#egymást

[vesztesegmentes]

“Az emberek váltogatják a kommunikációs szinteket, és meg kéne találni azt, ahol azonos szinten tudnak beszélni, mert csak akkor fogják érteni egymást. Különben nem. […] A családtagokon múlik, hogy mennyire hajlandóak önmagukat bizonyos kritikával szemlélni, és hogyan oldják meg a konfliktusokat, ellentéteket. Mindig ezek a perdöntő dolgok.”

Popper Péter - Lélekrágcsálók

[sztupy]

For locals this is just the Duke of Edinburgh Award

[arassea]

kislányok, akik "not like other girls", és "jaj, ahogy a kortársaim viselkednek 🙄😪😤"

cica,

édesbogár,

babám,

hagyd abba, de kurvagyorsan❤️

[dideki]

obis hód és alzás űrlény sztem hívja ki egymást párbajra és tragikus módon mind a ketten ugyanabban a pillanatban húzzák meg a ravaszt és találjanak is telibe köszi

[hatezrip]

A Death Note legirrealisztikusabb része: egy Light-féle stréber soha nem szerezhetne olyan gótlány barátnőt, mint Misa-Misa.

[ciganyolga]

unfriend

Egyébként elkezdtem januárban egy kreatív írás kurzust, mint gondolom, a gyeses anyukák 60%-a, és az volt az egyik feladat, hogy írjunk novellát egy barátság felbomlásáról egy árulás miatt, és akkor csomót gondolkodtam, hogy a felnőtt barátságok általában milyen unalmas módon szakadnak meg.

Mennyivel izgalmasabb lenne, ha most is úgy intéznénk a konfliktusokat, mint általánosban. Például amikor tizenkét évesen az Edinával a napköziben nagyon megpicsáztuk egymást. Nem emlékszem már, mi volt az a nyilván nagyon fontos dolog, amin összevesztünk, csak arra, hogy a betonos pálya mellett, a nyárfák alatt egymásnak esve lökdössük, ütjük és karmoljuk egymást, és olyanokat üvöltözünk, amiről 94-ben tudtuk, hogy nagyon csúnyát jelent. Például leprás, éces. (Jó hát te biztos sokkal szofisztikáltabb tizenkét éves voltál.)

Aztán másnap délután az Edina anyja odajött a kultúrba, ahol épp a színjátszó kör próbája zajlott, ahová én természetesen jártam. Egyszercsak hallom ám a kulisszák mögött, hogy mondja az Ildikó néni, hogy “hol van a Cigány Olga?”. Kimentem a színpadra, hogy hát itt vagyok, az Ildikó néni pedig a nézőtérről osztott ki, mint valami elégedetlen rendező, elég abszurd volt az egész, ahogy ott állok fent egyedül a fényben, mellkasomra szegett állal, ő meg lent a nagy nézőtéren egyedül, és egyik kezét csípőre téve, a másikkal hadonászva, kissé előredőlve ordít vagy tíz percig, hogy az Edina tele van véraláfutással és mit képzelek. Én meg vörösödő fejjel próbálom visszafojtani a röhögést, mert sajnos a kis kamasztestem válasza ez volt ezekre a helyzetekre. Egyébként nem tudom, az Edina hogy mesélte el ezt otthon, de az Ildikó néni előadásából teljesen úgy lehetett érteni, hogy én megvertem a szegény kis Edinát. Pedig nem vertem meg, hanem verekedtünk, kölcsönösen. Csak én nem vagyok kékülős, meg nem rinyáltam otthon róla a sebeimet mutogatva, milyen gyerekes dolog már ez.

Természetesen két nap múlva ismét barátnők voltunk, felesleges volt az Ildikó néninek ez a balhéja. Bár ez mind semmi ahhoz képest, amikor évekkel később az Edinával szakított az első szerelme, a Győző (fú de irigy voltam, hogy az Edina smárolt a Győzővel), és az Ildikónéni állítólag átment a Győzőékhez megmondani, hogy az Edinával márpedig nem lehet szakítani. (De.)

Mondjuk muszáj is volt zöldágra vergődni ezekben az ügyekben, hiszen másnap mentetek suliba, aztán ott bámultátok egymást, ilyen körülmények között csak ideig-óráig van az embernek kedve geciskedni.

Mostmeg van cset meg nagyvárosban is éltek, megnyomsz egy gombot, aztán kész, Olga elhagyta a beszélgetést. Ha szerencséd van, akkor nem is találkoztok soha többet. És senki anyja nem fog ott állni a munkahelyed recepcióján (figyeled, hogy a színjátszózást a dolgozáshoz hasonlítom?), hogy te csak ne lépegessél ki a csetből.

