#gróf apponyi albert

[snakes-in-the-garden]

June 4th, 1920. Day of the Treaty of Trianon.

On this day, the Hungarian delegation signed a treaty that sealed the fate of the nation. We lost more than ⅔ of our country.

After the First World War, Mihály Károlyi, who did not know how to lead took over the power of the country. This man disbanded the army returning from the war because he was so pro-peace. However, Károlyi did not see that this was a huge mistake, because the country was hit by smaller attacks and he did not want to defend, so control slowly slipped out of his hands.

Károlyi resigned and was replaced by a party allied with the Soviet Union, so the country was suddenly under communist rule. The communists were in the country for 133 days and I won't rant about it for a long time because we all know what it's like when they rule. Though we can thank them for creating a strong, unified army that recaptured the Highlands in two weeks. Just a bad decision as a result, half the army withdrew and the communists resigned too, so we were left alone with a vulnerable country.

Meanwhile, the Romanians attacked us, and a very small part remained for us, around Lake Balaton. The different governments changed each other every week, and in the meantime a letter arrived from Paris. Of course, that was an invitation to the peace talks, but everyone knew that this would not end well. Yes, the country came out of the world war as a loser, but then it was still part of the Austro-Hungarian monarchy. Necause when the Germans dragged the Austrians into WW1, the then Hungarian Prime Minister (István Tisza) said that there was no question of war, but there was not much of a choice.

Count Albert Apponyi and Pál Teleki went to Paris to convince them of the better fate of the country, because a large part of the Hungarians would have been sent across the border. Teleki made a map, on which he marked the areas inhabited by Hungarians in red, and asked that the border line be drawn outside them. Apponyi gave a famous speech in English, but when the French responded in their own language, he gave it in French as well. Then in Italian. Then in Russian. The delegation was impressed, but not pardoned.

The new prime minister, Miklós Horthy, refused to sign the contract, so two insignificant people were sent. One of them signed while standing because he didn't want to pay respect.

The country decreased from 282,000 km² to 93,000 km². 3,3 million Hungarians crossed the border. The Hungarian army was capped at 35,000 and reparations had to be paid.

Hungary suffered greater losses than the Germans.

„Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!“

Kölcsey Ferenc: Himnusz (részlet) (1823)

[katallure]

GRÓF APPONYI ALBERT "Ottó-vacsorája" Gellért Szálló, 1928.

Apponyi Albert gróf beszéde itt

sajnos a hideg kiráz a pulykától

[bdpst24]

Klebelsberg Kuno Hét

“Hozzá fogható tág látókörű, teremtő erővel bíró államférfiút a művelt világ egyetlen államában sem ismert.”  – Apponyi Albert

A Klebelsberg Kultúrkúria névadója születésnapjának hetében minden évben megrendezi a Klebelsberg Kuno Hetet, melyen különböző programokkal emlékezik meg a néhai kultuszminiszterről. 143 éve született, 86 éve halt meg gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi…

[korkep-blog]

A trianoni békediktátumra emlékeznek Kárpát-medence-szerte

Egész hétvégén és majd hétfőn is a trianoni békediktátumra és annak következményeire emlékeznek a Kárpát-medence több pontján a magyar közösségek.   98 éve, 1920. június 4-én írták alá Versailles-ban az első világháborút lezáró szerződést. Magyarország elveszítette területének kétharmadát....

Egész hétvégén és majd hétfőn is a trianoni békediktátumra és annak következményeire emlékeznek a Kárpát-medence több pontján a magyar közösségek.

  98 éve, 1920. június 4-én írták alá Versailles-ban az első világháborút lezáró szerződést. Magyarország elveszítette területének kétharmadát. Több mint hárommillió magyar, vagyis az akkori magyar lakosság egyharmada más országba került. A nemzeti összetartozás napja hivatalosan hétfőn, tehát június 4-én lesz.

  A Pest megyei Zebegényben a Kálvária domb tetején lévő hősi emlékművet koszorúzták meg a trianoni békediktátum 98. évfordulójának alkalmából. A Emberi Erőforrások parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a magyarok sosem kérnek többet, mint amit más nemzetek Európában már megkaptak.

