#ezt az albumot

[bredforloyalty]

🎧💟 hi...

things to do by alex g

[brgzmpff]

van misszió

szóval a lassan két éve a kezem alatt működő hely első törzsvendége a nyitás hete óta Sári, aki mostmár 17 éves.

végtelen estét beszélgettünk át, végtelen képet készített nálam.

hoztam a berghainból egy albumot az ott zajló művészeti életről.

a kamasz lapozgatja, lapozgatja, egyszercsak felsóhajt, hogy a faszér nem lehetett rendesen befotózni azt a kurva murált, hogy egy ilyen minőségű kiadványba hogy az istenbe fért bele egy olyan fotó, ahol a reflektorok fénye 8 pontban kiégeti a festmény felületét.

szerintem sikerült egy igazi műértőt kinevelnie a galéria közösségének :DDD szerintem így kell ezt :DDD megtanítottuk a 180 oldal egyetlen hibáján őszintén felháborodva hőbörögni :DDDD

attól eltekintve, hogy természetesen igaza van, az a hiba valóban nem fér bele egy ilyen minőségű albumba, de az egy erős tükör, hogy nem a fantasztikus munkákról beszélgetünk az album kapcsán, hanem az egyetlen elbaszott fotóról :)

[arassea]

miután az instámat telenyomtam nagyonszép-nagyontáj-nagyonzöld képekkel

azt hiszem, inkább itt emlékezem meg róla, valójában mi is van, hosszú lesz, és unalmas.

ha én lennék a hofstatterbela-bélablog, akkor mondhatnám, hogy mikrozugelszöktem kicsikét, és ez is történt: kimentem Normafára, sétáltam egy csomót, örültem neki, hogy süt a nap, és minden zöld, meleg és jóillatú - a nyolcker betontengeréhez képest legalábbis mindenképpen -, felmásztam a kilátóba (aminek a legtetején elgondolkodtam, hogy vajon tériszonyom van-e, azért remegnek a lábaim, vagy csak ennyire szar kondiban vagyok), lelibegtem vissza a város felé, ittam egy kávét a Bartókon egy olyan helyen, ahol még soha, átsétáltam a Szabihídon, vettem a csarnokban szamócát, meg paradicsomot, aztán tovább a kedvenc török boltomba a nyolckerben, mindezek közben meg amíg buszon / villamoson voltam, egy olyan albumot hallgattam, amit véletlenül dobott elém a Spotify, és már el is felejtettem, pedig gimiben betéve tudtam az egészet. (Kasabian - Velociraptor, csak ajánlani tudom ablakon kibambuláshoz), egyébként végtelen képet lőttem, telefonnal, meg egyszerhasználatos, fekete-fehér analóg géppel is, kíváncsi leszek, milyenek lesznek.

és ez mind szép és jó volt, de igazából csak próbálom magam lekötni, hátha kevésbé kattogok a problémáimon, ha éppen el vagyok foglalva valami mással - eddig annyira nem működik, de holnap azért elmegyek cirkuszba is, próbáljuk meg, hátha, a lakás teljes kitakarításán meg tegnap már túlestem.

az viszont kifejezetten tetszik, hogy fizikailag is elfáradtam, jó lenne, ha ezt sikerülne gyakrabban elérni, mondjuk anélkül, hogy szabit kelljen kivenni hozzá, tehát egy 9-17 munkarend mellett. tudom, sportoljak valamit - de őszintén, felnőttként nem találtam még olyan sportot, amit igazán élveznék, és hosszútávon sem unnék meg, szóval várom az ötleteket.

nincs célja ennek a posztnak, azon kívül, hogy a gondolataim ne csak az én fejemben legyenek benne, de hogy legalább lássatok valami szépet, képek ide is:

[kertikavics]

Tegnap anyukám letett elém három fénykép albumot. Mondta hogy ezek az én képeim, válogassam ki ami kell a többit majd megsemmisítik.

Végig lapoztam. A képek általános iskola 7-8 körül készültek. Mivel emlékszem, hogy mindig mindenki idősebbnek nézett engem a koromnál, ezért azt hittem ezt fogom látni, de nem.

A képeken látványosan egy 14eves gyerek látható, aki szeret kép kompozíciókat kreálni plüss macival.

Aztán ott volt a kép a volt barátomrol. Ő még nem is volt a legrosszabb. Egy kedves, nem túl okos fiú szívet melengető mosollyal.

A 14. születésnapom. Amikor ő 21 volt.

Előtte volt egy másik srác, ugyan ekkora korkülönbséggel, az azt mondta mikor rájött hogy még nem vagyok 14 hogy nem baj, megérem a börtönt.

Szóval ültem ott tegnap, nézve a volt barátom képét és csak annyit kérdeztem anyutól hogyan hagyhatta ezt. Alig voltam 14!

"mintha neked meg lehetett volna mondani hogy mit csinálj!"

Nem erre vannak a felnőttek a gyerekek körül?

Én akkor azt hittem ez milyen menő. Hogy az egyik börtönt vállalna, a másik meg hiába hét évvel idősebb az én mellem az első amivel közelről találkozott.

Azt hittem a következőnél, hogy az, hogy én vagyok a fogadott húga, majd a semmiből megcsókol és én nem értem akkor a reggel húgom este dugom az vicces, mert ő 23 volt én meg 14.5.

Vagy az utána lévő aki csak 19 volt, de azt mondta ha tudja, hogy maximum pettingre vagyok hajlandó akkor ő szakított volna velem. Még mindig csak 14.5.

Ezt mind és az összes többi hasonlót lejátszottam a fejemben, egy ideig csöndben ültem a volt barátom képével a kezemben.

Mondtam anyámnak hogy szóljon ha bármilyen hasonló dolgot mesél az unokahugom, mert én ölöm meg azt a férfit aki a közelébe megy.

Annyit mondott hogy rendben.

[angelofghetto]

vedd meg most

Múltkor írtam a fast fashion-ről, a profitorientált, fenntarthatatlan növekedésről egy véges bolygón.

Talán Asimovnak volt valami sci-fi könyve, amiben több generációs űrutazásra ment egy nagyobb létszámú legénység, és ahogy fogyott az ellátmány, úgy gyűlt a hulladék és az anyagcsere termékek. Mozgatható falak voltak közöttük, és mint ahogy a fecskendőben halad az a kis dugattyúszerű izé, úgy haladtak a válaszfalak, és az emberek már minden ételnek szemét és ürülék ízét érezték, nem tudhatni pontosan hogy valóságosan, vagy csak a kínos tény tudata csalta meg az érzékszerveiket.

A Ntflx-en most megy a fenti címen egy jó kis oknyomozó film magyar szinkronnal, a nagy gyártócégek vs lakosság átverésről. A vásárlás tudatos és manipulatív ösztönzésétől a pazarláson át a környezeti ártalmakig, most inkább a szeméthegyek elképesztően gyors növekedésének folyamatai felől nézve. Nem ez az első ilyen film, ezért nem is tartogat túl sok meglepetést, de a probléma valódiságát, sürgetését és a volument jól érzékelteti.

