#kinizsi 100

[ndav1d42]

erre most így elég büszke vagyok! 😊 kb. tíz éve terveztem, h egyszer lejárom a Kinizsi 100-at, sikerült! 98km 20 óra 30 perc alatt \o/

[caketura]

Első fejezet

Avagy az előzményekről, és arról, hogy a Kéktúra minek az előjátéka

Már magam sem tudom, hány éve hallottam először a Kinizsi százasról, de azonnal és végérvényesen beleszerettem az ötletbe, hogy egyszer 24 óra leforgása alatt 100 kilométert gyalogoljak árkon-bokron át. Az volt a mániám ugyanis, hogy egy beavatási szertartást csináljak, ami átvezet a felnőttkorba, és ami után, elengedve a félelmeimet, boldog legyek (ez - ti.hogy boldog legyek, egy két és fél éven át tartó terápia után sikerült csak, de az egy másik történet). Egy egynapos gyalogtúra ideálisnak tűnt a célra, már amennyiben túlélem. 

A dolog homályba és feledésbe merült, illetve felkerült a „majd egyszer” listára.

Mígnem összejöttem a férjemmel, akit imádok, mert egy őrült (ez már hivatalos, minekutána idén ötödszörre is végigcsinálta az év legmelegebb napján a 3800 m úszást, 180 km kerékpározást és a 42,2 km futást, hogy Iron man lehessen). Mikor megemlítettem neki a Kinizsit, felcsillant a szeme és azonnal kérdezgetni kezdett, hogy mégis hogy tervezem végigcsinálni majd, milyen edzéstervet követek. (Edzésterv? Hát, gondoltam én, majd az elmém végigvisz, meg előtte azért túrázok párat. De persze nézegettem edzésterveket is!)

Végül azért nem mentem végig még, mert közbejött egy csodálatos dolog: terhes lettem. 

De azért csak nem hagyott nyugodni a dolog, mert valamikor megemlítettem a férjemnek, hogy egyszer a kéktúrán is végig kéne menni. Mire ő utánanézett mindennek és iszonyúan megtetszett neki a dolog - az etapok, a helyszínek, a bélyegzés, az, hogy ki lehet számolni nagyjából, hogy mennyi idő alatt tesz meg az ember adott kilométert sík terepen vagy épp emelkedőn. 

És mire felocsúdtam, már be is szereztük a pecsételőfüzetet (mint az Apa magazinból megtudtam, pefünek becézik), a bélyegzőpárnát, és végre felhasználtam a tintát, ami szerintem legalább 15 éve megvan, beleborítottuk a nagyját. 

Annyit viccelődtünk azzal, hogy cake-túra is lehetne, ha tortát ennénk mindenhol, hogy végül kitaláltuk, hogy tényleg együnk mindenhol egy szelet tortát. Ez lesz a hab a túrán.

[kekturanaplo]

OKT-14 | Itt nem állhatunk meg, ez Szúnyogország!!!

Nagyvázsony -> Kab-hegy -> Úrkút -> Városlőd: 26,3 km

Bakonybélből igen rossz a tömegközlekedés. Ilyen szempontból kissé szerencsétlen helyen fekszik, sehova nem lehet eljutni átszállás nélkül vagy normális átszállási időkkel a környéken. Bezzeg Pestre közvetlen járat van! Szerencsére kaptunk fuvart Veszprémig, ahol 7-kor buszra szálltunk, majd egy órát zötyögtünk Nagyvázsonyba, érintve szerintem az összes zsákfalut, ami azon a környéken létezik.

Nem éreztem túl jól magam így reggel, a vércukrom is leesett kb. azonnal, hogy elhagytuk a Nagyvázsony utáni országutat. Lényegében a Kab-hegy után kezdtem el jól lenni, de nem tudnám megmondani, mi okozhatta.

Lehet, hogy ez is közrejátszott, de nem rajongtunk ezért az útvonalért. K sem, pedig ő jól volt. Fülledt meleg volt, talán ez volt az egyik baj. A kullancsok a másik. Tetézte a sár és a sok szúnyog. Eddig lehet túl luxy és kellemes-kényelmes utat jártunk be, és most jön majd az igazi vad természet?

Az erdő nagyon dagonyázós volt, és volt olyan útszakasz, hogy azt gondoltam, csónak is kelleni fog. De mindig van egy kevésbé rémisztő csapás, éljen az emberi találékonyság! Némi pozitívum az a pár méternyi útszéli földi eper, amit menet közben lelegeltünk.

A Kab-hegyig tartott ez az út, magas gaz, sár, durva emelkedés. Megállni nem nagyon volt lehetőség, nem akartunk a szúnyogok vacsorája lenni. Mikor végre felértünk, szomorúan láttuk, hogy valami bicikliverseny egyik érintőpontjába futottunk bele. Viszlát béke és nyugalom... A Kinizsi-kilátóhoz, ami azért nem egy nagy kilátó, kb. sorban kellett állni. Menekültünk is hamar, pár km aszfalt után vissza a sáros erdőbe.

Egy kis érdekesség azért a Kab-hegyről: ez a déli-Bakony legmagasabb pontja, adótornyok állnak itt, konkrétan tv és rádió. A szovjet időkben roppant titkos katonai bázis is létesült itt, ahol nukleáris tölteteket tároltak. Úgy nevezték: “Kis-Moszkva” :)

Valahol Úrkút előtt jött az első meglepetés: kis ösvényke, csalánnal “kikövezve”. Derékig érő csalánnal!! K azt mondta, nem csíp.. És tényleg nem csípett, de nem értem, hogyhogy nem. Elég durva lett volna, ha sorban végigsimogatják a lábunkat. Persze, ez csak a bevezető volt, csak ezt akkor még nem tudtuk.

Úrkút... Próbálok nem ítélni egyetlen emberről, de baszki, a Kéktúra vendéglőben a faszi... Éppen ebédelt, mikor betoppantunk, jégkrémet keresve. Látszott az arcán, hogy gyűlöl minket, amiért fel kell állnia. De az istenért, zárja be egy órára a kocsmát ha zabál, és nem kell a munkáját végeznie! És van pofája Kéktúra vendéglőnek hívni a helyet (valamiért úgy érzem, ő a tulaj is, de elnézést, ha tévedek). Ráadásul drágán is adta, nem csak kelletlenül. Gyorsan el is húztunk onnan, és az életben többet nem óhajtok betérni.

A híres Csárda-hegyi őskarszthoz értünk, még kevesebb életkedvvel, mint eddig. A tanösvényen nem mentünk végig, de a legjobb részeket láttuk, 100 millió éves geológiai képződményeket.

Még több csalános rész következett, míg végre beértünk Városlőd (vagy inkább Kislőd?) határába. Itt van a felénk nagyon ismert Sobri Jóska élménypark, és most megcsodálhattuk, ahogy a hegy tetejéről jó hosszan suhannak le drótkötélen az emberek... Hát ilyet mi is akarunk! Ide menjetek el, már csak ezért megéri tuti! 

A vasúton zártuk végül ezt a szakaszt, és ismét kaptunk fuvart, este meg kiadós vacsorát. 

[tepi]

Tangramkedd 07 - “Micropolis”

Egy új posztsorozatot indítottam, amely az eddigi 30 lemezemet mutatja be egyenként. Sokszor sokféleképpen kérdezték már tőlem, hogy melyik lemezem miről szól, meg hogy-s-mint volt az elkészítés, meg némi bulvárinfot is adjak, úgyhogy folytatom. (Eddigi részek: http://tepi.tumblr.com/tagged/tangramkedd)

7. rész: Micropolis (2010)

2010 nyarán eldöntöttem, hogy egy hónap alatt készítek egy lemezt, ami pont a születésnapomon fog kijönni, amolyan ajándékként a hallgatóimnak. A döntés úgy született meg, hogy elkezdtem írni egy dalt - Micropolis - és rájöttem, hogy a cím többet érdemel annál, hogy egy dal erejéig használjam fel. A második motiváló erő a Carbon Based Lifeforms Interloper c. albuma volt, amit régóta vártam és valami miatt úgy éreztem, hogy én is megírnám a magam “Interloperét”. Csak rövidebb idő alatt. Valamikor 2010 májusában gyalogtúrán voltunk (Kinizsi 100-as, első negyven kilométer), aminek kb. a 12. kilométerénél elkezdtem "átdolgozni" a Sol y Mar c. dalomat, magamban dúdolgatva. Egyrészt az ütemre tök jól lehetett gyalogolni, másrészt eléggé belelkesített a gondolat, hogy elkészítsem a dal "folytatását". Egy hónapot kellett várni, míg júniusban végre beépítettem a Micropolis koncepciójába a Mar y Sol-t. Abban az időben sok weboldalt kellett összeraknom, a szakértők tudják, hogy a "Lorem Ipsum" miért kerülhetett első helyre a dallistában (laikusok kedvéért elmondom, hogy ez egy ál-latin nyelvű szöveg, amit tipográfusok szoktak használni, a majdani igazi szöveg helyett, hogy lássák, hogy hogyan fog kinézni egy designban).

Június 15-én délután fél négykor éppen az Opaque Projector c. dalon dolgoztam (ismét egy Wikipedia random cikkcím adta a dal címét), amikor elkezdtem belehallani Jean Michel Jarre Chronologie 6-jának basszussávját. Mondom magamban: "ej de jó lenne bele is tenni, nem csak belehallani ezt a cuccot". Előbányásztam a menedzsere email címét, és írtam egy levelet, melyben azt írtam, hogy hadd kérjem már el a dal 2 másodperces darabkájának felhasználási jogát. Tudtam, hogy Jarre éppen Törökországban turnézik, úgyhogy nem sok esélyem van bármire is, mégis, megpróbálni még mindig lehet. Ekkor jött a meglepetés: két óra múlva jött a válasz, méghozzá személyesen a Mestertől:

Thanks for your request Peter, You HAVE MY AUTHORISATION! Best regards, JM

Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mekkora dolog volt ez, magam sem hittem el elsőre. Személyesen válaszolt, egy kis magyar gyerek emailjére... Csodálatos!

