#elfeledni

[the-fool-who-loves]

Én komolyan nem tudom felfogni…

Valaki mondja el kérem, mindegy ki az. De hogy lehet valakit pár nap alatt megszeretni, miután szerettél valakit több éven keresztül? Vajon csak így akar elfeledni? De azt mondják általában visszaüt. Ha pár hónap alatt találsz valakit miután szétmentetek vagy színlelted az előző kapcsolatod, vagy a mostanit.

És szerintem míg együtt voltunk nem volt színlelés…

[kampeszino]

Peer Krisztián: Belső emigráció

„a nyelv enyém de züllött gyáva népet

s hazát mint aki kutyaszarba lépett

cipőm talpán nem hurcolok magammal

söprik az utcát közeleg a hajnal”

(Csordás Gábor)

Át a síneken, hosszan a földúton.

Kié Magyarország?

Tejföl jó lesz hozzá, tejföllel jó lesz,

jobbágy, aki mondja.

Az államtól lopni? Nemhogy nem bűn,

de a legnagyobb hőstett.

Eldugni a termést, bírni az erőset.

Azért van a világ, hogy otthon legyek benne!

Csak úgy vagyok nyugodt.

Hagyjad már, jó lesz az úgy, nem te fogsz itt lakni.

Távolról megszeretni,

visszavágyni a szeplőktől megszépült nyárba.

Miniatürizált testutazókra adott

spontán immunválasz

az amerikai mintára készült szovjet sci-fiben.

Kudarcunk elfeledni, száraz anyafölddel befedni,

csorba cserépben csakazértis felcseperedni.

Az udvariasságot a legtöbbre becsülni.

Komcsi bácsi, náci bácsi – tess��k leülni!

Annyira jól indult, ne rontsuk el politikával!

Mennyire látszik rajtam, hogy magyar vagyok?

Hosszan a földúton,

én már nem háborúzom.

Várt rám ez a kunyhó, ami palotává tágult –

a piacon a sajtos egy életmódot árult,

és diót héjasan, túl drágán – de megtörni nem.

Én már megértettem, de Pestről ti sosem:

annyira falu, hogy itt végre

békén hagy Magyarország.

Mit érdemes olvasni elsötétítés alatt?

Ehhez képest csak kacsalábon forgó kaloda,

kutyaparadicsom, fahazugság Buda.

Gyeptéglalépték, szartűrő flóra,

de higgy, amit gondolsz.

Hosszan a földúton, haza még nem értem,

de végre ért a haza,

eltévedések halmaza…

Csak gyütt, de sajnos nem ment.

Álmában még az is gépen száll fölébe,

kinek a konzervgyár úgy pottyant ölébe,

ahogy a kerttel a felelősség rám hull,

habár csak bérelem beteg barackfástul.

*

Forrás: Peer Krisztián – bizony; Jelenkor Kiadó, 2022.

[enisvagyokvalaki]

Az ember sose tudja elfeledni azt akiben hitt, és nagy csalódás okozott neki. Aki hitegette őt míg az adott személy kitárta szívét, és reménykedett. Ezt nem egyszerű elengedni gyerekek... Aki érti, az érti! 🙂

- Saját

[tobbpenztazembereknek]

Máig tabu, máig hallgatnak arról, hogy '44-45 telén lemészároltak, kiirtottak több tízezer magyart a Délvidéken. A borzasztó, hogy még a pontos számot sem ismerjük, ismerhetjük. Az elkövetők jugoszláv partizánok voltak. Nevezik ezt bosszúnak, vérbosszúnak, de több jel arra mutat, hogy tudatos népirtás volt. A partizánok és a hozzájuk csatlakozó jugoszláv csőcselék Tito utasításait követve megpróbálta kiirtani, eltüntetni a jugoszláviai magyar férfi lakosságot, különös tekintettel a polgári, értelmiségi elitre. Sajnos ez jórészt sikerült. Ez a népirtás, a kollektív bűnösség bélyege és a kötelező hallgatás nemcsak az áldozatok generációját, de a következő nemzedékeket is megtörte, megsebezte. Mező Gábor új könyve felkavaró, megrázó olvasmány, a szerző elmondása szerint kutatni, megírni is nagyon nehéz volt. Többször feladta, abbahagyta, de végső soron arra a következtetésre jutott, hogy hallgatni nem lehet. A múltat nem lehet elfeledni, nem lehet szőnyeg alá söpörni, a szembenézés elmaradása, a múlt ki nem beszélése és az igazság be nem mutatása valójában a jelen eltorzítása is egyben, nem beszélve arról, hogy a jövő, a jövőkép megint hamis lesz, ha megspóroljuk a tényfeltárást és az ezzel járó küzdelmet. Nem feledhetjük el a Délvidéket sem, azokat a magyarokat, akiknek többségét teljesen ártatlanul gyilkolták meg.

