#hübrisz

[hicapacity]

Emlékszel, milyen volt, amikor valamit először csináltál? Sport, szex, drog - bármilyen élmény. Emlékszel a felfedezés izgalmára, amikor belevágtál egy új utazásba? Emlékszel a varázslatra, a csodára, amit gyermekként a leghétköznapibb jelenségek, dolgok észlelése is kiváltott belőled? A nyitott és kíváncsi elmére, amivel az új élmény felé fordultál?

A japán zen-buddhistáknak szavuk is van rá: shoshin (初心). A kezdő-elme.

Míg Nyugaton a szakértő-elme számít a kívánatos elérendő célnak, addig a Zen követői tudatosan törekszenek arra, hogy fenntartsák a kezdők elméjét és irányultságát. Ahogy Shunryu Suzuki fogalmaz: "A kezdő szellem sokra képes; a kitanultaké csak kevésre."

Megszívlelendő igazság.

Olyan sokszor szembesülni a szakértő-elme korlátaival. Túl sok a fontoskodó okoskodás, amivel saját jelentőségünket próbáljuk igazolni. Túl sok az önelégült arrogancia, amivel a saját berögzült igazságainkat védelmezzük. Gyakran foglalkozunk úgy jelenségekkel, hogy bemagolt dogmákat ismételgetünk. Olyan koncepciók szemüvegén keresztül nézzük a valóságot, amiket már nem is kérdőjelezünk meg soha. Változtatni akarunk - de nem merünk változni.

És amikor valaki mégis megteszi - amikor valaki nem a mi szemüvegünkön keresztül nézi a valóságot és minket, hajlamosak vagyunk bosszúsan reagálni. Mint apu, amikor a gyerek már huszadszorra kérdezi meg, naiv őszinteséggel: "De miért?"

A szakértő-elme kényszerű velejárója a hübrisz. Szűklátókörűség és zárt tudatállapot. Nagyon ritka, hogy valaki meg tudja őrizni az intellektuális alázatát és a gyermeki kíváncsiságát. Mint Einstein, aki szerint a legfontosabb, hogy életünk végéig ne szűnjünk meg kérdéseket feltenni. Hogy ne záruljunk be a saját komfortos válaszainkba - ne kényelmesedjünk bele a saját köldöknéző szakértői szerepünkbe.

[onmarcangolo]

Gábor György aktuálisa:

"Az egyik leggyakrabban félreértett görög fogalom a hübrisz (ὕβρις), amely nem csupán gőgöt, elbizakodottságot, túlkapást jelent, a másik szférájába történő illetéktelen behatolást, hanem amelynek szigorúan vett jogi értelmezése is van, mégpedig az igazságot félretéve a felsőbbrendűség manifesztálása a megalázott áldozattal szemben. Vagyis a hübrisz egy olyan jogilag és erkölcsileg téves, bűnös, hazug és manipulatív szándékot fejez ki, amelynek lelket, agyat és emberi tartást, tartózkodást és elemi gátlást, valamint minden józan racionális megfontolást vérgőzös módon romboló és kioltó toxikus hatása alatt az egyes ember önmagának valamiféle transzcendens, emberfölötti, isteni nagyságot, fizikai, lelki, morális vagy a közösség (πολις - polisz) egészére hatással lévő politikai mindenhatóságot tulajdonít.

A jogi és politikai értelemben vett hübrisz legtöbbször egy folyamatot indít el, ahol az egyik elmegy vadászni, a másik meglövi, a harmadik hazaviszi, a negyedik megsüti és végül valaki megeszi. Vagyis kell valaki, aki azt gondolja, hogy neki mindent szabad, számára minden megengedett, mert ő az isteni és az emberi törvények felett áll, nevezzük őt Orbán Viktornak, s aki úgy gondolja, hogy a saját pereputtyához tartozók mind törvényen kívül állnak; aztán kell valaki, aki azt hiszi, hogy neki megengedett, hogy ehhez – hatalmi pozíciójával visszaélve – minden segítséget és támogatást biztosítson, nevezzük őt Varga Juditnak, és kell valaki, aki végtelen cselédlelkületével és eszement ostobaságával úgy gondolja, hogy ezt a folyamatot a rangjából és szent nevéből fakadó aláírásával megpecsételheti és legitimálhatja, nevezzük ez utóbbit Novák Katalinnak.