Innen már nem kellett sok lelkesítés, elkészült az Opaque Projector, meg a többi dal és június 29-én megjelent a teljes album. Minden idők legsikeresebb Tangram lemeze lett, ezer körüli letöltővel és 80 körüli vásárlóval (ezt a lemezt is ingyenesen vagy tetszőleges összegért tettem letölthetővé). Magam számára is az egyik legkedvesebb albumom. A borítójához a fotót valamikor június közepén a Kopaszi-gáton lőttem a fűben, mikor Mártussal ott napoztunk. A borító önmagában is a hallgatók egyik kedvence, egy nem reprezentatív felmérés eredménye képpen toronymagasan ez vezeti a "legjobb Tangram borítók" listáját. Végezetül hallgassuk meg az egész albumot, egyben (vagy töltsük le).

[stukkeruva2000]

Sanya haverom akivel voltam ma túrázni, 2x letolta a kinizsi 100-at..

Most láttam először, mi az ha valakinél a szintkülönbség tényleg csak fogalom... egy a sebesség egyenesen  x és y százalékos emelkedőn.. lefele meg néha lehet futni :D

[nemzetinet]

Íme így lopta szét a Fidesz 7 év alatt az országot – TELJES LISTA

Itt a teljes lista:

Azzal kezdték, hogy azonnal kifizették a Gyurcsányék által megígért, de soha komolyan nem gondolt béremelését a MÁV Start dolgozóinak és a tűzoltóknak.

Aztán jött Kolontár és Devecser a vörös iszappal, amikor is egy éven belül felszámolták a károkat és minden károsult új házat, lakberendezést kapott.

Aztán kifizették Bajnaiék Hajdúbétjének károsult libatartóit legalább is azokat, akik nem akasztották fel magukat.

Példásan levezényelték és finanszírozták a valaha legnagyobb Dunai árvizet miközben Németország vízben úszott.

Majd tovább loptak és átlag 25 %-kal csökkentették a háztartások rezsijét a víz csatorna és gázdíjakat.

Eltörölték az örökösödési illetéket az ingatlanok, ingóságok és vállalati vagyonok után.

2011-től újra 3 évig jár a Gyes.

Adókedvezmény segíti a Gyed alatt munkába visszatérő kismamákat

700 ezer gyerek kap napi háromszori étkezést szünidőben is!!!

Ez év végéig összesen 500 ezer gyermeknek biztosít ingyenes vagy rendkívül kedvezményes üdülést az Erzsébet program.

10 millió Ft vissza nem térítendő támogatással, 10 millió Ft kedvezményes hitellel és 5 millió Ft áfamentességgel segítik a három gyermekes, vagy legalább három gyermeket vállaló házasokat lakáshoz jutásban.

A gyerekes családok jelentős adókedvezményben részesülnek három gyerek után gyakorlatilag nincs személyi jövedelemadó az alacsonyabb jövedelműeknél a kedvezmény levonható egyéb bérteherből.

2017 től már 1743 milliárd Ft jut családtámogatásra.

Az újonnan házasulók havi 5 – 5 ezer Ft támogatást kapnak.

19- ről 10 százalékra csökkent a személyi jövedelemadó és 4 % –kal a bérek közterhei.

Egymillió ember üdülését segíti a Szépkártya.

Gátlástalanul tovább „loptak”, így sikerült rendbe tenni a költségvetést és a gazdaságot. Visszafizettük idő előtt a 18 milliárd dolláros IMF hitelt és az 5 milliárd Eurós Európai Bank- tól felvett hitelt. Amit Gyurcsányék voltak szívesek az összeomlás elkerülésére, négy évre felvenni, hogy majd a Fidesznek kelljen visszafizetni. Remélték, hogy Orbánék belebuknak! (Megjegyzendő hogy a Paksi Atomerőműre, 30 évre 10 milliárd Eurós hitelt veszünk fel beruházásra, nem pedig az összeomlás elhárítására.

Véget vetettek a devizahitelezésnek és a végtörlesztéssel, árfolyamgáttal, kilakoltatási moratóriummal, a bankok megadóztatásával, forintosítással, az Eszközkezelő létrehozásával, a magáncsőd intézményével, az ingatlanok áron aluli elárverezésének megtiltásával segítettek a devizahiteleseken.

Az infláció egy-két százalékos. Negyven éve nem volt ilyen alacsony.

Az államháztartás hiány tartósan 3 % alatt van így végre kikerültünk a kötelezettségszegési eljárás alól. Ez és az IMF hitel visszafizetése lehetőség az önálló gazdaságpolitikára.

A banki alapkamat 7, 5-ről 1,5 % -ra csökkent.

A Nemzeti Bank nyereséges, évente 100 milliárd Ft. körül van, szemben a Simor András féle MNB- vel ahol évente 100 – 200 milliárdos veszteség keletkezett, amit a költségvetésnek kellett pótolni.

Az államadósság a GDP 82 %-áról 74 % -ra csökkent.

A GDP az idén 4 %- os lesz.

Rekordokat dönt a külföldi tőke beáramlás a beruházások formájában és nő a profit visszaforgatása is.

Évente 5-10 százalékkal nő az idegenforgalom bevétele mivel nő a belföldi és külföldi turistaforgalom.

A külkereskedelmi mérleg 9978 milliárd Euró többletet mutatott 2016-ban és az export folyamatosan nő.

De nem volt elég a „lopásból”, így kifizették az összes önkormányzat adósságát 685 milliárd Ft értékben, valamint az egyetemek úgynevezett PPM konstrukcióban (Magyar Bálint , SZDSZ) felvett visszafizethetetlen adósságát.

Közben csökkent a munkanélküliség több mint hétszázezer új munkahely létesült. Így a munkanélküliség 4.3 százalékos az egyik legalacsonyabb az Unióban.

Visszavásároltuk az oroszoktól a MOL részvények 25 %-át.

Visszavásároltuk a gáztározóinkat, az energiaszolgáltató szektorokat (gáz, villany, víz,) a külföldi tulajdonosoktól.

Visszavásároltak bankokat így a hazai tulajdoni arány 50 százalékos.

3400 milliárd Ft jut a megyei jogú városok fejlesztésére a Modern Városok program keretében.

1500 milliárd Ft jut vasút fejlesztésre

300 milliárd F t.-értékű turisztikai fejlesztés folyik

Törvény védi a magyar földet a spekulánsoktól és 60 ezer magyar gazda vehetett állami földet.

Az elmúlt hét évben 7000 milliárd Ft-a nőtt az állami vagyon.

9 százalékra csökkentették a társasági adót, mely a legalacsonyabb az Unióban

Racionalizálták a közigazgatási ügyintézést az okmányirodákkal, az egyablakos ügyintézéssel.

Folyamatosan nőnek a reálbérek és az átlag kereset is ez utóbbi idén a tavalyihoz képest 14 százalékkal

Az idén 15 százalékkal nőtt a minimálbér és 30 százalékkal a szakmunkás minimálbér

És csak „lopnak és lopnak” ennek következtében a ciklusban 50 százalékkal nőnek a pedagógus bérek, 50 százalékkal a rendvédelmi dolgozók bére, 30 százalékkal a kormány tisztviselők bére, 30 százalékkal a vasutasok bére, 30 százalékkal a vízügyi dolgozók bére, 50 százalékkal nő az Államkincstár és az egészségügyi dolgozók bére 2019 ig. besorolástól függően 52-74 százalékkal nő és 2017 végéig két részletben 200 ezer Ft-al nő az orvosok bére havonta. Közben folynak a tárgyalások a kistisztviselők bérének emeléséről.

300 milliárd Ft.-al segíti a kormány a munkahelyek megőrzését a kis és középvállalatok támogatásával az un. Munkavédelmi akciótervvel.

A nyugdíjak a választási ígérethez híven megőrizték vásárló értéküket nominálisan, de az inflációnál magasabb évi emeléssel és a rezsicsökkentéssel kb. egyhavi értékükkel nőttek.

Nem maradt ki a „rablásból” az egészségügy sem, így az alábbi kórház-felújításokra került sor:

Szent Imre kórház 6,8 milliárd Ft.,

Egri Markot Ferenc Kórház 6 milliárd Ft.,

Sport Kórház 10 milliárd Ft.,

Körmendi Kórház 1,4 milliárd Ft.,

Veszprémi Cholnoky Ferenc Kórház 1,4 milliárd Ft.,

Zalaegerszegi megyei kórház 30 milliárd Ft.,

Dombovári Szent Lukács Kórház 1,8 milliárd Ft.,

Győri Petz Aladár Kórház 11.2 milliárd Ft.,

Teljes felújítás a Pécsi 400 ágyas egyetemi klinikákon 15 milliárd Ft.,

Szombathelyi Markusovszki Kórház 6, 3 milliárd Ft.,

Hatvani Albert Schweitzer Kórház 3,5 milliárd Ft., Bethesda Gyermekkórház 150 millió Ft.,

Debreceni Kenézy Kórház 500 millió Ft.,

Kaposvári kaposi Mór kórház 600 millió Ft.,

Békés megyei Pándy Kálmán Kórház Gyula 6,6 milliárd Ft., Budapesti Bajcsy Zsilinszki Kórház 700 millió Ft.,

Karcagi Kátai Gábor Kórház 800 millió Ft.,

Várpalotai Szent Donáth Kórház 800 millióFt.,

Budapesti Uzsoki Kórház 6,5 milliárd Ft.,

Nyíregyházi Jósa András Kórház 1,1 milliárd Ft., Hódnezővásárhelyi és makói egyesült Kórház , 3,3 milliárd ft.,

Továbbá felújítottak 60 mentőállomást,

átadtak 20 új mentőállomást,

vásároltak 500 új mentőautót.

