#gagyog

[versinator]

Bogdán gagyog

Visszaroskadt kór fehérebben szögre Magvetője rovás orvosságát fedelére Dobálok megteremtheted pongyoládat felújítja Vezérlett muzsikáltak sirom rabolja Hatlovas habfehér dáridóra vágjad Virágkehely felújítja nyiljon álmad

Árnyékon fájásra szégyelld odvaiból Térdemet kilátszanak vértanúink illattól Márványát szegénykéket csendüléssel vertezüst Templomodban hívőt tárogatóhang koldúst Kornétása falevélre hangulatban poshad Ugarok elválasszon aranynapok fölfakad

Betűzöm akkoron emelget testvérre Megcsodálták lenszőke körülállnak ünneplésre Hattyúdalom méreggé uzsoragarast fejfája Reményveszetten karácsonya cézárt kinja Akarások életvágy gyöngébbet vérpad Egytől örömtűz csatatérre kihamvad

Surrantam toronybörtönt arathat borzalmaktól Elűzlek rohadjon odvaiból kórházból Mételyes lakomázni asszonyszív nőstényfarkast Küldöd kezdhetném térdelt harangzúgást Vérén áthalad olajától mutattad Robajában kísérjen sürögve szolgahad

Elértek rálelünk pajta nagymisére Golgotán letarolta nyöszörgő odaére Erdőnk napszám ingatta virágja Kimerülve bolygód névtelenje apródja Vigaszod betüje hiv szakállad Mormolni ural felébredjen áthalad

Közeledett fölneszelnek épség fagyból Sétálók gyászoljon nagyképű gyászból Küldhet szárnyadból szirtre irást Üvöltsetek föllobog sírunkat nőtest Meneküljön vergődök ölelőn olvasgattad Kacajuk fölébressze komorrá forgattad

[sztivan]

akkor bezzeg vágják az arcokat az emberek a vonaton, amikor 3-4 éves gyerek normál hangerőn folyamatosan gagyog

de amikor felnőttek üvöltve tiktokoznak vagy kihangosítva videótelefonálnak, akkor bezzeg senki nem fintorog (de, én igen)

[kampeszino]

Rimbaud: Részeg hajó

Hogy jöttem lefelé egykedvü, vén vizeknek

folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:

lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtek bepingált póznasorhoz nyilazva meztelen.

De, hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez, s hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol - alighogy véget ért a parti furcsa hecc, vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.

És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket csend hallgatott tunyán, mint a gyerekagyakban, felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget, nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!

Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve tíz éjen át lebegtem vidám parafaként a mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője, s nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?

Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt, mint almák hűvös húsa csúszik a gyermektorkon, s hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt letisztult rólam és levált a kormány s horgony.

Azóta egyre fürdök a roppant tengerek költészetében, melyre csillag csorog és béke s nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,

mert kékes színüket átfesti drága mámor s ringatja enyhe rengés a rézszín nap alatt, s nincs alkohol, csitítóbb, s dal, mely ily puhán forr, a rőt s rosszízű vágyak ettől megalszanak.

S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt, s a mélységek hintáit s kanyargó áramát láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt, s olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.

Láttam süllyedt napot, vad titkokkal befolyva, míg olvadt messziségek violája ragyog, s hallottam, mintha antik tragédiát dalolna: messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.

S vakító hócsucsokról álmodtam zöldszin éjen, míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt az óceánok csókja: izes áram a mélyben s mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt,

és át sok hónapon, mint ha dagály robog a sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda, rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.

S találtam tengeren túl s alúl a horizonton párduc-szem fényü és virágos szigetek kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón a pőre nép fölött szivárvány libegett.

Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyü hálón a sás közé akadt Rém poklos teste reng, és vizeket rohadni örök szélcsendben állón s örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak, hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás s enyhülni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék halat, minőt találtam, aranyból, s énekelt, s züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték s olykor hizelkedőmül édes szél lengve kelt.

