#kincs ami van

[kezenani]

szavak nélkül

[haw-duck]

Hangos gondolatok

24.06.30.

Olyan ironikus a magány,

Van benne valami talány.

Van benne egy szépség, valami kincs.

Valami ami abban is benne van ha nincs.

Olyan szép ha üres a ház,

De nincs ott senki ha lever a láz.

Olyan nyugodt a csend, a némaság.

Annyira könnyen elkap a mélaság.

Gondolataimat hangosan kimondhatom,

A verseimet hangsúlyosan felolvasom.

Nekem szép hogy nincs fül amit eltalál.

Nyugodtan nézem míg leég a gyertyaszál.

Van viszont szép abban ha van aki hallja szavam.

Mikor van aki szól ha elmélázott az agyam.

Ha van a némaságban néha egy szépszó.

Ha van akinek olvashatok és arra méltó.

Ha van egy fül amit gondolatom megtalál.

Bárhogy jó, ebben van a nagy talány.

[oldmacykerenew]

Latom sok helyen, hogy az emberek fogadalmakat tesznek 2024-re*. En mar nem fogok… ugyis egy gyenge szar vagyok, amit magamnak kituzok, sose sikerul es csak csalodast meg fajdalmat okozok MAGAMNAK.

Max annyit tudnek “megfogadni”, hogy legalabb annyit foglalkozzak magammal, mint amennyit masokkal… akkor sokkal jobb lesz az eletem. Mert annyit adok, hogy az hihetetlen, amit meg “visszakapok” az a fele sem. (Nem anyagi, nem targyi dolgok) Magamba kell fektetnem az energiaim, ami 2024-tol nem lesz nehez, mert befejeztem a szakmam. Nem tudom mi lesz, de egyelore igy jo… mindig kitalaltam valamit, most is sikerulni fog. 🤷‍♀️

Egyebkent halas vagyok az Emberert, aki mellettem van, mert peldaul most is, mig en sutok-fozok estere, o porszivozza a szonyegeket, a kanapet, stb, kincs ez az Ember (masert is, pl. mert elvisel engem :D :)) Ugyhogy Erte es az altala kapott szeretetert es figyelmessegert halas lehetek nagyon, minden evben! 🥹❤️ Na meg a Keresztlanyomekert, akik ma jonnek :) ❤️

*annyit megfogadok, hogy legkozelebb megnezem van-e itthon lencse, mielott boltba megyek. Mert most nincs es nem is lesz😅

[angelofghetto]

A szakmai oktatást elsőként a definíciók felállításával és értelmezésével szokták kezdeni. Az egyik ilyen fogalommagyarázat az volt, hogy a divat mesterséges amortizáció, célja a profit.

A szerves kémia tanárom tulajdonában volt egy első generációs nejlon harisnya. Elpusztíthatatlan. Viszonylag korán rájöttek a gyártók, hogy így hamar telítődik a piac, és ha nem találnak ki valamit, behal az eladás. Akkor jött az a zseniális ötlet, hogy a szálképzés előtt a poliamid masszába finom port kevernek, ami meggyengíti az anyagot. Azóta tudnak kilyukadni és lefutni a szemek a harisnyákon. Régebbi korokban akár 100 évekig is tartott egy öltözködési stílus apróbb változtatásokkal. Aztán évtizedek, évek, évszakok szerint változott a sziluett, a színpaletta, hogy érezd vér cikinek, ha a régi fazont viseled. És most itt a fast fashion, a szakma szégyene, az egyszer használatos, önmegsemmisítő öltözködés igénytelen anyagminőséggel, szinte előkészítés nélkül, összetákolt ám gyors technológiákkal, szakemberek helyett betanított munkásokkal, és rengeteg szeméttel.

Sokan szidták a szoci termelést, mondván, csupa selejt gyártódott akkoriban. Biztosan volt olyan is, de a gázkészülékek, a mosógépek, és egy csomó műszaki cucc gyakran 25-30, vagy akár több éven keresztül is jól működött, akár több generációt is kiszolgált. Ja, és még megvan faterom 50-es években a Szovjetúnióban vásárolt fúrógépe, amit azóta is aktívan használ a család. Semmi baja.

Ma cserélj le mindent, mert jön az új, ami nem biztos hogy jobb, csak más, de érezd szarul magad, ha nem futja rá. Vedd meg, bosszankodj rajta, hogy a funkciók más útvonalon érhetők el a kezed reflexmozdulataitól eltérően, és vegyél meg a csomagban olyan funkciókat is, amire soha nem lesz szükséged. És halmozódnak körülöttünk a mérgek, az újrahasználatra alkalmatlan hulladék.

