#györgy rózsa sándor

[angelofghetto]

halottak játszanak

Amikor nagyon régi filmeket nézek, azt szoktam mondani, "halottak játszanak nekünk". Lányom ezt nem szereti, mert szerinte ez így túl morbid, rossz hangulatot kelt. Én ezt másképp látom. Hálás vagyok a mozgókép műfajnak, hogy megőrzi őket nekünk, és akár évtizedekkel eltávoztuk után is élvezhetjük a játékukat.

A tizedes meg a többiek 1965-ben készült, fele annyi idővel a háború után, mint amennyi a mi csodás rendszerváltásunk óta eltelt. Az oroszok minden spájzban ott voltak, az 56-os politikaiakkal tele voltak a börtönök (már akit életben hagytak), mégis volt a levegőben valamiféle túlélő életöröm, és egy kis cinkos összekacsintás a diktatúra háta mögött. A nyolcvanas évek végén volt egy felbuzdulás, hogy legyen egy második rész, amiben arról lenne szó, kivel mi lett, a Tizedes hogyan boldogul a gmk-k, fusi és ügyeskedés világában. Aztán ez elült, mert rendszert váltottunk, mással voltunk elfoglalva. Aztán megint feltámadt az ötlet, de inkább csak beszélgetés vagy vágy szinten, mert mi magyarok mindig is szerettük a betyár virtust, legyen az Rózsa Sándor, a Tizedes, vagy a Viszkis. Ők helyettünk is borsot törnek a hatalom orra alá, és van bennük némi huncut, egészséges pofátlanság. Nem tudni, hogy írói tehetség, pénz, vagy központi akarat hiányzott az új folytatáshoz. Végül Sinkovits átigazolt az égi társulathoz, és nélküle ugye...

Úgy tudom, külföldön is nagyot ment a film, szerintem jól szemlélteti a magyarok túlélő képességét (és hogy miért nem fogadunk szót a nyakunkra ülő törvényhozóknak). Csilliószor láttam már de képtelen vagyok megunni :) Abban biztos vagyok, hogy a legjobb magyar filmek listáján mindig dobogó-közeli marad.

1970: Pálos György 1971: Szendrő József 1973: Keleti Márton (rendező) 1982: Ungváry László 1984: Bánhidi László 1986: Major Tamás, Márkus László 1988: Gobbi Hilda 1997: Kozák László 2001: Sinkovits Imre 2003: Horváth Tivadar 2005: Horváth Gyula 2006: Agárdy Gábor 2007: Darvas Iván 2008: Raksányi Gellért 2009: Iglódi István 2014: Szabó Gyula, Fülöp Zsigmond 2017: Gyimesi Pálma 2019: Kautzky József 2023: Cs Németh Lajos ... és még sokan mások

[tveckling]

Riviera Girl final song (2017.05.17)

[nemzetikonyvtar]

Hires alföldi betyár Rózsa Sándor viselt dolgai, perbefogatása és elitéltetése

Újdonságok az elektromos polcokon

2018. 8. 31. Noszter István et al.: A 320. Nimród cserkészcsapat története, 1925-1995 http://mek.oszk.hu/18500/18519

2018. 8. 31. Finta István: Keleten kel a Nap http://mek.oszk.hu/18500/18517

2018. 8. 31. Teleki Sándorné: A tóparti remete http://mek.oszk.hu/18500/18522

2018. 8. 31. Mészáros Lázár: Eszmék és jellemrajzok az 1848/9. forradalom eseményei- és szereplőiről http://mek.oszk.hu/18500/18520

2018. 8. 31. Erdélyi János: Nemzeti iparunk http://mek.oszk.hu/18500/18518

2018. 8. 31. Kovács Éva: A Százdi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás http://mek.oszk.hu/18500/18523

2018. 8. 31. Lukács Béla: Az 1848-49-ki pénzügy http://mek.oszk.hu/18500/18516

2018. 8. 31. Mészáros Károly: A magyar szabadságharc előjátéka 1848-dik évben http://mek.oszk.hu/18500/18521

2018. 8. 30. Locke, William John: Pujol Arisztid vidám kalandjai http://mek.oszk.hu/18500/18509

2018. 8. 30. Dózsa Endre: Czinka Panna http://mek.oszk.hu/18500/18514

2018. 8. 30. Csűry István et al.: Elements of electronic information and document processing http://mek.oszk.hu/18500/18507

2018. 8. 30. Fekete Miklós: Hires alföldi betyár Rózsa Sándor viselt dolgai, perbefogatása és elitéltetése http://mek.oszk.hu/18500/18512

2018. 8. 30. Lengyel Dániel: Fürdői-zsebkönyv http://mek.oszk.hu/18500/18510

2018. 8. 30. Tóvölgyi Titusz: A magyar forradalom és önvédelmi harcz története 1848-1849-ben http://mek.oszk.hu/18500/18515

2018. 8. 30. Honvédtiszti koszoru az 1848/9 évből http://mek.oszk.hu/18500/18508

2018. 8. 30. Tömörkény István: Betyárlegendák http://mek.oszk.hu/18500/18513

2018. 8. 30. Katona Klára - Árva László - Schlett András: Stages of globalisation http://mek.oszk.hu/18500/18511

2018. 8. 29. Finta István: Vigyen el az ördög http://mek.oszk.hu/18400/18496

2018. 8. 29. Adóskamara dokumentumok http://mek.oszk.hu/18500/18504

2018. 8. 29. Vargyas Endre: Magyar szabadságharcz története http://mek.oszk.hu/18500/18502

2018. 8. 29. Balogh Tihamér: Czigány Panna http://mek.oszk.hu/18500/18500

2018. 8. 29. A Barátságos szem-ügyre ... Kassai Jó'sef szerentsi plébánostól iratott ... feleletről egygy két szó http://mek.oszk.hu/18500/18505

2018. 8. 29. Delage, Anna et al.: The changing faces of social economy across Europe http://mek.oszk.hu/18500/18503

2018. 8. 29. Advances in Austrian-Hungarian joint geological research http://mek.oszk.hu/18500/18501

2018. 8. 29. Szmrskovszky György: Egy honvéd-köztüzér élete 1848/49-ben http://mek.oszk.hu/18500/18506

2018. 8. 28. Slezsák Imre: Az élet útjain http://mek.oszk.hu/18400/18490

2018. 8. 28. Bereczki Máté: Bereczki Máté és Dörgő Dániel levelezése (1. köt. 1871. június 9. – 1878. augusztus 4.) http://mek.oszk.hu/18500/18541