S olykor a minden tájak únottja, pólusok bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón, beszórt árnyék-virággal, mely kénszájjal susog s térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek szőkeszemű sirályok, csetepatés család, ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg, majd elhagyott süllyedve, aludni még alább...

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros, kit elvitt a vihar élőtlen éterig, s zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.

Im bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékül, utam kaput az ég izzó falába fúrt, s zsákmányul téptem onnan, finom poéta-étkül ízes nap-cafatot s nyálas, nyulós azúrt!

Bitang deszkám belepte a villamos medúza, s nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva a reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.

Óh én, ki immár ötven mérföldnek távolából hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt, s kit újra s újra vár a kék és merev távol: megvetlek, Európa! únt gátú, ócska föld!

Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget, hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva, s hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg alvó madárseregként a boldog Jövők titka!

De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte! S kegyetlen volt a hold és keserű a nap, már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe, bár megszakadna már s benyelné már a hab!

Óh, ha van Európában öböl még, melyre halkan vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg, hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban s papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...

Mert kit megfürdetett már minden vizeknek búja, nem szállhat révbe többé kalmárhajók után, s jelzászlók és tüzek hivalgó gőgjét únja, s hogy hidak vad szeme bámúljon rá bután...

TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA

[siriturnmyfeelingsoff]

Szülinapodra Harminc éves lettem én, meglepetés e költemény, egye fene. ajándék, mellyel meglepem e messzi távoli szegleten, magam magam Harminc évem elszelelt s négy csíkon mégis lett, Azt lám, Albán! Lehetettem volna simán kapitány nem ily Balkán által nevelt tanítvány szegény, legény. De nem lettem, mert oda le délre, eltanácsolt el kedves cégem fura ura. Intelmes gyorsan, nyersen ért a “Budapesten való maradás”-t ne is reméld a hon kivont. OM A-val óvta ellenem, Comply-ban ezt nem lelem, az email, se kímél. “Ön míg szóból értek én, kapitány nem lesz e féltekén”- gagyog s ragyog. Ha örül Váradi József úr, hogy pilótánk nem itthon ficsúr, sekély e kéj - Én egész népemet fogom nem “Ryanair” fokon szállí- tani.

[eleterzesek]

Álmok tengerén

Mézédes álmok,

Előtted állok,

Szemed is ragyog,

Lelkem csak gagyog.

Sötét éjjelek,

Veled kellenek,

Nélküled semmi,

Szeretve lenni.

Hajadban kezem,

Elvesztem fejem,

Szerelem vele,

Őszinte jele.

Mézédes álmok,

Előtted állok,

Szívemben fázok,

Miatta lángolok.

[telaviv-delhi]

Jönnek a mélymagyarok

Jönnek a mélymagyarok

Jönnek a szarból

Jönnek

Bő ingben, bő gatyâban

Trianonmintás zokniban

Feneketlen zsebekkel

Pirospöttyös félázsiai szerzetek

Megtalálják a számításukat

Munkaalapú társadalmunkban

A népnek is

Csurran-cseppen

Leesik az asztalról

Meg a kamionról

Fine dining vagy hagymás szalonna

Mindenki érdemei szerint

Lakájok ivadékai tapsikolnak

A mindenkori Gazdával szeretnének

Egy csapatban focizni

Ahol Isten és Haza meg Nemzet a Főszponzor

A turulos mezeken

És jóságos mosolyú papok nevelik az utánpótlást

Sunyi reménnyel

Elvenni a gazdagoktól, ami  gazdagoké

Akikre a Gazda el nem felejthető

Sérelmei okán

Húsos ujjával

Rámutat

Csibészes mosolyú fūrkészportyázás

Nagylöttyű indulattal

Lelket mérgez

Ragyog, gagyog

A szomszéd bácsitól, a szomszéd gyerektől,

Úgy általában a Tudjukkiktől

És odaadni a szegényeknek, akik mi vagyunk

Az Igazi Pirospöttyösök

A mi fajtánk is gazdagodjon, hát nem?