Talán mindenkiben felmerül a kérdés, mi a fenének vásárolunk annyit? A film tanulsága, hogy már azzal megakaszthatod a folyamatot, ha nem vásárolsz annyit, ha nem dőlsz be a reklámfogásoknak, ha nem impulzusok alapján, hanem megfontoltan vásárolsz. Szóval nem a szelektív gyűjtögetés fogja megmenteni a bolygót, hanem ha leállsz a túlfogyasztással. És ami igazán hátborzongató, a szándékosan megsemmisített hibátlan termékek árát is mi fizetjük meg az árréssel, és még a szuperakciók is termelnek profitot... akkor elképzelhetjük, mennyibe kerülnek valójában a dolgok, és hogy ebből mennyi marad a melósnak, aki konkrétan ott ül a gépsoron.

A "fejlett civilizáció" hovatovább azt jelenti, hogy hegyekben termelődik a szemét, amiről senki nem akar tudomást venni, csak áttoljuk valaki más orra alá.

És már a gyerekeknél kezdik. "Igyál még egyet, és fogd a nyuszira!" Nem játékot árulnak, hanem életérzést. Felépített hátterek és tereptárgyak előtt játszik több gyerek, de a boltban csak az az egy darab műanyag mütyür kapható a körítés nélkül, ami lehetőleg jó hamar essen szét, hogy venned kelljen egy másikat. Vagy még jobb: legyen többféle olyan, és "gyűjtsd össze mind a tizenkettőt", ami persze jövőre már vér ciki lesz. Vedd meg az újat, ne maradj le! Vagyis vetesd meg a szülővel, akinek ez gyors megoldás a mardosó bűntudatra, amiért nincs veled, mert túlórázik, fáradt, vagy lóg a neten. De nem baj, mert a gyerek is lóg a neten. Agyhalott.

Aztán ott vannak az "ingyenes" matricagyűjtő albumok. Kapsz ingyen egy üres albumot azzal a feltámadó kényszerrel, hogy azt tele kell matricázni. Jön a gyűjtési őrület, a sok egyforma matrica, és mire a szülő észbe kap, annyi pénzt költött el, hogy abból már a luxuspapírra nyomott exkluzív változat is többször kitelt volna.

Ha összehasonlítom a gyerekkoromat a lassan begyűrűző csomagoláskultusszal, nem tudom, hogyan ment át észrevétlenül az egyik a másikba. Egyszer csak azon kaptam magam, egyre fogynak a hentesboltok (ahol főtt virslit, sült kolbászt is lehetett kapni mustárral vagy koviubival, fehér kenyérrel), a zöldségesek (ahol a mérőkannából egyenesen a cekkerbe gurították a krumplit, almát, zöldbabot, és a petrezselyem gyökeret úgy árulták, hogy nem vágták le róla külön a levelét). Pedig a hentes bácsi meg a zöldséges néni előre tudta, hogy mi mit szeretünk, és szólt, ha érkezett valami különlegesség, vagy félretett nekünk ezt-azt, mire majd jövünk. Eltűntek a közértekből a kávédarálók, eltűntek a suszterek, a szemfelszedők, az újságos bódék, az órajavítók, a régi trafikok (ahol a dohány és mentol illata keveredett, és tantuszért lehetett vonalason telefonálni), a mézes boltok, és azok, ahol kimérve árulták kis fehér papírzacskókba csomagolva a zselés meg a mogyorós drazsét, a dunakavicsot és franciadrazsét, a kókuszcsókot meg a pilótakekszet. Egy időben a pékségek is eltűntek, de azok valahol a rendszerváltás környékén feltámadtak.

Nagyanyáméknál alig termelődött szemét. A kajának valót fonott kosárban hozták haza, csomagolóanyag nélkül, legfeljebb a kenyeret kapták selyempapír darabban, a húst zsírpapírban, ami jó gyújtós volt a sparheltba, és a dió meg a mogyoró burka is jó tüzet adott. Hűtőjük nem volt, a legtöbb dolgot frissen ették, a maradékot vacsorára, és csak annyit főztek, ami elfogyott. Amit mégis hűteni kellett, azt leeresztették a kútba, ahol állandó hideg volt, de már nem volt benne víz, csak az alján tükröződött egy kevéske. A hullott almából mustot készítettek, a sárgabarack magját kiszárították és megtörték, ízre szakasztott olyan volt, mint a mandula. A zsenge lila karalábé leveléből egy pudlupka nevű főzeléket főztek, akkoriban az volt a kedvencem.

A ruhákat megfoltozták, a zoknikat bestoppolták, a cipőket újrasarkaltatták, a drótostót befoltozta a lyukas fazekakat. Megtiszteltetés volt apák, sőt nagyapák télikabátját, öltönyét viselni. A klasszikus vonalvezetés nemigen változott, és akkor még nem spórolták ki mindenből az anyagot. A ruhák több stáción mentek át. A jó ruha később foltot kapott, otthonra, kertbe még megfelelt, kis darabokból székpárna lett belőle, végül porrongy, foltanyag, vagy olyan ablakok közé való, hosszúkás huzatfogó pufikat lehetett vele tölteni. Végső esetben eltüzelték, de az még éghető pamut, len vagy gyapjú volt, nem poli-akármi.

Emlékszem, ahogy nyaranta kis kalapáccsal szögeket egyenesítgettem nagyapámmal, minden drót vagy léc darab kincs volt. Az Öreg mindent megreparált. Kidobott faládákból olyan szerszámos kamrát rittyentett a kertbe, hogy tátva maradt a szám, és kátránypapírral vonta be a tetejét az eső ellen.

Milyen jó volt együtt szerelni apámmal, és adogatni a szerszámokat, figyelni, hogyan kezdenek újra működni az elromlott dolgok, hogyan lehet újra egyben ami eltörött, nem csak úgy, hogy nyomok oda valami ragasztót, hanem hogy betoldok valamit, hogy legyen szilárdsága is. És anyámat nézni, ahogy ünnepeken saját metélttésztát készített, és olyan gyorsan vagdosta laskára, hogy alig láttam a kezét, aztán szétszálazgatta a lisztes deszkán, néha átforgatta, hogy szikkadjon, mielőtt belefőzte a forró vízbe. És sodortam nudlit, barackos meg szilvás gombócot görgettem, kis pálcikával a recés formázón csigatésztát pöndörgettem a húslevesillatú konyhában. És közben beszélgettünk erről-arról, meséltek a fiatalságukról, élő történelemkönyvek.

A gyerekeim már csak röhögnek rajtam, hogy saját kézzel készítek, javítok dolgokat. Háborús generációk leszármazottja vagyok, rám ragadt az "anyag nem vész el, csak átalakul" szemlélet. Ők a fogyasztani-eldobni kultúrába nőttek bele. Néhány évtized múlva talán ugyanúgy felötlik bennük, amit kicsiként láttak tőlem, mint ahogy bennem is újratöltődnek a felmenőim gyakorlott mozdulatai. De újra lehet ezeket tanulni, felfedezni a saját kárunkon és szükségünkön is.

Mire az emberiség körmére ég ez az egész pazarláskultusz, már nem élnek majd azok az emberek, akik még értettek hozzá, mi mindenre való a két kezünk a gombnyomogatáson kívül. A mesterek még köztünk élnek. De meddig? Hova lesz az általuk gyűjtött, őrzött tudás, a milliószor ismételt kifinomult mozdulatok rituáléja?