Prémium partizánkontent!

Különös tekintettel:

A partizánok és a hozzájuk csatlakozó jugoszláv csőcselék Tito utasításait követve megpróbálta kiirtani, eltüntetni a jugoszláviai magyar férfi lakosságot, különös tekintettel a polgári, értelmiségi elitre.

@megittvagyunk és mindenkinek, aki szereti.

[senki-hercegnoje]

Hol kéne lennem?

A karjaidban,őszintén szeretve!

Nem az ágyamban tönkre téve.

Félre ne értsd,nem te, hanem én,mert nélküled semmit sem ér.

Ez az egész minden lényegtelen.

Akkor otthon az asztal mellett,de nem bírok enni,mert az asztal alatt nem fogod a kezem.

Legyek barátokkal,össze össze nevetve,de fülembe a te hangod nem hagy békén.

Ahogy suttogod a nevem,minden lényegtelen nem te hanem én.

Talán az álmaimban tőled elmenekülve,de az arcoddal álmodni nehéz.

Igaz jobb mint elfeledni mindent,mert nélküled semmit sem ér ez az egész.

[thebossengineer]

Elengedés

Bármit tettem nem felelt meg neked, nem tudtad elfeledni múltbeli sérüléseket és ahelyett, hogy adtál volna kettőnknek egy esélyt te inkább átvertél, hazudtál és megcsaltál. Ami neked a legjobban fájt és ami miatt csalódtál végül te ugyan azt csináltad a másikkal. És végül hiába hívtál fel, hogy velem akarsz lenni, már késő volt...

Hiába fáj el kell engednem téged mert többet érdemlek ennél...

[elangane]

Akarom

Akarom H-t keresni. S izgalmamat elfeledni Akarom őt látni reggelente . És, hogy minden baját elfelejtse.

Akarok egy világot teremteni, Ahol el tudjuk magunk ereszteni. Akarom essen bele a BolonDba. Másokat boldogságba sodorva.

Csak őszinte örömöt okozzak. Még hány okot soroljak? Most ő a fontos. Ez a vers így pontos.

2019.03.14

[fuckinglove666]

Hogy lehet valakin tullepni, aki egykor az otthont jelentette?

Hogy lehet oly konnyen elfeledni, aki a szerelmed es a legjobb baratod volt egybe?

Miert nem lehet mindennek boldog a vege?

Miert kell mindennek egyszer csak szetesnie?

[adelnemeth]

Neha elkepzelem milyen is lenne az eletem, ha meg a resze lennel. Nem tudtalak sem elfeledni, sem elerni, hogy a szivem egy resze szuntelenul ne erted dobogjon.

Vajon ezt a titkot meddig tudom leplezni a vilag elol?

Van, hogy elkepzelem, hogy hosszu evek multan, mikor mar valaki ferje, apja, nagyapja leszel, egyszer csak meghalsz, en pedig ott allok a temeteseden messze a tomegtol konnyes szemmel, es siratok egy eletet, amit nelkuled toltottem. Hogy lehet igy elni? Ezzel a tudattal.

Szuksegem van rad. Te vagy a levegom.

Most megfulladok.

