#hegyvidék

[tomanovicsgergely]

Azért ezt most nagyon jó látni, hogy bárki bármit mondhatott itt a tumblin is arról, hogy miért hazaáruló (vagy legalábbis idióta) az, aki a Kutyapártra szavaz, és kinek a malmára hajtja a szekerét a Kutyapárt, de az évek munkája mégis beérett és végül azoknak lett igazuk, akik kitartottak az elveik mellett úgy, ahogy a Kutyapárt is kitartott.

Én 2022-ben tényleg elhittem, hogy a történelmi esélyt nem szabad elszalasztani, ezért kivételesen nem a Kutyapártra szavaztam, hanem az összefogásra, de a választási eredmény után megfogadtam, hogy soha többé nem követem el azt a hibát, hogy nem arra szavazok, akire jó érzéssel tudok, és most tessék, a Holdról is látszik, hogy hosszútávon csak így érdemes.

Aki nem szimpatizál(t eddig) a Kutyapárttal, mindenképp nézze meg az 50 perces interjút, a következő 5 évben pedig érdemes lesz figyelni, hogy mi történik a Hegyvidéken, mert olyan lesz Magyarország is a NER után.

[foliorumviridis]

[utcatabla]

[paciember]

A Momentum Hegyvidék polgármesterjelöltje

"Dr. Farkas Csaba vagyok, jogász, a Rendőrtiszti Főiskola egykori oktatója..." /Momentum/

"Farkas Csaba 1969-ben született Kiskunhalason. A rendszerváltás idején, 1990-ben került a Készenléti Rendőrséghez, majd a XIII. kerületben körzeti megbízottként dolgozott. A Rendőrtiszti Főiskola elvégzését követően a BRFK Közrendvédelmi Főosztályának szakfelügyeleti egységénél sokat járta a kerületi kapitányságokat, így volt alkalma megismerni... stb. stb. Rendőrkapitány 2010-től. /Hegyvidék/ https://hegyvidekujsag.hu/archivum-2010-julius-27/uj-vezeto

Szóval inkább rendőr, mint jogász. Akinek nem tetszik a fésületlen K. Gergely, választhat szakpolitikussá avanzsált elvágólagos NER-es exrendőrt.

[bukovskikaroly]

antianyag reakciók 3.

A Prioritás 14 interdimenzionális csataűrhajó legénysége, amely civilizációnkat volt hivatott tanulmányozni, a következő értékes információkkal gazdagodott. ( Forrás: Hegyvidék c. lap május 7.-i száma.)

Parkolóhelyet sorsolHAT az önkormányzat. ( de fizetni kell érte, havi 30e+ÁFA HUF értékben.)

Hogyan értsük félre a nőket? 2. - előadás. (május 12. Nem a szemtanú tartotta.)

Beszéljünk az anyósokról! - előadás (május 13. Nem a szemtanú tartotta.)

Aki a kékes égbe néz. - kiállítás. Ugyanitt ingyenes látásvizsgálat. (május 10.)

Mosható pelenka klub. (május 30. 10.00h)

Antialkoholista csapat teljes lakásfelújítást vállal.

Ekkorra már remegett az idegenek minden végtagja, így befejeztem a felolvasást.

Majd tudtomra adták, mégse pusztítanak el minket a picsába.

Melyik köcsög találta ki, hogy ide jöjjünk, baszdmeg?, kérdezték egymástól.

Az öngyilkosság nem az egyetlen esély, üzenték aztán a szemtanún keresztül az emberiségnek, majd elhúztak a faszba.

[fovarosiblog]

Ha új építésű házban laksz, ahol van lent teremgarázs, akkor neked nem fog járni ingyenes közterületi parkolás a 12. kerületben.

[extraordinarymreast]

Hát nem vagyok túl pozitv hangulatban, for reasons, de ha egy accidential rendszerváltást SL szellemében vezényelnének le, akkor bele se kezdjünk, hagyjuk inkább a picsába az egészet!

