#kincs ami van

[kezenani]

[haw-duck]

Hangos gondolatok

24.06.30.

Olyan ironikus a magány,

Van benne valami talány.

Van benne egy szépség, valami kincs.

Valami ami abban is benne van ha nincs.

Olyan szép ha üres a ház,

De nincs ott senki ha lever a láz.

Olyan nyugodt a csend, a némaság.

Annyira könnyen elkap a mélaság.

Gondolataimat hangosan kimondhatom,

A verseimet hangsúlyosan felolvasom.

Nekem szép hogy nincs fül amit eltalál.

Nyugodtan nézem míg leég a gyertyaszál.

Van viszont szép abban ha van aki hallja szavam.

Mikor van aki szól ha elmélázott az agyam.

Ha van a némaságban néha egy szépszó.

Ha van akinek olvashatok és arra méltó.

Ha van egy fül amit gondolatom megtalál.

Bárhogy jó, ebben van a nagy talány.

[oldmacykerenew]

Latom sok helyen, hogy az emberek fogadalmakat tesznek 2024-re*. En mar nem fogok… ugyis egy gyenge szar vagyok, amit magamnak kituzok, sose sikerul es csak csalodast meg fajdalmat okozok MAGAMNAK.

Max annyit tudnek “megfogadni”, hogy legalabb annyit foglalkozzak magammal, mint amennyit masokkal… akkor sokkal jobb lesz az eletem. Mert annyit adok, hogy az hihetetlen, amit meg “visszakapok” az a fele sem. (Nem anyagi, nem targyi dolgok) Magamba kell fektetnem az energiaim, ami 2024-tol nem lesz nehez, mert befejeztem a szakmam. Nem tudom mi lesz, de egyelore igy jo… mindig kitalaltam valamit, most is sikerulni fog. 🤷‍♀️

Egyebkent halas vagyok az Emberert, aki mellettem van, mert peldaul most is, mig en sutok-fozok estere, o porszivozza a szonyegeket, a kanapet, stb, kincs ez az Ember (masert is, pl. mert elvisel engem :D :)) Ugyhogy Erte es az altala kapott szeretetert es figyelmessegert halas lehetek nagyon, minden evben! 🥹❤️ Na meg a Keresztlanyomekert, akik ma jonnek :) ❤️

*annyit megfogadok, hogy legkozelebb megnezem van-e itthon lencse, mielott boltba megyek. Mert most nincs es nem is lesz😅

[angelofghetto]

A szakmai oktatást elsőként a definíciók felállításával és értelmezésével szokták kezdeni. Az egyik ilyen fogalommagyarázat az volt, hogy a divat mesterséges amortizáció, célja a profit.

A szerves kémia tanárom tulajdonában volt egy első generációs nejlon harisnya. Elpusztíthatatlan. Viszonylag korán rájöttek a gyártók, hogy így hamar telítődik a piac, és ha nem találnak ki valamit, behal az eladás. Akkor jött az a zseniális ötlet, hogy a szálképzés előtt a poliamid masszába finom port kevernek, ami meggyengíti az anyagot. Azóta tudnak kilyukadni és lefutni a szemek a harisnyákon. Régebbi korokban akár 100 évekig is tartott egy öltözködési stílus apróbb változtatásokkal. Aztán évtizedek, évek, évszakok szerint változott a sziluett, a színpaletta, hogy érezd vér cikinek, ha a régi fazont viseled. És most itt a fast fashion, a szakma szégyene, az egyszer használatos, önmegsemmisítő öltözködés igénytelen anyagminőséggel, szinte előkészítés nélkül, összetákolt ám gyors technológiákkal, szakemberek helyett betanított munkásokkal, és rengeteg szeméttel.

Sokan szidták a szoci termelést, mondván, csupa selejt gyártódott akkoriban. Biztosan volt olyan is, de a gázkészülékek, a mosógépek, és egy csomó műszaki cucc gyakran 25-30, vagy akár több éven keresztül is jól működött, akár több generációt is kiszolgált. Ja, és még megvan faterom 50-es években a Szovjetúnióban vásárolt fúrógépe, amit azóta is aktívan használ a család. Semmi baja.

Ma cserélj le mindent, mert jön az új, ami nem biztos hogy jobb, csak más, de érezd szarul magad, ha nem futja rá. Vedd meg, bosszankodj rajta, hogy a funkciók más útvonalon érhetők el a kezed reflexmozdulataitól eltérően, és vegyél meg a csomagban olyan funkciókat is, amire soha nem lesz szükséged. És halmozódnak körülöttünk a mérgek, az újrahasználatra alkalmatlan hulladék.

És ami legalább annyira bosszant, ahogy Tommy Lee Jones is füstölög az MIB moziban: megint lecserélhetem a gyűjteményemet. Már nem tudom lejátszani a vinil lemezeimet, az orsós és kazettás audio szalagaimat, sőt a VHS videóimat, sőt már a CD és DVD lemezeimet sem. Pedig egy csomó kincs van rájuk felvéve, ami sehonnan máshonnan nem beszerezhető.

