#hagyományos

[etf-eszkozok]

ORACLE Felhőalapú gyengeség

ORACLE Felhőalapú gyengeség, csökkentette az árfolyamot. Az ORCL-Oracle, amerikai szoftvercég bevétele éves szinten 18%-kal 12,4 milliárd dollárra nőtt, ami megegyezett a piac várakozásával. A profit 8%-kal 1,22 dollárral nőtt részvényenként, ami két centtel múlta felül a Bloomberg-konszenzust. Csak van 1 kicsi gond, ami fontos a befektetőknek.  Azaz, a  felhő alapú és a hagyományos szoftver…

[imagella-blog]

Iszlám WhatsApp képek, magyar nyelvű digitális kínálat

Mutasd meg a(z) iszlám témájú profilképeinkkel az egészség, a zene, a különleges alkalmak és a szimbólumok iránti szenvedélyedet! Legyen szó egy csendes jógaóráról, egy élő koncertről, egy ünnepi eseményről vagy éppen egy szimbolikus üzenetről, nálunk megtalálod a tökéletes grafikát. A(z) iszlám WhatsApp DP számos stílusban elérhető, beleértve a vintage, modern, absztrakt, valamint élénk és pasztell színű megoldásokat is. Ez a grafikai csomag többféle formátumban elérhető, beleértve a 4K PNG-t, vektoros SVG-t, EPS-t, valamint PDF és fekete-fehér körvonal verziókat. Ezek a digitális termékek tökéletesen illeszkednek bármilyen közösségi média platformra, ahol szeretnéd kiemelni egyedi stílusodat és érdeklődési köreidet. Válaszd a(z) iszlám témájú profilképeinket, és fedezd fel az egészség, zene, alkalmak és szimbólumok gazdag világát a közösségi média jelenlétedben!

[magyarokpontlife]

Hagyományos és Modern Magyarország #magyar #magyarok #magyarorszag #magyartiktok #hagyományőrzés #modern #hagyományos #hagyományok #lakásdekor #lakásdekoráció

[turistakrem]

Japán nulladik nap

Első nap akart lenni, de másként alakult

A dolog ott kapott gellert, hogy nem ellenőriztem le a második beszállókártyát Budapesten, amikor megkaptam, ami Sanghajból vitt volna Tokióba hajnalban. Ugyanis nem a hajnali gépre szólt (2 órán belüli kényelmes átszállással), hanem egy délutáni járatra (most mindent kelet-kínai időzónában írok). Szóval lett Sanghajban 9 szabad órám. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mutatom, merre mentünk: nemcsak az ukrán, de a lengyel légteret is elkerülték az óvatos kínaiak, nehogy miután felszálltak, háború törjön ki. Gondolom ők, is követik a magyar belpolitikát.

Szóval Budapest -> Berlin -> Balti tenger kanyarral, Szentpétervárnál léptünk be az orosz légtérbe. Egy ideig megfordult a fejemben, hogy az északi sark fölött közelítjük meg Kínát, de ez most kimaradt az életemből.

A China Eastern társaság egy fokkal jobb, mint a fapados, de ami a lényeg, hogy pont a feléért visz el Tokióba, mint a sorban utána következő versenyző. A catering nem volt túlzottan átgondolva: kétszer ugyanazt a szettet hozták ki annyi különbséggel, hogy a népszerűbb kaják az első körben elfogytak. Szóval ha felszállás után nem fűlött a fogad a csőtésztához marhahússal, akkor a második alkalommal már csak azt választhattad :) Ami fájdalmasabb volt, hogy éjjel 2 és 3 között hozták az ételt (5.40-es leszálláshoz), szóval esélyed se lett volna kicsit javítanod a jetlagen.

Aztán jött a fekete leves, amikor Sanghajban át akartam szállni a szerintem gépemre. A földi kiszolgálók rámutattak a tévedésemre és tényleg csak bámultam másodpercekig a beszállókártyát. Tanulság: azt a pár másodperc bámulást Budapesten kellett volna belefektetnem az időmbe. Ja, a China Eastern nem hisz a digitális huncutságokban. Csak IRL lehet becsekkolni, és papíron adják oda a beszállókártyát, mint a középkorban.

Azért legyünk igazságosak, 9 plusz óra Sanghajban nem a török börtön. A kevés pozitívum a magyar-kínai barátságban, hogy egy ideje nem kell vízum Kínába lépni, szóval kaptam magam és uzsgyi be a városba. Amikor először olvastam a Maglevről, azóta vágytam rá, hogy felüljek rá. A CE most gondoskodott egy álmom beteljesüléséről, végülis köszi.