2018. 8. 28. Miriszlai Miklós: Kő kövön http://mek.oszk.hu/18400/18494

2018. 8. 28. Gősi Vali: Misztériumok http://mek.oszk.hu/18400/18492

2018. 8. 28. Kassai József: Barátságos 's ügyes felelet azon Barátságos szem-ügyre melylyet ... Kassai Jó'sef' Magyar nyelv tanító könyve ellen nyomtatának http://mek.oszk.hu/18400/18495

2018. 8. 28. Sefcsik István: Rózsa Sándor az Alföld réme http://mek.oszk.hu/18400/18493

2018. 8. 27. Túri Zoltán Krisztián: A tájszerkezet-kutatás geoinformatikai módszereinek elemzése alföldi mintaterületeken http://mek.oszk.hu/18400/18483

2018. 8. 27. Szalay László: Halálos tánc (Röptében a világ körül) http://mek.oszk.hu/18400/18488

2018. 8. 27. Jovanović Zmaj, Jovan et al.: Egy lány őszi álmodozása http://mek.oszk.hu/18400/18486

2018. 8. 27. Pataky István: Az utólsó betyár http://mek.oszk.hu/18400/18484

2018. 8. 27. Kossuth Lajos még a betyárokat is meghódítja http://mek.oszk.hu/18400/18489

2018. 8. 27. Teleki Sándorné: Judith http://mek.oszk.hu/18400/18482

2018. 8. 27. Lawson, Thomas R. et al.: Helyi szociális ellátórendszer Magyarországon http://mek.oszk.hu/18400/18487

2018. 8. 27. Kemény Gyula: Bogár Imre, a csongrádi betyár http://mek.oszk.hu/18400/18485

Elektronikus Periodika Archívum

2018. 8. 31. Magyar Iparművészet : az Orsz. M. Iparművészeti Muzeum és Iskola és a Magyar Iparművészeti Társulat Közlönye Füzetszám: 2015. 22. 10.

2018. 8. 31. Magyar sporttudományi szemle Füzetszám: 2009. 10. 3-4. (39-40.)

2018. 8. 30. Kispest : a kispestiek hivatalos lapja Füzetszám: 2018. 24. 8. augusztus

2018. 8. 30. Holmi : a Holmi internetes változata Füzetszám: 1999. 11. 12. december

2018. 8. 30. Magyar geofizika Füzetszám: 1998. 39. különszám

2018. 8. 29. Nyomtass Te is! : Hírek, amelyek eddig nem juthattak el mindenkihez Füzetszám: 2018. 2. 58. augusztus 28.

2018. 8. 29. Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése Füzetszám: 2015. 1.

2018. 8. 28. Márczius tizenötödike Füzetszám: 1849. 67

2018. 8. 28. Kisgrafika Füzetszám: 2009. 48. 4.

2018. 8. 28. Kis lant : irodalmi folyóirat Füzetszám: 2018. 4. (128.)

2018. 8. 28. Városkép : Pestszentlőrinc-Pestszentimre közéleti lapja Füzetszám: 2018. 27. 13. augusztus 21.

2018. 8. 27. Erdélyi toll : irodalmi és művelődési folyóirat Füzetszám: 2018. 10. 3. (37.)

[davevilaga]

Egy kudarcra ítélt románc története: Miss Saigon

Magyar szöveg: Miklós Tibor  

Díszlet: Kentaur              

Rendező: KERO

Cameron Mackintosh (a Nyomorultak musical producere) nevéhez fűződik ez a 70-es évekbeli Saigonban játszódó, kudarcra ítélt románc története. Az előadást 1989-ben mutatták be londoni Westenden (több mint 4000 előadást élt meg), majd a Broadwayn végül pedig Kanadában, Németországban, a Fülöp- szigeteken, Hollandiában, Braziliában, Norvégiában és Új- Zélandon is műsorra került. Magyarországon először 1994-ben, Szegeden mutatták be a darabot és ezt a bemutatót sok kőszínházas előadás követte, majd 2011- ben újra műsorra tűzték és töretlen sikernek örvend!

A történet a Vietnámi háború ideje alatt játszódik, amikor az amerikai katonák Saigonban állomásoznak. A pihenőjüket töltő katonák betérnek egy bárba, ahol, a futtatónál dolgozó lányok csapata is jelen van, ott táncolnak és teszik a férfiaknak a szépet. Itt találkozik a visszafogott, szűzies Kim, Chrisszel, aki az együtt töltött éjszaka után ígéretet tesz a lánynak, hogy magával viszi Amerikába. Összeházasodnak, de az élet mást szán nekik.

Évekkel később, Kim a gyermekét (Bui-Doi) egyedül nevelő nő, levelet ír a férfinak, amiben arra kéri őt, hogy látogassa meg közös gyermeküket. A férfi így is tesz, de nem egyedül érkezik, hanem feleségével, Ellennel. A vietnámi nő a Chrisszel való majdnem újratalálkozáskor, csak annyit kér az új feleségtől, hogy a félvér fiúról gondoskodjanak a férfival. – Ez Kim utolsó kívánsága és ezek után saját kezűleg vet véget az életének. A férfi már csak a halott asszonyt találja meg és a szék mögött megbúvó fiút…

Kimről (Dancs Annamari), Chrisről (Kocsis Dénes), John-ról (Feke Pál) a Professzorról (Szabó P. Szilveszter), Thuy-ról (Kerényi Miklós Máté), Ellen-ről (Vágó Bernadett) most nem írok külön, mert senkit sem szeretnék befolyásolni.

Ezért csak annyit írok, hogy szerintem ritka jó volt a szereposztás és mindenkit arra buzdítok, hogy nézze meg az Operettszínházban a Miss Saigon című előadást, ami töretlen sikernek örvend és az előadás végén a „standing ovation” sem marad el;-)

Szereposztás: Professzor: Szabó P. Szilveszter, Mészáros Árpád Zsolt Kim: Vágó Zsuzsi, Dancs Annamari, Vágó Bernadett Chris: Dolhai Attila, Kocsis Dénes, Kerényi Miklós Máté John: Feke Pál, György- Rózsa Sándor Ellen: Bordás Barbara, Vágó Bernadett Thuy: Kerényi Miklós Máté, Kiss Tivadar, Amruzs Ádám Gigi: Csengeri Ottilia, Vörös Edit

Ha hinni lehet, a tavaly felröppent pletykáknak, akkor nem maradunk musical film nélkül a jövőben sem, ugyanis a Nyomorultak után szeretnék elkészíteni a Miss Saigon című alkotásból is a filmverziót. – Erre én nagy esélyt látok, mert a Nyomorultak a tavalyi év egyik legsikeresebb filmje lett.

