#könyvelő

[zoeeozzoeeoz]

Vevő: Ezt szeretném.

Én: Tessék.

Kb 2 óra múlva, telefonon a könyvelőjével ua a Vevő:

Vevő: Ez nem jó nekem, stornózzuk. És ezt a másikat kérném.

Én: Stornózom. Tessék a másik.

Vevő: Belenéz, szerintem ez sem lesz jó. Elkezd beszélgetni a könyvelőjével, de minden kihallatszik, mert pöppet hangosra van állítva a teló. Könyvelő megerősíti, hogy ez sem lesz jó, és kér egy másikat.

Én: Mivel tudom, mert hallottam, az indokot, amiért nem volt jó az első sem, így mondom, h szerintem ez sem lesz jó, mert ez is sorszámos, és nav felé megy, és le kell könyvelni és szigorúszámadású, amit magánszemély nem vehet.

Vevő: Ezt tolmácsolja a könyvelőnek, aki kiakad, hogy "Nem tudom mennyire tájékozott a kedves hölgy ha már elsőre sem azt adta ami kell"

Én: Válaszolok hallótávolságban, hogy a könyvelő is jól hallja: Csak annyira vagyok tájékozott, mint ön, mint könyvelő, hogy azt sem tudja mi is kell pontosan az ügyfelének, és egy mezei eladóra bízza a megoldást. Mondja meg pontosan, hogy mi kell, és én azt oda adom a Vevőmnek. Mondjuk eddig is ezt csináltam.

Könyvelő a telefonba, a Vevőnek: Próbálja meg máshol, ettől a nőtől ne vegyen semmit.

Én: Elpakolok mindent, lezárom a kasszát, és elköszönök a Vevőtől.

Vevő: Zavarodottan elköszön, és kimegy.

Remélem, mire talál más nyomtatványost, addigra megszüli a könyvelője, hogy mi is kell neki.

[gyogyitsmegmarika]

Ez

Harka Sára - A büdöcigány

Apu azt mondta, hogy ne barátkozzak a Rómeóval, mert az a gyerek egy büdöscigány, és el fogja lopni a mecsbokszomat, ha nem figyelek. De mikor a Rómeóval nindzsásat játszunk, vagy hosszú alagutakat ásunk a homokozóba, akkor nem az jut eszembe, hogy ő egy büdöscigány, és el fogja lopni a mecsbokszomat, ha nem figyelek, hanem hogy milyen jó vele nindzsásat játszani és alagutakat ásni, mert mindig jó ötletei vannak, és szerinte meg az én ötleteim is nagyon jók.

Megkérdeztem Aput, hogy mi az, hogy büdöscigány, mert a büdöset értem, de a cigányat nem, és Apu elmesélte, hogy a büdöscigány azt jelenti, hogy mindent ellopnak, sose fürdenek, a mi pénzünkből élnek és nem dolgoznak, de mindegyik elmegy iskola helyett szülni, és kalapáccsal verik a hasukat, hogy fogyatékos kisbabájuk szülessen, hogy több segélyt kapjanak – és akkor kértem Aput, hogy inkább ne mondja tovább, és azt már meg se akartam kérdezni, hogy mi az a fogyatékos.

Úgyhogy megszagoltam a Rómeót az oviban, de nem volt büdös, csak normális szagú, és megkérdeztem, hogy őt is kalapáccsal verte-e az anyukája, mikor a hasában volt, és a Rómeó azt válaszolta, hogy arra ő már nem emlékszik, és játsszunk inkább nindzsásat. Láttam, hogy a Rómeó mégsem egy büdöscigány, úgyhogy nindzsásat játszottunk, ami nagyon jó volt.

Aztán Apu értem jött, és ordított, amiért látott a Rómeóval játszani, és elmesélte, hogy az ő biciklijét is egy büdöscigány lopta el gyerekkorában, meg a pénztárcáját később, és a kocsink kerekeit is mindig azok az állatok lyukasszák ki, és hiába tűnik a Rómeó még ártatlannak, de ő látja a gazságot a szemében, és különben is, ezeknek minden a vérükben van.

Másnap mégis a Rómeóval játszottam, de délután ellopta a mecsbokszomat, úgyhogy megmondtam neki, hogy ő egy büdöscigány, és többé nem játszok vele, ő pedig sírt, és én is sírtam. Aztán jött Apu, és megkérdezte, hogy miért bömbölök úgy, mint egy kislány, és én bevallottam neki, ő pedig elhíresztelte az összes szülőnek, és beírta az internetbe is, hogy senki gyereke se barátkozzon a Rómeóval, mert az egy lopós büdöscigány.

Mondta Apu, hogy barátkozzak inkább a Nándival, mert annak könyvelő az apja, és amúgy is kéne nekünk egy könyvelő baráti áron, de mikor a Nándival játszom, akkor nem az jut eszembe, hogy vele kéne barátkoznom, és hogy könyvelő az apja, hanem az, hogy már megint betaposta a homokalagutamat, hogy az övé legyen a hosszabb, ezért nem akarok vele játszani.