És ami legalább annyira bosszant, ahogy Tommy Lee Jones is füstölög az MIB moziban: megint lecserélhetem a gyűjteményemet. Már nem tudom lejátszani a vinil lemezeimet, az orsós és kazettás audio szalagaimat, sőt a VHS videóimat, sőt már a CD és DVD lemezeimet sem. Pedig egy csomó kincs van rájuk felvéve, ami sehonnan máshonnan nem beszerezhető.

És akkor most lehet vitatkozni, hogy a szánalmasan analóg búmer beszél belőlem, a bolygóért felelősséget érző környezetvédő, vagy egy reményvesztett humanista.

Sic transit gloria mundi.

[atsumiah]

ami akkor is marad, ha engem a múltban hagynál❤️ :

felnézek rád, hatalmas lelki erőd van

mindig jó kedvet tudtál csalni nehéz pillanatokban az arcomra

tiszta a szíved, és sosem bántottál volna meg, amiért mindig hálás leszek

az őszinteséged nagyon nagyra becsülöm

órákig lehet téged hallgatni, nincs “elég”

legnehezebb időszakaidban is segítő kezet nyújtasz, köszönöm a világ nevében is

igazi bizalmas vagy

a távolság ellen is mindig jelen vagy/voltál

annyira kedves vagy nekem, hogy kiűzni se tudnálak a szívemből

a szeretetteljes mosolyod, a nevetésed, igazából mindened, ami “Te” vagy az nagyon nagyon jó és szerethető. sose felejtsd el, hogy nekem mindig is egy olyan kincs maradsz, amit én sosem tudtam volna megközelíteni sem igazán, éppen ezért vagy nekem a legféltettebb, és legbecsesebb az életben. talán nem véletlen van ez így. nem akarlak bántani, sosem akartalak volna. bárcsak legalább fele annyit tudtam volna tenni érted, amennyit te tettél értem. ha nagyon mélyen magamba nézek, akkor azt sajnálom a legjobban, hogy egyikünk részéről se voltak igazán tettek, vagy legalábbis olyanok amik nem szóban hangzottak el. ezt elbasztuk, de köszönök mindent amit belőled kaphattam, magamban megőrzöm.

nem akarom hogy miattam rosszul érezd magad, nem akarom hogy szomorú legyél, hogy ne kapd meg amit megérdemelsz, hogy ne merj nyitni mások felé. akkora érték vagy ebben a rohadt elbaszott világban, hogy akkor sem tudtad volna elfogadni, ha egész éjjeleket szántam volna erre a feladatra, hogy el tudd ismerni végre. lehet az én számból nem érzed majd hitelesnek, mert mást vártál tőlem, hogy másképp bizonyítsam ezt neked, de attól még ez így van, és efelől kétségem sincs, és nem is lesz.

mindent tudsz, amit veled kapcsolatban gondoltam, tapasztaltam és éreztem, hiába volt olyan szint is, hogy én magamnak sem akartam beismerni talán, te azt is tudtad, ahogy minden mást is rólam kb.

sose lenne elég sor ahhoz, hogy kiírjam magamból amit veled még megosztanék, de mivel látom hogy rohadtul rátettem arra hogy a múltadban akarj hagyni, ezért még utoljára csak annyit, hogy nagyon köszönök neked mindent, hogy kaphattam abból aki vagy, és hogy én adhattam magamból neked. a sok kedves, szép, sírós, nevetős, filmezős és mindenféle beszélgetésünket. hogy nem hagytad hogy megfeledkezzek a saját értékeimről, nap mint nap “csodálatosan” érezhettem magam hála neked.

nem felejtelek el soha, túlságosan belenőttél a szívembe.

[jojokillah]

Egy mára diszfunkcionális pótszeres antiszociális rémálmai

Part XI: Bleeding out

Ahh shit, here we go again.

Worst place in the world to be at: Another lonely anniversary.

Wish I could be laid back and keep up the act of the goofy gangsta.

Wish I could keep up the act of the generous geek.

Wish I could stop, get relief from a freak

Loved until an orgasm burned till everything's all bleak

I hold my gat in my on face on my profile pic

I write rhymes when music aint meaning shit. I better stop;

I dont bother. Fuck you all, no lover anymore no brother. No sister, no shorty, no princess of mine. No family no place to call home no more fucking fight.

The cause is lost.

My corpse got threw away. I wish I've been dead in fucking May.

I tried my hardest to join 27 Club. I almost made it, but there was no Heaven...

There was no Hell.

No light no Hellhounds.

Just the remains of my shattered fucking mind.

My body is half dead theres no fuckin doubt.

LOOK IN AND AT MY FUCKING EYES

Asymmetric. Binary inside.

I'm tired and dead. No laghter no cry.