[mirabellomonferrato]

Megcsináltam!

Van egy házam Olaszországban! 😍😍😍

Hálás vagyok a barátaimnak, akik segítettek keresni, akik rengeteget beszélgettek velem, akik elláttak tanácsokkal, akik hurcoltak házakat nézni, akik megtámogattak pénzzel, akik szorítottak nekem, akarták, hogy sikerüljön, és hálás vagyok Andreának, akiből csak ez a kép maradt, nekem mégis sokat adott. Anyám büszke lenne, apám meg rettenetesen boldog. :) Én meg csak vigyorgok, szívem szerint holnaptól ott aludnék gumimatracon, haverkodnék a gyíkokkal, irtanám a vadszőlőt, bámulnám a levegőt, a csillagos eget, hallgatnám a harangokat, soha nem mennék vissza a régi életembe és nem bánnék semmit!

Megöntöztük pezsgővel a házat, és tudom, hogy az a gondolat, ami közben eszembe jutott, hogy azt kívánom, hogy boldogok legyünk itt, az lesz ami a házat meghatározza majd. Azt hiszem, akartuk egymást.

[lacikaszep]

the forbidden bjj technique

La técnica más mortal de todas:

[ajtostolahazba]

Tegnap voltam otthon. Apa nincs jól. Nagyon nincs jól.

"Azon gondolkodtam, hogy élni könnyebb, vagy meghalni. Meghalni sokkal nehezebb."-mondta. Sokat sírtam, sírok, mert nem lesz szép ez a karácsony, már egy karácsony se lesz ugyanolyan, de ő egyre inkább készen áll. Elmondtam neki, hogy mi megleszünk, hogy vigyázunk anyára, hogy nem akarhattam volna jobb apukát, hogy nagyon szeretem. És ha eljön az idő, ne féljen, én elengedem. "Anyad hogy birja?-jól, apa... és tényleg, anyu egy hős. Megcsináltattam a tetoválást, amit ő kért, egy széttárt szárnyú sast, az ő szavaival, hogy Örökké együtt repülünk!, megsimogatta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Elmondta, hogy csendes temetés legyen, nem kell felhajtás, szürke kolumbárium, és én megnyugtattam, hogy már régen megbeszéltük ezt és minden úgy lesz, ahogy szeretné. Minden pillanatot bevéstem, minden pillanatban jelen voltam...amikor kiültettem a fotelba, hogy megcsináljam az ágyat, és a hóna alá nyúlva felállítottam, csak öleltük egymást némán, percekig... mi így búcsúztunk el. Egy év óta először nem csináltam képet. Ez a test, ez a törékeny, gyenge ember már nem ő.

Félek, hogy elfelejtem a hangját, a nevetését, félek attól az élettől, amiben ő már nincs benne...

Már Contramalt kap. Így nem fáj semmi. Aludt, bementem hozzá elköszönni. Mosolyogva ebredt, ahogy megsimogattam. Mikor elköszöntem, (jajj de nehezen engedtem e a kezét!) Szeretlek- súgta- és nincs bőgés!...

Hát apa, ezt az ígéretet nem tudom betartani. Ezek az utolsó napok, hetek. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Időért könyörögtem mindig, de az már önzés lenne. Már csak egyet szeretnék, hogy ne fájjon neki az a repülés. Még történhet csoda, de ő már becsomagolta az emlékeit. Én meg nem, de ez az ő útja. Majd én is megleszek valahogy...

[anyadisszeretne]

Felemészt a tudat, hogy szerethettük volna egymást de mi inkább egymásba martunk örökké.

[ikeaskuka]

Épp most fedeztem fel egy új fizikai törvényt.. ha mi ketten elég ideig néznénk egymást, elkerülhetetlen lenne a hatalmas vonzás.