  A Wilsoni-elvekben is rögzítették a nemzeteknek a szabadságát, nemzetek önrendelkezési jogait, hogy minden népnek a lehető legszélesebb körű szabadságot kell biztosítani. Mi 100 évvel később sem kérünk mást mint azt, hogy amit 100 évvel ezelőtt a magyarok számára ígértek és garantáltak azt tartsák be, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében , igazságot kérünk a magyaroknak – mondta Rétvári Bence.

  A felvidéki magyarok is megemlékeztek a Pozsonyhoz közeli Éberhardon, a trianoni békedelegáció vezetője, gróf Apponyi Albert sírjánál. A Magyar Közösség Pátjának elnöke arról beszélt, hogy az emléknapokon túl a mindennapokban is ��rizni kell az emlékeket, amihez a határon túli magyarok magabiztossága is hozzájárul.

  Itt a szenci régióban pont arról beszélhetünk, hogy aki a magyarságát megéli, azt pozitívumként éli meg, és megtartani kívánja ezt. Úgyhogy nem véletlen, hogy pont az Apponyi-kápolnában vagyunk – mondta Menyhárt József.

  Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává. A hétvégén és hétfői ünnepnapon megemlékezés sorát tartják országszerte és a magyarok lakta területeken.

  Hirado.hu

[nemzetinet]

