#kis madár

[chaise-nous]

van nekem egy (csomó) gyenge pontom, az, hogy nagyon tudok ragaszkodni tárgyakhoz csak azért, mert valakié voltak vagy valakitől kaptam, akkor is, ha ezek a tárgyak rondák.

az úgy volt, hogy miután az én drága apukám meghalt, anyámnak lett egy élettársa, aki, hát, na mindegy. neeeeem, jó ember volt a Sanyi bácsi és kívánni sem lehetett volna jobb nagyapát a gyerekeimnek, ha már az én apám nem lehetett ott nekik. szóval minden meg van bocsájtva Sanyi bácsinak, még az ízlése is, pedig az, na az fájdalmas volt.

Sanyi bácsi meghalt egy pár éve és többek között ezeket a felbecsülhetetlen értékű festményeket is anyámra hagyományozta:

a Búgó Bikát

és a Lecsapó Sast (biztos nem is sas). Csak mellékesen szerintem ez a sas (nemsas) kurvára elvétené ezt a kacsát a szög alapján, meg hát nem is a zsákmányra néz - hacsak nem az van, hogy nem is a kacsára megy, hanem a kacsa mellett álló uszkárra, amit már nem látunk. Ez egy őrült nagy csavar lenne a művész részéről, ép ésszel szinte fel sem fogható. De haladjunk tovább.

Amikor felmerült, hogy a művészeti örökségből kell-e nekem valami, akkor erre a kettőre lecsaptam (mint az madár az képen), mert tudtam, hogy Sanyi bácsi annyira örülne ha vinnék valamit és hát őszintén szólva a többi tárgy felfoghatatlanul ronda volt. Megörökölhettem volna egy krémszínű bőrfotelt is például vagy egy citromsárga subát.

Azt is éreztem, hogy egyszer még lesz ezeknek helye egy párhuzamos univerzumban. A férfi, aki velem él, úgy érezte, hogy nincs olyan univerzum, amiben ezeknek helye lehet, de ezt nagyvonalúan figyelmen kívül hagytam. A két képet anyukám gondosan becsomagolta és amikor kiderült, hogy lesz itt új lakásunk, ugyanolyan gondosan ki is hozta. A férfi, aki velem él, érezte, hogy szorul a hurok és finoman jelezte, hogy az új lakásban sincs olyan hely, ahol ezeket el tudja képzelni, még poén szinten sem. Hess-hess, nem kell mindent meghallani.

Miután már minden elkészült az új lakásban (értsd: minden kábé elkészült, de mi már teljesen), ki kellett festeni meg takarítani a régit és belefutottam egy Mandalorianba (-be?), aki végig ott lakott velünk. Sajnika nem Pedro Pascal, csak egy kép egy mandaloriani illetőségű lakosról, és akkor szöget ütött a fejembe, hogy azzal is csinálni kellene valamit...plusz hogyan fogom átvinni (a szerelmet a túlsó partra) az embernél a Búgó Bikát és a Lecsapó Sast (nemsast)?

Kicsit olyan már ez a poszt, mint a receptek, amikor a 4000 szavas keletkezéstörténet után jön a Forradalmian Új sajtos tészta recept, szóval rövidre zárom: kivágtam a mandalórit és ráragasztottam a Bikára, hogy legyen kinek búgnia.

Aztán úgy gondoltam, hogy a Bibliából méltatlanul kihagyott fejezet nyomán a Lecsapó Sas (nem sas! de.) a kis Jézusra fog lecsapni, amit Mária próbál majd megakadályozni, mert ő sem tudja, hogy a Nemsas (de) valójában az uszkárra megy. Ezen a ponton több bigott keresztény családtagom egyszerre fordult egy nagyot a sírjában.

Ezek után remélem, hogy nem derül ki, hogy ezek másfél millió forintos festmények voltak, mert akkor azonnal eret vágok.

Ja, és így is csak a konyhában rakhattam fel őket, ahol a helyem van, de nem kell mindig morgolódni. Meg zsörtölődni.