I hate every fucking compliment they ever received. My blue fucking googles cant see, I'm decieved. Evey day I believe all fucking lies: dreams, hope, love that dough buys.

I tried. It does not buy shit. Except hard drugs.

Yeah, sup want smth? No closure.

I hope it feels fucking bad I butcher this whole weak verse. Nem bohóckodok már ezzel. A faszom legyen rapper, a gitáros palira mentek mindig a csajok akik kellettek.

Nem művészkedek, nem veszek ki belőle semmit. Pedig beleraktam mindent de belehaltam; ennyi.

De bár mehetnék tényleg innen a faszomba. De hova? Hova??

Nincs létállapot amit én nem jártam meg...csak egy háttérzaj a sztorim, benyomjátok azt megy. Ki se nyomjatok bazdmeg, bealszotok rám. Ezér tépjem véresre azt a szétkúrt szám?

Csíkkal, dopeppal, dzsóval tele fűvel. Woola cokeba forgatva amitől egy kicsit ül el. Aki velem szemben szemes falként fülelve..egy kurva köd kezet basz bele a kezembe. Rámarkolnék de megint csak a tenyerem közepe amihez ér monden ujjam vége. Bőrkeményedés.

A mictól, a pipetól, a pullup bartol. Vagy hogy ne érezze már ha érintést kap mástól. Elhiszem hogy szar velem lenni, mer én se szeretek. Mostanság a vénámba is vasst beverek.

Nem alszok.

Nem eszek.

Nincs esti mese gyerekek. Volt, de rágondolva a szívem bereped. A narrátor bereked, a főhős nyekereg.

Ismét faszkalap rímraktárt tereget.

Stop it already! Write like you used to..

How I used to? Yeah..drunk and depressed. Fuck that!

You forgot the pills.

I didn't bitch! I just ran out. Why?

Because it's a waste of time.

Because you abuse them so much. Full circle.

I want a circle pointed at my fucking mug.

BAM!

I should chill prolly. But thats not an option. Because I cant. My nervous system is ruined. If I try to nap I'm shaken awake.

Bennem a tél nyár lett, a nyár meg a tél. Rámolvad az alvadt vér és rámég a dér.

A faszom se fél..se nem áll mer a senkire vár. Nincs semmilyen kurva kapu ami nekem nyitva áll.

Csak Mitragyne. Ópium a bye. Majd a hullamra valaki a harmincas éveimben a padlón túladagolásban halottan talál. Ez a legvalószínűbb. Annyira unom a szavakat vagy mik ezek amiket folyton folyvást kopácsolok ezeken a telebaszott telefonokon amikből havonta hármat veszek. Meg a chatablakokat. Egy kurva hívást nem kapok max valami köcsög kérelmet a kessem után. Mert már az is van. Tessék, fasszopó papírdarabok bazdmeg. Akármennyi van:

Engem senki így se szeret.

Eldobható elfbar vagyok

Mér nincs elf strip bar hol under the bleachers szopnak ki angyalok? Mert így csak engem műfasszal szopatnak.

Rákényszerít a kurva élet, hogy olyat fogazzak...

Amit nem emészt meg az fix, nonbinaryt. Csinál a seb belőle ahogy a kislányaink...apa helyett fasztalan palik mellett nőnek fel!! Azt csodálkoztok csinaljak mit nektek nem nőknek kell!

De mindegy, az én kezemben már semmilyen lap nincs. Pedig egy ász pár nagy kincs..blackjack asztal sincs..sem a rulettkereket bámulva nem meredek. A krupié kezére hova gurítgat meg ereget kibaszott golyót

Az a fejembe kéne.

Ennyi, nyugi, vége.

Nekem is végem.

[rpskbeylchahjd]