Párszor már feltették nekem a kérdést ilyen-olyan alkalmakkal, hogy ha megnyerném minden idők legnagyobb lottó főnyereményét, mire költeném a pénzt. Egy alkotóműhelyre valahol a pusztában, ahol régi mesterségeket, technikákat tanulnánk újra azoktól, akikben még élő a tudás. Ezt már nagyon régen kitaláltam, talán a nyolcvanas évek elején. Volt valami francia film, amiben egy alkohol miatt kibukott zsaru vett egy tanyát, és kábszeres fiataloknak csinált benne rehabilitációs kommunát, ahol mindent maguk csináltak, termeltek, és így együtt visszajöttek az életbe.

Azt hiszem, soha nincs túl késő, amíg még élünk.

[szaller]

Szinte kivétel nélkül csak olyan kommentek vannak a videó alatt, hogy az emberek hálálkodnak a youtube algoritmusának, hogy ezt az obskúrus albumot a figyelmükbe ajánlotta. Én is így bukkantam rá és a cinikus énem azt mondja, hogy a videós megosztó oldalnál jól tudják, hogy melyik számra nem jelentkezett még be a jogtulajdonos (nem kell érte fizetni), és azt promótálják.

De ha egyszer jó, akkor mindegy, hogy honnan és miért jött a tipp.

[nyeznajka]

Én eléggé mérsékelten ismerem a Rolling Stonest, nem vagyok rajongójuk, de többnyire kedvelem amit csinálnak. (Apám járt kint az NSZK-ban valamikor 82-ben talán, hozott haza egy csomó kazettát és lemezt (vinyl!), de inkább csak így találomra, némelyiknek ismerte az előadóját azért, például a Stonestól a Tattoo you-t vette meg, és én azt akkoriban rengeteget hallgattam, mert ugye nem volt ilyen zenebőség, és amúgy határozottan tetszett, ma is betéve ismerem a teljes albumot)

Ezt a számot az előbb egy playlistbe tette be nekem a Youtube, és csak háttérhallgattam, de felkaptam a fejem, hogy mi ez a jópofa, kicsit new wave-es dal, és hát Stones.

Őszintén meglepődtem, hogy ilyet is csináltak.

[retisonic]

20. Mitski- The Land Is Inhospitable And So Are We

Ha van valami, amit utálok, az a publicity stunt! És én vádolom Mitskit, született Mitsuki Laycock, nashville-i lakost, publicity stunt elkövetésével! Ugyanis kurvára arról volt szó az előző lemez megjelenése után, hogy elege van a zeneiparból, és ő akkor most kiszáll, viszlát zenélés! Erre idén kiad egy új albumot! Ha egy gerinces, makacs, önfejű, szuverén, izzadtságszagú, koleszterines, cukros és magas vérnyomású magyar ember lennék, akkor beintenék Mitskinek, és azt mondanám, hogy ide figyelj, Mitski, ezt nem játszhatod el egy magyar emberrel, ezért nem fogom meghallgatni a lemezedet! Talán ez majd elgondolkodtat! Viszont sajnos a helyzet az, hogy nem vagyok rendes magyar ember, és túlságosan szeretem a Művésznő zenéjét, ezért természetesen már megjelenés napján hallgattam az új kislemezt, és már akkor tudtam, hogy a lemezt is hallgatni fogom.

Én így tökre nem igénylem, hogy egy előadó albumról albumra valami új hangzással jöjjön elő, mert ez sok esetben elég bénán tud elsülni, de Mitski tök elegánsan csinálja ezt, sosem félek attól, hogy valami irdatlan erőltetett lemezt csinál. Most nem megyek végig a diszkográfián (pedig megérdemelné!), de pl a kettővel ezelőtti lemez, a személyes kedvencem, ilyen iszonyú kifinomult indie-pop/pop lemez lett, míg az előző meg totál szintipop, tele dalokkal, amik egy jobb világban hatalmas slágerek lennének. Ez a mostani meg állítólag Amerika hangjait idézi meg, legalábbis valami ilyesmit nyilatkozott, és hát az ilyen hangzatos dolgokat nem mindig tudom komolyan venni, de ez esetben totál megállja a helyét, mert simán el tudom fogadni, hogy ezek Amerika hangjai, mert ezekről a dalokról egyből beugrik a folk zene, és nyilván a country is.  És hát ha ezek Amerika hangjai, akkor Amerika mostanában nem lehet egy vidám hely, mert ugyan az egész lemez tök szép, de ugyanakkor elég szomorú hangulatú, és a szövegek sem igazán lélekemelőek. Ezért is lepett meg, hogy az utóbbi időben többször is elkaptam az MTV-n főműsoridőben ezt a dalt. Sajnos nem a közszolgálatin, hanem a zenetévén, de akkor is ez fura, mert nem az a kifejezett sláger, bár tény és való, hogy a legjobb dal egy olyan lemezen, amin nincsenek csúcspontok, csak szép és jó dalok sorjában. És ha már MTV! Van vagy négy vagy öt MTV csatornánk, köztük az MTV 90’s, ami nyilván az MTV legmenőbb korszakával kapcsolatos nosztalgiára épít, még a feliratok is az akkori betűtípussal és dizájnnal mennek, meg a számok közötti MTV reklámok is régi ismerősök. Na, és mi így szoktuk nézni a gyerekekkel, főleg a tematikus listákat, és próbáljuk kitalálni, hogy mi lesz a következő, és hát ebben elég jók vagyunk. Egy a baj ezzel a csatornával, hogy túl sok 1995 utáni klipet nyomnak, főleg ilyen elképesztően béna one-hit-wondereket, amik igazából akkor sem voltak slágerek. A másik bajom, hogy pl múltkor volt egy ilyen Top 50 Alternative lista, és tele volt Counting Crows meg Alanis Morrisette, meg mittudomén Blind Melon számokkal. Alternatív meg a faszom, ezek a legnagyobb rádiórock zenekarok, amiket még anyám is dúdolgatott szerintem! Na mindegy, elég first world problem, csak eszembe jutott a Mitski klipről, ami egyébként tök menő, ilyen ingatag széktoronyra mászik fel, és hát ha ez lesz a TOP50 Alternative listán az MTV 20’s csatornán 2054-ben, akkor tuti nem leszek kiakadva!

Kedvenc számok: Buffalo Replaced, When Memories Snow, My Love Mine All Mine, Star

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 07.

Előrebocsátom, ha valamelyiknek gondja van a szivárványos gifemmel, lehet jönni átfesteni! Kovács Ákos előtt csak sejtettük, tanainak kinyilatkoztatása óta pedig tudjuk, hogy „a nőnek a konyhában a helye” (Ákos 3.2). A gondos férj pedig igyekszik mindent megadni, hogy kedvese jól érezze magát a házi tűzhely mellett, és hatékonyan lássa el feladatát. Mint a képen is láthatjuk, Ellen Fraatz-ot is kitöri a boldogság, hogy urától ily remek szagelszívókat kapott a konyhájába, ahol a fúziós, állítható sebességű tűzhelyen készítheti ebédjét berlini otthonában.

Azt, hogy az odaadó hitves erőfeszítéseinek dacára – a haldokló nyugati világvárosban szabadon lófráló sátáni erők (+ állatkerti oroszlánok) hatására –  képes meginogni, félrebuzogni a szent női princípium, tökéletesen prezentálja számunka az Ellen Allien néven alkotó művésznő Ash Code nevű germán/talján (német-római) hideghullámos, pogány, vizigót banda (Claudia SchöneNacht, Adriano és Alessandro Belluccio) befolyásolásával megszületett Dance and Kill EP-je.