[clyxon]

Mi a baja a kormánynak valójában a civilekkel?

Nagyjából ugyanazt a sémát akarják követni, ami Oroszországban már bevált: elzárják a pénzcsapokat, a véleményvezéreket ellehetetlenítik és megkérdőjelezik a hitelességüket.

Mi történt Oroszországban? Volt szerencsém, még bőven a 2010-es itthoni rendszerváltás előtt beszélgetni néhány valódi orosz aktivistával. Nem kell véresszájú forradalmárokra gondolni, egyszerű fiatalok voltak, akik ilyen-olyan érintettségük folytán bizonyos ügyeket jobban a magukénak éreztek, és úgy gondolták, ezért érdemes a saját testi épségüket is kockáztatni, Oroszország már akkor sem bánt kesztyűs kézzel az aktivistákkal, mindennaposak voltak az igazoltatások, zaklatások, időnként előállítások és vélt vagy valós vádakkal indokolt letartóztatások. Ezek az emberek a saját és sorstársaik jogaiért mindezt vállalták. Az államnak már akkor sem volt pénze olyan úri huncutságokra, mint tűcsereprogram, szexuális felvilágosítás vagy gyógyszerek bizonyos, nem túl gyakori betegségekre.

Ezek a fiatalok járták az utcákat, hátizsákból tűt cseréltek, számon tartották a klienseiket, gyógyszert rendeltek külföldről, külföldről, például az Európai Uniótól származó pénzből. Állt mögöttük egy civil szervezet, amely hivatalosan a munkáltatójuk volt, vállalta a perköltségeiket és orvosi ellátásukat, hátteret biztosított a munkájukhoz. Ők pedig ha kellett, vállalták a rendőri ütleget, odaláncolták magukat  a kórházak vagy más hivatalok kapujához, tüntettek és tüntetést szerveztek. Mindezt nem egy elborult, ködös liberális eszme szellemében, hanem mivel az állam magára hagyta a leszakadókat, struccpolitikát folytatott a Hepatitisz vagy HIV terjedésével szemben, rehabilitáció helyett nem létezőnek tekintette a szerhasználókat magukra vállalták, hogy erre felhívják a figyelmet és segítenek, ahol tudnak, amiben tudnak, amikor tudnak. Meglepődve hallották, hogy Magyarországon a civilek nem fizetik az aktivistákat. Azt kérdezték, hogy itt akkor hogy lehet a rendszer ellen fellépni, hogyan élnek meg és hogyan tudják egy polgári állással, állandó létbizonytalansággal összeegyeztetni ezt a munkát? Naívan akkor még azt hittem, ez megoldható.

Később egy akkor még ismeretlen fiatalemberrel sokat vitatkoztam az aktivizmusról. Én feszegettem a határait, én kérdeztem meg tőle, hogy meddig hajlandó elmenni azokért az eszmékért, amiket fontosnak tart. Én voltam az, aki megmutatta neki, hogy érdemes kiállni, összefogni, szervezkedni. Mindezt névtelenül és arctalanul, egy internetes álnév mögé rejtőzve. Aztán a kulisszák mögül figyeltem, ahogy egyre többet és többet tesz a közösségért, egyre felszabadultabb és hangosabb lesz, ahogy kiáll magért, másokért, értem. Nem mindig értettem vele egyet, de megtette azt, amire tanítottam. Aztán láttam, ahogy elment a végsőkig és láttam, ahogy elszigetelődik és magára marad. Aztán értesültem róla, hogy öngyilkos lett. A mai napig felelősnek érzem magam a haláláért. Rózsa Milánnak hívták.

Nemrég egy ország rajongott Sándor Máriáért. Kollégák, barátok, ismerősök és ismeretlenek éltették, hogy végre ki merte mondani mindazt, amit ők is gondoltak. Végre valaki nem számok fedezékéből beszélt a magyar egészségügy kétségbeejtő helyzetéről. Sikerült összefogást teremtenie, tüntetéseket szervezett és sajtótájékoztatókat tartott. Aztán jöttek a híradások, hogy nem talál munkát. Majd visszavonult. Aztán öngyilkosságot kísérelt meg. Már nincsenek barátok, nincsenek pártfogók. Csak ő van, az eszme, amiért kiállt és szemben a világ. Az eszmékből nem lehet megélni. Azokért csak meghalni lehet. De más úgy meghalni, hogy az ellenfél végső kétségbeesésében fegyverrel akarja az aktivistát megállítani és más úgy, hogy vagy az öngyilkosság, vagy az éhhalál. Mert ki alkalmazna egy olyan embert, aki megalkuvás nélkül bármikor kész kiállni a jogaiért?

A kormány látszólag kicsiben kezdte. Mivel az EU előírja az egyeztetést bizonyos kérdésekben civil szervezetekkel, létrehozta a saját “civil”szervezeteit, melyekkel aztán vita nélkül lehet “egyeztetni” minden kényes kérdésben. Elzárta az amúgy sem bővizű pénzcsapokat a renitensek elől, akik, mivel addig is nehezen teremtették elő saját működési költségeiket (gondoljunk az irodabérletre, villanyszámlára vagy egyszerűen papírra a nyomtatóhoz), így lassú és fájdalmas halálra ítélte őket. Az egyházaknak és a civil szervezeteknek a mi adónkból odaadható 1% erre néhány esetben még elég is volt, így természetesen azzal kezdte, önkényesen eldöntve, mely szervezet számít egyháznak és melyik nem - szegény MET hiába nyert pert, hiába mutatta fel a kíván taglétszámot, pénzt a mai napig nem kapott  -, melyik számít civil szervezetnek és melyik nem. Tőlem vette el a döntés jogát. Az általam befizetett adó törvény által biztosított hányadát, melyről “dönthetünk”, kinek adjuk. Vagy meg is hagyhatjuk a kincstárnak.Ha választhatsz jó és rossz között, azt szabad akaratnak hívják. Ha kijelölik a jót egyetlen választható opcióként, elveszik a döntés jogát, a választás lehetőségét veszik el.