15 fejezet

Kialudtam magam a 8 óra alvás nálam már azt jelenti hogy kivagyok pihenve nappal aludtam lemaradtam a prideról amire kiakartam menni csak hogy én is tisztelemet tegyem mert egyetértek a love is love mivel a beállítottságom pán érzelmi alapon döntök arról hogy kivel jövök össze lehet az lány is de csak akkor ha tényleg vonz ahogy férfiaknál is ez az amit figyelembe kell vennem . Át állítottam magamat ismét arra hogy este írok nappal alszom mert este jobb az idő elmondom hogy a 30-40 fokos melegek nem az én világom jobban szeretem az őszt sokkal több szettem van mint nyáron . A pulcsi melegben is rajtam van úgy szoktam megoldani , hogy nem veszek alá semmit kényelmes és puha végre találtam egy újat amit most kiélvezek addig ameddig nem keményedik meg a pamut h&mben találtam egy Harvard egyetem feliratù hoodiet teljesen bele szerettem olyan ming egy kis kincs nekem most a learazason sajnos nem talalàltam rövid shortot amit utcara is felvennèk èvekig rejtegettem magamat pedig híztam a terapia miatt kitudok mozdulni ès nem érzem rosszul magamat ha néznek vagy rólam beszélnek mert leszarom az egészet ki mit gondol régen sokat törődtem vele hogy mitgondolnak mások nem olyan régen tudtam kimondani hogy nem érdekel.Legyen úgy ahogy akarom rendeltem egy polcot ami hamarosan megérkezik és elkezdhetem a könyv gyűjtést mindig is gyerekkoromban nem csak egy sajatról de mások könyveit is szeretem olvasni sokat inspiraltak azok a könyvek amiket olvastam vagy kaptam örülök annak hogy felnőttem ahoz hogy írjak és ne csak azt mondjam hogy majd egyszer képes leszek azt mondom ha halasztasz valamit de erzed magadban az erőt ne halaszd tovább kezdj neki és legyél motivált abban amit csinalsz .Várod az igazit de nem mersz ismerkedni kezd el ne halogasd ott a tinder azt az alkalmazást tartom a legnépszerűbbnek ahol nekem is volt már olyan találatom egyszerűbb mint felszedni valakit egy bárban kicsit bizalmatlan de érdekes a mai 21 századi nőknek vagy férfiaknak már az internetes társkeresés benne kell legyen. A fejükben hiszen már nem a középkorban élünk értem hogy te régi módi vagy te akkor is higyj benne ha hiszel valamiben a dolog nem sülhet el rosszul.Ha mersz nyersz elvhez tartom magamat minden téren ha jó vagy lehetsz rossz ha jó akkor pedig válhatsz rosszá ez egy ördögi körforgás miota kinyitottam a szivem sok ezer száll rózsa nyílik ki belőle.

[kezenani]

[aranysziv]

olyan velem veszekedni, mint amikor az ember keresi a kincset, de közben eltéved az erdőben, lezuhan egy vízesésen, találkozik egy farkasfalkával, aztán, amikor már tényleg elvesztette minden reményét, és egy szikla tövében leül meghalni épp, vagy csak megpihenni, rájön, hogy tulajdonképpen ugyanott van, ahonnan elindult, és igazából a kincs, amit keresett, végig nála volt. szerinte mindent mondok, csak azt nem, ami a lényeg lenne. mondjuk ezt tudtuk, hiszen a sorok között és mögött van az igazság, és éppen ezért kell belőle annyi, hogy jól el tudjam rejteni. habár ennyi nyelv között egész jól megérti az enyémet is, de néha igazán megkönnyíthetném a dolgát - ezt mindig kéri. de hát mi lenne abban a vicces? plusz, szeretem, amikor éppen mondom a magamét, ő meg közbevág, hogy nem, ez már mind bullshit, egyetlen problémám csupán az, hogy hiányzik nekem ő, és képes vagyok mindent felhozni, minden más miatt harcolni vele, minthogy ezt az egyetlen mondatot kimondjam. egyik részem utálja, ha igaza van, de a másik szereti, mert ha egy olyan embernek van igaza, akit szeretsz, az valahol neked is elégtétel. még akkor is, ha veled szemben nyer igazságot. ezt a részét ő nem érti, vagy csak én nem fordítom jól, ugyanakkor békülni azért kellemes. és hát valójában azért nem szándékosan csinálom. vagyis hát de. illetve nem. bonyolult ez bennem.

külcsín meg belbecs. de ha a kertész jó, ha a környezet jó, akkor a virág mégis virágzik.

[hicapacity]