[glittering-under-the-glass]

A merengő végszava

Házam előtt hosszú puszta terül el,

A legszélén már madár se jár

Kis kunyhóban ott nőttem fel,

A szürke égbolt volt apám s anyám

Hosszú pusztát sín szeli át,

Benőtte a talpfát a pipacsvirág

Az égből feketén hull a mákpor,

Lemarja a kérget a fákról

Kis kunyhóban nincs kenyerem,

Üveg mélyén búvik a bú

Verandán ülve férgeket etetem,

Szívemről csipegetik a húst

Csontos kezembe arcomat temetem,

Poros tüdőből szakad a sóhaj

Szememre hályog ereszkedik le,

Elszáradt bőröm köt gúzsba

Gondolatim csak fehér pókfonál,

Csapdába ragadt sápadt szellemek

Az üres terekben szürke por szitál,

Nyolclábú közöny fejti fel a szemeket

Ha szólnék, egyik sem felel,

Szél fúj tovább, akár a hamut

Üres világnak üres porhüvelye,

Csak egy szív marad, akár egy búcsú

[ndav1d42]

Izland 9. nap /1 (szept8. pén)

utolsó kempingben (és kocsiban) alvás után már csak a Reykjavíkba eljutás maradt célként, és közben egy fontosabb megálló volt, a Kirkjufell hegy. igen, az a trónokharcás hegy (engem nem ezért érdekelt, nem is emlékeztem h szerepelt benne), a nagyon sokat fényképezett hegy.

én meg mindenképp látni akartam. a kempingtől kb. kereken 100km-re volt legrövidebb úton, ami jónak is tűnt. azzal nem annyira számoltam, hogy ennek legalább a fele földút lesz. mármint így pénteken már tudtam, de nem akartam kerülni, mert a csupa aszfalt út meg 170km lett volna, és időben nem nyerünk semmit. így maradt a zötykölődés, lesz ami lesz.

közben esett is. meg fújt a szél. jó szar idő, pláne hegynézésre, de akkor se akartam kihagyni, meg aztán további látnivaló híján nagyon más dolgunk se volt a napra, belefért bőven.

volt is sok murva, sok föld, sok retek a kocsin, megint úgy nézett ki, mint amit leszart egy nagy madár. dél körülre odaértünk Grundarfjörðurba, ahonnan már a kikötőből is fasza rálátás van a hegyre. volt is hegy, valahol a kilométernyi tömör köd/felhő mögött, mert épphogy csak a körvonalait tudtuk kivenni...

közben hatalmas eső meg szél, legalább a kocsiról lemosta a retket (pár percenként fordultam a parkolóban egyet, h a másik oldalt is érje víz, tényleg egész jól leszedte a reggeli sarat). kerestünk egy kávézót, h melegedjünk, meg kicsit várjunk, hátha javul az idő. két óra után picit világosodni látszott, úgyhogy megint átmentünk a falu hegy felöli oldalára, és valóban már a zöld szín is előjött a hegyből, egész jól látszott, én meg voltam elégedve, h ennyit is ki tudtunk hozni ebből, nagyon szép volt!!

szóval innen már tényleg jöhetett Reykjavík. azért még pár bazaltoszlopot útba ejtettünk. meg Borgarnesben egy benzinkútnál alaposabban is lecsutakoltam a kocsit, lejött róla még félvödörnyi sár meg hamu, azért így már prezentálhatóbb állapotba került a másnapi visszaadáshoz.

[yourfvckinnightmare]

Juhász Gyula: Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,

Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,

Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,

Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,

Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?

Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,

Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,

Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres

S elgázolja egy durva szekeres.

[mindennapegyidezet]

Sohonyai Attila – Csak legyél ott

Ha este megjövök, van, hogy szorongok,

ne kérdezz, csak legyél ott.

Mikor a vállamra ül a félelem madár,

s bordáimhoz közel károg,

ne hessegesd el, csak legyél ott.

Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből

egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy,

ne emelj le semmit, csak legyél ott.

Mikor téged okollak, s bántalak a semmiért,

bocsásd nekem, s viszonzásra kérlek

ne keress okot, csak legyél ott.

Mert ha este megjövök, van, hogy szorongok,

nem kell, hogy megértsd, csak engedj magadhoz,

hadd legyek ott.