A pénzcsapoknak volt, talán van még egy, kevéssé ismert formája: Uniós tagságból eredő kötelesség a civil szervezetek támogatása, bizonyos társadalmi célok előmozdítása a civil szervezetek bevonásával. Az újonnan létrejött, kormányprogram-kompatibilis szervezetekkel ez is megoldódott, a lázadozók, utcára vonulgatók tartsák fenn magukat, ahogy tudják, Ennek a kormánynak nincs szüksége különvéleményre.

Az, hogy mindezek ellenére a mai napig léteznek civil szervezetek a magyar csodával van összefüggésben. Mivel az aktivisták valóban nem kapnak pénzt nálunk, az anyagi forrásoktól való elvágás a legtöbb aktivistát nem érinti. Eddig is szabad idejükben védtek jogokat, ezt ezután is meg tudják tenni. Más kérdés, hogy aki túl hangos, túl feltűnő, túl sokat szerepel a médiában, egy idő után azt veszi észre, hogy a munkaadók igyekeznek megszabadulni tőlük (mit szólna a kedves ügyfél, hogy egy magát fához láncoló hippi szolgálja ki), új munkát pedig nem találnak. Ezért van számos ismerősöm külföldön. Bármilyen hihetetlen, vannak országok, hol szívesen alkalmaznak olyan embert, aki képes kitartóan küzdeni egy cél érdekében.

Mivel a pénz hiánya nem tart vissza mindenkit, jött a rémes ellenzéki összeesküvés, vagyis mindenki, aki kritikus a kormány intézkedéseivel szemben, az automatikusan az ellenzéki pártok bábja lett. Mintha nem létezne világ a pártokon kívül. Mintha nem lehetnék azonos véleményen világnézettől függetlenül kormánytaggal vagy ellenzékivel az adott kérdéstől függően. Csak két pólus van, ezt sulykolják belénk. Mi vagy ők. És ha nem lenne elég, mindezek mögött felsejlik Soros György képe, aki óriási, világot körülfonó hálója közepén ül mint egy félelmetes mesebeli pók, és szítja a feszültséget kis hazánkban. Igen, mert pénzt ad a civil szervezeteknek, mert meggyőződése, hogy az állam fölött a demokráciában civilek, a nép, vagyis mi gyakorlunk felügyeletet. Biztosan van olyan, aki rosszul lesz, ha megtudja, hogy nem Soros György az, aki támogat civil szervezeteket. Tőlünk nyugatra ennek hagyománya van, nem csak focicsapatokat tömhet ki egy cég az adójával. Mi több, nem csak az adót forgatják vissza, hanem a profitjukból is támogatnak egyházakat, szervezeteket és akár művészeket is. Van, aki tényleg jófejségből és van, aki azért, mert jól jön a PR. A civil szervezetek pedig, amennyiben adnak magukra, megválogatják, milyen cégekkel dolgoznak együtt. És még az egyszerű polgár is képes arrafelé eldönteni, kapjon-e adófillérjéből egyház vagy civil. Vagy akar-e adakozni.

Igen, vannak Magyarországon civil szervezetek, akik külföldről kapnak pénzt. Általában pályázaton nyerik és ez biztosítja azt, hogy munkatársaik ne haljanak éhen és emellett kiálljanak a jogainkért. TASZ, Amnesty International, Helsinki Bizottság. Egyszerűbb azt mondani, hogy minden szavuk idegen erők által fizetett hazugság, mint elismerni, hogy nem megy minden úgy ebben az országban, ahogy mehetne, ha a pénzt arra költenénk, amire valóban szükséges. Ha nem olyanok vezetnék az országot, akik cinikusan azt mondják, hogy az emberek nem értenek a politikához, ezért nem számít a véleményük. Ha elvágják ezeket a szervezeteket a pénztől - amellyel pedánsabban kell elszámolniuk, mint amire egy átlagos céget a NAV kötelez  -, az utolsó kritikus hangok tűnnek el, amit még hallhatunk a haverok által felvásárolt vagy más módon kézben tartott média zaján keresztül. Az utolsók, akik még alá tudják támasztani a Pukli Istvánok és Horváth Andrások állításait. Aztán csak két pólus marad. Mi és ők.És övék az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké.

[hirzilla]