Másnap megtaláltam a mecsbokszomat a tornazsákomban, amit én felejtettem ott, és elmondtam a Rómeónak, ő pedig nem haragudott rám, csak egy kicsit. Úgyhogy megint a Rómeóval játszottam, de csak délutánig, mert akkor szóltam neki, hogy mindjárt jön Apu, úgyhogy játsszunk külön. Ezért ő egyedül játszott, mert a mecsbokszom miatt már senki se akart vele barátkozni, és a többiek lopós büdöscigánynak csúfolták, én pedig a többiekkel játszottam, ami rossz volt, de szerencsére nem tartott túl sokáig, mert jött az Apu, aki most nem ordított velem.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/1: Egy szamóca inszeminálása

A tavalyi évad után egyértelmű volt, hogy az ideit sem fogom kihagyni. Eredetileg nyolc gazdát hirdettek meg, de csak a négy legtöbb levelet kapott gazdával indult el a műsor. Ezek név szerint Anna, Gergő, József és Kevin. A gazdák a jelentkezők képeit nem láthatták, csak a levelek alapján válogathatták ki a versenyzőket. Ma Gergő és József gazdával ismerkedünk meg.

József gazda 56 éves, Felsőlajoson él és szamócát termeszt.

A hölgyek fogadása előtt beugrik a fodrászához, Borikához, hogy rendben legyen a pacek. A nőtől kap egy kis bátorítást is a pénzéért. A férfi nagyon izgatott, mert most olyan döntést fog hozni, ami az egész életére hatással lesz.

Fullos asztallal várja a hölgyeket, akik a szívéért fognak küzdeni. Kirak egy ládával a legszebb szamócáiból is. Az első nő, aki a gazdához érkezik Valéria, a 48 éves tréner.

Nincs gyereke és szerinte már nem is lesz, de cserébe gyerekekkel dolgozik. Egy saját festménnyel kedveskedik a férfinek.

József a kamerának bevallja, hogy teljesen zavarba jött a nőtől, mert csodálatos. Valéria belekóstol a gazda szamócájába, ami szerinte nagyon finom és édes. József kicsit elbizonytalanodik, hogy megfelelő-e ez a környezet egy művésznek, de Valéria nem látja, miért ne lenne az. Tovább beszélgetnének, de érkezik a következő versenyző. Noémi, a 46 éves gyermekfodrász. A gazdának egyből megtetszik a nő öltözéke, mert zöld, mint a táj.

A gazda bevallja, hogy puskát készített, hogy össze tudja kapcsolni a leveleket a hölgyekkel. Nincs idő most se beszélgetni, mert már itt a következő versenyző. Irén, az 55 éves kórházi diszpécser.

A gazda a kamerának elárulja, hogy külsőre kurvára nem jön be neki, de majd meglátja mit tud. Beindul a futószalag és egymás után érkeznek a hölgyek. Tünde, 54 éves, három gyerekes anyuka és körömkozmetikus.

Beáta 49 éves, hajhosszabbító.

A gazda nem bírja a tempót. Igyekszik lestírölni a csajokat, hogy minden igényét kielégítő nőt találjon.

Újabb két nő érkezik. Előkapja a puskáját, hátha segítségére lesz. Csilla, a puska alapján veszélyes hölgy, mert nem csak, hogy horgász, de ragadozó halakra utazik.

Krisztina levelét nagyon megjegyezte a férfi, mert a nőnek a lánya hívta fel a figyelmét a gazdára, ami nagyon szimpatikus Józsefnek.

Kocsival érkezik Kiss Ádámné Zsidi Erzsébet Ágnes. A nő 57 éves, dalszövegíró és énekesnő. Zavart érzek az erőben. Talán illet volna elválni a műsor előtt.

Böbe néven mutatkozik be és Józsi újra zavarba jött, mert nagyon megtetszett neki a nő. Bőbe egy saját CD-t is hozott a férfinek, amitől el van ájulva a gazda. Mindketten szeretik a hagymát szalonnával. Mennyi közös van máris bennük. A nő hozott egy nagy hangfalat is. Úgy néz ki nincs már társkereső reality karaoke nélkül.

Nem csak a karaoke alap, hanem legalább egy spirituális versenyző is kell. Ezt a szerepet tölti be Tímea, a következő hölgy. A 45 éves jógamester vegetariánus és nagyon fontos neki a természetközeliség és a Föld energiájához való kapcsolódás.

Nagyon fontos neki, hogy egy férfi dolgos és kreatív legyen, ami szerinte megvan József gazdában.

A férfinek nagyon tetszik a nő külsőre és az is, hogy hangszerrel érkezett. Azt mondja neki, hogy ő olyan ember, aki nagyon szeret táncolni, de nem tud.

Mennyi eper! - kiált fel a nő, amikor a gazda az asztalhoz vezeti. Miközben József a merevedésével küzd, a hölgyek az asztalnál azt találgatják egyedül neveli-e a gazda a két gyerekét.

Irén megkérdezi, amire mindenki gondolt, de nem merte felhozni: mi a különbség az eper és a szamóca között? Az eper fán terem, a szamóca a földön. Lóháton érkezik Judit, az 54 éves könyvelő.

A hölgyek rosszallóan nézik a bevonulást. A gazdának se jött át a produkció. Nem tud se a nővel, se a lóval mit kezdeni. Ráadásul epernek hívja a szamócát is.

A nő szerint viszont bejön a faszinak. Lesz meglepetés. Judittal megérkezett az utolsó hölgy is. Józsi megköszöni nekik, hogy megtisztelik a jelenlétükkel. Érződik a faszin, hogy sok neki a szitu. Túl sok a nő és túl kevés az idő. Az Úrhoz fordul, hogy segítsen dönteni. Majdnem el is sírja magát.

Isten meghallgatja az imáját és leküldi legjobb emberét Anikót, hogy segítsen rendezni a gondolatait. Gergő gazda, 27 éves, Bihardiószegen, Romániában lakik és növénytermesztéssel foglalkozik.