[in-tempestate]

Egy újabb este eljött, es mikor lehajtom fejem azon töprengem hogy a bennem lakó két én miért utálják egymást ennyire? Nos, felem egyike folyton gondol a rosszra, de segítene bárkin ha gond adódna. Másik oldalam ellenben mindenkit önmaga alá helyezne. Persze nyilván izgalmas az, ha valaki vakmerő, nincsenek érzései és semmitől sem fél, de a kérdés az:

- Vajon mennyire marad ember az ember ha hagyja hogy ez a fele győzzön és többe nem sújtja majd vállát az érzelmek kicikázhatatlan gondja?

Sosem leszek képes igazán szeretni, míg el nem döntöm ki is akarok én lenni. Egy szelíd, kedves madár vagy egy durva, kőszívű medve. Azért egy dolgot még is csak tudok, bárhogyan is a kettő nem megy együtt, az a dolog biztos hogy marad, a fájdalom kerekedik felül.

[angelofghetto]

svédasztal

Egyik reggel nagyon érdekes dolgot vettem észre. Elég korán ébredtem, és ilyenkor néha kiülök a kertbe kávézgatni, de még ahhoz is korán volt, épp hogy felkelt a nap. Az egyik ablakom előtt, az alacsony könyvespolc fölött sok a szobanövény, azt az ablakot ritkán nyitom ki, akkor is inkább bukóra, ezért rendszeresen pókok költöznek a külső ablakkeretek közé. Ha már túl sokan vannak, kitessékelem őket a borostyánosba, máskor figyelem, hogyan tevékenykednek. A pók hasznos állat, ritkítja a rovarokat.

Szóval épp hogy felkelt a nap, és egy kismadár érkezett (az ellenfényben nem nagyon láttam, talán egy cinke), és olyan kolibrit utánzó gyorsacska szárnycsapásokkal lebegett az ablak előtt, mint aki azt keresi, hol repessze meg az üveget a csőrével.

Kellett egy perc, mire rájöttem, mit csinál. A pókok által elkapott, és gondosan becsomagolt rovarokat kapkodja ki a hálókból. Igazi madár-svédasztal. Vagy előre csomagolt hipermarket? A pókok csak egészen kicsit lettek izgatottak.

Csodás dolog a természet.

[szottesfolditanyak]

Mondja, Mr. Winemaster, ki ez a Mammella?

Archeológus, vagyis a tudomány örve alatt húsz éve halottrabló és hullagyalázó –

Yes, értem. De úgy egyébként –

Amit mondott, az a valóságnak megfelel. Öccsei, bátyjai, nagybátyjai, sógorai, unokatestvérei –

Thanks. A lényeg –

Befolyásos emberek, rendőrfőnök, tábornok, bankár, püspök, polgármester –

Önzetlen hazafiak –

Mind ősi huruchi származás. Megbeszéltem vele a merényletet –

Önök engem le fognak lőni? Kár lenne –

Erről szó sincs. Önt egy felbérelt karaki cinkos meg akarja gyilkolni, de szerencsére csak kalapját lövi át –

Pompás. Mint Tell Vilmos fia fejéről az almát –

Az illető céllövőbajnok, keze holtbiztos, meggyőződtem róla –

Mammella ötlete volt?

Szerény személyemé. Holnap délben ön a korzón sétál Mammellával, velem és néhány hívünkkel. A kávéházban ülünk, és a huruchi ősökről beszélgetünk. Akkor ez a hitvány karaki bérenc önt lesből le akarja lőni. A golyó kalapját átlyukasztja, és a nagy tükröt összezúzza. Sajnos a merénylő a tömegben eltűnik, de mi –

Bravó! Követelni fogjuk, hogy a kormány a karaki összeesküvőkkel szemben erélyesen lépjen fel. Követelni fogjuk a zeploták szövetségének megalakítását, követelni fogjuk az új választások kiírását –

Mammella a sajtókampányt vezeti. Egyik sógora a Huisca Matador főszerkesztője –

Miniszter lesz –

Minden bizonnyal –

Őfelsége kijelenti, hogy a kormányzat ügyeibe nem kíván beavatkozni. Csak a kényszernek enged. A történtekért minden felelősséget a kormányzatra hárít –

Önt, felség, a zeploták küldöttsége fel fogja keresni –

Nagy beszéd –

Én tartom, ősi huruchi nyelven –

Ah, főpapom, ön tüneményes ember –

Ebben a percben az inas egy bizonyos Zuzuga nevű tudóst jelent be.