A lemez a botrányos nevű BPitch Control label-nél jelent meg, mely Ellen asszony – de ugye mi ellen? – kiadója. Hogy a hölgyemény bizonyosan a sötétséggel paktált le, az is mutatja, hogy valós kora 55 év, míg fizikai valója ettől jelentősen eltérő kort mutat. Mielőbb ördögűzésre javallott!

A Na Nich név az ukrán Oleksandr Pavlenko-t fedi, akiről utolsó emlékem első kiadványa, a 2016-os Time EP, amit Vero-val, a szintén ukrán Vera Logdanidi-vel közösen jegyeztek. A Na Nich valószínűleg на них lehet, ami ukránul annyit tesz: rajtuk. Februárban meglehetősen visszhangtalanul maradt a spanyol Semantica-nál megjelent Super Earth című debutalbuma, viszont itt most a Black Soil EP-ről lesz szó. Az ukrán dj/producer itt valahogy jobban elkapta a fonalat, a négy felvétel egységes deep techno vonalon mozog, mélyen ülő, sötét basszusokkal, minimalizált eszköztárral, dubtechnos terekkel. Ez is az a fajta elektronika, ami képes tompítani a nyári hőség hatását a nappaliban.

That Who Remembers címmel készített sheffieldi idm-ambient hagyománnyal egybevágó albumot egy svéd páros, Alexander Berg aka Dorisburg és Sebastian Mullaert, kiknek van közös múltjuk, sőt közös pszeudójuk is, Jorum néven. Borongós, hűvös párás zenei anyagról van szó, mely képes tompítani a tomboló, száraz hőséget. A That Who Remembers Donato Dozzi és Neel kiadójánál, a Spazio Disponibile-nél jelent meg.

Határmenti hazánkfiai vásárolni járnak Romániába (az Erdééély, de amúgy meg az se, ui. Partium), én meg IDM-et hallgatni. Khidja már régi kedvencünk korábbról, most ismerjétek meg Eduard Costeat Déváról, a Maros partjáról, Hunyad megyéből! Eduardot DYL néven ismerhetjük, ami névnek remélem nem valami Kőmíves Kelemenes feloldása van Do Your Love címmel. Drum and bass, electro és idm műfajokban is mozog a szerző, már múlt hónapban is szerepelt a Traxelektorban, akkor a Nothing As It Seems albumáról válogattam, de az annyira nem talált be, talán mert erősen ASC-epigonnak tűnt. Az idm / bleep-technoban zakatoló, Fjord címet kapott EP viszont igen. Három felvételt is átemeltem az e-haviba az ötszámos EP-ről, mely a holland Nous'klaer Audio-nál jelent meg.

Nem tudok rájönni, hogy az ausztrál leftfield-dance slágergyáros Lewis Daynek miért jó, hogy az ismert Tornado Wallace nevét hanyagolva, Lew-E néven jelenteti meg – hallhatóan a TW életműbe gond nélkül belesimulni képes – újdonságát. Ennek köszönhetően a Spotify nem ismeri ezt a művésznevet, és a maxi nem is szerepel a kínálatban, itt meghallgathatod. Olvasva szakírókat, ők meg azt nem tudják eldönteni, hogy milyen címkét ragasszanak rá, sorolom: leftfield house, ambient-house, balearic beat, tribal house, ambient boogie, fusion house pop-wave. Mindegy, a lényeg, hogy a Touched / Teardrop single két felvétele egymás, kreatívan eltérített alternatívái (mint pl a tavalyi TW-féle Dream Corner). Pont annyira dallamosak, hogy a nyári dj-set-ek csúcspontjai legyenek, okos húzás a Lisa Gerrard hangminta is, meg ez a finom billegés az idm hatás megtartásával, nem ragozom, Lewis érti és tudja. 

Már gyanakvással figyelem magam, hogy minden számba jut egy olasz páros, ezúttal Christian Duka (Vādin, Amoenus) és Marco Maldarella (Sinestesie) pas de deux-je: a Marmo. Egy évtizede még egy olasz metal banda énekese és gitárosaként ismerkedtek meg, és fokozatosan lépdeltek át az elektroakusztika világába. Óvatos duhajok a srácok, mert az Utternél tavaly már napvilágot látott az Epistolae album, sőt, most is csak limitált kiadványról beszélhetünk, de e-mögött az is lehet, hogy a covid éveiben távkapcsolatban (London-Bologna) íródott, és persze innen jön a címadás is: költői (verses) levelek. Pedig ez egy nagyon erős lemez. Abszolút kiforrott, intelligens elektronika, soft-noise/ambient/downtempo ágyaz meg neki, melyre érkeznek bleep technos, dub, break vonatozások, meghitt kollázsként összeolvadva.

Ezt az albumot elsősorban Mozart barátomnak ajánlom, akiről tudom, nagyon kedveli a vokális experimentalistákat. Sam Shackleton-t pedig sem neki, sem olvasóinknak nem kell bemutatni, viszont ebben a felállásban, eme név alatt eddig nem alkotott. És bár elég tág zenei horizonton mozog Shackleton (+ a Tunes Of Negation), ez most egy újabb ablak világára. A Flesh & The Dream név Shackletont és Heather Lee Murray-t takarja. A hölgy nyugat virginiai származású, de inkább afféle világpolgár, pl Skóciában van kiadója és két évtizedes zenei életművel bír. Ciki, nem ciki, nem ismertem. S nem szántam arra se időt, hogy 18 albumos életművét áttekintsem, pedig nem semmi csaj, Thurston Moore-tól kezdve vagy tizegynéhány zenésszel dolgozott közösen, grafikusként is elismert. Kedveli a pedálos steel gitárt, énekstílusa pedig engem Kate Bush-ra emlékeztet. A Choose Mortality album mindössze 35 percnyi varázslat, és már a lemezborító is afféle preview  az álló farkú, harisnyás, késes sátánnal, fejetlen női testtel (Chloe Grove grafikája). Mindvégig aggódtam, hogy Heather Lee végtelen kántálása „gyíkká változtat”, de idővel félelmem „elmúlt”. Hálásak lehetünk, hogy ilyen zeneművek születnek, mert ezek évek múlva is érdekesek, frissek maradnak. Sam barátunk a zenei alapot illetően hozza a shackletoni instrumentumot, törzsi downtempót dobolva, tekergő hangkollázsok kergetőznek, mély erdőbe veszejtve a hallgatót, a társalkotó bozorgány vokálja se segít eligazodni, még az iránytű is együttérzően forog balra-jobbra, körbe-körbe. Az időérzékem meg már rég elhagyott, ez a lemez legalább egy órásnak tűnt, talán mert az album a kanadai Everything Forever Recordings kiadványa.

Ha emlékeim nem csalnak, az African Head Charge volt az első, akiket felfedeztem az Adrian Sherwood vezette On-U Sound palettájáról.

A psychedelic- meg heavy dub cimkével jellemzett bandát Bonjo Iyabinghi Noah ütős alapította 1980-ban, és ez alatt 43 év alatt olyan nevek is megfordultak benne, mint Gaudi, Jah Wobble vagy Skip McDonald (Tackhead). Az A Trip To Bolgatanga az AHC tizenkilencedik albuma, a színvonal töretlen, pörögnek a dobok,dzsembák, hullámzik a dub, szólnak jamaicai kürtök, hiszen a lemezen tizenheten működnek közre.