[diogenesz2020portugal]

Ma van a születésnapunk, megemlékezünk róla egy mondatban, és közben fel is köszöntjük egymást, mivel ha mi nem gondoskodunk erről (is), akkor ki más, pedig ez a nap más - bár ugyanúgy reggel 5-kor ébresztettük a szolgákat ahogyan mindig, leszarjuk, hogy az óraátállítás miatt ez gyakorlatilag hajnali 4 -, mint a többi, mert háromévesek lettünk, ez mongyuk rám [SzörnyetegLajos] nem igaz, én április 10-én születtem, erre tisztán emlékszem, #Margit meg #csövimacska volt (na jó, igazából én is, de Apáék ismerik születésem napját, mert én egy hajléktalankunyhóban születtem a Hajógyári szigeten) szóval Margit korát csak becsülték, senki nem tud biztosat, de az ő könyvében valami miatt április tizenkettedikei dátum szerepel, szóval Apáék úgy döntöttek, hogy április 11-én van a születésnapunk, bár lehet, hogy ehhez József Attilának is köze van, nem tudom, de valami olyasmit hallottunk, hogy ez miatta fontos nap volt már előttünk is, úgyhogy bele kell nyugodnunk ebbe a dátumba, meg nekünk úgyis mindegy, mert amióta Apáékkal vagyunk, minden nap születésnap, Portugália meg kurva jó hely, itt van teraszunk is, meg sokat süt a Nap, és úgyis a kaja meg a játék a legfontosabb az életben, azt meg bőven megkapjuk itt, bár lehetne több is, a lazacból meg kevesebb, mert azt csak Margit szereti, de mit tehetünk, az emberektől nem lehet túl sokat várni, de elfogadjuk őket ilyen kis fogyatékosként is, a bosszankodás csak elrontaná ezt a napot, szóval BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK nekünk!

😻 🎂 🥂 🎉 🐭 🌈👊💞👑🌹🍀🍺

[viking84chef]

Reggel 7, azaz hét órakor csörög a telefonom.

- Jó reggelt kívánok! Király Edina vagyok a Dr. Krém Magyarország megbízásából keresem. Jókor hívom?

- Persze! Szervusz Edina de régen hallottam a hangod! Jól vagy?

- Elnézést kérek, ismerjük egymást?

- Ne viccelj, Jancsi vagyok! Anyukáddal szemben lakunk. Pont tegnap kérdeztem tőle, hogy mi újság veled?

- Celldömölkön?

- Hol máshol?

- Bocsánat, hogy nem emlékszem de több mint két éve eljöttem onnan. Micsoda véletlen! Hidratáló krémek vannak most akciósan. Nem érdekel?

- Dehogynem! Most akartam venni. Pont ma hajnalban.

- De jó! Mennyit küldjek?

- Vagy 6 csomaggal. Sokan vagyunk. Száraz a család. Csak holnap elutazunk nyaralni. De ha Édesanyádnak postázod majd érte megyek ha megjöttünk.

- Cellre?

- Parancsolsz?

- Cellre?

- Ja, persze!

- 36.000 Forint lenne, de neked így, most csak 24.000 Forint lesz!

- Oké ott hagyom a pénzt Anyudnál!

- Rendben! További szép reggelt kívánok! Milyen kicsi a világ!

- Hát igen. Neked is minden jót!

Fél óra múlva, miután kidühöngtem magam hogy honnan tudják ezek a telefonszámomat és visszaaludni sem tudtam , lelkiismeret furdalás gyötört és megpróbáltam visszahívni de már csak egy autómata válaszolt. Remélem az Anyukája nem hidratálja túl magát!

☝️🙈🖕🥳😅😁😂😂😂😂

[havaria]

Július utolsó szombatján belenéztem a tükörbe, és a nyakam nem stimmelt valahogy. A bal oldalon vastagabb volt mint a másikon. Nem fájt semmit se. Hétfőn leballagtam a házidokihoz valami magyarázatért, aki átküldött az fülorrgége nénihez, aki azt mondta, hogy reggel hétkor legyek a Kék Golyóban.

Kedden reggel a fej-nyak daganat osztályon a doki hosszas küzdelem utan szert tett egy kis darabra torkomból. Mivel egy gyógyszert is csak öklendezés árán tudok bevenni, ezért tőlem elég nehéz ilyet szerezni. Neki is csak hosszas lidokain szprézés, majd lidokain injekció beadasa után sikerült. Igen, beleszúrt a számon át a torkomba. Úgy, hogy közben saját kezűleg húztam ki a nyelvem a számból, mert neki már nem volt több keze.

Aznap még átküldtek citológiara is, ami egy ultrahangos mókázással kezdődött, de aztán itt is nyakonszúrtak ahogy kell.

Ekkor még azt hittük cista, mert a citológia leletből erre lehetett következtetni.

Kaptam egy MR beutalót is. Sose voltam ilyenben. Nagy gép, motoros ágy, kedves népek. Azért megszúrtak ők is. Kanülön kapom a kontrasztanyagot.