10 perc alatt bent voltam a belvárosban (45 km) és onnan még néhány sima metrómegálló a Bund. Pont a hajnali belvárosba érkeztem meg, az utcán ilyenkor csak az utcaseprők és a csoportos mozgáskultúra szerelmesei vannak kint. Kicsapnak egy JBL-t egy padra és mehet az aerobik, a tajcsi és a társastánc. Közös jellemző, hogy 60 év felettiek csinálják, a társadalom többi része vlsz tud aludni.

Megreggeliztem egy Costában (sajnálom reggel még nem vagyok nyitott a világ konyháinak felfedezésére) és bejártam a belvárost és még a nagyobb turitahömpöly előtt kijutottam a Bundra. Közben belógtam (na jó, beengedtek) a gyarmati Jugendstyl legpompásabb épületébe a Békéről elnevezett szállóba (ez kivételesen nem Hugyecz-épület).

Aztán irány a Bund, amihez egy magasított gátra kell felmászni, ami végig van futtatva igazi növényekkel. Nem hittem el, meg kellett tapogatnom.

Volt Mao-szobor a gát előtt és a szocialista forradalom múzeuma a gátba építve, de alapvetően mindenki a folyó nagy kanyarulatában elhelyezkedő üzleti negyedet fotózza. Ködös volt az idő, milliószor láttam már ezt a látványt sokkal jobb gépekkel fényképezve, de a hatás tényleg lehengerlő így is. Egy órát sétálgattam fel-alá a sétányon, nagyon meleg volt (a sapkám persze feladott csomagokban volt), de egy pillanatra sem sajnáltam ezt az extra időt.

(Lefotóztam a sörnyitót is, mielőtt még valaki, de ahogy mondtam, ennél sokkal jobb képek vannak fent az interneteken.)

Aztán kerestem valami hagyományos éttermet (délben már pardont nem ismerő kulináris kísérletező vagyok) és beestem nyitásra a “Nagyi étterme” vagy valami ilyesmi nevű helyre. Elsőként rendeltem és csalhatatlan érzékkel rendeltem ki az étterem specialitását a sertés-hasaalját száznapos tojással és titkos szósszal, mivel az általam belátható asztalok mindegyikén ezt rendelték. Amúgy 10 felszolgáló állt és nézte, amint 9-en eszünk jó étvággyal. Ezt a munkát Londonban ketten, Budapesten egyedül vagy senki se végzi el. Közben a szakácsok valami vicces dolgot énekeltek, mert a felszolgálólányok rosszalló arccal cseszték le őket, de persze tetszett nekik.

A katolikus katedrálisba sajnos nem jutottam be, mert nagyon korlátozott időpontokban van nyitva, de elég nagy komplexumnak néz ki, iskolával, kiszolgáló épületekkel a legbelvárosban.

Amúgy Sanghajban a legvonzóbb dolog az volt, hogy a London-szintű plázák és 30 emeletes irodaépületek között meghagyták a dél-olasz utcákat inasba rakó sikátorokat: nézed a high-tech utcát magad előtt, fordulsz 90 fokot és ott száradnak a ruhák a légkábelek erdeje pedig a legautentikusabb délkelet-ázsiai feelinget hozza.

Metró-Maglev vissza a reptérre és egy órás késéssel irány Tokió. Folyt köv.

[pajjorimre]

"2025. január 16-tól megszűnik a hagyományos ügyfélkapus belépési mód, és a helyét az Ügyfélkapu+ kétfaktoros azonosítással működő verziója veszi át. Erre azért van szükség, mert az eredeti Ügyfélkapu nem felel meg a modern adatvédelmi követelményeknek, a kétfaktoros azonosítás pedig biztonságosabbá teszi a belépést, és a felhasználók adatai védettebbek lesznek a kibertámadásokkal szemben."

Ujabb sikersztorit szimatolok, pláne hogy appal fog működni. Rogán a telefonodban, tök jó lesz.

[diogenesz2020portugal]

4 éve írta @gondolatokabufebol kolléga, ma is aktuális:

Kicsit csapongok, mert mégiscsak nekrológ, vagy miafasz, és sokminden köt ehhez az egészhez, talán még több személyes is, mint ahogy azt valaha gondoltam volna.

Egyszer a Kéri azt mondta ezeknek, hogy ti vagytok a bőrdzsekis Lenin-fiúk, még anno, mikor a Bibó szakkoli alakult. Orbán ezt soha nem engedte el, és egyszer egy fogadáson meg is jegyezte a szakkollégium vezetőjének, hogy az a Lenin fiús dolog nincs elfelejtve.

'98-ban minden együtt állt, úgy ahogy kellett. Külső és belső támogatottság is megvolt, és valami elképesztő nyitottság nyugatról, 50+ év lemaradásból hihetetlen tempóban le lehetett volna faragni pár évtizedet, olyan lendületet adva a fejlődésnek, ami soha más korban nem adatott meg. De nem…

Csak a harács indult. Ráadásul azonnal.