Kéretem a tudós urat, szól Mr. Pen.

Zuzuga idősödő, kopott emberke, igen szaporán beszél, uram, szól, ezt én nem tartom megengedhetőnek, én ezt nem is tartom jóhiszeműnek, csupa téveszme –

Foglaljon helyet, mondom Zuzuga úrnak, és világosítsa fel őfelségét, hogy miről is óhajt beszélni –

A tudós fel-alá járkál és hadonászik.

Honnan vették önök ezt a llamayhuarisca ünnepet? Én Mandarru őstörténetével negyven éve foglalkozom. Honnan veszik? Micsoda Taraquaque? Nincs is ilyen hegy. Nincs is ilyen szó. Mi az, hogy Xexere-huppu?

Érti ön ezt az urat? kérdi Mr. Pen bámulatra méltó megütközéssel.

Azt hiszem, felség, mondom én.

Mit akarnak önök ezzel az egésszel? Honnan vették? A forrást nevezzék meg! Mandarru őstörténetével negyven éve foglalkozom. Eumariscuskoszorú! Paparaminto madár! Szélhámosság –

Úgy veszem észre, szól Mr. Pen, hogy ez az úr valamiért rendkívül nyugtalan –

Én önöket le fogom leplezni, kiált Zuzuga. Visít és toporzékol. Micsoda huruchi? Micsoda zeplota? Nem létező fogalmak –

Pen rám nézett.

Van önnek valami mondanivalója Zuzuga úr számára?

Van, felség, ha megengedi, közölni fogom –

Kérem, közölje az én jelenlétemben –

Señor Zuzuga, mondom igen halkan, hallgasson meg –

Hallgatok, szól a tudós, és idegesen topog.

Őfelsége és én jól tudjuk, hogy az ön minősíthetetlenül sértő fellépése nem egyéb, mint karaki provokáció. Szeretnénk feltételezni, hogy ön ebbe jóhiszeműen ugrott be, és viselkedésének hátterét nem ismeri, lássa be, hogy az ön információi nem hitelesek. Őfelsége és én ezt így óhajtanánk. De ha ön agresszív magatartása mellett kitart, kénytelenek lennénk, nem a kormányhoz, mert az karaki befolyás alatt áll, hanem zeplota híveinkhez fordulni –

Objektív tények, kiált Zuzuga magánkívül, objektív tények birtokában vagyok, és Mandarru őstörténetét negyven éve tanulmányozom –

Őfelsége és én nagyon jól tudjuk, hogy az ön állítólagos objektív tényeit milyen törekvések sugalmazták –

Objektív történeti tények –

Objektív tényeknek nevezi egy hatalmi rendszer azokat a regéket, amelyek neki a hatalom gyakorlatában kedveznek –

Komplott, üvölti Zuzuga, árulás –

Pen intett. Erre én odaléptem, ballal egészen jó lendülettel egyetlen horogütéssel leterítettem, aztán telefonáltam a Huisca Matador-nak.

Újabb merénylet Hatodik Totomana ellen. Karaki provokáció. A császárt saját lakosztályában támadták meg. A pisztolyt a merénylő kezéből a főpap csavarta ki. A merénylő Zuzuga tanár álneve alatt tolakodott be. A karaki bérencet ártalmatlanná tették. A császár az események izgalmait férfiasan viseli. Kijelenti, hogy a történtekért a felelősséget a kormányra hárítja. Csak a kényszernek hajlandó engedni –

A merénylet várakozáson felül sikerült. A céllövőbajnok lövése remek volt, Pen kalapját két helyen átlyukasztotta, és a kávéház nagy tükrének közepébe vágódott. A zeploták a kalapot és a tükröt a merényletre és a császár szerencsés megmenekülésére való emlékezetül ünnepélyesen elvitték. A Huisca Matador a merényletet olyan páratlan terrorcselekménynek nevezte, amely még az igen véres és szenvedésekkel telt huruchi történetben is példa nélkül áll. A vezércikk megállapítja, hogy a kormányzat a karaki üzelmekkel szemben tehetetlen, hiszen még a merénylőt sem sikerült elfogni. Ha fényes nappal, a korzón a legelőkelőbb kávéházban is ilyesmi történhet, vajon mi történik kevésbé nyilvános helyen? Őfelsége a merénylet után kijelentette, hogy álláspontját nem óhajtja megváltoztatni. Csak a kényszernek fog engedni, és a történtekért a felelősséget a kormányzatra hárítja.