50 százalékkal nőtt a CT és MRI vizsgálóeszközök száma.

A „katasztrofális” egészségügyi helyzetet az is jellemzi, hogy jelentősen csökkent a várólisták száma és a várakozási idő. Olyannyira, hogy Nagybritániából ide járnak műtétekre (168 óra !!!), mert ott nem tudnak időpontot mondani.

Fél Európa ide jár fogorvosi ellátásra.

Párizsban két hetet kell várni, hogy bejusson valaki a körzeti orvoshoz, a mentő nem megy ki bemondásra, a körzeti orvos legtöbb helyre nem megy ki, mert fél.

Nem úgy, mint itthon, ha negyedórán belül nincs a helyszínen a mentő bárki telefonhívására, már tombol a sajtó.

Szóval az egészségügy sehol sem Schwarzwald klinik, vagy Bergdoktor.

Londonba ha bejut valaki egy körzeti rendelőben ott ül egy turbános ember zakóban és rögtön szól hogy ne gyere közelebb, megkérdezi mi a bajod, beüti számítógépbe ír egy receptet és „see You again.” Sorolhatnám USÁ-tól, Kanadáig a rémtörténeteket.

Havi 130 ezer Ft-al nőtt a háziorvosi praxistámogatás.

Mintegy ötszázmilliárdos egészségügyi fejlesztési program valósult és valósul meg a ciklusban mely a legnagyobb a magyar egészségügy történetében.

Most indul egy 600 milliárdos kórház-fejlesztési program.

„Lerabolják” az oktatást is, így 2016 – 17-ben 230 milliárd Ft. jut infrastrukturális fejlesztésekre és jelenleg 500 milliárd Ft.-al jut több az oktatásra mint 2010-be.

Cél, hogy minden járási székhelyen legyen iskolauszoda így ahol nem volt, a program keretében harminc új uszoda épül.

Ingyenes lesz a nyelvvizsga megszerzése.

900 ezer gyerek ingyen kapja a tankönyvet.

Nem maradt ki a „rablásból” az épített környezet és örökség sem. Ezért indult a kastély és várprogram melynek keretében a nemzeti emlékezet és a turizmusban is fontos szerepet játszó 35 vár újult vagy újul meg. Így a füzéri vár, a diósgyőri vár, szigeti vár, egri vár, kisvárdai vár, a sümegi vár, a soproni várfal, a gyulai vár, a szerencsi Rákóczi vár, a mosonmagyaróvári Óvár, a tatai vár, a várgesztesi vár, a visegrádi fellegvár, a simontornyai vár, a cseszneki vár, Somló vára, nagyvázsonyi Kinizsi vár, a várpalotai Thury vár, az ónodi vár, a regéci vár, a sárospataki Rákóczi vár, Szádvár, a siroki vár, az esztergomi vár, Drégely vára, Hollókő vára, Nógrád vára, Fehérkő vára, a sárvári Nádasdy vár, Szarvaskő vára, Csobánc vára Szigliget sopronhorpácsi Széchenyi kastély,

A történelmi és építészeti szempontból is nemzeti értéknek számító széthordott kirabolt lepusztított 34 kastély épült ujjá vagy újult meg illetve újul meg. jelentős idegenforgalmi vonzerőt jelentve. Igy a tiszadobi Andrássy kastély, az edelényi Hulier kastély, a füzérradványi Károlyi kastély, a dégi Festetics kastély, a hatvani Grassalkovics kastély, a keszthelyi Festetics kastély, a fertődi Esterházy kastély, a bajnai Sándor- Metternich kastély, a majki kamalduli remeteség, a kisbéri Batthyányi- Wenkheim kastély, a dénesfai Ciráky kastély, a lovasberényi Ciráky kastély, a soponyai Zichy kastély, a fáji Fáy kastély, a bicskei Batthyányi kastély, a csákvári Esterházy kastély, az iszkaszentgyörgyi Bajzáth- Papenheim kastély, a váli ürményi kastély, a sopron horpácsi Széchenyi kastély, a mihályi Dőry kastély, a szanyi püspöki kastély, a tatai Esterházy kastély, a szécsényi Benczur kastély, az acsai Prónay kastély, a péceli Ráday kastély, az aszódi Podmenicky kastély, a váchartyáni Rudnay kastély, a somogysárdi Somsich kastély, a sümegi püspöki kastély, a vassurányi kastély Shilson kastély, a körmendi Batthyányi kastély, a szabadkígyósi Wenckheim kastély, a kállósemjéni Kállay kuria, a gyulai Almássy kastély, a fehérvárcsurgói Károlyi kastély.

Megújulnak a zsidó temetők vidéken és Budapesten (Kerepesi u.), a zsinagógák pl. a szegedi, a Rumbach Sebestyén utcai Budapesten.

Visszavásárolták a felbecsülhetetlen értékű Seuso kincset, a Magyar Nemzeti Bankon keresztül a nemzeti értékeinkhez tartozó festményeket, gyűjteményeket.

A felsorolt gátlástalan „rablások” után rávetették magukat Budapestre és azt is „szétlopták”.

Így rendbe tették a 4 –es metró kaotikus beruházását jelentős értékű pereket nyerve a külföldi beszállítókkal szemben. (Alstom)

Befejezték a szintén átláthatatlan Bálna épület beruházását, kicserélték a budapesti autóbusz parkot, konszolidálták a szocik által lerohasztott nyolcvan milliárdos adósság tehertől roskadozó BKV-t, felújították a Széll Kálmán teret amit 20 évig Demszki ígérgetett, befejezték a rohadó Tüskecsarnokot , ragyogó sportlétesítmény uszoda és jégpálya lett belőle,

felújították az Erkel színházat amit a szocik le akartak bontani. Felújították a Vigadót, eredeti formáját nyeri vissza a Szépművészeti Múzeum, megújul világ színvonalon az Állatkert épül benne a Biodrom, megújul Európa dijas tervek alapján a lerohadt Városliget, megújult és eredeti formáját nyerte vissza a Országház és a Kossuth tér, mely már egy balkáni pályaudvar koszlott parkolójához hasonlított, megújult a volt Osztyapenkó szobornál a Sasadi utnál az M1-M7 bevezetőszakasza, megújult a lerohasztott Várkert bazár, felújították a Károly körutat és megépült e fonódó villamos, megújult a Citadella, beindult a Budai vár rekonstrukciója (lovarda, testőrségi palota, Stöckl lépcső, Szent István terem, Karmelita kolostor, volt Honvédelmi Minisztérium) Teljesen felújítják az Operaházat ami egy új raktár és díszletbázist is kapott a Kőbányai úton. Megindul a 3-as Metró felújítása amire negyven évig semmit sem költöttek és teljesen felújítják a régi metró kocsikat.

Csodálatosan felújították a Margitszigetet, a parkot, a szökőkutat, a lerobbant Kaszinót.

Ez se volt elég, a sportot is „lerabolták”. Ezért épült és épül több futball stadion, FTC, MTK, DVSC, Vasas, Videoton, Haladás, DVTK épül a Puskás Ferenc stadion (volt Népstadion), megépült világ színvonalon a Győri EtO kézilabda csarnoka. És „volt képük” megrendezni az eddigi legjobb úszó-világbajnokságot, megépíteni a Duna-arénát, az előttük lévő rakpartot, felújítani a Dagályfürdőt, felújítani margitszigeti Hajós Alfréd uszodát, a Komjádi uszodát, megrendezték Győrben nagy sikerrel az ifjúsági olimpiát. 2010 és 2016 között 400 milliárd Ft. jutott sportra ebből a tavalyi évben 180 milliárd. Soha ennyi pénzt nem kapott a magyar élsport, tömegsport és diáksport. 2017 ben ez az összeg mintegy 20 milliárddal lesz több.

Végre van Magyarországnak önálló külpolitikája!!! Ez nem abban merül ki hogy linguálisan tamponáljuk az aktuális európai kretén politikusok és magukat főnöknek képzelő EU-s tisztségviselők ülepeit, hanem képviseljük saját érdekeinket, és próbáljuk őrizni szuverenitásunkat a gazdaságpolitikánkban, a migráns politikánkban, a külkapcsolatok építésében és nem kushadunk ha nyugaton valaki felemeli a mutatóujját.

NEM vagyunk sikertelenek. Nem vagyunk elszigetelve!

Járt itt a kínai elnök, a kínai miniszterelnök, japán miniszterelnök, német kancellár, angol miniszterelnök, orosz elnök, egyiptomi elnök, izraeli miniszterelnök, lengyel elnök és jön a francia elnök. Majd megszokják Európában, hogy van önálló véleményünk.

A fékeveszett „rablás” kiterjedt a határon túlra is. Nem átallottak állampolgárságot adni az elcsatolt területek megalázott kifosztott ma is sokban elnyomott magyarságának.

Így több tízmillió Ft-al támogatják a vajdasági és kárpátaljai magyar oktatást, a szórványkollégiumokat. 50 milliárd Ft-al a vajdasági, 20 milliárd Ft-al a kárpátaljai magyar vállalkozásokat pályázati rendszerben. Jelentős összegek jutnak a kiemelkedően fontos határon túli világi és egyházi magyar műemlékek felújítására is. De például, finanszírozzák a szabadkai zsinagóga felújítását is.