Nagyon fura neki a szitu, hogy most ő érte fognak küzdeni a nők és nem fordítva, de valahogy kibírja. Az első versenyzőnk Alexandra, a 22 éves vendéglátós. Állítása szerint pozitív személyiség, szereti a kalandokat, meg minden egyéb dolgot.

A gazdának egyből a lány tetkói keltették fel az érdeklődését. Bejön neki az alakja is és a kisugárzása. Alexandra azt mondja, már kibulizta magát és most már komoly kapcsolatot keres. Azzal próbálja belopni magát a férfi szívébe, hogy főzne rá. Erdélyből érkezik Erdélybe Anita, a 21 éves szempilla stylist.

Mivel mindketten Romániában élnek, egyből el is ejt egy mondatot románul.

Anita hamar megtalálta a hangot a gazdával, mivel mindketten ismerik és szeretik a környéket. A gazdának nagyon tetszik a lány határozottsága. Harmadik jelöltünk Petra, a 27 éves konyhalány, aki Ausztriában dolgozik. Mit ad Isten, pont egy ilyen embert keres, mint a mi Gergő gazdánk és már a házasságukat tervezi.

Egyből megismerjük az utána érkező lányt is: Bogit, a 22 éves vevőszolgálatost. Nagyon büszke arra, hogy humoros és el is süt pár nem túl erős viccet nekünk.

A gazdának bejön a lány testalkata. Meglátjuk a humorát mennyire fogja értékelni.

Következő versenyzőnk Kamilla, a 27 éves content curator. Mennyi új szakmát ismerek meg egy adás alatt.

A műsortól egy új társkeresési élményt vár, mert a tinder nem jött be neki. Same, Kamilla, same. A lány szerint a gazda még jobban néz ki élőben, mint videón. Elárulja a férfinek, hogy nagyon nagyon régóta szingli. Egész életében Budapesten élt, de kíváncsi milyen az élet vidéken. A gazda megjegyzi a kamerának, hogy furcsállja, hogy a lány csak a környezetről beszélt és meg sem említette, hogy miatta lenne itt.

Quaddal hozza Gergő gazda sógora Vivient, a 33 éves műkörmöst.

A lány úgy írja le magát, mint egzotikus és szexi, mert az apja török. Nézte a korábbi adásokat és szerinte nem volt még ilyen jó nő a műsorban és állítása szerint 3 millába van a teste.

Komoly összeg, de valszeg nekem is hasonló lenne, ha összeadnám mennyibe vannak a zabálásaim. A következő lány Makóról érkezik. A városról annyit kell tudni, hogy itt él a legtöbb proli Csongrád megyében Csongrád-Csanád vármegyében. Kíra 19 éves és állatorvosi asszisztens.

A gazda megmutatja neki a bikáját. Azt mondja a név kötelez, ő a falu bikája.

A lánynak nagyon szimpi a gazda. A fiú megkérdezi, hogy áll a mezőgazdasággal. Kíra inkább a jószágokkal foglalkozik, van is egy lova.

Megkérdezi a gazda a lányokat tudják-e mi az az inszeminálás. Jön pár megfejtés, de Gergő inkább elmansplaineli, hogy biztosan megértsék. A kamerának megjegyzi a férfi, hogy Kíra nagyon csendes és amikor a megtermékenyítésről beszélt, akkor is hagyta őt beszélni, pedig a szakmája miatt többet tud erről. Ez nagyon szimpatikus a férfinek.

Utolsó versenyzőnk Fanni, a 21 éves egyetemi hallgató.

Tanulmányai mellett hobbija az autószerelés, mert egyszer átbaszta egy autószerelő. Ez bejön a gazdának, mert azt jelenti, hogy talpraesett, belevaló nő. Fanninak bejött a bikamegtermékenyítős sztori. Szerinte a gazda gyereket szeretne és megtermékenyíthetné őt.

Már nem emlékszem tavaly, hogy ment a műsor eleje, de nagyon kedves volt a szerkesztőktől, hogy csak két gazdát mutattak be az első részben. Ezt a műsort nehezebb követni, mint a Nagy Őt, mert sokkal több szereplő van és sokkal kevesebb időt kapnak a műsorban, szóval József gazdától eltanulva nekem is puskát kell készítenem a versenyzőkről.

[msbparker]

Humor a könyvelő csoportban..

[angelofghetto]

tündérizé

Megnéztem a Nflx sorozatot. Egy évad, de a végén ott a "folytatjuk" felirat. Egyfajta magyar trónok harca, sárkányos utalások, pikkelyes háttér, hegedűzene a főcímben, árulások, sok vér, erős vagy erőssé váló nők, és előbb-utóbb mindenki meghal. Elképesztően profi a kivitelezés, a történetfűzés, a látvány, a színészi játék, a vágás, a szervezés. Látszik rajta, hogy volt pénz. De mintha egyfajta katarzisélmény hiányozna belőle. Talán majd a második évadban.

Nem vagyok jó töriből, de remélem, sok benne a tényszerű torzítás, mert képtelen vagyok elhinni, elfogadni, hogy ennyi intrika megfért magyar lélekben. Én nem ezt hoztam, kaptam a felmenőimtől értékrendként, ahhoz sokkal közelebb állt az "aki embernek silány, az magyarnak alkalmatlan" szemlélet, és az igény, hogy felnőhessünk ehhez. Értem, hogy a hatalom megrészegít, mi sem bizonyítja jobban, mint a napi jelenünk. Viszont olyan légkörben nevelkedtem, hogy az igazán fontos dolgokat csak egyszer lehet elveszíteni, és ilyen a becsület, a bizalom, és hogy ezek mindennél fontosabbak. A sorozatban pontosan azok haltak legelőbb, akiknél ez volt a vezérelv.