Zalaegerszegen áll még a Marx-szobor - Sőt itt van Európa egyetlen Ho Si Minh-emlékműve is. 12 izgalmas alkotás http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/index-hu/2019/03/30/zalaegerszegen-all-meg-a-marx-szobor-sot-itt-van-europa-egyetlen-ho-si-minh-emlekmuve-is-12-izgalmas-alkotas/?feed_id=1536&_unique_id=5c9f6492f1f6b Azt hiszem, minden városnak vannak izgalmas szobrai. Vannak, amiket szinte az egész ország ismer, vannak, amiket szinte csak a helyiek. Abban viszont közösek, hogy a legtöbbjük fenn van a Köztérképen , ahol ezeket gyűjtik lelkes önkéntesek. Szóval, mielőtt elindultunk Zala megyei túránkra a Mi Vidékünkkel, megkértem Pál Tamás alapítót, hogy segítsen kiválasztani pár izgalmas alkotást. Ő aztán ajánlott igen sokat: szépeket és kevésbé szépeket, dicső és kevésbé dicső korszakok emlékeit, amelyek azonban mind nagyon érdekesek. Aztán persze egy-kettővel én is kiegészítettem a listát, ha már belebotlottam valami különlegességbe. Az első körben lássunk pár szobrot és emlékművet Zalaegerszegről! Gébárti szoborpark: séta remek asszociációkkal Kissé kiesik a városból, de akinek ideje van rá, annak érdemes ellátogatni ide. Kellemes kirándulóhely a tó partján, ahol ráadásul vagy húsz köztéri szobrot láthatunk kies környezetben, melyek az ezredforduló környékén készültek az. Az első munka Szabolcs Péter Szélforgója volt 1992-ben, a fenti képen pedig Budahelyi Tibor Ganz Ábrahám emlékére című munkája látható. Műlapok itt. A Kertvárosi Legenda. Lovas vagy Pegazus? "Egyik személyes kedvencem itt. A szobor története lassan bomlik csak ki..." - írta róla Tamás, és mi csak a fejünket vakartuk a helyszínen, hogy vajon mire gondolt. De ígérem, megkérdezem tőle. (Megkérdeztem, mint kiderült a szobor születésére utalt, hiszen évtizedek teltek el az első modell megalkotása, és a köztéri alkotás felállítása között.) Számomra a leginkább az volt a különös benne, hogy bizonyos szögből egy lovat és a lovasát látom, más szögből viszont egy Pegazust. Götz János eredeti alkotása amúgy egy kisebb méretű, beltéri szobor volt.Műlap. Ho Si Minh, a kommunista Lao Ce "Másik személyes kedvencem itt. Marton László '76-ban avatott szobra, amivel az akkori politikai vezetés reagált a vietnami háborúra." - írta Tamás, és teljesen egyetértek vele. Ez tényleg jól sikerült alkotás, amely a nemzetvezetőnek a távol-keleti bölcs imidzsét hangsúlyozza. Pedig lehetne akár egy Rejtő-regény szereplője is: három évig matrózkodott egy gőzösön, volt kertész, pincér, fotós és kazánfűtő. Aztán egy ország vezetője lett és francia idegenlégiósokkal kellett harcolnia. Állítólag ez az egyetlen Ho Si Minh-emlékmű egész Európában. Az biztos, hogy manapság is fontos szerepet játszik a diplomáciai kapcsolatok ápolásában. Műlap. Ad Astra, az újrahasznosított kedvenc Ez a csillagokba sóvárgó fiú alighanem a kedvenc alkotása lehetett Kisfaludi Stróbl Zsigmondnak. Nem csak azért mert több példányban elkészítette, leginkább síremlékekre (a legismertebb márványból volt és Horthy István emlékére állították fel Siófokon), de a saját sírjára is ezt kérte végrendeletében. Itt Zalaegerszegen párban áll a múzeum előtt egy másik népszerű alkotásával, a Vénusz születésével, amelyet szintén többször bronzba öntöttek. Születés és halál egymás mellett. Műlap. Gondolkodó. Hát lehet így gondolkodni? Ha gondolkodás és szobor, akkor ugye Rodin, pedig nálunk is van pár hasonló témájú alkotás. Például Rózsa Péteré Zalaegerszegen. Kifejezetten nyakatekert alakzatban ül, inkább valami értelmetlen jógapóz ez ,mint bármi, amibe az ember csak úgy belefeledkezik. És mégis nagyon klassz, legalábbis engem megragadott. Csuhai Istvánt is, aki a blogján egy egészen hosszú posztot szentelt neki, összevetve egy hasonló témájú budapesti művel. Műlap. Két zsáner: Szabó Gyula, kefekötő és a Sakkozók Korunk legjellegzetesebb köztéri alkotása a zsánerszobor. Ezeket arról lehet felismerni, hogy pont úgy néznek ki, mint a sétálóutcákban a fémesre kent képű pantomimesek, de akkor se mozdulnak meg, ha pénzt dobunk nekik. Zalaegerszegen kettő is van, az egyik Szabó Gyula, kefekötőt ábrázolja a piacon, a másik két sakkozót a Dísztéren. Az előbbi tulajdonképpen kedves emlék, mert hát tényleg ott dolgozott az öreg évtizedeken keresztül, és piac most is ugyanúgy működik mint egykor. A kofák épp úgy veszik körbe a szobrot, mint hajdanán Szabó Gyulát. A Sakkozókat viszont nem nagyon indokolja semmi. Ráadásul - mint arra a Köztérkép komentelői felhívták a figyelmet - ha már ennyire veszettül gondolkodnak mindketten, akkor lehetett volna valami izgalmas állást is felállítani, mert az első lépés előtt azért még nem nagyon van min. Amiben érthetetlenül közös a két szobor, az a méretük. Nem tudom, miért kisebb mindhárom figura az életnagyságúnál, főleg ha már ilyen zsánertémát választottak ábrázolni. Műlap itt és itt. Marx szobrát már körbenőtte a kert. Jobb is így Egészen szimbolikus, hogy a szocializmusban félistenként tisztelt német filozófus szobra fénykorában még uralta az egész domboldalt. Manapság viszont már olyan jótékonyan körbenőtte a növényzet, hogy az ember könnyen elsétál előtt az utcán. Nem is baj. Nem csak azért, mert a tanai felett eljárt az idő, hanem mert nem valami jó alkotás ez. Nem tudom, mi lehetett a koncepció, hogy ilyen böszme lett, mintha hátulról be se fejezték volna: á mindegy, onnan nem nézi senki sem. Persze azért örülök neki, hogy ha ilyen eldugottan is, de van egy Marx-szobor Egerszegen, bármennyire nem komálom én se. Mégiscsak az ilyen kis titkok miatt város igazán egy város. Műlap. Űrhajós-emlékmű, a galaktikus útjelzőtábla Nem tudom, ki, hogy van vele, ez a szobor kifejezetten tetszik nekem. Klassz rajta a sokféleképpen értelmezhető ellipszis, a lyuk, a gömb, és persze a talapzatán/nyelén/csóváján végigkacskaringózó Ciolkovszkij-jóslat a Naprendszer meghódításáról, mely amúgy a nagy orosz tudós sírján is szerepel. Műlap. Megrázó II. világháborús emlékmű Elképesztően sok II. világháborús emlékmű van az országban, én is láttam már rengeteget. De ennél megrendítőbbet még soha. Béres János alkotásán egy boltív alatt meztelen férfi fekszik a sárba süppedve. Lehet mondani, hogy a háború az dicsőséges, a halál meg ugye hősi, és akik meghaltak, azok büszkén és önfeláldozóan tették, lehetőleg a csatában, roham közben. De valójában mindennél jobban kifejezi a háború lényegét ez a lecsupaszított, magára hagyott, védtelen test. Tényleg nem tudom alkottak-e már jobbat ebben a témában. Műlap. A pszichedelikus, több dimenziós Pillangó Ez a jópofa lepke - amelyik simán lehet, hogy valójában négy összebújó lepke - egy játszótéren áll. Hadnagy Györgynek amúgy egészen sok szobra van Zalaegerszegen, melyek meglepő módon egészen sokféle stílust képviselnek. A nőfejű lepke, a Sejt és a hasonlóképpen négyes rendszerben álló, gigantikus óriáspávapéldáulezzel az alkotással rokon. A Szent László viszont teljesen hétköznapi fafaragvány. Első ránézésre Szent Kristóf is, de azért azért az övre akasztott mobiltelefonja és a zoknival felvett szandálja kicsit kizökkenti az embert. Műlap. IV. Béla, az oszlopos király Egészen különös, és nagyon sok gondolatot ébresztő szobor IV. Béláé. Mindössze 150 centis, de vagy két-háromszor ekkora talapzaton áll, annak szerves folytatásaként. Nem magyaráznék bele semmit, annyi minden kavarog bennem róla a felszegett tekintettől, a kardot tartó (húzó?) karjain át, a talapzatán látható kezekig. Az eredeti terv szerint a Vizslaparkban (igen, ez a neve) terveztek egy történelmi sétányt, mely a városhoz kapcsolódó személyeknek, eseményeknek állított volna emléket. Ebből csak Béla szobra, meg az úgynevezett Címerház készült el. Ez utóbbi Dévényi Sándor építész alkotása, akiről már esett szó a blogon, és aki amúgy a talapzatot terveztePalotás József királya alá. Műlap. Országépítő, a közadakozásból épült ellenkirály Nem csak IV. Béláé kitűnő királyszobor Zalaegerszegen, de van egy remek Szent István is erre. A története elég kacifántos. A millenniumra akart a város egy szobrot az államlapítónak. Pályázatot írtak ki, amit a szakmai zsűri egybehangzó véleménye szerint Fischer György terve nyert meg. A város vezetői mégis inkább Seres János–Szórádi Zsigmond öt méter magas, kéttonnás szobrát állíttatták fel. A polgárok ebbe nem nyugodtak bele: először magánszemélyek és helyi vállalkozások dobták össze a pénzt, majd sikerült állami támogatást is szerezniük hozzá. Végül 2002-ben felállították az Országépítőt. Klassz lett. Műlap. Nektek melyik tetszik a legjobban? Vagy melyik az a fontos, érdekes vagy különleges egerszegi alkotás, ami kimaradt? Jöhetnek a kommentek. Ha pedig még többet olvasnátok magyar városokról, Köszönjük, hogy olvasol minket! Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!