A srácok haladnak a korra, a záró felvétel címe Microdosing. Augusztus 5-án Ozorán, a Dragon Nest színpadon lépnek fel Gaudival és Adrian Sherwooddal kiegészülve.

Tíz év alatt tizenöt EP és kislemez kellett ahhoz, hogy Jake Woodhouse elszánja magát, és kiadja debutlemezét. Semmi kapkodás, az erőlködés legkisebb jele nélkül született meg Pris első albuma, a Phantom, melyhez saját label-ét, a 2003 és 2007 között aktív londoni Resint élesztette újra. A techno egyik legkisebb közönséggel rendelkező irányzatában, a minimal/industrial vonalon alkot Pris, gyakorlatilag ez már a leftfield zóna, agyas tánczene. Őszintén mondom, hozzám ez sokkal közelebb áll, mint a többi, jobbára veretős műfajok, és előszeretettel szemlézem, válogatom be a Stroboscopic Artefacts-os, Hospital-os, Semantica-s srácok műveit. A Phantom csúcspontjai a Dark Waves Tower,  az Absent Minded, és az Angel.

Carl Finlow electro-s pszeudója, Silicon Scally 2002-ben jelentette meg Mr. Machine albumát. A Cultivated Electronics-nél jelent meg a második eresztés, a Mr Machine Part 2, ami – nagy meglepi – electro album. És az elektrósok Karcsija tényleg mindent megtesz, mert ennél színesebben, egy kezemen meg tudom számolni, hányan képesek ezt a műfajt prezentálni. Nekem a tucatnyi felvétel egy idő után sok. A Traxelektorban viszont tökéletesen állják meg helyüket.

Mikor meghallottam a Totek hatszámosát (ttk. 1), pillanatig azt hittem, Róisín Murphy végre levetkőzte diszkódíva imázst, és valami újba fogott, valami sötétebbe, valami izgalmasabba, mélyebbe. Hamar kiderült, ez nem Róisín, az érdes, bús énekhang tulajdonosa – a Nu-soul területen ismert névnek számító – Allysha Joy, aki Max Dowlinggal párban alkotják a Totek nevű zenei szerelemprojektjüket. Allysha hangja vágva, torzítva, csavarva és loop-olva gördül végig a hatszámos EP-n. Az összhatás egy funkys, soulos bass-elektronika, ugyanis Max végig pakolgatja a legokat a vokál alá, vagyis a vége inkább valami absztrakt trip-hop, hetero super collider light. A melbourne-i páros lemeze a szingapúri Darker Than Wax labelnél jelent meg.

Végezetül ismerjétek meg Sepehr Alimagham-ot, vagyis inkább Sepehr-t, a San Francisco-ba emigrált, jelenleg New Yorkban élő iráni zenészt, dj-t. Nevével már találkozhattatok, a tavaly év albumaként végzett May That War Be Cursed címet viselő Anatolian Weapons remixalbum egyik legmarkánsabb mixét (Black Sea) ő követte el, illetve augusztusban a hónap lemezei között szerepelt a holland Steffi-vel közös Drunk On Psychedeli©a EP-jük. A Diaspora Cocktail EP viszont 100% Sepehr, hipnotikus techno, suttogásokkal, női énektöredékekkel díszítve, és nem mindig, de néha abszolút érezni a keleti hatást is, s ha az ember hallgatott már Mohammad Reza Mortazavi-t, felismeri a perzsa vibe-ot.

Megjelenések:

African Head Charge - A Trip To Bolgatanga [2023, On-U Sound][LP] Dorisburg & Sebastian Mullaert - That Who Remembers [2023, Spazio Disponibile][LP] DYL - Fjord [2023, Nous'klaer Audio][EP] Ellen Allien & Ash Code - Dance and Kill [2023, BPitch Control][S] Flesh & The Dream - Choose Mortality [2023, Everything Forever][LP] Lew E - Touched / Teardrop [2023, Basic Spirit][S] Marmo - Epistolae [2023, Utter][LP] Morphology - Lakeland Dubs [2023, Kontakt][EP] Na Nich - Black Soil [2023, Delsin][EP] Orlando Voorn - Outerworld [2023, TRUST][EP] Pris - Phantom [2023, Resin][LP] Sepehr - Diaspora Cocktail [2023, Planet Euphorique][EP] Silicon Scally - Mr Machine Part 2 [2023, Cultivated Electronics][LP] Totek – ttk. 1 [2023, Darker Than Wax][LP]

Traxemle

Génkezelt citrom marta, trancehatású hyper-poppal, r&b-vel, edm trappel sanyargat Party Chat EP-jén Samir Alikhanizadeh, azaz Happa. A furcsa mutációkból két felvételt hallhattok a Traxelektorban

Traxelektor

Traxelektor 2023 07 Spotify playlist - link

(79/87, 7:10/7:35, 91%)

Traxelektor Playlist 2023 07

African Head Charge - A Bad Attitude [A Trip To Bolgatanga, On-U Sound] African Head Charge - I Chant Too [A Trip To Bolgatanga, On-U Sound] African Head Charge - Microdosing [A Trip To Bolgatanga, On-U Sound] African Head Charge - Passing Clouds [A Trip To Bolgatanga, On-U Sound] African Head Charge - Push Me Pull You [A Trip To Bolgatanga, On-U Sound] Ben Prophet - From Dusk [From Dusk EP, Radical New Theory] Carmen Villain - Violet [Music From The Living Monument, Smalltown Supersound]

Cleveland - Pryd BK [Lola Ran, Kalahari Oyster Cult] Detroits Filthiest - Face Your Fate [100 Percent Authenticity Guaranteed, Casa Voyager] Detroits Filthiest - Graveyard Shift [100 Percent Authenticity Guaranteed, Casa Voyager]

Dorisburg & Sebastian Mullaert - Bond [That Who Remembers, Spazio Disponibile] Dorisburg & Sebastian Mullaert - Deep Water Branches [That Who Remembers, Spazio Disponibile] Dorisburg & Sebastian Mullaert - Hibernation [That Who Remembers, Spazio Disponibile] Dorisburg & Sebastian Mullaert - Skyward [That Who Remembers, Spazio Disponibile] DYL - Calm [Fjord, Nous'klaer Audio] DYL - Fjord [Fjord, Nous'klaer Audio] DYL - Sinea [Fjord, Nous'klaer Audio] Ellen Allien & Ash Code - Everything Collapses [Dance and Kill, BPitch Control] Ellen Allien & Ash Code - Shining On You [Dance and Kill, BPitch Control]

Exium - Cronus [Regressions EP, Void +1] Exium - Unknown Form [Regressions EP, Void +1] Flesh & The Dream - Book Of Daniel Part 3 (The Image of Gold and The Blazing)[Choose Mortality, Everything Forever] Flesh & The Dream - Ecstasy Before The Altar [Choose Mortality, Everything Forever] Flesh & The Dream - Into Euphoria [Choose Mortality, Everything Forever] Freak Heat Waves - Altered States [Mondo Tempo, Mood Hut] Freak Heat Waves - The Time Has Come [Mondo Tempo, Mood Hut] Gazelle Twin - For Mirko [Then You Run (Original Score), Invada]