Próbálom úgy felfogni, ez amolyan oktatófilm, ami felkészít a várható jövőre. Mint a lövöldözős videójátékok, amelyekben retorzió nélkül ölhetünk, fröcsög a vér, és hozzáfásulunk a pusztítás realitásához, lassan elveszítjük az erkölcsi kapaszkodóinkat, csak a túlélés számít.

A jövő talán olyan sötétnek készül, mint a fényviszonyok az epizódokban? Hideg kövek, egy kis gyertyafény, kandallóban izzó fahasábok, fáklyaláng a pince mélyén. Ezzel együtt tényleg profi munka, még a legapróbb dísztárgyakra, használati tárgyakra is odafigyeltek, és a pucérkodások nem öncélúak, nem tolják túl azokat fölöslegesen, ami megint csak pozitív. Szerintem sokaknak fog tetszeni a sorozat.

Viszont van egy nagy privát szívfájdalmam. Pazar jelmezeket látunk, hatalmas munkát fektettek bele azok, akik elkészítették. Böngészem a stáblistát. Az én olvasási tempómnak kicsit gyors, többször is visszanézem. Jó sok a név, a feladatkör. Mindenki megérdemli, hogy ott legyen. Olyanokat is látok, hogy mikrofonos, öltöztető, taxi koordinátor, könyvelő, ügyvéd, tűzoltó ügyeletes, intim koordinátor, műszaki rajzoló, haj-smink asszisztens, naplóvezető, gyakornokok. Keresem a jelmez szót a szövegben. A tervező nyilván viszonylag elől megvan. Aztán középtájon olyan jön, hogy "costume supervisor-jelmez kivitelező" és két név. Ugye nem hisszük, hogy két ember varrta, próbálta le az egészet? Megkísérlem elképzelni, mi lehet az a "costume-supervisor", talán az, aki ha megkapja a kész jelmezt, és fel kell hajtani másfél centit az aljából, vagy bevenni derékban kettőt, mert a színész fogyott, akkor ő csinálja meg (vagy lehet, hogy csak begombostűzi, és vissza a kivitelezőnek). Nem tudom, igazából mit jelent ez a titulus. Végül valahol egészen hátul egyetlen sor, egy kft. neve, mint "jelmezkivitelezés". Na itt végzik el az igazi melót. És ahogy elnézem a sorozatot, ez hatalmas és profi meló volt.

És akkor elérkeztünk a fair-trade témához. Nyilván nem lehet az összes modellező, szabász, varrónő és vasaló kolléga nevét kiírni, aki hozzányúlt a jelmezekhez... meg ha azt is kiírnánk, ki hozott be papírzsepit a rendezőnek, mikor tüsszentett, a stáblista hosszabb lenne, mint a film. De mégis aránytalannak érzem. Ha a statisztákat és a negyvenkettedik ajtónállót kiírták, akkor miért marad le annak a neve, aki a saját kezével alkotta meg a jelmezeket?

Véletlenül tudom, hogy megy ez (persze nem erről a konkrét sorozatról beszélek, csak a megelőző tapasztalataimról). Minden a múlt hétre kell, és gyakran a tervező még nincs is kész az ötleteivel (ha az ő ötletei, nem valami pár év előtti divatbemutatós kifutóról hoz képet, hogy na ilyet, csak más anyagból), vagy már félig elkészült valami, amikor a rendező felülbírálja, hogy mégsem úgy, vagy hogy inkább egy másik színészé lesz az a karakter, aki három mérettel nagyobb, szóval ami addig elkészült, az kuka. Gyakran van olyan, hogy a tervező csak egy ködös koncepciót fogalmaz meg, esetleg lefirkant valamit, és helyben kell kitalálni kézzel fogható konkrétumot a gép mellett, vagy csak annyit kapunk, hogy "valami ilyesmi legyen, oldjátok meg". És a szakik megoldják, sokszor túlórában, akár hétvégén, mert a forgatási dátum szent. Csak éppen a nagy zséket nem ők kapják. Kicsit lépjünk hátra, és képzeljük el, a honoráriumból mennyi jut a jelmeztervezőnek, a kivitelező cég tulajának, és a varrónőnek. Naugye.

[almavarybabary]

Minden kornak megvannak a maga kedvenc részeg színészei, a nyolcvanas években volt ugye Katona János („anyucikám, dehogyis iszok, itt vagyok a szervízben…” stb.), aztán Forgács Gábor, a jódlizó részeg, aki még bandzsított is a nagyobb hatás kedvéért, meg minden. Mindkettő óriási Művész, de a részeg alakítások Paganinije mégis csak Pethes Sándor volt.

Pethes Művész Úr amúgy kb. az összes magyar filmben játszott! Főszerepet ugyan soha, mindig csak 1-2 percre bukkant fel, de az legalább tökéletes volt. Első filmszerepét 1924-ben kapta, az utolsó mozija 1981-es, ez majd 60 év a kamera előtt, akárhogy is nézzük.