[nemzetinet]

Turi György: Eddig egy halálra ítélt elképzelés uralkodott

Interjúnkban fény derül a magyar úszósport legnagyobb reménysége nevének helyes kiejtésére, arra, hogy milyen könyvet ajánl Turi Györgynek Gyárfás Tamás, illetve hogy miként tekint arra a mesteredző, hogy klasszis versenyzők hagyták el őt rövid idő alatt. És persze 56 kilót sem ok nélkül fogy le az ember. Kőbányán milliárdos úszókomplexum épül.

– Több évtizednyi edzősködés és sportvezetősködés van a háta mögött, úgy tudom, már vissza is akart vonulni, most pedig azt látjuk, hogy ön a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) frissen és nagy többséggel megválasztott szakmai alelnöke. Kellett ez önnek? – Vannak felkapott dolgok a médiában, amelyek csak úgy elkezdenek terjedni. Való igaz, hogy amikor Cseh László, Bernek Péter, Kozma Dominik vagy Szilágyi Liliána két év alatt itt hagyott bennünket Kőbányán, nehezebben láttam a jövőt, de konkrétan sehol nem mondtam, hogy visszavonulnék. Azt képviseltem, a feladat határozza meg azt, hogy milyen intenzitással dolgozom. Csaknem kétszáz küldött közül 151 eljött a múlt vasárnapi rendkívüli közgyűlésre, közülük több mint 130-an megtiszteltek a bizalmukkal. Sok tagszervezet meggyőzött arról, hogy rám szükség van.

A talajt a szövetségben pedig nem láttam ingoványosnak korábban, a konfliktusos időkben és most sem.

1993-ban, amikor Gyárfás Tamás átvette az úszóelnökséget, akkor lehetett még ilyenről beszélni, azóta viszont az úszósport szárnyal, és hozza az eredményeket Rózsa Norberttől Cseh Lászlóig, beleértve a mögöttük álló, szorgalmas és nagy tudású edzőket is.

– Nemrég úgy fogalmazott, most integráló személyiség kell a MÚSZ élére, talán Wladár Sándor személyében meg is találták. Ön körül viszont volt elég konfliktus a múltban. Az alelnök már ne legyen olyan, mint az elnök? – Ketté kell tudni választani a dolgot: az egyik, hogy milyen az én személyiségem. Másrészt viszont a koromnál és a tapasztalatomnál fogva képes vagyok kompromisszumokra. Régebben sokkal keményebb ember voltam, de ez abból fakad, hogy nem ismerek megalkuvást, ez vitt előre mindig.

http://mno.hu/

– Miért nem korábban lépett előre, mondjuk januárban, Gyárfás Tamás távozásakor? – Januárban ott volt Sós Csaba, akivel együtt kezdtünk a Rákóczi Gimnáziumban, 61 évesek vagyunk, 47 éves kapcsolat fűz minket össze. Szóba sem jöhetett az én nevem a Testnevelési Egyetem tanszékvezető docenséé mellett. Az előző hónapok eseményei világítottak rá arra, hogy túl sok feladat hárul egy személyben Sós Csabára, akiben egyedüliként bízott Bienerth Gusztáv elnök. Most lesz külön ifjúsági és felnőttszövetségi kapitány, lesz nyílt vízi szakág, és lesz főtitkár is. Eddig egy halálra ítélt elképzelés uralkodott.

– Január óta ön komoly szaktekintélyként azért nem nagyon hallatta a hangját ez ügyben. – Így van, de nem is volt célom, hogy az én személyem előtérbe kerüljön. Igyekszem a tapasztalataimat és a tudásomat a sport szolgálatába állítani.

http://mno.hu/

http://mno.hu/

– Én sem fogok mást csinálni szakmai alelnökként, mint edzőbizottsági tagként. A mostani változás lényegét abban látom, hogy a szakma fogja előrevinni az úszósportot az eddigi menedzserszemlélet helyett. A kormány hatalmas pénzeket tol a sportba a taó és a kiemelt sportágak támogatási rendszerén keresztül, ennek a helyes elosztása feladatként tehát a szakmára hárul, amelynek legfőbb pillére pedig a sportolók mindennapjait meghatározó edzőbizottság. Ennek a vezetését vállalta Sós Csaba, de ugyanezt a feladatot fogom én is csinálni „nagyban”: minden szakmai kérdésben konszenzusra van szükség, azt fogom segíteni. Bármely klub megkeres engem, akkor a személyiségemet és a klubhovatartozásomat félretéve a tudásomat a szolgálatába kell állítanom.