És akkor most lehet vitatkozni, hogy a szánalmasan analóg búmer beszél belőlem, a bolygóért felelősséget érző környezetvédő, vagy egy reményvesztett humanista.

Sic transit gloria mundi.

[esztiszanto]

Tegyük helyre ezt az évet is:

Sőt, igazából kettőt, mert tavaly annyira padlón voltam, hogy ghostoltam az év és önértékelést.

Most itt vagyok.

Sok szart borított a nyakunkba 2022, de az elődjénél azért kegyesebb volt - ezévben nem halt meg családtagom. Minden amit elszenvedtünk, valahogy épülésünkre vált és várakozásomon felül reflektáltam folyamatosan magamra és a környezetemre. Talán mondhatnám, hogy erre büszke vagyok, de tulajdonképpen csak hálás. Az Istennek.

Minden amit elterveztem, meghiúsult - ellenben meglepetésként jöttek új hobbik, ötletek, programok, amikben ki tudtam kapcsolódni.

Kerestem a kiteljesedést, de mintha nem is létezne. Olyasfajta illúziónak látom, mint a boldogság: mindenki akarja, mindenki keresi, de valójában senkinek sincs. Csak placebo. Azoké, akik nem gondolkodnak. Ellenben elszívják az energiád fontosabb dolgokról, mint például megélni azt, amiben vagy.

Nem tűnik kellemesnek megélni a szomorúságot, mégis bölccsé tesz és értőjévé az érzelmeidnek. Érteni önmagam számomra többet jelent, mint "boldognak" lenni, ha egyáltalán van ilyen.

Most már csak az a vágyam, hogy amit én már értek és érzek azt valahogy másoknak is át tudjam adni. Na meg persze, hogy legyen kinek átadnom.

Barátságokban nem dúskálok, de az is lehet hogy csak túl komoly az elképzelésem a baráságról. Ismerősnek lenni social médián, meg időnként együtt programot csinálni - élvezetes lehet ugyan - de én a barátság kapcsolatát egymás mély ismeretében definiálom. Elköteleződésben, kitartásban, támogatásban, érdeklődésben... Ez pedig ritka kincs és talán rabja lettem az üldözésének.

De hát ugye ilyen az ember; mindig az kell neki, ami nincs.

Egyébként emberi mércével sikeres év van mögöttem. A saját utaimat kövezem a munka területén, bár még rabja vagyok a félelemnek, hogy nem teljesítem a társadalom rám szabott kvótáját: add az időd és értéked, hogy más meggazdagodjék.

Sokat alkottam és gyümölcseként élvezhettem, amikor a termékeimet megvásárolták.

Statisztáltam egy filmben, és bár sok más szerepet nem kaptam meg, amire jobban vágytam volna - mégis élményekkel bővültem!

Lett egy kutyánk, amit még mindig nehéz elhinnem! Annyira régi vágyam volt, most pedig annyira természetesnek tűnik, ahogy ott szuszog. Szükségem volt rá mentálisan, hogy ne legyek egyedül és ez a kis szeretetgombóc a lehető legtökéletesebb társaság most számomra.

Valahol itt fogyott el a motivációm ennek megírásához (spoiler: undiagnosed audhd), úgyhogy kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa (annak a 2 főnek nagyjából) meglepetésektől és áldásoktól roskadozó évet!

Róka

[meg-megbanom-ezt]

Ereklyekeresésekbe'

Az egyik legdühítőbb dolog, amikor nem találok egy bizonyos dolgot, mert NINCS A HELYÉN. Ez benne van a top5 okban, amiért öléssel szoktam fenyegetni a családomat (csak viccelek... de tényleg), mert sokszor ők pakolják el a cuccokat - de néha saját magamnak ások vermet. Mint például MOST.

A lényeg, hogy holnap (azaz ma...) egy különleges évforduló lesz, egy fontos ember születésnapja, aki egy adott közönségben igen nagy ember és sokat szeretik, megérdemelten. Tudom, hogy ez nagyon rejtélyesen hangzik, de többet nem akarok mondani (I can't tell you, it's confidental. Anyway, how is your sex life?), bár 99%-ig biztos vagyok benne, hogy úgysincs senki ebből a körből tumblren. Na mindegy...

Szóval a lényeg, hogy fényképeket kellett keresni róla, ami sikerült is, CSAKHOGY az illetőtől van egy képeslapom is, amit féltve őrzök, ereklyeként. Gyönyörű képeslap, gyöngybetűkkel, fekete tollal teleírva, sokkal alaposabban megválaszolva azt a banális kérdést, amit kérdeztem tőle. Ez a képeslap hitelesen leképezi az ő elhivatottságát, türelmét és kedvességét - a személyiségét - és sokat jelent nekem. Meg is ígértem a szervezőnek, hogy elhozom.