Egy régi családi barát dolgozott akkor az APV-nél, ő mesélte, hogy amikor “a fiúk” átvették a hatalmat, neki 6 hónap után elege lett, felállt, mert ehhez nem volt már gyomra. Pedig látott már épp eleget a szociktól.

Nem volt igazi, klasszikus értelemben vett polgárságunk sosem. OK, most sincs, de ebben már azért bőven benne van az ő kezük is. Márai nem véletlen nem találta meg ezeket a hagyományos értékrenddel bírókat csak a Felvidéken és Erdélyben. Pesten? … hát amit az osztrákok meghagytak leginkább. Meg a felkapaszkodott paraszt, ami Móricz világából olyan részletesen kirajzolódik. Orbán csak harácsolni akart, mint ezek, uradalmat kívánt, roskadó asztalt, ahova néha a sáros csizma is felfér, de roskadó polcokat nem.

Wass Albert azért lett ilyen népszerű, mert modoros, szirupos nemzeti pánlikával átkötött szarjait műveit könnyű emészteni mint az ezeréves hármashatárnál összeszorított lélekkel távolba meredő búbánatot.

Márai azért, mert senki nem olvasta tisztességgel:

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a ‘jobboldaliság’ címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint ‘keresztény magyar ember’, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert ‘keresztény magyar úriember’, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem ‘keresztény magyar’ vagy ‘úriember’, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti’ világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül."

Gondolom az épp 120 éve született Grossschmid Sándor Károly Henrik pont olyan emlékévet kap majd, mint tavaly Ady. Jó az utóbbi verseivel már a gimnáziumi tananyagban is baj volt, de ha még a prózáit is olvasták volna…

"Elképzelünk némely ismerős vidéket. Milyen komor gyász honol tegnap még vidám kúriákon. A Rudi vagy a Jancsi családok ékei menesztetnek a főispánságból. Andor nem lesz többé képviselő. Tisza István nemzeti intelligenciája nyolctized részében teljesen a politikából s politikai nexusaiból él. Nagyváradon beszélték, s tanúk esküsznek reá, hogy igaz. Egy dzsentri-familia legifjabb tagja jogi könyveket magolt. Nehezen ment. Nem történt még ilyesmi úri családban. Sebbel-lobbal érkezik a bátyja. A kaszinóba távirat jött. Tisza István miniszterelnök lett. Rárivall a magoló öccsre:- Mit biflázol, csacsi. Pista bácsi miniszterelnök lett.Egy-egy miniszteri kinevezés ezer és ezer dologhoz nem szokott, úri, magyar kényelmű família szívét szokta megdobogtatni. A vármegyei írnok is sokat remélhet. Van egy főszolgabíró rokona. Az jó barátja az új főispánnak. A főispán beszélhet a miniszterrel. Minden új magyar kormány sleppje és ereje néhány tízezer ember. A népből csak a kortesek számítanak. Egy-egy kormányválság pedig azt jelenti, hogy az úri osztály melyik és milyen nagy részének kitartása van a soron.Mint Nagyváradon nemrég Pista bácsi, úgy hozza most új embereknek az új örömet Sándor bácsi, Feri bácsi. Köröskény mellett, vagy Nyitrában valahol, talán megint rendreutasítottak egy magoló diákot:- Mit biflázol, csacsi. Géza bácsi miniszter.Egy azonban bizonyos. Ilyen nagy helycsere nem volt még, mint a mai. Ennyien még sohasem akarták puha, úri helyre löketni magukat a megrengett földdel. Tisza István nemzeti intelligenciája vitustáncot jár. Éhesek, előkelőek, érdemesek, érdemtelenek, nagy erejűek és kalandorok lihegésétől olyan nehéz a levegő, mint Nápoly fölött.Egyébként új hivatali és társadalmi elhelyezkedése néhány tízezer embernek. Ennyi az egész. Itt persze csodák bőséggel történnek. Komoly főispánjelöltek, emberek, akik még két évvel ezelőtt nevetséges analfabéták, notórius semmik. A nemzeti intelligenciára dicsőség vár az úri földrengéssel. A nemzeti intellektusra? Ez nem egészen bizonyos. A milliók pedig egyelőre maradnak, akik voltak. Jogtalanok, nem számítók, lenézettek. Kik mellett a nemzeti lélek tűzhányó hegyei is félreköpnek.Más földrengés lesz itt nemsokára. Persze akkor nem a Kossuth Lajos-utca rázkódik meg. Nem Duna-ünnepély lesz az. Nem házi bál. Nem zártkörű piknik. Nem úri földrengés. Ez a mai földrengés csak elődübörgése annak a nagynak. Jön - s próbálják meg az urak, hogy ne jöjjön - jön a nép. És kérni fogja magának az országot, melyhez egy kis joga is volna. De amelyet meg is ígértek neki. Még egy választás, még egy új kormány. Az már nem lesz családi esemény. Az igazi, nagyszerű földrengés lesz."