De ez még nem minden! A görög és a zsidó bölcsesség azt is felismerte, hogy a hübrisz sosem marad, nem is maradhat büntetlen: a görög mitikus hagyományban legtöbbször a megtorlás istennője, Nemeszisz áll bosszút a bűnös elbizakodottakon, így például az Odüsszeiában a Pénelopét ostromló kérőkön, „kiknek szörnyű dölyfe (ὕβρις ) az érc égboltig is elhat” (XV,329), ám „Zeusz atya, éltek még az Olümposzon, isteneink, ti, / hogyha elérte a hetyke kevély (ὕβρις) kérőket a bosszú.” (XXIV,351-352). De a Bibliában is ez a végtelen dölyfösség vezeti az embert, aki „égig érő tornyot” akar építeni, s feljutni Isten mellé, hogy vele „egylényegűvé” váljék, ám az Isten összezavarta az emberek nyelvét, „hogy senki ne értse a másikat”, s szétszórta őket az egész földön. (1Mózes 11,1-9) És Tírusz királyának bukását is saját kevélysége és „szívének felfuvalkodottsága” okozta, amiért az Isten „levetette őt az istenek hegyéről”, „tömérdek bűnöddel és jogtalan kereskedéseddel… földre vetettelek, királyok elé adtalak, hogy látványuk legyen rajtad… hamuvá tettelek a földön mások szeme láttára, s mind, akik ismernek a népek közt, eliszonyodtak rajtad, rémületté lettél és nem vagy többé örökre” (Ezekiel 28,16-18). Ezért is mondja Jesája próféta, hogy „véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom.” (Jesája 13,11).

És igen régi pszichológiai megfigyelés, hogy a bűnhődés pillanatában következik a hárítás kétségbeesett kísérlete: épp az, amit Orbán tesz. Mintha semmi köze nem lenne a történtekhez, ám az alkotmánymódosítással afféle mennyből érkezett megváltóként ő oldja meg a helyzetet.

Semmit sem old meg, legfőképpen az agyonalázott és meggyalázott, fizikailag vagy épp lelkileg megerőszakolt gyerekek ügyét nem oldja meg, nem oldja meg a saját maga által kiválasztott emberek mérhetetlenül rossz emberi minőségét, vesd össze Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin, s nem oldja meg azt az üzenetet, amelyet az egész mocskos, koszos, velejéig romlott ügy és az ügy mögött napokon át viceházmesteri módon felsorakozó, mindenre kész lakájsajtó böfögött vissza engedelmesen az egész közösség számára, a megúszásról, a hazudozásról, a legpocsékabb pártállami reflexek revitalizálásáról.

Érdemes lenne a mostaniaknak is tudatosítaniuk magukban, hogy nincs megúszás. A hübriszt a Nemeszisz – remélhetően – most is büntetni fogja. Hiszen ugyanez a Nemeszisz bünteti az egész országot sok-sok éve tartósan, s újabb hosszú évtizedekre kiheverhetetlen módon a választópolgárok végtelen felelőtlensége, ostobasága és elvakultsága miatt.

Fájni fog a büntetés!"

[ladymetamorphosis]

Térey János - Philosophy of Sherpa

A lelked alaptáborában,

A néma csúcs alatt

Serpák sátraznak jéghidegben,

Amíg te mászod rendületlen

Kancsendzöngáidat.

Feszít a mítosz késztetése,

S ha megdőlsz, jaj neked.

Gyakorolván a csúcsra tartást

Bejárod, éber Nyugtalanság,

A korlátlan teret.

Van szikla, mely tapinthatatlan,

Fellegbe bújt ikon,

Csipkézet, vesztéssel határos;

És mágnesvonzás, mely halálos

Kancsendzöngáidon.

„Meghágható hegy! Hübrisz és hó!”

„Bérced mihaszna, lásd!”

„Sorszámot kell szereznem itt fent.”

