#kastélyok V.

[dedibelyegei]

Eltelt több mint három év, úgy hittük a Kastélyok sorozatnak örökre vége, László kimaxolta, megmutatta amit akart. Mígnem valószínüleg egyszercsak feltűnt valami OCD-s döntéshozó aki kiszúrta, hogy valami nagyon nem stimmel az első, '86-os Kastélyok I. sorozatban! 2,3,4,5,6,8 Ft, HÁHOGY? A hétfejú sárkány, a hetedhét ország otthonában nincs HETES? Megengedhetetlen. Így hát újra felkeresték Dudás Lászlót, és azt mondták, te Laci rajzolj már mégegyet! Egy utolsót, na. Ő pedig azt mondta, na jó, de egyetlen feltétellel! Van nekem a szerencseszámom a 12-es! Akkor rajzolnom kell egy olyat is, és az lesz az igazán utolsó, de most már akkor örökre! Azt mondták na jó, legyen így.* Így született meg a Kastélyok IV. és Kastélyok V. 'sorozat', hisz végülis egytagúak. Először elkészült a hiányzó 7-es egy újabb Esterházy kastéllyal (csak nekik lett két bélyegük is!), és végül a vad színű 12 Ft-os melyen a Mihályi Dőry-kastély látható. S bizony ez az én bánatom igen nagy bánatom, az egész soriból, ez az egyetlen ami hibádzik, be kell majd szerezni, szerencsére nem egy drága darab, ahogy ez sem itt fent. Így fest:

Pápa - Esterházy-kastély (7 Ft)

A pápai kastélynak van 'előzményépülete', a Garaiak által emelt vár állt a helyén már a XV.századtól. Pápát elég komolyan érintették a török harcok és a dúlás, többször is átvonultak rajta Bécs felé és vissza, majd török uralom alá került. Ezalatt a várat tovább építették, ami 1626-ban kerül az Esterházyakhoz, a török uralom lassú hanyatlása idején. Nem sokkal később azonban tűzvész pusztít, mely az eredeti várkastélyt is komolyan megrongálja, ezután pedig a törökök utána Rákóczi-szabadságharc viszontagságai sem kerülik el a várost, 1707-ben végül megszállják a császári seregek, megszerzik Rákócziéktól, ezalatt folyamatosan pusztul. Esterházy Ferenc a XVIII.század közepe táján lesz Pápa ura, és 1743-ban monumentális rezidenciát terveztet Franz Anton Pilgrammal a vár helyére. A kastély építése jó hosszúra, nyúlik csak 1784-ben, negyven év múlva lesz kész minden elemében. Ezután egészen a szovjet megszállásig az Esterházyak használatában marad, 1945-től '59-ig a szovjet hadsereg használja, annak minden 'áldásos' velejárójával, az épületben károk keletkeznek, az eredeti berendezés megsemmis��l és eltűnik. A '60-as évektől beköltözik a városi könyvtár, zeneiskola, művház és a helyi múzeum az épületbe. Ekkor renoválják a külső homlokzatot, majd már '90-ben a kápolnát is. Közben azonban a XX. század végére a belső terek már életveszélyessé válnak. A főépület teljes felújítása végül évtizedeken át fokozatosan zajlik és teljesen 2015-ben készül el. Jelenleg is kastélymúzeumként látogatható, és a kápolnában is tartanak alkalmanként szertartásokat.

*a történetet kitaláltam, de tekintetbe véve a körülményeket, tuti hogy kb. így lehetett!