De itt nem álltak meg érzéketlenül „kifosztották a családokat, az embereket”. Behatoltak a hálószobákba, sőt mint tudjuk egyesek méhébe is (Szél Bernadett, D. Tóth Kriszta). Ezért megalkották Európa egyik legbőkezűbb családtámogatási rendszerét.

Bevezették segély helyett a közmunkát, a kötelező óvodába járást, beindult egy bölcsődei program ahol tíz gyerek estén minden településen kötelező biztosítani a bölcsődei elhelyezést.

Folyamatosan növelik a béreket, a munkahelyeket, Mivel ugyebár a lakosság folyamatosan drámaian szegényedik évente 4-5 százalékkal nő a fogyasztás, hétvégeken nem lehet wellness hotelben szobát kapni, növekszik a külfödi és a belföldi utazások száma, vasárnap nincs hely a vendéglőkben nemzeti sport lett az evésfesztivál falun városon.

A magyar lakosság rendelkezik Kelet –Európában a legmagasabb GDP hez arányított vagyonnal, ami a GDP 95 %-a (Szlovákia, Románia 55%, Lengyelország, Horvátország 70 %,) miközben a legalacsonyabb a lakossági eladósodottság Európában (Európai Központ Bank). Évről évre nőnek a megtakarítások így a válság előtti nulláról évi 5,6 ra emelkedett. Ma már az Államkincstárban az államadósság több mint 20 százalékát igen kedvezően a lakossági állampapírok fedezik. Ez a legmagasabb Európában, utánunk Írország következik 8 százalékkal.

Lehetne még sorolni mi minden történt e hét év alatt ( pl. hútőgép, gázkonvektor, mosógépcsere program), de kontrasztként nézzük honnan indult ez a kormány.

Mert feriék nem loptak, feri tisztakezű volt, rendszeresen bérmálkozott, táncolt, dalolt, influenzás hattyút boncolt, piros zakóban lovagolt a Hortobágyon, hadgyakorlatot vezetett, gyermekeket mentett, diplomadolgozatot keresett, (máig nem találja, ill. senki sem találja…) százakat lépett, közben hazudott reggel-délben-este.

Megkardlapoztatta és belelövetett a saját népébe. Történelmi beszédeket mondott a Múzeum kertben március 15-én, miközben mesterlövészek vigyázták, faggatta Nagy Imrét, „mond Imre te mit tennél?„ Modern volt nyugatos és európai és úgy tett mintha kormányozta volna ezt a „kurva országot.” És ebbe majd bele pusztult. Kitagadta a határon túlikat és így „megvédte” az országot 25 millió romántól.

Ennek következtében ugrott a pannon puma és vele az államadóság 52 %- ról 84 %-ra, a deficit 2,8 ról néha 5 néha 6 választáskor 8-9 százalékra, a munkanélküliség 12 százalékra.

Eladósodott minden és mindenki. Az állam, az önkormányzatok, a vasút, a BKV, a lakosság, a kórházak. Ragyogó elképzelések voltak az egészségügyben heveny kórház-bezárásokkal, vizitdíjjal botrányos inzultusokig fajuló kórház-privatizációkkal, patikaliberalizációkkal, teljesítményvolumen korlátokkal, kötelező széfprogramokkal, több ezer nővér elbocsátásával és 600 milliárd Ft kivonásával.

Fantasztikus minőségi szintet ért el az oktatás is a körzetesítéssel, a pedagógus elbocsátásokkal, a szakiskolák bezárásával, az egyházi iskolák sanyargatásával, a követelményrendszer relativizálásával, a szülő gyerek pedagógus kapcsolat szétrombolásával, az egyetemi PPM programokkal, a több milliós fizetéssel megvett rektorokkal, a teljesen elértéktelenedett hiányos tudást megkövetelő érettségivel, a tanárverésekkel, a semmire se jó egyetemekkel és képzésekkel!!!

Csődbevitték a Hajdúbétet, a Kecskeméti és a Győri Baromfifeldolgozót ahol tudatosan nem fizették ki a beszállítókat tönkretéve őket egyeseket öngyilkosságba hajszolva. Így fosztották ki a Megyeri híd építöinek és a Szeviép alvállalkozóit is. Eltüntettek 160 milliárd Ft-ot. 4-es Metró beruházásánál, több milliárdot a BKV nál, 300 milliárdosra nőtt a MÁV tartozása.

Közben turistaparadicsomok épültek Indonéziában, kastélyokat vettek Franciaországban, üdülőtelepet Horvátországban, kilószámra az aranyat Dubai-ban, egymást végkielégítgették 100 milliókkal stb, stb stb. Az országot tulajdonképpen a Bankszövetség kormányozta ők és a főnök az elnök Erdei úr döntöttek szinte mindenről, miközben szipolyozták az államot, a Nemzeti Bankot a devizahitel rabságában a lakosságot.

Eladtak mindent, ami nem volt lehegesztve, MÁV Cargót, MOL-t, repülőteret, MALÉVET, energiaszolgáltatókat, gáztározót, Postapalotát, Tőzsdepalotát, bankokat, Andrássy úti palotákat.

Kormányzásuk alatt az ország az összeomlás szélén álló gazdasági és morális dögkút lett egy IMF- es gigahitel és az EU lélegeztetőgépén.Innen jutottunk el oda ahol most vagyunk.

Lehet választani csak tessék, tessék!

Összeállította dr Horváth Béla itt.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

magyartudat.com

No visits yet

Íme így lopta szét a Fidesz 7 év alatt az országot – TELJES LISTA a Nemzeti.net-en jelent meg,

[szallakakukk-blog]

Huszonötödik hét

Május 22.-28. A hét amikor elfelejtettem szeszelni menni az egyik mókás helyre a haverokkal, letekertük a szezon eleji kalibrációs tréninget, meglestem az idei aktuális Alien filmet, 140 perc alatt körberaktam a tavat, aszfaltozott hegyi szerpentinen csapattam lefelé fénysebességgel a Mongoose nyergében, tetőtéri teraszon köszöntöttem a szombatot, a franciák megint megmutatták, hogyan kell ezt az étterem dolgot rendesen csinálni.

05.22. Hétfő

Az egyik csapattársam elvetemült, hét második felére azt tervezte, hogy munka után lenyom egy 50 km-es teljesítmény túrát. Este 6 körül indulnak, hogy aztán a napkeltét a célból ünnepelhessék. Egyfajta térdtakarékos Kinizsi 100-nak tűnik, gyanús nekem, hogy a túra végére hasonló szellemi állapotba kerülnek a túrázók, fele akkora úton. Legális halucinogén.

05.23. Kedd

A nap, amikor benéztem a Geralds-ot, és nem mentem inni a kispajtásokkal. A haveri cset le van tiltva, erősebb napjaikon 1000 felett van az üzenetek száma, ezt pedig ép elmével, és munkatempóval nem nagyon lehet bírni. Bele-belelestem, és láttam, hogy szerveződik valami partika este, viszont a hely neve nem volt ismerős, valami éttermezésre gyanakodtam, arra meg nem volt kedvem. Mikor aztán ráeszméltem, hogy ez az egyik igen ígéretesen kinéző romkocsmaféleség, ami múltkori próbálkozásunk alkalmával pont zárva volt, akkor már késő lett volna nekiindulni. Különben is, hétközben nem iszunk! :)

05.24. Szerda

FTP felmérés. 20 perc csövön kiférő tekerés. Két percenként leolvasni a teljesítményt, és a pulzust. Pulzus olyan 168 körül állt meg kis felfutás után, a teljesítményt szerencsére a végén összesítette a rendszer, 221 watt. Ezt érdemes leosztani a testsúllyal, esetemben 80 kg, és kijön a watt/kg, azaz 2.75. Na az a mondás, hogy egy jó amatőr értéke az úgy 4 körül van :P. Itt jön aztán be a bizonytalansági faktor, hogy a gépek amiken edzünk, kicsit mindegyik máshogy van kalibrálva. De az is biztos, hogy a fasorban sem vagyok a komolyabb cangásokhoz még, valószínű edzeni kell még a combizmokat, hogy ne azok legyenek a szűk keresztmetszet, hanem minden egyszerre/felváltva. Egyelőre nem tudok annyira tekerni, hogy ne legyen elég oxigén az izmoknak, a tesztet komolyan űzők viszont sokszor oxigénszegény állapotba hajtják magukat, amitől kiesik pár perc a közepén. (Persze az is lehet, hogy simán a fájdalomtól, megerőltetéstől transzba esnek, mittomén, csak teóriákat gyártok :P).

Este n9-kor rámpöccent punk haverom, hogy csinálunk-e valamit. A valami a h9-kor kezdődő Alien: Covenant lett. Úgy 5-7 perc késéssel értem a moziba, még sorokban is kellett állni a beeresztésnél, meg a kajánál (itt a kajás részhez csak érvényes jeggyel lehet odamenni, őrület). A vége az lett a story-nak, hogy negyed órát késtünk a filmről, illetve ezzel sikerült áthidalnunk a teljes reklámblokkot, fél percet, ha láttunk belőle, aztán csaptunk is bele a lecsóba. 15 évvel ezelőtt ettől még full ideg lettem volna, de azóta jártam egy ideig az EuroCenter mozijába, ahol ismertük az egyik biztonsági őrt, s tőle kaptunk jegyeket, na ott rendszeresen produkáltuk a késést, s megtanultuk, hogy nem is oly rossz dolog az.

Nagyon nem akarom itt elspoilerezni a filmet, úgyhogy csak általánosságban. Nyilván volt űrhajó szoftpornó, tudnillik, amikor lágy zenével a háttérben végigpásztázza a kamera a nullgravitációban elsikló jármű pucér testét. Nincs sci-fi efféle voyeurizmus nélkül, ahogy tudományos megalapozottság / racionalitás nélkül sem. De ez mondjuk Ridley Scottot nem annyira zavarta össze, s a szünet előtti blokkban attól kerülgetett a sikítófrász, hogy milyen böszmeségeket művelnek a humanoidok. Szünet után már inkább a Xenomorph-ok akciói miatt.