[versinator]

Kétségbeesésben eltiport

Franciaországot entellektüel cséplőgép vasszerkezeten Készülve kivezetik körmökkel igékről Nappalaimban hegyvidék pászmákban hazára Kezdenének legyilkoltak homlokomból virágoznának Szobros kérdéseidre rajzolgatom katedrálisok Körmeik megemelni karonfogta elnökben Ingecskéjében bővérű visszatükröződik panaszától Kinyitották átlát bajszú mennyegzői Aratásról búrába bujdokolnak helységnek Érintésével nyugtalanítja pásztorfiú szomszédig Gyújtanának tárgyakban nyalábolni hetekig Hivatott kínálkozó szonátát megtévesztőket

Hagynod gombáktól megperdült nyárestéken Pengék lámpásaival korsókból egyidőben Színtjátszótársait vasárnapjainkról telítsék eveztem Pázsitja logikával beleszólok lármázta Dohogott öleljetek kalitkában ráncol Kiokádod élvezik szabadságos földjeimen Kesergek szirmokat énekére wedekind Ígérete levés testvértelenemírt farkastorokkal Látószögébe ejtőernyőkkel futásra kivezetné Gróffal bontunk loire pattanásig Szerelmeimet hajóinkat világosak eleddig Erőlködéssel millenniumi barmait barnabőrű

[bdpst24]

Lázár Chef új vendéglátóhelye a P7 Pizza & Mantaro Café

Lázár Chef új vendéglátóhelye a P7 Pizza & Mantaro Café

A népszerű televíziós séf és műsorvezető, Kovács Lázár ismét Budapesten nyitott vendéglátóhelyet. A P7 Pizza & Mantaro Café kínálatának alapját, a nevéből is adódóan a különleges pizzák és Mantaro kávékülönlegességek képzik. Egyelőre helyben fogyasztva, de hamarosan a házhozszállítás is elérhetővé válik. A Svábhegyen található Jókai Klub a budapesti Hegyvidék egyik kulturális központja,…

[hobbygilda]

A Hegyvidék már nem bír el egy szivárvánnyal!

[utcatabla]

[apci-blog]

Elment Budapest, Győr, Szombathely, Zugló, a Hegyvidék., stb.

Közben fogalmuk sincs, hogy melyik pártcsalád lesz hajlandó majd az EP-ben befogadni a ruszki kommandót.

[kozbeszedhu]

Hatalmas lángokba borult Vlagyimir Putyin rezidenciája – VIDEÓ

[bukovskikaroly]

antianyag reakciók 2.

A Prioritás 14 interdimenzionális csataűrhajó óvatosan landolása, mint korábban említettük, nem zavarta meg az egyetlen szemtanút. Tudta jól, hogy az űrhajóból kimászó lények érdeklődését civilizációnk keltette fel. Nevezetesen az, hogy egyáltalán MÉG létezik.

A szemtanú erre is fel volt készülve. Ezért előkotorta a faszenes zacskóból a Hegyvidék című lap május 7.-i számát, mert úgy vélte, az idegenek ebből megérthetik, miért tartunk ott, ahol.

(Mellékszál, de Városmajor utca 26/A nem létezik. A kapun van B, C, és D jelölés, de A az nincsen. Illetve van, de egy borostyánnal benőtt kiskapun van elhelyezve a tábla, amely nem várt nehézség, de egyúttal érdekes feladat elé állítja a futárokat.)

A szemtanú (én) hellyel és borral kínálta az idegeneket, majd belekezdett az információk átadásába.

Elsőként a Vad Horgolók Klubjáról lesz szó, mondta.

[bonesteve]

Garessio 2023.06.06.

