#különleges volt

[zeroz2ro]

Kurva jó, Karácsony összeáll a Fidesszel :-) És mi még azért izgultunk, hogy mi lesz ha a Fidesz betolja Vitézyt! "Ez nem megállapodás vagy kiegyezés, mondjuk úgy, hogy megtaláltuk a közös pontokat” - egy fideszes forrásom adta ezt az elsőre meghökkentő választ arra a kérdésemre, hogy milyen most a kormánypárt viszonyulása Karácsony Gergelyhez. A főpolgármester a választások előtt a Fidesz egyik első számú célpontja volt, és a fideszesek politikai és kommunikációs eszközök garmadájával sok mindent meg is tettek, hogy leváltsák őt a posztjáról. Az októberben kezdődő új ciklus előtt azonban érzékelhető némi változás: kormánypárti és ellenzéki forrásaim is arról beszélnek, hogy a háttérben megszaporodtak az egyeztetések a Fidesz emberei és Karácsony stábja között." "A Fidesz egy csapásra csökkenteni tudná Karácsony pozíciójának jelentőségét: ha a parlament megszüntetné a főpolgármestert 2014 óta megillető különleges vétójogot. Ennek lényege, hogy ha a főpolgármester nem ért egyet egy közgyűlési döntéssel, akárhányszor kezdeményezheti annak megismételt tárgyalását. Vagyis egy rendelet addig függőben marad, míg a főpolgármester el nem fogadja. Ez a vétójog arról gondoskodik, hogy a főpolgármester megkerülésével, pusztán a frakciók megállapodásai által ne lehessen döntéseket hozni. 

Ezt a különleges vétójogot - amely csak a főpolgármestert illeti meg az országban, a polgármesterek nem vétózhatnak tetszőleges alkalommal - még Tarlós István kérésére fogadta el a Fidesz-KDNP többség 2014-ben." "Karácsonynak azért is szükséges a kormány felé is nyitottnak lennie, mert a Magyar Péterrel folytatott megbeszélések nem a tervei szerint alakultak: Magyar Péter nyíltan elutasította a hosszú távú együttműködést Karácsonnyal, akit Gyurcsány Ferenc emberének tekint. Magyar nem ment el a Városházára Karácsonyhoz, hanem a saját lakására rendelte a főpolgármestert, ahol információim szerint egy nem rózsás hangulatú beszélgetést folytattak. "

[szottesfolditanyak]

"Kíméletlen részletességű, monstre mélyinterjú a saját bevallása szerint is pszichopata Sam Vakninnal, aki abuzált csodagyerekből lett kamaszként egyetemi docens, később milliomos vállalkozó, majd elítélt gazdasági bűnöző és elismert író. Ma a narcizmus és egyéb személyiségzavarok úttörő kutatója és világszerte az egyik első számú szakértője. Egyesek szerint maga az ördög, ám narcisztikus betegei a megváltót látják benne."

Nem maszatol. Alapvetően narcizmus-áldozat és vidéke, de vannak benne ilyen inzertek is:

"Nagyon nyíltan beszél olyan témákról, mint vérfertőzés, szülői bántalmazás vagy politika, és ezt mindig kutatási eredményekre alapozva teszi. Hogy látja az olyan mozgalmakat, trendeket, mint a cancel culture, vagy épp a woke-mozgalom, amelyek minden diskurzust igyekeznek a politika korrektség keretein belül tartani? Hova vezet mindez?

