#gyermekek imája

[supermauswithagun]

Jókai Anna: A gyermekek imája

Jézus-baba, hát eljöttél.

Ide a ronda panelbe, hozzám. A kék égből jöttél, mondják, én meg a lila óvodából.

Nézd, a többiek alszanak már. Ketten vagyunk ébren.

A holdautó pörög és berreg.

A robotember nyikorogva lépked.

A lézerpisztoly villog és sivít.

Ezek az ajándékaim, bizony, most kaptam őket.

De Te csendes vagy, nincs semmi mutatványod. Csak fekszel itten a gipszjászolban. Mert Te jó vagy. A rossz én vagyok, mert szaladgálok, izgek-mozgok folyton. Fetrengek is, ugrálok is. És azt a nagyok nem szeretik. Azt szeretik, ha ülök vagy állok. De a legjobban azt szeretik, ha alszom.

Jézus-baba, tedd, hogy csak akkor kelljen aludnom, ha álmos vagyok. Maradj mellettem éjjel, amikor annyira félek. mert jön lefelé a gonosz manó a csőben. Tudod, az, amelyik a rossz gyerekeket a lábuknál fogva behúzza és leviszi a csatornába. Ahogy a nagyok mondják, hogy ez megtörténhet. És akkor a fejem nem fog átférni a lyukon. Össze fog törni darabokra. Mert előbb-utóbb ez lesz a vége. Még az anyukám is ezt mondja néha. Hogy értem jő a gonosz manó. Mégsem viszik arrább a csőtől az ágyat.

Értem jő a gonosz manó. Ha csak meg nem javulok.

Jézus-baba, segíts javulni! Meséld el, mi kell egy igazi, érvényes javuláshoz!

Ők már - tudod, ők itt - vajon végképp meg vannak javulva? És hogy jobban hallják egymást, azért ordítanak? Csak egy kicsit vedd le a hangjukat, kérlek. A nyomogatós fekete irányítóval a távolból is megteheted. Amit nekem nem engednek megnyomni soha. Pedig jaj, de szeretném. Futtatni előre meg hátra a videón a képet. De az árt. És ami a holmiknak árt, az a legtilosabb. A kár hamar megvan. S hiába nem akarattal, ők megvernek mégis.

Jézus-baba, szólj nekik. Látod, minden játékom tud valami izgalmasat. Te sem lehetsz butuskább. Hiszen ma este rád mutattak és úgy szólítottak: megváltó.

Hogy ez pontosan mit jelent, nem értem.

Van beváltás (forint dollárra)

Van kiváltás (láncot a zaciból)

Van felváltás (ezrest a közértben)

Van leváltás (ez érte apukámat)

És visszaváltás is van, a sok-sok nehéz és büdös üveggel.

De ez a megváltás - ez még valahogy homályos. Mindenesetre - ha ez valami jó dolog - válts meg engem is. Ki ne hagyjál belőle.

Mert engem ki szoktak hagyni.

Az óvodábal a játékból

Itthon a beszédből

Az utcán a fagylaltból.

És engem csúfolni is szoktak

Az óvodában az orrfolyásért

Otthon a kényeskedésért

Az utcán a csámpás lábam miatt

Pedig azt mondják, mindez csupa katonadolog, helyt kell állni, mert később jönnek azok a bizonyos nehézségek.

De Te ezt nálam sokkal jobban tudod talán, hiszen téged egyszer nagyon meg fognak kínozni, van erről egy képem, sőt föl is szögeznek majd egy keresztre.

- ha ezt egyáltalán előre megmondták neked -, és ezért nagyon sajnállak. Jézus-baba, olyan kicsi vagy, és külön rám mosolyogtál, amikor a gyertyák égtek.

Talán még nem is olyan biztos, hogy ez a szörnyű történés meglesz, a tavasz még messze van, csak most kezdődött a tél.

Tanácsolom, próbálj egy kicsit lassabban nőni. De ha mégis valamivel nagyobb leszel, hógolyózzunk.

És én fogok rád vigyázni,

Hogy kő a hógolyóban ne legyen persze

Lám vigyáz rád az anyukád is, itt van egészen melletted. Szelíd anyuka, nincs karcos gyűrű a kezén. Ráér - csak ringat téged. Az apukád is csendes: nem randalíroz, csak békésen örvendez.

Akarták, hogy Te megszülessél. Pedig milyen szegények

Istálló

Szalma

És mindenféle állatok

Nekem állatot nem engednek, elég gond vagyok nekik én magam is, mondják.

Bizony, szomorú, hogy akkora gond vagyok szerencsétlen anyukámnak.

Ha elmennék innen, biztos könnyebb lenne neki. De én nem merek egyedül elmenni.

Rosszaság, azt mondja,

Hogy lógok a nyakán, amikor siet,

Hogy benyálazom az arcát,

Amikor éppen kifestette magát,

Hogy nyaggatom a meséért,

Amikor a tévét nézi.

Igen, talán akkor lennék jó, ha hipp-hopp, nem lennék, de azért Jézus-baba, mégse engedd, hogy a gonosz manó darabokra szaggasson a csőben.

Hanem úgy intézd, hogy valahogy egészben maradjak, úgy vigyél el, mert akkor, ha anyukám mégis sírna értem, rögtön vissza tudnék jönni,

És akkor talán kapnék legalább egy plüssmackót, mert egyenlőre ilyesmit nem kapok,

Mert a mackó fölfeslik, és a fűrészpor a szőnyegekbe beleeszi magát, helyette itt a lézerpisztoly, nem csinál kárt, nagyon ártalmatlan, illik szépen megköszönni,

És volt ám nekem első apukám is

Egyik napról a másikra elpárolgott, állítják mind a nagyok,

És - Jézus-baba - ez is rettenetesen félelmetes, hogy egy erős felnőtt csak úgy megy az utcán és hirtelen pára lesz belőle, mint a vízből, ha sokáig forraljuk,

És ez mindenkivel akkor megtörténhet, Jézus-baba, egészen váratlanul,

Ezért aztán félek a téren, különösen, ha fúj a szél, mert a szél aztán a párát is elfújja.