"Tudja, ez az, amiért megéri," mondta Jack. Valaki felismeri. Érezteti, hogy fontos, hogy él. Még ha ilyen torz módon is, de megkap valamit, amit a családjától soha nem kapott meg. Nincs semmi, ami fontosabb egy emberi lény számára, mint azoknak az osztatlan figyelme, akiket szeret. Akiktől szeretetet és gondoskodást vár. A figyelemnek gyógyító ereje van. Nem csoda, hogy a zsidó-keresztény kultúrkörből táplálkozó Simone Weil és a buddhizmusból táplálkozó Thich Nhat Hanh egyaránt kijelentették, hogy az osztatlan figyelem a legnagyobb ajándék, amit egy ember egy másik embertől kaphat. És világunkban ez a kincs egyre ritkább. Hiszen marketingesek és PR-osok hadát foglalkoztató hatalmas üzleti vállalkozások épülnek arra, hogy eltérítsék, lekössék és megosszák a figyelmünket. És miközben a nagyvállalatok mohón versenyeznek a figyelmünkért - mi magunk kétségbeesetten küzdünk azért, hogy lássanak minket. Hogy elismerjenek. Hogy mások figyelmében sütkérezve érezzük, hogy fontosak vagyunk. És ezt a vágyunkat éppúgy profitéhes vállalkozások próbálják kiaknázni: behálóznak minket saját vágyainknál fogva. Kiaknázzák traumákból táplálkozó sérülékenységeinket. Vágyunk a figyelemre, elismerése természetes - de egy elidegenedett világban gyakran tévutakra visz minket. Hiszen azt érezzük, hogy mi magunk, akik ott bent vagyunk, a magunk sebezhetőségében és tökéletlenségében, nem vagyunk méltók figyelemre és elismerésre. Mi több, szégyellnünk és takargatunk kell a valós énünket. Fel kell építenünk egy csillogó-villogó hamis egót. A Sikeres Embert, mint egy gólemet, ami jótékonyan eltakarja, hogy kik is vagyunk igazán. Mi több, el is feledteti velünk, hogy kik is vagyunk igazán. És végül meghasonlásunk nem is lehetne teljesebb. És mi lehetne más, ami a tévutakból visszavezet a saját megtalált utunkhoz, mint a figyelem? A figyelem, ami valóban ránk irányul, és nem pedig a hamis bálványokra, amiket azért építettünk, hogy eltakarjanak minket. A helyes figyelem többet ér, mint a méricskélés, ítélkezés és aggódás. Igazából nem is kell másnak lenned: a problémád forrása éppen a görcsös küszködés, hogy más legyél. A küszködés, hogy folyton megfelelj életszerűtlen elvárásoknak, valójában nem összeköt, hanem elszigetel. Hiszen az igazán fontos embereknek a hozzáférhetőséged, a jelenléted és a figyelmed többet ér, mint a csillogó-villogó felszín, amit nagy ügygonddal építgetsz. Simone Weil-nek teljesen igaza van abban, hogy figyelem sokkal fontosabb a szellemi átalakulásban, mint az akarat. És a buddhista meditációs gyakorlatok is bizonyítják, hogy a megfelelő, nem ítélkező, együttérző figyelem befelé - és kifelé, önmagában is hegyeket mozdít el. Odabent és odakint egyaránt.

[angelofghetto]

kisasszonyok

Újranéztem, és most egészen más volt, mint mikor először láttam a kilencvenes években. Akkor a lányok történetét mesélte el, most inkább időutazás volt.

Van egy jelenet úgy a történet háromnegyedénél, mikor Jo (Winona Ryder) a padláson felnyit egy ládát, amelyben Beth húga “kincsei” lapulnak, és eszembe jutottak a nyarak nagyiéknál. Nagymama imakönyve, amelyben apró, pasztellszínű szentképek rejtőzködtek, latin és magyar nyelvű idézetekkel a hátoldalukon, a nehéz, tölgyfa tálalószekrény, tetején a tarka üveghallal és a hozzá tartozó hatalmas dísztállal, amiben kulcsok hevertek, képeslapok kedves ismerősöktől, bőröndre ragasztható kis címkék helyekről, egy kis festett porcelán plakett Nyitráról, és  poháralátétek szállodákból, panziókból. Nem olyan söralátét jellegűek, hanem nagyon finom, dombornyomott papírból valók, aranyozott csipkés széllel. A könyves szekrény, ami apró kulccsal záródott (akkoriban nagy kincs volt a könyv), üvegezett ajtaját belülről okkersárga selyem vitrázsfüggöny takarta, hogy a lapokat ne érje közvetlen napfény, és mikor Nagypapa néha kinyitotta, érezni lehetett az öreg papír és a régi házak illatának keverékét. Volt ott domborított, festett bőrfedelű verseskötet, egy világtörténelmi enciklopédia, kézzel színezett képekkel, amelyeket pauszpapír lapok védtek. És egy apró kiadvány, Kner Izidor saját nyomdájában, néhány ezer példányban kiadott aforizmagyűjteménye. Nem tudom hova lettek. Talán nagyszüleim halála után a nagy pakolásban elkallódtak, talán el kellett adni, többé nem láttam őket.