Azt hittem mindig, hogy a cigale-ok csak a tengerparti sávban teszik töknkre egyesek minennapjait, mások örülnek, ha hallják, ahogyan a furcsán ronda bogarak iszonyú hangosan dörgölik a lábukat a testükhöz, miután begyantázták a pineák törzsét.  Mi 37 km-re vagyunk a tengertől, a pineáktól, itt a piemonte-i hegyvidék vegetációja az uralkodó, de amint átkelünk a szerpentinen és leereszkedünk Liguriába, varázsütésre jelennek meg a göcsörtös óriásbrokkolinak kinéző pineák és a pálmafák.  Itt ezért is furcsa a kabócák párhívó éneke, mégis kedves és folyamatosan emlékeztet arra, hogy igazából a tengernél lakunk, csak annak minden hátulütője nélkül.  Itt fent a völgyben, távol a főúttól nyitott ablaknál csak beszűrődik a forgalom zaja kellemesen zöngésítve a cicogást.  Szembefordítottam az asztalt az ablakkal, előttem a kedves kisvárosom, háttérnek pedig az üdén buja hegyek magassága kápráztat.  A közelben egy kutya ugat, kisebb testű lehet,vakogás inkább, mint ugatás, otthon Budapesten már sétálnék át és nyomnám a csengőjét a sutykónak, ugyanmár, hallgattassa el a kurva dögét, itt tudom, hogy néhány perc múlva elhallgat, most is tette.  Kitekintve látom a nem túl szép társasházakat, a távolban tőlem légvonalban talán három kilométerre látom a Centro Storico templomtornyos sziluettjét.  Ott is egy apró stúditót, a főutcán, nyolcszáz éves házban, gyönyörűen felújítva, ezt majd kiadásra szánjuk, vagy a gyerekeknek, ha esetleg vetésforgóban váltanák egymást itt, vagy ha mi elpatkolunk, legyen passzív jövedelmük  Holnap írjuk alá ennek a stúdiónak a papírjait és költözünk be oda is.  Nincs párja annak, amikor az ember új lakást vesz.  A birtoklás boldog öröme masszírozza a lelket.  A biztos jövő biztosításának ígérete pedig csepegtet langyos olajat a masszírozó örömhöz.  Mögöttem a kanapéágyon fekszik Asszony, zuhany után elnyújtózva, betakarózva, nem érezte jól magát, a reggeli után még mindig bágyadt volt, kérdeztem, akarja-e, hogy hozzak valami cukros borzalmat, persze mondta, dehogy, fenékre megy minden ilyesmi 45 után, de meggyőztem, szüksége van most rá.  Lesétáltam a szupermarketbe, vettem kétféle narancslét és egy grapefruitlét, finom, gyümölcsös joghurtot és két karamellás pannacottát.  Bűntudattal ugyan, de megette az egyiket, most türelmesen várjuk, ahogyan a cukor megteszi a hatást, később, elmegyünk sétálni kicsit, lassan, óvatosan.  Mindenkinek köszönünk szépen, hangosan, mi vagyunk a migránsok ugye.  És mindenki kedvesen mosolyogva visszaköszön.  Elsétálunk talán a polgármesteri hivatalig a Centro Storicoban, ott beülünk a főtéren lévő Agribarba, iszunk két jófajta helyi sört, mellyel megesszük a vele járó sörkorcsolyát, kis rásütött paradicsomos pizzatészta, kis crostini, melly néhány szelet helyi sajt, kis felvágott.  Kedvesség ez ami csak itt szokás, a mi régiónkban.  Aztán felsétálunk az új stúdióhoz, a kulcsokat majd csak holnap kapjuk meg, de ott akarunk állni a ház előtt, arra gondolva, holnaptól már be is tudunk menni.  Vannak emblematikus pillanatok az életben, amikor minden tökéletes.  Jóban vagy magaddal, jóban a világgal, kiszakadsz a toxikus légkörből, jó minőségű whiskyt kortyol és egy öreg Dell gépbe írod ami eszedbe jut anélkül, hogy érdekelne, más mit gondol minderről.  De azért megmutatod másnak is, hogy kedvet csinálj nekik is, hogy mindaz, amit most itt átélünk, mi is elérhető, csak akarni kell.  Egy borsodi garázs árából ti is itt lehettek velünk.  És higgyétek el, jobb itt, mint egy borsodi garázsban. 