Az MR-ben volt az első beszarás. A nyakamat fotózták és ehhez a fejemet egy ketreccel zárták körül, smi valahogy része a gépnek. A cuccból ki lehet látni, de azért centikkel van az arcod előtt. Ezután ezzel a kalitkával együtt betolnak a csőbe, ami az MR gép. Egy bő húsz percre. Az utolsó percekben már nagyon a pánik szélén álltam, de itt még nem csúsztam bele. Fuck you, claustrophobie!

Pont két hét telt el, mire meglett a szövettan. A doki nem sokat köntörfalazott. Amint ültem, csak annyit mondott, hogy rosszindulatú. Aután ültünk ott egy percet csendben. Aztan még elmondott par dolgot. Azt, hogy HPV alapú. Szóval ennek is a szex az oka. :) Meg azt, hogy jók az esélyek, de ez akkor olyan kötelező mondatnak tűnt.

Dóri kint várt a folyosón. Vele a dokitól imént tanult módon közöltem a hìrt, aztán kultúráltan nyugtatgattuk egymást kicsit.

Másnap jött a hír, hogy az onko-team sugarterápiát javasol.

Ezután négy hétig meglehetős hedonizmussal ünnepeltük az új helyzetet. Lenyomtunk egy balatoni hétvégét a barátainkkal, egy bringatúrát a Toronyszobába, Szobra, és egy hetet az olaszoknál, amiből két nap Velencében volt szállásunk. Jókat ettünk, jókat ittunk, jókat beszélgettünk. Dórival nagyon jól tudunk már utazni. :)

Ebben a négy hétben azért még volt egy labor,egy CT, meg egy megbeszélés a radiológus dokival. A CT nem olyan mint az MR. Sokkal rövidebb, nincs az a hülye ketrec, de itt is van kontrasztanyag. A szurkálasra elég gyorsan közömbös lesz az ember.

A radiológus dokinal kiderült, hogy azért ide kelleni fog a kemó is. Fasza. Ja, és elküldött még egy előkészítő CT-re is, ahol egy maszkot is kapni fogok, ami kell a sugárkezeléshez.

Ezen a ponton kezdődtek a szar dolgok. Nem a rákkal. A pánikkal.

A fej nyak daganatok sugárkezelését úgy csinálják, hogy a munkadarab áll, szerszám mozog, azaz te rögzítve vagy a munkaasztalra és a gép körülötted mozog mint egy ipari robot az autógyárban. Időnkent a munkaasztalt a folyamat közben bedugják egy CT-be is. Veled együtt, igen. A fejedet úgy rögzítik, hogy kapsz egy maszkot, igazából egy sisakot, ami a tarkód felé nyitott, a fejedet, arcodat nyakadat viszont teljesen körülöleli. Ez a sisak úgy készül hogy egy hőre lágyuló sűrű műanyag, rácsot ráformáznak az arcodra és a nyakadra. Egy millimétert sem tudsz benne mozogni, miutan megszilardul. A kezelés során a sisakot, benne a fejeddel 5 ponton bajonettel rögzítik az asztalra. Egy kezelés 15 percig tart. Hello claustrophobia!

Én már a sisak készítésekor, az azt követő CT közben ledobtam az ékszíjjat. Akkor még sikerült annyira rendbe raknom magamat, hogy be tudtuk fejezni a műveletet, de tudtam, hogy ebből baj lesz.

A kezelés szeptember 23-an, hétfőn kezdődött. Ezt a posztot kedden írom, miközben folyik le a kemo. Három órát tart, van idő pötyögni a telefonon.

A terv az, hogy 35 sugarkezelést kapok és három kemót. Hét hétig tart a műsor. Minden hétköznap sugárkezelés. Ez ma kezdődik, mert tegnap még nem volt kész a sugarkezelési terv. Bocsi. A három kemó öt-öt napig tart. Első nap folyadadék, második-harmadik méreg, negyedik-ötödik megint folyadék. Délutan négyre jósolja a nővér a rosszullétet. A hányás elleni gyogyit négykor és késő este kell bevenni.

Ha lement a kemó, megyek az első sugárra. Az előbb vettem be életem második xanax-át. Az elsőt tegnap, de hát ugye a terv...

Drukkoljatok, hogy ne legyen pánik a gép alatt!

Nagyon kell pisilni az infúziótól. Már kétszer voltam kint, én meg az állványom, de ez nagyon durván tölti a hólyagot.

[the-fool-who-loves]

Azok a lelkek, akik szeretik egymást,

valamilyen módon úgyis

visszatérnek egymáshoz.