Ezt is a klinikai pszichológia szempontjából vizsgálom. Az elmúlt években elkezdtük tanulmányozni az áldozatmozgalmakat, és azok pszichológiáját. Gabay és Elias négy hatalmas kutatást végeztek a témában, főleg Izraelben, de vannak tanulmányok például Kanadából is. Azt kezdjük látni, hogy bizonyos egyének hajlamosak az áldozatszerepet identitásuknak választani. Az áldozatisággal azonosítják magukat. Az áldozati szerep ad értelmet az életüknek, ezáltal tudnak eligazodni a világban, ez életük szervezőelve. Olyan helyzetekben is áldozatként igyekeznek megjelenni, ahol egyébként ez nem lenne indokolt. Ha nem lesznek áldozatok, igyekeznek azzá válni. Ezt projektív identifikációnak nevezzük. Létezik egy új pszichológiai fogalom, a TIV, Tendency for Interpersonal Victimhood, mely jól leírja ezeket a személyeket. Online is találkozunk velük, például az empath-mozgalomban – ők a magukat túlzott együttérzésük miatt kiszolgáltatottnak tekintők csoportja – és hasonló képtelen címkék alatt. Ezek az emberek valójában erősen narcisztikusak, kimondottan grandiózusak, és végletesen agresszívak, az együttérzés szikrája is hiányzik belőlük, ugyanakkor azt állítják, hogy áldozattá tették őket egész életükben, mert szuperempatikusak, érzékenyek. Büszkék áldozati szerepükre, versengenek egymással, ez innentől már identitáspolitikává válik. Egy másik kutatás azt az eredményt hozta, hogy igen gyorsan és nagyon korán, legkésőbb

2-3 éven belül az olyan áldozati mozgalmakat, mint a #metoo, a Black Lives Matter narcisztikusok és pszichopaták térítik el. Az ilyenek beszivárgása ezekbe a szervezetekbe univerzális, ők válnak aztán a mozgalmak arcaivá a nyilvánosságban. Az áldozati mozgalmak a legfenyegetőbb és legkárosabb képződmények közé tartoznak. Bradley Campbell szociológus szerint „a méltóság korából átléptünk az áldozatiság korába”.

Ez azért is nagyon veszélyes, mert ha folyamatosan áldozatszerepben van valaki, ha ez az identitása, hajlamos lesz olyan kísérő viselkedésformákat is felvenni, mint például a különleges bánásmódra való feljogosítottság. Ha nem kapja meg ezt a különleges bánásmódot, agresszív lesz. Ezt a jelenséget először Kaufman írta le, és drámaháromszögnek nevezte el. Ebben van egy bántalmazó, egy áldozat és egy megmentő, de ezek a szerepek nem rögzítettek. Ha az áldozatot nem elégíti ki a megmentő, bántalmazóvá válik. Amikor a bántalmazó látja, hogy mi történik a megmentővel, ő lép a helyébe. És így tovább. Az áldozatmozgalmakban sokkal nagyobb az agresszió, sőt az erőszak esélye, mint a lakosságban általában. Megkockáztatom, hogy ezek kimondottan pszichopata szerveződések. Vegyük például a náci mozgalmat, ahol ugyanez volt a helyzet, a versailles-i békediktátum, az új világrend, Németország diszkriminációja miatt. És hát láttuk, hova vezetett mindez. Hasonlóan a kommunizmus is áldozatmozgalom volt, az iparmágnások és földtulajdonosok által kizsákmányolt proletariátus számára át kellett csomagolni a sérelmeket. Minden halálszekta áldozati mozgalomként indult, ez alól az ISIS sem kivétel. Mindez elég veszélyes, mert ami sérelmeken alapul, erőszakhoz és halálhoz vezet."

[pajjorimre]

Viktor&Rolf Flowerbomb

Az egyetlen parfüm amit álmomból felébresztve akkor is felismerek, hogy ha csak látom az illatát, Magyarországon nem forgalmazza senki, legalábbis soha nem láttam még. Lepattant lépcsőház, szakadó eső, a fiatal lány a hatodikról a két hikomat kutyájával, félrebotoxolt szájával meg a műszempillájával egy csapatban támasztják a falat, hátha lesz pár másodpercük, többet amúgy se szokott belefeccölni. Ő volt befújva vele sétáltatáshoz. Baktatok, szimatolok, -Jóreggelt

-Jóreggelt

-Flowerbomb? Kedvelem.

Nulláról 100-ra egy másodperc alatt kerekedő szemek

-Ismereeed??? Honnan????