DE NEM TALÁLOM. A témának kitüntetett mappában volt sokáig, de egyszer átrendeztem a mappát, ami olyan jól sikerült, hogy NINCS OTT. Ki nem dobtam, az hétszentség, de mindent feltúrtam és... hiába. Szétbasz az ideg és már kezdek elszomorodni, de egyelőre feladtam. :( Jobban belegondolva nem hiszem, hogy a szervező fennakadna ezen; ez már NEKEM fontos. Na persze, mondhatnám alattomosan magamnak, hogy nem az ereklye a fontos, hanem inkább személyesen kéne ápolni a kapcsolatot az illetővel...

De hogy kicsit vidámabb legyen a poszt (és főleg nem ilyen homályos), inkább pár szóban (mert már kurvára aludnom kéne), hogy milyen más ereklyéket találtam:

Hétpróba füzetek

Lécci, MONDJÁTOK, hogy ez nektek is megvan! Országos közlekedési verseny általános iskolásoknak, amire csapatokban kellett jelentkezni, voltak feladatlapok, de kellett verseket is írni megadott témában. Na, ezek vannak a füzetben. Ó istenem, a krindzs...

Krisz Rudi plakát, amin Krisz Rudi Szikora Robinak van öltözve

Most biztos azt kérditek, jól olvastátok-e. IGEN. Bizonyítékot holnap csatolok (szkenner túl hangos, fényképezni nincs elég fény blabla...), stay tuned. Ez valami BRAVO magazinból lehetett és tuti valami celeb-farsang eredménye. Halvány segédfogalmam sincs, MIÉRT tettük el, hiszen egyik előadónak sem voltunk rajongói... Talán mert ösztönösen éreztük, hogy ez mégiscsak kincs és egyszerűen zseniális. Költözésnél rábukkantunk és öcsém akkor el is akarta vinni, aztán elveszett, úgyhogy holnap ma közlöm is vele a jó hírt, hogy megvan.

Turbó rágós autós képek

Kell-e ennél többet mondanom?

[jojokillah]

Egy mára diszfunkcionális pótszeres antiszociális rémálmai

Part XI: Bleeding out

Ahh shit, here we go again.

Worst place in the world to be at: Another lonely anniversary.

Wish I could be laid back and keep up the act of the goofy gangsta.

Wish I could keep up the act of the generous geek.

Wish I could stop, get relief from a freak

Loved until an orgasm burned till everything's all bleak

I hold my gat in my on face on my profile pic

I write rhymes when music aint meaning shit. I better stop;

I dont bother. Fuck you all, no lover anymore no brother. No sister, no shorty, no princess of mine. No family no place to call home no more fucking fight.

The cause is lost.

My corpse got threw away. I wish I've been dead in fucking May.

I tried my hardest to join 27 Club. I almost made it, but there was no Heaven...

There was no Hell.

No light no Hellhounds.

Just the remains of my shattered fucking mind.

My body is half dead theres no fuckin doubt.

LOOK IN AND AT MY FUCKING EYES

Asymmetric. Binary inside.

I'm tired and dead. No laghter no cry.

I hate every fucking compliment they ever received. My blue fucking googles cant see, I'm decieved. Evey day I believe all fucking lies: dreams, hope, love that dough buys.

I tried. It does not buy shit. Except hard drugs.

Yeah, sup want smth? No closure.

I hope it feels fucking bad I butcher this whole weak verse. Nem bohóckodok már ezzel. A faszom legyen rapper, a gitáros palira mentek mindig a csajok akik kellettek.

Nem művészkedek, nem veszek ki belőle semmit. Pedig beleraktam mindent de belehaltam; ennyi.

De bár mehetnék tényleg innen a faszomba. De hova? Hova??

Nincs létállapot amit én nem jártam meg...csak egy háttérzaj a sztorim, benyomjátok azt megy. Ki se nyomjatok bazdmeg, bealszotok rám. Ezér tépjem véresre azt a szétkúrt szám?

Csíkkal, dopeppal, dzsóval tele fűvel. Woola cokeba forgatva amitől egy kicsit ül el. Aki velem szemben szemes falként fülelve..egy kurva köd kezet basz bele a kezembe. Rámarkolnék de megint csak a tenyerem közepe amihez ér monden ujjam vége. Bőrkeményedés.

A mictól, a pipetól, a pullup bartol. Vagy hogy ne érezze már ha érintést kap mástól. Elhiszem hogy szar velem lenni, mer én se szeretek. Mostanság a vénámba is vasst beverek.

Nem alszok.

Nem eszek.

Nincs esti mese gyerekek. Volt, de rágondolva a szívem bereped. A narrátor bereked, a főhős nyekereg.

