvan lámpa világít csak miattam, mert én éjjel szeretek dolgozni. Én sem tudom elképzelni úgy az életem, ahogy azok a szerintem tiszteletet érdemlő emberek, aki képesek önfenntartóan, minimális ökológiai lábnyommal élni. Nálam meg ég éjjel a kislámpa a nappaliban, hogy lássanak a kutyák. :( De akárhova nézek, csak pazarlok. Eh, mostanra úgy belémtették a szorongást meg az önvádat. Hát emberek azért nem vállalnak gyereket, mert klímakatasztrófa elé nézünk meg túlnépesedés, meg vízhiány, és a gyerekei vagy az unokái majd egymást ölik meg falják fel. (imádok disztópiákat írni) Én ezzel kapcsolatban arra jutottam, hogy a legreménytelenebb időkben is születtek gyerekek, akikre aztán reményteljes idők jöttek. És lehet, de tényleg lehet, hogy az én gyerekeim öregségére borzalmas idők jönnek. Olyan idők, amik értelmetlenné tesznek mindent amiért most dolgozom vagy amik miatt aggódom. Az unokám, ha lesz, ki tudja mi vár rá. Muszáj arra gondolnom, hogy nem az én dolgom, különben kikészít a félelem az ő szenvedésüktől. Magunkra vállalhatjuk a felelősséget, sőt vádolni is lehet minket, de minek? Senki nem tudta vagy nem vette komolyan a klímakatasztrófát és most is az emberek azon nyüzsögnek, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet, a helyett hogy nem vásárolnának. A helyett, hogy bojkottálnák azokat a cégeket, akik... de csak ilyen kis kényelmesen vagyunk előre gondoskodóak. Ami még azért nem nehezíti meg nagyon az életet. Én sajnálom azokat, akik azt mondják, hogy erre a világra nem szülnek gyereket. Igazuk van és maximálisan az ő döntésük. Soha nem próbálnám őket győzködni. De csuda dologból maradnak ki és ezt nagyon sajnálom. Nem nekem kellene lelkiismeretfurdalnom, az égve hagyott villany ellenére sem. Hanem azoknak a cégeknek, akik kurvanagy ámítással pazarolnak továbbra is, hogy mi pazarolhassunk. Hogy legyen a lakásba minden automatikus lófaszka, persze megigérték, hogy roppant energgiatakarékos a használata. A gyártását meg nem kérdeztük. Magam sem tudom, hogy ezt most miért meséltem el. Láttam valamikor azt a filmet, Az út volt a címe. Azóta is kísért.

[vegancyclistscommando]

Telex: Annyi motoros ment el Visegrádra a kitiltásuk ellen demonstrálni, hogy el sem fértek az úton

A klímakatasztrófa közepén hobbiból égetni a fosszilist .. hm... toxikus maszkulinitás? Smalldickenergy?

Tudtátok? Minden motorkerékpár csendes üzemmóddal érkezik a gyárból, de az infantilis/nárcisztikus seggfejek gyorsan kicserélik a kipufogót egy zajgenerátorra, hogy kellőképpen nyomatékot adjanak a nyomorult, kártékony létezésüknek. A pesti belvárosba is bejárogatnak a motort üvöltetni, valamint az erzsébet-téri valtonos kocsmasornál a járdán bandázni, drogot venni. Ugyanez a hasonszőrű, faszhelikopterező autótulajdonosokkal, ők is bejárogatnak a belvárosba a zajgenerátorukkal meg a kis faszukkal, de ők viszont a Kempinski bárjában bandáznak isznak meg drogoznak

A rendőrök meg nem keresik a bajt. Látott Ön drága autót megállító rendőrt?

[ruddentropptabornok]

Április 8.