Leda

[enisvagyokvalaki]

Sosem foglak elfeledni titeket. Szívemben mindig itt lesztek szeretteim😇🕊

[ujra-hittem-neked]

Elfogadtam. Sosem foglak elfeledni, szívembe egy rész örökre a tiéd. Viszont most önző leszek, magamra gondolok. Mással leszek boldog mert végre az vagyok! Nem választalak téged, mert semmi jót nem hozol. De elfogadom, hogy egy még régi énem érted sirankozzon.

[fouldchildtiger]

ants

Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat. Csupán egy

elhibázott lépés. Mindössze valami puha a lába alatt, amit a következő

másodpercben már el is felejt, ahogy halad tovább a maga útján. De a hangyák,

azok nem tudják elfeledni. Az ő számukra egy világ dőlt össze. Néhányan

elpusztultak, sokan életükre nyomorékok lettek és minden, amit fölépítettek

maguknak, odalett. Néha úgy érzem, mintha manapság egy nagylábú esetlen óriás

járkálna a mi emberi világaink fölött s ahova lép, egy világ összedől. Emberek

pusztulnak el, otthonok omlanak össze, szépség, boldogság s mindaz, amiért élni

érdemes, megszűnik.

Wass Albert Átoksori kísértetek

[paralea]

**23. Fejezet: Felejtés Seychelles-en**

Xavier életében a szakítás után az érzések és a bűntudat mélyen gyökereztek, ezért úgy döntött, hogy továbbra is elkerüli a szembenézést a valósággal. A következő lépésként egy újabb, még exkluzívabb eseményre ment, ezúttal magángépen utazva a Seychelles-szigetekre.

A magángép fedélzetén Xavier elérte a legnagyobb kényelmet és luxust, amelyet csak egy ilyen utazás nyújthatott. Az út során az egyik híres üzleti partnerével, valamint néhány más prominens személyiséggel találkozott, akik szintén a szórakozásra és a pihenésre vágytak. Az utazás célja egy világszínvonalú rendezvény volt, amelyet egy elbűvölő szigeten tartottak, ahol a csillogás és az élvezet ígérete fogadta őt.

Amikor Xavier megérkezett a Seychelles-szigetekre, az idilli táj és a páratlan szépségű tengerpart azonnal elvarázsolta. Az exkluzív villa, ahol az eseményt tartották, privát stranddal és luxus kényelmi szolgáltatásokkal rendelkezett, amely tökéletes helyszínt biztosított a bulinak. Az esti rendezvény során minden a pompáról és a szórakozásról szólt: fényes partik, ínycsiklandó ételek, különleges italok és a legújabb zeneszámok tették emlékezetessé az éjszakát.

Xavier, aki próbálta elfelejteni a múltat és a bűntudatot, teljesen belemerült az eseményekbe. Az éjszaka során intenzíven próbálta eltüntetni a valóságot, és a party lendülete teljesen elvonta a figyelmét. Az exkluzív társaság, a csillogó környezet és a folyamatos szórakozás mind segítettek neki abban, hogy ne gondoljon a problémáira.

Ahogy az éjszaka előrehaladt, Xavier próbálta kiélvezni minden pillanatát, amit az ünnepség nyújtott. A buli intenzitása és a környezet varázsa ellenére azonban a belső üresség és a korábbi döntések súlya folyamatosan ott volt az elméjében. Az éjszaka végén, amikor a zeneszámok elcsendesedtek és a vendégek visszavonultak, Xavier a tengerparton sétált, próbálva elfeledni a múltat és megbékélni a saját lelkiismeretével.

Az út során Xavier tisztában volt vele, hogy bár a szórakozás és a luxus átmenetileg elvonhatja a figyelmét, a valóságot nem lehet teljesen elkerülni. A Seychelles-i tartózkodás ideje alatt bár megtalálta az élvezetet és a kikapcsolódást, a valósággal való szembenézés elkerülhetetlen maradt, és az éjszaka végén a problémák és a bűntudat továbbra is jelen voltak.