Persze a sors igazi fintora Bibó István maga, a névadó, a XX. sz. egyik legkomolyabb hazai gondolkodója, a szellemi mentor és az ő végletekig találó írása, aminél jobban semmi nem illik az új Lenin-fiúkra:

"A hisztérikus világkép zárt és tökéletes: megmagyaráz mindent, és igazol mindent, s mindaz, amit állít, s mindaz, amit előír, tökéletesen megfelel egymásnak. Minden stimmel benne. Csupán egyetlen hibája van. Nem azért stimmel benne minden, mert megfelel az igazi értékeknek és a való tényeknek, hanem azért, mert egy hamis helyzet követelményeit foglalja rendszerbe, és pontosan azt mondja, amit a helyzetben élő hallani akar. A közösségek életében az ilyen hamis helyzet és hamis világkép lassan tartós kontraszelekciót hoz létre: előtérbe hozza a hamis kompromisszumok embereit, az összeegyeztethetetlen dolgokat összeegyeztető formulák mestereit, a hamis realistákat, akiknek a realizmusa mögött valójában csak erőszakosság, ravaszság vagy csökönyösség van, s többek között előtérbe hozza azokat is, akikben a közösség hisztériája valamilyen egyéni hisztéria formájában is visszhangot talál, a másik oldalon viszont a helyzetet tisztán látó, tisztán megítélő egyéniségeket terméketlenségre szorítja, mert vészjeleik visszhangtalanul pattognak le a hisztériás világkép zártságáról és önmagának való elegendőségéről. A hisztérikus közösségekben mindig erősebb lesz a hamis önértékelésre való hajlandóság, maguk előtt be nem vallott tisztelettel néznek az életerős és feladataikkal szembenézni tudó közösségek teljesítményei felé, ugyanakkor ennek megfelelően kész örömmel fogadnak mindent, mi őket - lehetőleg a valóság rovására - felmagasztalja. Megjelennek a vágyak és a realitás diszkrepanciájának ismert tünetei: hatalmi túltengés és kisebbrendűségi érzés, jogcímekből való élni akarás és a valóságos teljesítmények értékének a csökkenése, a puszta siker mértéktelen tisztelete, a nagy elégtételek keresése és a nem létező dolgok hangoztatásának - magyarul propagandának - a mágikus erejében való hit. Minél több kudarc éri ezen az úton a közösséget, annál kevésbé lesz képes a kudarcok tanulságait a maga hasznára fordítani, s ezen a ponton jelenik meg a környezet behatásaira való hamis és aránytalan reagálás. A hisztérikus lélek keres valakit - vagy valakiket -, akikre minden felelősséget ráháríthasson, s magát minden felelősség alól felmenthesse: mumusokkal népesíti be maga körül a világot."

Tudom, tudom, túl sok betű, kevés kép, még gondolkodni is kell hozzá… De talán így értitek miért rekvirálni jöttek ezek. Gyökértelen akarnok banda, akik legnagyobb bűne nem is a bankszámlákon csilingelő százmilliárdokban mérhető, hanem az oly sokszor szájukra vett NEMZETtől 98-ban ellopott történelmi lehetőségben van.

Itt már csak lószaros csizma van, pálinka, kurjongatás, szotyi, stadion és üzemi lopás. Ja és maximum csak egy Döbrögi, de már messzebb nem jutunk. Sem szellemi szabadság, sem egyetem, sem nyílt világkép, sem felelős társadalom… Csak a rövid póráz, feudális függőség, meg a láncon tartott újnyilasok, akikkel rögtön el lehet hallgattatni akit csak kell.

Persze Mussolini is kirángatta a déli tartományokat a feudalizmusból, volt azért perspektíva, de hát annak a sztorinak sem lett jó vége - hacsak a fejjel lefelé lógást nem tekintjük annak.

Szóval idén nem nagyon lesz Márai, csak Trianon 100 némi Wass Alberttel.

Ennél pontosabb képpel nem is búcsúztathatnánk az újkori demokráciát, azt, amit ez a banda 98-ban kezdett ellopni, összeharácsolni magának.

Itt már valódi összefogás és nemzeti büszkeség csak képregényváltozatban lesz maximum, modoroskodó, sokadjára leporolt öntudattal és a kezdőrúgás előtt végigüvöltött Nélküleddel.