Az Alföldről hazafelé jövet a kocsiban végig 27-28 fokot mutatott a hőmérő, délután háromkor. Ez kb. a május közepi-végi hőmérsékletnek felel meg. Négy hete nincs érdemleges csapadék, magyarán tavaszi aszály van. Az orgona nagyjából elnyílt, ami ugye az "öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára" sorokból tudhatóan kb. öt hétnyi eltolódás jelent, mert május első vasárnapja lenne az ünnep. Riasztásra mentem, egy nap alatt végzett a monília kompletten a kajszival. Külső fertőzés nem lehetett, rendben ment minden növényvédelmi kezelés. Nem mennék bele a szakmai részletekbe, hogy hogyan függ össze a téli (komoly) fagyok hiánya, és ennek az öt-tíz éve még röhögve kezelt betegségnek a mérhetetlen pusztítása, de a lényeg annyi, hogy a (kajszi) barackosnak vége. Septében összeült a kupaktanács, megszületett a döntés: ősszel jön a láncos, kibasszuk az egészet a picsába. Honap kellett volna a következő esedékes kezelést elvégezni rajta, de nem csináljuk, értelmetlen. Minek, ha kivágjuk pár hónap múlva? Tíz éve tudom, hogy ez lesz, és tíz éve pofázom, hogy bajban vagyunk, de most, hogy az egész klímakatasztrófa hétfő reggel kilenckor egyben rám szakadt, megrogytam. A sírógörcs kerülgetett délelőtt a gyümölcsösben. Öntjük rá a pénzt, a munkát és ez a harmadik év, hogy nincs egy szem termés sem. Nyilván, ha egy vállalkozás három éven keresztül nem termel egyetlen peták bevételt sem, azt be kell szántani. Nálunk ez szó szerint ezt jelenti: láncos lesz és szántás. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de most kurvára mellbe vágott. És ez csak az intrója a ránk váró apokalipszisnek. A hazai szántóföldi gazdálkodás még nagyobb bajban van. A kukorica, ami gazdasági értelemben a gerincét képezi az egésznek, négy éve szart sem terem az Alföldön. Gazdálkodó haverokat kérdezve, mindenki veszteséges az elmúlt három évben. Nem sírni akartam, csak ventilálni és elmondani, hogy KURVA NAGY SZARBAN vagyunk mindannyian. TE IS! A kibaszott MAD-MAX-korszak sokkal közelebb van mint hinnétek.

[habkeinb0ck]

Bár lassan eg éve voltam utoljára, de határozottan nem így nézett ki. Ez már a klímakatasztrófa?

[sztivan]

a klímakatasztrófa és a borzasztó marketingstratégiák hülye együttállásaként kijött az eredmény: rövidnadrágban voltam, amikor megkaptuk az idei első karácsonyi szórólapot

[klimavaltozas]

Telex: Fájdalmas, de sok pozitívummal is jár, ha elfogadjuk, hogy a klímakatasztrófa elkerülhetetlen

"Véleményen szerint nem lehet érdemi megelőző lépéseket tenni valódi társadalmi újraelosztás nélkül, de ilyen lényegi újraelosztás a regnáló elitek miatt nem lesz. Emiatt pedig nem számítok érdemi klímapolitikai lépésekre, mert azoknak csak akkor lenne legitimitásuk, ha a gazdagoknak kellene először megfizetniük az árát."

[bdpst24]

A halálos klímapusztítás, avagy hogyan beszéljünk az éghajlatváltozásról?

Globális felmelegedés, üvegházhatás, klímakatasztrófa – ezeket a szavakat használjuk a leggyakrabban, amikor a környezetünket érő fenyegetésekről beszélünk. Forgács Bálint, az ELTE PPK kutatója szerint e kifejezések nem elég hatékonyak, ezért az orvosi nyelvhasználatot javasolja annak érdekében, hogy súlyának megfelelően kezelhessük a problémát. A tudósok évtizedek óta figyelmeztetik a…

[timotheusrietbergen]

Klímakatasztrófa napló

Február 5: elzártam a radiátorokat, fűtés nélkül is 20 fok van bent.

[sronti]

A biciklis threadben feljött pár dolog, amire érdemes reagálni, de mivel a felvetések kontextusa teljes hülyeség volt így inkább önálló poszt lett a reblog helyett.

A városi biciklizésben a környezetvédelem, meg a klímakatasztrófa késleltetése harmadlagos. Ha hatékony zöld stratégia kell, akkor a mezőgazdaság, energiatermelés, szigetelés és az eldobható dolgok gyártásának és használatának visszaszorítása felé érdemes menni először és csak utána a bringázás meg a közlekedés felé, főleg Európában.

Amiért megéri a biciklizés fejlesztésére fókuszálni az az egészség és az élhető városok kialakítása. Az egészséggel kapcsolatos bizonyítékok egyértelműek: a biciklivel közlekedés az egyik legjobb dolog amit az egészségedért tehetsz. Szignifikáns mértékben csökkenti a korai halál esélyét, meg egyszerűen csak jó érzés biciklizni, ha ezt az ember biztonságban teszi.

Az élhető városhoz a biciklizés nem csak a bringásoknak tesz hozzá, hanem olyan externáliái vannak, amik közérdekké teszik. A bicikliút távolabb viszi a zajt és a légszennyezést a gyalogosoktól és úgy csökkenti az autóknak juttatott teret, hogy az egyből hasznosul is. A biciklis fejlesztések általában együtt járnak egyéb változásokkal, amik a gyalog közlekedőknek/városban időt tölteni akaróknak is jók, szélesebb járdák, biztonságosabb kereszteződések lesznek belőle mindenkinek. A biciklizés mentén szerveződők általában jobbak a nyomásgyakorlásban, mint más csoportok, a tömegközlekedést használók, vagy éppen a gyalog közlekedők. (Ennek később lehetnek hátrányai is, de még messze nem tartunk ott.)