Ismét faszkalap rímraktárt tereget.

Stop it already! Write like you used to..

How I used to? Yeah..drunk and depressed. Fuck that!

You forgot the pills.

I didn't bitch! I just ran out. Why?

Because it's a waste of time.

Because you abuse them so much. Full circle.

I want a circle pointed at my fucking mug.

BAM!

I should chill prolly. But thats not an option. Because I cant. My nervous system is ruined. If I try to nap I'm shaken awake.

Bennem a tél nyár lett, a nyár meg a tél. Rámolvad az alvadt vér és rámég a dér.

A faszom se fél..se nem áll mer a senkire vár. Nincs semmilyen kurva kapu ami nekem nyitva áll.

Csak Mitragyne. Ópium a bye. Majd a hullamra valaki a harmincas éveimben a padlón túladagolásban halottan talál. Ez a legvalószínűbb. Annyira unom a szavakat vagy mik ezek amiket folyton folyvást kopácsolok ezeken a telebaszott telefonokon amikből havonta hármat veszek. Meg a chatablakokat. Egy kurva hívást nem kapok max valami köcsög kérelmet a kessem után. Mert már az is van. Tessék, fasszopó papírdarabok bazdmeg. Akármennyi van:

Engem senki így se szeret.

Eldobható elfbar vagyok

Mér nincs elf strip bar hol under the bleachers szopnak ki angyalok? Mert így csak engem műfasszal szopatnak.

Rákényszerít a kurva élet, hogy olyat fogazzak...

Amit nem emészt meg az fix, nonbinaryt. Csinál a seb belőle ahogy a kislányaink...apa helyett fasztalan palik mellett nőnek fel!! Azt csodálkoztok csinaljak mit nektek nem nőknek kell!

De mindegy, az én kezemben már semmilyen lap nincs. Pedig egy ász pár nagy kincs..blackjack asztal sincs..sem a rulettkereket bámulva nem meredek. A krupié kezére hova gurítgat meg ereget kibaszott golyót

Az a fejembe kéne.

Ennyi, nyugi, vége.

Nekem is végem.

[atsumiah]

ami akkor is marad, ha engem a múltban hagynál❤️ :

felnézek rád, hatalmas lelki erőd van

mindig jó kedvet tudtál csalni nehéz pillanatokban az arcomra

tiszta a szíved, és sosem bántottál volna meg, amiért mindig hálás leszek

az őszinteséged nagyon nagyra becsülöm

órákig lehet téged hallgatni, nincs “elég”

legnehezebb időszakaidban is segítő kezet nyújtasz, köszönöm a világ nevében is

igazi bizalmas vagy

a távolság ellen is mindig jelen vagy/voltál

annyira kedves vagy nekem, hogy kiűzni se tudnálak a szívemből

a szeretetteljes mosolyod, a nevetésed, igazából mindened, ami “Te” vagy az nagyon nagyon jó és szerethető. sose felejtsd el, hogy nekem mindig is egy olyan kincs maradsz, amit én sosem tudtam volna megközelíteni sem igazán, éppen ezért vagy nekem a legféltettebb, és legbecsesebb az életben. talán nem véletlen van ez így. nem akarlak bántani, sosem akartalak volna. bárcsak legalább fele annyit tudtam volna tenni érted, amennyit te tettél értem. ha nagyon mélyen magamba nézek, akkor azt sajnálom a legjobban, hogy egyikünk részéről se voltak igazán tettek, vagy legalábbis olyanok amik nem szóban hangzottak el. ezt elbasztuk, de köszönök mindent amit belőled kaphattam, magamban megőrzöm.

nem akarom hogy miattam rosszul érezd magad, nem akarom hogy szomorú legyél, hogy ne kapd meg amit megérdemelsz, hogy ne merj nyitni mások felé. akkora érték vagy ebben a rohadt elbaszott világban, hogy akkor sem tudtad volna elfogadni, ha egész éjjeleket szántam volna erre a feladatra, hogy el tudd ismerni végre. lehet az én számból nem érzed majd hitelesnek, mert mást vártál tőlem, hogy másképp bizonyítsam ezt neked, de attól még ez így van, és efelől kétségem sincs, és nem is lesz.

mindent tudsz, amit veled kapcsolatban gondoltam, tapasztaltam és éreztem, hiába volt olyan szint is, hogy én magamnak sem akartam beismerni talán, te azt is tudtad, ahogy minden mást is rólam kb.

sose lenne elég sor ahhoz, hogy kiírjam magamból amit veled még megosztanék, de mivel látom hogy rohadtul rátettem arra hogy a múltadban akarj hagyni, ezért még utoljára csak annyit, hogy nagyon köszönök neked mindent, hogy kaphattam abból aki vagy, és hogy én adhattam magamból neked. a sok kedves, szép, sírós, nevetős, filmezős és mindenféle beszélgetésünket. hogy nem hagytad hogy megfeledkezzek a saját értékeimről, nap mint nap “csodálatosan” érezhettem magam hála neked.

nem felejtelek el soha, túlságosan belenőttél a szívembe.