Este a huruchi vezető férfiak a császár megmenekülése alkalmából ünnepi vacsorára gyűltek össze, és a zeploták szövetségének megalakulását kimondták.

Az egyszerű nép igen széles rétegei is megmozdultak. Több száz főnyi munkás és napszámos, iparos, küldöttségben őfelségét fölkereste, és megmenekülése alkalmából üdvözölte. A beszédet a huruchi főpap, Totomana császár bizalmas embere mondotta, éspedig ősi huruchi nyelven.

A beszédet a következőkben közöljük:

Tirati Totomana! Ha mayna, ramana, tre-tre kilahayta mene tubur, mene tagur, mene, mene hoborko. Tirati Totomana, chamay-na, ha chamay-nahayna, hikkuh latama, ameno mene homona, ramona, tre-tre kilahayta, ne veheeti, na vahaati, chamayna tre-tre komorhabarta. Nemete karaki, neherbete karaki! Yama ne tete, frangata, nemezeteti, noho hurku, lebehurku. Yamatarisca Totmana huruchi kikeroma mesca taharasca. Rakhta, rakhta huruchi, frangata, nemeti, orbo, nohorbo, tuburu ratakabakhta! –

A zengő huruchi nyelven tartott beszéd végén a küldöttség őfelségét meleg ovációban részesítette.

Hatodik Totomana meghatott hangon mondott köszönetet, és huruchi nyelven a következőket válaszolta:

Garaga huruchi! Garaguna zeplotayka! Tuburna ha ne vatta, ho meynemoyna. Nene tata veheeti, nene tata vahaati, nina chabchamayha natarasca, bay hasca, ni tasca, carasca. Ordo? Temene hobordo! Hobordo huruchi, hobordi zaplotayna! Unitame hobordi, huruchi, hasca, tasca, carasca! Ordo? Tanarharasca! Tanarhabarasca! Ratarasca! Rakhta huruchi, vivate, vivate huruchi, vivate zeplotayna, ratatasca!

A küldöttség a császár nyilatkozatát tomboló lelkesedéssel fogadta.

Ez a beszéd persze félreérthetetlen volt, és jelentőségét az ellentáborban jól megértették. Nyílt hadüzenet ez a karaki terroristáknak, akik a szenvedő huruchi népet sok ezer évig elnyomatásban tartották.

Felség, mondom, a miniszterelnök titkára óhajtja tiszteletét tenni –

Kérem, szólt Pen, értesítse a titkár urat, ha a miniszterelnök úrnak közölnivalója van, szívesen látom őt magánlakosztályomban, vacsorán –

Értem –

A miniszterelnök eljött. Ó, felség, ne tegye a mi helyzetünket még reménytelenebbé –

Többször kijelentettem, szólt Pen, hogy a kormány ügyeibe avatkozni nem kívánok és itt mint magánember tartózkodom –

Ezt a formulát rendkívül hatásosnak tartom, de a nép lázong, az üzletek ablakait beverik, tüntetnek –

Karaki befolyás, szólt Pen.

Felség, mutasson nekem végre egy karakit! Egy köszörűst tegnap, mert egy suhanc karakinak nevezte, véresre vertek. Egy hentest, mert a húst nem akarta olcsóbban adni, karakinak bélyegeztek, üzletét a nép kifosztotta, s neki a jégszekrénybe kellett menekülnie. Az egyik házra valami gyerek krétával felírta, hogy karaki, s mikor ma reggel a neozeploták ifjúsági zászlós csapata ott énekelve elvonult, a felírást meglátta, a házat felgyújtotta, a lakókat az utcára kergette, öregasszonyok, csecsemők, négy halott, huszonhat sebesült. Vidékről tüntetésekről érkeznek hírek. Több gyárban a munkások sztrájkba léptek, és követelik, hogy a vezetők köréből a karakikat azonnal bocsássák el. A hadsereg hangulata, különösen a tisztikar befolyására, kifejezetten és élesen karakiellenes. A rendőrség már túlnyomórészt zeplota. Az iskolában a tanulók a karaki tanárok ellen tüntetnek.