[hicapacity]

Egy történet szerint élt egyszer egy remete szerzetes, aki Japán hegyvidékes részén lakott egy barlangban. A szerzetes korábban tehetséges művész volt. A barlangban nem volt vászna, ezért elhatározta, hogy a barlang falára fog festeni egy tigrist. Mivel nagyon alapos művész volt, és rengeteg idő állt rendelkezésére, hosszú időt töltött a festmény kidolgozásával. Mikor végül a festmény elkészült, olyannyira valóságosnak tűnt a tigris a számára, hogy teljesen megrettent tőle.

A történet az elme erejére figyelmeztet minket. Nap mint nap azt tesszük, mint a mesebeli szerzetes: nagy műgonddal tigriseket festünk a barlangunk falára.

Olyan sok időt, energiát fordítunk arra, hogy a saját rémképeinket és vágyképeinket kidolgozzuk, hogy a végén teljesen meg tudjuk győzni saját magunkat - hogy azok valóságosak. Saját magunk tápláljuk a félelmünket, az aggodalmunkat, a sóvárgásunkat és a szomorúságunkat.

A legutóbb erre én is rádöbbentem, amikor egy 13 órás repülőúton vettem részt. Aki hasonlóan introvertált alkat, mint én, az talán megérti, milyen kínszenvedést tud jelenti a magamfajtának, ha ilyen hosszú ideig össze van zárva idegenek testközelségébe. Főleg, ha folyamatosan belemásznak az intimszférájába.

Az emberi elme ilyen esetekben végtelen drámákat játszik le magának - tigrist fest a saját falára, amiben egyre jobban kidolgozza saját ingerültségének, bosszúságának a kontúrvonalait.

Mennyi energiát, figyelmet fordítuk a tigriseink kidolgozására! Gyúrjuk, dagasztjuk saját szerencsétlenségünk tudatát, újra és újrameséljük magunknak a saját áldozatiságunk történeteit - míg végül magunk is azonosulunk velük. Amiért persze szégyelljük is magunkat: szégyelljük az érzéseinket. Szánalmasnak érezzük magunkat: "más biztos jobban kezelné"! És ez még több szenvedéssel jár.

Az ilyen helyzetekben új értelmet nyer Sartre sokszor félreértett mondása: "a pokol: más emberek." Ami ugye nem azt jelenti, hogy a másik ember a pokol - hanem azt, hogy a saját poklunkat mindig más emberekkel való viszonyulásunkban építjük fel.

És új értelmet nyer a Buddha mondása is, ami szerint a harag olyan, mint a növény, aminek a hajtása mézédes, a gyökere pedig mérgező. Hiszen dühöngeni, bosszankodni, aggodalmaskodni, szomorkodni - mindez milyen édes tud lenni! Valahol élvezetet is jelent rövid távon. Függőséget okoz. De rajta keresztül mi magunk mérgezzük meg a saját elménket és függővé válunk a szenvedésünktől.

Hiszen a kényelmetlen helyzet egy dolog: az emberi élet kiküszöbölhetetlen része. De ha megfigyeled magad, rájössz, hogy valójában a szenvedés nagy részét te magad okozod magadnak azzal, AHOGYAN reagálsz a kényelmetlenségre.

A megoldás azonban nem az, hogy "nem érzel" semmit - hogy tagadod, elfojtod az érzéseidet. Igaza van Milan Kunderának: "senki sem tehet semmit az érzéseivel, azok léteznek és nem tudjuk cenzúrázni őket. Ostorozhatjuk magunkat egy tettünkért vagy megjegyzésünkért, de egy érzésünkért nem. Egyszerűen azért, mert nem kontrollálhatjuk, mit érzünk."

Megszelíditeni, elfogadni a tigriseinket és nem esni nekik áldozatul - ez a dolgunk, nem is kevés.