„Tudod, idegesíti Istent

Minden csúcstámadás.”

[robokacsa]

Omega - Félbeszakadt koncert (1969) (Kóbor János - Adamis Anna)

[anyagcsakegyvan]

Bach - Matthäus-Passion, dir: Romeo Castellucci, 2016, Staatsoper Hamburg 

[slejmshow]

Tegnap ~ fél év után először vacsorázhattam étteremben. Egyszer csak odajött hozzám a pincér a lenti papírlappal, hogy egy úr adta a kezébe aki most jött be az utcáról és meglátott az ablakon keresztül és kérte, hogy ezt adja át nekem.

Hübrisz, de jól esett, jól esik.

Tanulság: kedvesnek lenni menő. Legyél te is kedves ma valakivel!

[vanista]

Alert van, rote grütze a Lidlban

Évente kétszer. Légy előrelátó, de ne hagyd, hogy magával ragadjon a lejárati időt nem nézés végtelen hübrisze. Rá a legolcsóbb ipari fröccsöntött vaníliapudingra, és két hamm közt jön a gondolat, hogy a lekvár az élelmiszerpazarlás, a 40 centis kilátó, az MCC.

Formáld szokásaid, engedd át magadon a világot.

Álmodd, hogy lapít a pék.

[hicapacity]

Amikor alkoholisták kereszténykedve özönlik el a parlamentedet, érdemes elgondolkodni, hogy a gépről le vagy gépre felszállni lehet nagyobb élvezet, mely boldogulyásodhoz 🤩 elvezet 👌😂

Hölgyeim és uraim!

Mindenki!

Bemutatjuk

az országot, ami a világ élvonalában van az alkoholizmus és annak ártalmai terén, ahol nincs alkoholstratégia, nincs addiktológiai ellátórendszer, a prevenciós szerevezetek törvényileg ki vannak tiltva az iskolákból - de a reptéren az állam támogatásával ingyen osztogatják a pálinka nevű keménydrogot! Világszenzáció! Nesze neked országimázs! Tessék csak tessék! Ugyanitt kisebbségi csoportokra projektált traumatikus fájdalom, nagy adag frusztrált kisfarokenergia és konzervált kisállami nacionalista hübrisz kapható, vegyék-vigyék! Magyarország jobban teljesít! Ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

🦈☮️

[juliskardigan]

az úgy volt, hogy  le kellett betűznöm a nevemet telefonba angolul - gyakran csinálok ilyet amúgy, meg arra is elég büszke vagyok, hogy vágom a nato abc-t (alpha, bravo, charlie, delta, echo, foxtrott, golf, hotel, sat)

valszeg ez volt a hübrisz, márminthogy erre ilyen büszke vagyok, mert elkezdtem, hogy pé mint és beúszott az agyamba, hogy "pé, mint pénisz" és nem jött ki onnan egyáltalán az összes idegszálammal koncentrálnom kellett rá, hogy Ne Mondd Ki, Hogy Pénisz ettől viszont legalább fél percig nem mondtam semmit a telefonba, mert nem maradt agykapacitás egyéb szavakon gondolkodni, üres fehérséget láttam és píííííííííjjogó hangot, nincs több szó, ami pével kezdődik, nincs, a pénisz az egyetlen

végtelennek tűnő idő után a vonal másik végén kedvesen megkérdezték, hogy "b, mint barbara, vagy p, mint peter", és fellélegeztem

majd jött a d, mint dildó

nehéz napok ezek, na

[libirk]

Bő  egy hónapja a Mandinerben esett meg egy beszélgetés Schobert Róberttel. Ebben, többek között felajánlotta, hogy a miniszterelnököt lefogyasztja. Tudja, hogy sokat dolgozik, ezért nincs ideje testmozgásra, de nem kellene fogyóznia, ő csak a belapátolt eledel minőségét változtatná meg, Megjegyzésem: Orbánnak nem kellene rögeszmésen mindent döntést magához vonnia, bízni kellene az embereiben, hogy kisebb volumenű döntéseket ők hozzanak meg. De a diktátorok hübrisze nem engedi, hogy bárkiben megbízzanak, mindent maguk akarnak csinálni-ezért a sportemberhez méltatlan pókhas! Pedig így több ideje maradna, akár testedzésre is.