*insert Vietnam Flashback meme here*

2005, Londonnal, Harrods', a Brompton road felőli bejárattól jobbra óriási stand, akkor volt talán a bemutatója, gúlába rakva az áru, ahol végignéz rajtam a métyhen és közli hogy 80 Font ám, jóvan bazmeg négyet adjál. Egyet Bp-re, Tinának. Luxusescort, a repülőn ismerkedtünk meg, ő borbemutatókat mondott, én meg elhittem hogy havonta 2-5 van belőle, 3-4 napos, mindig közel ugyanahhoz a Kensington High Street-i Mercury hotelhoz. 8-9 hónap, ki számolja, aztán egyszercsak eltűnt, hónapokkal később email, ne haragudjak, nem így akarta, de nem volt ereje másképp. Dehogy haragszom tinaline@, kösz mindent.

A csámpás műszempilláknak inkább csak annyit mondtam hogy ez nagyon különleges illat, nem lehet elfelejteni.

[csacskamacskamocska]

A lány, akit utáltam

Tegnap 5 órán keresztül beszélgettünk. Persze, nem ez volt az első alkalom, de ez mégis különleges volt. Ilyen hosszan még sosem beszélgettünk Mély, tartalmas beszélgetés. Pasikról, tervekről, családról, problémákról és megoldásokról. Úgy jöttem haza, hogy igen, ez jó volt, igen, ez baráti volt. Amikor utáltam, az is teljesen rendben volt, és az is, hogy már nem utálom. ¯\_(ツ)_/¯

Van amihez felesleges ragaszkodni, ha lehet jobb is.

[csikosmihaly]

Instára raktam össze ezt ma, de ide is kiteszem, mert elég nagy büszkeség ez. Nem is szeretném túlmagyarázni. Lenyűgöző volt egy ilyen léptékű, nem-igazan-épületen dolgozni építészmérnökként. Természetesen együttműködtünk hajótervező céggel, amikor a designt kialakítottuk, így egy teljesen funkcionális óriáshajó került le a tervezőasztalomról, ami igazán különleges érzés volt. ❤️

[zoeeozzoeeoz]

Kb 3 napja fut itt a tumblrelen a két idős nénin segítő posztom. Csodálkozom, hogy ennyire fel lett kapva, hisz véleményem szerint, semmi olyat nem tettem, ami különleges, vagy ritkaság, egyedi lenne. Még is reagálnék pár reakcióra:

1, Nem vagyok hős!

2, Ugyan olyan hétköznapi ember vagyok, mint Ti!

3. Azért írtam ki ide, mert Én ezt a blogomat arra használom, hogy kiventilálom magamból a dolgaimat. Ez nekem annyiban jó, hogy nem belül rágódóm dolgokon, segít az elengedésben. Nem vagyok lájk vadász. Szerintem a több mint 10 év alatt, mióta tumblizok, ez az első posztom, ami "elszállt". Kellemetlen is most ez számomra. Nem tudom kezelni az ekkora figyelmet.

4, A fiatalabbik néni, mikor elvitte a Mentő, abban reménykedett, hogy az anyukájával majd telón tartja a kapcsolatot, és majd így tudja őt utasítani arra, hogy menjen a hűtőhöz, és csináljon magának kaját/szendvicset, igyon, akármit csináljon, stb. Ezért nem szólt a Mentősőknek sem, hogy gond lesz. A kórházban meg Őt vizsgálták, kezelték, stb, és mikor másfél napja nem tudta utol érni anyukáját, akkor szólt is a dokijának/ápolóknak, akik első reakciónak azt tanácsolták neki, hogy próbáljon utolérni rokont/ismerőst/szomszédot/akárkit, de ez sem sikerült neki, és már intézőfélben is volt a kórház részéről a dolog, mikor én előkerültem.

5, A két néni jelenleg jól van :) A fiatalabbik, mivel saját maga miatt is jár házi orvoshoz, a kórház után meg kell is, így vele elindította a folyamatot, és rendez kijáró segítőt maguknak. Egyelőre Anyukája ápolásában fog neki segíteni, mert úgy érzi, még bírja a többit. Mindent intéz, bevásárlást, főzést,dokikat,gyógyszereket, orvoshoz járást stb. szóval Ő még tényleg jól van. Megígérte, szól ha kellek én is, de azért Én ezek után sűrűbben fogok rájuk nézni, és kérdezni is. Azóta már ezerszer megköszönték, amit értük tettem.

6, Fura hogy egy poszt miatt, kb 40-en bekövettettek, SZIASZTOK :)

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária (Facebook)

Az @Ádám Zoltán kontra Corvinus ügy nemcsak azt mutatja meg feketén-fehéren, hogy milyen szakmai és erkölcsi zülléshez vezet a felsőoktatási intézmények fideszes megszállása, hogy hogyan nullázák le az egyetemek integritását és az oktatás színvonalát, hogy mindezek eredményeként, hogyan kontraszelektálódik az alapítványi formába kényszerített intézmények vezetése, hanem járulékos tanulságként azt is, hogy milyen világ vár erre az országra, ha a nerencek leszármazottaiból, a kis piócákból verbuválódik az új hazai gazdasági "elit".

Micsoda pitiáner, szánalmas, ostoba, hólyag lehet az a huszonéves fiatal, aki az anyját küldi be az egyetemre, hogy intézze el a nem teljesített félév igazolását és a külön letett vizsgát?! Aki először egy féléven keresztül nem tesz eleget a vizsgához szükséges minimális követelményeknek, majd szülei gazdasági és politikai befolyását próbálja felhasználni, arra, hogy mentesüljön a következményektől. Egy szar, pitiáner vizsga miatt árulja el és alázza meg önmagát, a társait, az oktatóit és magát az egyetem lényegét. Mert neki jár! Jár a különleges elbánás, a szabályok alóli mentesítés, a külön vizsgáztatás, a tanárok csicskáztatása és a teljesítmény nélkül megszerzett diploma. Hogy miért jár? Kizárólag azért, mert a szüleik nagyon gazdagok és nagyon befolyásosak.

Ugyanazért, amiért a 32 éves Matolcsy Ádámnak a Porsche-gyűjtemény és a luxus apartman a 5th. Avenue-n, három medencével, vagy a Mészáros leszármazottaknak Tiborcz Istvánnak és Orbán Ráhelnek az, hogy 33 évesen az ország leggazdagabbjai legyenek. Szuper nulla teljesítménnyel! Szépen lassan kitermelődik itt az új burzsoázia ezekből a fidesz kádergyerekekből, akik megöröklik a hatalmas vagyonokat és az ezekkel járó befolyást. Ők lesznek az új uralkodó osztály, hiszen lassan az ország teljes vagyona a kezükbe kerül. Olyan emberekébe, akik soha életükben semmit nem tettek le az asztalra, fogalmuk sincs, hogy mi az a Munka, mi az a szaktudás, együttműködés, lépésről-lépésre küszködés és előrehaladás.

Hogy hogyan válik valaki érett felnőtté a munka világában, hogyan jut egyről a kettőre a saját teljesítménye alapján. Nem tudják mennyi nehézségen, küzdelmen, kudarcon, alkalmazkodáson és apró sikeren keresztül vezet el az út addig, hogy egy normális ember megteremtse a biztonságos életfeltételeit. Ha egyáltalán... Ezek a növendék piócák úgy nőttek fel, hogy nekik minden jár. Mint az "Aladároknak"(bővebben ld. Márai) a Horthy rendszerben. Jár a vagyon, az érdemek nélkül szerzett társadalmi kiváltságok, a luxus nyaralások, a százmilliós órák és milliárdos yachtok. Én nem irigylem tőlük, de azt tudnunk kell, hogy "ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint »keresztény magyar ember«, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert »keresztény magyar úriember«, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem »keresztény magyar« vagy »úriember«, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában.

Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva... (és a) szíve mélyén örökké visszasírja a »jobboldali, keresztény, nemzeti« világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. […]

Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”

[konyvekkozt]

Nem ígértem rózsakertet - csak azért emelem ki a címet, mert nehéz lehet elolvasni

ez a könyv zseniális! szerencsém van, több jó könyvet olvastam már idén, de a legjobb háromban szerepel

a történetben Deborah-t ismerhetjük meg, aki 16 évesen pszichiátriára kerül. lehetne ez egy szomorú történet vagy egy olyan, amitől az ember kellemetlenül érzi magát. de nem az!

Deborah egy külön világban él, ami szépen lassan átveszi a mindennapok felett az uralmat. a kórházban elvállalja az esetét egy pszichiáter. a közös munkára utal a könyv címe, ugyanis a terápia nem könnyű, sőt, van, hogy annyira kemény, hogy zárt osztály lesz a "következménye"

a könyv azért különleges, mert úgy mutatja be Deborah saját világát, hogy az mindvégig olvasmányos, miközben bepillantást enged egy pszichiátria mindennapjaiba, belső viszonyaiba. nem szenzációhajhász, nem sok, viszont nagyon igaz és valós, élettel teli. s bár nem teljesen, de képet kapunk Deborah családjának megéléséről is, s arról, milyen terheket tettek akaratlanul is a lányra, s hogy viszonyulnak a kórházi kezeléshez

a legkülönlegesebb az, hogy a szerző a saját élményeiről ír, arról a három évről, amit pszichiátrián töltött

akárhol hagytam félbe az olvasást, mindig zökkenőmentesen tudtam azonnal felvenni a fonalat újra, s ez az írásmódot dicséri. akármilyen fura, hogy egy ilyen témájú könyvet ennyire élveztem, mégis kiváló választás volt a valenciai útra

azért is fantasztikus ez a könyv, mert elgondolkodtat. régóta foglalkoztat a felépülés kérdése, s itt nagyon jelen van. nem csak csodás fordulat formájában, hanem megküzdésként, magában hordozva a visszaesés lehetőségét, s az újabb és újabb felállást. és benne van az is, hogy meg kell találnunk a dolgok helyét az életünkben, akár a démonok vagy a saját világ szereplőinek helyét is. és pont ettől olyan ez a könyv, ami az első oldaltól az utolsóig leköt: mert nem adja könnyen a válaszokat, nem hagyja ki a nehéz részeket

[korhazavaroskozepen]

"Én ilyen idiótával nem dolgoztam még!" - mondja munkatársára Szarokbele Kázmér, a leglustább, legiszákosabb dolgozó.

Nos, 5-6 év alatt 17 embert rúgtam ki, mert idióták voltak, ebből kettőt kétszer is.

Ezenkívül bármikor felsorolok fejből egy tucat olyan embert, akiket nem rúgtunk ki, de szépen mondva is különleges jelenségek voltak. Pl. aki benyugatózta a főnökasszonyt, hogy ne ugasson annyit, vagy amelyik bármelyik kukából bármilyen kaját megevett, vagy amelyiknek olyan feje volt, mint aki állandóan be van kokainozva és spurizva egyszerre, és olyan para szemekkel bámult, hogy attól mindenki megijedt.

Szarokbele Kázmérről meg ne is beszéljünk.

[zeroz2ro]

Jó kis különleges művelet volt ez, csak hát ....

[fovarosiblog]

1968-ban, 56 évvel ezelőtt született meg Hill Klára terve, amellyel a Budavári Siklót támasztotta volna fel modern formában. A második világháború után évtizedeken át nem létezett a Széchenyi Ödön által megálmodott, különleges közlekedési eszköz.