[siculia]

Marosvásárhelyi gondolatok

A ti szavatokra lelkem felhevűle, És Vásárhely kies halmára repűle, Melyről végignézvén a székely földeken, A hűs forrásokon, a fenyves bérceken: E felséges vidék úgy magához ragadt, Hogy szűk elmém éppen a felhőkig dagadt, Színültig tőlt édes hazámnak képével És a történetek zajgó tengerével; Sőt kijjebb csapongván a népek sorsára, Hol örűlt, hol búsúlt, mint világ polgára.1 Mi is emelhet fel egy halandót jobban, Mint ha az emberség tüzétől fellobban, S úgy nézvén e főldet, mint azonegy tanyát, És a természetet, mint egy közös anyát, [Emberűl tekinti a főldnek népeit, Mint egy ház fekete s fejércselédjeit,] Az emberiségnek sorsán gondolkozik, S az egek tisztébe beléavatkozik? Óh, emberi szívnek állhatatlan volta! - Így szólék magamban) óh, már amiolta E főldön értelmes porképek mozganak, Mennyi változások, hány scénák voltanak! Hányszor mutatta meg az emberek szíve, Hogy ő a jóltévő mennyeiek míve; De miatta hányszor kellett e világnak Piaccává lenni minden gonoszságnak? Ha egy ember támadt, aki áldást ontott Embertársaira, száz volt, aki rontott; Ha sok század alatt egy nép addig hága, Hogy már mennyországgá lett az ő országa, Egy nap a hódító véget vetett néki, S ma csak bús pusztákra rogynak omladéki. Keletről fú a szél... az éjszín haboknak2 Cseppjei lomozó szárnyáról csorognak, Arról jő, amelyről a dákok3 főldére A scythák bajúszos tábora bétére. Mondd meg nékem, komoly fúvallat! látád-é Azt a Volga síkját, mely volt az Árpádé? Vannak-é ott, kik még mogorúl szóllanak?4 Sohajtasz, - elsuhansz, - értem, - elmúltanak! Elmúltak, bédűltek abb' a sírhalomba, Melyhez közelítünk mi is minden nyomba. Tán nem is! ki tudja? egyszer megeshetik, Hogy a Párizs helyét gonddal keresgetik Trója és Babylon jövő tudósai, S fókákkal pezsegnek London tört tornyai. Hátha még ez a vár, melyen andalgok most, Vagy ledűl, vagy őriz messzefőldi lakost? Vagy nagy birodalom fényétől súgároz, Vagy benne két-három medvefi kopároz? Csuda gondolatok, kétséges jövendők, Változó országok, emberek, esztendők! [Míg elmém úgy bukdos ezeknek hátukon, Mint ki nagy tengerbe evez kis ladikon,] Múzsák, kik e várnak alját megűltétek, Elbuggyant elmémet, kérlek, segítsétek. Mondjátok meg nékem, mi főoka annak, Hogy itt szabad népek, ott rabszolgák vannak? Itt a vidék puszta, ott terem s mosolyog, Itt éles az elme, ott ködbe tébolyog, Itt kastélyok állnak, s gályák a partokon, Ott holt csendesség űl az omladékokon? Gyarló tudatlanság! zabláltan indúlat! Két démon, mely minden szépet, jót feldúlat, Mely a kegyetlennek botot ád kezébe S gyáva félelmet önt a gyengék szívébe, Mely a babonának felhozván fellegét, Elzárja a napnak fényét és melegét, S hideg homályában oly csudákat tészen, Melyek az észcsírát elfojtják egészen. Csak a tudatlan fő, csak a zablátlan szív, Ami téged, ember, magad kárára hív, Ahol a szív feslett, a fő meg agyatlan, Ott az emberi sors megsirathatatlan. - Múzsák! most oly helyen elmélkedem, amely A világ abroszán