#jókaimór

[szerelmesfelho]

"...De hát ki mondja azt, hogy szeretni vétek, s hogy szenvedni erény? Ki látta azt a két angyalt, akiknek egyike az Isten jobbján ül, s jegyzi azoknak a neveit, akik szenvedtek és elhervadtak, a másik pedig bal felől írja a fekete könyvbe azokat, kik szerettek, és el merték fogadni a boldogságot?"

- Jókai Mór: Az arany ember

[gabor-fabian-g1]

Mit kíván a Magyar Nemzet... Egyenlőség, szabadság, testvériség... 1848-ban így kezdődött... What the Hungarian People want... Equality, freedom, fraternity... Started with this in 1848... #forradalom #szabadságharc #revolution1848 #hungarianrevolutionof1848 #petofi #kossuth #szabadság #freedom #demokráciát #democracy #equality #egyenlőség #testvériség #fraternity #remember #pilvax #pilvax-kör #irinyi #jokai #kossuthlajos #jókaimór #irinyijózsef (helyszín: Budapest, Hungary) https://www.instagram.com/p/BvBxbyWFogb/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1cge54yms8rot

[vhrai-blog]

Ismét a véletlen vezette a kezem az olvasmányom kiválasztásakor, "ezer éve" forgattam Jókait. A Minden poklokon keresztül erősen meg is lepett, nem a megszokott 19. századi közegbe visz a szerző, hanem II. András korába, abba az időszakba, amikor a király keresztes hadjáratra indult. Ennek főbb állomásai kivehetők, de sok minden csak a fantázia szüleménye. Ettől félig meddig meseszerűvé válik a történet. Lassan a regény végére érek így azt már tudom, hogy két főbb részre oszlik, az elsőben Lébe László és Brünszikáld lovagok történetét ismerhetjük meg. Jókai itt is szeret az ellentétekkel játszani, az erényes Brünszikáldot szembeállítja csalfa sógorával. Viszont a sztorit eléggé a lovagi romantika uralja, így velejéig romlott karaktert a főhőseink között nem találunk, csak jellemgyengét. László lovag ugyanis a szebbik nemet tekintve nem bír magával. A második részt sokkal érdekesebb és izgalmasabb. Lébe László fogságba esik, Mária, a felesége elindul keletre a kiszabadítására. Pesze, azt mondhatjuk, nem a megfelelő emberre pazarolja az energiáit, főleg mai szemmel, de az állhatatossága mindenképp figyelemre méltó. Ez a rész egyébként sokkal érdekfeszítőbb a háttér szemponjából még bérgyilkos szekta, és a Szenföldre zarándokoló bűnözők hada is felbukkan. Na, ebben a tekintetben sem igazán finomkodott a szerző a részletekkel. Egyébként Jókaira tekintettel kételkedem a boldog befejezésben, de ki tudja, ez a regény eddig kilóg rendesen az általam korábban olvasott kötetei közül.  #könyv #könyvesblogger #olvasás #klasszikus #akadémiaikiadó #jókaimór #mindenpoklokonkeresztül #libellum #vhrai #könyvrefel #csakolvass #kapcsoldkiatvt #könyvajánló #mutasdmitolvasol https://www.instagram.com/p/Ch5UPrZoA0-/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[kemenykotes]

Egyszer megyek ki a világba, erre ez van. Jókai zöld. #mamindennyomi #zöld #jókai #jókaimór #magyar #irodalom #budapest #hungary (helyszín: Andrássy út)

[magikus-miccentyu]

JÓKAIMÓR VÁLO

[6cippo-blog]

Jókai Mór egy szombati napon, 1899. szeptember 16-án, délelőtt 11 órakor, az V-VI. kerületi Anyakönyvi Hivatalban vette feleségül a színésznő Grosz Bellát. Krimibe illő volt mindaz, ami előtte és utána történt. Az írót a házasságkötésről családtagok, jó barátok próbálták lebeszélni, majd pedig a nősülését megakadályozni. Jókai háziorvosa, dr. Demjanovich például azt állította, az írónál a szexuális erotománia következtében kialakult aggkori elmegyengülés tünetei figyelhetők meg. Az 1894-es törvény a polgári házasságok legalapvetőbb akadályának a cselekvőképtelenséget tekintette. Cselekvőképtelennek pedig az elmebetegeket, a saját vagyonuk kezelésére képteleneket és a tékozlókat tartotta. (...)  

Jókai nevelt lánya, Feszty Árpádné Jókai Róza magándetektívvel kívánta kísértetni az írót, és gondnokság alá akarta vétetni. Lugosi szerint előbb a vagyon, aztán pedig a végrendelet miatt, melyben Jókai általános és egyetlen örökösévé dr. Jókai Mórné született Grosz Bellát tette meg. Jókai 1905-ben halt meg, és nevelt lánya még abban az évben a Budapesti Királyi Törvényszéken megtámadta a végrendeletet. Az eredeti periratokat Lugosi nem találta meg, csak annak néhány a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött gépiratos kivonatát, melyben a felperes, vagyis Jókai Róza annak a kimondását kéri, hogy a végrendeletet az özvegyi jog érdemtelensége miatt tegyék semmissé. És ügyvédjével, Füredi Mórral együtt tanúk meghallgatását indítványozzák, akik majd bizonyítják, hogy Grosz Bella ütötte a férjét. "Legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette..." Ugyanakkor elismerik, nincs bizonyítékuk arra vonatkozóan, hogy Grosz Bella a végrendelet leírása előtt vagy közben fizikai kényszert alkalmazott volna, vagyis hogy az alperes pisztollyal a kezében kényszerítette a végrendelkezőt. De azt igenis "ki tudom mutatni, hogy megtévesztette őt felőlem való véleményében, hogy azt szuggerálta neki, hogy tébolydába akarom záratni..."

