#hajduszabolcs

[paradicsomsal]

Hajdu Szabolcs :: Kálmán-nap, színdarab

Leszállok a 47-esről, át a zebrán, sarki ablakokon világít a lámpa sorban. Biciklik parkolnak, cigaretta serceg, villamos csilingel, megy az esti műszak a Bartókon.

Pár lépés a fényes előtérben, pár perc állva várakozás majd egy kis teremben találod magad. Mini színpadot vesz körbe vagy két tucatnyi széksor, nemtöbb.

Aztán kis lámpakapcsolás, de amúgy nem tűnne fel, hogy már megy a darab. Csak úgy rákezd Pető Kata és Földeáki Nóra. Szinte olyan érzésem van mintha a buszmegállóban hallgatnám két nő csevelyét. És ez végig marad, ez a közvetlen, hús-vér valóság érzés. Hajdu Szabolccsal, Szabó Domokossal és a nagyon fontos mellékszereppel dobbantó Gelányi Imrével egészül ki a közös buszút. Hol vagyok?

Hát pont a valóságom közepén. Minden ami téma-gondolat-vágy felvetődik ezalatt a 90 perc alatt, minden meg tud vagy tudna fordulni az én fejemben is. Szinte rosszullétig forgatta ki az én lelkemet, tükörképet mutatva körbe mindnekinek. És így az egész terem egy nagy tukorcsarnokka változott.

Egyszerre volt ismerős és félelmetes. Tényleg a gyerek elit iskoláztatása, a lakásfelújítás körüli stressz és kegyetlen magyar bizalmatlanság , a Pénz-faszméregetés, a shopppingolas csitcset téma, ez , ezek ami a hétköznapjaink?

Fúj !

Csodalatos darab. Mindenkinek kötelezővé tenném. Hogy hatására, csak egy napig vagy pár óráig a ténylegesen fontos dolgokkal foglalkozzatok, hogy éljetek! Különben az egymásra halmozott, öngerjesztő életszemét teljesen el tud lepni észrevétlen és önigazolni tudja a silányságot.