Ehhez sem kell olvasni, csakúgy, mint a fogcsikorgatóan kierőszakolt ispánsághoz - valódi bölcs király nélkül. De legalább itt vannak a bőrdzsekis Lenin-fiúk nekünk.

Na istenisten.

[stickalittle]

Anyám főz rám.

Késői gyerek vagyok, úgyhogy édesanyám idős asszony. Már egyedül él, nehezen mozog, és ahogy észrevettem, abban éli ki az élet "örömét", hogy főz rám. Ehhez eléggé ragaszkodik, hiába mondom neki, hogy inkább pihenjen többet, mert nála egész napos tevékenység egy-egy főzés. Úgy gondolom, azért ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy engem ellásson főttétellel (több dobozzal is pakol), mert ettől érzi magát nélkülözhetetlennek, ettől érzi azt, hogy még szükség van rá az életben, hiszen valakire főznie kell. Persze nekem is könnyebb, hogy csak benyúlok egy-egy dobozért a hűtőbe, és van mit ennem, de kicsit menzás menü feelingem van ettől, hogy nem azt eszem, amit választok, hanem készen kapom a menüt, amit a "szakácsnő" megfőzött. Szerencsére jól főz, és nem mindig ugyanazokat főzi, hanem szeret kísérletezni, új recepteket kipróbálni főzős újságokból, így változatos a menü, a hagyományos (pörkölt)ételektől kezdve a különlegességekig. Csakhogy ha éppen mást ennék, akkor is ezt eszem, mert persze nem dobunk ki ételt, én így szocializálódtam. Én is szeretek főzni (és állítólag tudok is), úgyhogy én is szívesen készítenék többször ételt magamnak, vagy néha inkább csak úgy feldobnék egy-egy pácolt húst meg zöldséget a grillre, vagy pizzát a pizzasütőbe vagy csak összeállítanék egy joghurtos salátatálat, mert éppen ahhoz van kedvem, de akkor is inkább megeszem az anyám által pakolt milánóit (amiket olyan mennyiségben állít elő, hogy csak a harmadik-negyedik napra fogy el). Oké, le is fagyaszthatnám, de akkor meg a huszadik mélyhűtőt vehetném a fagyasztott ételeknek. Általában vasárnaponként vagyok édesanyámnál, így legkésőbb csütörtökre minden elfogy, tehát két napom marad a héten arra, hogy kiéljem a magamra főzés örömét. Tudom-tudom, addig örüljek, amíg ő él, és főz rám. Ez is igaz. Ezért soha nem mondanám el neki, hogy én is szívesebben főznék magamra többet, mert attól félek, hogy ezt úgy értelmezné, hogy nincs szükség az ő munkájára, így nélkülözhető lett, ezt pedig nagyon nem szeretném. Úgyhogy nem mondok neki semmit, csak kiírom ide a blogomra.

[fovarosiblog]

Az Unicum Orange Bitter alapját a hagyományos, tölgyfahordóban érlelt Unicum adja, amely narancspárlattal és -kivonattal gazdagítva érkezik Magyarország első narancsos gyógynövénylikőrjeként. A részben a Sanguinello vérnarancs héjából készült narancskivonat és -párlat előállítása rendkívül összetett és különleges szakértelmet igénylő folyamat.

Az új gyógynövénylikőrt a Bolgheriből származó hagyományoknak megfelelően két jégkockára töltve, friss narancsszelettel javasolt fogyasztani, valódi aperitivo stílusban.

[zeroz2ro]

Az egyik legbutább Megafonos lett a szóvivő 😅

A Menczer - Ibolya páros már most kegyetlen formációnak tűnik ....

[dendre]

Toumani Diabate (1965-2024)

A világ legjobb kora játékosa – ez volt az eposzi jelzője. De hát a világ a kora világában szinte, túlzással, de csak az ő családját jelentette, szóval generációjában, főképp mióta ő volt a családfő, tényleg ő volt a legjobb kora zenész. Lehet, hogy tényleg mindenkit figyelembe véve ő volt a legjobb kora zenész. Nekem biztosan.