Happa - Like Me Like This [Party Chat, Fair Youth] Happa feat. Lafawndah - Ice Blink Lost [Party Chat, Fair Youth] Inigo Kennedy - Gloaming [Mercurial Plains, Asymmetric] Inigo Kennedy - Olden Grit [Mercurial Plains, Asymmetric] Karenn - Feeling Horizontal [Everything Is Curly, VOAM] Karenn - When Lutes Were a Thing [Everything Is Curly, VOAM]

Katatonic Silentio - To [Mantis 11, Delsin] Kike Pravda - Dark Flares [High Voltage, Mord] Kike Pravda - High Voltage [High Voltage, Mord] Kike Pravda - Singularity [High Voltage, Mord]

Klara Lewis & Nik Colk Void - Pop [Full-On, Alter] Lew E - Teardrop [Touched / Teardrop, Basic Spirit] Lew E - Touched [Touched / Teardrop, Basic Spirit]

Marmo - Carezza [Epistolae, Utter] Marmo - Fenomenologia Del Giudizio [Epistolae, Utter] Marmo - Liturgia Lisergica [Epistolae, Utter] Marmo - Sacrificio Quotidiano [Epistolae, Utter] Marmo - Semiotica [Epistolae, Utter] Marmo - Traveling Without Moving [Epistolae, Utter] Morphology - Lakeland [Lakeland Dubs, Kontakt] Morphology - Understory [Lakeland Dubs, Kontakt]

Na Nich - Argonaut [Black Soil, Delsin] Na Nich - Inlamint [Black Soil, Delsin] Na Nich - Subway [Black Soil, Delsin] Orlando Voorn - Outerworld [Outerworld, TRUST] Orlando Voorn - Shockwave [Outerworld, TRUST] Piezo - Cyclic Wavez [Cyclic Wavez EP, Nervous Horizon]

Placid One - CX Pallas [Warm Embracing, Altered Sense] Pleasure Model - Kontrollerville [Multiplicative Gain, 100% Silk] Pleasure Model - Tellem Alert [Multiplicative Gain, 100% Silk]

Pris - Absent Minded [Phantom, Resin] Pris - Angel [Phantom, Resin] Pris - Astro [Phantom, Resin] Pris - Dark Waves Tower [Phantom, Resin] Pris - Marble Eyes [Phantom, Resin] PRZ - Pulsar [Synthetic Man, Clone West Coast Series] PRZ - Synthetic Man [Synthetic Man, Clone West Coast Series] RVSHES - DSR_MTS VI [Mantis 12, Delsin]

Scuba - EveryBCT [Hardcore Heaven, Hotflush] Scuba - Nowot [Hardcore Heaven, Hotflush] Sepehr - Abandoned Ecstasy (XTC Mix)[Diaspora Cocktail, Planet Euphorique] Sepehr - Diaspora Cocktail (Freak Beat Mix)[Diaspora Cocktail, Planet Euphorique] Sepehr - Liquid Cobalt[Diaspora Cocktail, Planet Euphorique] Silicon Scally - Cryptotronix [Mr Machine Part 2, Cultivated Electronics] Silicon Scally - Diffraction Field [Mr Machine Part 2, Cultivated Electronics] Silicon Scally - Digicell [Mr Machine Part 2, Cultivated Electronics] Silicon Scally - Wave Dynamics [Mr Machine Part 2, Cultivated Electronics]

Tensal - Revenge (Anthony Linell Remix)[Forgiveness of Blood Remixes, KR3] Tensal - Vanadium (Alessandro Adriani Remix)[Forgiveness of Blood Remixes, KR3] Terence Fixmer - State of Disorder [State of Disorder, Planete Rouge] Terence Fixmer - Turbulence [State of Disorder, Planete Rouge] The Black Dog - 4PO [The Reproduce EP, Dust Science] The Black Dog - Star Dancer [The Reproduce EP, Dust Science] Totek - Arche [ttk. 1, Darker Than Wax] Totek - Closer [ttk. 1, Darker Than Wax] Totek - Hard Step [ttk. 1, Darker Than Wax] Totek - Touchh [ttk. 1, Darker Than Wax]

Yaleesa Hall - Fourth Cullen [Cullen, Will & Ink] Zeta Reticula - Ionization [Isolate, Science Cult] Zeta Reticula - Note Attack [Isolate, Science Cult]

[mecsekalja]

Tegnap este, amikor egy külföldi ismerősöm sörözés közben a lenti számot/albumot ajánlotta figyelmemben, még nem sejtettem, hogy ma ezt az emailt fogom írni:

"I know it's weird to say this but Széki Kurva is exactly what i needed"

[greenteaforbreakfast]

Nem volt még, hogy ezt az albumot jobban szerettem, mint az Eidolont, de most úgy érzem, nagyon érik.

[bredforloyalty]

és miután már elegen mondták hogy mekkora szám a bagira meghallgattam és megállapítottam hogy ok this goes Hard aztán a húgom mutatta a playbániát (a számot) és tökre megtetszett a dallama és gondoltam na jó meghallgatjuk a playbániát (az albumot). és elmondhatom hogy szerintem fasza egy album

az offwhite tetszett eddig is (bár vannak benne részek amiket nem tudom hogy mennyire komolynak szántak de én kurvára nem tudok komolyan venni de tetszik így is lol) és asszem megpróbáltam hallgatni a comic sins és így, az nem jött be. így emlékszem legalább is. és amikor először hallottam a dohányboltot, az sem jött be, aztán híres lett a bagira és pont elkezdtem hallgatni a nem ijeszt meg című számát ami solére-rel van (asszem solére számokat keresgéltem mer érdekelt és adni akartam neki egy esélyt; kb a fele tetszett annak amit hallottam btw)

[kedvesmajam]

sok dolog történt ma bennem

valamiért úgy döntöttem egy Ghymes albumot hallgatok ma. a Tánc a hóban sok dologról szól, ez volt a ... ember kedvenc dala, pont azért, mert kétértelmű dolgok vannak benne. leállítottam a számot

megcsináltam mindent, amit kellett, nagyon szépen kommunikáltam az egyik vezetővel, hiába őrültem meg az agonizálásától

egy kollégám volt csak bent. elmondta, hogy tegnap fal fehér voltam. van egy lakó, aki miután meglátott, szólt az egyik vezetőnek, hogy baj lehet, kérte, kérdezze meg, mi van velem. a vezető azt mondta, nincs erre ideje. megütött ez a dolog. az is, hogy tegnap a terápia ilyen hatással volt rám, az is, hogy a vezetőket egyáltalán nem érdekli, mi van velem. soha nem kérdezik meg, mi van velem, azután sem, mikor egy lakó életveszélyesen megfenyegetett, pedig tudták, mi történt. ezzel szemben tegnap arra volt energiájuk, hogy elővegyenek, mert hibát találtak a munkámban - amiről kiderült, hogy nem én hibáztam

a kolléga azt is elmondta, hogy beszéltek már arról a többiekkel, mennyire igazságtalan és támadó, ahogy a vezetők velem bánnak. ez meglepett. nem gondoltam volna, hogy látják, azt pedig pláne nem, hogy legalább ilyen módon kiállnak mellettem, ha még nekem nem is mondják