– A panaszokat akkor is meg lehet hallani, amikor adott esetben bilincs formájában teszik az asztalra? Ön „öt centiről” követte a vasárnapi közgyűlés botrányos pillanatait. – Nézze, nem egy ilyet láttam már a nyolcvanas évek eleje óta, és nem könnyű emberekkel. Széchy Tamás sem volt finom lelkületű ember. Török Ferenc is vitatkozik a MOB-ban, és mennek a peres ügyek. Olyan sok érdek ütközik mindig, hogy óhatatlanul megjelennek különböző vérmérsékletű emberek. Azért nézzük meg, kik szerepelnek annyit ilyenkor: olyanok, akik az úszás szempontjából nem meghatározó személyiségek.

Ne beszéljünk mellé! 1,7 milliárd forintnyi állami pénzről, a szponzori bevételekkel együtt durván kétmilliárdról van szó, felbukkantak olyanok, akik úgy gondolják, ebből nekik is sokkal több jár. Ilyen nincs, először adni kell, eredményt kell felmutatni.

A MÚSZ-nak nem az a célja, hogy mindenkit eltartson, hanem hogy a jót segítse klasszissá válni. A többi a szabadidősport területére tartozik.

http://mno.hu/

– Ettől még lehet igaza a debreceni Hornyák Viktornak vagy a szentendrei Tóth Istvánnak egyes kérdésekben. A kritikai észrevételeik több esetben jogosaknak tűnhetnek, mondjuk a szövetség működésének átláthatósága terén. – Mindkettejükkel beszéltem már, Hornyák Viktorral többször is. Kimondom: ha nem ebben az agresszív tempóban mondaná az észrevételeit, biztos jobban meghallgatnák. Hogy nem megfelelő tárgyalási módot választ, saját magával is kitol. Feljelentgetésekkel nem fog előrébb menni az úszósport.

– Az ön klubja, a Kőbánya SC ékköve most Késely Ajna, aki 15 évesen korosztályának abszolút világklasszisa. Talán kijelenthetjük, kifacsarta magát a nyáron. Hogyan tud dolgozni vele most ősszel? – A Jóistennek nagy kegyeltje vagyok. 1982-ben, amikor életem első csoportját megkaptam edzőként, ott volt benne Egerszegi Krisztina. És ha végignézek az azóta eltelt évtizedeken, mindig volt nálam egy Egerszegi, egy Güttler, egy Kovács Ági, egy Batházi, egy Cseh Laci, egy Risztov, egy Szilágyi Lilu. Mindig valakit elém tett a Jóisten. Nyolc olimpián voltam zsinórban, és mindegyiken jött az eredmény. Nem az én „hihetetlen tudásomról” van szó! A rendszer termeli ki állandóan a tehetségeket. Ha az ember tisztességesen bánik a versenyzőjével, és kölcsönös a bizalom, akkor pofonegyszerűen megy minden.

– Tehát Késely Ajna: munkába állt már újra? Korábban lehetett arról hallani, hogy a gyorsúszás mellett felveszi a repertoárba a vegyest is, amihez leginkább mellen kell versenyképesebbé válnia. Akár már a decemberi rövid pályás Eb-n is megmutathatja új tudását? – Nem indul a rövid pályás Európa-bajnokságon. Ajnának „Grand Slamje” volt a nyáron; az ifjúsági-Eb-n az idén hét számban indult, hat aranyat nyert. Utána az ifjúsági országos bajnokságon jó szívvel elindult tizenhárom számban. Aztán felnőtt-vb és ifi-vb, mindezt 15 évesen, úgy, hogy közben jól érezhetné magát a családjával, nyaralhatna, fagyizhatna. Ez már a második szezonban marad ki neki.

Minden nagyobb versenye után láttunk rajta ürességet, ami után nagyon nehéz továbbmenni. Már látjuk, nem szabad kiégetni őt. Egy hónap szabadságot kapott, de nem bírta ki, most is itt úszik mögöttem, napi egyszer egy órát engedem, stopperóra nélkül.

Olyan szép volt a nyári teljesítmény, nem szabad kockára tenni. Jövő nyáron a felnőtt-Eb-n pedig már komoly célok lesznek, 400 gyorson Kapás Boglárka mögött a harmadik az európai ranglistán. Ajna fejlődési görbéje jelenleg igen meredek, most még eretnekség ilyet mondani, hogy Hosszú Katinka legyőzése a cél, de a magyar bajnokságon ez a pici kislány egy versenyszámban mind Kapás Bogit, mind Katinkát megelőzte. A kérdésre visszakanyarodva: egy jó mellúszással döntőt fog tudni úszni felnőttvilágversenyen. Egerszegi Krisztina korosztályos időeredményeit már előzi, és agyban is fantasztikus.

Félve, de kimondom, hogy a jövő évi Európa-bajnokság éremesélyese.

http://mno.hu/

– Egy ország kíváncsi a titokra: „Késeli”, „késej” vagy „késeji”? – Jével kell mondani, vagyis „késej”.

– Nyilván Ajna sem lesz nyugdíjas koráig a Kőbánya SC úszója. „Elengedős” edző ön? Gondolok az ő jövőjére, de akár másokra is, akik korábban távoztak öntől. – Igen. Amikor Laci (Cseh László – a szerk.) 16 év után elment, de főleg a fiamként kezelt Bernek Péter távozásakor

Gyárfás Tamás azt tanácsolta, hogy olvassam el A kaukázusi krétakört.

Abban benne van, hogy ha az anya olyannyira szereti a gyerekét, akkor jobb körülmények közé elengedi. Most már én is ilyen vagyok. Ha azonban látom, hogy egy tanítványom a vesztébe rohan, az bánt.

– Az ifjúsági olimpiai bajnok Szilágyi Liliána ilyen? Három edzőt „fogyasztott el” nagyon rövid idő alatt, most Brazíliában próbál szerencsét egy sztáredzőnél. – Sajnos nincs jó érzésem vele kapcsolatban. Az édesapja kemény kézzel fogta, várható volt, hogy Lilunál robbanás lesz. Most hirtelen kikerült a búra alól, nem biztos, hogy a legjobb döntéseket hozza. Nem mehet már amerikai egyetemre sem, nehezen tud olyan klubot találni, ahol megbecsülik. Meglátjuk.