A biciklizés nem csak magában fontos közlekedési szempontból se, de hatékonyabbá teszi a tömegközlekedést is. A tömegközlekedés fejlesztése ugyan sokkal fontosabb, mint a biciklis infra, de sokkal bonyolultabb és drágább is. A biciklizés képes bizonyos hiányosságokat gyorsan pótolni és olyan ritkábban lakott, vagy más okból kieső helyeket is működő tömegközlekedési kapcsolatokkal ellátni, amiket máshogy nagyon nehéz lenne. Egyszerűen rugalmasabb, mint a tömegközlekedés, így a kettő kombinációja a városi közlekedés leghatékonyabb és legkiszámíthatóbb formáját tudja adni.

A biciklis infrastruktúrában a biztonság percepciója van olyan fontos, mint a tényleges biztonság. Mind kívülről, mind résztvevőként. Nincs olyan város a gazdag világban, ahol az autócentrikus szerkezet kiépült a hetvenes évekig, ahol a biciklis modal share-t (a biciklivel megtett utak arányát az összeshez képest) a 10 (inkább öt-hat) százalék fölé lehetett vinni átgondolt, nagyrészt szeparált biciklis infrastruktúra nélkül, ahogy nincs olyan város se, ahol ilyen infrastruktúra kiépült és a biciklis utak aránya hosszabb távon 30 százalék alatt maradt volna.

Ez ilyen egyszerű.

[csacskamacskamocska]

Összefutottam tegnap

A férfival. Meg kellett volna dicsérnem az ingjét, mert valami kurvajó ing volt rajta, és szép cipő, és összességében nagyon rendben volt, de elég már az ajnározásból, majd akkor udvarlok neki, ha ő is nekem, csak ide jegyzetelem le, hogy az egyetlen általam ismert férfi, akinek van stílusérzéke meg igényessége, de közben teljesen normálisnak tűnik. Persze nem az, mert ha normális lenne, akkor imádna engem, mivel nem imád, nem normális. Punktum. :D Úristen, de az az ing valami kibaszott jó volt. Azért is hagyott bennem nyomot, mert amúgy nem vagyok érzékenyítve a férfidivatra meg különösebb elvrásaim sincsenek, nekem a tiszta farmer-tiszta póló-tiszta cipő már egy teljesen megfelelő szint mindenféle márkák nélkül.

Anyukám mentálisan rosszabb állapotban van, mint gondoltam. Ez most derült ki. Eléggé megrázott. nem is akrok beszélni róla, mert nem akarom nyilvánosan megalázni, de a leépülése folyamatos. Azt tudtam, hogy nem visszafordítható, de nem stagnál, ahogy hittem. Romlik, egyre romlik. Van ott másik gondozott is, aki már élőhalott. A teste még él, már nincs öntudatán, csak a testét gondozzák valamelyest, csontváz az egész néni, nem tud mozogni, beszélni, nem tud egyedül enni és nem tud meghalni se. Gondolom bivalyerős szíve van. Anyám még jön-megy.

Elég profán ez után idetenni, hogy amúgy piszok boldog vagyok, nagyon örülök, hogy megcsináltattam a műtétet mert végre azt látom a tükörben aminek érzem magam. Kérdezte a barátnőm, hogy és a pasik, hogy látom-e hogy a pasiknak tetszem? Én, én nem figyelem. Engem nem érdekel. Korábban jobban érdekelt, mert rosszul éreztem magam és jobban szükségem volt a megerősítésre, hogy azért ez a megjelenés még elfogadható. De most nem érdekel mit gondolnak, mert remekül vagyok. Valahogy harmóniába került a külsőm meg a belsőm. Miért érdekelne, hogy tetszem-e másoknak, amikor magamnak tetszem. Elég az.