Az biztos, hogy a legalább 800 évre visszanyúló hangszertörténetben (kora = pengetős, 21 húros, hárfa-lant keresztezésű „szerű” nyugat-afrikai csoda), zenészcsalád történetben (a jelik/griotok, azaz a mandinka, mandé etnikai, kulturális csoport hagyományos történetmesélő, énekes-zenészei sorában leginkább a Diabaték családjáé a kora megszólaltatásának kötelessége, hivatása, legalább hetvenegynéhány generáció óta) az övé az a szerep, hogy a hangszert világszerte ismertté, népszerűvé tette. Apja, mint ahogy tehát a családban mindenki visszamenőleg szintén korás volt, és igazság szerint ő kezdte azt a munkát, hogy ismertté tegye a hangszert a világ számára, egyszerűen, mert a világ (egyenlő nyugati világ) az ötvenes-hatvanas évektől kezdett érdeklődni szűkebb körben a más kultúrák zenéi iránt olyan módon is, hogy elkezdtek zenei felvételeket készíteni Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és a többi. Szóval Toumani apja, Sidiki Diabaté és egy másik kora-zenészcsalád, a Sissokókat képviselő Djelimadi Sissoko közös korazenéjét 1970-ben rögzítették az első olyan lemezsorozat részére, ami Mali hagyományos zenéjét mutatja be. Pazar hatlemezes kiadvány Premiére Antologie de la Musique Malienne, aminek a Cordes Anciennes című 1971-ben kiadott darabján - Batourou Sekou Kouyate mellett, szintén ősi zenészcsalád, mai képviselői inkább a rokon ngoni hangszerről ismertek, de Batourou Sekou korás volt – Sidiki Diabate és Djelimadi Sissoko zenéje mutatta meg a hangszer erejét. Mármint a nyugati világnak. Meg nekem is, mert én is ezen a lemezen hallottam először korát, a kilencvenes évek elején, kollégiumi nevelőtanáromnak köszönhetően (akinek amúgy még annyi minden más zenét is a new wave-től a tradicionális zenékig). És elsőre és nagyon meghatározóan szerelem lett a kora.

Mali zenei, és a jelik történetéről Weyer Balázs Tranquilo Playlistsjében jóval többet lehet olvasni erről.

Szóval az apuka Sidiki volt az egyike az elsőknek, akiknek a kora játéka lemezre került, őt is szokták „a kora királyának” hívni, de ezt innen nagyon nehéz megállapítani, főleg, hogy ezután a ’71-es lemez után a hangszer mások albumain jelent meg gyakrabban (kora-lemeztörténet máskor Djelimadival, Djeli Moussa Diawarával vagy egy másik Sidiki Diabatéval, hogy még bonyolultabb legyen a történet, akinek 1978-ban jelent meg egy csudás kiadványa). Tőle, a Toumani apuka Sidikitől pedig 1987-ben jött ki a következő, abban az időben, amikor a nyugati világ immár szélesebb körben is elkezdett kitekinteni anglofóniából és hamarosan kitalált erre egy szót, azt, hogy világzene. Szóval a lemez Angliában jelent meg az apuka Sidikitől, pontosabban a Sidiki Diabate And Ensemble-től a Ba Togoma címmel, amin már a fiatal Toumani Diabate (1965-ös születésű, ekkor tehát 22 éves) is játszik (meg talán az öccse, az 1982-ben született Mamadou Sidiki Diabate szerepel a borítón egy játék-korával – de az is lehet, hogy régi a kép és Toumani az fiatalabb korában). Mellesleg a tesó Mamadou is nagy korás lett, meg Toumani fia, szintén Sidiki is, akivel van remek közös lemeze, igaz a fiú Sidiki elcsábult a popzene felé is.

És akkor innentől tényleg látványosabb a hazájában már nagy együttesekben játszó, nagy énekeseket kísérő Toumani útja, akit már eddigre is többen tehetségesebbnek hallottak az apjánál. Első lemeze Kaira címmel a következő évben, 1988-ban jelent meg, szóló kora lemez, elvileg nem volt ilyen korábban, és a tradicionális szálat egy sajátos játéktechnikával és zenei világgal egészíti ki. Nyilvánvaló, hogy valami egészen más szint, hogy zeneileg ez valami új, valami egészen eredeti, örökérvényű. És még ebben az évben megjelent a korabeli világzenei hévnek megfelelően egy világok keresztezése lemeze is, a flamencót eleve frissítve, „világzenésen” játszó spanyol Ketamával (és a világzenébe belezúgó folkrocker bőgőssel, Danny Thompsonnal) közös Songhai, ami minden esély ellenére nagyon is működő zenetársítás. Szóval hogy ki is Toumani, az ebben az évben kiderült, mert későbbi szólólemeze (a talán nekem legjobb kora album), a 2007-es The Mandé Variations, vagy a minden más későbbi, valószínűtlen kollaborációi is elképesztőek. Hogy egy benjóssal is tud jót zenét csinálni? Vagy egy brazil formációval? Vagy egy jazztrombitással? Vagy blues-zenészekkel? Vagy iráni hegedűssel? Az ő kora játéka arról szól, hogy zene. Hogy zene. És nincs semmi más kérdés. Ballaké Sissokóval – akinek az apukája a történet elején zenél Toumani apukájával az 1971-es startlemezen – 1999-ben megcsinálták az ősök albumának a modernebb verzióját és a Nouvelles Cordes Anciennes is pazar lett. De tényleg bármi és minden. Nem kellett olvasni a hozzá szóló búcsúzásokat, hogy tudjuk, mennyire nagy ember volt, hogy a zenészen túl is mennyire nagy. Pár éve szinte egész nyáron csak őt hallgattam, hőségben is hűsít, akkor raktam össze ezt a hogyan hallom a lemezeit sort, amit most kiegészítettem az újabbakkal. Tényleg nincs olyan, amit ne ajánlanék jó szívvel, mind jó (na jó, tán az utolsót kivéve).