Uram, szólt Pen, a nép a sok ezer éves elnyomatást, úgy látszik, nem hajlandó tűrni tovább –

Értem, felség, és ezt a formulát külön csodálom. Kérem, nevezze meg bizalmas emberét, akivel a kormány átadásáról tárgyalhatok, amíg nem késő, amíg nem leszek én is karaki, és nem akasztanak fel –

Ismételten kijelentem, szól Pen, hogy a kormányzat ügyeibe nem kívánok avatkozni. Döntsön a nép. Én csak a kényszernek fogok engedni –

Felség, ön emigrációra kényszerít. Mammella ellenségem, ő nem fog engem megtűrni –

Az első a nép boldogulása, szólt Pen áhítatosan. Higgye el, uram, egyéni életünket a nép boldogságának kell alárendelnünk. Ez a zeploták ősi törvénye –

Felség, a köztársaság elnöke már megszökött –

Azt hiszem, a karaki vezetőkkel összeköttetésben állt –

A miniszterelnök erre felállt, mélyen meghajolt és távozott –

[eltortaszilvafa]

Ha kérdik, ki vagy, ezt mondd

Egynemű vagyok a széllel,

folyó sodrával,

esőcsepp hullásával,

madár röptével,

fapadlón járó facipős ember lába zajával.

Levegő-e a szél?

Víz-e a folyás és a csöppenés?

A röpülés madár-e

és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?

Megszűnik a szél,

a levegő nem szűnik meg,

de szél nélkül halott.

Elhullt a madár,

a teste új mezbe öltözött,

száz új alakba szétívódott -

de a röpte nem maradt meg

és el se veszett.

Többet nem is tudok magamról

és mire tudnék,

már több leszek annál,

hogysem tudhatnék bármit is.

Még nem vagyok egész

és mire az lehetnék,

már több leszek annál,

hogysem magamban lehessek egész.

Még nem is élek,

nem is fogok élni:

életnél teljesebb

leszek a holtom után.

Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.

[heidelberger]

A ráadás

Az idő változékony, de kit érdekel? A főtéren sörözés kötelező!

Aztán lenne itt még téma, pl. a zöld papagájok.

Már egy ideje hallgatjuk a madarakat (olyan jó, hogy nem a vonyító kutyákat kell hallgatni) és nézzük is őket. Én a varjakat és a verebeket is szeretem, de vannak szarkák és sok sok madár, node volt egy furcsa hang.

Egyszer csak az erkélyről megláttam egy zöld papagájt (gyűrűsnyakú papagáj), majd egy másikat is elrepülni. Gondoltam megszökött és a klíma miatt itt még jó eséllyel a telet is túléli. Aztán szinte mindenhol észrevettük őket. Repkednek ezek mindenfelé, majd kicsit utánajártunk és kiderült, hogy a Rajna mentén Düsseldorftól kb. Speyerig minden nagyobb városban megtalálhatóak, elszaporodtak a vadon élő papagájok, akiknek ősei valószínűleg tényleg megszöktek egykoron valahonnan....

Valami csodálatos keveréke ez a város és környéke mindannak, amit nagyon szeretek. Van itt hegy, völgy, kastély és folyó, vörös homokkőből épült híd, templomok és épületek, pálmafa, rhododendron, hortenzia és papagájok. Plusz a hangulat, a mentalitás, az emberek, a sokszínűség természetes elfogadása, a mosolygás, a nyugalom és a békesség. Nomeg a sör, és a bor! (nagyon jó boraik vannak) lássuk be, mi lenne velünk azok nélkül :)

Remélem csináltam egy kis kedvet, hogy ellátogassatok ide, nagyon megéri!