Szőcs Géza: Anglia végnapjai

Kezdjük rögtön azzal, ami kimondva-kimondatlanul bizonyára sokunknak eszébe jut: Trianon visszaüt. Old sins cast long shadows. Régi bűnnek hosszú az árnyéka. Trianon bosszúja. Akkor kezdtétek el ásni a sírotokat, amikor összehoztátok ezt a borzalmat. Én viszont úgy gondolom, már Trianon is következmény volt, nem pedig ok. Mérföldkő volt, az biztos, de ha minden katasztrófában Trianon átka működne – a Guttmann-átok módjára -, mégiscsak Franciaország lett volna az első, amelynek a süllyesztőbe kellett volna kerülnie. Az angolok önmaguk választották a süllyesztőt. Az ok pedig, amelynek Trianon is következménye volt, meg a Brekeke is, az a politikai önzés, a kispályás, napi érdekek dominanciája a történelmi távlatok fölött. Így jár az, akinek nincsenek barátai, csak érdekei. Egy szép napon egyedül marad, párban önmagával, a skizofrénia kettős magányában. Pedig jól kezdődött és jól is folytatódott a huszadik század Nagy-Britanniának, az Egyesült Királyságnak. Két nyertes világháború, a földgolyó legnagyobb birodalma, atomhatalom és egyáltalán: nagyhatalom. Megmondó erő, meghatározó szereplő. Erkölcsi és kulturális etalon. Sokszor fölteszik a kérdést: miért vetették oda a britek olyan könnyű szívvel zsákmányként Magyarországot a francia számításoknak? Miért engedtek szétdarabolni egy olyan nemzetet, amelynek arisztokráciája azelőtt is, sőt azután is kifejezetten anglománnak számított, bezárólag a kormányzói körökkel? Ha 1849-ben magára hagyták, és odadobták a germán érdekszférának, miért csodálkoztak azon, hogy ettől kezdve akaratlanul is arra a kényszerpályára került, amelynek belső logikáját 1849 határozta meg? Kinek nem nyílt ki a bicska a zsebében szembesülve az angol dölyffel, mely szerint egy ezeréves állami múlt nem érv amellett, hogy annak az államnak fenn kellene maradnia, hiszen ha valamit rosszul csináltak ezer évig, helyesebb, ha nem folytatják. Mármint a nemzetiségi politikát, azt csinálták rosszul. Mondja ezt egy olyan nemzet fia, amely Edvárd király, angol királytól és fakó lovas walesi hadjáratától kezdve a skótok és írek elleni erőszakos, eszközökben nem válogató, alattomos és kegyetlen ámokfutásokig szép példáit nyújtotta annak, miként nem szabad politizálni. Hogy a gyarmatokon is elkelt volna némivel több bölcsesség, azt most ne is feszegessük. Tegyük most félre azt, hogy mit adnak hozzá a történtek a demokrácia-fogalomnak és annak a paradoxonnak az értelmezéséhez, hogy egy közösség 51 százalékának a demokratikus döntése elegendő ahhoz, hogy a másik 49 százalék sorsát gyökeresen megváltoztassa, felforgassa, életét szerencsétlenné tegye. (Amint erről a kérdésről még a Limpopo című regényben is olvashattunk.) De miféle katasztrófát emlegettünk egy-két bekezdéssel fennebb? Az Európai Unió kapott ugyan egy nagy pofont, és érdemes is elgondolkodnia ennek üzenetén, de ha a józan eszére hallgat, mostani válságain túl fog jutni. A brit államszövetségnek viszont vége. A skótok a lehető leghamarabb magára fogják hagyni Angliát, és az is nagy kérdés, hogyan alakul az angol politikai bölcsesség szörnyszülöttjeként világra jött Észak-Írország sorsa. Anglia egy jelentéktelen, multikultiba fulladó képződmény lesz, a volt gyarmatokról és máshonnan beáramló tömegek szorításában pedig jó esetben egy kis angol skanzen marad meg Stratford-on-Avon környékén, ahol a hitetlenkedő turistákkal a legképzettebb idegenvezetők sem igen fogják tudni megértetni: hogy lehet ennyire forgandó a történelem, hogy zsugorodhatott így össze egy állam és egy nép, amely nem is olyan régen világbirodalmat volt képes alkotni? Az angolok összes bűnei és vétkei, maradjunk annyiban: hibái – egy régi angol sport, a tenisz zsargonjában szólva – ki nem kényszerített hibák voltak. Nem zsarolta, nem fenyegette, nem szorongatta, nem kényszerítette őket senki, hogy belépjenek az első világháborúba, vagy hogy cinkosként és tettestársként politikai és erkölcsi fedezetet nyújtsanak a trianoni darabolós államgyilkossághoz és nemzetcsonkításhoz. Nem kényszer alatt bizonyultak képtelennek arra, hogy Gandhit kezeljék (meg korábban az amerikai kolóniákat), nem utasította őket senki arra, hogy menesszék Churchillt, és az angol egyetemek ethosza és nimbusza sem volt elegendő ahhoz, hogy megakadályozzák kiváló angol koponyák – egyben sötét jellemek – legordenárébb kémkedését és hazaárulását. Talán akkor kezdődött minden, amikor ezek a dolgok megtörténhettek; és most szakad be az egész, amikorra ezek összeadódtak. Az önsorsrontó Egyesült Királyságból így lett mára Széteső, és nemsokára Szétesett Királyság. Még egy század sem telt el azóta, hogy a magyar nemzet, amely helytállt egy véres világháborúban, kétségbeejtő helyzetében és meggyőződése szerint Európa által elárultatva és cserbenhagyva, irigykedve nézhetett Nagy-Britanniára, amelyet egyszerűen mindig is Angliának nevezett (és mintaállamnak tekintett). Ő csonka-magyarrá lett és vesztes volt, Anglia és az angolok győztesek. Őt tönkretették, Anglia megerősödni látszott. Őt ellenségek vették körül, Anglia kikezdhetetlennek tűnt. És egyetlen kerek évszázad sem fog letelni Trianon óta, és a saját magán sikeres amputációt végzett Csonka-Britannia önmagát száműzve, Európán kívülről fog töprengeni azon, öt órai teája mellett, hogy mi miért történik a történelemben.

(Apponyi Albert Gróf azt mondta, amikor a Magyar Delegáció vezetőjeként tudomásul vette Magyarország halálos ítéletét: Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.)

magyartudat.com

Szőcs Géza: Anglia végnapjai a Nemzeti.net-en jelent meg,

[korkep-blog]

Megújult a Hősök Szobra Szőgyénben

“Hősök emlékére ez a szent jel itt, kiknek példája oktat és hevít.”   Szőgyén Község Önkormányzata, valamint az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és a XX. Század Intézet, Magyarország Kormánya nemzetpolitikai stratégiájához igazodva támogatást nyújtott az I. világháb...

“Hősök emlékére ez a szent jel itt, kiknek példája oktat és hevít.”