[kezenani]

zsiguli 1 L

sajnos sose bontottuk fel, 2017-ben lejárt a szavija :(

[rpskbeylchahjd]

15 fejezet

Kialudtam magam a 8 óra alvás nálam már azt jelenti hogy kivagyok pihenve nappal aludtam lemaradtam a prideról amire kiakartam menni csak hogy én is tisztelemet tegyem mert egyetértek a love is love mivel a beállítottságom pán érzelmi alapon döntök arról hogy kivel jövök össze lehet az lány is de csak akkor ha tényleg vonz ahogy férfiaknál is ez az amit figyelembe kell vennem . Át állítottam magamat ismét arra hogy este írok nappal alszom mert este jobb az idő elmondom hogy a 30-40 fokos melegek nem az én világom jobban szeretem az őszt sokkal több szettem van mint nyáron . A pulcsi melegben is rajtam van úgy szoktam megoldani , hogy nem veszek alá semmit kényelmes és puha végre találtam egy újat amit most kiélvezek addig ameddig nem keményedik meg a pamut h&mben találtam egy Harvard egyetem feliratù hoodiet teljesen bele szerettem olyan ming egy kis kincs nekem most a learazason sajnos nem talalàltam rövid shortot amit utcara is felvennèk èvekig rejtegettem magamat pedig híztam a terapia miatt kitudok mozdulni ès nem érzem rosszul magamat ha néznek vagy rólam beszélnek mert leszarom az egészet ki mit gondol régen sokat törődtem vele hogy mitgondolnak mások nem olyan régen tudtam kimondani hogy nem érdekel.Legyen úgy ahogy akarom rendeltem egy polcot ami hamarosan megérkezik és elkezdhetem a könyv gyűjtést mindig is gyerekkoromban nem csak egy sajatról de mások könyveit is szeretem olvasni sokat inspiraltak azok a könyvek amiket olvastam vagy kaptam örülök annak hogy felnőttem ahoz hogy írjak és ne csak azt mondjam hogy majd egyszer képes leszek azt mondom ha halasztasz valamit de erzed magadban az erőt ne halaszd tovább kezdj neki és legyél motivált abban amit csinalsz .Várod az igazit de nem mersz ismerkedni kezd el ne halogasd ott a tinder azt az alkalmazást tartom a legnépszerűbbnek ahol nekem is volt már olyan találatom egyszerűbb mint felszedni valakit egy bárban kicsit bizalmatlan de érdekes a mai 21 századi nőknek vagy férfiaknak már az internetes társkeresés benne kell legyen. A fejükben hiszen már nem a középkorban élünk értem hogy te régi módi vagy te akkor is higyj benne ha hiszel valamiben a dolog nem sülhet el rosszul.Ha mersz nyersz elvhez tartom magamat minden téren ha jó vagy lehetsz rossz ha jó akkor pedig válhatsz rosszá ez egy ördögi körforgás miota kinyitottam a szivem sok ezer száll rózsa nyílik ki belőle.

[angelofghetto]

kisasszonyok

Újranéztem, és most egészen más volt, mint mikor először láttam a kilencvenes években. Akkor a lányok történetét mesélte el, most inkább időutazás volt.

Van egy jelenet úgy a történet háromnegyedénél, mikor Jo (Winona Ryder) a padláson felnyit egy ládát, amelyben Beth húga “kincsei” lapulnak, és eszembe jutottak a nyarak nagyiéknál. Nagymama imakönyve, amelyben apró, pasztellszínű szentképek rejtőzködtek, latin és magyar nyelvű idézetekkel a hátoldalukon, a nehéz, tölgyfa tálalószekrény, tetején a tarka üveghallal és a hozzá tartozó hatalmas dísztállal, amiben kulcsok hevertek, képeslapok kedves ismerősöktől, bőröndre ragasztható kis címkék helyekről, egy kis festett porcelán plakett Nyitráról, és  poháralátétek szállodákból, panziókból. Nem olyan söralátét jellegűek, hanem nagyon finom, dombornyomott papírból valók, aranyozott csipkés széllel. A könyves szekrény, ami apró kulccsal záródott (akkoriban nagy kincs volt a könyv), üvegezett ajtaját belülről okkersárga selyem vitrázsfüggöny takarta, hogy a lapokat ne érje közvetlen napfény, és mikor Nagypapa néha kinyitotta, érezni lehetett az öreg papír és a régi házak illatának keverékét. Volt ott domborított, festett bőrfedelű verseskötet, egy világtörténelmi enciklopédia, kézzel színezett képekkel, amelyeket pauszpapír lapok védtek. És egy apró kiadvány, Kner Izidor saját nyomdájában, néhány ezer példányban kiadott aforizmagyűjteménye. Nem tudom hova lettek. Talán nagyszüleim halála után a nagy pakolásban elkallódtak, talán el kellett adni, többé nem láttam őket.