Csak visszavesszūk, ami a miénk!

A házad, a kabátod, a cipőd és az arany fogpótlásod!

A nemzeti burzsujok

Nekūnk lopnak

Az okosabb jobbágyok szerint

Visszakapjuk közjavak formájában

Eredeti tòkefelhalmozás

Újraelosztás

Pénzedből épūl a 

Magyar Középosztály

Szeresd a korbácsot, mert magyar

Vagy legyen Döbrögi helyett inkább Mordecháj?!! 

És akkor itt a vége, a Konklúzió;

Ūvölt a szerzéstől lelkes csūrhe

Nem csak fejétől bůzlik a nemzeti hal!

[hicapacity]

Ha valaki azt mondja, hogy ..

  .. "ezek a mai fiatalok" már nem képesek kiállni semmiért, akkor nézze meg,  amit az SZFE hallgatói tettek, tesznek az elmúlt hónapokban. Ezek a fiúk  és lányok nem hagyták magukat, és olyan a felnőtt társadalmat megszégyenítő bátorsággal és kitartással szálltak szembe a legsötétebb és leggusztustalanabb hatalmi nyomulással, amire csak annyit tudok mondani: le a kalappal, nagy respect! ‘ .. Ez a szarka nevű emberke, aki a hatalom papírját lobogtatva fenyegetőzik, internetet kikapcsolva, lábbal tiporva a jogállamon, hiába gagyog s ragyog, ezek a fiatalok az egész országot tanítják, és nem középiskolás fokon, gerincet növeszteni! Hajrá fiatalok, hajrá gerinces Magyarország! Még nem késő felépülni a hatalomfüggőségből! Szolidaritás a diákok mozgalmával! Drgrptr #freeSZFE fotó: Lázár Todoroff

[versinator]

Gyöngébbet verője

Apage kulcsolják denevérét orcánk Gagyog leányotok rózsalevelek anyatejen Mézeskalácsszivet ásót templomhoz fajtánk

Alexis szegezte tagadjon beleférjen Elrejti folyóján elmerengeni lelted Önteni kibeszélni kastélyból dideregjen

Csobbant flótások számum elérted Meseország lakomázni sáncon akarások Telerajzolták hajtsuk brilliáns ölheted

Emellek lázongások aszúját álarcosok Szögleten felkapott vállunkon lánykánk Falernum lefogják venyigét tisztások

[eugeniovonsavoy]

Az MTA miért nem lángol még??!

Van ez a cikk a Nemzeti Űrstratégiával meg ezzel a miniszteri biztossal, aki majd KüKüM-ből fogja ezt vinni. Én nem is ezt a nyilvánvalóan nevetséges részt emelném ki, hanem inkább a szégyenletes oldalát. Merthogy ez a nő a PhD-je és az MTA-s állása mellett állampárti önkoris képviselő a nyolckerben (aliter Kocsi Máté hivatal). De hagyjuk is a Stummer János-faktort, mi a helyzet a todományos munkássággal? Hát ez. Nos, én bár bölcsész vagyok, de azt azért levágom, hogy ez nem egy valódi tudományos munkásság.

Szóval van ez a kitartott kvótanő, aki évtizedek óta nemzetközi konferenciázáson (mibő’??) kívül alig minimálisat tud felmutatni, cserébe van négy gyerek meg Kocsis Máté-szupporting önkorizás. Most meg az újra elfoglalt párt ökle tévében gagyog a nemzeti űrstratégiáról miniszteri biztosként.

Elég beszédes, hogy ilyenkor bezzeg kussol a magyar tudományos és MTA közeg és szégyenletes, hogy tele van a magyar tudományos élet ilyen alakokkal! Jah, ez a nő még csak nem is a szofisztikált görények egyike, csak egy - fogalmam sincs, mi okból - kitartott senki.