Amúgy az apja, Pethes Imre, a Monarchia színészkirályaként tündökölt, Cyranot, Bánkot, Leart és Hamletet játszott, a Nemzeti Büszkesége volt, akit Ady, Kosztolányi és Molnár Ferenc istenített. Szóval elég nyomasztó színészbölény lehetett. 😊 Sanyika viszont nagyon nem úgy nézett ki, mint egy hősszínész, hagyta is ezt a fenébe. Nem próbált apja nyomdokaiba lépni, inkább az epizodisták királya lett. Nagyon helyesen! Így csak 1938-ban 18 filmben szerepelt, más színésznek az életben nem jut ennyi. 😊

Minden létező foglalkozást eljátszott, volt báró, gróf, kifőzdés, anyakönyvvezető, tanár, szobrász, orvos, hírlapíró, könyvelő, játékosügynök, parkett táncos, elmegyógyintézeti beteg, ügyvéd, lakáj, féltékeny férj, szerkesztő, magánnyomozó, titkár, bankár, inas, igazgató, pincér, jegyző, főhadnagy, vegetáriánus, tűzoltóparancsnok, sofőr, vőlegény, forgalmista, cigányprímás, szájharmonikás a vonaton😊 Az imdb olyanokat sorol fel még, hogy „részeg vendég”, „kocsmai részeg”, „a báró bohém barátja”, „a részeges kalligráfus” és így tovább. 😊

Leginkább persze a link úriember szerepek álltak jól neki 😊 Emiatt ’45 után sem játszattak vele soha melóst, a Rákosi-korszakban ilyen kispályás reakciósokat alakított, aztán megint mindent 😊

Jöjjön is egy összeállítás a karakter-király ittas szerepeiből. 😊 A Művész úr hol spicces, hol atomrészeg, énekel, csetlik-botlik-dülöngél, flörtöl, másokat idegesít vagy szórakoztat, sztorizik, táncol. Mindegyik lenyűgöző kabinetalakítás 😊 Van egy bejátszás a Bors István című filmből is, ahol egy italos ügyvédjelöltet alakít (41 évesen) 😊 Felmerül a kérdés, hogy beugorjanak-e a kocsmába, mire a válasza: „Jogilag nincs akadálya.” 😊 Hatalmas poén, mindjárt megpusztolok a röhögéstől 😊 LEL

[bonniekajai]

Engem is utolért a PMS, izé, a vajdasági sós láz, főleg, hogy az egyik könyvelős oldalon is szembejött a recept...

Hozzávalók:

Tészta:

80 dkg liszt

5 dkg élesztő

egy csipet cukor

5 dl tej

1 dl olaj

Töltelék:

25 dkg margarin

2 db nagyobb tojás sárgája

1 ek. só

10 dkg reszelt sajt

A tetejére:

1 db tojás

20 dkg sajt

ízlés szerint köménymag

ízlés szerint napraforgómag

Elkészítés:

Az 5 dkg élesztőt felfuttatjuk 2 dl cukros, langyos tejben.

Amíg az élesztő felfut a lisztet kimérjük egy nagyobb keverőtálba, hozzáadjuk a már felfutott élesztőt és az 1 dl olajat, majd a maradék langyos tejjel jól összedagasztjuk.

A bedagasztott tésztát 4 részre osztjuk, külön keleszteni nem kell.

Közben elkészítjük a tölteléket is. A margarint a sóval és a tojássárgájával habosra keverjük, majd hozzáadjuk a 10 dkg reszelt sajtot is.

A 4 részre osztott tésztát egyesével kinyújtjuk. A tölteték negyed részével megkenjük, és feltekerjük. Körülbelül kétujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk.

A tetejét tojással megkenjük és reszelt sajttal megszórjuk.

Tipp: pirított napraforgómaggal meghintve az igazi.

Mivel két gyerek nehezítette a pályát, kifelejtettem tojássárgáját a krémből, a tetejére pedig nem a sajt alá, hanem fölé kentem a tojást :(

https://pallas70.hu/tudashalo/hirek/osztalek-eloiras-konyveles-szabalyai?gclid=CjwKCAjw8-OhBhB5EiwADyoY1VKYPNf1KeCIiDofLki2UQqHORTjc8prPLrPohBo48UCWzVRCWFkShoC5FsQAvD_BwE

[tartsdmegazaprot]

Nem szerettél volna soha könyvelő lenni?

nagyon nem vagyok jóban a számokkal, csak azok a részek mentek matekból, ahol a szöveg bekúszhatott az értelmezésbe és segített, sajnos egytucat humán húscafat vagyok

[bdpst24]

Átrendeződés a tanácsadói piacon: újabb céget vásárol a WTS Klient

Átrendeződés a tanácsadói piacon: újabb céget vásárol a WTS Klient

Tovább folytatja a Finacont tavalyi akvizíciójával megkezdett sort a könyvelő és adótanácsadó cég A magyar számviteli és adótanácsadói piac újabb meghatározó szereplője, a VGD Hungary is a WTS Klient Gazdasági Tanácsadó Kft. részeként folytatja tovább tevékenységét. A cégek tulajdonosai 2024. július 19-én írták alá az erre vonatkozó szándékukat, a megállapodás lezárása a szükséges hatósági…

[extraordinarymreast]

Anti-Midas vol. sok

[borderline-story]

Tudod, az a vicces, hogy ezt baromi ritkán vesszük észre. Agyalok, mert miért ne, hisz csak hajnal fél 5 van, és most döbbenek rá, hogy miért is? Azt, hogy klinikus legyek egyszer, annak még a gondolatát sem engedem meg. Rendesen tiltó listán van a fejemben. És most figyeltem, és visszakérdeztem, hogy ugyan miért?

Sokat kell tanulni? Sokat.

Nagyon hosszú az út odáig? Baromira.

Kell hozzá ismeretség? Nem árt.

Teljesíthető, másnak sikerült már? Naná.

Akkor meg?