beszéltem a keresztszülőségről is. sikerült megfogalmaznom, hogy bár szívből örültem, kétségeim vannak. korábban amiatt voltak, hogy nem vagyok stabil. most viszont úgy látom, hogy az a baj, hogy túl intim az, ahogy a kismama megoszt velem mindent. ráadásul sokszor azt kommunikálja, mennyire része leszek a gyerek életének, de én nem gondolom, hogy a keresztszülőség ennyire intenzív kapcsolat lenne. közben pedig még az apukát sem ismerem, pedig lett volna alkalom bemutatnia

egy nagyon erős mondat is elhagyta a számat, amit szeretnék mindig szem előtt tartani. azt mondtam, hogy tudom az értékemet és az értékimet és ezt nem befolyásolja sem a vezetőim, sem a kollégáim, sem a lakóim rólam alkotott véleménye. az építő jellegű kritikát nyilván elfogadom, de azt a sok letolást, semmibe vételt és alázást nem, amit kapok

pár napja gond van a gyomrommal. görcsöl az alhasam és sokat küzdök, hogy legyen végtermék. utánagondoltam, nem tudom megmondani, mikor ettem utoljára meleg ételt

szerettem volna ma futni menni, a munkaidő vége előtt két órával már majdnem le is léptem. de aztán a kollégával beszélgettem és a közös lakóinkat látogattuk. 7 után tudtam elindulni, ennyire sötétben nem akartam nekiindulni. a holnapi edzést is leadtam. még lehet, hogy megyek. de fáradt vagyok, kapar a torkom és a keddi eset, mikor az edző bezárta az ajtót mikor bent voltam, mély nyomot hagyott

szorongás és szuicid gondolatok most nincsenek bennem. inkább az foglalkoztat, hogy arra koncentráljak, mi minden történik a terápián, mi a helyem a melóban, megértsem, miben toxikusak a vezetőim és ezt hogy tudom jól kezelni

muszáj volt fotókat törölnöm, mert nincs elég tárhely a telefonomon. a portugál képekkel kezdtem. volt pár olyan szelfi anyával, amik most kedvesek lettek nekem. nem volt rajtuk semmi feszültség vagy szájhúzás. érdekes volt így látni magunkat. a következő napokban még töltök ezzel időt, kíváncsi vagyok, miket találok még és milyen hatást vált ki belőlem

[arassea]

nagyon szeretni fogom ezt az albumot

[bluesublimedeer]

bFWz6W9HztB3N9a5

bFWz6W9HztB3N9a5 https://hu.erome.com/a/K3RrFLey

[thesmeraldogarden-sideblog]

BILLBOARD | A 21. század legnagyobb sztárjai #19 BTS

A 21. század legnagyobb sztárjai #19 BTS

A dél-koreai popcsapat a 2020-as évek fordulóján hódította meg a világot és a Billboard slágerlistákat.

Írta: Tetris Kelly

Billboard, 2024.09.10.

Ahogy a 21. század első negyede a végéhez közeledik, a Billboard a következő hónapokat azzal tölti, hogy a szerkesztőség választása alapján rangsort állít össze az elmúlt 25 év legnagyobb pop sztárjairól. Már megneveztük az említésre méltó előadókat, valamint a 25., 24., 23., 22., 21. és 20. helyezett sztárokat, és most a BTS-ben mérve emlékezünk meg a századról — a héttagú együttes, amely új globális magasságokba emelte a K-popot, és meghatározta a színvonalat mind a magas szintű slágergyártás, mind pedig a rajongói odaadás terén a popzene elmúlt évtizedében.

Ha arra gondolunk, mi kell ahhoz, hogy egy csapat popsztárrá váljon, képzeljük el hét egyéni tehetséget, akik képesek mindenre: énekelni, rappelni, táncolni, valamint olyan szeretet és rajongótábor veszi őket körül, amiről még a legnagyobb popsztárok némelyike is csak álmodni tud. Ezt testesíti meg a BTS, akik áttörtek minden ajtón, ami a sikeres pop előadóvá váláshoz vezetett, és ezt egy olyan szintre emelték, amit korábban soha nem láthattunk. Az együttes lerombolta a fiúbandák, a K-pop és általában véve a dél-koreai előadók határait, miközben egy olyan meghatározó közösséget hozott létre, amelyet folyamatosan inspirál a BTS pozitivitásról, szeretetről és kapcsolódásról szóló üzenete.

Globális szenzációként Beatles-méretű sikereket halmoztak fel, és ők lettek az új minta mindenre, ami pop: ha rajongói hisztéria fenntartásáról és folyamatos slágergyártásról van szó, ők a példa. A K-pop hetes fogata csak az Egyesült Államokban hat Billboard Hot 100 No. 1 slágert és hat Billboard 200 No. 1 albumot ért el. És az elmúlt években szóló előadóként mindannyian a saját útjukat is kijárták, és közben egyénileg is történelmet írtak.

Mindez 2013-ban kezdődött, amikor a Big Hit Entertainment létrehozta a BTS-t (rövidítve a koreai „Bangtan Sonyeondan” kifejezésből, ami „Golyóálló Cserkészfiúkat” jelent). Az együttes, amelynek tagjai RM, Jin, Suga, J-Hope, Jimin, V és Jung Kook, 2013 júniusában adta ki debütáló EP-jét, a 2 Cool 4 Skool-t.

Koreában a BTS nem szerzett azonnali elismerést. Az együttes életrajzi könyvében, a Beyond the Story-ban a tagok beszélnek a rendkívül versengő műfajról, valamint arról, hogy a kollégáik a zeneiparban és a K-pop rajongók egy része is figyelmen kívül hagyta őket. Azonban a vlogolásnak köszönhetően a BTS egy sokkal egyedibb kapcsolatot tudott kialakítani a rajongóikkal. Szeretnél együtt főzni a BTS-szel? Megteheted. Ez olyasmi volt, ami nagyon távol állt a rendkívül kifinomult K-pop normáktól.

Bár a BTS nem az első K-pop együttes, amely óriási sikereket ért el hazájában és külföldön — és biztosan nem is az utolsó —, az együttes globális szupersztárrá válásának útján számos dolog tette őket különlegessé.

A hatalmas rajongótábor, az ARMY (Adorable Representative M.C. for Youth, azaz „Cuki Ifjúsági Képviselő MC”) minden lépésnél az együttes mellett volt. A 2021-es „Butter” című slágerben az együttes vezetője, RM magabiztosan mondja: „az ARMY mögöttünk áll, amikor azt mondjuk.” A BTS több mint 75 millió követővel rendelkezik az Instagramon, és több mint 48 millió követővel az X-en (korábban Twitter). A rajongótábor messze túlmutat azon, amit az emberek általában egy fiúbanda rajongótáboránál látnak: az ARMY egy sokszínű közösség, amelyben minden korosztály, faj, vallás és más csoportok is képviseltetik magukat.

Az egyik legkiemelkedőbb tulajdonság, amely miatt a BTS kitűnik a popsztárok között, a tagok képessége a műfajok hajlítására és ötvözésére. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a csapat különböző szerepkörökbe osztott tagokból áll – a K-pop együttesek gyakran osztják fel tagjaik között a rap, ének és tánc szerepköröket — ezáltal mindenkinek lehetősége van kitűnni. Mindegyiküknek megvan a saját stílusa és hangja, mégis tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Ez az egyedi páratlanság vezetett odáig, hogy a rajongók megünneplik a saját „bias”-ukat, vagyis a kedvenc tagjukat az OT7 (One True 7) közül.