Legjobban a papíralátéteket szerettem, elvarázsoltak. A szememet a visszafogott, harmonikus színezés, az alig észrevehető kis aranyszél, az ujjaim hegyét a dombornyomás finom hullámzása, a fantáziámat az idegen hangzású települések és szállók nevei. De a mai eszemmel legjobban a kor ritmusa hiányzik, a lassabban múló idő, amibe minden belefért: a hosszú, halk beszélgetések a házi fröccsök és citromos limonádék fölött, hallgatni a felnőtteket, és közben nézni, ahogy lassan elhúznak felettünk a bongyor felhők, a végtelenbe nyúló homokvár építés, állni a virágzó fák alatt a lehulló szirmok záporában, és elvarázsolt királylánynak képzelni magamat, nézni Nagyit, ahogy gyúrja, nyújtja, metéltre vágja és belisztezve szétszórja a tésztát, segíteni csigatésztát pöndöríteni és nudlit sodorni, a délutáni elalvások, mikor a csipkefüggönyön át láttam a fák lombjai közt átszűrődő napfényt, ami a szemközti falra is kivetítette a szélben hullámzó levelek játékának árnyait, és én egyre álmosabb lettem ebben a hipnotikus mozgásban. Este a kertben a parázsra égett hasábfák melege fölé tartva várni, amíg a nyársra fűzött szalonnadarabnak cseppje hull, éjjel pedig már csak a felhúzós vekkeróra tiktakkolását hallani a mérhetetlen csendben.

[aranysziv]

olyan velem veszekedni, mint amikor az ember keresi a kincset, de közben eltéved az erdőben, lezuhan egy vízesésen, találkozik egy farkasfalkával, aztán, amikor már tényleg elvesztette minden reményét, és egy szikla tövében leül meghalni épp, vagy csak megpihenni, rájön, hogy tulajdonképpen ugyanott van, ahonnan elindult, és igazából a kincs, amit keresett, végig nála volt. szerinte mindent mondok, csak azt nem, ami a lényeg lenne. mondjuk ezt tudtuk, hiszen a sorok között és mögött van az igazság, és éppen ezért kell belőle annyi, hogy jól el tudjam rejteni. habár ennyi nyelv között egész jól megérti az enyémet is, de néha igazán megkönnyíthetném a dolgát - ezt mindig kéri. de hát mi lenne abban a vicces? plusz, szeretem, amikor éppen mondom a magamét, ő meg közbevág, hogy nem, ez már mind bullshit, egyetlen problémám csupán az, hogy hiányzik nekem ő, és képes vagyok mindent felhozni, minden más miatt harcolni vele, minthogy ezt az egyetlen mondatot kimondjam. egyik részem utálja, ha igaza van, de a másik szereti, mert ha egy olyan embernek van igaza, akit szeretsz, az valahol neked is elégtétel. még akkor is, ha veled szemben nyer igazságot. ezt a részét ő nem érti, vagy csak én nem fordítom jól, ugyanakkor békülni azért kellemes. és hát valójában azért nem szándékosan csinálom. vagyis hát de. illetve nem. bonyolult ez bennem.

külcsín meg belbecs. de ha a kertész jó, ha a környezet jó, akkor a virág mégis virágzik.

[hicapacity]