A klinikáról higgyétek el nekem, hogy űrtechnika, de azt hagyjátok ki.

Mondjuk az állatkert ott van, azt a Neckar parton óvatosan meglátogathatjátok azért, már csak azért is, mert ott is rengeteg papagáj lakik.....

[tuntetesinfo]

MONDAY, JUNE 5, 2023 AT 5:00 PM – 6:30 PM UTC+02

Tüntetés a városi varjak kínzása és kegyetlen pusztítása ellen!

XIII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal

A Tüntetés 2023.06.05-én a XIII. kerületi Önkormányzat épülete előtt, a Béke tér 1. szám alatt lesz! A célja a figyelemfelhívás, és hogy követeljük a csapdák azonnali leszerelését! A rendőrség biztosítja a részünkre a helyszínt.

Ha Te is felháborítónak tartod, hogy csak azért, mert elvétve megijeszt egy-két járókelőt egy-egy dolmányos varjú - szimplán ösztönből, hiszen a földön lévő fiókáját védi -, az önkormányzat olyan csapdákat helyezett ki a XIII. kerületben, amelyekből nem tudnak szabadulni az állatok, így információink szerint vagy megölik őket fojtásos módszerrel, vagy pedig egyszerűen kiszáradnak és éhen pusztulnak. Természetesen a fiókák hiába várják vissza a szülőket, ők is éhhalálra lettek ítélve ezáltal. Ez a tömeges természetkárosítás, kegyetlen állatkínzás egyáltalán nincs arányban azzal a kellemetlenséggel, hogy éppen egy járókelőre támad egy madár, hiszen ebbe még senki sem halt bele. Állítsuk meg ezt az embertelen, természetkárosító viselkedést!

Az MME megerősítette, hogy ezek a csapdák csalimadárral működnek (vagy már egy elfogott varjú képében, vagy pedig egy kiskacsa, vagy kisebb énekes madár képében), majd ott hagyják őket éhhalálra ítélve, vagy pedig összeszedik, és fojtásos módszerrel, vagy nyakkitekeréssel elpusztítják őket. A nagyobb probléma, hogy a kis fiókák is éhhalálra vannak ítélve, hiszen hiába várja vissza a szülőket.

A problémát nem tagadjuk, ellenben semmi sem jogosíthatja fel az önkormányzatot arra, hogy ilyen állatkínzást kövessen el! Megoldási javaslatunk az edukáció és információs táblák kihelyezése az érintett területeken. A IV. kerületben például körbekerítik az érintett helyszíneket.

Ne hagyjuk, hogy ilyen embertelen körülmények között pusztuljanak és szenvedjenek ezek az intelligens madarak csak azért, mert elvettük az összes élőhelyét, és egy-két ember megijesztenek! Varjútámadásba még senki sem halt bele, ellenben mi embertelenül kínozzuk és kivégezzük őket!

A Tüntetés 2023.06.05-én a XIII. kerületi Önkormányzat épülete előtt, a Béke tér 1. szám alatt lesz! A célja a figyelemfelhívás, és hogy követeljük a csapdák azonnali leszerelését! A rendőrség biztosítja a részünkre a helyszínt.

Hozzatok táblákat, molinókat, de ne legyünk trágárok, békésen, skandálva hívjuk fel az emberek - és legfőképp az önkormányzat - figyelmét, hogy sokan vagyunk, akik ellenzik ezt a természetpusztítást!

Gyertek minél többen, osszátok, hívjatok meg mindenkit, mert egyébként ez országos ügy, csak most a XIII. kerületben összpontosul!

Közben pedig írd alá Te is a petíciónkat:

-----------------

köszönet @szepkerekkocka

van egy másik petíció is

aznap van a pedagógusnapi demonstráció is

[alexyna]

Hogy miért nincs valakim???🤔... Mert nem Valakit keresek.

Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, esetleg megölel, virágot hoz és betakar.

A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, néha egy kis időt tölt velem, mikor épp kedve szottyan,... aztán továbbmegy.

A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz, ha ottmaradt a morzsa a száj szélén.

A Valaki fel és lecserélhető, ma van... holnap nincs, súlytalan madár, ki ágról ágra száll,... mert Valakije mindenkinek lehet.