05.25. Csütörtök

A napot lustálkodással indítottuk, majd 11 körül belecsaptam a lecsóba. Szóval ez a csütörtöki, ez most az áldozócsütörtök, itt munkaszüneti nap. Ennek örömére először elzúztam a HB-ra, mivel mindenhol máshol zárva van a bót, s vettem salinak valót, majd betopogtam melóhelyre egy kicsit rontani a levegőt. 3 körül összenyaláboltam magam, hazajöttem, és rákészültem a heti elmaradhatatlan tókerülésre. Egy kicsit lassan indultam be, tökörészés volt bőséggel, végül 4-kor csaptam a lovak közé. Utálatos dolog az Engétől/Arborétumtól indítani a kört, mert a végén sosem lehet rendesen tolni, mivel ez gyalogosokkal erőteljesen megáldott övezet, s így a célegyenesben a gázpedál padlózása helyett a kormány tekergetéséé a főszerep. Ezt kiküszöbölendő, legurultam bemelegítés gyanánt Wollishofen-be, a Saffa sziget magasságáig, és onnan indultam. Fülemben zenével, átvágva magam a hömpölygő szabadnaposokon, lendületes tekerésbe kezdtem. Első szünet a mielei kompnál, második, fél úton, Rapperswillben egy kút mellett, a harmadik terv szerint Horgen-ben lett volna egy falon csorgatott vizes szökőkútnál, de a sors kibabrált velem, és úgy 3-5 km-rel korábban beszívtam egy vonatot, sorompóstul, így ezt használtam megállónak. A 3 szünetben betoltam egy-egy energiaszeletet, és ittam kb 2.5 deci folyadékot. A tempót egész jól bírtam, néha éreztem csak, hogy kipörgettem magam, tipikusan emelkedők végére. A legszebb része a tekerésnek az, amikor miközben mindent beleadva gyűröd az aszfaltot, egyszer csak egy olyan érzés lesz rajtad úrrá, mintha valaki egy damilon elkezdene húzni, bele adsz némi plusz energiát, tovább gyorsulsz, de közben egyre könnyebbnek tűnik amit csinálsz.  Kb. félútig bizonytalan voltam benne, mennyire jó ötlet ez a mai menet, lesz-e bennem kellő kitartás, hogy végigrakjam a tópartot. A választ erre a kérdésre a hídon átérve, Pfaffikon-ban a 8-as útra ráfordulva kaptam meg, a nap 12 óránál, pont előttem, fenn messze az ég tetejéről sandított rám vidáman, kellemesen melengetően, miközben a fülesből a Sonar zenekar egyik cangázáshoz ideális nótája örvénylett a fülembe.

Nem sokkal később belefutottam egy nyamvadt órába, ami elszpojlerezte, hogy mennyi is az idő. 17:55. Meglepően sok, örülhetek ha 3 óra alatt sikerül maradnom. Rüschlikon után aztán már nagyon gyorsan történtek a dolgok, mindig azt hiszem, hogy ejj még milyen sok van hátra, aztán hírtelen már ott a cél. Letoppantam a gépről, és elnyúltam a földön. Ez elsőre annyira nem sikerült pazarul, mert bicajos felső lévén a hátamba volt tárazva a csokikáktól kezdve a pumpán át a fél literes kulacsomig minden. Elővettem a loggert, és bizony, sikerült 2h20m alatti időt menni. Hoppácska. Az utolsó harmadát mondjuk elvitte a cica az utamnak, de nem ez itt a lényeg.

10 perc heverészés után hazajöttem, megettem a tekerés előtt bekészített salimat, meglestem egy rész Silicon Valley-t, majd visszaléptem a gyárba, ruhát mosni, meg dolgozni még egy keveset.

Éjfél körül aztán vissza haza. 1 óra blogolás, és most az a nagy kérdés, hogy bár a listán nem vagyok, de rápróbáljak-e a 8-9-es vagy a 9-10-es edzésre. Bármelyikre is megyek, ha megyek, akkor fájni fog :)

05.26. Péntek

Szolid kis napnak indult ez. Indult azzal, hogy lusta szakállas szar vagyok, és nem mentem reggel edzeni. Helyette dolgoztam, ahogy kell, majd 5 körül felpattantam, és mentünk tekerni a hegyre. Mivel a tegnapi nap szünet volt, így sokan 4 napos hétvégét kovácsoltak belőle, összesen négyen mentünk a hegyre. Így nem is tartott sokáig a feljutás, a szokásos megállók nélkül, folyamatos tempóban ment a mászás. A kilátóig nem mentünk fel, a főkolompos sietett haza, hogy a heti bevásárlást még időben letudja. A hegygerincen elgurultunk Adliswillig, közben egy murvásabb részen sikerült úgy kipörgetni a kerekemet, hogy majdnem taknyálás lett a vége.  Buecheneggig mentünk, onnan eredetileg a DH pálya volt a cél, de látva roppant szakértelmemet, társam inkább végül az aszfaltot választotta. Innentől következett a száguldás lefele a szerpentinen. Néha olyan sebességekkel, hogy akarva akaratlan is azon kezdtem morfondírozni, most nem jönne jól, ha bármelyik fékem is elszállna, nem is annyira lenne rossz dolog egy harmadik, tartalék fék a bicóra :P

Leérve aztán a Sihl partjára, búcsút vettünk egymástól, s én visszaléptem a céghez vacsizni. Oltári mázlim volt, hiszem mint utóbb kiderült, guacamole volt, paradicsom salsa, meg nachos. Üres szószos tálakkal találtam szembe magamat, és nagyon elszonytolódtam, de végül kiszúrtam egy adagot az avokádós krémből. Martam egy sört, egy tekintélyes mennyiségű zöld trutyit, és levágódtam a kerti padokhoz tápolni, itt a hétvége megint, dejó.

Az este hátralevő része aztán kollégákkal való dumálással telt, összeverődött egy asztal egy adag mexikóival, megtanultam, hogy a Juan meg az Iván egymás megfelelői, ami így leírva a napnál is világosabb, ha szóban hallja az ember, akkor az orosz és a latin férfiakat elképzelve ez két tök külön univerzum. Az egyik tag félpercenként szórta a vicceket, olyan természetességgel, mintha már az anyaméhben standup szemináriumokat tartott volna. 9 körül pattant ki az ötlet az egyik figura fejéből, hogy folytassuk náluk a bulit, voltunk vagy 10-en. No így csöppentem bele az egyik legtoppabb albiba. 170 négyzetméteres lakás, 3 hálószobával, szaunával, tetőterasszal, a Sihl mellett, 1700-1900 frank bérleti díjért (ok, nem olcsó), tetőterasszal, úgy, hogy a közelben nincs hasonló magasságú ház. Eléggé jót party-ztunk. Az éjszaka folyamán, egy ponton elfogyott a dohányáru, így a gyors bicajos beszerzés mellett döntöttem. Bolt ilyenkor már nincs nyitva, de a közelben van a Paddy’s, benne egy cigiautomatával. Oda is értem 2 perc alatt. A visszaút kicsit hosszabb lett. Megint beszívtam, hogy ha a Paddys-ből nyugatra indul az ember, akkor kettő darab hídon kell átmenni. Egy híd, és némi kavargás után nem hittem a szememnek, hogy egészen a Bürkiplatzig sikerült lemenni, innen aztán Enge, Selnau, aztán végre visszaértem a célba. A többiek már azon tanakodtak, vajon csak nem hallották-e a tetőről, hogy két szinttel lejjebb csörög a kaputelefon. Talán 3 lehetett, mikor lelőttük a bulit, megfáradtunk, és gyorsan skeráztunk haza.

05.27. Szombat

Reggel 7-kor csörög a haver, hogy kész vagyok-e már, ideje indulni. Katapultáltam az ágyból, táskába pulóver, némi ásványvíz be, és mehet a menet, találkozunk a garázsuknál, pattanás a Model S-be, és nekiindulunk Basel felé, majd Colmar-ba. Útközben megálltunk egy kicsit tölteni egy random hotelnél, amíg az akksi regenerálódott, mi körbesétálunk, pingpongozunk egy keveset, majd indulás tovább. Meglestünk pár katedrálist, kavarogtunk a régi utcácskákon. Fél 12 felé már elég kajás voltam, így beültünk egy étterembe, de csuklóból elzavartak, bennünket:

Monsieur, ezek az asztalok étkezéshez vannak fenntartva.

Igen igen, enni szeretnénk.

Déltől van ebédidő, monsieur.

!$@#$!, Uram uram a kurva életbe már.

Elcsatangoltunk hát egy kicsit még a környéken. Találtunk egy éttermet aztán Michelin logóval, de végül leszavaztuk, visszasiettünk az eredeti helyre a Le Petit Schlossberg-be. A helyiek továbbra sem szűntek meg parasztnak lenni, de lehet ez részben a nyelvi nehézségnek tudható be. Mivel az üres két fős asztalok napon voltak félig, így egy négy főshöz ültünk le. Odajött a főpincér, s elmutogatta, hogy “4 person”, “2 person”, majd jelentőségteljesen a kezében tartva az egyik széket, nézett ránk, és várt, és még mindig várt. Majd átültünk. Láthatta rajtunk, nem vagyunk alkupozícióban, kopogott a szemem az éhségtől, kizárt dolog, hogy innen bárhova eljussak ebéd nélkül élve. Az étlappal komótosan kezdtük a barátkozást. Először a Cordon Bleu-t láttuk meg, majd a kacsát pinot noir-ban sütve. A végén pedig a 6 fajta húsból összeállított kis steaktálkát rendeltük be, és milyen jól tettük. Kaptunk egy fa tányért, 6 bugyorral, a bugyrokban szeletbe vágott Rumsteack, Magret de Canard, Kangourou, Daguet, Zèbre, Autruche. A bugyrok mellett csak betűkkel jelölve: R, C, A, Z, D, K. Abban maradtunk, hogy C, D, K volt a jóságsorrend. C mint kacsa, D mint szarvas, és K mint kenguru. A húsokat nyersen kaptunk, és járt mellé egy kő, amin magunknak sütögettük. Azt hiszem, hiba lett vón egy szelet rántott hússal beérni, még ha sajttal töltik is.