Az Alagút- és Lánchíd-építő fiában, gróf Széchenyi Ödönben született meg az ötlet egy gőzsikló építésére. Buda városa támogatta Széchenyi kezdeményezését, de a katonai kincstárral is meg kellett egyezni - a Vár ugyanis 1875-ig erődítménynek számított, így csak egy feltétellel kaphattak engedélyt: ha katonai szempontból indokolt, akkor a Siklót le kell bontani. Végül évi 20 aranyforintért bérbe adták a területet a vállalkozás számára. Az első terveket Juraszek Ödön készítette, akitől 1869-ben Wohlfarth Henrik mérnök vette át a munkát; a végleges kiviteli tervek hozzá köthetőek.

A mindössze két év alatt elkészült budavári sikló első tesztútját 1869. október 23-án futotta, majd hivatalosan 1870. március 2-án nyílt meg. A kocsikat a bécsi Spiering, a 30 lóerős gőzgépet Theodor Schultz bécsi üzeme, a kazánokat az Első Magyar Gépgyár Rt. szállította. A budai hegyoldalban, mindössze 95 méter hosszú pályán közlekedő kocsiknak még első osztálya is volt, a középső fülkében. A hét évvel korábban átadott lyoni után ez volt Európában a második modern sikló – előzményeket ugyanis már a 16. századtól számon tart a történetírás. Abban azonban a budapesti lett az első, hogy a kocsik fülkéit lépcsőzetesen egymás fölé helyezték - ez volt átadásakor a Sikló legismertebb műszaki innovációja.

A sikló egyetlen komoly balesete 1896-ban volt. A miniszterelnöki estélyről hazatérő újságírókkal teli kocsi ...

Folytatás itt >>>

[csacskamacskamocska]

Válogattam

anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.

Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.

[homregeszet]

Halottak napja

"Halottak napja azért is különleges, mert ilyenkor nemcsak a saját halottainkra emlékezünk, hanem mindazokra, akik előttünk jártak, és az életük, örökségük fontos mindnyájunk számára. Akkor is, ha név szerint nem tudjuk, hogy ki készítette az első kenyeret, ki találta fel a betűt vagy az írást. Mindez hozzátartozik az életünkhöz, és nem a semmiből került elénk: ősi örökségeink ezek, amelyeket halottainktól, az egykori élőktől kaptunk." (Jelenits István)

Bükkábrány-bánya VIII/F, több korszakos őskori lelőhelyen, 2022 késő nyarán előkerült néhány Nyugat-Kelet tájolású sírfolt, Észak-Dél irányú sorokba rendeződve. (1.kép)

1.kép: NY-K-i tájolású temetkezések, É-D-i sírsorokba rendezve

Kezdetben 10 sír látszott, melyből közel 200 darab lett az idei év októberére. Végül egy köznépi soros temetőt tártunk fel, valószínűsíthetően teljesen. Ez utóbbi adja az igazi „értékét” a temetőnek, hiszen így egy teljes közösséget lehet vizsgálni egy adott időszakon belül. A sírokból előkerült pénzek arra mutatnak, hogy I. Istvántól Salamon király uralkodásáig használhatták a közelben lakók ezt a helyet. (2. kép)

2.kép: Az elhunytak mellé pénzérméket is helyeztek.

A temetkezések egy domb nyugati oldalán helyezkednek el, a különböző korszakhoz tartozó őskori objektumok között, valamint rájuk ásva. Betöltésükből is őskori kerámia darabok kerültek elő nagy számban, még abban az esetben is, ha nem is egy konkrét objektummal voltak szuperpozícióban. A vázak hátukon, nyújtva feküdtek, arcuk kelet felé nézett. (3.kép)

3.kép: Nyújtott vázas temetkezés

A sírgödrök változó mélységűek voltak, nagyon sok az őskori kultúrrétegbe mélyedtek, illetve a humuszba, megfogható sírszél nélkül. Meglepően keskeny, 30-40 cm széles (!) gödrökbe helyezték a felnőtt embereket is végső nyugalomra. (4.kép)

4.kép

Nagyon sok, a feltárt temetkezések közel fele gyermeksír volt. (5.kép)