"Tudja, ez az, amiért megéri," mondta Jack. Valaki felismeri. Érezteti, hogy fontos, hogy él. Még ha ilyen torz módon is, de megkap valamit, amit a családjától soha nem kapott meg. Nincs semmi, ami fontosabb egy emberi lény számára, mint azoknak az osztatlan figyelme, akiket szeret. Akiktől szeretetet és gondoskodást vár. A figyelemnek gyógyító ereje van. Nem csoda, hogy a zsidó-keresztény kultúrkörből táplálkozó Simone Weil és a buddhizmusból táplálkozó Thich Nhat Hanh egyaránt kijelentették, hogy az osztatlan figyelem a legnagyobb ajándék, amit egy ember egy másik embertől kaphat. És világunkban ez a kincs egyre ritkább. Hiszen marketingesek és PR-osok hadát foglalkoztató hatalmas üzleti vállalkozások épülnek arra, hogy eltérítsék, lekössék és megosszák a figyelmünket. És miközben a nagyvállalatok mohón versenyeznek a figyelmünkért - mi magunk kétségbeesetten küzdünk azért, hogy lássanak minket. Hogy elismerjenek. Hogy mások figyelmében sütkérezve érezzük, hogy fontosak vagyunk. És ezt a vágyunkat éppúgy profitéhes vállalkozások próbálják kiaknázni: behálóznak minket saját vágyainknál fogva. Kiaknázzák traumákból táplálkozó sérülékenységeinket. Vágyunk a figyelemre, elismerése természetes - de egy elidegenedett világban gyakran tévutakra visz minket. Hiszen azt érezzük, hogy mi magunk, akik ott bent vagyunk, a magunk sebezhetőségében és tökéletlenségében, nem vagyunk méltók figyelemre és elismerésre. Mi több, szégyellnünk és takargatunk kell a valós énünket. Fel kell építenünk egy csillogó-villogó hamis egót. A Sikeres Embert, mint egy gólemet, ami jótékonyan eltakarja, hogy kik is vagyunk igazán. Mi több, el is feledteti velünk, hogy kik is vagyunk igazán. És végül meghasonlásunk nem is lehetne teljesebb. És mi lehetne más, ami a tévutakból visszavezet a saját megtalált utunkhoz, mint a figyelem? A figyelem, ami valóban ránk irányul, és nem pedig a hamis bálványokra, amiket azért építettünk, hogy eltakarjanak minket. A helyes figyelem többet ér, mint a méricskélés, ítélkezés és aggódás. Igazából nem is kell másnak lenned: a problémád forrása éppen a görcsös küszködés, hogy más legyél. A küszködés, hogy folyton megfelelj életszerűtlen elvárásoknak, valójában nem összeköt, hanem elszigetel. Hiszen az igazán fontos embereknek a hozzáférhetőséged, a jelenléted és a figyelmed többet ér, mint a csillogó-villogó felszín, amit nagy ügygonddal építgetsz. Simone Weil-nek teljesen igaza van abban, hogy figyelem sokkal fontosabb a szellemi átalakulásban, mint az akarat. És a buddhista meditációs gyakorlatok is bizonyítják, hogy a megfelelő, nem ítélkező, együttérző figyelem befelé - és kifelé, önmagában is hegyeket mozdít el. Odabent és odakint egyaránt.

[1mondatban]

A PIROS GOMB

“benyomta a piros gombot” - mondom, ha valaki addig ügyeskedik, amíg felbaszom az agyam, és kijövök a sodromból. 

két embernek megy (ment) ez igazán rutinból és gyakorlatilag egy pillanat alatt: a volt főnökömnek (Mesteremnek) és a feleségemnek. hosszú éveken keresztül sztereóban nyomták, ma már csak röhögök rajta. 

nem akarom elkiabálni, de a szakmában, a “cégnél” (az idézőjelet most nem magyarázom el) még senkinek nem sikerült benyomnia a piros gombot. volt már rá próbálkozás, de ezekre az ügyekre inkább mint tréning tekintettem, és sikerült kivédenem az “agyelszállást”.

leginkább az állami szférában vannak olyan személyek ill. van az a stílus, akik és ami sikerrel hozza elő belőlem az állatot.

vannak tárgyalások, amelyek előtt hosszan trenírozom magam, hogy bármi történjék is, nem szabad felbasznom az agyam. a legtöbbször sikerül kivédenem a hülyéket.

a piros gombot azonban bárki, bármikor képes benyomni. igazából készülni sem lehet rá. 

az önuralom nagy kincs.

Bekövetkezett, aminek nem lett volna szabad: Michael Douglas voltam az Összeomlásból. Fegyver nélkül, de kiszaladt alólam a kontroll, nekem feszült, nekem meg elszált az agyam. Durván. Szóval a faszméregetése azzal ért véget, hogy gondolkozzak el, hogy itt akarok-e dolgozni, mire azt mondtam rendben, asszem eljött az ideje, hogy elkezdjek ezen gondolkozni.

Szerintem vállalhatatlan voltam, nem keresek mentséget, addig provokált, míg kihozta belőlem az állatot. Szóval két lehetőség van: mindketten kialusszuk holnapra, vagy itt az ideje felállni.

Nem ez a szar. Ennek itt volt az ideje, nem is bánom igazán. A szar az, hogy ahelyett, hogy egy üveg pia mellett mesélném el valakinek, aki fontos, most idehányom a dessre, hogy néhányan véleményezzék, véleményezzenek engem is, de így is úgy is egyedül kell majd megoldást találnom...