Alfred Eisenstaedt- Sophia Loren 1961. Naples

[szakraliskurvasag]

Racionalizmusnak szemére vetették, hogy az álmot a „napi maradékból”, vagyis morzsákból magyarázza, amelyek tudatunk gazdagon terített asztaláról lehullottak az alvilágba. Mintha ez a sötét mélység nem volna más, mint egy üres zsák, amelyben semmi több nincs, mint ami felülről lehullott. Miért felejti el az ember folyton, hogy az emberi kultúra széles területén semmi olyan nagy és szép vívmány nem létezik, amely eredendően nem szerencsés ötletből született? Mi lenne az emberiségből, ha többé senki nem lennének ötletei? Bizony sokkal inkább a tudat az a zsák, amelyben nincs több annál, ami belehullott. Hogy mennyire függünk az ötletektől, csak akkor tudnánk felmérni, ha nem születne több ötletünk. Az álom nem más, mint a mindent összekapcsoló, sötét lélek ötlete. Ha tehát a világ felszínének végtelen számú egyedi és elszigetelt jelensége és dolga közt eltévedünk, mi lenne természetesebb, mint hogy az álomhoz fordulunk, s nála keressük azokat a szempontokat, amelyek ismét közelebb tudnának vinni bennünket az emberi lét alaptényeihez? De itt beleütközünk a legkonokabb előítéletbe: „az álom szappanbuborék”, nem realitás, az álom hazudik, az álom csupán a vágyainkat teljesíti be; megannyi kibúvó ez, hogy az álmot ne kelljen komolyan venni, mert az kényelmetlen volna. A tudat szellemi hübrisze [önhittsége, mindent-jobban-tudása] éppen az elszigetelést szereti ennek minden ártalmassága ellenére, ezért idegenkedik az ember attól, hogy valóságnak ismerje el az álom igazságát. /C. G. Jung/ "Sister Morphine" Here I lie in my hospital bed Tell me, Sister Morphine, when are you coming round again? Oh, I don't think I can wait that long Oh, you see that I'm not that strong The scream of the ambulance is sounding in my ears Tell me, Sister Morphine, how long have I been lying here? What am I doing in this place? Why does the doctor have no face? Oh, I can't crawl across the floor Ah, can't you see, Sister Morphine, I'm trying to score Well it just goes to show Things are not what they seem Please, Sister Morphine, turn my nightmares into dreams Oh, can't you see I'm fading fast? And that this shot will be my last Sweet Cousin Cocaine, lay your cool cool hand on my head Ah, come on, Sister Morphine, you better make up my bed 'Cause you know and I know in the morning I'll be dead Yeah, and you can sit around, yeah and you can watch all the Clean white sheets stained red.

[magikus-miccentyu]

Hübrisz - mondanák a régi görögök.

Orbán Viktor évértékelő beszédéből

[anyagcsakegyvan]

Gotthold Ephraim Lessing - Emilia Galotti, dir: Michael Thalheimer, 2001, Deutsches Theater Berlin. 

[izraelinfo]

Sírhatnánk, de röhögünk - az internet gyöngyszemei a választások után

Sírhatnánk, de röhögünk – az internet gyöngyszemei a választások után

  Újra és újra választani mentek, amíg meg nem tanuljátok, hogy hogyan kell!

“És vidd asszonyodat és fiadat, akit szeretsz és menj a házadba Keszareaba, és szabadítsd meg az államot a csapdától, amit létrehoztál”.

Az előző választásokon fasizmus kölnit hirdető Ajelet Saked ezúttal Hübrisz kölnit kapott az ismeretlen művésztől

ezek a baloldaliak…

Bibi, itt az ideje a távozásnak

És a facebook…

[nemzetinet]

Ambrus Csaba: Hübrisz, avagy miért veszíthet a Fidesz 2022-ben

A választási kudarc után az ellenzéki média arra a következtetésre jutott, hogy bizonyára nem hazudtak eleget a kampány alatt – ez lehetett a vereségük oka –, és korántsem az általuk támogatott politikusok napi huszonnégy órás közéleti hallucinálása vezetett ide. Ennek folytatásaként a zömében liberális szerzőtársak – tanulva a múlt hibáiból – elkezdtek egyenként elhatárolódni a szavazók által osztályismétlésre ítélt ellenzéki képviselőktől.