legkritikusabb hely, Mely a csínos nyugat s a durva kelet közt, A hatalmas éjszak s tehetetlen dél közt Középpontban lévén, tisztán kimutatja, Milyen még az ember s főldünk ábrázatja. Itt van a legvégső óltára Pallásnak Az emberiségnek, a csínosodásnak; Ezen túl keletre nevet a szép Moldva, De a termés-elme5 nincs mással megtoldva; Tovább, túl az éjszín tengernek habjain, Vad tatár lovagol gazos pallagjain; Túl a zömök kalmuk hordja sátorfáit, Túl a mongol futja salétrom pusztáit; Azon túl lakoznak a mandsuk fiai, A tarka tigrisek s a hajnal lovai.6 Ezek mind okosak; emberek, de vadak, Kiknek, őseinkként, fő céljok a hadak, Kikben a hódítás nemtelen szerelme Elfojtja, amit hoz a jó föld s szép elme. És ki az, ki végig nézvén e népeket, E világnak felén elnyúló főldeket Ne borzadna, vagyis ne sírna ezekre A még bóldogtalan félig emberekre! Fordúlj tehát, elmém, bóldogabb táj felé, Hol már a népeket az ész felnevelé7, Szemléld végig Erdélyt és Magyarországot, Hol érzeni kezdik már a napvilágot, Járd el Germánia hajdani Bakonyját És csudáld most benne a múzsáknak honnyát, Lépj a franciáknak kimívelt kertébe S a pérui kincsek negédes csűrébe8, Hol a másik tenger kékellő kárpitja A leszálló napnak ágyát ki- s bényitja: Nem kezd-é szívedbe nemes öröm szállni, Látván, hogy az ember emberré kezd válni? Nézd a munkás éjszak mint nyüzsög és zsibong, S dolgos méh módjára, keskeny kassában dong, Az éjszaka köpű, a világ az a rét, Melyben a kincseket kurkássza szerteszét, Sőt számos rajt bocsát a messzi határra, A Bengala s Boszton virágzó partjára; De túl a szelíd dél áldott határain Nézd a barna népet forró homokjain, Vagy hever s éhezik a paradicsomban, Vagy koldúl, vagy lop, öl, prédál alattomban. Rongyos birtokossi ők a gyémántoknak, Mord s paraszt kertészi a fűszerszámoknak. Te vagy hát, óh Maros jámbor magyar vára, Hol öszvefut a jó s a gonosz határa, Te vagy a pont, melynél a vadság eltűnik, Te vagy, hol az ember érezni megszűnik. Vigyázz! mert közel van a homálynak partja, Elnyél, ha az ősznek fénye meg nem tartja, Akinek díszére építsél templomot, És a vakság ellen hányj több-több ostromot. Tele oly lelkekkel termékeny kebeled, Kikben meg-megannyi Mentorid tiszteled, Kiket a nemzetnek és a két hazának A bíztató egek gyámolúl adának. Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra, Már Európában csak mi vagyunk hátra, Hívnak magok után a többi nemzetek: "Magyarok! derék nép! mit késtek? jőjjetek! Mit késtek? termékeny bennetek az elme, Forr szívetekben a dicsőség szerelme, Vitéz lángotokat jobbra fordítsátok S a békesség édes hasznát munkáljátok. A durvaság ellen közös kötést fonjunk, S Atlástól Pontusig örök sáncot vonjunk." Mégyünk, nagy nemzetek! íme, Dáciának Túlsó határin is már megindúlának, Törjük az akadályt, melytől nem mehetünk, S mind az emberiség kertébe sietünk. Vajha Moldvának is kies parlagjai, Ameddig terjednek a Pontus habjai, Magyar Koronánknak árnyékába menne, S a csáng��9 magyar is polgártársunk lenne!