Aztán lehet csodálkozni, hogy újonnan olyan alakok törnek elő évek óta az MTA köreiből, mint Ablonczy, Kásler, Maruzsa vagy Palkovics.

[sednah]

Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény csecse becse:

ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam.

Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám!

Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény.

De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám” versemért, a hont kivont

szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét:

„Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” - gagyog s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj -

Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani!

[skandinavbetekinto]

Csak nézem

a lányomat, amint a maga egyszerűségében teszi a dolgát. Ide-oda megy a lakásban, kiabál, örül, gagyog, ledob, kopogtat, megrág, elbújik, mókázik, hasra fekszik, felmászik, megmutat.

Tudom, nem igazán elegáns csak úgy egymásra hányni a szavakat, de a fentiek hatására látom magam előtt az egyre növekvő, kinyíló életet. Ahogy az értelme egyre jobban megmutatkozik.

Vajon hová vész a kíváncsiság belőlünk?

Szerintem sehová, én szinte minden nap érzem a fürkészés iránti vágyat, viszont ez a világ annyira hangos. Szerintem ez az, ami valahogy elnyomja a... nem akarom leírni, mert annyira kínos... de a belső hangot?

Tényleg már ilyen teljesen értelmetlen Paulo Coelhói mélységekbe süllyedek, hiába csak egy könyvét olvastam. Sok minden nem maradt meg. Kínos nem volt, csak hát elfelejtettem miről szólt.

Ami megmaradt viszont, az Murakami Norvég erdő című könyve. Ajánlom.

Na, hát ilyen egy random poszt. Wilmával kezdtem, Murakamival végzem. Mi ez, ha nem keretes szerkezet?

[birobrosindahouse]

Cumis utasok! 🙈 Már Áron nyújtja a kezét Márknak és gagyog, hogy észrevegye Márk és fogja meg! Cukikák! ❤️

[hirzilla]

Kiss Ramóna elmondta, miben változott, amióta anya lett http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/04/08/kiss-ramona-elmondta-miben-valtozott-amiota-anya-lett/?feed_id=24610&_unique_id=5caae2da0830a A színésznő egy “régi” baba-mama fotót posztolt közösségi oldalán, ahol elmondta, hogy mit jelent számára az anyaság és azt is részletezte, hogy milyen képességekett fejlesztett ki, amióta megszületett a kisfia. Noé. Vigyázat érzelmes poszt következik!Ez a kép a hazajövetelünk első napján készült. Majdnem három hónapja. Azóta sok minden történt. Megtanultam 3perc alatt zuhanyozni (borotválkozással együtt), már nem húzom az időt a bevásárlással, három boltot simán intézek egy óra alatt és abban benne van az oda és vissza út is. Már mindent tudok egy kézzel csinálni – kezdte Kiss Ramóna. Na, de viccet félretéve az elmúlt pár évben tudtam, hogy valami hiányzik az életemből de nem tudtam, hogy mi vagy Ki. Most már tudom…..Ő! Szeretem!!! Az életemnél is jobban! Az illatát a kezét a lábát a kis tokáját ami kitakarja a finom nyakát. A szemeit. Ahogy rámnéz amikor gagyog… úgy ahogy van tetőtől talpig. Minden nap Hálát adok, hogy az Anyukája lehetek. Nem csak az életem, hanem Én magam is most lettem teljes! Az ok amiért ezt leírtam és megosztom Veletek az az, hogy elmondhatatlanul jó érzés, hogy mennyi szeretetet kapunk itt Tőletek! Köszönöm! https://24.hu/szorakozas/2019/04/08/kiss-ramona-kisfia-noe-anya/

[telaviv-delhi]

A magyar-székely-román-moldaviai-orosz-belga együttélés után jöjjenek a cigányok (a belga én vagyok)

Jesszushervadtpénisze, két telepi cigánnyal utazom naponta a munkába. Az a mesteri tervük, h dilerek lesznek, abban van a pénz, bátyó, "kilencven százalékos a cucc, tesókám, felūtjūk ötvenre, úgy is venni fogják."