Legjobban a papíralátéteket szerettem, elvarázsoltak. A szememet a visszafogott, harmonikus színezés, az alig észrevehető kis aranyszél, az ujjaim hegyét a dombornyomás finom hullámzása, a fantáziámat az idegen hangzású települések és szállók nevei. De a mai eszemmel legjobban a kor ritmusa hiányzik, a lassabban múló idő, amibe minden belefért: a hosszú, halk beszélgetések a házi fröccsök és citromos limonádék fölött, hallgatni a felnőtteket, és közben nézni, ahogy lassan elhúznak felettünk a bongyor felhők, a végtelenbe nyúló homokvár építés, állni a virágzó fák alatt a lehulló szirmok záporában, és elvarázsolt királylánynak képzelni magamat, nézni Nagyit, ahogy gyúrja, nyújtja, metéltre vágja és belisztezve szétszórja a tésztát, segíteni csigatésztát pöndöríteni és nudlit sodorni, a délutáni elalvások, mikor a csipkefüggönyön át láttam a fák lombjai közt átszűrődő napfényt, ami a szemközti falra is kivetítette a szélben hullámzó levelek játékának árnyait, és én egyre álmosabb lettem ebben a hipnotikus mozgásban. Este a kertben a parázsra égett hasábfák melege fölé tartva várni, amíg a nyársra fűzött szalonnadarabnak cseppje hull, éjjel pedig már csak a felhúzós vekkeróra tiktakkolását hallani a mérhetetlen csendben.

[1mondatban]

A PIROS GOMB

“benyomta a piros gombot” - mondom, ha valaki addig ügyeskedik, amíg felbaszom az agyam, és kijövök a sodromból. 

két embernek megy (ment) ez igazán rutinból és gyakorlatilag egy pillanat alatt: a volt főnökömnek (Mesteremnek) és a feleségemnek. hosszú éveken keresztül sztereóban nyomták, ma már csak röhögök rajta. 

nem akarom elkiabálni, de a szakmában, a “cégnél” (az idézőjelet most nem magyarázom el) még senkinek nem sikerült benyomnia a piros gombot. volt már rá próbálkozás, de ezekre az ügyekre inkább mint tréning tekintettem, és sikerült kivédenem az “agyelszállást”.

leginkább az állami szférában vannak olyan személyek ill. van az a stílus, akik és ami sikerrel hozza elő belőlem az állatot.

vannak tárgyalások, amelyek előtt hosszan trenírozom magam, hogy bármi történjék is, nem szabad felbasznom az agyam. a legtöbbször sikerül kivédenem a hülyéket.

a piros gombot azonban bárki, bármikor képes benyomni. igazából készülni sem lehet rá. 

az önuralom nagy kincs.

Bekövetkezett, aminek nem lett volna szabad: Michael Douglas voltam az Összeomlásból. Fegyver nélkül, de kiszaladt alólam a kontroll, nekem feszült, nekem meg elszált az agyam. Durván. Szóval a faszméregetése azzal ért véget, hogy gondolkozzak el, hogy itt akarok-e dolgozni, mire azt mondtam rendben, asszem eljött az ideje, hogy elkezdjek ezen gondolkozni.

Szerintem vállalhatatlan voltam, nem keresek mentséget, addig provokált, míg kihozta belőlem az állatot. Szóval két lehetőség van: mindketten kialusszuk holnapra, vagy itt az ideje felállni.

Nem ez a szar. Ennek itt volt az ideje, nem is bánom igazán. A szar az, hogy ahelyett, hogy egy üveg pia mellett mesélném el valakinek, aki fontos, most idehányom a dessre, hogy néhányan véleményezzék, véleményezzenek engem is, de így is úgy is egyedül kell majd megoldást találnom...

[kezenani]

zsiguli 1 L

sajnos sose bontottuk fel, 2017-ben lejárt a szavija :(

[aranysziv]

a titok a gyémánt félkrajcár. és közben itt volt az az este, hogy már megint 24 órája nem aludtam vagy ettem, ellenben türelmetlenkedtem. de szerintem az a szeretetnyelvem. vagy ez is az. mert ha nem érdekelne, akkor nem várnám annyira. mint a róka a kis herceget: ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... - hát nem gyönyörű? még mindig az egyik kedvencem, minden szavát átérzem, mert átjár. főleg ebből a részből. én is ilyen vagyok. nem mint a róka, de speciel ebben igen.