A házvásárlás dolog oda jutott, hogy jövő héten beszélek a magyar-olasz ügyvéddel, aki ingatlanra szakosodott, és két hét múlva meg megnézzük a kiválasztott 5 házat. E köré épült a program, olyan helyet választottunk, ahonnan mindegyik jól elérhető, plusz pár érdekes város, plusz a tenger is. Korábban sátras kempingezősben gondolkodtunk, de kiderült, hogy alig olcsóbb, mint egy jó bérlés, viszont kényelmetlenebb és cuccigényesebb. Így most több sosem felvevős ruhát vihetek magammal az útra. 😁 Az az igazság, hogy nem csak romantikus ábránd van ebben a házvásárlás dologban, hanem válasz a hosszabbtávú rémképeinkre. Az EU elhagyása, az oroszok ismételt bevonulásának réme, a kínaiak térhódítása, a kényszersorozás bármilyen okból, a forint hatalmas mértékű leértékelődése, a megtakarítások einstandolása bármilyen módon. Ha letehetném ezeket a félelmeimet, egyértelműen boldogabb lennék. Hogy a klímakatasztrófa miatti félelmet megold-e bármennyire egy ház a hegyek között, vagy kelt-e olyan érzést, hogy tettem a gyerekeim biztonságáért valamit... talán csak az, hogy a saját hazámban nem bízom, semmilyen tekintetben, még idegenként egy idegen helyen is jobb esélyt látok a túlélésre. De ezt már tényleg csak úgy meséltem, mintah bebaszva beszélgetnénk róla, hogy szerintünk mit hoz a jövő. Komoly is meg nem is.

Szóval még mindig nagyon tetszik nekem ez a csávó, úgyhogy ottrohadjonmeg a kurvajó ingével együtt!

[szalacsi]

klímakatasztrófa miatt menekülő népesség Európára engedéséig

ugy erted az imperialista rezsim valto haboru elol menekulok?

biztos emlekszel kik mentek eloszor Sziriaba haboruzni. Vagy kik voltak nemreg Afganisztanban.

A klima katasztrofa persze nyilvan nem letezik de ettol fuggetlenul meredek lenne arra kenni az amerikai rakot.

@cicanaci

[turbiea]

Telex: Fájdalmas, de sok pozitívummal is jár, ha elfogadjuk, hogy a klímakatasztrófa elkerülhetetlen

[klimavaltozas]

Az az igazság, hogy ezen a podcaston inkább csak felhúztam magam.

Klímaszorongás csökkentése, meg mit ajánl a pszichológus a gyerekeknek a klímakatasztrófa közepén. Ez olyan, mintha valakinek a hátába vágnának egy kést, aztán csinálnának egy műsort a ragtapasz helyes használatáról. Éppen csak a lényeg marad ki, hogy mégis ki vágott kést a hátába. Nem a szorongást kellene megpróbálni kezelni, hanem a kiváltó gyökérokot kellene megszüntetni, bakker.

[nyuszimotor]

Természetesen a kurva anyádat.

[ms-mau]

Szűcs Attila

Az utolsó aranykor portréi címet viselő kiállítás tulajdonképpen egy jóslat: az emberiség eddigi legnagyobb metamorfózisának elkerülhetetlen bekövetkezését jelzi. A globális klímakatasztrófa és a mesterséges intelligencia térnyerése olyan mértékben változtatja meg az eddig ismert struktúrákat, hogy a bebetonozottnak hitt evidenciák rövid időn belül érvénytelenné válnak, új szabályrendszerek, konstrukciók fogják meghatározni a valóságunkat. Egy, az életünket alapjaiban megváltoztató paradigmaváltás közepén vagyunk, amely felől visszatekintve talán harmonikusnak és kiegyensúlyozottnak fogjuk gondolni a mostani világunkat. Talán ez az utolsó aranykor a tragikus vég előtt, amelyben még jut hely az emberiségnek.

Szűcs Attila legújabb munkáiban ezzel a felvetéssel foglalkozik. 

Szűcs az elmúlt években sokat foglalkozott a haj, a szőrzet megfestésének tematikájával. Számára ezek a művek is egyfajta portrék, ahol a leomló hajzuhatagok vagy fellebbenő haj-univerzumok a világ kvantáltságának szimbólumai, ezeken a festményeken keresztül tudja legérzékibb módon megjeleníteni azt, hogy világunk a komplexitását a benne rejlő kisebb egységek sokaságából nyeri. Mint mondja: egyetlen hajszál a szem számára alig érzékelhető, kétdimenziós entitás, egy puszta vonal, amely nagy tömegben egészen másféle érzetet kelt, hirtelen tömege lesz. A most kiállított hajas képei érdekes játékot űznek a nézővel: ha közel megyünk, akkor az érzékien megfogalmazott színfoltokat látjuk, a párhuzamosan futó vonalak válnak hangsúlyossá, míg hátrébb lépve kibontakozik a konkrét látvány, az absztrakt színfoltok valós hajzuhataggá állnak össze. A kiállítás képeit nézve az is feltűnik, hogy Szűcs milyen lenyűgözően képes megjeleníteni a fényt, a levegőt és az atmoszférát ezeken a hajkoronákon: a leomló fürtökön megcsillanó felületek, a hullámzó tincsek, a lágyan lebbenő sávok a hajat körülölelő teret, környezetet is érzékelhetővé teszik.