Áruld már el, hogy mégis mi a *-ért kell szabotálnod magad állandóan? Miért ne lehetnél akármi, amiről álmodsz? Vagyis inkább, miért nem engeded meg egyáltalán azt, hogy álmodj? Ki mondta neked azt, hogy csinálhatsz bármit, na de klinikus (jogász/könyvelő/vállalkozó/sakkozó nő…vagy éppen az ami megtetszik), na az biztos nem lehetsz? Miért táplálod magadban folyamatosan azt, hogy kevesebb vagy, mint bárki más? Miért ne indulnál te is ugyanakkora eséllyel az életben, mint a többiek? Honnan ered ez a mélyen gyökerező “nekem ezt nem szabad/lehet” gondolat? Az a bizonyos “nem vagyok rá képes”, “nekem úgysem menne”, “jobb ha ilyenben nem is gondolkodom” és társai? Miért hallgatsz erre a kicseszett sunyi, gonosz kis hangra a fejedben? Dobd ki a picsába és szárnyalj!!

[petrany]

Ez nem egy vicc. Ken Block egy éve halott. Vance pedig egy könyvelő.

[bukmekercom]

ONLINE MAGYAR KÖNYVELŐ

Online sportfogadóként valószínűleg olyan információkat keres, amelyek segítségével többet nyerhet? Ha igen, látogassa meg ezt az oldalt, és tekintse meg az útmutatót és az útmutatót, hogy kiválaszthassa a lehető legjobb bukmékert, és nyerjen 2023-ban!

[angelofghetto]

Nagyon szeretem hallgatni Csath Magdolnát, mert valami olyan elképesztően érthetően és összeszedetten tud beszélni akár egészen bonyolult közgazdasági kérdésekről is, hogy még az én statisztika- és számallergiás agyam is képes azonnal megérteni.

Már az első néhány mondatából kiderül, mennyire hiábavaló és ostoba irány alulfizetni és agyonadóztatni a magyar munkaerőt, lerabolni a kisvállalkozásokat, mert ahol nincs vásárlóerő, ott halódik a kereskedelem, halódik a termelés és szolgáltatás, és kevesebb adó is folyik be, mert kevesebbet vásárolnak, és kevesebb járulék jön be az alacsonyabb bérek után. Ezért kénytelenek a haverokat súlyos uniós milliárdokkal felpumpálni, és ezért roggyannak meg, ha nem jön a pénz. Tiszta sor. A nagy külföldi cégek túltámogatása pedig szisztematikusan kivéreztet bennünket.

Nagyon tetszik, ahogy nagytotál képet ad a folyamatok egymásra hatásáról.

Múltkor a balesetem kapcsán vissza kellett mennem a sebészeti ügyeletre a kórházba, mert nem gyógyult a sérülésem, holott pontosan betartottam a háziorvos utasításait. Az ügyeletes nővér, aki lekezelt és átkötözött, halkan megjegyezte: a háziorvos ebbe ne avatkozzon bele, inkább méregesse csak a vérnyomásokat.

Pedig ők mind egészségügyi szakemberek. Akkor most mit várunk egy cezaromániás, korlátlan hatalmában józan eszét vesztett jogásztól, aki bele akar kontárkodni a közgazdaságba, sőt már világpolitikai tényezőnek vizionálja magát. Mintha mondjuk egy könyvelő képzelné magáról, hogy szívsebész, vagy agykutató.

[metalindex-hu]

Alcatraz Open Air fesztivál – Kortrijk, Belgium, 2023. augusztus 11–13. – Harmadik nap

Alcatraz Open Air fesztivál – Kortrijk, Belgium, 2023. augusztus 11–13. – Harmadik nap - https://metalindex.hu/2023/08/25/alcatraz-open-air-fesztival-kortrijk-belgium-2023-augusztus-11-13-harmadik-nap/ -

A beszámolóírás hasonló dinamikával zajlik, mint a fesztivál maga: a végére egy kicsit elfogy a lendület, az ember egyre nehezebben préseli ki magából a sorokat. Na, de fussunk neki, essünk túl rajta, lássuk, milyen volt a vasárnap! A nap úgy indult, hogy kiderült: a fesztivál pénzeként szolgáló zsetonokat (coin) nem lehet visszaváltani, így nem maradt más választásunk, mint elinni az összeset. A feladat tehát adott volt.

Sacred Reich

A nap egyértelmű fénypontjául számomra természetesen a Sacred Reich ígérkezett, akiket volt már alkalmam méltatni és rangsorolni is: . Phil Rind és csapata ezúttal sem okozott csalódást, és hercig kis koncertet rittyentettek a hálás közönségnek (https://www.setlist.fm/setlist/sacred-reich/2023/sport-campus-lange-munte-kortrijk-belgium-4ba5af3e.html), bár amikor Phil a szeretet erejéről kezdett beszélni, és arra kérte a közönséget, hogy mindenki ölelje meg a mellette állót, ránéztem Bugára, és arra jutottam, hogy ennek a kérésnek semmi esetre sem fogok eleget tenni, mert mindennek van határa.

Nehezen tudok visszaemlékezni, hogy a Sacred Reich és a Blind Guardian között mivel töltöttünk az időt, de abból kiindulva, hogy a zsetonok száma meredeken esett, azt sem tartom kizártnak, hogy megittunk néhány sört. Valahogy tehát elütöttük az időt, messziről még a Gloryhammer matinéjába is belenéztünk, amit nem szeretnék minősíteni, mert van elég ellenségem, nem akarok újabbakat szerezni. Szintén felületesen belefülelve, azt megállapítottam, hogy a Gatecreeper nem egy rossz banda, ha fejletépésről van szó.