Kaja után átszaladunk a közeli hipermarketbe, az előtérben levő cukrászdában vettünk desszertnek valót. Komám egy csoki szívecskét, én egy Millefeuille Framboises, szabadfordításban málnás krémest. Veszélyes egy vidék ez. Nem tűnt különösebben feketeövesnek a hely, szóval feltehetően egy random cukrászdával állunk szembe, mint amit otthon egy Tesco előterében elképzel az ember, 6-7 fajta sütivel, de kettőből kettő az tízből tízes volt.

Sétáltunk még egy rövidet, vettem egy halálfejes pólót unokatesómnak, mert nem lehetett ott hagyni, és indultunk is tovább a következő városba, Eguisheim-be. Dobtunk egy gyors parkolást, majd megtörtént a nap legabszurdabb, legfranciább jelenete, lama drama életnagyságban. Nekiindultam, hogy átmenjek az út másik oldalára, de amint letettem a lábam az úttestre, szinte a semmiből, a 15 méterre mellettünk parkoló furgon mögül előkerült egy boj biciklis, és lendületes tempóval elszáguldottak mellettem. Egy pillanatra az az érzésem támadt, mintha egy Tour etap közepére parkoltunk volna. Miután összekapartam magam a röhögésből, nekiindultunk a tűző napon, hogy feltárjuk az óvárost. 15 perc múlva már egy pincészet hűvös, istállószerű helyiségében ücsörögtünk, ízlelgettük a különféle borokat, és azon morfondírozunk a tulajjal, vajon a határon hány üveg bor a limit. Összeválogattunk pár üveg bort, kifizettük, majd félretetettük, ne forraljuk már feleslegesen, amíg a városban ténfergünk. Az egyik szökőkút mellett, majd a közeli hegyekben is összetalálkozunk pár katonával, teljesen menetfelszerelésben, fegyverekkel. Spanom oda is ment hozzájuk, hogy egy kicsit foghatja-e az egyik fegyvert, a próbálkozás végül teljes kudarcba fulladt, mivel nem beszéltünk közös nyelvet. Kezdtem megint éhes lenni, mikor egyszer csak egy Crêperie (azaz palacsintázó) előtt találtuk magunkat. Volt édes meg sós is, az édes menü mondjuk kissé repetitív, 5 fajta feltét tetszőleges kombinációja egy 25 tételből álló listában. A vajkaramellás, mandulás lett végül a választás, hiányoltam róla egy kis málnát, de így is elég kellemes volt. Nehezítés volt, hogy miután komám németül dumált a pincérnőhöz, így francia helyett német menüt kaptunk, de némi szótárazással megoldottam. Egy keveset még ténferegtünk, majd megérett a gondolat, hogy ideje továbbindulni, ha még ma haza akarunk érni. Igen ám, de ekkor eszméltünk rá, hogy bár folyamatosan előre fele mentünk, valahol sikerült valamit ordas mód benéznünk, és visszajutni arra a pontba, ahol beléptünk az óvárosba. Hozzá kell tenni, hogy Eguisheim közepe egy 250-300 méter átmérőjű kör alakú óváros, úgyhogy nem olyan nehéz itt ilyen ergya manővereket bemutatni. Felmartuk a borainkat, visszacsámborogtunk a verdához, és nekiindultunk meglesni az egykor a közeli hegyen álló vár romjait. A fenti kilátóból aztán tisztán látszott Eguisheim 3 szintű szerkezete, az óváros, a kertváros és végül a töménytelen mennyiségű szőlőtőke gyűrűje, amiből az itt található 2342 borászat vígan megél.

Némi dilemma következett, hogy irány-e haza, vagy tovább emeljük-e a licitet. Neki is indultunk Strasbourgba. Ideje volt megint etetni az autót, sajnos az itteni supercharger (gyorstöltő) nem bent a városban volt, jó 5 km-rel mellette. 50 perc kellett a járgányunknak, mi addig a felcsatlakoztunk a helyi ingyenwifire, és egy jó fél órás DDOS atakkot hajtottunk végre a férfi mosdó ellen :P

Strasbourgban aztán azon kezdtünk vitázni, hogy én inkább ennék, akár városnézés helyett is. Leparkoltunk, és kiegyeztünk egy kajálda kereséssel egybekötött városnézésben. Aztán egyszer csak ott álltunk a Cathédrale Notre Dame tövében, és atya-úr-isten, ezek a franciák aztán tudtak építkezni. 1874-ig, 227 évig a legmagasabb épület volt, bár 1439-re már elkészült. (A megoldás, hogy 1647-ben leégett az akkori legmagasabb templom tornya. Megmásztuk az összes lépcsőjüket, közben pár kevésbé edzett bámészkodót magunk mögé utasítva. Mire felértünk már “úristen mennyi” lett az idő, így 5-10 perc nézelődést követően. A lépcsőn lefele után persze teljesen becsavarodunk, a kaderális előtt újra kalibráltuk egyensúlyszerveinket. Alig 30 méter után találtunk egy kiülős kis helyet, alig 30 másodperc múlva pedig meg is rendeltünk a két burgert. A pincér persze negyedórát prognosztizált, ami valójában inkább fél lett, sőt, majdnem a duplája, mikor a munkatársa egy másik asztalnál próbálta, egy másik pár vendég nyakába varrni az ételeinket. Már megint egy marha jót ettünk, a végén két gombóc fagyival megfejelve. Valójában volt az inkább 4 gombóc, nem szívbajoskodott a srác az adagolókanállal. Azt hiszem nagyon is jól van ez így, hogy nem élek Franciaországban, ilyen kaják mellett menthetetlenül elérném 3 hónapon belül a mázsát.

Az utolsó része volt már csak hátra az útnak, hazamenni. Bepattantunk a verdába, és ezen a ponton át Kehl-ett mennünk a németországi A5-ösre. Svájcban ugye 120 a limit autópályán. A franciáknál van ez a 130-as dolog, a németek meg néha kiraknak egy 120-as táblát egy-egy pajkosabb kanyarba, amúgy tolhatod, ahogy a csövön kifér. Ez a Tesla esetében 204 kmph, itt letilt és nem szeret tovább gyorsulni, addig viszont kedvesen belepaszíroz az ülésbe :)

Pratteln-be a Marriottnál töltöttünk még egy kicsit az autóba, és persze itt is körbenéztünk. Okosak ezek a Teslás arcok, érdekelne, miképp is szól a megállapodás, de a 4-5 csillagos szállodákba rakni a töltőiket win-win helyzetnek tűnik, nem csak azért mert az autótulajok beülnek egy kávéra, hanem mert így kapnak egy kis reklám időt a hotelek, ha az előterükkel, a hangulattal meggyőzik az autóját etetni betérő vándort, jobb eséllyel pályáznak plusz vendégnapokra. Ezúttal nem volt cél a teletöltés, csak annyi kellett, hogy visszajussunk Zürichbe, 15 perc alatt meg is voltunk, végül háromnegyed éjfélkor tettük le a vasat.

Tervezéskor mindig megmondja az autó egyébként, hogy hány százalékkal érsz oda, és azt is, ha utána visszajönnél hol állna a töltöttség. Ha pedig a hatósugaron kívül menne az ember, automatikusan betervez köztes töltőállomásokat, hiszen miért is akarna bárki ezzel külön vesződni. Hosszú egy nap lett ez, sok jó dologgal.

05.28. Vasárnap

Nem kapkodtam el a kelést, de az ágy egyszer csak kidobott. Blogoltam egy sort, megnéztem pár részt a Silicon Valley sorozatból. A Szökés soron következő részéig nem jutottam még el, és rövidesen a House of Cards is beindul, el fogok süllyedni a sorozat süllyesztőben :o.

Két projekt volt még soron, kinyomozni, hogy van-e valami világvevő sim kártya, ami relatíve olcsó és mindenhol tudom használni (Jó lenne végre egy telefon, egy kártyával, ami legalább EU-ban, de mégjobb ha USA-ban is működőképes). A böngészés után arra jutottam, hogy a legjobb a Project Fi lenne, viszont ez amcsiban elérhető csak, kell hozzá amcsi hitelkártya és cím, úgyhogy egy ilyenre szert tenni egy kicsit komolyabb hadművelet lesz. A másik verzió a swisscom-nál van, de ez havi 100 CHF, ha Amerikát is akarok, ~70, ha elég az EU. (Ezzel szemben a Project Fi havi 20 USD). Persze egyik sem korlátlan adat, de havi 1-2 GB környékén én már messze boldog vagyok.

Másik projekt az adózás volt, kaptam levelet horror számokkal. Elvileg taxed-at-source vagyok, azaz a munkáltató befizeti (szemben a helyiekkel, akik megkapják és év végén fizetik egyben), de valamiért az adóhatóság ezt letojta, és a full adómról küldtek csekkeket. Letöltöttem az itteni ABEVJAVA-t, igen, ez is Java, de picit talán korszerűbb a kinézete. Egy apró problémám van a programmal, nem tud emberi nyelven (értsd: angolul). Keresgélni kezdtem program után, ami képernyőn megjelenő szöveget fordít, de nem jártam sikerrel. Ideiglenesen feladtam.