5.kép

A leletanyagról elmondható, hogy a pénzeken kívül szinte csak viseleti elemeket találtunk. A női temetkezésekben gyakorlatilag mindenhol volt S-végű vagy egyéb karikaékszer, nem ritkán nem is egy, hanem 2-3 pár, ezüstből illetve bronzból. (6.kép)

6.kép: Karikaékszerek

Sodrott gyűrű is több esetben került elő. Ritka volt viszont a nyakláncok, gyöngyök előfordulása. Ugyanakkor volt közöttük több sír, melyben csiszolt ametiszt gyöngyök voltak felfűzve, üvegpasztagyönggyel vegyesen. (7-8.kép)

7.kép

8.kép

Az egyik legérdekesebb temetkezés egy olyan felnőtt férfi vázát tartalmazta, melynek nyakán egy széles vaspánt volt. Ő elképzelhető, hogy egy rab lehetett, akit a közösség nem taszított ki teljesen, mert a temetőjükbe helyezték, igaz annak legszélső sorába. (9.kép)

9.kép: Férfi temetkezés; nyakán vaspánt.

A vázak többsége nagyon rossz megtartású volt, kibontásukat a föld keménysége is nehezítette. A bontóeszközökkel szinte ki kellett faragnunk a földből a csontokat. A bontási, felszedési munkálatokban a Régészeti Tár munkatársain kívül a múzeumpedagógusok, restaurátorok és más tárak kollégái is részt vettek, akiknek ez úton is köszönetet mondunk!

Horváth Antónia, Jenei Anita

[tibberg]

Soursop tea

Teát kéne vegyek, és eszembe jutott, hogy egyszer régesrégen kaptam egy teát soursop ízesítéssel, nagyon különleges, de kimondottan kellemes zöld tea volt. Gondoltam veszek megint ilyet.

De ezt nem árulják csak úgy, mindenhol, hát futtatok egy google keresést. Találatok között élettani hatások, pro oldaon sorolják hosszan, természetesen mindent gyógyít, még a rákot is. A cikk végén a hátrányok között meg ott van, hogy ja igen, Parkinsont okoz. Ez a növény tudható be a Karib szigeteken levő atipikus parkinzon okozójának.

Hát, akkor talán mégsem.

[csakcsiga]

Egy ismerősömnek segítettem nemrég! Nekem így tök jó móka volt és szívesen tettem, belefért az időmbe és amúgy is örömmel foglalkozom ezzel.

Tegnap este kérdezte itthon vagyok-e mert beugran gyorsan. Erre ide állított és a kezembe nyomot egy(pardon my french) kibaszot drága pezsgőt!!! De tényleg! Ennyiért én még különleges alkalmakra vagy barátoknak se veszek piát!

Nem vagyok ez a pia tartogatós, nincs olyan akivel meg tudnám inni, magamba meg tuti nem fogom megbontani mivel pezsgőröl van szó így nem lehet kibontva eltenni mint egy whiskyt vagy rumot...

Szóval itt kerülgetem épp a fél havi kajám árát és nem tudom hova tenni. Úgy, hogy ráadásul nem is tudom miért kaptam?!?!??

[yourfvckinnightmare]

Mindig gyengének éreztem magam, hogy nem tudok csak így továbblépni. Ha egy viszony vagy egy házasság véget ér, szakítanak és elfelejtik egymást, úgy válnak meg egymástól, mint egy pár elnyűtt cipőtől. Senkit nem tudok elfelejteni, akihez valaha közöm volt. Minden egyes ember különleges, és feledhetetlen, senkit nem lehet pótolni, ami elveszett, elveszett. Mindig megvisel, ha egy kapcsolatom véget ér, nehezen heverem ki. Sokkal óvatosabb lettem, mert egyszerűen túl fájdalmas még egy futó kaland is, inkább bele sem megyek, akkor is nehezen szakadok el a másiktól, elveszek az apró dolgokban. Apró részleteikben látom őket, és mindenkiben van valami, ami megindít és hiányozni fog nekem, ezek az apró, gyönyörű részletek teszik pótolhatatlanná a másikat