Blind Guardian

Ha az volt az alapkoncepció, hogy egy mannheimi könyvelő karizmájával rendelkező énekes néhány további némettel alapít egy bandát, amelyben varázslókról, törpékről és keltákról fog énekelni, akkor ebben nehéz lenne hibát találni. Komolyra fordítva a szót, finomam fogalmazva sem vagyok a zenekar rajongója, mégis már másodszor néztem meg őket egy éven belül. Ez a fellépés alapvetően sokkal jobban tetszett, mint a barcelonai, és esetenként még valóságos riffeket is kihallani véltem a kardozós-dugós fantasy témák közül. Nem is volt olyan rossz.

Mire ideértünk, zsetonunk alig maradt, ami arra enged következtetni, hogy sikerült elinni és elenni az összeset.

És ezzel el is érkeztünk az események végére, mert hiába vártam őrületes módon a Depressive Age koncertjére, az előző fellépések setlistjeit átböngészve szomorúan állapítottam meg, hogy az általam favorizált első lemezről egyetlen dalt sem játszanak, így aztán őket valószínűleg egy életre sikerült elmulasztanom.

Kis csapatunk tehát elindult a hotel felé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy jövőre veletek ugyanitt vagy máshol!

Köszönöm a figyelmet!

Majka

Egy fesztiválon 12:25-kor kezdődő koncert „gyerekelőadásnak” számít, főleg ha azt követően még további 12 órát töltünk a helyszínen. Plusz a harmadik napra azért az ember már érzi a testében az elmúlt napok álldogálásait, mászkálásait, kevés alvását, úgyhogy igyekeztünk észszerűen megtervezni a vasárnapunkat. John Quail-lel elsőként a GRAVE DIGGER koncertjét néztük meg. Egy kicsit számukra is nagynak bizonyult a központi színpad, a hangszeresek egymástól elég távol muzsikáltak, Jens Becker basszusgitáros és Axel Ritt gitáros magányosan bolyongott a maga térfelén. Megjegyzem, a fesztiválon utóbbi volt az egyetlen zenész, aki lejött pengetni a színpad és a közönség közötti biztonsági sávba. Chris Boltendahlt még nem láttam élőben, így meglepődtem, hogy milyen magas, nyurga fickó.

JQ-vel a hallottnál ütősebb szettet vártunk: mindössze nyolc dal hangzott el, amelyek közül kettő – a Rebellion (The Clans Are Marching) és a Heavy Metal Breakdown – volt igazán nagy sláger. A Hell Is My Purgatory és a Dia de los Muertos is tetszett, összességében azonban hiányérzet maradt bennem, örültem volna még néhány dalnak az első három lemezről. (Egyes koncerteken a Headbanging Mant és a Witch Huntert is műsorra tűzik, úgyhogy akár ezekre is lehetett volna esély.) A kissé langyos hangulatú koncertet a Halál különböző öltözékekben és hangszerekkel történő színpadi megjelenése dobta fel. 

A Jag Panzerhez hasonlóan a SACRED REICH buliját is sikerült az első sorból, középről végigheadbangelnem. Az örökké mosolygó Phil Rind szokásához híven egyes számok előtt most is hosszasan prédikált, filozofált, egymás tiszteletének fontosságát hangsúlyozta, a Szeretet Nyara (Woodstock 1969) és a Flower Power hangulatát igyekezvén visszahozni, amit a magvas gondolatokon túl néhány szál, a hangfalak mellé és a dobszerkóra tűzött napraforgóval is megtámogatott. Az ifjú gitáros, Joey Radziwill, ha korát tekintve egy kissé ki is lóg a veteránok közül, lelkesedésének és remek játékának köszönhetően teljes értékű csapattaggá vált. 

Műsorukkal nem igazán okoztak meglepetést: én utoljára 2019 novemberében, a Dürer Kertben láttam őket, és az itteni szett valamennyi dala ott is elhangzott. Az American Way-jel kezdtek és a Surf Nicaraguával zártak, de a programba az elsőlemezes Death Squad, az Independent, a megaklasszikus Who’s the Blame és a tavalyi visszatérő album, az Awakening négy dala is befért. Nálam ezen a napon ők vitték el a pálmát.

Már a Charleroi reptérről Brüsszelbe vivő buszon ültünk, amikor a fesztivál Facebook-oldalán olvastam, hogy az utolsó pillanatban az Overkill is lemondta a fellépését. Ha valamit, ezt igazán sajnáltuk, hiszen többünk számára is ők voltak az egyik fő húzónév. Helyükre, a vasárnap délutáni műsorsávba azt az Evil Invaderst sikerült beszervezni, akiket tavaly, Barcelonában is láttunk már élőben. Úgyhogy – mivel őket nem feltétlenül akartam megnézni még egyszer, kissé rendhagyó módon – Phil Rindék fellépését követően visszatértem a szállodába egy kis wellnessezésre (ha már fizettünk érte…), majd felfrissülve tértem vissza a fesztiválra, ahol egy újabb tinédzserprogramon vettem részt.