Csakhogy B-terv és másik élet hiányában – ugyanazt az agyféltekét birtokolva – hamar visszakényszerültek a saját pöcegödrükbe, mert inkább ez, mint igazat adni Orbánnak, és vele együtt szívni a friss levegőt, magyarként, keresztényként. Így aztán – láss csodát – a kitagadott talpig demokraták elkezdtek szép lassan újra beszivárogni az ellenzéki média liberális járványképző központjainak vendégfogadóiba. Valószínűleg rájöhettek, hogy történjék bármi, az Orbán-gyűlölet ugyanúgy összeköti őket, mint minket a magyarságunk és a kultúránk.

Mivel képtelenek betölteni a konstruktív magyar érdekű ellenzéki sajtó szerepét, félő, hogy hamarosan a konzervatív oldalnak kell erről is gondoskodnia. Történt ugyanis, hogy a haladó gondolkodású újságíró – aki a szólásszabadság hiányára hivatkozva, maga mérgezte éveken át a saját tollát – diktatúrába kényszerült, mert elvei nincsenek, érvei pedig már 2010-ben elfogytak, miközben geopolitikai jóslatai rendre frontálisan ütköztek a valósággal.

De mi a helyzet a jobboldalon? Merthogy itt is érzek némi fásultságot, vagy inkább túlzott elégedettséget. Néha komótosan megelégszünk azzal, hogy az élet, vagyis napjaink történelme, rendszerint minket igazol, nem az Indexet. Mintha ez jelentene bármit is a világon. Szajkózzuk, hogy kétharmad, kétharmad, kétharmad, válaszul arra, hogy diktatúra, diktatúra, diktatúra.

Vajon a baloldal bukása nem pont így kezdődött? Csak egy példát mondanék, ha megengedik. Nemrég volt szerencsém olvasni egy cikket arról, hogy a Nézőpont Intézet felmérése szerint közel négyszázezerrel nőtt április óta a Fidesz szavazóinak száma. Hurrá! Megcsináltuk! – kiálthatnánk fel, mint anno Gyurcsány Ferenc. Jöhet 2022! Kétharmad! Kétharmad! Kétharmad! De azért a pezsgőbontás előtt hadd tegyek fel egy költői kérdést! Mennyire lehet fideszes az a szavazó, akinek nyolcéves Fidesz kormányzás kellett ahhoz, hogy megkedvelje, vagy elfogadja Orbán Viktort? Nyilvánvalóan semennyire. Lehet, hogy most ide szavazna, de négy év múlva bárhogy szavazhat, hiszen eddig is ezt tette. Most azért lehetett új Fidesz-szimpatizáns belőle, mert előtte nem volt az. Bármilyen lehetett, vagy semmilyen. Az ilyen könnyen válthat, mert nem árul el soha senkit. Ennek tudatában szerintem nagy hiba ezt a négyszázezer embert hozzászámolni a polgári oldal biztos szavazóihoz, pusztán a túloldalról feldobott „mi vagyunk a többség” feliratú magas labda elegáns leütéseként.

Egyébként ismerek egy embert, aki az április nyolcadikán megtartott választások délelőttjén – látva a magas részvételi arány beigazolódását –, ugyanezt a négyszázezer lelkes voksolót, meg a többi milliót, milliókat, a saját foghíjas szavazótáborához csatolta. Aztán eljött az este és kénytelen volt átértékelni előző reményeit, pedig néhány órával előtte még magának az államelnöknek is beszólt, hogy ne merjen alkotmányos jogaival élni, mert új szelek fújnak a Duna mindkét partján.

Ezt az embert – aki még nem tudná – Karácsony Gergelynek hívják.