– Kit engedett el igazán nehezen? – Cseh Laci esetében tudtam azt, hogy kell a megújulás. Megszokássá vált a kapcsolatunk, nem tudtam újat kitalálni, már sok volt az arcom, a leheletem, a látásom. Nekem persze mindig jön új, nekik, a sportolóknak egy pályafutásuk van, nem hibázhatnak.

– Ha már így végigmegyünk az úszókon, mondja el, az ön olvasatában mi történik Hosszú Katinka körül. A szövetségben azt rebesgetik, az Iron Aquatics már rég a MÚSZ „feje fölött” van, a minap Shane Tusup egy interjúban pedig arról beszélt, az edzők „cserben hagyták a sportolókat, tönkretették őket”. Hová vezet ez? – Hogy mit mondanak és hogy kommunikálnak, az az ő dolguk. Egyet mondok: Hosszú Katinka kiváló úszó, a magyar úszósport legjobbja. Bizonyos tekintetben oda kell figyelni a véleményére.

– Akkor is, ha ehhez egészen különleges közlési formákat választanak?

– Szerintem nem rossz Katinka stílusa. Shane Tusup pedig egy fiatal, törekvő, tehetséges ember, más kérdés, hogy miben az és miben nem.

A feleségén keresztül meg tudta mutatni a kvalitását, de ahhoz, hogy ilyen arányban beleszólhasson a magyar úszósport életébe, több tapasztalatot kell szereznie, illetve más versenyzőkön is bebizonyítania, hogy működik, amit kitaláltak. Nem szabad elmennünk mellettük, de nem biztos, hogy csak az ő módszerük működik. Egerszegi öt vagy Darnyi négy olimpiai aranya sem „kutya”.

http://mno.hu/

– Wladár Sándor újdonsült úszóelnök a megválasztása előtt lapunknak adott interjújában utalt arra, hogy a magyar edzői karnak több külföldi mintával kellene megismerkednie. Arról beszélt, hogy Sós Csaba „kinyithatná a világát, amit az egyetemen felépített”. Mit gondol erről? – Ön ezt így vette át valahonnan, de nincs így.

– Wladár Sándor szó szerint így mondta nekem. Ön úgy ítéli meg, hogy a magyar úszósport szakmai vezetése megfelelően lépést tart a nemzetközi trendekkel? – Sós Csabáról volt szó most. Azt gondolom, hogy ami az ő feladata szövetségi kapitányként, annak maximálisan eleget tud tenni. A szakmát az edzők űzik a műhelyekben, nekik kell lehetőséget adni arra, hogy tudják képezni magukat. Erre is jó a Sós Csaba által összehozott edzőbizottság. Mindenkiből azt kell kivenni, ami a legjobb.

http://mno.hu/

– A múltban többen Turi-műhelynek titulálták a Kőbánya SC-t, ön azonban minden esetben korrekcióval élt, és Kiss László-műhelyet említett. Mi van Kiss Lászlóval? – Alapdolgokat tisztázzunk! Az ember oda nem piszkít, ahonnan eszik. Nem felejtheti el azokat, akik elindították az életben. Vannak olyan tettek, amelyeket akármilyen szelek fognak fújni, soha nem fogok elfelejteni.

Nyeretlen huszonéves tacskó voltam, amikor Kiss László idevett magához, és egy életre elég útravalót adott nekem. A kőbányai uszodát „kommunista szombaton” építettük az ő vezetésével,

és mindig azt mondta, hogy ezt magunknak építjük. Mára teljesen kivonult innen is. Megjegyzem, ma már ez a leggyengébb uszoda az országban, ha az eredményekhez viszonyítjuk, egy vicc az egész. Kiss László nyugdíjaséveit éli most, lábteniszezik, fürdőbe jár, zsugázik, pihen, kirándul, pecázgat a Balatonon. Van élet az úszás után is.

– A sportvilág önt régen indulatos embernek ismerte, most nem tűnik annak. Mi történt önnel? Természetesen a külső átalakulására is vonatkozik a kérdés, hisz látványosan lefogyott a közelmúltban. – Ez nagyon lényeges kérdés! Minden innen indul ki. Amikor elmentek innen versenyzők, és elkedvetlenedtem, sajnáltattam, el is eresztettem magam. Aztán jött ez a kislány… (Késely Ajna – a szerk.) Rájöttem arra, hogy ilyen kinézettel nem lehet dolgozni, a meleg égövi edzőtáborban elhányják magukat a sportolók a látványomtól. De igazából már

Liluval kezdődött. Neki is voltak súlyproblémái, amikor nálam volt, és én azt mondtam: példát kell mutatnom!

Ledobtam 56 kilót egy év alatt.

– Ez hogyan sugárzott át a stílusváltására? – Innen indult a személyiségem megváltozása. A vérnyomásom alacsonyabb, nem vagyok olyan hirtelen haragú.

– Mire a legbüszkébb az elmúlt negyven évben a sport terén? – Ha konkrét eredményeket mondanék, azt kértem volna a fotóstól, hogy menjünk oda ahhoz az öt poszterhez, amely 16 olimpiai érmet takar. De nem erre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy ezen sportolók 99 százalékával a mai napig jó viszonyban vagyunk. Hogy Egerszegi Krisztina az én tanítványom mentora, hogy Risztov Éva elment és visszajött hozzám, és hogy a volt tanítványok gyerekei és lassan unokái is itt szaladgálnak Kőbányán. Hálás vagyok, hogy megélhetem ezt.

– Mit tekint még feladatának? – Az asztaltól időben fel kell tudni állni. De most nem beszélhetek a végről, mert van egy tanítványom, aki amíg igényli, addig fogok dolgozni. De nem mindenáron kell görcsösen ragaszkodni dolgokhoz. És hagyni is szeretnék magam után még valamit: ennek az uszodának az alapjait 38 éve mi raktuk le. Most itt a lehetőség, hogy a Kőbányai Úszóakadémia egy új uszodában öltsön testet.

Egy világszínvonalú komplexum épül, a kormány 2,5 milliárdot már beleölt.

A távlati tervek között szerepel egy alapítványi iskola is. A szalag átvágásánál még szeretnék ott lenni. A Kőbánya díszpolgára címem csak egy hangzatos dolog.

Turi György: Eddig egy halálra ítélt elképzelés uralkodott a Nemzeti.net-en jelent meg,