A GLORYHAMMER muzsikája (amihez az idei album révén kerültem közel) és némileg megmosolyogtató imázsa jól láthatóan a fiatalabb nemzedéket és a fantasy világába vágyó, gyermeklelkű felnőtteket célozza: a teátrális színpadi produkcióra, a szaxofonozó zöld goblinra és az abnormális méretű pörölyre válaszul a közönségben előkerültek az unikornisszarvas, fehér plüss-sapik, a csúcsos varázslósüvegek, a tetőtől talpig levelekkel borított entmaskara, a vadul lengetett, felfújható suszterkalapács, és többször is felhangzott a „hoots! hoots!” kórus. Szó se róla, a dallamos szimfonikus power muzsika magával ragadja a hallgatóságát, egy-két dalt (Holy Flaming Hammer of Unholy Cosmic Frost, Wasteland Warrior Hoots Patrol, Keeper of the Celestial Flame of Abernethy) még én is ismertem, ám maradéktalanul mégsem tudtam átadni magam ennek a hókuszpókusz muzsikának.  

A BLIND GUARDIAN legénysége a GH-től látottaknak éppen az ellenkezőjét képviselte: semmi külsőség, csupán a lendületes és lírai dalok. A csapat színpadi felállása hat főben stabilizálódott, így mindent el tudnak játszani, amit el kell, nincs szükségük felvételről megszólaló billentyűs samplerekre. Hansi Kürsch ugyan már jó ideje úgy néz ki, mint egy átlagpolgár, a hangja azonban ma is hibátlan. André Olbrich arcát a műsor folyamán alig lehetett látni, annyira a hangszerére koncentrált, így második frontemberré gitáros kollégája, a teljesen megőszült Marcus Siepen lépett elő. 

Hansiék elég erős szettet raktak össze, amelyben a dinamika mellett az érzelmek is tág teret kaptak. Előbbi vonalat a Welcome to Dying, az Ashes to Ashes és a Valhalla, utóbbit a Nightfall, a Lord of the Rings és a The Bard’s Song – In the Forest képviselték. Természetesen most sem maradhatott ki a programból az Imaginations from the Other Side, a Time Stands Still (At the Iron Hill) és a Mirror Mirror, a közönségénekeltetés pedig a programot záró Valhallában érte el a tetőfokát. Bátran kijelenthetem, hogy ez alkalommal a tavaly, Barcelonában látottnál jóval meggyőzőbb produkciót kaptunk a csapattól.

Szenior küldöttségünk nagyjából ekkor érte el teljesítőképessége határát, így – bár a programfüzetben előzetesen a Depressive Age és a Holy Moses koncertjét is bekarikáztuk magunknak – búcsút intettünk a rendezvénynek, amely nekem az eddigi legkellemesebb fesztiválélményem volt. Jövőre egész biztosan újrázunk, nem biztos, hogy Belgiumban, de egy külföldi, többnapos, hasonlóan változatos és izgalmas programot kínáló helyszínen.   

Coly

Egy rövid alvást, bőséges reggelit és mini-városnézést követően a GRAVE DIGGER fél egy körüli kezdésére éppen beestünk Colyval a Prison stage elé. Chris Boltendahl zenekara viszonylag sok új dalt adott elő, de ez számomra nem volt a legjobb választás tőlük. A The Dark of the Sun és az Excalibur szerencsére javított az összképen, ám igazán az utolsó két tétel miatt maradt bennem felejthetetlen érzés. A Rebellion (The Clans Are Marching) rendesen beindította a késő déli időpont ellenére tekintélyes számban megjelent nézősereget, végül pedig a Heavy Metal Breakdown tette fel az i-re a pontot. Jó kis ökölrázós, közönségénekeltetős bulit nyomtak a germánok!

A következő banda, amire kíváncsi voltam, a fellépést szinte az utolsó pillanatban visszamondó Overkill helyére beugrott hazaiak, az EVIL INVADERS programja volt. Tavaly nyáron Barcelonában nagyot mentek, idén tavasszal pedig jegyet vettem a budapesti koncertjükre, ahová végül nem tudtam elmenni. A sors mégis úgy hozta, hogy most láthattam őket. A kvartett otthoni pályán fellépve komoly ovációt váltott ki a rajongókból, a crowdsurfing szinte folyamatosan ment, amíg csak le nem vonultak a színpadról. Pirotechnikával, füsttel megtámogatott fellépésük során jóféle speed/thrash nótáiknak örülhettünk, engem leginkább a Feed Me Violence, a Raising Hell és a megunhatatlan Die for Me nyűgözött le. 

A Gloryhammer fantáziabirodalmának eljövetele alatt Bugával és Majkával lógtam, valamint megejtettem egy személyes találkozót az időközben dedikálásra érkező Evil Invaders tagságával. A belga srácok nagyon kedvesek voltak, és szemmel láthatóan örültek, amikor megtudták, hogy Magyarországról jöttem.

Estefelé elérkezett, amire talán mind a négyen vártunk. A BLIND GUARDIAN egy órába belesűrítve nyújtotta át pályafutásának esszenciáját. A 2022-es barcelonai fellépésük visszafogottságát most nem tapasztaltam. Hansi jól énekelt, André és Marcus felszabadultan pengetett. Legsikeresebb albumaik legnagyobb dalai követték egymást: Imagimations from the Other Side, Welcome to Dying, Nightfall, Time Stands Still, Lord of the Rings, Ashes to Ashes, Deliver Us from Evil, The Bard’s Song, majd a Mirror Mirror, s végül az elmaradhatatlan Valhalla! Jó, tudom, legalább ennyi hatalmas nóta maradt ki, de csak egy órácskát kaptak, úgyhogy annak kellett örülnünk, amivel jöttek, láttak és (meg)győztek!

Bár akadtak még további fellépők, kis csapatunk a BG után lassan el is köszönt a három napon át tartó fémünneptől.

A vasárnap mottója: „Valhalla – Deliverance / Why’ve you ever forgotten me?”

Találkoz(z)unk jövőre is egy európai metal fesztiválon!

John Quail