Hogy zárult a furcsa per? 1907-ben Fesztyné visszavonta keresetét és peren kívüli egyezséget kötött; az özvegy minden évben köteles elszámolni a Jókai-jogokból származó bevételekből és annak tíz százalékát át kell adnia Jókai Rózának. A húszas években Jókai Róza újból beperelte az özvegyet, 1927-ben pedig ismételten megállapodtak: 12 ezer pengő fejében Fesztyné Jókai Róza örökre lemondott a húsz évvel korábban szerzett részesedésről. (forrás)

[vhrai-blog]

Tizenéves koromban utáltam Jókait, valljuk be, nem is ennyi idős korban kellene olvas(tat)ni. Ám mostanra az egyik kedvenc klasszikus írómmá avanzsált. Most az egyik, talán kevésbé ismert regényéről írtam nektek. :)

"Az utóbbi időszak egyik legjobb impulzusvásárlása volt ez a kötet, ami egy hamisítatlan Jókai élménnyel ajándékozott meg. Egy nagyon izgalmas korszakba kalauzol minket, bár a történelmi hátteret inkább egyfajta díszletként használja a szereplők jellemének formálásához. Egy főhőst, Ádorfai Incét állítja a középpontba, az ő élettörténetén keresztül ismerhetjük meg az emberi lélek mélységeit. Noha nem lehet tagadni, hogy némely esemény, vagy a karakterek kissé túlidealizáltak, de ez egyéni ízlés kérdése."

[6cippo-blog]

1899. szeptember 16-án - 13 évvel Laborfalvi Róza halála után - Jókai 74 évesen vette feleségül az akkor 20 esztendős Nagy (Grosz) Bellát. Az eseményt a közvélemény óriási felháborodással fogadta.

[6cippo-blog]

Jókai és Laborfalvi Róza szerelme 1848. március 15-ének estéjén, a Nemzeti Színházban kezdődött (más források szerint már korábban ismerték egymást).

A Bánk bánt nem lehetett végigjátszani. Az első felvonás után a közönség ráunt a lassan hömpölygő cselekményre, és valami forradalmit akart. A nagy zajongásban a színpadra lépett a Petur bánt alakító Egressy Gábor, és elszavalta a Nemzeti dalt, azután a darab szereplői egyszerre léptek a színpadra, és elénekelték a Szózatot, a Marseillaise-t, a Rákóczi indulót és a Hunyadi László áriáját. A közönség azonban egyre hangosabban Táncsicsot követelte, aki ekkor már a szállodába bezárkózva töltötte megérdemelt pihenését hű Terézével. Petőfi és Vasvári próbálták lecsöndesíteni a tömeget, de szavaikat elnyelte a lárma. Egressy elérkezettnek látta az időt, hogy a színpadra vezessen egy ál-Táncsicsot, hadd kapja meg a nép, amit szeretne. Jókai azonban nem hagyta, hogy a forradalom estje egy ilyen kínos paródiával folytatódjon, ezért bejelentette, hogy beszélni fog a néphez.

A színfalak mögé ment, és szólt Egressynek, hogy vonassa fel a függönyt. A színfalak mögötti félhomályban csaknem összeütközött a kokárdás Gertrudisszal, Laborfalvi Rózával. Egymásra néztek, a 23 éves fiatalember közelről is épp olyan gyönyörűnek találta a 31 éves dívát, mint korábban a néz��térről. Jókai öltözete estére kissé megviseltnek tűnt: csizmája sáros volt, ruhája az esőtől átázott, csak a cilindere szalagjába tűzött óriási piros toll kölcsönzött neki némi forradalmi külsőt. A színpadra állva elmesélte Táncsics kiszabadítását és azt, hogy a fáradt hazafi most nem tudott eljönni. Beszédet némi taps fogadta, de azért a közönség nem örült, hogy nem láthatja élőben a kiszabadított rabot.

A tapsrend természetét értő Róza ekkor lépett a színpadra. Levette jelmezéről a saját maga által varrt, erdélyi és magyar színekkel készített piros-fehér-zöldsárga-kék kokárdáját, és a szónok mellére tűzte. A taps végre felmorajlott, de Róza ezt is tudta fokozni. Ott, a közönség szeme láttára megcsókolta a kissé megszeppent írót. A nézőtéren ováció tört ki: a szerelem megmentette az estét, és győzött a szabadság is. Jókai és Róza másnap már együtt andalgott a budai utcákon. (forrás)

[6cippo-blog]

Jókai Mór, 1903.

Eredetileg Jókay Móric néven anyakönyvezték. Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címezte először levelét „Jókay Mór úrnak”. Ezen Jókai kezdetben bosszankodott, majd frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, jelezvén, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel.