#jógamatrac

[kgaprs-blog]

Nyáron az ember a zuhanyozó, a szépség és a jógamatrac felé fordul. Ennyi

#nyár

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Ikea jógamatrac!

[manzeraniki]

#reklám | Tesztelve az új @corki_yoga jógaszőnyegem, ami igencsak átment a rostán!🤩 Semennyire nem csúszik, sem a padlóval érintkező felülete, sem a másik. A felülete környezetbarát és anti-bakteriális parafából készült, ami nem szívja fel a nedvességet. Bármilyen típusú, izzasztó óráról legyen is szó, ezen nem fogsz elcsúszni! (Még zokniban sem, így is teszteltem!😀) Ilyen az igazi, jó jógamatrac, ami egy életre kitart, nem csak pár hónapig! És a jó hír, hogy a “manzeraniki” kuponkóddal 10% kedvezményben részesültök vásárlásnál!🤗 Keressétek fel a weboldalt: www.corkiyoga.hu 🧘🏼‍♀️ (helyszín: Szentendre) https://www.instagram.com/p/B_CpCahhLzB/?igshid=1gibc23tqi7dy

[handmadetotebags]

Elkészült az első jógamatrac tartó vászontáska! Ez a tesztpéldány saját részre készült, de lesz majd egy két darab a webshopban is. Namaste! 🧘🏼‍♀️ (helyszín: Budapest, Hungary) https://www.instagram.com/p/Bw1XC0AA7v9/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=zjue5mlkojry

[mariannradi]

Leia cosplay. . Costume is made by me. The "Metallic" parts are made of #yogamat 😉 . 📷 @manvinphotography #manvinphotography . . . . . . . . . #starwars #cosplay #slaveleia #princessleia #leiaorgana #tatooine #jabbathehutt #slaveleiacosplay #cosplayhu #szeretlekmondocon #playit #cosplaygirl #geekgirl #geektak #badasscosplay #theartofcosplay #badasscosplaygirl #hungariangirl #hungariancosplayer #yogainspiration #jógamatrac (at Budapest, Hungary) https://www.instagram.com/p/Btjisctg-hG/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1o7orgm2mf9y1

[unexistinguniverse]

a tudatalattim és a jógamatrac

Ki gondolta volna, hogy a klisé, miszerint “a legjobb gondolatok meditáció közben születnek”, való igaz. Egy ideig kételkedtem benne, mivel azt gondoltam, örülök, ha el tudok csendesedni legalább három másodpercre -- amúgy pedig a “ki kéne porszívózni a szőnyeget”, “mit egyek ma vacsorára?”, “van itthon paradicsom?”, “mekkora lehet a végtelen” gondolatok fogják követni egymást. Mint az elején, amikor kétségbeesetten próbáltam kiutat keresni a százötös pulzus és a folyamatos nyomás alól, így elkezdtem lecsendesíteni a gondolataimat. Akkor még örültem, ha végig tudtam ülni tíz percet színtiszta nyugalomban és sikerült csak befelé figyelnem.

Aztán ahogy egyre kevesebbet kellett arra koncentrálnom, hogy ne gondoljak semmit, és egyre természetesebbé vált (az elején még tudatosan irányított) légzésem, hirtelen eszembe jutottak gondolatok, amik megdöbbentettek. Mintha a tudatalattim inspirációs kártyákat készítene, míg én a mindennapi dolgaimat végzem -- és amint adok neki pár percet, hogy előjöjjön és elmondhassa, mi újság vele, ő egy négyéves gyerekhez hasonlóan odarohan hozzám, hatalmas vigyorral az arcán (ami néha inkább megdöbbentő és ijesztő, mint kedves, mert klasszisokkal intelligensebb és bölcsebb, mint én), a képembe tolja az újabb inspirációs kártyácskáját, majd alig, hogy elolvastam, elrohan.

Jó pár hét után ma először adtam neki lehetőséget, hogy felbukkanjon. Hogy az új lila jógaszőnyegem, vagy a hirtelen öröm hatására tette-e, azt nem tudom, de csak annyit mondott, hogy nem várhatok változást változtatás nélkül. Rádöbbentett, hogy egész életemben a változás motivált, és mégis mindent ugyanúgy csináltam. A kliséket író tudatalattim mutatta meg nekem, hogy önmagam karikatúrájává váltam. Hiába tudom valahol belül, hogy változni kéne, mégsem teszek érte; ezzel együtt pedig várom, hogy minden egyre csak jobb és jobb legyen. Mintha csak abban reménykednék, hogy hónapokon belül derékig érő hajam lesz, ha minden héten egyszer kopaszra borotválom a fejemet.

Hát, kedves Niki -- ez a borotválós dolog így nem fog menni. Úgyhogy köszi, Tudatalatti, hogy ilyen jó vagy hozzám és nem nézed le a Te barátnődet, akinek (hiába múlt már el huszonhárom) még mindig evidens dolgokat kell a fejébe verned.

[onkenteskentsevillaban-blog]

Most nézem, hogy már  két hét eltelt azóta, hogy hírt adtam magamról, repül az idő. A sevillai napok nagyjából rutinszerűen telnek, 9-14-ig dolgozunk, aztán pihi, spanyoltanulás, este hangulattól függő bandázás. Tegnapelőtt este például nemzetközi kaja estet tartottunk, én tojáskrémmel, gombapörkölttel és gyümölcslevesessel készültem. Ez utóbbi kicsit rendhagyó lett, mivel nem árulnak meggybefőttet... elhiszitek? Viszont találtam valamit, ami majdnem tejföl, mindenesetre nagyon hasonlít, ennek örültem :)

A múlt hetet Silviával, az olasz bajtársammal Coy-ban töltöttünk, ami egy 500 lelkes kis falu Murcia tartományban, itt felkészítettek minket mindenre (legalábbis reméljük, hogy mindenre), amire az EVS-ünk során számíthatunk. Nagyon intenzív volt, minden nap 4 x2 óra foglalkozással, de ezek mind kreatívan, játékosan dolgozták fel a megtanulandókat. Úgy is mint, a teljesség igénye nélkül: konfliktus megelőzés, a kultúrsokk, az alkalmazkodás fázisai, interkulturális kommunikáció, megtanulni tanulni, spanyol kultúra, stb. Az egész hét szuper hangulatban telt, nagyon jó kis csapat gyűlt össze (20-an voltunk), a foglalkozások után minden estét a hely 2 bárjának egyikében töltöttük, többnyire hajnalig, ez nem segített az energiaszintünkön, de minket összehozott :) Bónuszban, hogy legyen lehetőségünk rekreálódni, a szállástól 10 perce egy gyönyörű, kiépített, de természetes vízű medence is volt. Coynak két nevezetessége van, ez az egyik, a másik egy kis szövő manufaktúra, ide is ellátogattunk, sőt még ajándékot is kaptunk, egy jógamatrac méretű csíkos pamutszőnyeget. Csodaszép dolgokat csinálnak egyébként, maradék szövetek újra felhasználásával, 70-80 éves g��pekkel. Elég rendesen összekovácsolódott a csapat, az utolsó, búcsú foglalkozáson volt nagy sírás-rívás. A busz másnap 6-kor indult a vonat és busz állomásokra, úgyhogy nem láttuk értelmét lefeküdni, egész éjjel bandáztunk. Szerintem a bár tulaja egész évben nem keres annyit, mint ez alatt az egy hét alatt. A mi buszunk csak 11-kor indult Murciából, így volt időnk egy kicsit ott is szétnézni. Sajnos mindenki nagyon messze önkénteskedik, Madrid, Valencia, Aragón, Plasencia, Tarragona... de legalább van kit látogatni szerte az országban :)

[osztondijjalparizsban]

szeptember 18

Eltelt az első két hét a laborban. Eddig egyrészt azért nem írtam, mert folyton fáradt voltam, illetve ha volt egy kis szabadidőm akkor inkább elmentem futni, és utána garantáltan fáradt lettem, valamint igazán nem sok minden történt. Persze sok apróság azért igen, ezekről próbálok kevésbé unalmasan beszámolni.

A laborban minden oké, minden hétköznap ott töltök 9-10 órát, de kell is ez az idő szűkössége miatt. Így is kicsit tartok tőle, hogy ha nem áll mellém a szerencse, nem nagyon lesznek szép eredményeim 3 hónap alatt. Bár tudom, hogy a szakdolgozatba lehet írni arról is, hogy vajon ez és ez miért nem sikerült, de egyenlőre bizakodó vagyok, hogy a sok bent töltött óra meghozza az eredményeket.

Mivel a munka csak fél 10 körül kezdődik a laborban, ezért általában 6 és 7 között végzek. Hazafele szoktam beugrani a kolis menzára vacsorázni, és ilyenkor kiesik az esti sportolás, mert teli hassal nem lehet futni.

Apropó futás. Itt mindenki fut! Akármikor megyek le a kollégiumot körülvevő parkba, mindig rengetegen vannak és ez baromi inspiráló nekem. A héten kiváltottam a féléves sportbérletet is, amivel használhatom majd az edzőtermet és az uszodát. A hétvégén sajnos lusta voltam lemenni úszni, és amíg kitart a viszonylag jóidő inkább futok többet. Bár ma már rendesen meg is áztam futás közben.

Az időjárás elég szürke és esős lett az elmúlt napokban, előtte pedig kifejezetten meleg volt. Ha már az időjárásról beszélek, tényleg azt gondolhatjátok, hogy semmit sem csinálok. :D

Még múlt héten egyszer el akartunk menni egy koncertre, la femme zenekar játszott egy hajón. A buli ingyenes volt, és mire odaértünk elképzelhetetlenül hosszú sor fogadott minket, szóval inkább vettünk egy üveg bort és kiültünk a közeli térre borozni, vagy ahogy itt mindenki teszi: piknikezni.

Nagyon meglepő volt számomra, hogy öltönyös figurák, illetve kiskosztümös nők vetik le a magassarkút és dobják le magukat egy plédre a város közepén. Falatoznak, borozgatnak mindezt egy átlagos munkanap után. Azt is megfigyeltük, hogy itt az emberek csak úgy leülnek egyedül egy padra, nyomkodják a telefonjukat teljes nyugalomban, esetleg olvasnak majd hazamennek. Otthon milyen elképzelhetetlen hogy munka után ne rögtön hazarohanj, hanem egyedül kiülj valahova időt tölteni magadban.

Most pénteken ismét kísérletet tettünk a szórakozásra, ezúttal a Concrete nevű helyre mentünk el, ami egy hajó a Szajnán, méreteit tekintve az a38-nak felel meg. A beléptetés szigorúbb volt mint egy reptéri átvizsgálás, még a táskám belső zsebeibe is benéztek. Bár ez mindenhol sajnos már megszokott Párizsban. Nem léphetsz be úgy körülbelül sehova, hogy ne vessen egy pillantást a táskádra a biztonsági őr. Még az egyetemi menzára is csak úgy engednek be, ha előtte megbizonyosodtak róla, hogy nincs nálam semmi fegyver. Visszatérve egy kis motozás után bejutottunk. Egész korán érkeztünk, 11 körül, de már sokan táncoltak, kellemes méretű tömeg volt. A zene jónak ígérkezett, de a hangerő O.o

A zene olyan halk volt, hogy az első sorban a hangszóró mellett állva is még halknak találtam, pedig ismertek, én vagyok az aki nagyon rosszul bírja a decibeleket és ki nem bírna egy első sort semmilyen techno buliban. Szóval elég hamar hazamentünk, annyira nem jött át a hangulat.

Ma egy vegán fesztiválra látogattunk ki, mert Prince Rama adott nappali dj set-et. A dj set előtt, közös jógázás volt az alkotókkal, egye fene, beálltunk mi is, pedig eddig csak annyit gondoltam a jógáról, hogy baromi unalmas. Ez kifejezetten tetszett! Egészen a 10. percig amikor is beletenyereltem egy üvegszilánkba, mert a készületlenek (szűk farmerben, jógamatrac nélkül) a betonon tolták. Ettől az apró balesettől eltekintve nagyon megtetszett ez a mozgásforma, és ma este végig is csináltam egy 20 perces videót youtube-n. Nagyon kellemes nyújtás futás után, sokkal jobban lelazított mint az edzés utáni nyújtások valaha.