ezért jelentett sokat, mikor ott voltam nála, náluk, és láttam, hogy nézett rám, láttam mindent a tekintetében, de túl sok minden forgott a kockán, és nekem haza kellett mennem, ráadásul ő akkor már aludt is. az óra éppen annyit mutatott, amennyit akkor szokott, mikor máskor kelek. rá sok minden várt aznap, be akartam menni hozzá egy puszit nyomni az arcára, de aztán másképp alakult. hazaértem, ő meg felébredt, lehet megérezte, hogy mennyire sajnáltam, hogy nem tudtam még egyszer elbúcsúzni, és kérdezte, hogy hazaértem-e épségben. mondtam, hogy igen, akkor már a zuhanyzáson, fogmosáson is túl voltam, és az ágyban feküdtem. kint már kezdett világos lenni. mondta, hogy kicsit nagyobb inger voltam neki, mint hitte, és erre nem volt így felkészülve. ezt mondjuk akár zokon is vehettem volna, de kértem, hogy fejtse ki. elmondott mindent akkor, hogy mi járt a fejében, hogy mit érzett, én pedig azt válaszoltam, hogy aludnia kellene, és ezt nem látom most, és egyébként is ezt nem írtam ugyan, de utálom a csak szavakat, utálom... beszélni valamiről, ami utána nincs. arról beszéljünk, ami van, ami lesz... aztán azt válaszolta, hogy ha ott aludtam volna vele, akkor érezném, és látnám is a szép kék szemeimmel. nem hagytam magam, és mondtam, hogy ez kevés, mert én most akarnám, éppen most, igen. "bonyolult az élet" - mondta. a kijelentés, amivel sírba lehet tenni engem. "persze, hogy az. főleg ha bonyolítod" - válaszoltam. csendben volt egy ideig. láttam, hogy elkezd írni, de aztán mégse küldi el. aztán egyszer csak jött egy üzenet: most átmegyek hozzád. ránéztem az órára, 5:03. mármint most? - fakadt ki belőlem. mert mikor? - kérdezett vissza. nem akartam elhinni. újra leírtam a kételyt: tényleg jössz? és bár nem egyből, de nagyjából 10 perccel később érkezett is a válasz, ő maga volt az, mert megcsörrent a kaputelefon. nem szóltam bele, sose szoktam, csak beengedtem.

szóval összegezve: aludt, felébredt az éjszaka közepén, felöltözött, beült egy taxiba és idejött. hajnal 5-kor. és ha leírnám a körülményeket, még inkább nagy szó, hogy jött. olyan jó volt, úgy örültem neki. így sokkal jobb aludni is, együtt. arról beszélgettünk a félhomályban, hogy bár én nem láttam, de nézett, mikor játszottam Lucával. ő egy négyéves kislány, és buborékokat fújtunk egymásnak és kaptuk el a kertben, míg ő a kocsiról beszélgetett Luca apukájával. azt is mondta, hogy jól bántam vele, valahogy olyan könnyedén, természetesen ment nekem ez, és szexinek találta. mosolyogtam, és mondtam, hogy hát igen, nagyon szeretem a gyerekeket. aztán beszéltünk róluk, a gyerekekről, csak úgy, nekem már a szemem is le volt hunyva és odabújtam a nyakához, mikor mondta, hogy szerinte csak az a lényeg úgyis, hogy szeressék őket, nem az, hogy mikor jönnek. mondtam neki, hogy higgye el, én már most szeretem az enyémet, pedig még sehol nem létezik, és az sem biztos, hogy fog. azt válaszolta, hogy tudja, de néha igazán felfoghatatlan, hogy hol fér belém ennyi szó, ennyi zene, és ennyi szeretet. egy a millióból. az igazi csodabogár. egy szavával sem értettem egyet, és csak megráztam a fejem, nem is válaszoltam. belesuttogtam a fülébe, hogy aludjunk, és szerintem 2 perc sem kellett, hogy varázsütésszerűen mindkettőnket elnyomjon az álom.

ilyen ez. mikor azt mondtam annak a lánynak, hogy egy ember érezheti magát - mondjuk a számnál maradva - akár 2 hónap alatt is jobban megbecsülve, mint 2 év alatt. ő meg felhördült, hogy ugyan hát ezt csak nem gondolhatom komolyan. de, teljesen komolyan gondoltam. mindegy, mert a koncert óta nem is kerestem őt. a nem válasz is tulajdonképpen egy válasz. meg ugye... még ha a másik fél kíváncsi is, először a maga háza tájékán lenne érdemes szétnéznie. szerintem. vagy már annyira nem számít senki és semmi, annyira nem számítanak a nevek sem? akkor ott tényleg nagy a baj. azért a trombiták neked szólnak.

Én vagyok a nő, aki most megszívat Körömmel kell kiásnod a sírodat Térden állva könyörögsz én indulok Téged felfalnak reggelre a farkasok

Én vagyok a nő, aki most megszívat Körömmel kell kiásnod a sírodat Hason csúszva könyörögsz nem érdekel Én csak annyit mondok, hogy szép halott leszel

Sötét az erdő Megérkezünk Senkise látja Amit teszünk Kezed hátra kötve A szádon tapasz Most én beszélek Te csendben maradsz

[kinlodok]

A bizalom drága kincs. És ahol nincsen, ott bizony baj van.

[beljoslas]

Egy kis béljóslás: A Jean Money Program

A konszolidáció langyos szelei fújnak a Kárpátok alatt, érzik sokan. Bende Balázs elhagyja a tévét, Bencsik Gábort egy picit zavarja a közmédia elfogultsága, Orbán Viktor pedig a nem rá szavazó embereket is képviselni kívánja, holott közéjük is lövethetne. Cherchez la femme, mondja a régi krimibölcsesség, de a magyar politikai életben sokkal inkább a pénzt érdemes keresni, ha valami nem tiszta. Azt lehet tudni, hogy a választás megnyerése érdekében a kormány borzasztóan kiköltekezett, az első negyedév végére összejött a tervezett hiány majdnem háromnegyede, az infláció csak felfelé, a forint-euró árfolyam se túl baráti, és akkor még ott vannak olyan kiadások, mint a benzinárstop, a rezsicsökkentés, és így tovább. Megszorítás nem lehetséges, az majdnem olyan, mintha MaxiFeri lenne a miniszterelnök, de valamit kell ezekkel kezdeni. Kiadásokat persze lehet csökkenteni, Paks, Budapest-Belgrád, sőt, akár II. Imre teljes genetikai térképének egyetlen szemfogból való leképezése is várhat 2024-ig. Sajnos azonban bevételekre is szükség van, nyilván sunyiban lehet valami különadókat kivetni, de ugye az már a mi fiainkat is sújtja, plusz mire befolyik, addigra tél lesz, addig meg ki olajozza a pannon puma zakatoló kerekeit?

Mindeközben Brüsszelben ott fekszik parlagon az EU-pénz, azt senki el nem lopja, nem használja, nem forgatja, közpénzjellegébe fagyva várja a legkisebb királyfit, hogy elvigye. Megszerezni viszont nem erővel lehet, az a kincs még várja a maga Tinódi Bankos Sebestyénét, aki kiénekli Smaug, az Eurokrata szájából. Kiénekelni pedig csak úgy lehet, ha kompország partot vált, és a volgai hajóvontatók dala helyett megint beszáll az Örömódát zengő gammák kórusába. Putyin a múlté, a gáz jön, amíg jön, de irányváltásra van szükség, és ezt idebent is érezni fogjuk. Semjén Zsolt Schumanra változtatja a nevét, és állatmenhelyet nyit.

Na, persze nem kell ezt túl komolyan venni, de kicsit objektívebb lesz a Híradó, megkérdezik erről-arról a Tóth Bertalant, heti egy este a hetedik csatornán lesz kis vitaműsor Lengyel és Kéri Lászlóval, némelyik jó elvtárs beülhet ilyen-olyan testületekbe. A mérsékelt jobbos káderekre meg aztán hatványozottan igaz ez. Állami vállalatok hirdetései a Magyar Hangban, megmenekül a 168 óra, talán még Fábry Sándor is kibékül Farkasházy Teddyvel. Akinek van ára, az most készülhet, mert keresletire vált a piac. A jogszabályokon is lehet farigcsálni, eltörölni a lex CEU-t, tán még az iparűzési adót is visszaadják. A Mi Hazánk is kéznél van, mi bizonyíthatná jobban az ember demokratikus elkötelezettségét, mint egy jó kis harc a fasiszták ellen.

De mondom, nem kell ezt nagyon komolyan venni, csak Pesten, és csak egy kicsit. Annyira, amennyire Brüsszelben kell. Amerika, London, Párizs, kérem, maga nem normális, de hát Rómában, mint a rómaiak, mondja majd Orbán Viktor, aki végülis mindig is az európai értékek legjelentősebb képviselője volt Magyarországon. Lesz ilyen intézet, meg olyan intézet, nem muszáj annak az időgépnek örökké 1972-ben lennie, nyugodtan lehet 1985 is, végülis Miniszterelnök Úr is akkor volt fiatal. Ez a tudomány, hogy mikor kell meghúzni, és mikor kell megereszteni a nadrágszíjat.

Élhetőbb pár év jön ilyen hangulati szempontból, ezzel próbálják majd ellensúlyozni azt, hogy gazdaságilag viszont sötét évek jönnek – elsősorban persze a balliberális értelmiség, és ami még fontosabb, az ellenzéki pártok számára lesznek élhetőbbek ezek az évek. Na nem mindnek, mert arra nyilvánvalóan nincs szüksége a kormánynak, hogy mondjuk a Gyurcsány maga alá gyűrjön mindenkit, hanem a kisebbeknek. Több központ, kevesebb gond, gondolhatja Orbán Viktor. Úgyhogy én arra számítok, hogy Karácsony Gergely egész sikeres főpolgármester lehet egy ideig. Színházigazgatók leváltása, gender tanszék az ELTE-n, sőt ki tudja, talán még Draskovics Tibor is bekerülhet valamelyik egyetem alapítványának kuratóriumába.

Aztán ha úgy adja pár év múlva, hogy már nem kell a zsánmani, akkor a kormányos megint fordít egyet a keréken, és irány a Sárga-folyó. Or whatever.