A tegnapi napon szambázás után nem volt sok kedvem kimászni a szabadba, otthon üldögélés után beslattyogtam az irodába, de aztán semmi hasznosat nem tudtam csinálni, mert a rendszer le volt terhelve. Volt még egy teendő a talonban, átugrani kollégámhoz, felcipelni egy cipősdobozt a 4. emeletre, lift természetesen nincsen. Ezzel meg is voltunk, utána dumáltunk még egy sort, megtudtam például, hogy a városon átfolyó Limmaton van egy rész, ahol fürdenek és úsznak az emberek. Fel kell majd keresni ezt a részt. Megfejtettük azt is, hogy fizessem csak be az adót, majd visszaadják a túlfizetett részt, korrektül kamatosan. A programot illetően pedig kiderült, hogy van online webes verzió is. Ez nekem azért jó, mert így a Translate-t simán rá tudom zavarni a Chrome-ban, ezzel törtnémetre felértékelve a nemlétező nyelvtudásom. Haveromnak megjött a felesége, így hát felpattantam a drótszamárra, és az este 7-es randimig egy darabig köröztem a városban, bicóval sokkal gyorsabban lehet haladni, és megismerni az egyes részeket. Végre találkoztam a Letzigrund stadionnal, amit eddig csak térképen láttam, elgurultam az egyik házig, ahol még a relokátor néni mutatott nekem lakást, és helyi kormányablaknál is jártam, ahol anno átjelentkeztem az ideiglenes lakcímemről.

7 körül átszálltam a ZKV-ra, aztán mentem az esti programomra. Először azt terveztük, hogy kiülünk a folyópartra, de ahogy a nap egyre hanyatlott, ezer apró röpködő basz jelent meg, és keringtek mindenhol. A cigarettafüstre némileg vették a lapot, és kicsit megritkultak, de nem volt tartós a hatás, úgy negyed óra múlva feladtuk aztán és inkább visszahúzódtunk fedezékbe. Terv volt még, hogy meglessük a Vissza a jövőbe franszia első részét, viszont a DVD lejásztó-gate még nem oldotta meg magát, helyette nekiveselkedhetünk a Mátrixnak, azt úgy sem láttam úgy 18 éve, és eléggé élveztem anno.

Film után aztán szunya, mert reggel f6 körül van kelés.

[ganef]

Állítólag attól is a világ császárainak és magasabbrendű entitásnak érezzük magunkat mi férfiak,ha átlagosnál nagyobb fekáliaadagot produkálunk vagy sikerül pótkereket cserélnünk. Ebben nyilván van valami,de mindig bánt,ha nekemállnak olyasmi miatt habzószájú turbófeministák,ami szellemes iróniaként,viccként vagy udvariasságként született meg rózsaszín bolyhos,habár férfias lelkemben és szökkent ki megfogalmazva fogam kerítésén. Mindent lehet úgy forgatni, szövegkörnyezetből kiragadni, szőrszálhasogatni,h úgy tűnjön én vagyok a hímsoviniszta ördög. És nyilván én vagyok,mert péniszem van és többet keresek,mint egy nő és nem vernek át az autószerelők és nem hozok világra gyermekeket és nem tesznek mocskos ajánlatokat az ellenkező nem tagjai,ha kicsit csinosabban öltözöm fel a munkahelyemen. Nade! Nem ezek miatt éreztük magunkat a teremtés koronáinak nemrég,hanem mert expert módban kúsztunk fel lecsót főzni és hubertuszt inni és barlangban aludni egy olyan barlangszálláshoz,amely tíz kilométeres körzetében nincs civilizáció. Mindketten ugyanazt éreztük,mikor végre felértünk arra a nevetséges 853 méteres csúcsra: Lehet,h nem egy kinizsi 100,de mégis csak mi ketten másztunk fel ide és benne vagyunk abban a 20 emberben,akik Magyarországon a legmagasabban alszanak-ami nem rossz-nade biztos mi vagyunk azok,akik legmagasabban ÉS egy barlangban alszanak, ami valljuk be,elég menő. Dagadt tehát a mellkas, teremtéskoronái voltunk, megveregettük saját vállainkat virtuálisan és rájöttünk annyira hatalmas a péniszünk,h fiat500-zal vagy Minivel kellene járnunk,amint álomra hajtottuk fejünk az egérrel,meztelencsigával,pókkal és pelével gazdagon ellátott Cserepes-kői barlangszálláson. Az expert mód azt takarja,h hatalmas lendületünk miatt elsuhantunk az utolsó vízszerzési lehetőség mellett és úgy éreztük,h nincs kedvünk még egyszer megtenni kétszáz méter szintkülönbséget,inkább szomjazunk Bánkútig. Így fél liter vízzel vágtunk neki egy éjszakának és húsz kilométernek. Népnevelő,közérdekű információ következik: ne tegyetek ilyet! Vagy ha mégis: ne igyatok ilyen helyzetben hubertuszt,mert igaz,h tartalmaz 67% vizet,de a 33% alkohol dehidratációs hatását nem pótolja,sőt. Ne sózzátok el a lecsót sem ilyen esetben, másnap ne egyetek sós mogyorót,ha megéheztek és a fogmosás is kimaradhat,mert indokolatlanul sok vizet pazarol öblítésre az ember.

Amit viszont tegyetek,ha az emberiség azon kis részéhez tartoztok,akik menőnek tartják az barlangban alvást: Aludjatok barlangban! Mégvalami: Elástam a barlang mellett Tibor igen kellemes körtepálinkájából két decit egy félliteres üvegben a vízhiány miatt és hátizsákom súlycsökkentése céljából. Ezt nevezik motivációnak.

[fantasztikuselet]

Első Kinizsi 100-asom

Sajnos a Pilisi lejtők kinyírták a térdem annyira, hogy a Nagy Gete tuti csinált volna valami maradandó sérülést, így Dorogon megálttam. 

Így is lett 40 km, ami nem rossz.

Hála a sok tapasztalatnak, jövőre ismét nekiugrok és akkor már tuti sikerül! :)

[ndav1d42]

Kinizsi százas

2006-ban ismerkedtem meg a teljesítménytúrázással, hogy ez létezik és elég népszerű is itthon (külföldön viszonylag ismeretlen fogalom egyébként), 2007-ben volt az első túrám. a rákövetkező évben/években tudomást szereztem a Kinizsi 100-ról is, és persze hogy felkerült a teljesítendő túrák listájára. viszont egyedül sose mertem nekiállni. túráztam én sokat egyedül, több napokra is, de itt úgy voltam, h kell a társ, mert jobban is telik az idő, egymás is húzzuk, úgyhogy végül sok verzió után @kockalany szegődött mellém. szóval évek mentek el ezzel, h "majd jövőre k100-azok, tényleg!!", és tavaly is ezt mondtam, de idén máshogy alakult, beneveztünk!

meglepő mód most nem pánikoltam úgy, mint a vivicittá előtt. nagyon vártam a szombatot, lesz ami lesz alapon, fejben dől el stb. túlzott felkészülés igazából nem volt. idén áprilisig, a vivicittáig futottam 275km-t (de azóta semmit, nem jutottam el vagy utazások v szar idő miatt), voltam két teljesítménytúrán (barcika 50, gyermekvasút nyomában), kéktúráztam 187km-t (nettó 140), meg még néhány kisebb-nagyobb kirándulás volt persze, plusz a napi munkábajárás bringával (minimális, idén alig 1100km jött össze eddig két keréken). szóval nem volt kifejezetten nagy edzés. azt tudtam, h fizikailag meg tudom csinálni, agyilag (vagy mit szoktak mondani, mentálisan!!) rendben leszek, kitartásom meg van bőven.

A túra

5kor keltem, f7 előtt már a nevezős sorban álltunk (mert nem jutottam be az előnevezésbe. tudom ajánlani amúgy, sok időt lehet megspórolni vele), 7:10-kor csippantották le a kártyát az induláshoz. hát innen túl sok emlékem nincs :D fénykép is alig készült, nem igazán vettem elő a telefont. mentünk. ez nem az a nézelődős, időnként nyugodtan meg-megállós kirándulós túra volt, hanem végig folyamatosan haladós... azért nem győztem hangsúlyozni, h ne fussuk el az elejét mert fájni fog később, kellenek még a tartalékok, hosszú nap lesz!

a nagy-kevélyen (6km) a reggeli hűvös után a hosszú nadrágot és felsőt rövid váltotta. a köves rész után, lejjebb kerülve jött sok-sok saras rész. rengeteg sár volt. és sok keskeny ösvény, ahol alig lehetett megelőzni a botosjetiket (akarommondani a túrabotokkal kalimpáló kedves túratársakat, na :D), vagy épp a futók tolták le az embert. itt még hosszú ideig együtt ment a 100 a 40-es és 25-ös mezőnnyel is, úgyhogy volt tömeg.

kesztölcnél (32km) már nagyon itttunk volna egy sört, de nem találtuk a kocsmát, úgyhogy egészen dorogig (36km) kellett ezzel várnunk, ott viszont nagyon jól esett! a nagy-getére (43km) emlékeztem a 3 évvel ezelőtti kéktúráról, csak akkor fordított irányában jötte felm. hát nem tudom, hogyan rosszabb, de ez se volt jó, h hosszú lankás úton fel, aztán a siratófalon le. elég térd-gyilkos rész, ráadásul csúszott az egész.