Csokonai Vitéz Mihály: Marosvásárhelyi Gondolatok, 1798

1Cosmopolita 2Éjszín tenger, Pontus Euxinus, - mind színére, mind nemére nézve 3Azaz: Dácusok 4Volga (v. Atil, Atel, Etel) és Jajk (II. Katalin és Pugacsev idejétől fogva Ural) vize körűl laknak a régi mogorok, magyarok 5Termés arany, terméskő: termés elme 6A mandsuk főldén vadássza a tigriseket a mandsu nemzetből való ckinai császár: legvégső főld a napkeleten 7Azaz: napnyugat felé 8A potosi, átaljába perui kincseket Spanyolország nyeli el; mikor az anglusok az ezüst-flottát el nem csiperítik 9A Moldvában lakó törzsökös magyarok így nevezik magokat; ezekhez járúlnak még az újabb időkben egyszer-másszor kivándorolt magyar és székely famíliák, a Besszarábiában, Krimeában és Új-szerviában lakó régibb és ujabb magyarok

[korkep-blog]

Titokzatos „emberrablás” Burgenlandban. Harc az Esterházy vagyonért?

Egy 88 éves asszonyt, aki ápolójával a kismartoni utcán (Eisenstadt) sétált, pakoltak be egy fekete limuzinba és elvitték Svájcba.

A napokban megjelent hírek szerint egy 88 éves asszony ápolójával sétált a kismartoni utcán (Eisenstadt), amikor egy mellettük megálló gépkocsiból egy férfi és egy nő szállt ki, hogy az idős hölgyet elrabolják. A rendőrség az elkövetők után hajtóvadászatot indított, több utat is lezárt és ellenőrizte a gépjárműveket.

  Mint kiderült, a szépkorú nő egy bizonyos Magdolna, aki Ottrubay István, az Esterházy Alapítványt kezelő személy édesanyja.

  Esterházy-kastély Kismartonban (Fotó: Laky Erzsébet)

  Helmut Marban rendőrségi szóvivő nyilatkozatában nemcsak az emberrablók kinézetét ismertette, hanem hangsúlyozta, hogy a hatóságok nemzetközi keresést folytattak.

  Pillanatkép a kastélyban (Fotó: Laky Erzsébet)

  Az esetre még január 22-én, kedden a délutáni órákban került sor. A hírek szerint a rablás körülményei arra engedtek következtetni, hogy családi okok lehetnek a háttérben (mégpedig az, hogy Magdolna Burgenlandba költözött).

  A járókelők véleménye alapján a történtek után Kismarton (Eisenstadt) utcáit felfegyverezett rendőrök figyelték, s ellenőrizték a magyar rendszámmal rendelkező gépjárműveket. A rendőrségi szóvivő leszögezte, hogy több, mint 100 rendőr dolgozott az ügyön a Burgenlandi tartományban.

  Kismartoni utca (Fotó: Laky Erzsébet)

  A hatóságok másnap délelőtt nyilvánosságra is hozták, hogy Magdolna, teljes nevén Magdolna Theresia Ottrubay, Ottrubay István édesanyja életjelet adott magáról. Mint közölték, nem emberrablás történt, ugyanis az asszonyra állítólag senki sem gyakorolt nyomást, hogy a fekete limuzinba beüljön. Hogy mi volt a valóság, azt még vizsgálják.

  Esterházy V. Pál (Forrás: esterhazy.at)

  Családi háttér

  Esterházy V. Pál, aki Esterházy Miklós herceg és Cziráky Margit grófnő gyermeke jogtudományt végzett és erdőgazdálkodási tanulmányokat is folytatott. A fiú nagyon fiatalon árva maradt, alig 9 éves volt, mikor édesanyját elveszítette, s 10 évvel később édesapjától is örök búcs��t vett, így viszonylag hamar bele kellett tanulnia a gazdasági vezetésbe.

  Esterházy V. Pál herceg halála után felesége, szül. Ottrubay Melinda vállalt felelősséget a megörökölt vagyon iránt. Ennek részét többek között kastélyok is képezték. Közéjük tartozik a fertődi Esterházy-kastély is, melynek egyik épületrészében a család leszármazottja 2004 óta a mai napig is él.

  Az Esterházy vagyon gondozásával négy magánalapítványt bízott meg, ami mint kiderült, jó döntésnek bizonyult, A vagyon idővel gyarapodott, ami családi konfliktusokat eredményezett, hiszen az alapítványok vezetésébe Melindát testvére, József is segítette.

  A megboldogult Esterházy Pál felesége az Esterházy Alapítvány vezetését 2000-ben unokaöccsére, Stefan Ottrubayra bízta. Azóta is ő az Esterházy Alapítvány vezetője, az ő édesanyját, Magdolnát „rabolták el” a minap, és szállították akarata ellenére Svájcba.

  Laky Erzsébet

  Források: echotv.hu/index.hu/esterhazy.at