[mendanban]

https://www.szabadeuropa.hu/amp/negyven-eve-fosztogatjak-magyarorszagot-15-even-belul-minden-kincs-eltunhet-a-multrablok-jelene-femkeresok/32056591.html

" Öt-hat év alatt csak a római érméken kerestem olyan öt-hétszázezer dollárt. De valahogy ezt a pénzt tisztára kellett mosnom, ezért nagyon sokszor vettem negyvengrammos Erzsébet-aranyérmét, ami még ugyanabban az évben jókora haszonnal eladtam, és ezt a pénzt már tényleg legálisan tudtam kivenni”

„Tizenöt évvel ezelőtt valaki feltett a Vaterára egy római kori szarkofágot egymillió-kétszázezer forintért. Kiment hozzá a Nemzeti Nyomozó Iroda, és kérdőre vonták, hogy ezt mégis hogyan, és honnan van az 1700 éves szarkofág. Az eladó fotókkal be tudta bizonyítani, hogy már több mint 25 évvel ezelőtt is ezen a római szarkofágon vágta el a csirkék nyakát a nagymamája, és ezzel el is évült a vélhető bűncselekmény”

" Az egyik riválisa gondolhatta úgy, hogy nem kellene ott keresőznie, ahol ő szokott, ezért összecsomagolta a férfit, megkötözte, majd az autója vonóhorogjával húzta be a faluba”

„Egy srác odatévedt fémkeresővel, és alig telt el néhány perc, a semmiből megjelent egy terepjáró, kiugrott belőle négy fickó, és szerencsétlen fiatal srácot ájultra verték, mert az ő területükön keresgélt. Ez ugyanaz, mint amikor szórakozóhelyet védenek, csak itt egy római villáról beszélünk”

[onsieluenkeli]

Éppen mostanában szerettem volna arról írni, amikor valaki komoly váltásba kényszerül, mert például csapások érik, és elveszítette a munkáját, vagy esetleg egészségügyi okok miatt alapjaiban megváltozik az élete, és a terhek megosztása stb... Most pláne, válság idején, hatványozottabban bekövetkezhet bármi, bárhol, bárkinél és rengetegen vannak akik nehezen viselik, sőt akár még segítségre szorulnak.

Sokuk azért (remélhetőleg)nem bántalmazó, függő, vagy reménytelen ember, hanem egyszerűen csak baromi nehéz nekik jól kezelni, és feldolgozni mindazt ami történt velük.

Gondoljatok bele, egy gyászhoz is legalább fél év feldolgozás kell, de ha közeli, és fontos is volt a számodra, akkor az megvan vagy 1 év is. A szakítás szintén nagyon nehéz. És egy munkahely elvesztése, se pikkpakk, legalábbis egy lelkiismeretes, és értékesnek tartott személynek az biztos.

Tényleg, esküszöm, leborulok a Vera előtt olyan gyönyörűen kezeli! Azt tanítani kellene ahogyan simogatja a saját lelkét, és összeszedett, és optimista! Meglepett. 👏Hihihihetetlen. Én már rég nem irok olyanokat, mert nem láttam értelmét, sokan nem értették, de most előjött az a nosztalgikus hangulat.

Basszus iszonyúan ritka olyat látni ma már valakitől. Cikkekben lehet olvasni, de az nem ugyanaz mint amikor egy emberrel történik.

és

Még eszembe jutott annyi, hogy úgy 2015 környékén egy ismerősömnek köszönhetően felfigyeltem néhány végzős média szakos lányra. Az egyik rádiózott is, itt SunCity-ben és nagyon ügyes volt. Az utolsó hónapban pedig búcsúzott (Dalma), és írt a privát oldalára egy nagyon szépet. Elmagyarázta hogy egy „normális” országban ő lenne a világon a legeslegboldogabb, ha maradhatna, és biztos volt abban, hogy nálunk lenne a világon az egyik legjobb dolog a 🎙rádiózás. De mivel nem egy „normális” országban élünk, ő sem tud így itt élni, és boldogulni. És nem azt sajnálta igazán amit konkrétan ő maga veszített el, ��hanem azon szomorkodott, és már látta a lelki szemei előtt, hogy bitang tehetséges, és egész generációnyi fiatalt veszít el az ország. És akik itthon maradnak, nekik majd el kell viselniük a „pótlékot”, az olyanokat, aki normális esetben rostálódnának. Végül pedig azt a jóslatot hagyta, hogy el jön majd az a nap is, amikor minden egyes tehetséget ritka kincsként kezelünk. – igaza volt. 😳 Nem csak a tanárok vannak elöregedve, és megritkulva. Csak a Klubrádiót megnézzük, az is erősen nyugger, és annyira ügyesek meg trendiek, hogy csak a YouTube-juk annyi megtekintést hozott össze 10 év alatt, mint amit én néhány éve a Google+-on 1,5 év alatt. (Nem bírtam ki).

Tehetség? Képességgel születhetsz, de igazán akkor válsz azzá ha tanulsz, örökké. Nem? De!

Visszatérve

A Vera még nincsen kiégve, megfásulva. Nem érzéketlen. És nem kényszeres. Ez egy olyan kincs és karrier segítő, amire remélem nagyon fog vigyázni. Körbenézek és sokaknál régen nincsen meg. Addig amíg olyan mentalitása van, irtó mázli. Meg fogja találni a helyét, 🤔 vagy legrosszabb esetben még lehet Mentor, Coacher, vagy elcserélhetnénk melegvízre, és 1 heti élelmiszeradagra?

.