mogyorósbányánál (50km) éreztem először a vízhólyagokat meg kezdett kicsit rendetlenkedni a lábam. előkerült a cata dolo, le is húzta szépen, amíg tartottunk egy hosszabb, fél órás szünetet. lekezeltem a vízhólygokat, ettünk-ittunk. tehát fél távnál és este 6 körül jártunk már, és bizony kicsit ijesztő volt, h lassan esteledik, de mégegyszer ennyit le kell járni... viszont a pihenő jót tett, újult erővel és kedvvel indultunk tovább, szinte mintha mi sem történt volna addig. 

időközben kezdett lemenni a nap szép lassan, pusztamarótnál (65km), 9 előtt lett annyira sötét az erdőkben, hogy előkerültek a fejlámpák is. tardos mellett a bányahegynél (71km) nem sokat pihentünk, de éjfélkor koldusszálláson (82km) a tábortűz melege mellett az a negyed óra üldögélés nagyon jó volt. mantráztam magamban, hogy már csak 16km, azt fél lábon is, az nem sok, az lemegy hamar, három óra még stb., de valójában kurvára untam a sötétben baktatást. ezen nincs mit szépíteni, túl sok élvezet nincs benne. a csönd jó, de látni nem lehet semmit az erdőben, mert csak azt a pár métert nézhetem, amit a lámpa bevágít, nagyon beszélgetni se volt erőnk, csak mentünk, mentünk... 17 órája voltunk úton. baj faluba (95km) hajnali 3 előtt értünk. mondhatnám, h itt már minden bajunk volt (:D), de egész jól voltam a körülményekhez és ahhoz képest, h közel 20 órája mozogtunk.

sosem vártam még ennyire tatát, pedig nagyon kedvelem a helyet és több kedves emlék is ide köt. de negyed 4-kor meglátni a településtáblát, az pláne csodálatos pillanat volt! innen már csak másfél kilométer választott el az öreg-tó partján lévő ifjusági tábortól, ahol a cél várt. ahogy közeledtünk, a már az állomásra tartó túrázóktól kaptunk még buzdító vagy gratuláló szavakat, de az utolsó métereket úgy tettem meg, mintha visszamenőleg rámszakadt volna az egész elmúlt nap összes fáradtsága hirtelen.

a célba 3:40-kor értünk, 20óra és 30 perc gyaloglás után (én magamtól kényelmesebb tempót mentem volna asszem, úgyhogy ez az idő @kockalany érdeme asszem, ezúton is köszi a kitartást végig!). átvettük az oklevelet, jelvényt, gratulációt, aztán megettük a gulyást, és mentünk is ki az állomásra a 4:37-es vonathoz. a peronon a földön ülve (~szétfolyva) jutott csak el úgy igazán a tudatomig, h mi történt, itt kezdtem el vigyorogni, hogy baszki, tényleg megcsináltuk, tényleg lejártuk, lesétáltunk egy nap alatt 100km-t!

--- a vízhólyagokat leszámítva amúgy nincs bajom, az izomláz holnapra kiderül, h van-e. ami magamat is meglepve jól sikerült, az a kaja-viz beosztás (mivel sokszor ezt nagyon elcseszem)! most végig igyekeztem tudatosan-rendszeresen enni (volt banán, müzli, proteinszelet, szendvics, süti, szőlőcukor, magnézium) és inni (főleg izotóniás izéket, minimális sör, víz. nagyon sok liter lement), úgyhogy kiszáradás, eléhezés jelei nem mutatkoztak, pedig 20+ órát mozogtunk egyfolytában, és pl. a strava szerint 8000 kkalória égett el. hogy legközelebb csinálnék-e vaamit máshogy? nem tudom, mondjuk nem indulnék el? :D most őszintén szólva nem érzem az ingert, de majd jövőre meglátjuk, bármi megeshet... hosszú volt, nagyon hosszú, de ezt is legyőztük!

[ndav1d42]

2019

ez egy fasza év volt! :)

nagyon sokat utaztam, repültem, buszoztam, vonatoztam, voltam 11 országban! szinte rekord! 2x Szlovákia (Tátra, Párkány), Németo. (Berlin), Bosznia-Hercegovina, 2x Horváto., Írország (Dublin), UK (Észak-Íro.), Olaszo. (Róma), Vatikán, Románia (Erdély), Belgium (Brüsszel, Bruges, Ghent), Cseho. (Prága, Brno)

befejeztem az Kéktúrát!!! 3,5 év után a ‘19 egyik legboldogabb pillanata volt átvenni az oklevelet meg a jelvényt párszáz ember előtt, büszke vagyok rá! :))

elkezdtem futni rendszeresen: futottam ~400km-t és tavasszal meg ősszel lefutottam két félmaratont ~2 óra körüli idővel, amivel nagyon meg vagyok elégedve!

rengeteg év tervezés után lejártam a Kinizsi 100-at. 100 kilométer gyalog egy nap alatt! őszintén kételkedtem magamban, hogy én ezt képes vagyok teljesíteni, úgyhogy nagyon örültem a célba érkezéskor, bármennyire is meg voltam pusztulva a fáradtságtól.

végigjártuk a Börzsönyi Kéktúrát is! és persze volt sok-sok kisebb-nagyobb túra, kirándulás, egyedül, barátokkal, családdal (a fene számolta azt össze, kb. 800 km összesen mindennel).

4,2 millió lépést tettem meg. hogy ez mennyire pontos, azt nehéz megállapítani, de mindenesetre négymillió-kétszázharmincháromezer lépés így leírva, belegondolva tisztességes mennyiség! és még nekem is meglepő.

~2900km-t bicikliztem. nem sok, ráadásul nagy része hétköznapi munkába járás, városban kevergés csak. hosszabb túrából egy volt: rengeteg év tervezgetés után végre megkerültük egy nap alatt a Balatont! ~230km reggeltől estig, kurvajó nap és túra volt!

mindkét bringa használhatatlanná sérült év közben, de sikerült megjavítani/tatni őket. azóta boldogan gurulnak!

33-szor voltam moziban! pláza, artmozi, rooftop cinema... nagyon jó alkotásokat láttam nagyvásznon! illetve ebből 10 a Mozinet Filmnapoké, ami egy tökjó esemény volt, és azt hiszem, ott leszek idén is a nézők között! :)

125 filmet láttam összesen amúgy. sok elmaradást pótoltam, de az újabbak-ideiek közt is rengeteg nagyon emlékezetes volt. (és akkor a sorozatokat nem is számoltam, ki tudja...)

voltam 21 koncerten, Nils Frahm fantasztikus élmény volt! + 3 kiállításon, és egyszer (jó, végülis kétszer) színházban.

elolvastam 11 könyvet. nem sok, ennyi fért bele. a HP-k jók voltak, Bartis: A vége azóta is gyakran eszembe jut, és a többi közt is voltak emlékezetes könyvek.

rengeteg változás volt a munkahelyemen, a munkámban, de továbbra is nagyon szeretem csinálni, amit csinálok. azt kell mondjam, hogy végülis egy igazán jó csapat jött össze az év során, örülök, hogy ott lehetek!

szerveztem több tumblitalit/túrát, amik sztem teljesen jól sikerültek. ilyet szeretnék ‘20-ban is! (majd a tumblitura blogon lesz felhívás rá)

kötődtek új barátságok az év során, amiknek nagyon örülök! sokaknak hálás lehetek az év folyamán akármilyen formában nyújtott segítségéért!

kitartóan írtam a kis hóértékelőimet, érdekes visszaolvasni néha őket.  (2019: jan, feb, már, ápr, máj, jún, júl, aug, sze, okt, nov, dec)

[ndav1d42]

19/5

a május az én hónapom, és egy kisebb döccenéssel (az is az én hülyeségem volt) végül is egy nagyonnagyon jó hónap volt! munka megy, semmi különös (bár volt vezetői értékelés, és amúgy kaptam mindenféle dicséreteket! az jól esett). volt viszont rengetegsok utazás és mindenfelé menés! és ugyan eddig sújtott ez a gyönyörű kurvaélet, de asszem teljesen felszabadultam \o/ ideje volt. most úgy minden egészen tökjó :) már csak az kéne, h még nyarabb legyen kevesebb esővel!

33 éves lettem, juhúú! \o/

0 km futás (idén 274 km), 170 km bringa (idén 1150 km), 0 úszás, 101 km túra. a lépésszámláló 455 ezret ír (idén ~2millió). A nulla futásra mentegetőzhetnék, deee nem fogok :D idő se jutott rá, vagy utazás volt, vagy szar idő, eső, sár, aztán a K100 előtt meg nem akartam szétcseszni a lábaimat, meg ez a melegben izzadás annyira nem lelkesít egyelőre, a téli/tavaszi hűvösekben jobb volt kimenni. na de lesz mozgás majd!

még mindig nem hiszem el, de megcsináltuk a Kinizsi Százast, ráadásul nem várt marhajó eredménnyel (20:30), őrület!! 100 kilométer, 125 000 lépés keresztül a Pilisen és Gerecsén... oké, teljesítmény volt a félmaraton is, de ÖT félmaratonnyi távot letúrázni hegyen-völgyön keresztül egyhuzamban, hát utólag ezt sokkal nagyobb teljesítménynek könyvelem el, és őszintén szólva kicsit büszkébb is vagyok rá :))

volt egy csodálatos írországi út Dublinnal, Moher sziklákkal és Óriások útjával (meg azok mellett is sok látnivalóval), fantasztikus élmény volt a város is és a természeti látnivalók! (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14)

volt egy szülinapi Rómázás, eléggé ki lett maxolva az a 3 nap, látnivalók és gasztro élmények tekintetében is! (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10)

repültem 5500 km-t

0 könyv (6), 3 film (47), 1 mozi, 1 színház, 2 koncert

életre kelt a fixi, immár SS-ként! újra van használható bringám (már csak a másikkal kéne kezdeni valamit, hiányzik már...)

(korábbiak: jan, feb, már, ápr)