  Szőgyén Község Önkormányzata, valamint az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és a XX. Század Intézet, Magyarország Kormánya nemzetpolitikai stratégiájához igazodva támogatást nyújtott az I. világháború áldozatainak emlékműve, a Hősök Szobra felújítására. Az 1924-ben emelt – véleményem szerint páratlanul szép és arányos – emlékmű az évek során kicsit megkopott, a keresztről hiányzott a korpusz, a talapzaton és a kovácsoltvas kerítésen is nyomot hagyott az idő vasfoga. Ráfért hát a felújítás, hogy méltóképpen tudjuk fejet hajtani azok előtt, akik 100 évvel ezelőtt vérüket áldozták a hazáért.

  A vasárnapi szentmisét Farkas Zsolt szőgyéni esperesplébános a hősökért mutatta be.

  “A katonák legtöbbje nem hatalmi érdekből harcolt. Egymásért küzdöttek, képesek voltak az életüket is feláldozni saját bajtársaikért, akikkel összekovácsolta őket a sok rossz és a szenvedés. Aki képes feláldozni életét, az a legnagyobb szeretetet nyilvánítja ki”

  – hangsúlyozta az atya szentbeszédében.

  Kivonulás a templomból.

  A szentmise után az ünneplők a templom melletti emlékhelyen a helyi cserkészek és hagyományőrzők díszőrsége mellett rótták le kegyeletüket a hősök előtt.

  A helyi 32-es számú Szent Mihály Cserkészcsapat tagjai

Szantner Gábor katonai hagyományőrző, Blahovics László Szőgyén alpolgármestere, Pálmai József énekes, Vida Csaba katonai attasé, Vígh Gábor Szőgyén polgármestere

  Az ünneplők egy része

  Sárai Balázs Wass Albert: Mikor a bujdosó Istennel beszél érzékeny húrokat pengető szavalata után Szantner Gábor a József Ágost Emléktársaság, a főherceg hagyományának ápolója mondta el ünnepi beszédét.

  “Az 1914-ben kitört Nagy Háborúban az Osztrák-Magyar Monarchia volt az egyetlen olyan hadviselő fél, amely nem területi hódítások érdekében vetette be hadseregét. A császárért, királyért és hazáért mundért felvevő honvéd bakák, huszárok, tüzérek és műszakiak soraiban számos magyar- és németszőgyéni teljesített szolgálatot. Az első világégés poklában a magyarszőgyéniek közül ötvennyolcan, míg Németszőgyén fiai közül ötvenhatan áldozták életüket hazájukért.”

  “Nem haltak ők hiába. A hazaszeretet mártírjainak vére igazságért kiállt az égbe. Ezt az imát az Isten meghallgatja!”

  – idézte végezetül Szantner Gábor gróf Apponyi Albert veretes sorát, amely az 1926-ban felavatott jászberényi Huszárszobor talapzatán olvasható.

  Szantner Gábor a József Ágost Emléktársaság, a főherceg hagyományának ápolója emlékérmét adományoz Vígh Gábor szőgyéni polgármesternek.

  Vígh Gábor szőgyéni polgármester megköszönte mindenki munkáját, aki kivette részét a felújításból és az ünnepség szervezéséből, majd Pálmai József dömösi nyugalmazott tanár katonanótái melegítették szívünket a metsző, hideg szélben. Zsolt atya imát mondott a hősökért

  “Akikért most imádkozunk, azok nem kímélték önmagukat, sőt életüket és vérüket áldozták azért a földért, amelyet a Gondviselés jelölt ki számukra, hogy ez legyen a mi hazánk. Minket pedig segíts kegyelmeddel, hogy ezt a drága vérrel szerzett és megvédelmezett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, és érte dolgozni meg ne szűnjünk.”

  Ezt követően megáldotta a felújított emlékhelyet, az ünneplők pedig elhelyezték koszorúikat, virágjaikat és mécseseiket a talapzaton.

Farkas Zsolt atya megáldja a felújított emlékhelyet

  Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői

  Elzer Zsolt és Hinzellér László a helyi CSEMADOK nevében koszorúznak

  Bokor Klára