Én nem az életemhez, a napjaimhoz, a perceimhez, hanem a sorsomhoz keresek egy másik sorsot. Egy csendet a magányomhoz, egy bölcsőt a gondolataimhoz, egy szájat a szavaimhoz.

Hogy bársonyos, puha öl legyek a magányhoz, hogy ünnep legyek a perceihez, hoby oltalmazó menedék legyek a gyengeségeihez.

Valakit, aki nem Valaki, aki egyetlenegy, aki csend, rend, káosz, kiáltás, muzsika és öröm. Akinek szeme, füle, bőre, szája, lélegzete vagyok, aki világ és világosság, aki súlyos és súlytalan.

Akiben boldogan tudok lakni és nem szól rám, ha koszos cipővel az ágyra fekszem, aki a magasba dob és elkap, ha zuhanok.

Akinek én vagyok a folytatása és ő az én kezdetem, aki kimondja, amit álmomban gondolok, akit betűkabátba burkolhatok, akinek nem vagyok sok és nem vagyok kevés, se túl hideg, se túl meleg, hanem pont jó.

Aki akkor jön, mikor jönnie kell, aki megérdemli a kidobott éveket, az üres falakat, az elpazarolt ifjúságom, a zajos életem.

Akinek cinkosa vagyok, pajtás és múzsa, akivel el lehet bújni a ruhásszekrény aljába, aki lenyalja velem a fakanalat. És ez nem lehet Valaki, csak olyan, akinek az enyém tükre, a folt a ruháján az én cérnámhoz való, a lépte visszhangzása altató mesém, illata béke, és a hangja megváltásom.

Ezért van Senkim és ezért nincs Valakim. Mert a Valakire sohasem kell várni, az jöhet ma, tegnap, holnap, vagy akármikor.

A sors-társ az más!☝️... Az akkor jön, mikor pontban jönnie kell és nem érkezik Valakihez vagy Bárkihez.

Csak hozzám, mert én Én vagyok!...

~ L ~

[msbparker]

157354-es ügynököt húzzátok ki a listáról :(

Hová kell bejelenteni, ha megtaláltam egy gyűrűzött madár maradványait?

[agyeszbugyesz]

Szeretek a játszótéren lenni. Játszani a gyerekekkel, a szülőkkel beszélgetni, nézni ahogy a gyerekek szórakoznak, közben a padon olvasgatni, vagy csak bámulni ki a fejemből. Mindig én voltam, aki a gyerekkel játszótérre ment. Nem csak azért, mert különben nem jutott volna le, hanem mert az egyik legjobb hely és millió előnye mellett nincs messze, sok pénzembe sem kerül. Remélem még sokára nő ki a gyerek a játszóterezésből, bár már nagyon a határon vagyunk. A szülőknek sokszor mondom, hogy ha nyugdíjas leszek én biztosan nem otthon ülök majd, hanem a programjaim egyike a játszótér lesz. Annyira jó volt ezt az elmúlt 2 órát most itt a játszótéren tölteni. Mondtam a gyereknek, hogy a tegnapi nappal ellentétben a mai, az egy lassú otthoni nap lesz. Ebéd után megnézzük a Kék madár animét, amit sose láttunk, aztán később átmegyünk a nagyihoz.

[hicapacity]

10 millió veréb nem tévedhet! 🤣

Magyar madarak és a 10 tonna lószar esete😂! Eszed-e?!🤩

Korlátlan mennyiségű lócitrommal tömött csiripkék sóhajtozó serege.. amiből csipegethetnek egy életen át,

hisz sose fogy el a bélsár, 💩

se a palira vehető madár🐣 ..

Van a pókerben

egy alapszabály.

Akit ki lehet fosztani,

azt meg is kell kopasztani👌 ,

de még a kalitkát is

rájuk kell rohasztani,

hisz Istennel szemben is

erkölcstelen dolog VOLNA,

ha a baleknél maradna bármi,

amiből még egy kört tovább TOLNA!

Aki nem tanult meg jàtszani,

annak nincs több dobás!

Hazátlan embernek

nem lehet maradás..

au revoir✌️😎