Toumani Diabaté: Best to worst (worst egyenlő még mindig jó)

1. Toumani Diabaté: The Mandé Variations 2008 2. Toumani Diabaté with Ballaké Sissoko: New Ancient Strings 1999 3. Toumani Diabaté’s Symmetric Orchestra: Boulevard de L’Indépendence 2006 4. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: In The Heart Of The Moon 2005 5. Toumani Diabaté: Kaira 1988 6. Ali Farka Touré & Toumani Diabaté: Ali & Toumani 2010 7. Toumani Diabaté: Djelika 1993 8. AfroCubism: AfroCubism 2010 9. Ketama, Toumani Diabaté & Danny Thompson: Songhai 1988 10. Toumani Diabaté & Symmetric Orchestra: Shake The Whole World 1992 11. Toumani Diabaté & Sidiki Diabaté: Toumani & Sidiki 2014 12. Toumani Diabaté & London Symphony Orchestra: Korolén 2021 13. Béla Fleck / Toumani Diabaté: The Ripple Effect 2020 14. Ruswell Rudd & Toumani Diabaté: Malicool 2002 15. Kayhan Kalhor and Toumani Diabate: The Sky Is The Same Colour Everywhere 2023 16. VA: Mali Music 2002 17. Arnoldo Antunes Edgard Scanturra & Toumani Diabaté: A curva da cintura 2011 18. Taj Mahal & Toumani Diabaté: Kulanjan 1999 19. Ketama, Toumani Diabaté & José Soto: Songhai 2 1994 20. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali 2017 21. -M-, Toumani Diabaté, Sidiki Diabaté & Fatoumata Diawara: Lamomali Airlines 2017 22. Toumani Diabate: Toumani, Family and Friends 2022

[nyeznajka]

Van énnekem egy Wise számlám és bankkártyám is hozzá.

Kérdésem az, hogy mennyire használható ez hagyományos bankkártyaként is? Mert annak néz ki, van CVC kódja is.

Van nekem egy magyar Erste számlám is, hozzá kártya is, ezt tervezem megszüntetni, amennyiben a Wise alkalmas arra, hogy netes vásárlásokat és befizetéseket (villanyszámla például), átutalásokat ugyanúgy lehet a Wise-zal csinálni. Mert a Wise-nak nincs havidíja sem, az Erste meg sokba kerül havonta, azt szívesen megspórolnám.

Szóval konkrét tapasztalatok érdekelnek, konkrét Wise felhasználóktól.

[sztivan]

a magyarpéterizmus előretörése mutatja azt is, mennyire nincs ma Magyarországon egy rendes polgári társadalom

az ugyanis soha nem hagyná, hogy a borzasztó elittel szemben annyi legyen az alternatíva, hogy a trottyos téeszelnök helyett a budai nepobébi menedzser lengesse ugyanazt a magyar zászlót, miközben csak annyit mond a világról, hogy majd én fogom csinálni, de jobban

szóval ha így próbáljuk értelmezni a dolgokat, akkor ugye a fidesz ígérete elég jól dekódolható: hadd játsszanak a parasztok földesurat, cserébe megígérik a szegényeknek, hogy majd megvédik őket a buziktól mindentől, ami kicsit is arra utalna, hogy változtatni kellene haloványan is az életmódjukon

a baloldali történések még értelmezhetetlenebbek, mert vannak pártok, amik tényleg ígérnek valamit a baloldal hagyományos bázisát jelentő szegényeknek és alsó középosztálynak, de ezek jellemzően az 1 százalék eléréséért küzdenek, van egy főpolgármesterük, aki tényleg jó, viszont a párttagságának nagyjából ő a fele, és van emellett egy baloldali eszméket totál nem hirdető, magát mégis annak nevező dk, ami igazából semmit nem mond, azon kívül, hogy fujjorbán, és ezzel a klasszik baloldal legnépszerűbb pártja lett, amit sajnos nem lehet kihagyni a képletből, ha meg akarjuk mondani, hogyan váltsák le a nert, és bevallom, fogalmam sincs, hogy ezt hogyan sikerülhetett elérniük

a városi polgárság értékeit, érzelmeit és igényeit meg egész jól be tudná csatornázni a momentum és az mkkp, akik között erős leegyszerűsítéssel az a törésvonal, hogy mennyire vegyük magunkat komolyan, illetve belefér-e az önmegvalósításba az, hogy ezzel mellékhatásként segítünk hatalmon tartani a fideszt. egyik sem kell, hogy szimpatikus legyen, de tény, hogy felmutat mindkettő valamit, ami több, mint hogy hördörr, legyen minden jobb, erre jön a tiszapárt, és ledarálja mindkettő szavazói bázisát