Xavier tudta, hogy az utazás és a szórakozás nem tudják pótolni a valós problémákat és a belső békét, amelyet keresett. A Seychelles-szigeteken töltött idő alatt ugyan élvezte a pillanatokat, de a jövőben szembe kellett néznie a következményekkel, és újra kell értékelnie az életét és a döntéseit.

[soulborder]

Eleven

A szemedbe nézve meglátom a csillagokat

Mik oly fényesen ragyognak

Oly könnyedén elvakítanak

Mint a fényesen sütő nap.

Az az őszinte tekintet, mi rabul ejt engem

A hosszú ujjaid, mely simogatja kezem

A mosolyod, ami cirógatja lelkem

Csak te legyél

Csak te legyél

Végig mellettem.

Ha velem lennél, szívem könnyű volna

Semmibe tűnne múltam szörnyű volta

Ezt a csoda pillanatot gondolhattam volna

Hogy nem tart örökké, hiába mondta

Mindenki, hogy felejtselek el, hogy lépjek túl rajtad

Nem ment, bár szívem már rég eldobtad.

Csak tudnám miért nem tudlak elfeledni

Hiányodat a párnámba temetni

Eltemettél már te engem, s elhagyni

Könnyebb volt, mint szemembe belenézni.

Most mégis fáj, széttép a magány

Hogy veled lehetnék, de van még akadály

Leküzdeni egyedül nem tudom

Csak légy velem örökké – sírva suttogom.

[melankolia72]

Szia apa

Rég írtam neked levelet de annyi dologról maradtál le,hogy újra le kell írjam. Sose fogod olvasni de mégis jobb ez igy. Sok minden történt megtanultam másképp élni. Egészen másképp..Nem bulizok,nem iszok és nem használok semmilyen szert. Nem mintha te ezekröl tudtál volna. Igazából erröl is lemaradtál. Nem szedek antidepresszánst se altatót. Semmilyen szorongás oldót és pánikrohamra se szedek már semmit. Nem járok pszichológushoz se pszichiáterhez. Bár ezt én magam se tudom,hogy jó vagy rossz dolog. Aztán el is kezdtem dolgozni. Ne úgy értsd,hogy 6 órában ülök valahol egy kis pénzért. 12 órázok folyamatosan egy olyan helyen ami felnött,tapasztalt férfiakat és nöket tesz napi szinten százszor idegbe.

Van ,hogy csak 2 napot megyek egymás után van ,hogy hármat. Van ,hogy egy héten 2 pihenö napom van de van olyan is ,hogy 3. Nincs cigi szünet nincs kaja szünet. Mindent ugy oldok meg ahogy tudok. Nem ülhetek le 12 órát végig állok ha kell 3 napot egybe. Még mindig nem tudok aludni igy gyakran alvás nélkül nyomon le a napokat. Nem rég dühitörés után pánik rohamom volt. Azt hittem itt a vég. Fél év után pánikroham..felér egy pokollal.

De tudod mit? Eszembe jutottál akkor. Hallottam ahogy leszólsz. Ahogy azt mondod,hogy ez amugy se nekem való hely hisz gyenge vagyok. Tudom,hogy ezt mondtad volna. Amikor ez eszembe jutott olyan jóizüen nevettem. Tudod miért? Mert felálltam megtöröltem az arcom és folytattam a dolgom. Majd a következö napomon tovább dolgoztam. Az nap változott meg bennem valami örökre. Nem csak az ,hogy nem akarom többé hogy büszke legyél rám. Hanem az is,hogy..

Többé nem várok rád. Nem várom hogy megments nem várom ,hogy az apám légy. Én már megmentettem magam. Ezt pedig sose fogom elfeledni. Mert én végig csinálom azt amit te sose tudnál. Én ugy segítem anyut ahogy te sose tudtad. Ugy foglalkozok a bátyám gyerekével ahogy te sose fogsz pedig az unokád.

Nem vagy már a hösöm és öszintén csak annyi köt hozzád ,hogy biológialig az apám vagy.

[elet-vidam-csirke]

vagy ha nem is “nem szeretni”

elfeledni talán

s nem látni magam előtt minden nap

ez nekem már elég