...Most is félek például.

De ha kiáltok, jönnek és megszidnak.

És akkor még jobban félek.

Szerencsére szívjóságból ma este egy parányi fényt hagytak.

A Te csillagod világol a jászol fölött.

Látni téged, Jézus-baba.

Ne áruld el, mit tudsz. Ne áruld el nekik.

Mert akkor irigységből bántanak.

Jézus-baba, érdekes: ha üres a zsebem, a játékból kilökdösnek, de ha szebb valamim,

Agyon akarnak ütni.

Jézus-baba, tente-tente. Várj, betakarlak. Jól megleszünk mi ketten.

Úgy sincs öcsikém.

Én vigyázok rád.

Te vigyázol rám.

Majd - ha már olvasni is megtanulsz - írok neked levelet is. Kívánságlistát.

Amit kérek, nem drága dolgok. Én inkább arra vágyom, Jézus-baba, anyukámnak ne legyen szüksége annyira pénzre, mert közben a lelkét is kifacsarják, ahogy mondja, s ez borzasztó lehet neki,

Az új apukám legyen egy kicsit a régi,

Óvoda csak vasárnap legyen,

És az az egy darab maradék nagymamám öregedhessen meg végre.

A nagymamám nem versbeli, hanem

Sárgabarackszínű haja van

És lila a körme, mint az óvodánk fala. Mindig eszembe jut egyikről a másik.

De azért a nagymamám nem rossz, nehogy azt hidd, Jézus-baba.

Pénzt is ad, csak tilos elköltenem.

Matrica, vattacukor, mesekönyv. Ezek a legtilosabb költekezések.

A matrica ragad,

A vattacukor maszatol,

A mesekönyv porfogó.

Majd, ha én keresem rá a pénzt.

De addig is, annyira szeretnék!

Van egy dobozom, a pénzemet abban tartom. Már majdnem tudok számolni. A nagymamám örül ennek, mert az életemben ez a legfontosabb.

Csak már öregedne meg a nagymamám végre. Mert addig nincs idege a gyerekre.

Majd ha már végkép megöregszik, lesz neki rám idege is.

Megígérte.

Hát ebben például segíthetnél, Jézus-baba. A nagymamám is biztosan szépen megköszönné.

Talán ma jön az alvás. Ma van a szeretet éjjele. Ez délutántól reggelig tart. Ilyenkor muszáj nekik szeretni.

Jézus-baba, meglátod, minden jóra fordul. Csak bízzál Te is bennem. Nem akarom, hogy meghalj. Nem akarom, hogy a felnőttek csúfoljanak. Az, akit a képen láttam megfeszítve, egy másik volt, Nem Te. Nem Téged.

Csak bízzál bennem, ez nem fog előfordulni újra, ezt nem szabad elkövetni minden évben, hogy télen megszületsz, és tavasszal mindig megölnek és nagy keservesen tudsz csak feltámadni.

Csicsija, Jézus-baba,

Mi ketten tartsunk össze,

Gyere hozzám játszótársnak,

Akkor is légy, ha nem látnak

Isten éltessen, nyugodtan nőj csak nagyra, aztán alapíts majd egy csapatot, és vegyél be - legalább Te - abba a csapatba, engem, aki még nem tudtam egészen megjavulni, és ezért el vagyok küldve mindenhonnan

nyárra is maradj itt

csak el ne áruld a terveinket, mert akkor ezek kidobnak Téged a kukába, engem meg kiröhögnek, ahogy ez már lenni szokott idáig-mindig,

de most meleg fény álom van.

[csendespercek]

Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult. Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. Jézus így szólt az asszonyhoz: "Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Az pedig ezt válaszolta neki: "Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból." Erre így szólt hozzá: "Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög." Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

Mk 7,24-30.

AZ IMA EREJE

Az asszony azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából. (Mk 7,26)

Hetven évvel ezelőtt, amikor két éves voltam, hónapokig egy deszkához szíjazva feküdtem. Ez volt akkoriban az egyetlen orvosi segítség, mellyel a gyermekbénulást tudták kezelni. Habár a gyermekorvos kevés esélyt látott arra, hogy valaha is járni fogok, édesanyám kitartó és hűséges imája segített az egészségem helyreállításában. A Mk 7,24-30 arra emlékeztet, hogy milyen hite volt a megszállott lány anyjának. Nemcsak gyógyulásért könyörgött, hanem kitartó volt. Amikor a hálás anya hazatért, látta, hogy a lánya meggyógyult, és minden rendben van. Nagy hatással van rám ennek a két nőnek a példája. Az édesanyám és a szirofőníciai asszony állhatatos és erős volt hitében. Isten arra vágyik, hogy az erőt az imában keressük, ha nehézség vagy öröm ér bennünket. Rá kellett jönnöm, hogy Isten szeret minket, függetlenül a helyzetünktől. Mi cserébe hálásak lehetünk az ő erejéért és jelenlétéért.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük állandó jelenlétedet az életünkben. Segíts a te hatalmadra és vezetésedre támaszkodnunk! Ámen.

Hogy lehetek még hűségesebb az imádkozásban? Lynda S. Phillips (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYERMEKBÉNULÁSBAN SZENVEDŐKÉRT!