Kedves szerzőtársak! Ha lehet, mi ne kövessük el ugyanezt a hibát, ne kezdjünk el Orbán Viktorból Karácsony Gergelyt csinálni, ahogy azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mekkora volt a népszerűsége az MSZP-nek alig egy évtizeddel ezelőtt!

Az ideális légkörű társadalmakban egy kormánypárti politikusnak bőven elég, ha naponta „átnyálazza” az ellenzéki orgánumok főoldalait, és máris szembesül az ország megoldásra váró kihívásaival. Nálunk viszont az ellenzéki média egészen más szerepet tölt be – érdemi tényfeltárás és alternatív megoldások helyett –, társadalomkritikájuk jobbára kimerül az állandó nácizásban, diktatúrázásban, vagy éppen stadionozásban.

Rossz hír, hogy a civil szervezeteknél sem rózsásabb a helyzet. Míg tőlünk nyugatra a civil jogvédők valóban a „bennszülöttek” jogaiért kardoskodnak, nálunk azt lesik – néhány kivétellel –, hogy mikor és miért lehetne feljelenteni Magyarországot, jogász trükkökkel végrehajtott, büntetésnek álcázott zsebmetszés érdekében, az adófizetői közös kassza sérelmére. Egyébként meg merem tippelni, hogy miután az egyik német autógyár vezetősége hajlandóságot mutatott az egymilliárd eurós büntetés kifizetésére, néhány hónap múlva már az összes Soros-féle és zöldpárti pióca az említett autógyár vérét fogja szívni. Természetesen kizárólag nemes célból történik mindez, a környezetszennyeződés áldozatainak védelmére. Nekik a pénz nem számít, csak az élőlényekért és a természetért aggódnak. És ezért általában hálás is nekik mindenki, talán a magyar kormányt kivéve.

Ennek ismeretében vágunk neki a következő négy évnek. Se hasznavehető ellenzéki sajtó, se civil érdekű jogvédelem (az említett kivételeket leszámítva), az ellenzéki pártokról pedig elég, ha azt mondom, hogy az MSZP Tóth Bertalannal akar megújulni.

Ilyenformán – tetszik vagy sem – kénytelenek leszünk mi magunk betölteni az ellenzék szerepét, még mielőtt a fideszes polgármesterek kényelmesen hátradőlnének abba a hitbe ringatva magukat, hogy a biztos szavazót még a bizonytalan városvezetés sem képes áttolni a túloldalra. Továbbá nekünk kell felhívnunk a kormány figyelmét, hogy igazán „klassznak” tűnik ez a közpénzes közmunka projekt, de ha végigjárjuk Budapestet azt tapasztaljuk, hogy ugyanazok az aluljárók koszosak vagy tiszták, mint tíz évvel ezelőtt. És ez a hozzáállás néhol vidéken is észlelhető. Sajnos helyi szinten – legalábbis a gyakorlatban – kicsit olyan ez a közmunkaprogram, hogy

„mi úgy teszünk, mintha dolgoznánk, ti meg úgy tesztek, mintha fizetnétek érte”.

Ha mindez nem tud a következő években „több munka, több pénzért” programmá fejlődni, akkor nincs értelme. És nem érdekel, hogy Gyurcsány idejében hogy volt, meg hol volt, hol nem volt.

Pont ezért kellene vigyáznunk, hogy a kétharmados nagy egyetértésben nehogy a baloldal korábbi vesszőfutását sikerüljön lekoppintani, kottáról-kottára. Járjunk nyitott szemmel, jelezzük a gondokat, hiányosságokat, mindenki a saját közösségében, mert négy év hosszú idő, ennyi idő alatt még a legbiztosabb szavazónk is elbizonytalanodhat.

The post Ambrus Csaba: Hübrisz, avagy miért veszíthet a Fidesz 2022-ben appeared first on PolgárPortál.

Ambrus Csaba: Hübrisz, avagy miért veszíthet a Fidesz 2022-ben a Nemzeti.net-en jelent meg,

[thevoidblushes]

Personal hubris

Létezik-e személyes hübrisz, és ha igen, akkor vajon definíció szerint nem lehet vele kezdeni semmit?