A K-pop módszertana szerinti kiképzés mind a hét tagot felkészítette arra, hogy minden előadói területen erősek legyenek. Ha szeretnél megismerkedni velük, mint nagyszerű énekesekkel, figyelj V borzongató vokáljára a „Spring Day”-ben, Jimin édes érzékiségére a „Serendipity”-ben, Jin hibátlan és erőteljes énekére a „Let Go”-ban, vagy Jung Kook könnyed falzettjére az „Euphoria”-ban. Az együttes korai zenéjét erősen befolyásolta a hip-hop — és az inspiráció, amit Suga, RM, valamint J-Hope az amerikai hip-hop színteréből merített, valamint a koreai underground kultúra is erősen formálta a BTS hangzásvilágát. 2018-ban már Nicki Minaj is csatlakozott a csapathoz egy ikonikus versszak erejéig a Love Yourself: Answer kislemezen az „IDOL” című dalra.

Természetesen nem lehetsz nagyszerű popsztár elsőosztályú látványvilág nélkül. A zenés videóktól a rajongóknak készült termékekig (merchandise), a BTS minden produkciója a legmagasabb minőséget képviseli. Vegyük például az „ON” című dalukat: már önmagában a videoklip is egy látványos produkció hatalmas táncos jelenetekkel és grandiózus díszletekkel. A csapat ugyanezt a produkciót adta elő a The Tonight Show műsorában a Grand Central Stationben és a 2020-as MAMA-díjátadón egy stadionban. A BTS mindenben NAGYOT alkot. (És igen, minden BTS tag jóképű: Jint híresen „Világszerte Jóképűnek” becézik a rajongók.)

Az együttes tánctudása is következő szintre emeli őket. A koreográfia nem újdonság a fiúbandák számára, hiszen a popcsapatok, mint a Jackson 5 vagy az *NSYNC, kulcsfontosságú elemmé tették azt a fellépéseik során. De elég csak megnézni a BTS „Black Swan” előadását a 2020-as Melon Music Awards-on, és azonnal világossá válik, hogy itt valami másról van szó: a tagok nemcsak hip-hop táncmozdulatokat mutatnak be, hanem légi táncot, balettet és interpretatív táncot is. Egy gyors keresés a rajongói videók között, és biztosan több olyan összeállítást is találsz, ahol a tagokat Michael Jacksonhoz és más nagyokhoz hasonlítják. Ezek az előadások, és a popbarátabb hangzás felé való új irányulás volt az, amely igazán bemutatta őket az amerikai közönségnek a 2010-es évek végén. 2018-ban a Billboard Music Awards-on előadták a „Fake Love”-ot, amely az egyik első jelentős amerikai díjátadós fellépésük volt, óriási (és jól hallható) ARMY támogatással a közönségből. A „Boy With Luv” Halsey közreműködésével készült, amely a következő évben jelent meg a Map of the Soul: Persona albumon. Egy újabb fülbemászó sláger volt, és az akkori egyik legnagyobb sikerükként bekerült a Hot 100 top 10 dala közé. Ezt a dalt a 2019-es BBMA-n is előadták, ahol szintén lelkes fogadtatásban részesültek. Bár tagadhatatlan volt a BTS hatalmas sikere, hiszen 2019-re már világszerte megtöltötték a stadionokat, semmi sem készítette fel a világot arra, ami a „Dynamite”-tal történt 2020-ban. Az együttes első, teljesen angol nyelvű kislemeze valódi pop tökéletességként írható le. A fülbemászó, édes dalszövegektől a színes koreográfiás klipig, a dal egy új szintre emelte a már egyébként is rendkívül népszerű együttest az amerikai áttörés szempontjából. A dal lett a BTS első No. 1 slágere a Billboard Hot 100-on — és az első olyan dal, amelyet teljes egészében egy dél-koreai együttes adott elő, és amely elérte ezt a pozíciót. Korábban csak Psy „Gangnam Style”-ja került közel ehhez második helyével.

A BTS ezt követően még több listavezető dalt adott ki, többek között angol nyelvű popelőadókkal együttműködve – közreműködtek Jason Derulo „Savage Love” című dalában, és együtt dolgoztak a Coldplay-jel is a „My Universe” című dalon, amely mindkét csapat számára újabb No. 1 helyezést hozott. A BTS-nek még egy olyan No. 1 slágere is volt, amelyet Ed Sheeran írt – személyes kedvencük, a „Permission to Dance”. Ez nem azt jelenti, hogy a hetes fogat más sikeres előadók segítségére szorult volna – ezt a „Butter” is egyértelműen bebizonyította 2021 nyarán, amikor tíz hétig vezette a listát, amivel a BTS leghosszabb ideig trónoló Hot 100-as listavezetője lett.

A „Dynamite”, „Butter” és „My Universe” című daloknak köszönhetően a BTS öt Grammy-jelölést szerzett. Emellett meghívást kaptak a 2021-es és 2022-es Grammy-díjátadók színpadára, ahol várva várt fellépéseik az események legizgalmasabb és legjobban fogadott pillanatai közé tartoztak.

A hét tag szóló előadóként is sikeres maradt, miközben a BTS a legtöbb csoportos tevékenységét szünetelteti, mivel a tagok a Dél-Koreában kötelező katonai szolgálatukat töltik. (Jin volt az első, aki bevonult 2022 decemberében, és idén júniusban ő lett az első, aki leszerelt.) 2022-ben J-Hope lett az első dél-koreai előadó, aki egy jelentős amerikai zenei fesztivál főszínpadán lépett fel, ő volt a fő fellépő a Lollapaloozán. 2023-ban Suga világ körüli szólóturnéra indult az Agust D Tour keretében első stúdióalbuma, a D-Day népszerűsítésére. Jimin történelmet írt, amikor kiadta első szólóalbumát, a FACE-t, amelynek kislemeze, a „Like Crazy” lett az első dal koreai szóló előadótól, amely a Billboard Hot 100 lista élére került. Jung Kook fellépett a világbajnokságon, és szintén megszerezte az első helyet a Hot 100-on a „Seven” című dallal, amelyben Latto is közreműködött. V, Jin és RM is sikeres szólózenét adott ki.

Mindeközben, még világszerte ismert pop- és több műfajt ötvöző sztárokként is, a BTS tagjai hűek maradtak hip-hop gyökereikhez – ahogyan azt RM legújabb közreműködése Megan Thee Stallion „Neva Play” című, 2023 szeptemberében megjelent dalában is mutatja. RM korábban dolgozott együtt Erykah Baduval, Wale-lel és Anderson .Paakkal is, míg 2023-ban J-Hope egy rap ikonnal, J. Cole-lal fogott össze az „On the Street” című dalra.

Egyetlen K-pop együttes – vagy együttes általában – sem tudta elérni azt, amit a BTS-nek sikerült ebben az évszázadban. A globális közösség megteremtésétől kezdve a K-pop műfaj határainak tágításán át a hét sikeres popsztár szóló karrierjéig, a BTS valóban utat tört magának.

Forrás

A fordítás AI-jal készült, amit a The Smeraldo Garden szerkesztői összevetettek az eredeti szöveggel. A kész verziót átfogalmazás és az esetleges hibák kijavítása után osztottuk meg.

Kredit nélkül, kérünk, ne oszd meg a fordítást!