és akkor abba most még bele se menjünk, hogy a fidesz számára az a legjobb a választási matekban, amikor van az ellenzékben két nagyjából ugyanolyan erős párt, amik utálják egymást, lásd 2014

innen szép bármit is elérni

[magyarokpontlife]

Mi Magyarok Mindent Is Kirántunk #magyar #magyarok #magyarorszag #hagyomány #hagyományőrzés #ételek #rántotthús #rántotthal #magyarételek

[tuntetesinfo]

"Tisztelgek a katonák előtt, futok Ukrajna Hőseiért" hagyományos futóverseny a magyar fővárosban Budapesten 2024. augusztus 24-én.

A "Tisztelgek a katonák előtt, futok Ukrajna Hőseiért" futóverseny egyrészt a hagyomány szerint az Ukrajna szabadságáért, függetlenségéért és területi integritásáért életüket áldozó hősök előtt tiszteleg, másrészt támogatás azoknak a családoknak, akik pótolhatatlanul elvesztették szerettüket. Ez egy nemzetközi esemény, amelyet nemcsak Ukrajnában, hanem világszerte is megrendeznek.

A futóversenyre augusztus 24-én 17:00 órakor kerül sor a Városligetben (gyülekező 16:00 órakor). A futóversenyre a regisztráció KÖTELEZŐ és augusztus 22-ig tart. https://forms.gle/ij7AZRS33xDYz1mv5

A regisztrációt követően megkapja az elesett Hős számát és nevét, valamint minden információt a versenyen való részvétel feltételeiről. "Tisztelgek a katonák előtt, futok Ukrajna Hőseiért”

Nem feledjük az elesetteket, tisztelgünk a Védelmező férfiak és nők előtt.

[konyvekkozt]

Portóban világítótornyot öleltem. és egy képen is látható hullám megfürdetett. nem is emlékszem rá, mikor kacagtam utoljára ennyire. a világ legboldogabb erősen vízcseppes embere voltam

Portóban egy másik helyen belementem az óceánba. álltam, sikongattam örömömben és teljesen szabadnak és könnyűnek éreztem magam. aztán hirtelen jött egy akkora hullám, ami feldöntött és beleestem az óceánba. a világ legboldogabb nagyon vizes embere voltam. eddig is csodáltam a nagy vizeket, lenyűgözött a hangjuk, a végtelenségük és az erejük. most pedig mélységesen megtapasztaltam, hogy nincs akadály számukra

Portóban elhittem magamról, hogy ennek a hídnak a felső részén nem fogok sétálni, mert végtelennek tűnő lépcsősor választott el tőle. aztán gyakoroltam, amit mostanában sokszor: mindig csak egy lépés, nem kell egy falatra mindent legyőzni. ráadásul megéltem, hogy van eredménye az edzéseknek és futásoknak, sokkal jobb az állóképességem, mint mondjuk tavasszal volt. a világ legboldogabb embereként sétáltam át a hídon és néztem, ahogy a metró megy a járda mellett

Portóban csodáltam az építészetet. lenyűgöztek az azelujók, akár az ilyen egész történetet megjelenítők, akár a "sima" mintásak. annyi csodaszép dolgot láttam, hogy elmondani nem tudom. a világ legboldogabb embere voltam, mikor ezeket simogattam

Portóban zarándok voltam. nem a hagyományos értelemben véve. a saját zarándokutamat jártam végig, az út pedig bennem volt. konferenciára érkeztem, tele a rég belémégett "nem vagyok elég jó", "nem vagyok erre képes" érzésekkel. az előadásom jó volt, a hallgatóság kérdezett utána és én válaszoltam. tanulnom kell magamra büszkének lennem, de Portóból úgy megyek haza, hogy tele vagyok megannyi "én erre nem vagyok képes" érzés helyett "én ezt meg tudom csinálni" tapasztalással

nem vagyok a világ legerősebb embere, de soha olyan erős nem voltam, mint most

[harompontkilenc]

Jaj, a köztünk élő kommunizmus újra és újra visszaköszön.