Megismerkedésünkkor Renátó még előadta a nagy drámát (rokkanttá dolgoztam magam a Lidlben, hármasával pakoltam a húszkilós ládákat, hogy megmutassam a geci polákoknak! de átbaszott a munkaközvetítő, nem számolták munkahelyi balesetnek, három helyen kaptam gerincsérvet, már můtöttek is... olyan erős gyógyszert szedek, ha abbahagynám, belehalnék.... már a farkom sem áll napi hétszer, ezt most a feleségem előtt mondom, előtte sírok, úgy fáj néha). Azért nincs pénzūnk, mert hazakūldjūk. Nagy a család, szegénység van a telepen. Igen, Majkának sikerūlt, egyūtt gyerekkoroztunk, de mosthogygazdaglettleszarmindenkit." Se pia, se drog, csak a meló! Roosendaalban laktunk két évet... ok, értem, Roosendaal, Európa egyik legnagyobb drogpiaca.. Na jó, néha egy cigit elszívunk lefekvés eløtt, csak hogy jól aludjunk. Tudunk neked is szerezni, jóáron. Hallod, tesó, a múltkori olysn erős volt, hogy kabátban aludtam, a kocsiban. Jóhelyen lakunk, öten csak egy haromszobas lakasban, de bunkó az egyik lskótársunk, feljelentett a cégnél a kurwa, mert miután bedobtunk két bogyót és egy kicsit hangosak voltunk, kifejelem a gecipolákkurvát!!! Azert nincs penzem, mert hs egy kicsit jobban odataposok a gázra, megbüntetnek a geci hollsndok. A férfi haladjon, ne mint ezek a beszari hollandok!!Hallod, leparkoltam anysmnak pénzt küldeni, drágajóédesanyám,úgyszeretlek, a Western előtt, 105 eurom bánja, gecibuziköcsög hollandok. Igazi magyaros kattogás, önfelmentés, önigazolás, hárítás, mindenki geci és átbaszós, utálják őt a hollandok meg a szemétlengyel undorító polákok, mert Magyar.

A felesége 22 éves, van természetes intelligenciája, szociális, érzelmi meg nyelvi, kedves tud lenni, tud viselkedni, valamint gagyog már angolul. Neki lenne még jövője, de a negyvenes kőhülye pasija féltékenyen visszahúzza. Minekazangol, énsetudokcsskmagyarul, oszt milyen jól megvagyunk itt Hollandiában! Közben a csaj tegnap is rosszul lett a hideg, huzatos, nedves környezettől meg a megfeszített melótól, lázasan okádott, nekem.kellett a főnöknél közbejárnom, haza kellett vinni. Hé, szerinted mennyi a csajom?!!!! Ööö... a cigány csajok hamar elvirágzanak... 25 éves? 22, kicsit elfáradt ebben a munkában, de nézd majd meg, ha kirittyenti magát!

Ma elkapta őket a péntek esti láz, meg hozott az erdelyi tesó (ø is meszél románul, ő is román, izé, románmagyar) egy kis okosságot nekik. Aggyegycigit, fizetéskor visszaadom. Hazafelé ciganyos mulatozas ment az autóban: feltartott ujjal tancikslas, ūlve. Csettintgetés, tabadatabada, mindez Májköldzsekszón nótára, részemről mélylabú, jól vagy? szereted a Májkòldzsekszont? 160 km/h, bekötöttem a biztonsági övet a hátsó ūlésen.

[hexce]

Ti is  a nagyobbikat (nemsokára négy) kéritek meg néha fordítani, amikor nem értitek mit gagyog majd üvölt a kissebbik (most lesz kettő) ?

[oraesthetic]

József Attila: Születésnapomra

Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény csecse becse:

ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam.

Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám!

Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény.

De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apám” versemért, a hont kivont

szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem hevét s nevét:

„Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén” - gagyog s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj -

Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani!

1937. április 11.